Hungarian

Ügyszám: .	23/D/2007
Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 23/D/2007. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/2620 .

A döntés kelte: Budapest, 01/29/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására   irányuló  indítvány,  továbbá   alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló  1978. évi  IV.  törvény  35.  §  (1)  és (2)  bekezdése,  valamint  a büntetőeljárásról  szóló  1998. évi XIX.  törvény  188.  §  (1) bekezdés  e) pontja alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2.  Az  Alkotmánybíróság  a  Pesti  Központi  Kerületi  Bíróság 6.B.80.021/2006/20-I.   számú  és  a  Fővárosi   Bíróság   mint másodfokú  bíróság 28. Bkf. 8023/2006/3. számú  végzései  ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 3.  Az  Alkotmánybíróság  a  Pesti  Központi  Kerületi  Bíróság 6.B.80.021/2006/20-I.   számú  és  a  Fővárosi   Bíróság   mint másodfokú  bíróság  28.  Bkf.  8023/2006/3.  számú  végzéseiben kifejezésre   jutó  bírósági  jogértelmezés  alkotmányosságának vizsgálatára,   a  határozatok  megsemmisítésére,   illetve   a folyamatban  lévő büntetőeljárás megszüntetésének elrendelésére irányuló indítványokat visszautasítja.                            Indokolás                               I.  1.     Az    indítványozó    —    képviselője    útján,     az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.)  48.  §  (2)  bekezdésében  meghatározott határidőben  —  alkotmányjogi  panaszt  nyújtott  be  a   Pesti Központi  Kerületi  Bíróság 6.B.80.021/2006/20-I.  számú  és  a Fővárosi  Bíróság mint másodfokú bíróság 28. Bkf.  8023/2006/3. számú végzései ellen.  A  végzésekben a bíróságok elutasították az indítványozó ellen folyamatban   lévő   büntetőeljárás  elévülés   címén   történő megszüntetésére irányuló védői indítványt. Az indítvány szerint a vádemelés olyan bűncselekmények miatt történt, amelyek miatti büntethetőség  már  elévült, mivel  más  bűncselekmények  miatt folyamatban   volt   eljárásban   került   sor    a    nyomozás felfüggesztésére,  így  az  elévülés félbeszakítására,  illetve nyugvására.  Az  alkotmányjogi  panaszban  kifejtett  álláspont  szerint  a Büntető   Törvénykönyvről  szóló  1978.  évi  IV.  törvény   (a továbbiakban:  Btk.)  35. § (1) és (2)  bekezdése,  amelyek  az elévülés     félbeszakítását,    illetve    a    büntetőeljárás felfüggesztése  esetén  az  elévülés  nyugvását   szabályozzák, valamint  a  büntetőeljárásról szóló 1973. évi  I.  törvény  (a továbbiakban:  1973. évi Be.) 137. § (3) bekezdése,  illetve  a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)  188.  §  (1)  bekezdése, amelyek  —  többek  között  —  a jogsegély iránti megkeresés esetén a nyomozás felfüggesztéséről rendelkeznek,  ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, a   jogállami   büntetőjog,   ezen  belül   a   normavilágosság követelményeivel,  mivel  önkényes,  szubjektív   jogalkalmazói jogértelmezést tesznek lehetővé.  Az   első-   és   másodfokú  bíróság  által   alkalmazott   és értelmezett  anyagi  jogi és eljárási jogi  rendelkezések  ezen túlmenően   ellentétesek  az  emberi  jogok  és   az   alapvető szabadságok  védelméről szóló, az 1993.  évi  XXXI.  törvénnyel kihirdetett Egyezmény 6. Cikkének 3. pontjával, 13. Cikkével és 17. Cikkével, ezért sértik az Alkotmány 7. § (1) bekezdését.  Az  alkotmányjogi  panasz a megjelölt  törvényi  rendelkezések alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére, továbbá „a jogerős határozattal lezárt elévülési ügyben történő alkalmazásának”    kizárására   irányult.    