Hungarian

Ügyszám: .	593/A/2005
Előadó alkotmánybíró: Harmathy Attila Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 34/2005. (IX. 29.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2005/367 .

A döntés kelte: Budapest, 09/27/2005 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!        Az   Alkotmánybíróság   a   köztársasági   elnöknek   az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett  törvény egyes     rendelkezései    alkotmányellenességének     előzetes vizsgálatára benyújtott indítványa alapján meghozta a következő                          határozatot:                                       Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a  kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a  nemzeti  és etnikai  kisebbségekre vonatkozó egyes törvények  módosításáról szóló,  az Országgyűlés 2005. június 13-i ülésnapján elfogadott törvény 68. §-ának (3) bekezdése alkotmányellenes.      Az  Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I.                                      A  köztársasági  elnök  –  az  Alkotmány  26.  §-ának  (4) bekezdése  alapján  –  nem írta alá a kisebbségi  önkormányzati képviselők   választásáról,  valamint  a  nemzeti  és   etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés  2005. június 13-i ülésnapján elfogadott  törvényt (a  továbbiakban: Tv.), hanem azt az Alkotmánybíróságnak küldte meg véleményezésre. A köztársasági elnök az Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)  1.  §- ának a) pontjára, 21. §-a (1) bekezdésének b) pontjára és 35. §- ára   hivatkozva   indítványozta,  hogy   az   Alkotmánybíróság vizsgálja  meg alkotmányossági szempontból a Tv.  68.  §-a  (3) bekezdésének rendelkezéseit.      Az  indítvány  szerint aggályos a helyi  önkormányzatokról szóló  1990. évi LXV. törvénybe (a továbbiakban: Öt.) a Tv.-vel beiktatott  az  a  megoldás, amellyel a  települési  kisebbségi önkormányzat   megválasztott  tagja   –   meghatározott   számú választópolgárnak   a   települési   kisebbségi   önkormányzati választás    keretében    történő    szavazása     esetén     – nyilatkozattétellel a helyi önkormányzat képviselő-testületének tagjává válik. Az indítvány szerint ez a szabályozás ellentétes az  Alkotmány 2. §-ának (1) és (2) bekezdésével, 44. §-ának (1) bekezdésével, 70. §-ának (2) és (3) bekezdésével, valamint  71. §-ának (1) bekezdésével.      Az  indítvány kifejti, hogy az Alkotmány 2. §-ának (1)  és (2)  bekezdése,  42.  §-a,  44. §-a,  70.  §-ának  (2)  és  (3) bekezdése,  valamint  71.  §-a  alapján  a  helyi  önkormányzat képviselő-testületének tagja csak olyan személy lehet,  akit  a helyi    választáson   választójoggal   rendelkező    személyek összessége számára nyitva álló választás legitimál. A Tv. 68. §- ának (3) bekezdésével megállapított megoldás szerint azonban  a képviselő-testületnek olyan személyek is tagjává válnak, akiket a  választópolgárok egy szűkebb köre választ meg. A Tv.  2.  §- ának  (1)  bekezdése szerint ugyanis a kisebbségi választásokon csak  az  a  helyi  önkormányzati választásokon  választójoggal rendelkező   személy  vehet  részt,  aki  a  külön   törvényben meghatározott   kisebbséghez   tartozik   és   a   kisebbséghez tartozását  kinyilvánítja. Az indítvány  szerint  az  Alkotmány felsorolt rendelkezései alapján azért merül fel aggály ezzel  a szabályozással   szemben,   mert  a  kisebbségi   választásokon megválasztott   személy   a   helyi   önkormányzat   képviselő- testületének  annak  ellenére lesz tagja, hogy  a  demokratikus legitimáció ebben a tekintetben nem valósul meg.      Az  indítvány  szerint  a  Tv. 68.  §-ának  (3)  bekezdése ellentétes  továbbá  a  választójog  egyenlő  értékűségének  az Alkotmány 71. §-a (1) bekezdésén alapuló elvével is. A Tv. 2. §- a  (1)  bekezdésének  c)  pontját  figyelembe  véve  ugyanis  a támadott  szabály alapján azok a személyek, akik a kisebbséghez tartozásukat   kinyilvánítják,  mind  a   helyi   önkormányzati választáson,   mind  a  kisebbségi  választáson  választójoggal rendelkeznek,  míg  a  többi  választópolgár   csak   a   helyi önkormányzati választáson nyilváníthat véleményt.                               