Hungarian
Ügyszám:
.
215/B/1999
Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 215/B/1999. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2001/1067
.
A döntés kelte: Budapest, 06/05/2001
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában  meghozta
    az alábbi

                            határozatot:

    Az  Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról  szóló  1952.
    évi  III.  törvény  18.  §  (1)  és  (4)  bekezdése  valamint
    19.  §  (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására
    és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
                                Indokolás
                                   
                                   I.
                                   
      Az    indítványozó   alkotmányjogi   panasszal   fordult   az
      Alkotmánybírósághoz amelyben kérte a Polgári perrendtartásról
      szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 18. §  (1)
      és   (4)   bekezdésének   megsemmisítését.   Nézete   szerint
      alkotmányellenes az, hogy a kizárási indítványról tárgyaláson
      kívül  dönthet a bíróság, mert az elfogultsági kifogás  ilyen
      elbírálása  ellentétes az Alkotmány 57.  §  (1)  bekezdésében
      foglalt  nyilvános tárgyaláshoz való joggal. Előadta továbbá,
      sérti   a   pártatlan  bírósághoz  való  jogot,   hogy   ezen
      elbíráláshoz  a per iratait az a bíró készíti elő,  akinek  a
      pártatlanságáról dönteni kell.

      Az   eljárás   folyamán  az  indítványozó  az   alkotmányjogi
      panasztól elállt, azonban indítványát utólagos normakontrollá
      alakította  át.  Ennek  keretében,  már  a  Pp.  19.  §   (1)
      bekezdésének  a  megsemmisítését is kérte, mivel  álláspontja
      szerint  ugyancsak sérti az Alkotmány 57. § (1)  bekezdésében
      garantált pártatlan bírósághoz való jogot az is, hogy a  bíró
      adott  esetben a kizárási indítvány elbírálása előtt ügydöntő
      határozatot hozhat.

                                   II.
         
      1.  Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései  a
      következő:

      “57.  §  (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki
      egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
      bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit
      a  törvény  által felállított független és pártatlan  bíróság
      igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
      [...]
      (5)  A  Magyar  Köztársaságban a  törvényben  meghatározottak
      szerint  mindenki  jogorvoslattal élhet  az  olyan  bírósági,
      közigazgatási  és más hatósági döntés ellen,  amely  a  jogát
      vagy  jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a  jogviták
      ésszerű  időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan
      –   a   jelenlévő   országgyűlési  képviselők   kétharmadának
      szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”

      2.  A  Pp  - nek az indítvány által érintett rendelkezései  a
      következők:

      “13.  § (1) Az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban  mint
      bíró nem vehet részt:
      a) a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy,
      továbbá  az,  aki a per tárgyát egészen vagy részben  a  maga
      részére  követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire
      a per eredménye kihatással lehet;
      b)  az  a)  pont alá eső személy képviselője vagy olyan  volt
      képviselője, aki az ügyben eljárt;
      c)  az a) vagy a b) pont alá eső személynek a (2) bekezdésben
      megjelölt hozzátartozója vagy volt házastársa;
      d) az, akit a perben tanúként vagy szakértőként kihallgattak,
      vagy  akinek tanúként vagy szakértőként való kihallgatását  a
      bíróság elrendelte;
      e)  az,  akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb  okból
      nem várható (elfogultság).”

      “18.  §  (1)  Ha a kizárás kérdését igazgatási ügykörben  nem
      intézik  el,  a bíró kizárása felől ugyanannak  a  bíróságnak
      ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa tárgyaláson  kívül  is
      határozhat.
      [...]
      (4)  A  kizárást kimondó határozat ellen fellebbezésnek nincs
      helye,  a  kizárás  megtagadása  miatt  pedig  csak  abban  a
      fellebbezésben  lehet panaszt tenni, amely az  ügy  érdemében
      hozott határozat ellen irányul.”

      “19.  §  (1)  Az a bíró, aki a személyére vonatkozó  kizárási
      okot maga jelentette be, bejelentésének elintézéséig a perben
      nem  járhat el. Minden más esetben az érintett bíró  továbbra
      is  eljárhat  ugyan,  de  ha a 13. § (1)  bekezdésének  a)-d)
      pontjai  alá  tartozó kizárási okról van  szó,  a  bejelentés
      elintézéséig az érdemi határozat hozatalában nem vehet részt.
      Ha  ugyanaz  a fél ugyanabban a perben a kizárás  megtagadása
      után tesz újabb bejelentést a bíró ellen, ez a korlátozás sem
      érvényesül.”

      3.  Az Alkotmánybíróság a Pp. 18. § (1) és (4) bekezdését már
      vizsgálta  a 699/B/1995. AB határozatban. Kimondta,  hogy  “a
      Pp.  18. § (4) bekezdése nem csorbítja a jogorvoslathoz és  a
      pártatlan bírósághoz való alapvető jogot”, valamint azt, hogy
      a  “Pp.  18.  §  (1) bekezdésének az a rendelkezése,  hogy  a
      kizárási ok bejelentésének elintézése ugyanannak a bíróságnak
      másik,   az  ítélkezési  tevékenységében  független   tanácsa
      hatáskörébe tartozik, nem ellentétes az Alkotmány 57.  §  (1)
      bekezdésével” (ABH, 1995, 795, 796.)

      Az   indítványozó  e  határozat  ismeretében   azonban   arra
      hivatkozott,  hogy  abban  az  Alkotmánybíróság   az   általa
      felvetett  alkotmányos aggályokat nem vizsgálta, és  ezért  e
      rendelkezésekre  figyelemmel kérte a Pp. 18.  §  (1)  és  (4)
      bekezdésének vizsgálatát és megsemmisítését.

      Az  átalakított kérelem megfelel az utólagos normakontrollnak
      az  Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény  (a
      továbbiakban Abtv.) 22. § (1) (2) (3) bekezdésében és a 37. §-
      ban  meghatározott  kívánalmainak. Az Alkotmánybíróság  jelen
      eljárásának  tehát a 699/B/1995. AB határozat —  ítélt  dolog
      okán — nem képezi eljárási akadályát.
                                   
                                  III.
                                   
      Az indítvány megalapozatlan.

      1.  A  tárgyalási  elv, a nyilvánosság,  a  szóbeliség  és  a
      közvetlenség az igazságszolgáltatás alapelvei közé tartoznak.
      Az  Alkotmánybíróság a 26/1990. (XI. 8.) AB határozatban (ABH
      1990,  120.) foglalkozott azzal, hogy a tárgyalási elv milyen
      követelményeket  támaszt a polgári eljárásjoggal  szemben.  A
      végzés      elleni     fellebbezés     tárgyaláson     kívüli
      elbírálhatóságával  kapcsolatban  rámutatott  arra,  hogy  az
      Alkotmány  57. §-ának (1) bekezdése a félnek az ügy tárgyához
      közvetlenül  kapcsolódó  jogait érintő  kérdések  tárgyaláson
      történő  elbírálását teszi kötelezővé, a per során  felmerült
      más  —  a félnek az ügy tárgyával közvetlen kapcsolatban  nem
      álló,  az  eljárással kapcsolatos jogait érintő — kérdésekben
      hozandó  határozatokra ez nem vonatkozik. Az  ilyen  döntések
      tárgyaláshoz kötése csak a bíróság munkáját nehezítené  és  a
      határozat meghozatalát késleltetné, ami viszont sértené a Pp.
      alapelvei  között található, a perek ésszerű időn belül  való
      befejezésének kívánalmát.

      Az   1938/D/1991.  AB  határozatban  az  Alkotmánybíróság   a
      perújítás megengedhetősége kérdésében való döntés tárgyaláson
      kívüli  meghozatalának alkotmányosságát  vizsgálva  hasonlóan
      foglalt állást, amikor rámutatott arra, hogy az Alkotmány 57.
      §  (1)  bekezdése szerinti alkotmányos alapjog az  eljárásnak
      arra  a  részére vonatkozik, amelyben a bíróság a perbe  vitt
      jogokat  és  kötelességeket érdemben bírálja el.  (ABH  1992,
      536, 537.)