Az    indítványozó másodlagosan         a        sérelmezett         rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, és ez esetben  is a   jogerős   határozattal  lezárt  ügyben  történő  alkalmazás kizárását kérte.  2.   Az   indítványozó   személyesen  készített   beadványában kiegészítette  az  alkotmányjogi panaszt, illetve  az  utólagos normakontrollra     irányuló    másodlagosan     előterjesztett indítványt.  Ebben  —  hivatkozva  az  57/1991.  (XI.  8.)   AB határozatnak  az élő jog alkotmányossági vizsgálatát  elviekben elemző  megállapításaira (ABH 1991, 272, 277.) —  kifejtette  a támadott   bírósági   végzésekben   alkalmazott   jogértelmezés alkotmányellenességét. Ennek alapja a Btk. 35. §  (1)  bekezdés szövegének   hiányossága,  amely  nem   juttatja   egyértelműen kifejezésre,   hogy   az   „ugyanazon”   bűncselekmény    miatt foganatosított hatósági büntetőeljárási cselekménynek van  csak elévülést   félbeszakító   hatása.   Álláspontja   szerint   az alkotmányellenes bírósági jogértelmezésre vezetett  továbbá  az is,  hogy  a  Btk.  35.  §  (2)  bekezdése  a  „büntetőeljárás” felfüggesztésének elévülést nyugtató hatásáról rendelkezik,  de sem  az  1973.  évi  Be.,  sem pedig a Be.  nem  tartalmazza  a „büntetőeljárás”   definícióját   és   nincs   rendelkezés   „a büntetőeljárás   felfüggesztéséről”,  így   kodifikálatlan   „a büntetőeljárás egységének” elve.  Az   indítványozó   a   kiegészítő   beadványban   kérte,   az „Alkotmánybíróság  állapítsa  meg,  hogy  a  vádlottnak  a  vád tárgyává   tett   »csődbüntett«  elévüléséhez  fűződő   jogának elvonása  alkotmányellenes”. Indítványozta, hogy a Btk.  35.  § (1)   bekezdésében  „a  bűncselekmény”,  (2)   bekezdésében   a „büntetőeljárást”       szövegrész      alkotmányellenességének megállapítása   és   pro  futuro  megsemmisítése   mellett   az Alkotmánybíróság  hívja fel a törvényhozót  a  „büntetőeljárási törvénnyel   koherens   és  konzisztens   törvényi   tényállást kifejezésre  juttató  alkotmányossági  követelménynek   történő megfeleltetésére”.  Indítványozta a megsemmisített  jogszabályi rendelkezések  alkalmazásának kizárását,  a  támadott  bírósági határozatok megsemmisítését, továbbá az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás  megszüntetésének elrendelését  és  a  határozat közzétételét a Magyar Közlönyben.                               II.  1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:  „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.”  „7.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság jogrendszere  elfogadja  a nemzetközi  jog  általánosan  elismert  szabályait,  biztosítja továbbá  a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és  a  belső jog összhangját.”  2. A Btk. indítvánnyal érintett rendelkezései:  „35.  §  (1)  Az  elévülést félbeszakítja a  büntető  ügyekben eljáró  hatóságoknak  az elkövető ellen a  bűncselekmény  miatt foganatosított  büntetőeljárási  cselekménye.  A  félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.  (2)   Ha  a  büntetőeljárást  felfüggesztik,  a  felfüggesztés tartama   az  elévülés  határidejébe  nem  számít  be.   Ez   a rendelkezés  nem  alkalmazható,  ha  a  büntetőeljárást   azért függesztik  fel, mert az elkövető ismeretlen helyen tartózkodik vagy elmebeteg lett.”  3. Az 1973. évi Be. indítvánnyal érintett rendelkezése:  „137. § (3) A nyomozást fel lehet függeszteni, ha  (...)  d)   jogsegély  teljesítése  végett  külföldi  hatóságot  kell megkeresni.”  