Hungarian

Ügyszám: .	988/E/2000
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 988/E/2000. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2003/1281 .

A döntés kelte: Budapest, 10/07/2003 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az      Alkotmánybíróság      mulasztásban      megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítására   irányuló    indítvány tárgyában meghozta a következő                         határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság elutasítja az annak  megállapítására irányuló  indítványt, miszerint az Országgyűlés és a  Kormány alkotmánysértő  mulasztást valósított meg  azáltal,  hogy  az Alkotmányból    és    nemzetközi    szerződésekből     fakadó kötelezettségei ellenére jogalkotásával nem szüntette  meg  a Duna 1992. októberében Dunacsúnynál történt elrekesztése  óta a  Szigetközben kialakult és tartósan fennálló, az élővilágot és   a   biológiai  sokféleséget  veszélyeztető  tarthatatlan helyzetet. 2.    Az    Alkotmánybíróság    visszautasítja    az    annak megállapítására  irányuló  indítványt,  miszerint  a  Kormány alkotmányellenes   jogalkotói   mulasztást   valósított   meg azáltal,   hogy   nem  hajtotta  végre  a  Hágai   Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése kapcsán kialakult jogvitában hozott ítéletét. 3.    Az    Alkotmánybíróság    visszautasítja    az    annak megállapítására  irányuló  indítványt,  hogy   kötelezze   az Országgyűlést  vagy  a  Kormányt a  Vízlépcsőrendszer  körüli jogvitát   illetően   újabb   nemzetközi   bírósági   eljárás megindítására.                           Indokolás                              I. 1.  Az  indítványozó  -  kérelme benyújtásakor  országgyűlési képviselőként, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi  XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § c) és e) pontja,  21.  § (3)  bekezdés  a) pontja és a 21. § (4) bekezdése  alapján  - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Álláspontja  szerint az Alkotmány 18. §-ából és 70/D.  §-ából levezethető  jogalkotási  kötelezettséggel,  valamint  számos nemzetközi   szerződésben  -  így  a   Biológiai   Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről szóló 1995. évi LXXXI. törvényben (a továbbiakban: Egyezmény) - vállalt kötelezettséggel,  továbbá a  Hágai  Nemzetközi  Bíróság  e tárgyban  hozott  ítéletével ellentétes,    hogy    a   Bős-Nagymarosi   Vízlépcsőrendszer építésének   folyamatában  a  Szigetközben   az   állat-   és növényvilágban keletkezett visszafordíthatatlan károkozást az Országgyűlés   és  a  Kormány  megfelelő  jogalkotással   nem szüntette meg. Az   indítványozó  úgy  vélte,  hogy  1997.  óta   a   Magyar Köztársaság kormányai elmulasztották és halogatják a hatékony intézkedést  és  jogalkotást az  élővilágot  és  a  biológiai sokféleséget  veszélyeztető helyzet  megoldása  érdekében,  s ezáltal   alkotmánysértést  és  nemzetközi   szerződésszegést valósítanak meg. 2.  Mivel az indítvány pontosan nem jelölte meg, hogy  melyik nemzetközi szerződésben foglalt kötelezettségének,  s  milyen jogalkotói mulasztással nem tett eleget a jogalkotó, ezért az Alkotmánybíróság   -   az  Abtv.  22.   §   (2)   bekezdésére hivatkozással   -  határidő  megállapításával,  hiánypótlásra hívta fel. Az indítványozó újabb beadványában - igazolt jogi képviselője útján - az Egyezmény 1. cikkében, a 8. cikk b), e), f), g) és j)  pontjaiban,  valamint  a  10.  és  14.  cikkében  vállalt kötelezettségek teljesítésének elmaradására utalt. Az  indítványozó kérelmét a következőkkel is  indokolta:  "az Alkotmánynak   a  területi  integritás  védelmére   vonatkozó kötelezettségét és a Hágai Nemzetközi Bíróságnak a megegyezés hiányában az újabb eljárás megindítására vonatkozó felhívását is  sérti az az állapot, amelyet a jelenleg kialakult helyzet rögzít." 3.  