A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló
indítvány alapján meghozta a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság elutasítja azokat az indítványokat,
amelyek a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes
törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény ( a
továbbiakban : Gst. ) egészének törvényszerkesztési és
törvényelőkészítési fogyatékosságok miatt történő
megsemmisítésére irányulnak.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
Az Alkotmánybírósághoz eddig beérkezett indítványok közül
kettő arra irányul, hogy a testület - törvényszerkesztési
és törvényelőkészítési fogyatékosságok miatt - a Gst. -t
teljes egészében semmisítse meg. Egyik indítványozó sem
jelölte meg az Alkotmány ama rendelkezését, amellyel a
Gst. tartalma vagy előterjesztési módja ellentétes. Az
egyik indítvány általános utalást tartalmaz az
Országgyűlés Házszabályára ( 46/1994. ( IX. 30. ) OGY
határozat ) , míg a másik konkrétan is utal a Házszabály
85. §-ának (3) bekezdésére.
Az indítványozók szerint "a stabilizációs törvénynek
nevezett anyag nem egységes jogalkotás, hanem a
törvénymódosítások laza halmaza. Az anyagban szereplő
törvénymódosításoknak gyakran tartalmi összefüggésük
sincs egymással. Más esetekben a csomagban nem szereplő,
attól elkülönítve tárgyalt törvényekkel viszont van ilyen
összefüggés. Alkotmányos szempontból külön vizsgálandó
tehát, hogy összhangban van-e a Házszabállyal a törvény
egésze, lehet-e felelős döntéseket várni a módosítások
laza halmazát tanulmányozó képviselőktől. "
Megfogalmazódott az indítványokban olyan vélemény is,
amely szerint "valamely törvény átfogó módosítására csak
önálló törvény-javaslatban kerülhet sor. Ha nem így
lenne, az összes hatályos törvény módosítására egyetlen
törvényhozási eljárásban sor kerülhetne. "
Az Alkotmánybíróság a Gst. egészének megsemmisítésére
irányuló indítványokat a következő okokból utasította
el : Az Alkotmány nem szabályozza részletekbemenően a
törvényalkotást, csupán az e tevékenységgel kapcsolatos
legalapvetőbb rendelkezéseket.
- pl. a törvénykezdeményezésre jogosultak körének
meghatározását, a törvény kihirdetési rendjének
szabályozását - foglalja magában. Egyebekben kimondja :
"az Országgyűlés a jelenlévő országgyűlési képviselők
kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban
állapítja meg működésének szabályait és tárgyalási
rendjét. " Hasonló jellegű szabályt tartalmaz a 7. § (1)
bekezdése is, amelynek értelmében : "a jogalkotás rendjét
törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő
országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata
szükséges. "
Az idézett rendelkezések - minden további érdemi
vizsgálat nélkül - elegendő alapot nyújtanak a Gst.
egészének megsemmisítésére irányuló indítványok
elutasítására. Az Alkotmánybíróság ugyanis valamely
törvényt kizárólag alkotmányellenesség miatt semmisíthet
meg. Amennyiben a sérelmezett törvény az alaptörvény
egyetlen rendelkezésével sem ellentétes, megsemmisítésére
nincs törvényes lehetőség. A Gst. -hez képest sem a
jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény ( a
továbbiakban : Jat. ) , sem a Házszabály nem minősül
olyan magasabb szintű jogszabálynak, amellyel való
esetleges ellentét alapot nyújtana a Gst.
megsemmisítésére. Valamely jogszabálynak a jogforrási
hierarchiában elfoglalt helyét ugyanis általában a
jogalkotó szervnek az állami szervek rangsorában
elfoglalt helye határozza meg. Mivel a Jat. és a Gst.
egyaránt törvény, a Házszabály pedig normatív
országgyűlési határozat, az említett normatív aktusok
között nincs olyan hierarchikus viszony, amely
bármelyiket is a másik fölé helyezné. Ezen túlmenően
azonban a Gst. valamint a Jat. és a Házszabály között
tartalmi ellentét sem állapítható meg. A Jat. -nak
egyetlen olyan rendelkezése sincs, amely a vizsgált
indítványok elbírálása szempontjából releváns lenne.
Ugyanez állapítható meg a Házszabályról. A Házszabálynak
az egyik indítványozó által megjelölt rendelkezése
mindössze annyit mond ki : "ha a törvényjavaslat törvényt
kíván módosítani vagy hatályon kívül helyezni, a címben
ezt jelezni kell. " Ebből a szabályból kellő alappal nem
lehet olyan következtetésre jutni, hogy minden törvény
csak egyetlen korábbi törvényt módosíthat. Előfordulhat
ugyanis, hogy a korábbi széttagolt szabályozás helyébe
egy átfogó, kódex jellegű törvény lép. Ilyenkor
elkerülhetetlen a korábbi törvények egész sorának egy
törvényben való módosítása vagy hatályon kívül helyezése.
Hasonló a helyzet az olyan törvények ( un. deregulációs
törvények ) esetében, amelyek különböző szakterületeken
az állam korábbi szerepvállalásának korlátozására
irányulnak.
Mindazonáltal az Alkotmánybíróság nyomatékosan rámutat :
a jogállamiság nem merül ki bizonyos szervezeti keretek
létrehozásában, hanem magában foglalja a különböző
szervek - így egyebek között az Országgyűlés - hatékony
működésének követelményét, amely elképzelhetetlen a
törvényszerkesztés és törvényelőkészítés egyfajta
racionális rendje nélkül. Kétségtelen, hogy a Gst.
jelentős számú törvényt módosít, egyeseket mélyrehatóan,
másokat mindössze egyetlen bekezdés erejéig. Nagy
mértékben nehezíti az egyes képviselők és
képviselőcsoportok alapos felkészülését és
felelősségteljes döntését, hogy :
- a módosításokkal érintett szakterületek rendkívül
szerteágazóak és azokat esetenként semmiféle kimutatható
logikai kötelék nem kapcsolja egybe, továbbá
- a módosítások jogtechnikai módja szerfölött nehézzé és
időigényessé teszi a változások lényegének megismerését,
illetőleg a módosítások nyomán keletkező normaszöveg
megállapítását és a különböző rendelkezések közötti
összefüggések feltárását.
E nehézségek hatványozódnak, ha a szóbanforgó törvény
megtárgyalására igen rövid idő áll rendelkezésre.
Mindezek a gondok fokozott mértékben jelentkeznek a
jogszabály "címzettjeinél" : a különböző jogalkalmazó
szerveknél és az állampolgárok körében. A jogbiztonság és
az önkéntes jogkövetés érdekében tehát elengedhetetlen
ama jogszabályok hatályos szövegének mielőbbi, egységes
szerkezetben való közzététele, amelyeket a Gst.
mélyreható módon megváltoztatott.
Annak hangsúlyozása mellett tehát, hogy a vázolt
problémák nem nyújtanak alapot a Gst. -nek a maga
egészében való megsemmisítésére, kétségtelen : a Gst. a
törvényalkotásban ritkán előforduló, kényszerszülte
kivétel lehet csupán, nem pedig a törvényalkotás körében
szélesebb körben alkalmazott "modell".
A kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az
indítványokat elutasította.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Kilényi Géza
előadó alkotmánybíró
Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |