Hungarian
Ügyszám:
.
256/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 5/1992. (I. 30.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1992/27
.
A döntés kelte: Budapest, 01/27/1992
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára   irányuló   indítvány   tárgyában
    meghozta a következő

                          határozatot:

    Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetések és az
    intézkedések  végrehajtásáról   szóló   1979.   évi   11.
    törvényerejű   rendelet 6. § (3) bekezdésének c / pontja,
    továbbá - ezzel összefüggésben - a büntetőügyekben hozott
    határozatok     végrehajtása     során     a     bírósági
    büntetésvégrehajtási csoportra  és a  bírósági  gazdasági
    hivatalra háruló  feladatokról szóló  108/1979. ( IK 8. )
    IM utasítás  36., 53., 104. és 109. §-a alkotmányellenes,
    ezért azokat 1992. december 31-i hatállyal megsemmisíti.

    Az Alkotmánybíróság  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                              Indokolás

                                 I.

      Indítványozó   a    büntetések   és    az    intézkedések
      végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet
      ( a továbbiakban :  Bv  tvr )  6.  §  (3)  bekezdés   c /
      pontja,   továbbá    -   ezzel    összefüggésben   -    a
      büntetőügyekben hozott  határozatok végrehajtása  során a
      bírósági büntetésvégrehajtási  csoportra  és  a  bírósági
      gazdasági hivatalra  háruló feladatokról  szóló 108/1979.
      ( IK 8. )  IM utasítás  ( a továbbiakban:  Ut. )  36.  és
      53. §-ai  alkotmányellenességének   megállapítását  és  e
      rendelkezések megsemmisítését indítványozta.

      Álláspontja szerint  a Bv  tvr azon  rendelkezése,  amely
      főszabályként kizárja  a  büntetésvégrehajtási  bíró  ( a
      továbbiakban:  bv   bíró )  végzése   elleni  fellebbezés
      lehetőségét,   ellentétes    az  Alkotmány   57.  §   (5)
      bekezdésében  biztosított   jogorvoslathoz  való  joggal,
      valamint az  55. § (1) bekezdésében   foglalt, a személyi
      szabadságra, illetve az attól való megfosztásra vonatkozó
      rendelkezéssel. Ennek következtében alkotmányellenesek az
      Ut. azon  rendelkezései, amelyek a fellebbezés kizártsága
      miatt a  bv bírói  határozatok felülvizsgálatára irányadó
      szabályokat tartalmazzák,  mivel azok  jogorvoslatnak nem
      tekinthetők.

      Az   igazságügyminiszter    érdemben    egyetértett    az
      indítvánnyal. Jelezte,  hogy a  büntetésvégrehajtási  jog
      újrakodifikálásának jelenlegi  szakaszában elkülönítetten
      vizsgálják a  bv bíró intézményét, és a Kormány által már
      elfogadott  szabályozási   koncepció  szerint   általában
      lehetővé teszik  a jogorvoslatot  a bv  bírói határozatok
      ellen.   A    bv    bírói    intézményt    újraszabályozó
      törvényjavaslatot 1992.  első  negyedévében  kívánják  az
      Országgyűlés elé terjeszteni.

                                 II.

      Az  Alkotmánybíróság   döntésénél  a  következőket  vette
      figyelembe.

      1.1 Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése   szerint: "A Magyar
      Köztársaságban  a  törvényekben  meghatározottak  szerint
      mindenki   jogorvoslattal    élhet   az    olyan   bírói,
      államigazgatási vagy  más hatósági  döntés  ellen,  amely
      jogát vagy jogos érdekét sérti."

      Az Alkotmány  55. §  (1)  bekezdése  szerint:  "A  Magyar
      Köztársaságban mindenkinek  joga van  a szabadságra  és a
      személyi  biztonságra,  senkit  sem  lehet  szabadságától
      másként, mint  a törvényben  meghatározott okokból  és  a
      törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani."

      1.2  A  büntetőeljárásról  szóló  1973.  évi  I.  törvény
      ( a továbbiakban: Be)  397. § (1) bekezdése   deklarálja,
      hogy a  büntetések és  az intézkedések  végrehajtásáról a
      bíróság gondoskodik.  A bíróságokról  szóló 1972. évi IV.
      törvény 43/A.  § (1)  bekezdése úgy   rendelkezik, hogy a
      büntetések  és   az  intézkedések  végrehajtása  során  a
      bíróságra háruló  feladatokat a büntetésvégrehajtási bíró
      és a hivatásos pártfogó látja el.

      A jogerős  bírósági  ítélettel  kiszabott  büntetések  és
      intézkedések   végrehajtásának   részletes   szabályairól
      legmagasabb szinten  a Bv  tvr  rendelkezik.  A  tvr  II.
      fejezete  tartalmazza   a  bíróság   büntetésvégrehajtási
      feladatainak,  így   a  bv  bíró  működésének  " eljárási
      jogát ", míg  az "anyagi  jogi"  szabályok  elsősorban  a
      Büntető Törvénykönyvről  szóló 1978.  évi IV.  törvényben
      ( Btk ), illetve magában a Bv tvr-ben találhatóak.

      A bv  bíró működését  meghatározó jogszabályok  következő
      szintjét azok  a miniszteri rendeletek képezik, amelyek a
      Bv tvr  felhatalmazást tartalmazó rendelkezésein / 103. §
      (3) bek., 105. § (2) bek., 127. §  (1) és  (2) bekezdés /
      alapulnak. A Bv tvr az igazságügyminisztert, fiatalkorúak
      tekintetében    a   művelődési   minisztert,  valamint  a
      katonák  tekintetében   a   honvédelmi  minisztert  és az
      igazságügyminisztert  felhatalmazta, hogy a büntetések és
      az intézkedések  végrehajtásának részletes szabályait   a
      legfőbb   ügyésszel   és   az   érdekelt   miniszterekkel
      egyetértésben meghatározza.

      A bv  bíró tevékenységének  további  részletszabályait  a
      többször módosított  108/1979. ( IK  8. ) IM  utasításban
      határozta  meg  az  igazságügyminiszter  a Be  404. § (1)
      bekezdésének   k /  pontjában és  a Bv  tvr  127.  §  (1)
      bekezdésében kapott felhatalmazás alapján.

      1.3  A   Bv tvr  7 - 16. §-ai, valamint 67/A. §-a alapján
      a bv bíró hatáskörébe a következő döntések tartoznak:
      - a szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása,
      - a feltételes szabadságra bocsátás,
      - a feltételes szabadság megszüntetése,
      - a szigorított  javító-nevelő   munka  végrehajthatósága
        megszűnésének megállapítása,
      - a szigorított   javító-nevelő    munka   átváltoztatása
        szabadságvesztésre,
      - halasztás  a szigorított  javító-nevelő  munka  helyébe
        lépő szabadságvesztés megkezdésére,
      - más  munkahely vagy  munka kijelölése  a  javító-nevelő
        munka végrehajtására,
      - közérdekű munkaként végzendő javító-nevelő munka esetén
        a munkahely kijelölése,
      - a javító-nevelő munka végrehajtásának évente legfeljebb
        harminc napra félbeszakítása,
      - a  javító-nevelő munka  végrehajthatósága megszünésének
        megállapítása,
      - a       javító-nevelő        munka       átváltoztatása
        szabadságvesztésre,
      - halasztás   a    javító-nevelő   munka   helyébe   lépő
        szabadságvesztés megkezdésére,
      - a  pártfogó felügyelet  elrendelése,  meghosszabbítása,
        megszüntetése, továbbá  a bíróság  határozatában előírt
        magatartási szabályok megváltoztatása,
      - a  szabadságvesztés fokozatának  utólagos meghatározása
        fiatalkorúként elítélt,  huszonegyedik életévét betöltő
        személy esetén,
      - elbocsátás a javítóintézetből,
      - a javítóintézeti nevelés folytatásának elrendelése,
      - a    tanulmányok     folytatásának    elrendelése     a
        javítóintézetben az elítélt 19 évének betöltése után.

      1.4. A  Bv tvr 6. § (3) bekezdésének c / pontja   szerint
      a bv  bíró " eljárása  során hozott végzés ellen - eltérő
      rendelkezés hiányában  - fellebbezésnek nincs helye; ha a
      végzés  törvénysértő,   azt  hivatalból  vagy  az  ügyész
      indítványára megváltoztatja ".

      A   fentebb    felsorolt   bv    bírói   döntések   közül
      fellebbezésnek van helye
      - a feltételes szabadság megszüntetése,
      - a  szigorított   javító-nevelő   munka   átváltoztatása
        szabadságvesztésre,
      - a       javító-nevelő        munka       átváltoztatása
        szabadságvesztésre,
      - a  javítóintézeti   nevelés  folytatásának  elrendelése
        tárgyában hozott határozatok ellen.

      A  bv   bíró  végzése   elleni  fellebbezést   a   megyei
      ( fővárosi )  bíróság   másodfokú  tanácsa  tanácsülésen,
      bizonyítás felvétele  esetén tárgyaláson  bírálja  el.  A
      bíróság  eljárására   egyébként  a   fellebbezés  vétségi
      eljárásban elintézésének a Be-ben meghatározott szabályai
      az irányadók /Bv tvr 6. § (4) bek./.

      Bár a  Bv tvr 6. § (3) bekezdésének c/ pontja a  meg  nem
      fellebezhető  bv   bírói  végzések  hivatalbóli,  illetve
      ügyészi    indítványra     történő     felülvizsgálatáról
      rendelkezik, a felülvizsgálat alapjául szolgál az elítélt
      vagy érdekében  más, így  a védő  kezdeményezése is. A Bv
      tvr 2. § (3) bekezdése   általánosságban szögezi le, hogy
      az elítéltet a büntetések és az intézkedések végrehajtása
      során panaszjog illeti meg.

      1.5. A  panaszjog gyakorlása esetén követendő eljárást az
      Ut. szabályai határozzák meg. Ezek szerint
      - a     szabadságvesztés     végrehajtási     fokozatának
        megváltoztatása,
      - a feltételes szabadságra bocsátás,
      - a fiatalkorú javítóintézetből elbocsátása,
      - a tanulmányoknak a javítóintézetben folytatása
      - a pártfogó felügyelet elrendelése

      tárgyában hozott  döntés esetén,  ha a bv bíró határozata
      ellen  az   elítélt   vagy   érdekében   más   nyújt   be
      felülvizsgálati kérelmet, a bíróság a kérelem érkezésétől
      számított 8 napon belül az ügyet újból megvizsgálja. Ha a
      kérelmet alaposnak  tartja, újabb  meghallgatást  tűz  ki
      /Ut.  36.,   53.,  94.,   104.  és   109.  §/.  Ha  ennek
      eredményeként eredeti  döntését törvénysértőnek  találja,
      azaz  a   panasznak,  -   az  Ut.  szóhasználatával  élve
      felülvizsgálati kérelemnek,  -  helyt  ad,  akkor  -  más
      szabályozás  hiányában   -  úgy  kell  tekinteni,  mintha
      határozatát hivatalból változtatta volna meg.

      Összegezve: A  jelenlegi jogi  szabályozás szerint  a  bv
      bíró 20  féle döntése közül 4 döntésfajta ellen van helye
      fellebbezésnek . A 16 panasszal megtámadható döntés közül
      pedig csupán  5 esetben  rendezi a  miniszteri utasítás a
      panasz /felülvizsgálati  kérelem/ folytán a bv bíró által
      kötelezően lefolytatandó eljárást. A további 11 esetben a
      panaszjog csupán  általánosságban biztosított,  azonban a
      bv bíró kötelezettségét a panasz esetén sem törvényi, sem
      alacsonyabb  szintű   jogszabály,  illetve  utasítás  nem
      határozza meg.

      2. Az  Alkotmánybíróság az  1.2.  -  1.5.  pontokban  írt
      hatályos  jogi   rendezés,  valamint   a  büntetőeljárási
      jogorvoslatok tételesjogi  és elméleti vizsgálata alapján
      megállapította, hogy  a bv  bíró döntése ellen az elítélt
      részéről  benyújtható   panasz  jogorvoslat,  az  elítélt
      panaszjoga jogorvoslati  jog. A büntetésvégrehajtás során
      a  bíróságokra   háruló  feladatokat   ellátó   bv   bíró
      eljárásában  is  érvényesül  a  jogorvoslati  jogosultság
      büntetőeljárási alapelve,  azaz konkrétan az elítélt azon
      joga, hogy  a bv  bíró  határozatának  törvényességét  és
      megalapozottságát vitassa.

      Megvizsgálandó  azonban:  a  bv  bíró  határozata  elleni
      panasz megfelel-e  a jogorvoslat mint alkotmányos alapjog
      követelményeinek, tekintettel arra, hogy

      - a  bv bíró  döntései  közül  11  esetben  még  utasítás
      szintjén sincs  a bv  bíró számára előírt kötelezettség a
      panaszban foglaltak megvizsgálására,
      - az  utasításban szabályozott  5 esetben is csupán akkor
      köteles a panasz, illetve felülvizsgálati kérelem alapján
      eljárni, ha azt alaposnak tartja,
      - a  panaszt /felülvizsgálati  kérelmet/  minden  esetben
      maga a döntést hozó bíró vizsgálja felül.

      Az  Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint  a  bv  bírói
      döntések jelentős  hányadában komoly  érdekek fűzödnek  a
      határozatok helyességéhez,  törvényességéhez, így  ahhoz,
      hogy  a   döntések  vitathatók   legyenek.  Az  ítéletben
      meghatározott  joghátrány   ugyanis  főként  a  büntetés,
      illetve  az  intézkedés  végrehajtása  során  érvényesül,
      akkor amikor  valaki ténylegesen elveszíti a szabadságát,
      amikor kijelölt  helyen kell  laknia  és/vagy  dolgoznia,
      amikor korlátozzák  a mozgásszabadságát stb. Kétségtelen,
      hogy  az   alapvető  emberi   jogokba  való   beavatkozás
      jogalapját a  büntetőeljárásban meghozott  jogerős ítélet
      teremti  meg,   azonban   a   tényleges   korlátozás,   a
      beavatkozás a  végrehajtás menetében történik. Az egyének
      helyzetében  jogilag   ugyan  az   elítélés,  ténylegesen
      azonban a  végrehajtás ténye  váltja  ki  az  érzékelhető
      változást.

      Az Alkotmány  a jogorvoslathoz  való jogot az alkotmányos
      alapjogok  között  rögzíti.  Az,  hogy   az   57.  §  (5)
      bekezdése szerint  a  jogorvoslati  jogot  mindenki  "  a
      törvényekben  meghatározottak   szerint"   gyakorolhatja,
      utalás az  eltérő  szabályozási  lehetőségekre  az  egyes
      eljárásokban,  arra,   hogy  a   jogorvoslatnak  többféle
      formája   lehet.    A    büntetések    és    intézkedések
      végrehajtásának menetében azonban a jogorvoslati jog mint
      alkotmányos  alapjog   megköveteli,   hogy   az   érdemi,
      ügydöntő,  az   elítélt  helyzetét,   jogait   lényegesen
      befolyásoló   határozat    tekintetében   a   jogorvoslat
      biztosítsa a  döntést  hozó  szervtől  eltérő  más  szerv
      részéről a  felülvizsgálatot, az  állásfoglalást a döntés
      helyessége, törvényessége  tekintetében, esetleg a döntés
      megváltoztatását vagy hatályon kivül helyezését. Vagyis a
      jogorvoslathoz  való   jog,  mint   alkotmányos   alapjog
      immanens tartalma  az érdemi  határozatok tekintetében  a
      más szervhez  vagy -  jelen esetben  a bv  bírói végzések
      tekintetében  -  ugyanazon  szervezeten  belüli  magasabb
      fórumhoz  fordulás   lehetősége.  Ugyanakkor   az   ilyen
      felülvizsgálatot   nem    biztosító    jogorvoslat    nem
      feltétlenül alkotmányellenes  a nem  érdemi, nem ügydöntő
      határozatok esetén.

      3.1 A büntetések és büntetőjogi intézkedések végrehajtása
      során  a  törvénysértés  többirányú  lehet.  Okozhatja  a
      bírósági    határozat     végrehajtásának     késedelmét,
      akadályozhatja az  állami büntetőigény érvényesülését, de
      lehetséges, hogy  a büntetés  célján túlmenő hátrányokhoz
      vezet az  elítélt helyzetében.  A jogorvoslati  jog, mint
      alkotmányos alapjog  tekintetében ez utóbbi hatás érdemel
      figyelmet. Az  Alkotmánybíróság ennek  tükrében vizsgálta
      az  egyes,   fellebbezéssel  nem   támadható   bv   bírói
      határozatokat.

      3.2.1.  A  szabadságvesztés  fokozatának  megváltoztatása
      (Btk 46. §, Bv tvr 7. §, 8/1979. (VI. 30.)IM r. 125. §, Ut.
      51-54. §)

      A Btk 46. §-ának értelmében a büntetés végrehajtása alatt
      tanúsított kifogástalan  magatartás esetén  a bíróság úgy
      rendelkezhet, hogy  a büntetés  hátralevő  részét  eggyel
      enyhébb fokozatban kell végrehajtani, ha pedig az elítélt
      a  büntetésvégrehajtás  rendjét  ismételten  és  súlyosan
      megzavarja,  a  bíróság  elrendelheti,  hogy  a  büntetés
      hátralevő  részét  eggyel  szigorúbb  fokozatban  hajtsák
      végre. Az  elítélt megváltozott magatartására figyelemmel
      a  bíróság   az   előbbi   határozatát   hatályon   kívül
      helyezheti.

      Tekintettel arra,  hogy e bírói döntéshez az elítéltnek a
      büntetés  végrehajtása   során   tanúsított   magatartása
      szolgál alapul, a döntés nem az ítélkező bíróság, hanem a
      bv bíró jogkörébe tartozik.

      A bv  bíró határozata  lényegesen befolyásolja az elítélt
      helyzetét.  A   szabadságvesztés  végrehajtásának   egyes
      fokozataiban   eltérő    az   elítélt    elkülönítése   a
      külvilágtól,  őrzése,   felügyelete  és   ellenőrzése,  a
      büntetésvégrehajtási    intézeten     belüli     mozgása,
      életrendje, jutalmazása és fenyítése / Bv tvr 25-28. § /.
      Igen lényeges,  hogy a  feltételes  szabadságra  bocsátás
      lehetséges  időpontja   is  a   végrehajtás  fokozataihoz
      igazodik /  Btk 47. § (2) bek. /, így a bv bíró döntése
      azt is befolyásolja.

      A bv  bírói határozat  tehát egyfelől  az eredeti ítéleti
      rendelkezés  módosítása  az  elítélt  végrehajtás  alatti
      magatartásának  mérlegelése  alapján,  másfelől  jelentős
      változást  eredményez   az  elítélt   jogi  és  valóságos
      helyzetében. Ezekre  figyelemmel garanciális  jelentőségű
      követelmény  a  másodfokú  felülbírálatot  lehetővé  tevő
      alkotmányos jogorvoslati jognak biztosítása. Ennek hiánya
      e döntési  típusnál alkotmányellenes,  mivel  az  elítélt
      panaszjoga -  a bírói döntés következményeire tekintettel
      - nem  minősíthető hatékony,  alapjogi erejű jogorvoslati
      jognak.

      3.2.2. A  feltételes szabadságra  bocsátás (Btk 47. §, Bv
      tvr 8. §, 8/1979. (VI. 30) IM r. 120. §, Ut. 32-37. §)

      A  feltételes   szabadságra   bocsátás   közvetlenül   és
      jelentősen  érinti   az  ítéletben   kiszabott   büntetés
      végrehajtását, mivel csökkenti a szabadságvesztés bíróság
      által meghatározott  tartamának ténylegesen végrehajtásra
      kerülő részét.

      A Btk egyértelműen rendezi, hogy a szabadságvesztés egyes
      fokozataiban  az   elítéltek  mennnyi  idő  eltelte  után
      bocsáthatók feltételes szabadságra, valamint meghatározza
      azokat  az  eseteket,  amikor  a  feltételes  szabadságra
      bocsátás kizárt.  Ezen túlmenően azonban a döntésnél igen
      széleskörű a  bv bíró  mérlegelési léhetősége. Feltételes
      szabadságra bocsátásnak  ugyanis akkor  van helye,  ha  -
      különösen az  elítéltnek a  büntetés  végrehajtása  alatt
      tanúsított   kifogástalan   magatartására   és   arra   a
      készségére tekintettel,  hogy  törvénytisztelő  életmódot
      fog folytatni - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja
      további szabadságelvonás nélkül is elérhető.

      Mivel a  bv bíró  döntése az ítéletben kiszabott büntetés
      ténylegesen végrehajtásra kerülő részére van befolyással,
      és az  elítéltnek alapvető  érdekei  fűződnek  a  számára
      kedvezőtlen  bv  bírói  döntés  kifogásolhatóságához,  az
      alkotmányos értelemben vett jogorvoslati jog megkívánja e
      határozatfajtánál  a  másodfokú  felülvizsgálati  eljárás
      lehetőségét. Az elítélt panaszjoga és a bv bíró számára a
      felülvizsgálati kérelem  alapján a miniszteri utasításban
      előírt  eljárási   kötelezettség   nem   felel   meg   az
      alkotmányos     jogorvoslati     jog     mint     alapjog
      követelményeinek, mivel lényeges kérdésben: a ténylegesen
      letöltendő büntetés  mértéke  tekintetében  nem  biztosít
      kétfokú eljárást.

      3.2.3.     A      szigorított     javító-nevelő     munka
      végrehajthatósága megszünésének  megállapítása /Btk 48/A.
      §, Bv  tvr 9/A.  §, 59/C.  §, 3/1985.(III.7.)IM r. 43. §,
      Ut. 56/B. §/

      A  szigorított   javító-nevelő  munka   félszabad  típusú
      büntetés,  amely   az  elítélt   személyi   szabadságának
      korlátozásával együttjáró  munkára kötelezést  jelent.  A
      szigorított   javító-nevelő    munka   egyik    eleme   a
      munkavégzési kötelezettség,  ezért alapvető  követelmény,
      hogy az  elítélt munkaképes legyen. Amennyiben az elítélt
      egészségi állapotában  az ítélet jogerőre emelkedése után
      olyan  tartós  változás  következik  be,  amely  miatt  a
      büntetés egésze  vagy hátralevő része nem hajtható végre,
      úgy a büntetés végrehajthatósága megszünik, helyére semmi
      másféle büntetés nem lép.

      A  bv  bíró  jelen  esetben  a  bíróság  által  kiszabott
      büntetés   végrehajtásának    részleges    vagy    teljes
      elmaradásáról, illetve  az adott büntetés kiszabásához az
      ítélkező bíróság  számára is  kötelező előfeltételről, az
      elítélt munkaképességéről  dönt. Az  elítélt  érdekeinek,
      jogainak  védelme   szempontjából  nyilvánvalóan   az   a
      határozat  érdemel  figyelmet,  amelyben  a  bv  bíró  az
      egészségi    állapotát    megfelelőnek,    a    büntetést
      végrehajthatónak ítéli.  Mivel döntése  bizonyításon,  az
      orvosszakértői vélemények  mérlegelésén  alapszik,  és  a
      kiszabott büntetés tényleges végrehajtására van hatással,
      a   jogorvoslati    jog   alkotmányos    követelményeinek
      érvényesülniük kell az bv bírói eljárásban. Jelen esetben
      az elítélt  jogorvoslati jogáról,  a határozat ellen a Bv
      tvr   alapján    benyújtható   panasz   következményeiről
      egyáltalán nincs további szabályozás.

      3.2.4.  Halasztás   a  szigorított   javító-nevelő  munka
      helyébe lépő  szabadságvesztés megkezdésére /Btk 48/A. §,
      Bv tvr 9/B. §, Ut. 56/G. §, Be 398. §/

      A szigorított javító-nevelő munka végrehajtását biztosító
      jogi   eszköz    a    szabadságvesztésre    átváltoztatás
      lehetősége. Ha az elítélt munkakötelezettségének nem tesz
      eleget  vagy  az  életvitelére  a  törvény  által  előírt
      szabályokat   megszegi,   a   bv   bíró   a   szigorított
      javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatja át. E
      határozata ellen fellebbezésnek van helye.

      Nincs helye  fellebbezésnek azonban  azon  döntés  ellen,
      amelyet  a  szabadságvesztés  megkezdése  elhalasztásának
      tárgyában hoz.  A büntetés  megkezdésére a  Be  szabályai
      alapján  általában  az  ítélkező  bíróság  ad  halasztást
      fontos okból.  Az e  határozat elleni fellebbezést maga a
      Be  is   kifejezetten  kizárja.   Mivel   a   szigorított
      javító-nevelő   munkát   a   bv   bíró   változtatja   át
      szabadságvesztésre,    indokolt,    hogy    a    büntetés
      megkezdésének elhalasztása  kérdésében is  ő döntsön.  Az
      elítélt általánosságban  biztosított panaszjoga ugyan nem
      kizárt, azonban az azt követő eljárás nincs szabályozva.

      Mivel jelen  esetben ténylegesen  a büntetés végrehajtása
      körébe tartozó  igazgatási intézkedésről  van szó,  a  bv
      bírói határozat elleni alkotmányos, a másodfokú elbírálás
      lehetőségét    biztosító     jogorvoslat    hiánya    nem
      alkotmánysértő.

      3.2.5.   Más    munkahely   vagy   munka   kijelölése   a
      javító-nevelő munka  végrehajtására /Btk  49. §,  Bv  tvr
      10.§, 60-66.§, 67/A. §, 6/1979.(VI. 29.) IM r. 1.§, 5. §,
      9/1987.(XI.21.)IM r. 1. §, Ut. 72-75. §/

      A javító-nevelő  munka elnevezés  kétféle  munkabüntetést
      foglal  magában.  A  végrehajtás  menetében  előfordulhat
      olyan  változás,  amely  lehetetlenné  teszi  a  büntetés
      végrehajtását az eredetileg megjelölt helyen és módon.

      A végrehajtás  helyének módosítása  a bv bíró hatáskörébe
      tartozik. A  bv bíró más munkahelyet vagy munkát jelölhet
      ki, ha  a javító-nevelő  munka az ítéletben meghatározott
      munkahelyen  nem  hajtható  végre,  vagy  végrehajtása  a
      munkafegyelem  biztosítása   vagy  az   elítélt  nevelése
      érdekében, illetve  az  elítélt  személyi  körülményeiben
      történt  változás   miatt  más   munkahelyen   vagy   más
      természetű munkával célszerű.

      Az elítélt  általánosságban biztosított panaszjogán túl a
      jogorvoslatra sajátos rendelkezések nincsenek. A kijelölt
      munkahelyen végzendő  javító-nevelő munkánál a bv bíró az
      eredeti  ítéleti   rendelkezést  módosítja,  a  közérdekű
      munkánál pedig - ahogy ez a következő pontban szerepel -a
      saját  korábbi   határozatát.  Mindkét   esetben  döntése
      lényeges kihatással van az elítélt helyzetére, a büntetés
      tényleges tartalmára.  Így a  bv bírói  határozat  súlya,
      jelentősége megkívánja a garanciális jellegű, alkotmányos
      jogorvoslati jog biztosítását.

      3.2.6. Közérdekű  munkaként végzendő  javító-nevelő munka
      esetén a munkahely kijelölése /Btk 49. §, Bv tvr 67/A. §,
      9/1987.(XI.21.)IM r. 1. §, Ut. 59/A. §/

      Közérdekű munka esetén a büntetést kiszabó jogerős ítélet
      a bv  bíró  határozatával  válik  teljessé.  Az  ítélkező
      bíróság csak  a büntetés nemét és tartamát határozza meg,
      a bv  bíró az,  aki a  közérdekű munkavégzés  helyének és
      idejének  eldöntésével   a  büntetés  tartalmát  pontosan
      meghatározza. Mivel  e  határozatfajta  tulajdonképpen  a
      büntetéskiszabás részét  képező bírói  döntés, különösebb
      indokolásra sem szorul, hogy a bv bírói határozat ellen a
      garanciális,   másodfokú    felülvizsgálatot    biztosító
      jogorvoslat   jog   felel   csak   meg   az   alkotmányos
      követelményeknek.

      3.2.7.  A   javító-nevelő  munka  végrehajtásának  évente
      legfeljebb  harminc  napra  félbeszakítása  /Be  398.  §,
      6/1979.(VI.29.)IM r. 9. §, 9/1987.(XI.21.)IM r. 6. §, Ut.
      70-71. §/

      A Be  nem csupán  a büntetés megkezdésének elhalasztását,
      hanem  a   már  megkezdett  büntetés  félbeszakítását  is
      lehetővé  teszi.   Ez   utóbbi   az   igazságügyminiszter
      jogkörébe tartozik. Gyakorlati megfontolásokból a javító-
      nevelő munka  rövid, pár  napos tartamú félbeszakításának
      szükségessége  esetén   az  igazságügyminiszter   ezt   a
      hatáskört átruházta  a bv  bíróra. Mivel  jelen esetben a
      büntetés végrehajtásához  szorosan kapcsolódó  igazgatási
      jellegű határozatról  van  szó,  a  garanciális  jellegű,
      alkotmányos jogorvoslati jog hiánya nem alkotmányellenes.

      3.2.8.   A    javító-nevelő    munka    végrehajthatósága
      megszünésének  megállapítása   /Bv  tvr  11.  §,  67.  §,
      6/1979.(VI.29.)IM r.  10. §,  9/1987. (XI.21.)IM r. 7. §,
      Ut. 80-82. §/

      A javító-nevelő  munka, illetőleg  a hátralevő  része nem
      hajtható végre,  ha az ítélet jogerőre emelkedése után az
      elítélt
      a/ legalább egy évet sorkatonai szolgálatot teljesített,
      b/ legalább  egy évig  gyermekgondozási díjban, illetőleg
         gyermekgondozási segélyben részesült,
      c/ egészségi   állapotában    olyan    tartós    változás
         következett be,  amely a  büntetés  végrehajtását  nem
         teszi lehetővé.

      Az  a/-b/   esetben,  amelyek  ténykérdések,  a  büntetés
      végrehajtásának  megkezdése  előtt  az  ítélkező  bíróság
      halasztást ad,  a büntetés  végrehajtása alatt  pedig  az
      igazságügyminiszter  a   büntetést  félbeszakítja.   Ezen
      esetekben  tehát   a  bv   bíró  csupán   igazolandó,  de
      mérlegelést  nem   igénylő  tények   alapján   deklaratív
      tartalmú határozatot hoz.

      A büntetés  végrehajthatósága  megszünésének  az  elítélt
      egészségi állapotára  tekintettel  történő  megállapítása
      azonban  bizonyítást   és  mérlegelést   igénylő  döntés,
      amelyre a  3.2.3. pontban  foglaltak irányadóak.  Az  egy
      elnevezésű,  de  jellegében  kétféle  döntésnél  eltér  a
      jogorvoslati  joggal   szemben  érvényesülő   alkotmányos
      követelmény. Az  elítélt egészségi állapotára tekintettel
      a büntetés  végrehajthatósága kérdésében  hozott bv bírói
      határozat  ellen   másodfokú  felülvizsgálatot   indokolt
      biztosítani.

      3.2.9.  Halasztás  a  javító-nevelő  munka  helyébe  lépő
      szabadságvesztés megkezdésére /Btk 50. §, Bv tvr 11/A. §,
      Ut. 79. §, Be 398. §/

      E  bv   bírói  határozatra  a  3.2.4.  pontban  foglaltak
      irányadóak.

      3.2.10. A  pártfogó felügyelet  elrendelése /Btk  82.  §,
      119. §,  Bv tvr 13. §, 93. §, 98. §, 7/1979.(VI.29.)IM r.
      8. §, 6/1980.(VI.24.)OM r. 9. §, Ut. 105-109. §/

      A  pártfogó   felügyelet   a   bűncselekményt   elkövetők
      ellenőrzését, irányítását, a társadalomba beilleszkedésük
      segítését és  támogatását  szolgáló,  biztonsági  jellegű
      intézkedés.

      A  pártfogó  felügyeletet  egyes  esetekben  az  ítélkező
      bíróság, más  esetekben a  bv bíró  rendeli el. A bv bíró
      hatáskörébe tartozik  a pártfogó  felügyelet elrendelése,
      ha  a   feltételes  szabadság  eredményes  elteltéhez  az
      elítélt  rendszeres  figyelemmel  kisérése  szükséges.  A
      feltételes  szabadság   tehát  nem   minden  esetben  jár
      pártfogó felügyelettel,  ez a  bv bíró  mérlegelésére van
      bízva. Ez  alól kivételt képeznek a fiatalkorúak, akiknek
      esetében  a   feltételes  szabadságra   bocsátás  mellett
      kötelező a  pártfogó felügyelet.  A bv  bíró rendeli el a
      pártfogó felügyeletet a szabadságvesztés teljes kitöltése
      után,  ha   megítélése  szerint  az  újabb  bűncselekmény
      elkövetésének megelőzése  és az elítélt társadalomba való
      beilleszkedése érdekében  irányításra,  ellenőrzésre  van
      szükség a szabadulás után / Bv tvr 93. §/.

      Míg a  feltételes szabadságra  bocsátás mellett elrendelt
      pártfogó felügyelet tartama azonos a feltételes szabadság
      tartamával, tehát nem a bv bírótól függ, addig a 93. §-on
      alapuló pártfogó  felügyelet tartamát a bv bíró határozza
      meg egy és három év között.

      A pártfogó  felügyelet  tartalmát  a  Bv  tvr-ben  előírt
      kötelező, valamint  a bv  bíró által meghatározható külön
      magatartási szabályok alkotják.

      A  bv   bírói  határozat   jelentőségének   megítéléséhez
      figyelembe  kell   venni,  hogy   feltételes  szabadságra
      bocsátás esetén  a  magatartási  szabályok  megszegése  a
      feltételes szabadság megszüntetéséhez vezethet /Btk 48. §
      (4)  bek./.   A  Bv   tvr  93.  §-án   alapuló   pártfogó
      felügyelet  magatartási   szabályainak  megszegése  pedig
      tízezer   forintig    terjedő   pénzbírsággal   sújtható,
      rendőrségi hatáskörbe  tartozó szabálysértést valósít meg
      /1968. évi I. tv. 97/A. §/.