Az  Alkotmánybíróság felkérésére  a  környezetvédelmi  és vízügyi    miniszter   nyilatkozott   az   Egyezmény    hazai végrehajtásáról.                                                            II. Az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését  a következő jogszabályi előírásokra alapozta. Az  Alkotmány  5. §-a szerint "[a] Magyar Köztársaság  állama védi  a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és  területi  épségét,  valamint a nemzetközi  szerződésekben rögzített   határait".  Az  Alkotmány  7.  §  (1)   bekezdése kimondja:  "[a] Magyar Köztársaság jogrendszere  elfogadja  a nemzetközi  jog  általánosan elismert szabályait,  biztosítja továbbá  a  nemzetközi jogi kötelezettségek és  a  belső  jog összhangját". Az Alkotmány 18. §-ának megfelelően "[a] Magyar Köztársaság  elismeri  és  érvényesíti  mindenki   jogát   az egészséges környezethez". Az Alkotmány 70/D. §-a a következőket állapítja meg: "(1)  A  Magyar  Köztársaság területén élőknek  joguk  van  a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2)  Ezt  a  jogot  a Magyar Köztársaság a  munkavédelem,  az egészségügyi    intézmények    és    az    orvosi     ellátás megszervezésével,  a  rendszeres  testedzés   biztosításával, valamint  az  épített  és a természetes környezet  védelmével valósítja meg." Az  Egyezmény 1. cikkelye általános célkitűzéseket tartalmaz: Ezen    Egyezménynek   a   vonatkozó  rendelkezései   szerint követendő    célja   a   biológiai   sokféleség    megőrzése, komponenseinek   fenntartható   használata,    a    genetikai erőforrások  hasznosításából származó  előnyök  igazságos  és méltányos  elosztása,  beleértve a  genetikai  erőforrásokhoz való  megfelelő  hozzáférhetőséget, a vonatkozó  technológiák megfelelő    átadását   -   az   ezen    erőforrásokkal    és technológiákkal kapcsolatos minden jog figyelembevételével  - és a megfelelő pénzeszközök biztosítását." Az   Egyezmény   in-situ  védelem  című  8.  cikkelyének   az indítványozó által hivatkozott b), e), f), g) és j) pontja  a szerződő felek kötelezettségeire utal. "Minden Szerződő  Fél, amennyire csak lehetséges és megfelelő ... b)   irányelveket  dolgoz  ki,  ahol  szükséges,   a   védett területek,    vagy   az   olyan   területek   kiválasztására, kijelölésére  és  kezelésére,  ahol  a  biológiai  sokféleség megőrzésére speciális intézkedéseket kell tenni; ... e)  elősegíti a védett területekkel szomszédos területeken  a környezetileg helyes és fenntartható fejlődést ezen területek további védelme céljából; f)  rehabilitálja és helyreállítja a degradálódott  ökológiai rendszereket,   és   elősegíti   a   veszélyeztetett    fajok megújulását,   többek  között,  tervek  vagy   más   kezelési stratégiák kidolgozásával és megvalósításával; g)  eszközöket  biztosít  vagy  tart  fenn  a  biotechnológia eredményeként  létrejött  olyan  módosított  élő  szervezetek hasznosításából    és   kibocsátásából    eredő    kockázatok szabályozására,  kezelésére  vagy  ellenőrzésére,  amelyeknek valószínűleg    a   biológiai   sokféleség   megőrzését    és fenntartható  hasznosítását érintő káros környezeti  hatásaik vannak,  beleértve  az  emberi egészséget  érintő  kockázatok számításba vételét is; ... j) nemzeti jogalkotása keretében tekintetbe veszi, megőrzi és fenntartja a hagyományos életmódokat megtestesítő bennszülött és  a helyi közösségeknek a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható  hasznosítása szempontjából  fontos  ismereteit, újításait  és  módszereit, továbbá elősegíti  azok  szélesebb körű  alkalmazását  ezen  ismeretek,  újítások  és  módszerek alkalmazásából eredő haszon egyenlő elosztását." Az   Egyezmény   "A   biológiai   sokféleség   komponenseinek fenntartható  hasznosítása" c. 10. cikkelye a részes  államok következő feladatait szabályozza: "Minden Szerződő Fél, amennyire csak lehetséges és megfelelő  a)   integrálja  a  biológiai  erőforrások  megőrzésével  és fenntartható   hasznosításával  kapcsolatos   szemléletet   a nemzeti döntéshozatalban;  b)   a   biológiai   erőforrások  hasznosítására   vonatkozó intézkedéseket  tesz  a biológiai sokféleséget  érintő  káros hatások elkerülése és minimalizálása érdekében;  c)  védelmezi  és  ösztönzi  a  biológiai  erőforrásoknak  a szokásos  felhasználását, amely a védelem vagy a fenntartható hasznosítás  követelményeivel  összeegyeztethető  hagyományos gazdálkodási gyakorlattal összhangban van;  d)  támogatja a helyi lakosságot a helyreállító  tevékenység kidolgozásában   és  végrehajtásában  az   olyan   lepusztult területeken, ahol a biológiai sokféleség lecsökkent; és  e)  ösztönzi  az  együttműködést az állami  hatóságok  és  a magánszektor  között  a  biológiai  erőforrások  fenntartható felhasználására vonatkozó módszerek kifejlesztésében." Az  Egyezmény 14. cikkelye a "Hatásvizsgálat és káros hatások minimalizálása" tárgykörben fogalmaz meg állami teendőket: "1.  Minden  Szerződő  Fél,  amennyire  csak  lehetséges   és megfelelő  a)  alkalmas  eljárásokat vezet be,  amelyek  előírják  azon terveire  vonatkozó  környezeti hatások vizsgálatát,  amelyek valószínűleg  jelentős  káros hatással  lesznek  a  biológiai sokféleségre,  azzal  a  céllal,  hogy  az  ilyen   hatásokat elkerüljék  vagy  minimalizálják, és ahol alkalmas,  lehetővé teszi a nyilvánosság részvételét az ilyen eljárásokban;  b)  megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítására,  hogy kellően figyelembe vegyék az olyan programjainak és politikai lépéseinek  környezeti követelményeit, amelyeknek feltehetően jelentős mértékű a káros hatása a biológiai sokféleségre;  c)    kölcsönösségi   alapon   elősegíti   a    bejelentést, információcserét  és  a  konzultációt  a  fennhatósága   vagy ellenőrzése   alá  tartozó  azon  tevékenységekről,   amelyek valószínűleg  jelentős  mértékben károsan  befolyásolják  más Államok  vagy  a nemzeti illetékességen kívül  eső  területek biológiai  sokféleségét, elősegítve  a  megfelelő  kétoldalú, regionális vagy sokoldalú megegyezések megkötését;  d)  a  fennhatósága  vagy ellenőrzése alatt  keletkező,  más Államok  fennhatósága alá tartozó területek  vagy  a  nemzeti illetékességén  kívül  eső területek  biológiai  sokféleségét fenyegető,  vagy  súlyos  veszély  vagy  kár  esetén  azonnal értesíti   a   potenciálisan  érintett  Államokat   erről   a veszélyről vagy károsodásról, valamint kezdeményezi az  ilyen veszélyt   vagy   károsodást   megelőző   vagy   minimalizáló intézkedéseket;  e)  elősegíti  a természeti vagy akár más okból  keletkezett és a biológiai sokféleséget súlyosan és közvetlenül fenyegető veszélyt    jelentő   tevékenységekkel   vagy    eseményekkel kapcsolatos    szükségintézkedésekre    vonatkozó     nemzeti programokat,  valamint bátorítja a nemzetközi  együttműködést az  említett nemzeti erőfeszítések kiegészítésére, és -  ahol szükséges  és  az érintett Államok vagy regionális  gazdasági integrációs  szervezetek egyetértésével  találkozik  -  közös biztonsági terv kidolgozására.    2.  A  Felek Konferenciája - az elvégzendő elemzések alapján -  vizsgálja a biológiai sokféleség károsodásával kapcsolatos felelősség és jóvátétel ügyét, beleértve a helyreállítást  és a  kártérítést, kivéve, ha az ilyen felelősség  kizárólagosan belügy."                                                           III. Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  az  indítvány   a következők miatt nem megalapozott. 1.  Az  Alkotmánybíróság elsősorban azt  vizsgálta,  hogy  az Alkotmány  18.  §-ából  és 70/D. §-ából  levezethető-e  olyan jogalkotási      kötelezettség,     amelynek     elmulasztása alkotmányellenességet  eredményezett  azáltal,  hogy  a  Duna 1992.  októberében  Dunacsúnynál  történő  elterelése  óta  a Szigetközben   kialakult,  az  élővilágot  és   a   biológiai sokféleséget     veszélyeztető     helyzet     kapcsán      a jogszabályalkotás elmaradt. 