A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 14.B.931/2007/126. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.271/2012/39. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Fővárosi Törvényszék 14.B.931/2007/126. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.271/2012/39. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. A panaszos kérte továbbá, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontja alapján az Alkotmánybíróság rendeljen el felülvizsgálatot, melynek során elsősorban felmentését, másodsorban új eljárás lefolytatását indítványozta.
[2] 2. Az indítványozót – a panasz alapjául szolgáló büntetőügy IV. rendű terheltjeként – a Fővárosi Törvényszék 14.B.931/2007/126. számú ítéletében kétrendbeli emberrablás bűntettében mint társtettest találta bűnösnek, ezért négy év fegyházbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.271/2012/39. számú ítéletében az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indítványozó panaszában tehát mindkét ítéletet támadta.
[4] 3. A támadott ítéletek által megállapított tényállás szerint az indítványozó és bűntársa éjjel, símaszkot viselve behatoltak a sértett házába, a sértettet leütötték, majd feleségével együtt megkötözték. Fegyverrel látszó tárggyal kényszerítették őket a házban lévő pénz és értéktárgyak átadására, majd a sértett feleségének és a gyermekük szabadon bocsátását további pénzösszeg átadásától tették függővé.
[5] Az indítványozó előadta, hogy a nyomozás során eredetileg tanúként kapott idézést, – tiltakozása ellenére – „mégis lehetséges elkövetőként, kvázi gyanúsítottként” mutatták be a sértettnek felismerésre bemutatás céljából. Ezt megelőzően gyanúsítottként nem hallgatták ki, nem oktatták ki jogaira, védője pedig nem volt jelen. A részvételre – álláspontja szerint – a nyomozó tisztességtelen módon vette rá azzal az érvvel, hogy vonakodása ráterelné a gyanút. A panaszos szerint e nyomozati cselekmény során egyedül az ő lába volt épp begipszelve, így a fő ismertetőjegyekben nem megegyező tulajdonságú személyek kerültek egy csoportba állításra.
[6] Az indítványozó kijelentette, hogy a bűncselekményt nem ő követte el és büntetőjogi felelősségét kizárólag a szerinte szabálytalan lefolyású felismerésre bemutatás alapján állapította meg a bíróság.
[7] A panaszos álláspontja szerint a felismerésre bemutatás ismertetett módja sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében leírt tisztességes eljáráshoz, valamint a XXVIII. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott védelemhez való jogát.
[8] Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy fennállnak-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételei.
[9] 4. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[10] A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy az indítványozó az indítvány alapjául szolgáló büntetőügy egyik terheltje, így az Abtv. alapján az egyedi ügyben érintettnek tekinthető.
[11] Az indítványozó az elsőfokú ítélet ellen fellebbezéssel élt, majd a másodfokú eljárásban jogerős ítélet született. A Fővárosi Törvényszék és az indítványozó nyilatkozata szerint az ügyben nincs folyamatban felülvizsgálati, illetve perújítási eljárás. Az indítvány tehát a jogorvoslat kimerítésére vonatkozó törvényi feltételeknek is megfelel.
[12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.271/2012/39. számú ítélete 2013. június 28. napján kelt, az alkotmányjogi panasz 2013. augusztus 23. napján, közvetlenül az Alkotmánybíróságon került benyújtásra. Az indítvány előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
[13] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény feljebb ismertetett cikkét, amellyel szemben aggályait megfogalmazta. Az alkotmányjogi panasz e tekintetben a törvényi feltételeknek megfelel.
[14] 5. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[15] Az Alkotmánybíróság e feltételekkel összefüggésben arra emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. Az Abtv. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz így nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[16] Az indítványozó előadása alapján megállapítható, hogy a felismerésre bemutatásra vonatkozó aggályok valójában a bíróság által elfogadott bizonyítékok és magának a bizonyítási eljárásnak a helyességét, a bíróság által megállapított tényállást, valamint a bíróság által mindezekből levont következtetéseket vitatják.
[17] Az Alkotmánybíróság fentiekben ismertetett, következetes álláspontja értelmében azonban az alapügy tényállásának ellenőrzése és értékelése az Alkotmánybíróság Alaptörvényben biztosított alkotmányossági szempontú vizsgálati jogkörén kívül esik.
[18] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a panasz megfelelő alkotmányjogi érvelést nem tartalmaz. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában sem a bíróságok eljárásával, sem döntéseik érdemével kapcsolatosan nem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[19] 6. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |