Hungarian

Ügyszám: .	256/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 5/1992. (I. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1992/27 .

A döntés kelte: Budapest, 01/27/1992 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára   irányuló   indítvány   tárgyában meghozta a következő                       határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetések és az intézkedések  végrehajtásáról   szóló   1979.   évi   11. törvényerejű   rendelet 6. § (3) bekezdésének c / pontja, továbbá - ezzel összefüggésben - a büntetőügyekben hozott határozatok     végrehajtása     során     a     bírósági büntetésvégrehajtási csoportra  és a  bírósági  gazdasági hivatalra háruló  feladatokról szóló  108/1979. ( IK 8. ) IM utasítás  36., 53., 104. és 109. §-a alkotmányellenes, ezért azokat 1992. december 31-i hatállyal megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. Indítványozó   a    büntetések   és    az    intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet ( a továbbiakban :  Bv  tvr )  6.  §  (3)  bekezdés   c / pontja,   továbbá    -   ezzel    összefüggésben   -    a büntetőügyekben hozott  határozatok végrehajtása  során a bírósági büntetésvégrehajtási  csoportra  és  a  bírósági gazdasági hivatalra  háruló feladatokról  szóló 108/1979. ( IK 8. )  IM utasítás  ( a továbbiakban:  Ut. )  36.  és 53. §-ai  alkotmányellenességének   megállapítását  és  e rendelkezések megsemmisítését indítványozta. Álláspontja szerint  a Bv  tvr azon  rendelkezése,  amely főszabályként kizárja  a  büntetésvégrehajtási  bíró  ( a továbbiakban:  bv   bíró )  végzése   elleni  fellebbezés lehetőségét,   ellentétes    az  Alkotmány   57.  §   (5) bekezdésében  biztosított   jogorvoslathoz  való  joggal, valamint az  55. § (1) bekezdésében   foglalt, a személyi szabadságra, illetve az attól való megfosztásra vonatkozó rendelkezéssel. Ennek következtében alkotmányellenesek az Ut. azon  rendelkezései, amelyek a fellebbezés kizártsága miatt a  bv bírói  határozatok felülvizsgálatára irányadó szabályokat tartalmazzák,  mivel azok  jogorvoslatnak nem tekinthetők. Az   igazságügyminiszter    érdemben    egyetértett    az indítvánnyal. Jelezte,  hogy a  büntetésvégrehajtási  jog újrakodifikálásának jelenlegi  szakaszában elkülönítetten vizsgálják a  bv bíró intézményét, és a Kormány által már elfogadott  szabályozási   koncepció  szerint   általában lehetővé teszik  a jogorvoslatot  a bv  bírói határozatok ellen.   A    bv    bírói    intézményt    újraszabályozó törvényjavaslatot 1992.  első  negyedévében  kívánják  az Országgyűlés elé terjeszteni.                            II. Az  Alkotmánybíróság   döntésénél  a  következőket  vette figyelembe. 1.1 Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése   szerint: "A Magyar Köztársaságban  a  törvényekben  meghatározottak  szerint mindenki   jogorvoslattal    élhet   az    olyan   bírói, államigazgatási vagy  más hatósági  döntés  ellen,  amely jogát vagy jogos érdekét sérti." Az Alkotmány  55. §  (1)  bekezdése  szerint:  "A  Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga van  a szabadságra  és a személyi  biztonságra,  senkit  sem  lehet  szabadságától másként, mint  a törvényben  meghatározott okokból  és  a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani." 1.2  A  büntetőeljárásról  szóló  1973.  évi  I.  törvény ( a továbbiakban: Be)  397. § (1) bekezdése   deklarálja, hogy a  büntetések és  az intézkedések  végrehajtásáról a bíróság gondoskodik.  A bíróságokról  szóló 1972. évi IV. törvény 43/A.  § (1)  bekezdése úgy   rendelkezik, hogy a büntetések  és   az  intézkedések  végrehajtása  során  a bíróságra háruló  feladatokat a büntetésvégrehajtási bíró és a hivatásos pártfogó látja el. A jogerős  bírósági  ítélettel  kiszabott  büntetések  és intézkedések   végrehajtásának   részletes   szabályairól legmagasabb szinten  a Bv  tvr  rendelkezik.  A  tvr  II. fejezete  tartalmazza   a  bíróság   büntetésvégrehajtási feladatainak,  így   a  bv  bíró  működésének  " eljárási jogát ", míg  az "anyagi  jogi"  szabályok  elsősorban  a Büntető Törvénykönyvről  szóló 1978.  évi IV.  törvényben ( Btk ), illetve magában a Bv tvr-ben találhatóak. A bv  bíró működését  meghatározó jogszabályok  következő szintjét azok  a miniszteri rendeletek képezik, amelyek a Bv tvr  felhatalmazást tartalmazó rendelkezésein / 103. § (3) bek., 105. § (2) bek., 127. §  (1) és  (2) bekezdés / alapulnak. A Bv tvr az igazságügyminisztert, fiatalkorúak tekintetében    a   művelődési   minisztert,  valamint  a katonák  tekintetében   a   honvédelmi  minisztert  és az igazságügyminisztert  felhatalmazta, hogy a büntetések és az intézkedések  végrehajtásának részletes szabályait   a legfőbb   ügyésszel   és   az   érdekelt   miniszterekkel egyetértésben meghatározza. A bv  bíró tevékenységének  további  részletszabályait  a többször módosított  108/1979. ( IK  8. ) IM  utasításban határozta  meg  az  igazságügyminiszter  a Be  404. § (1) bekezdésének   k /  pontjában és  a Bv  tvr  127.  §  (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján. 1.3  A   Bv tvr  7 - 16. §-ai, valamint 67/A. §-a alapján a bv bíró hatáskörébe a következő döntések tartoznak: - a szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása, - a feltételes szabadságra bocsátás, - a feltételes szabadság megszüntetése, - a szigorított  javító-nevelő   munka  végrehajthatósága   megszűnésének megállapítása, - a szigorított   javító-nevelő    munka   átváltoztatása   szabadságvesztésre, - halasztás  a szigorított  javító-nevelő  munka  helyébe   lépő szabadságvesztés megkezdésére, - más  munkahely vagy  munka kijelölése  a  javító-nevelő   munka végrehajtására, - közérdekű munkaként végzendő javító-nevelő munka esetén   a munkahely kijelölése, - a javító-nevelő munka végrehajtásának évente legfeljebb   harminc napra félbeszakítása, - a  javító-nevelő munka  végrehajthatósága megszünésének   megállapítása, - a       javító-nevelő        munka       átváltoztatása   szabadságvesztésre, - halasztás   a    javító-nevelő   munka   helyébe   lépő   szabadságvesztés megkezdésére, - a  pártfogó felügyelet  elrendelése,  meghosszabbítása,   megszüntetése, továbbá  a bíróság  határozatában előírt   magatartási szabályok megváltoztatása, - a  szabadságvesztés fokozatának  utólagos meghatározása   fiatalkorúként elítélt,  huszonegyedik életévét betöltő   személy esetén, - elbocsátás a javítóintézetből, - a javítóintézeti nevelés folytatásának elrendelése, - a    tanulmányok     folytatásának    elrendelése     a   javítóintézetben az elítélt 19 évének betöltése után. 1.4. A  Bv tvr 6. § (3) bekezdésének c / pontja   szerint a bv  bíró " eljárása  során hozott végzés ellen - eltérő rendelkezés hiányában  - fellebbezésnek nincs helye; ha a végzés  törvénysértő,   azt  hivatalból  vagy  az  ügyész indítványára megváltoztatja ". A   fentebb    felsorolt   bv    bírói   döntések   közül fellebbezésnek van helye - a feltételes szabadság megszüntetése, - a  szigorított   javító-nevelő   munka   átváltoztatása   szabadságvesztésre, - a       javító-nevelő        munka       átváltoztatása   szabadságvesztésre, - a  javítóintézeti   nevelés  folytatásának  elrendelése   tárgyában hozott határozatok ellen. A  bv   bíró  végzése   elleni  fellebbezést   a   megyei ( fővárosi )  bíróság   másodfokú  tanácsa  tanácsülésen, bizonyítás felvétele  esetén tárgyaláson  bírálja  el.  A bíróság  eljárására   egyébként  a   fellebbezés  vétségi eljárásban elintézésének a Be-ben meghatározott szabályai az irányadók /Bv tvr 6. § (4) bek./. Bár a  Bv tvr 6. § (3) bekezdésének c/ pontja a  meg  nem fellebezhető  bv   bírói  végzések  hivatalbóli,  illetve ügyészi    indítványra     történő     felülvizsgálatáról rendelkezik, a felülvizsgálat alapjául szolgál az elítélt vagy érdekében  más, így  a védő  kezdeményezése is. A Bv tvr 2. § (3) bekezdése   általánosságban szögezi le, hogy az elítéltet a büntetések és az intézkedések végrehajtása során panaszjog illeti meg. 1.5. A  panaszjog gyakorlása esetén követendő eljárást az Ut. szabályai határozzák meg. Ezek szerint - a     szabadságvesztés     végrehajtási     fokozatának   megváltoztatása, - a feltételes szabadságra bocsátás, - a fiatalkorú javítóintézetből elbocsátása, - a tanulmányoknak a javítóintézetben folytatása - a pártfogó felügyelet elrendelése tárgyában hozott  döntés esetén,  ha a bv bíró határozata ellen  az   elítélt   vagy   érdekében   más   nyújt   be felülvizsgálati kérelmet, a bíróság a kérelem érkezésétől számított 8 napon belül az ügyet újból megvizsgálja. Ha a kérelmet alaposnak  tartja, újabb  meghallgatást  tűz  ki /Ut.  36.,   53.,  94.,   104.  és   109.  §/.  Ha  ennek eredményeként eredeti  döntését törvénysértőnek  találja, azaz  a   panasznak,  -   az  Ut.  szóhasználatával  élve felülvizsgálati kérelemnek,  -  helyt  ad,  akkor  -  más szabályozás  hiányában   -  úgy  kell  tekinteni,  mintha határozatát hivatalból változtatta volna meg. Összegezve: A  jelenlegi jogi  szabályozás szerint  a  bv bíró 20  féle döntése közül 4 döntésfajta ellen van helye fellebbezésnek . A 16 panasszal megtámadható döntés közül pedig csupán  5 esetben  rendezi a  miniszteri utasítás a panasz /felülvizsgálati  kérelem/ folytán a bv bíró által kötelezően lefolytatandó eljárást. A további 11 esetben a panaszjog csupán  általánosságban biztosított,  azonban a bv bíró kötelezettségét a panasz esetén sem törvényi, sem alacsonyabb  szintű   jogszabály,  illetve  utasítás  nem határozza meg. 2. Az  Alkotmánybíróság az  1.2.  -  1.5.  pontokban  írt hatályos  jogi   rendezés,  valamint   a  büntetőeljárási jogorvoslatok tételesjogi  és elméleti vizsgálata alapján megállapította, hogy  a bv  bíró döntése ellen az elítélt részéről  benyújtható   panasz  jogorvoslat,  az  elítélt panaszjoga jogorvoslati  jog. A büntetésvégrehajtás során a  bíróságokra   háruló  feladatokat   ellátó   bv   bíró eljárásában  is  érvényesül  a  jogorvoslati  jogosultság büntetőeljárási alapelve,  azaz konkrétan az elítélt azon joga, hogy  a bv  bíró  határozatának  törvényességét  és megalapozottságát vitassa. Megvizsgálandó  azonban:  a  bv  bíró  határozata  elleni panasz megfelel-e  a jogorvoslat mint alkotmányos alapjog követelményeinek, tekintettel arra, hogy - a  bv bíró  döntései  közül  11  esetben  még  utasítás szintjén sincs  a bv  bíró számára előírt kötelezettség a panaszban foglaltak megvizsgálására, - az  utasításban szabályozott  5 esetben is csupán akkor köteles a panasz, illetve felülvizsgálati kérelem alapján eljárni, ha azt alaposnak tartja, - a  panaszt /felülvizsgálati  kérelmet/  minden  esetben maga a döntést hozó bíró vizsgálja felül. Az  Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint  a  bv  bírói döntések jelentős  hányadában komoly  érdekek fűzödnek  a határozatok helyességéhez,  törvényességéhez, így  ahhoz, hogy  a   döntések  vitathatók   legyenek.  Az  ítéletben meghatározott  joghátrány   ugyanis  főként  a  büntetés, illetve  az  intézkedés  végrehajtása  során  érvényesül, akkor amikor  valaki ténylegesen elveszíti a szabadságát, amikor kijelölt  helyen kell  laknia  és/vagy  dolgoznia, amikor korlátozzák  a mozgásszabadságát stb. Kétségtelen, hogy  az   alapvető  emberi   jogokba  való   beavatkozás jogalapját a  büntetőeljárásban meghozott  jogerős ítélet teremti  meg,   azonban   a   tényleges   korlátozás,   a beavatkozás a  végrehajtás menetében történik. Az egyének helyzetében  jogilag   ugyan  az   elítélés,  ténylegesen azonban a  végrehajtás ténye  váltja  ki  az  érzékelhető változást. Az Alkotmány  a jogorvoslathoz  való jogot az alkotmányos alapjogok  között  rögzíti.  Az,  hogy   az   57.  §  (5) bekezdése szerint  a  jogorvoslati  jogot  mindenki  "  a törvényekben  meghatározottak   szerint"   gyakorolhatja, utalás az  eltérő  szabályozási  lehetőségekre  az  egyes eljárásokban,  arra,   hogy  a   jogorvoslatnak  többféle formája   lehet.    A    büntetések    és    intézkedések végrehajtásának menetében azonban a jogorvoslati jog mint alkotmányos  alapjog   megköveteli,   hogy   az   érdemi, ügydöntő,  az   elítélt  helyzetét,   jogait   lényegesen befolyásoló   határozat    tekintetében   a   jogorvoslat biztosítsa a  döntést  hozó  szervtől  eltérő  más  szerv részéről a  felülvizsgálatot, az  állásfoglalást a döntés helyessége, törvényessége  tekintetében, esetleg a döntés megváltoztatását vagy hatályon kivül helyezését. Vagyis a jogorvoslathoz  való   jog,  mint   alkotmányos   alapjog immanens tartalma  az érdemi  határozatok tekintetében  a más szervhez  vagy -  jelen esetben  a bv  bírói végzések tekintetében  -  ugyanazon  szervezeten  belüli  magasabb fórumhoz  fordulás   lehetősége.  Ugyanakkor   az   ilyen felülvizsgálatot   nem    biztosító    jogorvoslat    nem feltétlenül alkotmányellenes  a nem  érdemi, nem ügydöntő határozatok esetén. 3.1 A büntetések és büntetőjogi intézkedések végrehajtása során  a  törvénysértés  többirányú  lehet.  Okozhatja  a bírósági    határozat     végrehajtásának     késedelmét, akadályozhatja az  állami büntetőigény érvényesülését, de lehetséges, hogy  a büntetés  célján túlmenő hátrányokhoz vezet az  elítélt helyzetében.  A jogorvoslati  jog, mint alkotmányos alapjog  tekintetében ez utóbbi hatás érdemel figyelmet. Az  Alkotmánybíróság ennek  tükrében vizsgálta az  egyes,   fellebbezéssel  nem   támadható   bv   bírói határozatokat. 3.2.1.  A  szabadságvesztés  fokozatának  megváltoztatása (Btk 46. §, Bv tvr 7. §, 8/1979. (VI. 30.)IM r. 125. §, Ut. 51-54. §) A Btk 46. §-ának értelmében a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan  magatartás esetén  a bíróság úgy rendelkezhet, hogy  a büntetés  hátralevő  részét  eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani, ha pedig az elítélt a  büntetésvégrehajtás  rendjét  ismételten  és  súlyosan megzavarja,  a  bíróság  elrendelheti,  hogy  a  büntetés hátralevő  részét  eggyel  szigorúbb  fokozatban  hajtsák végre. Az  elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a  bíróság   az   előbbi   határozatát   hatályon   kívül helyezheti. Tekintettel arra,  hogy e bírói döntéshez az elítéltnek a büntetés  végrehajtása   során   tanúsított   magatartása szolgál alapul, a döntés nem az ítélkező bíróság, hanem a bv bíró jogkörébe tartozik. A bv  bíró határozata  lényegesen befolyásolja az elítélt helyzetét.  A   szabadságvesztés  végrehajtásának   egyes fokozataiban   eltérő    az   elítélt    elkülönítése   a külvilágtól,  őrzése,   felügyelete  és   ellenőrzése,  a büntetésvégrehajtási    intézeten     belüli     mozgása, életrendje, jutalmazása és fenyítése / Bv tvr 25-28. § /. Igen lényeges,  hogy a  feltételes  szabadságra  bocsátás lehetséges  időpontja   is  a   végrehajtás  fokozataihoz igazodik /  Btk 47. § (2) bek. /, így a bv bíró döntése azt is befolyásolja. A bv  bírói határozat  tehát egyfelől  az eredeti ítéleti rendelkezés  módosítása  az  elítélt  végrehajtás  alatti magatartásának  mérlegelése  alapján,  másfelől  jelentős változást  eredményez   az  elítélt   jogi  és  valóságos helyzetében. Ezekre  figyelemmel garanciális  jelentőségű követelmény  a  másodfokú  felülbírálatot  lehetővé  tevő alkotmányos jogorvoslati jognak biztosítása. Ennek hiánya e döntési  típusnál alkotmányellenes,  mivel  az  elítélt panaszjoga -  a bírói döntés következményeire tekintettel - nem  minősíthető hatékony,  alapjogi erejű jogorvoslati jognak. 3.2.2. A  feltételes szabadságra  bocsátás (Btk 47. §, Bv tvr 8. §, 8/1979. (VI. 30) IM r. 120. §, Ut. 32-37. §) A  feltételes   szabadságra   bocsátás   közvetlenül   és jelentősen  érinti   az  ítéletben   kiszabott   büntetés végrehajtását, mivel csökkenti a szabadságvesztés bíróság által meghatározott  tartamának ténylegesen végrehajtásra kerülő részét. A Btk egyértelműen rendezi, hogy a szabadságvesztés egyes fokozataiban  az   elítéltek  mennnyi  idő  eltelte  után bocsáthatók feltételes szabadságra, valamint meghatározza azokat  az  eseteket,  amikor  a  feltételes  szabadságra bocsátás kizárt.  Ezen túlmenően azonban a döntésnél igen széleskörű a  bv bíró  mérlegelési léhetősége. Feltételes szabadságra bocsátásnak  ugyanis akkor  van helye,  ha  - különösen az  elítéltnek a  büntetés  végrehajtása  alatt tanúsított   kifogástalan   magatartására   és   arra   a készségére tekintettel,  hogy  törvénytisztelő  életmódot fog folytatni - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. Mivel a  bv bíró  döntése az ítéletben kiszabott büntetés ténylegesen végrehajtásra kerülő részére van befolyással, és az  elítéltnek alapvető  érdekei  fűződnek  a  számára kedvezőtlen  bv  bírói  döntés  kifogásolhatóságához,  az alkotmányos értelemben vett jogorvoslati jog megkívánja e határozatfajtánál  a  másodfokú  felülvizsgálati  eljárás lehetőségét. Az elítélt panaszjoga és a bv bíró számára a felülvizsgálati kérelem  alapján a miniszteri utasításban előírt  eljárási   kötelezettség   nem   felel   meg   az alkotmányos     jogorvoslati     jog     mint     alapjog követelményeinek, mivel lényeges kérdésben: a ténylegesen letöltendő büntetés  mértéke  tekintetében  nem  biztosít kétfokú eljárást. 3.2.3.     A      szigorított     javító-nevelő     munka végrehajthatósága megszünésének  megállapítása /Btk 48/A. §, Bv  tvr 9/A.  §, 59/C.  §, 3/1985.(III.7.)IM r. 43. §, Ut. 56/B. §/ A  szigorított   javító-nevelő  munka   félszabad  típusú büntetés,  amely   az  elítélt   személyi   szabadságának korlátozásával együttjáró  munkára kötelezést  jelent.  A szigorított   javító-nevelő    munka   egyik    eleme   a munkavégzési kötelezettség,  ezért alapvető  követelmény, hogy az  elítélt munkaképes legyen. Amennyiben az elítélt egészségi állapotában  az ítélet jogerőre emelkedése után olyan  tartós  változás  következik  be,  amely  miatt  a büntetés egésze  vagy hátralevő része nem hajtható végre, úgy a büntetés végrehajthatósága megszünik, helyére semmi másféle büntetés nem lép. A  bv  bíró  jelen  esetben  a  bíróság  által  kiszabott büntetés   végrehajtásának    részleges    vagy    teljes elmaradásáról, illetve  az adott büntetés kiszabásához az ítélkező bíróság  számára is  kötelező előfeltételről, az elítélt munkaképességéről  dönt. Az  elítélt  érdekeinek, jogainak  védelme   szempontjából  nyilvánvalóan   az   a határozat  érdemel  figyelmet,  amelyben  a  bv  bíró  az egészségi    állapotát    megfelelőnek,    a    büntetést végrehajthatónak ítéli.  Mivel döntése  bizonyításon,  az orvosszakértői vélemények  mérlegelésén  alapszik,  és  a kiszabott büntetés tényleges végrehajtására van hatással, a   jogorvoslati    jog   alkotmányos    követelményeinek érvényesülniük kell az bv bírói eljárásban. Jelen esetben az elítélt  jogorvoslati jogáról,  a határozat ellen a Bv tvr   alapján    benyújtható   panasz   következményeiről egyáltalán nincs további szabályozás. 3.2.4.  Halasztás   a  szigorított   javító-nevelő  munka helyébe lépő  szabadságvesztés megkezdésére /Btk 48/A. §, Bv tvr 9/B. §, Ut. 56/G. §, Be 398. §/ A szigorított javító-nevelő munka végrehajtását biztosító jogi   eszköz    a    szabadságvesztésre    átváltoztatás lehetősége. Ha az elítélt munkakötelezettségének nem tesz eleget  vagy  az  életvitelére  a  törvény  által  előírt szabályokat   megszegi,   a   bv   bíró   a   szigorított javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatja át. E határozata ellen fellebbezésnek van helye. Nincs helye  fellebbezésnek azonban  azon  döntés  ellen, amelyet  a  szabadságvesztés  megkezdése  elhalasztásának tárgyában hoz.  A büntetés  megkezdésére a  Be  szabályai alapján  általában  az  ítélkező  bíróság  ad  halasztást fontos okból.  Az e  határozat elleni fellebbezést maga a Be  is   kifejezetten  kizárja.   Mivel   a   szigorított javító-nevelő   munkát   a   bv   bíró   változtatja   át szabadságvesztésre,    indokolt,    hogy    a    büntetés megkezdésének elhalasztása  kérdésében is  ő döntsön.  Az elítélt általánosságban  biztosított panaszjoga ugyan nem kizárt, azonban az azt követő eljárás nincs szabályozva. Mivel jelen  esetben ténylegesen  a büntetés végrehajtása körébe tartozó  igazgatási intézkedésről  van szó,  a  bv bírói határozat elleni alkotmányos, a másodfokú elbírálás lehetőségét    biztosító     jogorvoslat    hiánya    nem alkotmánysértő. 3.2.5.   Más    munkahely   vagy   munka   kijelölése   a javító-nevelő munka  végrehajtására /Btk  49. §,  Bv  tvr 10.§, 60-66.§, 67/A. §, 6/1979.(VI. 29.) IM r. 1.§, 5. §, 9/1987.(XI.21.)IM r. 1. §, Ut. 72-75. §/ A javító-nevelő  munka elnevezés  kétféle  munkabüntetést foglal  magában.  A  végrehajtás  menetében  előfordulhat olyan  változás,  amely  lehetetlenné  teszi  a  büntetés végrehajtását az eredetileg megjelölt helyen és módon. A végrehajtás  helyének módosítása  a bv bíró hatáskörébe tartozik. A  bv bíró más munkahelyet vagy munkát jelölhet ki, ha  a javító-nevelő  munka az ítéletben meghatározott munkahelyen  nem  hajtható  végre,  vagy  végrehajtása  a munkafegyelem  biztosítása   vagy  az   elítélt  nevelése érdekében, illetve  az  elítélt  személyi  körülményeiben történt  változás   miatt  más   munkahelyen   vagy   más természetű munkával célszerű. Az elítélt  általánosságban biztosított panaszjogán túl a jogorvoslatra sajátos rendelkezések nincsenek. A kijelölt munkahelyen végzendő  javító-nevelő munkánál a bv bíró az eredeti  ítéleti   rendelkezést  módosítja,  a  közérdekű munkánál pedig - ahogy ez a következő pontban szerepel -a saját  korábbi   határozatát.  Mindkét   esetben  döntése lényeges kihatással van az elítélt helyzetére, a büntetés tényleges tartalmára.  Így a  bv bírói  határozat  súlya, jelentősége megkívánja a garanciális jellegű, alkotmányos jogorvoslati jog biztosítását. 3.2.6. Közérdekű  munkaként végzendő  javító-nevelő munka esetén a munkahely kijelölése /Btk 49. §, Bv tvr 67/A. §, 9/1987.(XI.21.)IM r. 1. §, Ut. 59/A. §/ Közérdekű munka esetén a büntetést kiszabó jogerős ítélet a bv  bíró  határozatával  válik  teljessé.  Az  ítélkező bíróság csak  a büntetés nemét és tartamát határozza meg, a bv  bíró az,  aki a  közérdekű munkavégzés  helyének és idejének  eldöntésével   a  büntetés  tartalmát  pontosan meghatározza. Mivel  e  határozatfajta  tulajdonképpen  a büntetéskiszabás részét  képező bírói  döntés, különösebb indokolásra sem szorul, hogy a bv bírói határozat ellen a garanciális,   másodfokú    felülvizsgálatot    biztosító jogorvoslat   jog   felel   csak   meg   az   alkotmányos követelményeknek. 3.2.7.  A   javító-nevelő  munka  végrehajtásának  évente legfeljebb  harminc  napra  félbeszakítása  /Be  398.  §, 6/1979.(VI.29.)IM r. 9. §, 9/1987.(XI.21.)IM r. 6. §, Ut. 70-71. §/ A Be  nem csupán  a büntetés megkezdésének elhalasztását, hanem  a   már  megkezdett  büntetés  félbeszakítását  is lehetővé  teszi.   Ez   utóbbi   az   igazságügyminiszter jogkörébe tartozik. Gyakorlati megfontolásokból a javító- nevelő munka  rövid, pár  napos tartamú félbeszakításának szükségessége  esetén   az  igazságügyminiszter   ezt   a hatáskört átruházta  a bv  bíróra. Mivel  jelen esetben a büntetés végrehajtásához  szorosan kapcsolódó  igazgatási jellegű határozatról  van  szó,  a  garanciális  jellegű, alkotmányos jogorvoslati jog hiánya nem alkotmányellenes. 3.2.8.   A    javító-nevelő    munka    végrehajthatósága megszünésének  megállapítása   /Bv  tvr  11.  §,  67.  §, 6/1979.(VI.29.)IM r.  10. §,  9/1987. (XI.21.)IM r. 7. §, Ut. 80-82. §/ A javító-nevelő  munka, illetőleg  a hátralevő  része nem hajtható végre,  ha az ítélet jogerőre emelkedése után az elítélt a/ legalább egy évet sorkatonai szolgálatot teljesített, b/ legalább  egy évig  gyermekgondozási díjban, illetőleg    gyermekgondozási segélyben részesült, c/ egészségi   állapotában    olyan    tartós    változás    következett be,  amely a  büntetés  végrehajtását  nem    teszi lehetővé. Az  a/-b/   esetben,  amelyek  ténykérdések,  a  büntetés végrehajtásának  megkezdése  előtt  az  ítélkező  bíróság halasztást ad,  a büntetés  végrehajtása alatt  pedig  az igazságügyminiszter  a   büntetést  félbeszakítja.   Ezen esetekben  tehát   a  bv   bíró  csupán   igazolandó,  de mérlegelést  nem   igénylő  tények   alapján   deklaratív tartalmú határozatot hoz. A büntetés  végrehajthatósága  megszünésének  az  elítélt egészségi állapotára  tekintettel  történő  megállapítása azonban  bizonyítást   és  mérlegelést   igénylő  döntés, amelyre a  3.2.3. pontban  foglaltak irányadóak.  Az  egy elnevezésű,  de  jellegében  kétféle  döntésnél  eltér  a jogorvoslati  joggal   szemben  érvényesülő   alkotmányos követelmény. Az  elítélt egészségi állapotára tekintettel a büntetés  végrehajthatósága kérdésében  hozott bv bírói határozat  ellen   másodfokú  felülvizsgálatot   indokolt biztosítani. 3.2.9.  Halasztás  a  javító-nevelő  munka  helyébe  lépő szabadságvesztés megkezdésére /Btk 50. §, Bv tvr 11/A. §, Ut. 79. §, Be 398. §/ E  bv   bírói  határozatra  a  3.2.4.  pontban  foglaltak irányadóak. 3.2.10. A  pártfogó felügyelet  elrendelése /Btk  82.  §, 119. §,  Bv tvr 13. §, 93. §, 98. §, 7/1979.(VI.29.)IM r. 8. §, 6/1980.(VI.24.)OM r. 9. §, Ut. 105-109. §/ A  pártfogó   felügyelet   a   bűncselekményt   elkövetők ellenőrzését, irányítását, a társadalomba beilleszkedésük segítését és  támogatását  szolgáló,  biztonsági  jellegű intézkedés. A  pártfogó  felügyeletet  egyes  esetekben  az  ítélkező bíróság, más  esetekben a  bv bíró  rendeli el. A bv bíró hatáskörébe tartozik  a pártfogó  felügyelet elrendelése, ha  a   feltételes  szabadság  eredményes  elteltéhez  az elítélt  rendszeres  figyelemmel  kisérése  szükséges.  A feltételes  szabadság   tehát  nem   minden  esetben  jár pártfogó felügyelettel,  ez a  bv bíró  mérlegelésére van bízva. Ez  alól kivételt képeznek a fiatalkorúak, akiknek esetében  a   feltételes  szabadságra   bocsátás  mellett kötelező a  pártfogó felügyelet.  A bv  bíró rendeli el a pártfogó felügyeletet a szabadságvesztés teljes kitöltése után,  ha   megítélése  szerint  az  újabb  bűncselekmény elkövetésének megelőzése  és az elítélt társadalomba való beilleszkedése érdekében  irányításra,  ellenőrzésre  van szükség a szabadulás után / Bv tvr 93. §/. Míg a  feltételes szabadságra  bocsátás mellett elrendelt pártfogó felügyelet tartama azonos a feltételes szabadság tartamával, tehát nem a bv bírótól függ, addig a 93. §-on alapuló pártfogó  felügyelet tartamát a bv bíró határozza meg egy és három év között. A pártfogó  felügyelet  tartalmát  a  Bv  tvr-ben  előírt kötelező, valamint  a bv  bíró által meghatározható külön magatartási szabályok alkotják. A  bv   bírói  határozat   jelentőségének   megítéléséhez figyelembe  kell   venni,  hogy   feltételes  szabadságra bocsátás esetén  a  magatartási  szabályok  megszegése  a feltételes szabadság megszüntetéséhez vezethet /Btk 48. § (4)  bek./.   A  Bv   tvr  93.  §-án   alapuló   pártfogó felügyelet  magatartási   szabályainak  megszegése  pedig tízezer   forintig    terjedő   pénzbírsággal   sújtható, rendőrségi hatáskörbe  tartozó szabálysértést valósít meg /1968. évi I. tv. 97/A. §/. A pártfogó  felügyelet elrendelése  mind tartalmában:  az elítélt életvitelének, szabadságának korlátozásában, mind pedig következményeiben:  az előírt  magatarási szabályok megszegésének  szankcióiban   olyan  súlyú  döntés,  hogy garanciális  szempontból   nem  elegendő  jogorvoslat  az elítélt panaszjoga,  illetve  a  felülvizsgálati  kérelem előterjesztésének  lehetősége.  Az  alkotmányos  követel- ményeket  csak  a  másodfokú  felülvizsgálatot  biztosító jogorvoslati forma  elégítheti ki.  Különösen nyilvánvaló ez a 93. §-on alapuló pártfogó felügyelet elrendelésekor, amikor az  elítélt a jogerős ítéletben kiszabott büntetés teljes kitöltése  után,  újabb  bűncselekmény  elkövetése nélkül  kerül  a  bv  bíró  döntése  alapján  büntetőjogi intézkedés hatálya alá. 3.2.11.  A   pártfogó  felügyelet   meghosszabbítása   és megszüntetése /Bv tvr 13. §, 99. §, Ut. 110-112. §/ A Bv  tvr 93.  §-a alapján  elrendelt pártfogó felügyelet tartamát  a   bv  bíró  a  pártfogolt  magatartásától  és életvezetésétől függően  meghosszabbíthatja, illetőleg  a pártfogó felügyeletet  megszüntetheti, mielőtt az eredeti határozatban   megjelölt   tartama   letelt.   A   tartam meghosszabbítása esetén sem haladhat meg három évet. Tekintettel  a  3.2.10.  pontban  foglaltakra,  alapvető, garanciális  követelmény   a  másodfokú  felülvizsgálatot biztosító jogorvoslati  forma. Jelenleg  még  az  elítélt panaszjogának    eljárási     következményei    sincsenek szabályozva. 3.2.12. A  pártfogó felügyelet  magatartási  szabályainak megváltoztatása /Bv tvr 13. §, 100. §, Ut. 110-112. §/ A bv bíró akár az ítéletben, akár a bv bírói határozatban előírt    magatartási     szabályokat    a     pártfogolt magatartásától és  életvezetésétől függően  módosíthatja. Az eljárásra  az előző  pontban ismertetett  szabályok az irányadók. A  jogorvoslati   jogra  a  3.2.10.  és  3.2.11.  pontban kifejtettek érvényesek. 3.2.13.   A    szabadságvesztés   fokozatának    utólagos meghatározása fiatalkorú  elítélt esetén  (Btk 111. §, Bv tvr  14. §, 8/1979. (VI. 30.)IM r. 127-128. §, Ut. 55-56. §) Amennyiben a  fiatalkorú a  szabadságvesztés végrehajtása alatt  tölti   be  21.   életévét,   a   szabadságvesztés fokozatának a felnőttkorúakra irányadó szabályok szerinti meghatározása a bv bíró hatáskörébe tartozik. Tekintettel arra, hogy a bv bíró ezen döntésnél a Btk-nak mérlegelést nem engedő, pontosan meghatározott szabályait alkalmazza, határozata  igazgatási   jellegűnek  tekintendő,   így  a garanciális  jellegű,   jogorvoslati   jog   hiánya   nem alkotmányellenes. Más kérdés, hogy ugyanezen alkalommal a bv bíró a Btk 46. §  (1)   bekezdése   alapján   az  elítélt  magatartására tekintettel a  törvényben előírtnál  eggyel enyhébb  vagy szigorúbb fokozatot  állapíthat meg.  Ekkor  azonban  már tulajdonképpen  két  döntésről  van  szó,  és  ez  utóbbi esetére a 3.2.1. pontban foglaltak az irányadóak. 3.2.14. A  fiatalkorú elbocsátása a javítóintézetből /Btk 118. §,  Bv tvr  15., 112. §, 6/1980.(VI.24.)OM r. 24. §, Ut. 94-95. §/ A   javítóintézeti   nevelés   a   fiatakorúak   esetében alkalmazható,  sajátos,   relatíve  határozatlan  tartamú intézkedés, amely az elítélt 19 éves koráig tarthat. A bv  bírói  határozat  jellege  leginkább  a  feltételes szabadságra   bocsátáshoz    hasonlítható,    azzal    az eltéréssel,  hogy   a  javítóintézeti   nevelés  relatíve határozatlan tartama  miatt nem  az  ítéletben  kiszabott büntetés tényleges  tartamát röviditi  le, hanem  az  egy éves törvényi  minimum eltelte  után valójában  a bv bíró határozata dönti el az intézkedés tartamát. A  döntés  súlya,  jellege  alapján  egyértelmű,  hogy  a javítóintézeti nevelésre ítéltnek a panaszjoga, illetve a felülvizsgálati kérelem alapján kötelező bv bírói eljárás nem  hatékony  jogorvoslat.  Az  alkotmányos  alapjogként felfogott jogorvoslati  jogosultságnak csak  a  másodfokú felülbírálatot biztosító forma felel meg. 3.2.15.  A   tanulmányok  folytatásának   elrendelése   a javítóintézetben az  elítélt 19 évének betöltése után/Btk 118. §, Bv tvr 16. §, 112. §, 6/1980.(VI.24.)OM r. 28. §, Ut. 100-104. §/ Azt  a   fiatalkorút,  aki  19.  életévét  betöltötte,  a javítóintézetből  el   kell   bocsátani.   A   fiatalkorú érdekében állhat  azonban, hogy  az intézetben megkezdett tanulmányait ne  szakítsa félbe.  Ezért  a  Btk  lehetővé teszi a javítóintézeti nevelés meghosszabbítását annak az oktatási évnek  a végéig,  amelyben  az  elkövető  a  19. életévét betöltötte. Erről a  bv bíró  annak mérlegelésével  határoz,  hogy  a megkezdett   tanulmányok    folytatása,   befejezése    a fiatalkorú érdekében  áll-e. Tekintettel  arra,  hogy  ez esetben a  bűncselekmény  miatt  alkalmazott  büntetőjogi intézkedésnek    a     törvényi     maximumon     túlmenő meghosszabbításáról van  szó, -  még  ha  az  az  elítélt érdekében    történik    is,    -    az    alkotmányosság követelményeinek a másodfokú felülbírálatot lehetővé tevő jogorvoslati forma felel csak meg. 4. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Bv tvr 6. § (3) bekezdésének  c/ pontja  nem   azért  alkotmánysértő, mert a  bv  bírói  végzés  elleni  fellebbezést,  mint  a jogorvoslat egyik  formáját zárja ki, hanem azért, mert a 20 féle bv bírói határozat közül 16 esetben sem törvényi, sem alacsonyabb  jogforrási  szinten  nem  biztosított  a garanciális jellegű, a másodfokú elbírálást lehetővé tevő egyéb jogorvoslati  forma sem. Az elítéltet a Bv tvr 2. § (3)   bekezdése   alapján    általánosságban    megillető panaszjog az  alkotmányos jogorvoslat  követelményeinek a megfelelő további szabályozás hiánya miatt nem felel meg. Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint a fellebbezéssel nem támadható  16 bv  bírói végzés közül csupán 4 esetben /halasztás a  szigorított javító-nevelő  munka, illetve a javító-nevelő   munka   helyébe   lépő   szabadságvesztés megkezdésére,  a   javító-nevelő  munka   végrehajtásának félbeszakítása, a  szabadságvesztés fokozatának  utólagos megállapítása/,    illetve    a    javító-nevelő    munka végrehajthatósága  megszünését   megállapító   bv   bírói végzések  közül  2  esetben  nem  szükséges  a  másodfokú felülbírálatot biztosító  jogorvoslat az elítélt jogainak garanciális  védelméhez,   mivel  azok  teljes  mértékben igazgatási jellegűek. Fentiekre   tekintettel  a Bv  tvr 6.  § (3)  bekezdés c/ pontjának,  valamint  az  ehhez  szorosan  kapcsolódó,  a jogorvoslatot mint  alapjogot érintő  alacsonyabb  szintű jogforrási  rendelkezéseknek   megsemmisítése   indokolt. Annak  eldöntése,  hogy  a  bv  bíró  határozatai  elleni jogorvoslat formája fellebbezés vagy vegyes jellegű: a bv bíró  részéről   a  saját   határozatának  orvoslását  is lehetővé tevő  panasz legyen,  a jogalkotás feladatkörébe tartozik. 5. Az  Alkotmánybíróság -  figyelemmel a folyamatban lévő kodifikációs munkálatokra is - a megsemmisítés időpontját 1992. december  31-ében határozta  meg. Az alkotmánysértő jogi helyzet  jövőre szóló  megszüntetését alapvetően  az indokolja, hogy  az azonnali hatályú megsemmisítés számos nehézség  forrása  lenne  a  büntetések  és  intézkedések végrehajtásának gyakorlatában. A Bv  tvr 6.  § (3)  bekezdés c/ pontjának, valamint   az Ut.  rendelkezéseinek   ex  nunc  hatályú  megsemmisítése esetén a  Bv tvr 6. § (7) bekezdése alapján a jogorvoslat szabályozása   tekintetében    belépnek    -    megfelelő értelmezéssel - a Be szabályai. Mivel a büntetőeljárásban a  bíróság   határozata  elleni   jogorvoslat  formája  a fellebbezés, e  jogorvoslati formát  kell -  eltérő  jogi szabályozás  hiányában   -  minden  bv  bírói  eljárásban alkalmazni. A  Be különleges eljárásainak közös szabályai alapján /356. § (2) bek. g/ pont/, a bíróság   határozata ellen az ügyész, a terhelt és a védő fellebbezhet. A bv  bírói eljárásban több esetben rugalmas megoldásokra van szükség.  A fellebbezés  mint általános  jogorvoslati forma azt  jelentené, hogy  a bv  bíró kötve  lenne saját határozatához   akkor    is,   amikor   a   jogorvoslatot indokoltnak tartva  a döntés  gyors,  operativ,  formaság nélküli megváltoztatása  lenne indokolt.  Ugyanakkor a bv bírói  határozat   ellen  fellebbezésre  lenne  lehetőség akkor, mikor az az ítélkező bíróság ugyanolyan határozata ellen kizárt  /halasztás a  büntetés megkezdésére/,  vagy formális,  mert   a  bv   bíró  a   törvényhez  kötötten, deklaratív tartalommal dönt. E nehézségek  elkerülése  érdekében  az  Alkotmánybíróság határozatában olyan határidőt állapított meg, amely alatt a  Bv   tvr-t  módosító   törvény  megszületése  reálisan várható.  Amennyiben   erre  nem  kerül  sor,  úgy  1992. december  31-e   után  a   bv  bíró   határozata   elleni jogorvoslatra  a  Be  szabályait  kell  majd  megfelelően alkalmazni.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Ádám Antal          Dr. Herczegh Géza           alkotmánybíró             alkotmánybíró       Dr. Kilényi Géza              Dr. Lábady Tamás        alkotmánybíró                  alkotmánybíró                     Dr. Schmidt Péter                       alkotmánybíró                     Dr. Szabó András                   előadó alkotmánybíró     Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Vörös Imre          alkotmánybíró              alkotmánybíró                    Dr. Zlinszky János                       alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	5/1992. (I. 30.)
Date of the decision: .	01/27/1992
.
.