1.1.  Az  Alkotmánybíróságnak  a  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítására irányuló  hatáskörét  az Abtv.  49.  §-a  szabályozza. Az Abtv. 49.  §  (1)  bekezdése szerint,   ha  az  Alkotmánybíróság  hivatalból  vagy   bárki indítványára  azt  állapítja meg, hogy a  jogalkotó  szerv  a jogszabályi  felhatalmazásból származó  jogalkotói  feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő,  a mulasztást  elkövető  szervet  -  határidő  megjelölésével  - felhívja   feladatának  teljesítésére.  Az   Alkotmánybíróság állandó  gyakorlata  szerint  a jogalkotó  szerv  jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő,  hogy  az állam  jogszabályi úton avatkozott bizonyos  életviszonyokba, és  ezáltal  az  állampolgárok  egy  csoportját  megfosztotta alkotmányos  jogai  érvényesítésének lehetőségétől  [22/1990. (X.   16.)   AB   határozat,   ABH   1990,   83,   86.].   Az Alkotmánybíróság          mulasztásban          megnyilvánuló alkotmányellenességet  állapít  meg  akkor  is,  ha   alapjog érvényesüléséhez  szükséges jogszabályi garanciák  hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. Az      Alkotmánybíróság      mulasztásban      megnyilvánuló alkotmánysértést  nemcsak  akkor állapít  meg,  ha  az  adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.)  AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is,  ha az   adott  szabályozási  koncepción  belül  az  Alkotmányból levezethető   tartalmú   jogszabályi   rendelkezés   hiányzik [22/1995.  (III.  31.)  AB határozat,  ABH  1994,  108,  113; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128; 15/1998. (V.  8.)  AB  határozat, ABH 1998, 132, 138.]. "A szabályozás tartalmának  hiányos voltából eredő alkotmánysértő  mulasztás megállapítása  esetében  is a mulasztás,  vagy  a  kifejezett jogszabályi  felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában,  a feltétlen    jogszabályi   rendezést    igénylő    jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul." [4/1999. (III.  31.)  AB határozat, ABH 1999, 52, 57.] Az   Alkotmánybíróság   kialakult   gyakorlata   szerint   az alkotmánysértő  mulasztás  akkor  is  megállapítható,  ha  az alkotmánysértő   helyzetet   közvetlenül   az    Alkotmányból levezethető     jogalkotói    mulasztás,     az     Alkotmány végrehajtásának elmaradása eredményezi. [35/1999.  (XI.  26.) AB határozat, ABH 1999, 310, 318.] Az Alkotmány 18. §-ának és 70/D.  §-ának  közvetlen végrehajtásából elvileg  következhet olyan  jogalkotói  kötelezettség, amely nem kizárólag  hazai, hanem  két  vagy  több  állam nemzetközi szerződésbe  foglalt konszenzusán    alapuló    és   ebből    fakadó    jogalkotói kötelezettségnek minősül. 1.2.   A   környezethez  való  jog  alkotmányos   tartalmának szempontjait  az  Alkotmánybíróság a  28/1994.  (V.  20.)  AB határozatban  (a  továbbiakban: Abh.) fejtette  ki.  Az  Abh. szerint a környezetvédelemhez való jog olyan sajátos alapjog, amelynek  az  objektív, intézményvédelmi oldala  túlnyomó  és meghatározó.    A   környezethez   való    jog    az    állam környezetvédelemre   vonatkozó  kötelességei   teljesítésének garanciáit  emeli az alapjogok szintjére.  Az  Abh.  utalt  a következőkre  is: "A környezethez való jog sajátossága  abban áll,  hogy  alanya valójában az "emberiség" és a  "természet" lehetne."  (ABH  1994,  134., 139.) A környezethez  való  jog sajátosságaiból  következően az állam nem  élvez  szabadságot abban,  hogy  a környezet állapotát romolni engedje,  vagy  a romlás  kockázatát megengedje. Ennek kapcsán hangsúlyozta  az Alkotmánybíróság,  hogy a természetben  okozott  károk  véges javakat  pusztítanak, sok esetben jóvátehetetlenek, a védelem elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indít  meg.  