II.                                      1.  Az  indítványozó az Alkotmány következő  rendelkezései alapján fejtett ki aggályokat a Tv. 68. §-ának (3) bekezdésével szemben: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam. (2)  A  Magyar  Köztársaságban minden hatalom a népé,  amely  a népszuverenitást   választott   képviselői   útján,    valamint közvetlenül gyakorolja.” „42.  §  A község, a város, a főváros és kerületei, valamint  a megye   választópolgárainak  közösségét   megilleti   a   helyi önkormányzás  joga.  A  helyi önkormányzás  a  választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.” „44.  § (1) A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott    képviselőtestület    útján,    illetőleg    helyi népszavazással gyakorolják.” „70.   §   (2)   A  Magyar  Köztársaság  területén  lakóhellyel rendelkező  minden nagykorú magyar állampolgárt és  az  Európai Unió   más   tagállamának   a  Magyar   Köztársaság   területén lakóhellyel  rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti  az  a jog,  hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható és – amennyiben a választás, illetve  a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik – választó   legyen,  valamint  helyi  népszavazásban   és   népi kezdeményezésben  részt  vegyen.  Polgármesterré  és   fővárosi főpolgármesterré magyar állampolgár választható. (3)    A    Magyar    Köztársaságban    minden    menekültként, bevándoroltként   vagy   letelepedettként   elismert   nagykorú személyt   megillet  az  a  jog,  hogy  a  helyi  önkormányzati képviselők  és  a  polgármesterek választásán  –  amennyiben  a választás,  illetve  a népszavazás napján a Magyar  Köztársaság területén  tartózkodik  –  választó legyen,  valamint  a  helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.” „71.  § (1) Az országgyűlési képviselőket, az Európai Parlament képviselőit,  a  helyi önkormányzati képviselőket,  valamint  a polgármestert  és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános  és egyenlő választójog alapján, közvetlen és  titkos szavazással választják.”      2.  A  Tv.  68.  §-ának (3) bekezdése  –  amely  az  Öt.-t módosítja – a következő rendelkezéseket tartalmazza: „Az Öt. a következő 21/A. §-sal egészül ki: ’21/A. § (1) A 10 000 vagy annál kevesebb lakosú településen  a települési    kisebbségi   önkormányzat   legtöbb   szavazattal megválasztott    tagja   az   (5)   bekezdés    szerint    tett nyilatkozatával  a  képviselő-testület  tagjává  válik,  ha   a települési  kisebbségi önkormányzat választásán legalább  annyi választópolgár szavazott érvényesen, mint amennyi a  települési önkormányzati  általános  választáson a  kislistán  mandátumhoz jutott jelöltekre leadott szavazatok átlagának   a)  a 600 vagy annál kevesebb lakosú településen a fele, b)  az 5 000 vagy ennél kevesebb lakosú településen az egyharmada,   c)  az 5 000-nél több lakosú településen az egynegyede. (2)   A   10  000-nél  több  lakosú  településen  a  települési kisebbségi önkormányzat legtöbb szavazattal megválasztott tagja az  (5)  bekezdés  szerint  tett nyilatkozatával  a  képviselő- testület tagjává válik, ha a települési kisebbségi önkormányzat választásán legalább annyi választópolgár szavazott érvényesen, mint a települési önkormányzati általános választáson az egyéni választókerületekben  megválasztott önkormányzati  képviselőkre leadott érvényes szavazatok   a)  átlagának a kétszerese a 25 000 vagy annál kevesebb lakosú      településen, b)  átlaga az 50 000 vagy annál kevesebb lakosú településen, c)  átlagának a fele a 100 000 vagy annál kevesebb lakosú településen, d)  átlagának az egyharmada a 100 000-nél több lakosú településen. (3)  Az  (1),  illetőleg a (2) bekezdés  szerint  a  képviselő- testület    tagjává   vált   képviselő   a   képviselő-testület határozatképessége,   döntéshozatala,  működése   szempontjából települési  képviselőnek tekintendő, és esküt tesz a képviselő- testület előtt. E képviselőt csak egyik – választása szerinti – minőségben illeti meg tiszteletdíj. (4)  Az  (1), illetőleg (2) bekezdésben foglalt esetben egyenlő szavazatszám esetén a képviselők között sorsolás dönt,  amelyet a helyi választási bizottság végez el. (5)  Az  (1),  illetőleg  (2)  bekezdésben  foglalt  esetben  a települési    kisebbségi   önkormányzat   legtöbb   szavazattal megválasztott tagja a választást követő 8 naptári  napon  belül nyilatkozik,   hogy  a  megbízatást  vállalja-e.   A   határidő jogvesztő.  Ha  a jogosult határidőben nem tesz  nyilatkozatot, vagy  a  megbízatást  nem  vállalja,  a  települési  kisebbségi önkormányzat   tagja   nem  válik  a  települési   önkormányzat tagjává.’”                              III.      1.  Az  indítványozó  által  aggályosnak  tartott  szabály szerint  a  települési  kisebbségi önkormányzati  választásokon választó     és    választható    személyek    (a    kisebbségi választópolgárok)   által  legtöbb  szavazattal   megválasztott települési   kisebbségi  önkormányzati  tag   –   meghatározott feltételek  mellett  –  a  települési  önkormányzat  képviselő- testületének tagjává válik. Az indítvány szerint ez  a  szabály sérti az Alkotmány 44. §-ának (1) bekezdését.       Az   Alkotmány  44.  §-ának  (1)  bekezdése   alapján   a választópolgárokat megilleti a helyi önkormányzáshoz való  jog. A  helyi  önkormányzás jogának tartalmát az Alkotmány  42.  §-a alapján  a  helyi  közügyek  önálló, demokratikus  intézése,  a helyi   közhatalomnak  a  lakosság  érdekében  való  gyakorlása jelenti  [61/2003.  (XI.  26.) AB  határozat,  ABH  2003,  627, 635.].  A  helyi önkormányzásnak a választópolgárok  közösségét megillető  joga  – az Alkotmánybíróság gyakorlatában  kialakult elveknek  megfelelően – tartalma szerint az  alapvető  jogokkal megegyező védelemben részesül. Így e jog korlátozására,  a  jog lényeges  tartalma  kivételével, az  Alkotmány  8.  §-ának  (2) bekezdésében  meghatározott  feltételek  szerint  sor  kerülhet [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 167-168.].      Az  Alkotmány  44. §-ának (1) bekezdése kimondja,  hogy  a választópolgárok a helyi önkormányzáshoz való jogot  választott képviselő-testület,   illetőleg   helyi    népszavazás    útján gyakorolják.  Az Alkotmány 70. §-ának (2) bekezdése  alapján  – meghatározott  feltételek mellett – minden magyar  állampolgárt megillet  az  a  jog,  hogy  a helyi  önkormányzati  képviselők választásán  választó és választható legyen, népszavazásban  és népi  kezdeményezésben  részt vegyen.  Az  Alkotmánynak  ezt  a rendelkezését  értelmezve az Alkotmánybíróság a  22/1993.  (IV. 2.)  AB  határozatban kifejtette, hogy az önkormányzáshoz  való jog  az  Alkotmány  2.  §-ának  (2) bekezdésében  meghatározott népszuverenitással összefüggésben áll, de önálló  kategória.  A helyi    önkormányzás    joga    ugyanis    nem    az    ország választópolgárainak  összességét  illeti  meg,  hanem  csak  az egymástól  közjogilag  elkülönített  települések  és   területi egységek  választópolgárainak közösségét (ABH 1993,  182,  186- 187.).      2. A Tv. aggályosnak tartott szabálya a nemzeti és etnikai kisebbségi  választópolgárok által  a  kisebbségi  önkormányzat tagjává  megválasztott  személynek  a  települési  önkormányzat képviselő-testülete tagjává válásáról szól. Az Alkotmánybíróság ezért  megvizsgálta, hogy milyen rendelkezéseket  tartalmaz  az Alkotmány a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletéről.      Az  Alkotmány 68. §-ának (2) bekezdése – egyebek között  – kimondja,  hogy a Magyar Köztársaság biztosítja  a  nemzeti  és etnikai kisebbségek kollektív részvételét a közéletben. A 68. § (3)  bekezdése  szerint  az  ország területén  élő  nemzeti  és etnikai kisebbségek képviseletét törvények biztosítják. A 68. § (4) bekezdése alapján a nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.      Az  Alkotmány a nemzeti és etnikai kisebbségek  jogait  az alapjogok között szabályozza. A közéletben való részvétel  joga az alapjogok között szerepel, de az Alkotmány szerint kollektív részvételről  van  szó.  