4. A Be. indítvánnyal érintett rendelkezése:  „188.  §  (1) Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha  (...)  e)   jogsegély  iránti  megkeresés  külföldi  hatóság   általi teljesítése  szükséges  és  további, Magyarországon  elvégzendő nyomozási cselekmény már nincs,”                              III.  Az indítvány nem megalapozott.  1.  Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt abban  foglalt  állást, hogy    az   alkotmányjogi   panasz   megfelel-e   a   törvényi feltételeknek.  Az  Abtv.  48.  §  (1)  bekezdése  szerint   az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt az fordulhat alkotmányjogi  panasszal  az  Alkotmánybírósághoz,   akinek   a jogsérelme  az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása  folytán következett   be,   és  egyéb  jogorvoslati  lehetőségeit   már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.  Az  indítványozó  mind a Btk. 35. § (1) és  (2)  bekezdésével, mind pedig az 1973. évi Be. 134. § (1) bekezdésével, illetve  a Be.  188.  §  (1)  bekezdésével  összefüggésben  kizárólag   az Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése alapján a  jogbiztonság  és  a normavilágosság követelményeinek megsértését, továbbá  a  7.  § (1)  bekezdése alapján a nemzetközi szerződés és  a  belső  jog összhangjának  hiányát állította. Az indítványozó  utalt  arra, hogy  ez  alapvető  jogok  sérelmére vezetett,  ugyanakkor  nem jelölte  meg,  hogy  a  bíróságok  által  alkalmazott  törvényi rendelkezések  konkrétan mely alkotmányos alapjogának  sérelmét okozták.  Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata értelmében  az  alkotmányjogi panasz  egyedi jogalkalmazói aktus ellen irányuló  jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe,  ha  a jogsérelem  alkotmányellenes  jogszabály  alkalmazása   folytán következett be. [57/1991. (XI. 8.) AB határozat ABH 1991,  272, 281-282.;  65/1992.  (XII. 17.) AB határozat,  ABH  1992,  289, 291.].  Alapvető  jog  megjelölt sérelme  nélkül  az  indítvány alkotmányjogi panaszként érdemben nem bírálható el (676/D/2004. AB  határozat,  ABK  2007. június, 611,  613.;  133/D/2007.  AB végzés, ABK 2007. június, 669, 670.). Ezért az Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi  panaszt  —  az  Alkotmánybíróság  ideiglenes ügyrendjéről  és  annak  közzétételéről  szóló,  módosított  és egységes  szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü.  határozata (ABH  2003,  2065., a továbbiakban: Ügyrend) 29.  §  e)  pontja alapján — visszautasította.  2.  Az  Alkotmánybíróság  a  büntethetőség  elévülésére  és  a nyomozás   felfüggesztésére  vonatkozó,  támadott   jogszabályi rendelkezéseket  —  a  másodlagosan  erre  irányuló   indítvány alapján  — utólagos absztrakt normakontroll keretében  abból  a szempontból        vizsgálta,       hogy       megállapítható-e alkotmányellenességük  az  Alkotmány  2.  §  (1)   bekezdésében szabályozott  jogbiztonság követelményeinek sérelme  miatt.  Az indítványozó a jogszabályi rendelkezéseknek csupán az Abtv. 37- 43.   §-aiban   meghatározott   vizsgálatát   kérte,   így   az Alkotmánybíróság eltekintett az alkotmányjogi panasz  részeként előterjesztett,  a nemzetközi szerződésbe ütközés  vizsgálatára irányuló indítványnak — az indítványozói jogosultság [Abtv. 21. §     (3)     bekezdés]     hiányára    tekintettel     történő —visszautasításától.  Az  Alkotmánybíróság  – főszabályként —  csak  hatályban  lévő jogszabály  alkotmányossága kérdésében foglal állást.  Mivel  a Be.  605.  §  (7)  bekezdése az 1973. évi Be.