E sajátosságok   miatt  a  környezethez  való  jog   védelmének eszközei  között  a  megelőzésnek van  elsőbbsége,  hiszen  a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem  tudja helyreállítani  az eredeti állapotot. "A védelem  szintjét  a környezethez  való  jog (...) dogmatikai sajátosságain  kívül döntően  befolyásolja a környezetvédelem tárgya is:  az  élet természeti  alapjainak  véges volta  és  a  természeti  károk jelentős  részének visszafordíthatatlansága,  s  végül  az  a tény,   hogy   mindezek   az  emberi   élet   fennmaradásának feltételei.  A környezethez való jog az emberi  élethez  való jog érvényesülésének fizikai feltételeit biztosítja. Mindez a környezethez való jog jogalkotással való védelmének  különös, más jogokéhoz képest fokozottan szigorú voltát követeli meg." [ABH 1994, 134, 140.] 1.3.  A  Magyar  Népköztársaság és a Csehszlovák  Szocialista Köztársaság 1977. szeptember 16-án az 1978. évi 17.  tvr.-rel kihirdetett   államközi  szerződést  kötöttek  a   Gabcikovo- Nagymarosi     Vízlépcsőrendszer     megvalósításáról      és üzemeltetéséről (a továbbiakban: Szerződés). A  Szerződés előírja, hogy a felek "közös beruházás"-ként egy vízlépcsőrendszert építenek meg és üzemeltetnek.  Preambuluma szerint  a  vízlépcsőrendszer  tervezésének  célja  "a   Duna Bratislava-Budapest közötti szakasza természeti kincseinek  a szerződő  felek vízgazdálkodási, energetikai, közlekedési  és mezőgazdasági,    valamint   egyéb    népgazdasági    ágazati fejlesztését  szolgáló  sokoldalú  hasznosítása".   A   közös beruházás  lényegében a vízi energiatermelés, a  Duna  szóban forgó  szakaszán  a  hajózás  feltételeinek  javítását  és  a folyópartok  mentén  fekvő területek árvízvédelmét  szolgálta volna.   Ezzel   egyidejűleg,   a   szerződés   feltételeinek megfelelően, a szerződő felek azt is vállalták, hogy egyrészt gondoskodnak  a  Duna  vízminőségének megőrzéséről,  másrészt eleget   tesznek   a   vízlépcsőrendszer   megépítéséből   és üzemeltetéséből eredő természetvédelmi kötelezettségeiknek. A  Szerződés 1. cikkének (1) bekezdése leírja azokat  a  főbb műtárgyakat,   amelyeknek  megépítése   a   beruházás   során szükséges. Rendelkezik két vízlépcső felépítéséről - az egyik Bősnél  (csehszlovák területen), a másik Nagymarosnál (magyar területen)   -   ,  amelyeknek  "egységes,  elválaszthatatlan üzemelésű létesítményrendszert" alkotnak. 1992.   május  19-én  a  magyar  kormány  szóbeli  jegyzékben értesítette  a csehszlovák kormányt, hogy 1992.  május  25-ei hatállyal   felmondja  a  Szerződést.  1992.  október   23-án Csehszlovákia megkezdte a Duna elzárását. 1993.  január  1-én Szlovákia független állammá  vált.  1993. április  7-én  Szlovákia  és a Magyar Köztársaság  képviselői aláírták  a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság  Bős- Nagymarosi  beruházással kapcsolatos vitájának  a  Nemzetközi Bíróság   elé  terjesztéséről  szóló  különmegállapodást   (a továbbiakban:  Különmegállapodás). [A  Különmegállapodást  az Országgyűlés   a   29/1993.   (V.   4.)   OGY   határozatával ratifikálta.] A  Hágai Nemzetközi Bíróság az ügyben 1997. szeptember  25-én hozott  ítéletet (a továbbiakban: Ítélet). Az  Ítélet  számos megállapítást  tartalmaz az indítványban  említett  Szigetköz helyzetével, a vízpótlás kérdéseivel összefüggésben is, s  az érintett   államok   közös   célkitűzéseként   említette   az energiatermelést,  a  Duna  hajózhatóságának  javítását,   az árvízvédelmet  és  a  jégszabályozást, továbbá  a  természeti környezet védelmét. 1.4.  Az  indítványozó a Szigetköz vízellátásának,  ökológiai helyzetének   jogalkotás   útján   történő   helyreállítását, javítását     sürgeti     a    mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenességre hivatkozó indítványban. A  Szigetközbe  juttatott vízmennyiség lényeges  megnövelését teszi  lehetővé  az  Ítélet 56. pontja,  amely  visszautal  a Szerződés 14. cikkére. Eszerint a feleknek joguk van  nagyobb vízkivitelre az energiában való részesedésük kárára,  azaz  a bíróság  úgy értelmezi, hogy Magyarország a szerződés alapján is  jogosult lett volna a teljes vízhozam felét Dunakilitinél a    főmederbe   vezetni,   ha   lemondott   volna   a   bősi energiatermelés feléről. A  vízpótlás  kérdése,  így  a Szigetköz  ökológiai  helyzete szoros  összefüggésben  van a Szerződés  által  meghatározott célok   teljesítésével;   a   környezetvédelem   érdekei   az energiatermeléssel,  a hajózással, az  árvíz  és  jég  elleni védekezéssel  egyenrangúak. E célok  megvalósításáról  és  az Ítélet  végrehajtásáról  - a Különmegállapodás  5.  cikk  (2) bekezdése szerint - a felek tárgyalásokat folytatnak. Amint  a  vázoltakból  -  így  különösen  az  Alkotmánynak  a környezet  védelméről  rendelkező 18.  §-a  és  a  70/D.  §-a értelmezéséből is - kitűnik, a jogalkotó szerveknek sokoldalú feladata  és felelőssége a környezet állapotának megóvása,  a romlás   kockázatának   megakadályozása.   A   Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer  építése során  kialakult  helyzet,  így  a Szigetköz  ökológiai viszonyainak alakulása  Magyarország  és Szlovákia magatartásának eredménye. A Duna elterelésének, a C- variáns   megépítésének  tényéből  az  következik,   hogy   a Szigetköz  helyzetének megoldása - s erre az  Ítélet  idézett megállapításai is utalnak - egyoldalú, a magyar  Országgyűlés és a Kormány általi jogalkotással nem lehetséges. Mivel  két  állam  együttműködését  igénylő,  így  két  állam joghatósága alá tartozó kérdésekről a hazai jogalkotó szervek nem   alkothatnak  önállóan  jogszabályt,  így  a  jogalkotás elmaradása    sem   minősíthető   alkotmánysértő    helyzetet eredményező  mulasztásnak. A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépült  elemeinek  földrajzi  elhelyezkedése,  a  Szerződés előírásai  és  az  Ítélet  alapján  megállapítható,  hogy   a Szigetköz     vízpótlásának    rendezésére    a     Szerződés módosításával,  új,  e tárgyra vonatkozó államközi  szerződés megkötésével,  vagy a Hágai Nemzetközi Bíróságnak  az  Ítélet végrehajtásának  módozatairól rendelkező  kiegészítő  ítélete [erre  utal  a  Különmegállapodás 5. cikk (3)  bekezdése  is] megalkotásával kerülhet sor. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította. 2.  Az  indítványozó az Alkotmánybíróság hiánypótló végzésére előterjesztett   indítványában   az   Egyezményben    vállalt jogalkotási kötelezettségek alkotmánysértő elmulasztására  is hivatkozott. Az  Abtv.  44.  §-a  szerint valamely  jogszabály  nemzetközi szerződésbe   ütközését  kizárólag  az  Abtv.   21.   §   (3) bekezdésében    meghatározott    szervek    vagy    személyek indítványozhatják.    Mivel    az    indítványozó    kérelmét országgyűlési    képviselőként    terjesztette    elő,     az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben vizsgálta. Az  Alkotmánybíróság eljárása során megállapította,  hogy  az Egyezmény   a   részes   államoktól  sokoldalú   intézkedési, szervezési,  koordinációs,  költségvetési-tervezési   feladat megoldását   igényli.   Az   Egyezménynek   az   indítványban hivatkozott rendelkezései közül jogalkotásra kizárólag  a  8. cikk  -  II. pont alatt idézett - j) pontja utal. Eszerint  - amennyire  lehetséges - a nemzeti jogalkotás során tekintetbe kell   venni,  meg  kell  őrizni  és  fenn  kell  tartani   a hagyományos  életmódot  folytató  bennszülött  és   a   helyi közösségeknek   a   biológiai   sokféleség    megőrzése    és fenntartható  hasznosítása szempontjából  fontos  ismereteit, újításait, módszereit. A vázolt tartalmú jogalkotási kötelezettség - az Egyezményben alkalmazott   "amennyire   csak  lehetséges   és   megfelelő" formulával  - alkotmányossági szempontból értékelhető  mércét nem  tartalmaz, mivel a részes államok gazdasági,  társadalmi körülményeire,   lehetőségeire  utal,  s  nem   állapít   meg kifejezett  jogalkotási kötelezettséget sem az  Országgyűlés, sem a Kormány számára. Az  Egyezményben  és  más  nemzetközi szerződésekben  vállalt kötelezettségek  végrehajtásáról  rendelkezik   a   környezet védelmének  általános  szabályairól  szóló  1995.  évi  LIII. törvény,  a  természet  védelméről  szóló  1996.  évi   LIII. törvény,  s  részletes feladattervet fogalmaz meg  a  Nemzeti Környezetvédelmi  Programról szóló  83/1997.  (IX.  26.)  OGY határozat.  A  környezetvédelmi és  vízügyi  miniszternek  az Alkotmánybírósághoz megküldött nyilatkozatából az is kitűnik, hogy  kidolgozás alatt áll a Nemzeti Biodiverzitás  Stratégia és   Akcióprogram.  Az  Egyezményből  -  és  más,  e   tárgyú nemzetközi    kötelezettségeinkből   -   fakadó   jogalkotási feladatok   az  érintett  életviszonyok  sajátosságai   miatt hosszabb   távú   és  folyamatos  kodifikációs   és   tervező tevékenységet igényelnek. A   vázoltak   alapján  az  Alkotmánybíróság   az   Egyezmény végrehajtása   kapcsán   a   jogalkotás   elmaradása    miatt alkotmánysértő  mulasztást nem állapított  meg.  Az  eljárása során  ugyanis  az  erre  irányuló  kérelmet  nem  tekintette megalapozottnak,   s  figyelemmel  volt   az   e   határozata indokolásának III.1.3. fejezetében feltárt körülményekre  is. A  Szigetköz  helyzetével összefüggő, az Egyezményben  előírt védelemből, megőrzésből fakadó kötelezettségek teljesítése  a Szlovákiával való tárgyalások, együttműködés eredménye lehet. A  nemzetközi  szerződésben vállalt e tárgyú  kötelezettségek teljesítése tehát meghaladja a hazai jogalkotás lehetőségeit. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította. 3.  Az  Alkotmánybíróság eljárása - az  indítványozó  kérelme alapján  -  kiterjedt annak vizsgálatára is, hogy  az  Ítélet végrehajtásának    elmaradása   eredményezett-e    jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet. 3.1.  Az  Abtv. az alkotmányellenes jogalkotói mulasztás  két formájáról  rendelkezik.  Az  Alkotmánybíróság  e  határozata indokolásának III.1.1. fejezetében már utalt az Abtv.  49.  § (1)   bekezdésében  szabályozott  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatával kapcsolatos hatásköre  elvi megalapozottságának  feltételeire. Az  Alkotmányból,  illetve más    jogszabályokból   fakadó   jogalkotói    kötelezettség elmulasztásán  túl  - eddigi gyakorlata  során  -  nemzetközi szerződésből fakadó jogalkotói feladatok elmaradása miatt  is állapított    már   meg   alkotmányellenes   mulasztást    az Alkotmánybíróság.  [A 16/1993. (III. 12.) AB  határozat,  ABH 1993, 143; 37/1996. (IX. 4.) AB határozat, ABH 1996, 122.] E  hatáskörét  az  Abtv.  47. § (1) bekezdése  alapozza  meg, amikor  kimondja: "Ha az Alkotmánybíróság azt állapítja  meg, hogy  a  jogalkotó  a  szerv  a  nemzetközi  felhatalmazásból származó  jogalkotó  feladatát  elmulasztotta,  a  mulasztást elkövető   szervet  -  határidő  megjelölésével  -   felhívja feladatának teljesítésére." 3.2.   A  nemzetközi  jog  általánosan  elismert  szabályait, illetve a nemzetközi jogi kötelezettségeket a nemzetközi  jog forrásai  állapítják  meg.  A  nemzetközi  jog  forrásait   a Nemzetközi  Bíróság Alapszabályai (a továbbiakban:  Statútum) 38.   cikke  a  következők  szerint  jelöli  meg:  nemzetközi szerződések, a nemzetközi szokásjog, az általánosan  elismert jogelvek, a bírói döntések és a kiváló jogtudósok tanításai. A  nemzetközi  jog forrásai közül a magyar  jog  kizárólag  a nemzetközi   szerződéseket   illetően   tartalmaz   részletes szabályokat.  A nemzetközi szerződések belső joggá  válásának szempontjából  alapvető szabályozást  a  jogalkotásról  szóló 1987.  évi XI. törvény 16. §-a tartalmaz. Ez a szabályozás  a következőket írja elő: "(1)  Az általánosan kötelező magatartási szabályt tartalmazó nemzetközi   szerződést   a  tartalmának   megfelelő   szintű jogszabályba foglalva kell kihirdetni. (2)  A jogszabályba nem foglalt nemzetközi szerződést viszont -  ha  a  köztársasági  elnök  vagy  a  Kormány  másként  nem rendelkezik - a Magyar Közlönyben közzé kell tenni." Ez  utóbbi  szerződések tehát nem is válnak a  belső  jogrend részévé; a közzététel csupán tájékoztatás az államot  terhelő nemzetközi   szerződés  tartalmáról.  