A kisebbségek képviseletére  vonatkozó jogról  szóló  szabályt  követően  mondja  ki  az  Alkotmány  a kisebbségeknek az önkormányzat létesítésére vonatkozó jogát. Az Alkotmány   szabálya  ezekben  az  esetekben  az   elvi   tétel kimondására   korlátozódik,   az   összes   többi   rendelkezés meghatározása  – a 68. § (5) bekezdése alapján  –  a  jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával  elfogadott törvényben történik. Az Alkotmány tehát nem határozza meg, hogy a kisebbségek önkormányzatai hogyan jönnek létre, milyen helyet foglalnak  el  az  államszervezetben,  hogyan  kapcsolódnak  az állami  szervekhez (435/B/1997. AB határozat,  ABH  1998,  711, 714.).     A  kisebbségek képviseletének, valamint a kisebbségi  helyi és  országos  önkormányzatoknak a szabályozására vonatkozóan  a törvényalkotónak   adott  felhatalmazásra   is   értelemszerűen irányadó az a megállapítás, amelyet az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzásról általában tett: a törvényhozó a  szabályozásnál – az Alkotmány keretei között – széleskörű döntési szabadsággal rendelkezik [56/1996. (XII. 12.) AB határozat, ABH  1996,  204, 206.].      3.  Az indítványban szereplő aggályok a nemzeti és etnikai kisebbségek  közéletben való részvételével állnak kapcsolatban. Az  Alkotmánynak a kisebbségek jogairól szóló szabálya  alapján történő  vizsgálat során figyelembe kell venni azt is,  hogy  a Magyar  Köztársaságot ennek a kérdésnek a  tekintetében  milyen nemzetközi  kötelezettségek terhelik. Az is mérlegelendő,  hogy kifejezett  kötelezettségek nélkül milyen nemzetközi  elvárások érvényesülnek.      a/ A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya –  amelyet  az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése  XXI. ülésszakán,  1966.  december 16-án fogadott el,  Magyarországon pedig  az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet hirdetett ki  –  a 27.   cikkben   kimondta,  a  nemzeti,  vallási   vagy   nyelvi kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt  a jogot,   hogy   csoportjuk  más  tagjaival   együttesen   saját kultúrájuk  legyen,  saját vallásukat vallják  és  gyakorolják, vagy saját nyelvüket használják.      Az  Egyezségokmány  27. cikke alapján az  ENSZ  Közgyűlése 1992-ben  a  46/135. sz. határozattal elfogadta a nemzeti  vagy etnikai,  vallási  és nyelvi kisebbségekhez  tartozó  személyek jogairól  szóló  nyilatkozatot. A nyilatkozat  2.  cikkének  2. bekezdése szerint a kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van hatékonyan  részt  venni  a  kulturális,  vallási,  társadalmi, gazdasági  életben és a közéletben. A 3. bekezdés a  közéletben való  részvétel  jogát azzal konkretizálja,  hogy  kimondja,  a kisebbséghez  tartozó  személyeknek  joguk  van  a  kisebbségre vonatkozó  nemzeti,  – megfelelő esetben  –  regionális  szintű döntések  meghozatalában  való részvételre.  A  3.  bekezdéshez fűzött  magyarázat  szerint a döntéshozatalban  való  részvétel legmegfelelőbb    módjának    kiválasztása     több     tényező figyelembevétele  alapján történhet. Így szerepe  lehet  annak, hogy   a  kisebbség  az  adott  ország  területén  egy  tömbben helyezkedik-e el vagy szétszórtan, nagy vagy kis létszámmal.  A döntést   befolyásolhatja   az  adott   országban   alkalmazott választási rendszer is.      b/  Az Európa Tanács ismételten foglalkozott a kisebbségek jogainak  védelmével. 1995. február 1-jén elfogadásra került  a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény, amelyet az 1999.  évi XXXIV. törvény hirdetett ki. Az Egyezmény 15.  cikke szerint  az  államok vállalják – egyebek mellett  –  azt,  hogy megteremtik  a  feltételeket a nemzeti  kisebbségek  számára  a (különösen az őket érintő) közügyekben való részvételhez.       A   kisebbségeknek  a  közéletben  való  részvételére  is vonatkozott a Velence Bizottságnak 2002. októberében elfogadott az  az  irányelve (Opinion no. 190/2002), amelyet a választások szabályairól   az  Európa  Tanács  Parlamentjének   felkérésére dolgozott  ki,  és  amelyet  a  Parlament  2003.  január  30-án elfogadott  határozatában az államoknak  alkalmazásra  javasolt [Resolution   1320   (2003)].  Az  irányelv   2.4.   pontja   a következőket javasolja a kisebbségek képviseletének biztosítása érdekében:    —   engedélyezni  kell  a  kisebbségeket  képviselő   pártok választásokon való részvételét,    —   a   szavazatok   egyenlő  értékűségének  követelményével összeegyeztethető  a  kisebbségek számára  meghatározott  számú hely  fenntartása  vagy  a  képviselői  helyek  elosztásánál  a kisebbségek javára az általános szabálytól való eltérés,   —  sem  a  jelölteket, sem a szavazókat nem szabad  kötelezni arra, hogy kisebbséghez tartozásukat nyilvánossá tegyék.       A  Velence  Bizottság  az  irányelvet  megalapozó  elemző anyagában   megállapította,  hogy  a  kisebbségek  védelme   az alkotmányjog  egyik  igen  fontos  témájává  vált.   A   kérdés vizsgálata  három alapvető elvvel áll szoros összefüggésben:  a demokráciával,   az   emberi  jogokkal  és  a   jogállamisággal [Electoral Law and National Minorities, CDL-INF (2000) 4].      c/  Az  Emberi  Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) gyakorlatában több olyan ügy volt, amelyben a  Bíróság a kisebbségek jogairól foglalt állást.      A  Beard  ügyben  a  Bíróság kifejtette,  hogy  a  Nemzeti Kisebbségek  Védelméről  szóló  Keretegyezmény  csak  általános elveket   határoz  meg,  és  a  kisebbségek  jogaira  vonatkozó ügyekben  nem változtatja meg a Bíróság tevékenységének  azt  a jellegét,  amely  az  emberi jogok és az  alapvető  szabadságok védelméről  szóló, 1950. évi római egyezmény  (a  továbbiakban: Egyezmény)  alapján kialakult (Beard v. United  Kingdom  ügyben 2001.  január 18-án hozott határozat, appl. no. 24882/94,  104, 105. pont).      Magyarországon  az 1993. évi XXXI. törvénnyel  kihirdetett Egyezményhez tartozó első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkében az államok    kötelezettséget   vállalnak   arra,   hogy   ésszerű időközönként, titkos szavazással szabad választásokat tartanak, biztosítva   a  nép  véleményének  kifejezését  a   törvényhozó testület  megválasztásánál. A Bíróság a 3. cikkel  kapcsolatban több  elvi  megállapítást fogalmazott  meg  a  nyelvi,  nemzeti kisebbségek  jogaira vonatkozó Mathieu-Mohin  and  Clerfayt  v. Belgium  ügyben (1987. március 2-án hozott határozat,  Ser.  A. Vol.  113.).  A  Bíróság kifejtette, hogy  a  3.  cikk  alapján fennálló  választási jog nem abszolút, korlátozása  lehetséges, de az államok által meghatározott korlátozás nem foszthatja meg a jogot lényeges tartalmától (52. pont). Az államok mérlegelési szabadsága   kiterjed   a   lehetséges  választási   rendszerek bármelyikének  kiválasztására,  ha  ez  a  rendszer  biztosítja valamennyi  állampolgár  azonos  jogát  a  választásra   és   a megválaszthatóságra,  egyúttal  lehetővé  teszi  a  választások révén    az   Egyezmény   10.   cikke   által   védett   szabad véleménynyilvánítást  (54. pont). A Bíróság  kiemelte,  hogy  a kisebbségek   választási  rendszerrel  kapcsolatos   jogait   a közigazgatási  és  a  politikai rendszer összefüggéseiben  kell vizsgálni.  Ilyen  alapon elfogadhatók  tehát  a  közigazgatási területenként  eltérő  megoldások,  amelyek  az  országban  élő különböző  nyelvi közösségek között az egyensúly  megteremtését szolgálják (57. pont).      A  Bíróságnak  ez az említett határozata megerősítette  az Emberi  Jogok  Európai  Bizottsága  által  korábban  elfogadott álláspontot, amely szerint az államok korlátozhatják  az  aktív és  passzív  választási jogot, ha a korlátozás nem önkényes  és nem zárja ki a szabad véleménynyilvánítást. A Bizottság azt  is hangsúlyozta, hogy az Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 3.   cikkéből  nem  vezethető  le  egyik  választási   rendszer alkalmazásának  kötelezettsége sem, és az  alkalmazásra  kerülő választási  rendszer  akkor sem sérti az egyezményt,  ha  az  a kisebb  pártok számára hátrányos. A Bizottság az adott  esetben nem  vizsgálta  azt  a kérdést, hogy miként kell  megítélni  az Egyezménynek  a  diszkrimináció tilalmáról  szóló  14.  cikkét, figyelembe  véve  az  olyan választási  rendszert,  amely  arra vezet, hogy valamely vallási vagy etnikai csoport soha nem  jut képviselethez  (The Liberal Party, Mrs. R.  &  Mr.  P.  v.  the United  Kingdom  ügyben 1980. december 18-án hozott  határozat, appl.  no.  8765/79). Ugyanezek az elvek tükröződnek a  Bíróság egy  újabb  határozatában is, amelyben a Bíróság  megismételte, hogy  az  államok  korlátozhatják  a  választási  jogot,  és  a kérdésről a választási rendszer egészével, a politikai rendszer semlegességével összefüggésben kell dönteni (Ahmed  and  others v.  the  United  Kingdom  ügyben 1998. szeptember  2-án  hozott határozat, 75. pont).     A   nemzetközi   kötelezettségekről   elmondottak   alapján megállapítható, hogy —   a  nemzetközi egyezmények alapján az államoknak  valamilyen     módon  biztosítaniuk  kell a kisebbségek  közügyekben  való     részvételét,   különösen   a   rájuk   vonatkozó   döntések     meghozatalában való közreműködését, —   a  kisebbségek  közügyekben való részvételének  biztosítása     szoros  kapcsolatban áll a demokratikus rendszer, az emberi     jogok és a jogállamiság alapkérdéseivel, —  a   kisebbségek   közügyekben  való  részvételét   biztosító     szabályok  kialakításánál  több  tényezőt  kell  figyelembe     venni;  ezek között szerepel az adott állam sajátosságainak     megfelelő közigazgatási rendszer és az alkalmazásra  kerülő     választási  rendszer,  valamint a kisebbségeknek  az  adott     államban  való  megjelenése (földrajzilag koncentrált  vagy     szétszórt   letelepedés,   viszonylag   nagy    vagy    kis     lélekszáma, stb.) is, —  a  nemzetközi  kötelezettségek nem zárják ki  a  választójog     korlátozását, ha a korlátozás nem önkényes, nem zárja ki  a     választójog  gyakorlását, nem jár a  kisebbségek  hátrányos     megkülönböztetésével.       4.   Az   Alkotmánybíróság  a  nemzetközi   viszonylatban fennálló   kötelezettségeket   és   az   államok   magatartását befolyásoló  állásfoglalásokat is figyelembe véve  vizsgálta  a jelen ügyben felmerült kérdést.     A fentiek szerint —   az  Alkotmány  44.  §-ának  (1)  bekezdése  alapján  minden választópolgárt   megillet   a  választott   képviselő-testület útján,   illetőleg   helyi   népszavazással   gyakorolt   helyi vnkormányzás alapjoga, —   az  Alkotmány  70.  §-ának  (2)  bekezdése  alapján  minden választópolgárnak   alapjoga,  hogy   a   helyi   önkormányzati képviselők választásán választható és választó legyen.     Kérdéses az Alkotmány hivatkozott szabályai alapján  a  Tv. 68.  §-ának (3) bekezdése azon szabályának a megítélése,  amely szerint   meghatározott  feltételek  mellett   a   kisebbséghez tartozó személyeket megilleti az a jog, hogy a – Tv. 2.  §-ának (1)  bekezdése  alapján  –  csak az ő szavazatukkal  települési kisebbségi  önkormányzat  tagjává választott  személy  a  helyi önkormányzat képviselő-testületének tagjává váljék.      Az  Alkotmány  68.  §-ának (2)-(4)  bekezdései  alapján  a nemzeti  és etnikai kisebbséghez tartozó személyeket kollektive megilleti  a  közéletben való részvételnek, a képviseletnek,  a kisebbségek  helyi  és  országos  önkormányzata  létrehozásának alapjoga.  A  Tv.  hivatkozott szabálya a  nemzeti  és  etnikai kisebbségeknek  az  Alkotmány 68.  §-ában  meghatározott  jogai érvényesülését szolgálja, de a Tv. 68. §-ának (3)  bekezdésében választott   megoldást   az  Alkotmány   nem   tartalmazza,   a kisebbségekhez   tartozó   személyeknek   a   közéletben   való részvételre,   képviseletre  vonatkozó  joga   más   módon   is megvalósulhat.     A  kérdéses  szabály alkotmányosságának  megítéléséhez  meg kell vizsgálni az Alkotmány 71. §-ának (1) bekezdését is.      5.  A  minden  választópolgárt  megillető  választójog  az Alkotmány 71. §-a (1) bekezdése szerint általános és egyenlő.     Az  Alkotmánybíróság a jelen esetben is a választójogról  a 22/2005.  (VI.  17.) AB határozatban (ABK  2005.  június)  –  a korábbi   gyakorlatot  is  összefoglalva  –  kifejtett  elveket tekintette   irányadónak.   Az   Alkotmány   71.   §-ának   (1) bekezdésében     meghatározott    egyenlő     választójog     a megkülönböztetési   tilalom   [Alkotmány   70/A.   §-ának   (1) bekezdése]  speciális rendelkezése a választójog  tekintetében. Az   Alkotmány   71.  §-ának  (1)  bekezdésében   meghatározott választójogi   szabály  azt  jelenti,  hogy   egyrészt   minden választópolgár  azonos számú szavazattal rendelkezik,  másrészt szavazataik  a  szavazatszámlálásnál  ugyanannyit  érnek   (ezt mondta  ki a 809/B/1998. AB határozat is, ABH 2000, 783, 784.). A  szavazáson az „egy ember – egy szavazat” elv alapján egyenlő joggal  való  részvétel révén valósul meg a politikai  közösség tagjainak demokratikus önkormányzása.     A  helyi  önkormányzásnak  az  Alkotmány  42.  §-a  alapján fennálló  joga  tekintetében is érvényes  az  az  elv,  hogy  a képviselők  a  politikai közösség minden tagját  képviselik.  A képviselő-választás          népszuverenitáson           (helyi népszuverenitáson) alapuló döntéshozatal, a demokratikus  állam alapvető   intézménye.  Így  az  egyenlő   választójog   szoros kapcsolatban  áll  az  Alkotmány  2.  §-ának  (1)  bekezdésében kimondott demokratikus jogállamiság elvével.      A  Tv.  vizsgált  szabálya alapján a kisebbséghez  tartozó személyek    nemcsak   a   minden   választópolgárt   megillető választójogot  gyakorolhatják a helyi önkormányzati  képviselő- testület   tagjainak   megválasztásakor,   hanem   élhetnek   a kisebbségi   önkormányzat   megválasztásakor   a   kisebbséghez tartozók  választójogával  is, és  a  megválasztott  kisebbségi önkormányzati  képviselő tagjává válhat  a  helyi  önkormányzat képviselő-testületének  is.  Itt  tehát  a  helyi  önkormányzat képviselő-testületének     tagja     tekintetében     kétszeres választójog áll fenn.      Kérdéses,  hogy  az  Alkotmány 71. §-ának  (1)  bekezdésén alapuló  egyenlő  választójog elvétől  való  eltérésnek  –  ami egyúttal a választópolgárokat az Alkotmány 42. §-a, 44. §-a  és 70.  §-a alapján megillető alapjog korlátozásának is minősül  – alkotmányos  indoka  lehet-e a nemzeti és etnikai  kisebbséghez tartozó  személyeknek  az  Alkotmány 68.  §-ában  meghatározott alapjogai érvényesülése.     Az    alapjog   korlátozásának,   a   választójog   egyenlő értékűségének   elve  alól  teendő  ezen  kivétel   alkotmányos indokoltságát  vizsgálva az Alkotmánybíróság  az  52/1997.  (X. 14.)   AB   határozatban  kifejtetteket   vette   alapul:   „Az Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata  szerint  azonban  minden alapjog  magában  foglalja az alanyi védelmi igény  mellett  az állam  objektív  kötelességét is a  joggyakorlás  feltételeinek biztosítására  [64/1991.  (XII. 17.) AB  határozat,  ABH  1991, 297,  302; illetve a 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH  1992, 167,  171.]. Ez az intézményvédelem különösen fontos az  olyan, a  népszuverenitás  gyakorlására szolgáló  intézmény  esetében, mint    a    népszavazás.   Az   intézményvédelem   alkotmányos követelménye  (mércéje) nem a szükségesség  és  az  arányosság, hanem    a    mindenkori   intézmény   alkotmányos    feladatai megvalósításához igazodik.” (ABH 1997, 331, 344.)      Az  Országgyűlés  az  Alkotmány 68.  §-ában  meghatározott kisebbségi alapjogok érvényesülésének biztosítására alkotta meg a  nemzeti  és  etnikai kisebbségek jogairól  szóló  1993.  évi LXXVII.  törvényt (a továbbiakban: Nekt.). A Nekt. tervezetének indokolása  kiemelte, hogy a magyarországi nemzeti  és  etnikai kisebbségek   között  meglévő  jelentős  különbségek   ellenére egységes szabályozásra kerül sor. Az indokolás hangsúlyozta: „A  törvény  kiemelt közösségi jogként biztosítja a kisebbségek számára a saját önkormányzat létrehozásának lehetőségét.  Ezzel hatékony  és  legitim politikai érdekérvényesítést  biztosít  a kisebbségek számára helyi és országos szinten egyaránt.”       A   Tv.   vizsgált  rendelkezése  a  nemzeti  és  etnikai kisebbséghez  tartozó személyek közéletben  való  részvételére, képviseletére,  a  kisebbségek helyi és országos  önkormányzata létrehozására   vonatkozó  alapjogának  Nekt.