      A pártfogó  felügyelet elrendelése  mind tartalmában:  az
      elítélt életvitelének, szabadságának korlátozásában, mind
      pedig következményeiben:  az előírt  magatarási szabályok
      megszegésének  szankcióiban   olyan  súlyú  döntés,  hogy
      garanciális  szempontból   nem  elegendő  jogorvoslat  az
      elítélt panaszjoga,  illetve  a  felülvizsgálati  kérelem
      előterjesztésének  lehetősége.  Az  alkotmányos  követel-
      ményeket  csak  a  másodfokú  felülvizsgálatot  biztosító
      jogorvoslati forma  elégítheti ki.  Különösen nyilvánvaló
      ez a 93. §-on alapuló pártfogó felügyelet elrendelésekor,
      amikor az  elítélt a jogerős ítéletben kiszabott büntetés
      teljes kitöltése  után,  újabb  bűncselekmény  elkövetése
      nélkül  kerül  a  bv  bíró  döntése  alapján  büntetőjogi
      intézkedés hatálya alá.

      3.2.11.  A   pártfogó  felügyelet   meghosszabbítása   és
      megszüntetése /Bv tvr 13. §, 99. §, Ut. 110-112. §/

      A Bv  tvr 93.  §-a alapján  elrendelt pártfogó felügyelet
      tartamát  a   bv  bíró  a  pártfogolt  magatartásától  és
      életvezetésétől függően  meghosszabbíthatja, illetőleg  a
      pártfogó felügyeletet  megszüntetheti, mielőtt az eredeti
      határozatban   megjelölt   tartama   letelt.   A   tartam
      meghosszabbítása esetén sem haladhat meg három évet.

      Tekintettel  a  3.2.10.  pontban  foglaltakra,  alapvető,
      garanciális  követelmény   a  másodfokú  felülvizsgálatot
      biztosító jogorvoslati  forma. Jelenleg  még  az  elítélt
      panaszjogának    eljárási     következményei    sincsenek
      szabályozva.

      3.2.12. A  pártfogó felügyelet  magatartási  szabályainak
      megváltoztatása /Bv tvr 13. §, 100. §, Ut. 110-112. §/

      A bv bíró akár az ítéletben, akár a bv bírói határozatban
      előírt    magatartási     szabályokat    a     pártfogolt
      magatartásától és  életvezetésétől függően  módosíthatja.
      Az eljárásra  az előző  pontban ismertetett  szabályok az
      irányadók.

      A  jogorvoslati   jogra  a  3.2.10.  és  3.2.11.  pontban
      kifejtettek érvényesek.

      3.2.13.   A    szabadságvesztés   fokozatának    utólagos
      meghatározása fiatalkorú  elítélt esetén  (Btk 111. §, Bv
      tvr  14. §, 8/1979. (VI. 30.)IM r. 127-128. §, Ut. 55-56.
      §)

      Amennyiben a  fiatalkorú a  szabadságvesztés végrehajtása
      alatt  tölti   be  21.   életévét,   a   szabadságvesztés
      fokozatának a felnőttkorúakra irányadó szabályok szerinti
      meghatározása a bv bíró hatáskörébe tartozik. Tekintettel
      arra, hogy a bv bíró ezen döntésnél a Btk-nak mérlegelést
      nem engedő, pontosan meghatározott szabályait alkalmazza,
      határozata  igazgatási   jellegűnek  tekintendő,   így  a
      garanciális  jellegű,   jogorvoslati   jog   hiánya   nem
      alkotmányellenes.

      Más kérdés, hogy ugyanezen alkalommal a bv bíró a Btk 46.
      §  (1)   bekezdése   alapján   az  elítélt  magatartására
      tekintettel a  törvényben előírtnál  eggyel enyhébb  vagy
      szigorúbb fokozatot  állapíthat meg.  Ekkor  azonban  már
      tulajdonképpen  két  döntésről  van  szó,  és  ez  utóbbi
      esetére a 3.2.1. pontban foglaltak az irányadóak.

      3.2.14. A  fiatalkorú elbocsátása a javítóintézetből /Btk
      118. §,  Bv tvr  15., 112. §, 6/1980.(VI.24.)OM r. 24. §,
      Ut. 94-95. §/

      A   javítóintézeti   nevelés   a   fiatakorúak   esetében
      alkalmazható,  sajátos,   relatíve  határozatlan  tartamú
      intézkedés, amely az elítélt 19 éves koráig tarthat.

      A bv  bírói  határozat  jellege  leginkább  a  feltételes
      szabadságra   bocsátáshoz    hasonlítható,    azzal    az
      eltéréssel,  hogy   a  javítóintézeti   nevelés  relatíve
      határozatlan tartama  miatt nem  az  ítéletben  kiszabott
      büntetés tényleges  tartamát röviditi  le, hanem  az  egy
      éves törvényi  minimum eltelte  után valójában  a bv bíró
      határozata dönti el az intézkedés tartamát.

      A  döntés  súlya,  jellege  alapján  egyértelmű,  hogy  a
      javítóintézeti nevelésre ítéltnek a panaszjoga, illetve a
      felülvizsgálati kérelem alapján kötelező bv bírói eljárás
      nem  hatékony  jogorvoslat.  Az  alkotmányos  alapjogként
      felfogott jogorvoslati  jogosultságnak csak  a  másodfokú
      felülbírálatot biztosító forma felel meg.

      3.2.15.  A   tanulmányok  folytatásának   elrendelése   a
      javítóintézetben az  elítélt 19 évének betöltése után/Btk
      118. §, Bv tvr 16. §, 112. §, 6/1980.(VI.24.)OM r. 28. §,
      Ut. 100-104. §/

      Azt  a   fiatalkorút,  aki  19.  életévét  betöltötte,  a
      javítóintézetből  el   kell   bocsátani.   A   fiatalkorú
      érdekében állhat  azonban, hogy  az intézetben megkezdett
      tanulmányait ne  szakítsa félbe.  Ezért  a  Btk  lehetővé
      teszi a javítóintézeti nevelés meghosszabbítását annak az
      oktatási évnek  a végéig,  amelyben  az  elkövető  a  19.
      életévét betöltötte.