A  belső   joggá   vált nemzetközi  szerződések érvényesítését  tehát  a  jogrend  az Alkotmány   7.  §  (1)  bekezdésében  foglalt  követelménynek megfelelően biztosítja. 3.3.   Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a   Hágai Nemzetközi  Bíróság  ítélete  -  az  Abtv.-ben  meghatározott hatásköri szabályok gyakorlása szempontjából - nem minősül  a nemzetközi  jog általánosan elismert szabályának,  sem  olyan nemzetközi  jogi  kötelezettségnek, mint a belső  joggá  vált nemzetközi szerződésben foglalt kötelezettségek. A Nemzetközi Bíróság  eljárását ugyan az érintett államoknak a  joghatóság elismeréséről    szóló,   nemzetközi   szerződésbe    foglalt konszenzusa  alapozza meg, az ítélet azonban nem  norma,  nem szerződés,  hanem egyedi jogvitát dönt el, abban  az  esetben is,  ha egyes megállapításai elvi tartalmúvá, vagy precedens- értékűvé válnak. A  Nemzetközi  Bíróságnak nincs hatásköre  belső  jogi  norma hatályon  kívül  helyezésére, a részes  államok  jogalkotásra való kötelezésére. A Nemzetközi Bíróság akkor sem kötelezheti jogalkotásra  az  államot,  ha  az  ítéletében  megállapított kötelezettséget csak jogalkotással teljesítheti az állam. Sem az  Abtv.  49.  §  (1) bekezdése, sem a 44. §  (1)  bekezdése szerinti jogalkotói mulasztás megállapítását nem alapozza meg az  a körülmény, hogy a Nemzetközi Bíróság Ítélete nem került végrehajtásra.   Az  e  határozat  indokolásában   bemutatott nemzetközi  jogi  megoldások  (kiegészítő  ítélet  kérése,  a Biztonsági  Tanácshoz fordulás lehetősége) pedig kizárólag  a másik érintett állam számára állnak rendelkezésre. Mindezekre tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az  indítványt   ebben   a vonatkozásában hatásköre hiányában visszautasította. 4.  Az  indítványozó arra is utalt, hogy  az  Alkotmánynak  a területi integritás védelmére irányuló kötelezettségét és  az Ítéletben  az újabb eljárás megindítására irányuló  felhívást is sérti a Szigetközben jelenleg kialakult helyzet. Az  Alkotmánybíróság  ennek  az Abtv.  22.  §  (2)  bekezdése szerint   határozott   kérelemnek  nem  minősülő   indítványi hivatkozásnak   a   kapcsán  megjegyzi  a   következőket.   A Különmegállapodás már említett 5. cikk (3) bekezdése  alapján amennyiben   a   felek   hat   hónapon   belül   nem   tudnak megállapodásra   jutni,  bármelyik  fél   kérheti   a   Hágai Nemzetközi Bíróságot, hogy kiegészítő ítéletben határozza meg az  ítélet végrehajtásának módozatait. Az Alkotmánybíróságnak sem  az Abtv., sem más törvény alapján nincs hatásköre  arra, hogy  az  Országgyűlést vagy a Kormányt az  újabb  nemzetközi bírósági   eljárás   megindítására   kötelezze.   Ezért    az Alkotmánybíróság   az   indítványt  ebben   a   részében   is visszautasította.                       Dr. Holló András                  az Alkotmánybíróság elnöke                     előadó alkotmánybíró                                        Dr. Bagi István           Dr. Bihari Mihály          alkotmánybíró                 alkotmánybíró                                        Dr. Czúcz Ottó              Dr. Erdei Árpád          alkotmánybíró                 alkotmánybíró                                       Dr. Harmathy Attila          Dr. Kiss László         alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                       Dr. Kukorelli István       Dr. Strausz János         alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                            Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva                         alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	988/E/2000
Date of the decision: .	10/07/2003
.
.