-t hatályon  kívül helyezte,  az  Alkotmánybíróság az 1973. évi  Be.  137.  §  (3) bekezdés d) pontjának vizsgálatát mellőzte, azt csak a Be. —  a jelen   ügyben   releváns   aspektusból   azonos   rendelkezést tartalmazó — 188. § (1) bekezdés e) pontja tekintetében végezte el.  2.1.   Az  Alkotmánybíróság  elsőként  a  törvényességi   óvás alkotmányosságának vizsgálata során hozott 9/1992. (I. 30.)  AB határozatában   fejtette   ki,  hogy   a   jogállam   alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az  állam —   elsősorban   a  jogalkotó  —  kötelességévé   teszi   annak biztosítását,  hogy  a jog egésze, egyes  részterületei  és  az egyes  jogszabályok  is  világosak,  egyértelműek,  működésüket tekintve  kiszámíthatóak  és előreláthatóak  legyenek  a  norma címzettjei  számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes  normák egyértelműségét  követeli  meg,  de  az  egyes   jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. (ABH 1992, 59, 65.)  A  26/1992.  (IV.  30.) AB határozat elvi éllel  mutatott  rá, hogy   a   világos,   érthető   és   megfelelően   értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A  jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és  világos,  a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon  (ABH 1992, 135, 142.). Több határozat  kimondta  azt is,  hogy a normavilágosság sérelme miatt akkor állapítható meg az alkotmányellenesség, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen,  vagy eltérő értelmezésre ad  módot,  illetve teret  enged  a  szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak,  aminek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan,  előre nem  látható  helyzetet teremt a címzettek számára [összegezve: 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABK 2007. május, 399, 404.].  A    47/2003.   (X.   27.)   AB   határozat   rámutatott:   az Alkotmánybíróság  mindig  is  nagy  jelentőséget  tulajdonított annak,   hogy   az  általa  vizsgált  kérdés  megválaszolásához rendelkezésre  áll-e olyan kialakult bírói gyakorlat,  amely  — határozata  meghozatala során —- a jogalkalmazót a jogbiztonság érvényesüléséhez  elengedhetetlenül szükséges mértékben  segíti (ABH   2003,   525,   535.).   Ugyanakkor   hangsúlyozta:    az alkotmányosan   is  elfogadott  rendszerképző  jogértelmezésnek megvannak  a  határai:  ez nem kerülhet szembe  a  jogbiztonság követelményével. A jogalkalmazói jogértelmezés ezért csak olyan működőképes  jogszabályra épülhet, amely világosan kijelöli  az adott    jogintézmény    célját,    alkalmazásának    kereteit, szempontjait  és  rendjét, az alkalmazásával érintettek  körét, azok    jogait   és   kötelezettségeit   és   az   intézménnyel összefüggésben igénybe vehető jogorvoslati rendet.  (ABH  2003, 525, 549-550.)  2.2.  A  Btk. 35. § (1) bekezdése a büntethetőség elévülésének félbeszakításáról  rendelkezik. A félbeszakítás  —  ténylegesen megszakítás — joghatása abban áll, hogy az elévülési idő  addig eltelt részét figyelmen kívül kell hagyni, és az elévülési  idő újra  kezdődik.  A  Btk. 35. § (2) bekezdése  a  büntetőeljárás felfüggesztése   eseteire   rendezi   az   időmúlás    hatását. Főszabályként  a  felfüggesztés  tartama  alatt   az   elévülés nyugszik,   az  elévülési  idő  megállapításánál   a   nyugvást megelőzően  és  a  nyugvást követően  eltelt  időt  egybe  kell számítani.  Az   elévülés   félbeszakadásának,  illetve  a  büntetőeljárás felfüggesztése   elévülést  nyugtató  hatásának   anyagi   jogi szabályai — lényegüket tekintve — nem változtak az 1878. évi V. törvénycikk  108-109.  §-aiban  meghatározott  rendelkezésekhez képest.  A  következetes jogértelmezés szerint az  elévülést  a nyomozó  hatóság, az ügyész és a bíróság olyan — az ügy előbbre vitelét  célzó, érdemi — büntetőeljárási cselekményei szakítják félbe,   amelyek  meghatározott  személy  —  az   anyagi   jogi értelemben vett elkövető — ellen irányulnak és azonos  ténybeli alapú  bűncselekménnyel kapcsolatosak. Az  elkövető  ellen  más ténybeli  alapú  bűncselekmény  miatt  foganatosított  eljárási cselekmény   nem   szakítja  félbe   az   adott   bűncselekmény büntethetőségének  elévülését [a  jelenlegi  bírói  gyakorlatra irányadó:   a   BJD   3640.  szám  alatti   döntés,   legutóbbi megerősítése:  a Bírósági Határozatokban (2007/11.  szám)  363. szám alatt közzétett eseti döntés].  A   szabályozás   a  tekintetben  változott   csak,   hogy   a büntetőeljárást  milyen okokból lehet vagy kell felfüggeszteni, illetve az egyes felfüggesztési okok milyen hatással vannak  az elévülésre. A hatályos szabályozásnál a Btk. a „büntetőeljárás” felfüggesztési  okainak  következményeit  rendezi.  A   Be.   a büntetőeljárás  felfüggesztése  tekintetében  olyan   megoldást tartalmaz, hogy az ún. dinamikus eljárási rendelkezések  között elsőként   a   nyomozási   szakasz  felfüggesztésének   eseteit részletezi,   illetve   —   a  vádemelést   megelőző   bírósági közreműködés   esetén  —  a  nyomozási   bíró   eljárásában   a felfüggesztést  ügyészi  hatáskörbe utalja.  [Be.  209.  §  (4) bekezdés].    A   vádemelést   követő   bírósági   szakaszokban közvetlenül  vagy közvetve visszautal a nyomozás felfüggesztési okaira  [Be.  266. (1) bekezdés a) pont, 359. §  (3)  bekezdés, 390.  § (4) bekezdés]. A „büntetőeljárás” felfüggesztése  tehát az   eljárás   teljes  folyamatában  pontosan  és   részletesen rendezett,     a     vizsgált     szabályozás     jogalkalmazói bizonytalanságra, önkényes jogértelmezésre alapot nem ad.  2.3.  Az  Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  a  támadott szabályozás,     együtt     a    következetes     jogalkalmazói jogértelmezéssel,  megfelel  a  jogbiztonság  követelményeinek. Ennek megfelelően a Btk. 35. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Be.  188.  §  (1)  bekezdés  e) pontja  alkotmányellenességének megállapítását,     és    a    rendelkezések    megsemmisítését elutasította.  Ennek  következtében  a  konkrét   ügyben   való alkalmazás tilalmát sem állapította meg.  2.4.  Az  Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki  a  konkrét ügyben   történt   bírósági  jogértelmezés   alkotmányosságának vizsgálatára, a bírósági határozatok megsemmisítésére,  illetve a     folyamatban    lévő    büntetőeljárás    megszüntetésének elrendelésére.    Az    erre    irányuló    indítványokat    az Alkotmánybíróság   az   Ügyrend  29.  §   b)   pontja   alapján visszautasította.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Balogh Elemér       Dr. Bragyova András           alkotmánybíró                 alkotmánybíró           Dr. Holló András            Dr. Kiss László           alkotmánybíró                 alkotmánybíró           Dr. Kovács Péter       Dr. Kukorelli István           alkotmánybíró                 alkotmánybíró           Dr. Lenkovics Barnabás     Dr. Lévay Miklós           alkotmánybíró          előadó alkotmánybíró           Dr. Paczolay Péter     Dr. Trócsányi László           alkotmánybíró                 alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	23/D/2007
Date of the decision: .	01/29/2008
.
.