      Erről a  bv bíró  annak mérlegelésével  határoz,  hogy  a
      megkezdett   tanulmányok    folytatása,   befejezése    a
      fiatalkorú érdekében  áll-e. Tekintettel  arra,  hogy  ez
      esetben a  bűncselekmény  miatt  alkalmazott  büntetőjogi
      intézkedésnek    a     törvényi     maximumon     túlmenő
      meghosszabbításáról van  szó, -  még  ha  az  az  elítélt
      érdekében    történik    is,    -    az    alkotmányosság
      követelményeinek a másodfokú felülbírálatot lehetővé tevő
      jogorvoslati forma felel csak meg.

      4. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Bv tvr 6. §
      (3) bekezdésének  c/ pontja  nem   azért  alkotmánysértő,
      mert a  bv  bírói  végzés  elleni  fellebbezést,  mint  a
      jogorvoslat egyik  formáját zárja ki, hanem azért, mert a
      20 féle bv bírói határozat közül 16 esetben sem törvényi,
      sem alacsonyabb  jogforrási  szinten  nem  biztosított  a
      garanciális jellegű, a másodfokú elbírálást lehetővé tevő
      egyéb jogorvoslati  forma sem. Az elítéltet a Bv tvr 2. §
      (3)   bekezdése   alapján    általánosságban    megillető
      panaszjog az  alkotmányos jogorvoslat  követelményeinek a
      megfelelő további szabályozás hiánya miatt nem felel meg.

      Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint a fellebbezéssel
      nem támadható  16 bv  bírói végzés közül csupán 4 esetben
      /halasztás a  szigorított javító-nevelő  munka, illetve a
      javító-nevelő   munka   helyébe   lépő   szabadságvesztés
      megkezdésére,  a   javító-nevelő  munka   végrehajtásának
      félbeszakítása, a  szabadságvesztés fokozatának  utólagos
      megállapítása/,    illetve    a    javító-nevelő    munka
      végrehajthatósága  megszünését   megállapító   bv   bírói
      végzések  közül  2  esetben  nem  szükséges  a  másodfokú
      felülbírálatot biztosító  jogorvoslat az elítélt jogainak
      garanciális  védelméhez,   mivel  azok  teljes  mértékben
      igazgatási jellegűek.

      Fentiekre   tekintettel  a Bv  tvr 6.  § (3)  bekezdés c/
      pontjának,  valamint  az  ehhez  szorosan  kapcsolódó,  a
      jogorvoslatot mint  alapjogot érintő  alacsonyabb  szintű
      jogforrási  rendelkezéseknek   megsemmisítése   indokolt.
      Annak  eldöntése,  hogy  a  bv  bíró  határozatai  elleni
      jogorvoslat formája fellebbezés vagy vegyes jellegű: a bv
      bíró  részéről   a  saját   határozatának  orvoslását  is
      lehetővé tevő  panasz legyen,  a jogalkotás feladatkörébe
      tartozik.

      5. Az  Alkotmánybíróság -  figyelemmel a folyamatban lévő
      kodifikációs munkálatokra is - a megsemmisítés időpontját
      1992. december  31-ében határozta  meg. Az alkotmánysértő
      jogi helyzet  jövőre szóló  megszüntetését alapvetően  az
      indokolja, hogy  az azonnali hatályú megsemmisítés számos
      nehézség  forrása  lenne  a  büntetések  és  intézkedések
      végrehajtásának gyakorlatában.

      A Bv  tvr 6.  § (3)  bekezdés c/ pontjának, valamint   az
      Ut.  rendelkezéseinek   ex  nunc  hatályú  megsemmisítése
      esetén a  Bv tvr 6. § (7) bekezdése alapján a jogorvoslat
      szabályozása   tekintetében    belépnek    -    megfelelő
      értelmezéssel - a Be szabályai. Mivel a büntetőeljárásban
      a  bíróság   határozata  elleni   jogorvoslat  formája  a
      fellebbezés, e  jogorvoslati formát  kell -  eltérő  jogi
      szabályozás  hiányában   -  minden  bv  bírói  eljárásban
      alkalmazni. A  Be különleges eljárásainak közös szabályai
      alapján /356. § (2) bek. g/ pont/, a bíróság   határozata
      ellen az ügyész, a terhelt és a védő fellebbezhet.

      A bv  bírói eljárásban több esetben rugalmas megoldásokra
      van szükség.  A fellebbezés  mint általános  jogorvoslati
      forma azt  jelentené, hogy  a bv  bíró kötve  lenne saját
      határozatához   akkor    is,   amikor   a   jogorvoslatot
      indokoltnak tartva  a döntés  gyors,  operativ,  formaság
      nélküli megváltoztatása  lenne indokolt.  Ugyanakkor a bv
      bírói  határozat   ellen  fellebbezésre  lenne  lehetőség
      akkor, mikor az az ítélkező bíróság ugyanolyan határozata
      ellen kizárt  /halasztás a  büntetés megkezdésére/,  vagy
      formális,  mert   a  bv   bíró  a   törvényhez  kötötten,
      deklaratív tartalommal dönt.

      E nehézségek  elkerülése  érdekében  az  Alkotmánybíróság
      határozatában olyan határidőt állapított meg, amely alatt
      a  Bv   tvr-t  módosító   törvény  megszületése  reálisan
      várható.  Amennyiben   erre  nem  kerül  sor,  úgy  1992.
      december  31-e   után  a   bv  bíró   határozata   elleni
      jogorvoslatra  a  Be  szabályait  kell  majd  megfelelően
      alkalmazni.
                            Dr. Sólyom László
                       az Alkotmánybíróság elnöke

                  Dr. Ádám Antal          Dr. Herczegh Géza
                  alkotmánybíró             alkotmánybíró

              Dr. Kilényi Géza              Dr. Lábady Tamás
               alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                            Dr. Schmidt Péter
                              alkotmánybíró

                            Dr. Szabó András
                          előadó alkotmánybíró

            Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Vörös Imre
                 alkotmánybíró              alkotmánybíró

                           Dr. Zlinszky János
                              alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        5/1992. (I. 30.)
        Date of the decision:
        .
        01/27/1992
        .
        .