-ben   biztosított megoldásától  eltért.  A  Nektv.  nem  az  egyetlen  lehetséges szabályozást  jelenti. A választandó jogi rendezésnél  alapvető követelmény,  hogy  az  az  Alkotmány szabályaival  összhangban álljon.     A  Tv.  68.  §-ának (3) bekezdésében meghatározott  szabály nem  az  egyetlen  lehetséges  megoldás,  nem  szükségszerű  és ellentétes   az   Alkotmány   71.  §-ának   (1)   bekezdésével. Alkotmányosan nem indokolható a választópolgárokat az Alkotmány 42.  §-a,  44.  §-a,  valamint  a  70.  §-a  alapján  megillető alapjognak  a Tv. 68. §-a (3) bekezdésével történő  korlátozása sem.         6.  A  Tv.  vizsgált  szabálya, amely eltér  a  választójog egyenlőségének az Alkotmányban kimondott elvétől, és korlátozza a   kisebbséghez  nem  tartozó  választópolgároknak   a   helyi önkormányzásra,   valamint  a  helyi  önkormányzat   képviselő- testülete  tagjának megválasztására vonatkozó alapjogát,  nincs vsszhangban az Alkotmány 2. §-ával sem.     Az   Alkotmány  2.  §-ának  (1)  bekezdése  a  demokratikus jogállam   elvét   mondja   ki,  a   (2)   bekezdés   pedig   a népszuverenitásét. Az Alkotmánybíróság már a 22/1993. (IV.  2.) AB  határozatban  megállapította,  hogy  a  helyi  önkormányzás alapjoga  eltér  ugyan a népszuverenitástól, de  összefüggésben áll  azzal.  A  helyi  önkormányzásnál  a  jog  nem  az  ország választópolgárainak összességét illeti meg, hanem az  egymástól közjogilag   elkülönített  települések  és  területi   egységek választópolgárainak közösségét (ABH 1993, 182, 186.).  A  helyi önkormányzásra  is  vonatkozik az az Alkotmány  2.  §-ának  (2) bekezdése  értelmezésén alapuló elv, hogy közhatalom  kizárólag demokratikus  legitimáció alapján gyakorolható  [30/1998.  (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 233.].     A  közhatalom  demokratikus  forrása  akkor  érvényesül,  a demokratikus  legitimáció akkor valósul meg, ha  a  közhatalmat gyakorló   testület  tagjait  a  választópolgárok   közvetlenül választják,   vagy  a  választások,  kinevezések  láncolata   a választópolgároktól   a   közhatalmat  gyakorlókig   folyamatos [16/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 140, 146.].     Az   Alkotmánybíróság   már  a  35/1992.   (VI.   10.)   AB határozatban  kimondta,  hogy  törvénnyel  kell  biztosítani  a nemzeti    és    etnikai   kisebbségek   helyi   és    országos önkormányzatainak létrehozását az Alkotmány 68. §-ában  foglalt rendelkezések  végrehajtására (ABH 1992, 204,  205.).  A  helyi önkormányzat   képviselő-testülete   tagjának   a   települések választópolgárai által történő megválasztása és  a  kisebbségek helyi önkormányzata tagjainak megválasztásánál is alapvető  elv a  demokratikus  legitimáció. A Tv. 68.  §-ának  (3)  bekezdése esetében  hiányzik  a  demokratikus  forrás,  nem  áll  fenn  a legitimáció  a  helyi önkormányzat képviselő-testületének  azon tagjai  tekintetében,  akik  nem a  valamennyi  választópolgárt megillető  választójog alapján, hanem csak Tv.  2.  §-ának  (1) bekezdésében    meghatározott    kisebbségi    választópolgárok részvételével megtartott választásokon kapják megbízatásukat.      A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tv. 68. §-ának (3) bekezdése sérti az Alkotmány 2. §-át is.      Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatot  a  benne  foglalt álláspont  elvi  jelentőségére tekintettel a Magyar  Közlönyben közzéteszi.                        Dr. Holló András                   az Alkotmánybíróság elnöke                                       Dr. Bagi István                  Dr. Bihari Mihály       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                       Dr. Erdei Árpád                Dr. Harmathy Attila       alkotmánybíró                 előadó alkotmánybíró                                       Dr. Kiss László               Dr. Kukorelli István       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                               Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	34/2005. (IX. 29.)
Date of the decision: .	09/27/2005
.
.