      A  kizárás kérdésében való döntés nem minősíthető a félnek  a
      perbe   vitt   jogait  és  kötelességeit  érdemben   elbíráló
      döntésnek:  a  per  során felmerült más  kérdésekben  hozandó
      határozatok  közé tartozik. A jogalkotó a bíróság  számára  a
      Pp.  18. § (1) bekezdésében a megengedő igealak használatával
      biztosította  annak lehetőségét, hogy a kizárási indítványról
      tárgyalás  alapján döntsön, ezt azonban a perek ésszerű  időn
      belüli befejeződésének kívánalmát szem előtt tartva nem tette
      kötelezővé.   Ugyanakkor  a  garanciális  jellegű   tárgyalás
      hiányát  is  ellensúlyozta  azzal,  hogy  a  Pp.  18.  §  (4)
      bekezdése  alapján a fél az eljáró bíróság kizárást megtagadó
      döntése  miatt az érdemi döntés ellen irányuló fellebbezésben
      jogorvoslattal élhet, ahol azt is kifogásolhatja, hogy az ügy
      körülményei ellenére a bíróság nem tartott tárgyalást.

      Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a
      Pp.  18.  § (1) bekezdésének azon szabálya, amely a  kizárási
      indítvány tárgyaláson kívüli elbírálását lehetővé teszi,  nem
      sérti  az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tárgyalási
      elvet, ezért az indítványt ebben a részben elutasította.

      2.  Az  indítványozó  szerint  a  pártatlanság  követelményét
      sérti,  hogy  a kizárási indítvány elintézéséhez a  szükséges
      iratokat  az  a  bíró  készíti  elő,  aki  ellen  a  kizárási
      indítvány  irányul.  A  hivatkozott rendelkezés  [18.  §  (4)
      bekezdés]  azonban  nem  tartalmaz  ilyen  szabályt:   az   a
      19.  § (1) bekezdésének rendelkezéseiből vezethető csupán le,
      ezért  az Alkotmánybíróság további eljárásában ezt a szabályt
      vizsgálta.  Eszerint: “az a bíró, aki a személyére  vonatkozó
      kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elintézéséig
      a  perben nem járhat el. Minden más esetben az érintett  bíró
      továbbra is eljárhat ugyan, de ha a 13. § (1) bekezdésének a)-
      d)  pontjai  alá tartozó kizárási okról van szó, a bejelentés
      elintézéséig az érdemi határozat hozatalában nem vehet részt.
      Ha  ugyanaz  a fél ugyanabban a perben a kizárás  megtagadása
      után tesz újabb bejelentést a bíró ellen, ez a korlátozás sem
      érvényesül.”

      Ahogyan  azt az Alkotmánybíróság a pártatlan bírósághoz  való
      alkotmányos alapjog vizsgálata során megállapította,  az  “az
      eljárás  alá  vont  személy  iránti  előítélet  mentesség  és
      elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben.
      Ez   egyrészt  magával  a  bíróval,  a  bíró  magatartásával,
      hozzáállásával   szembeni  elvárás,   másrészt   az   eljárás
      szabályozásával  kapcsolatos objektív  követelmény:  el  kell
      kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget  kelt  a
      bíró    pártatlansága   tekintetében.    Ennek    intézményes
      biztosítékát  a  bírák  kizárására vonatkozó  büntetőeljárási
      szabályok  biztosítják  (Be. 35., 40.,  231.  §).”  [67/1995.
      (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995, 346, 347.].

      Az Alkotmánybíróság rámutat: annak a ténynek, hogy a kizárási
      indítvánnyal  érintett bíró készíti elő a kizárási  indítvány
      elbírálásához  szükséges  iratokat,  a  születendő   döntésre
      semmilyen  hatása  nincsen. Az előkészítés ugyanis  technikai
      jellegű  tevékenység — az ügy iratai annál a bírónál  vannak,
      akire szignálták az ügyet. (A fellebbezési kérelmet is emiatt
      kell  az  első  fokon eljárt bíróságnál benyújtani  —  ez  az
      ügykezelést   ugyanis  jelentős  mértékben  megkönnyíti.)   A
      bíróság  másik  tanácsa  nem az előkészítő  bíró  információi
      alapján,  hanem az iratok ismeretében hozza meg  döntését,  s
      amennyiben   az   iratok  alapján  azt  indokoltnak   tartja,
      tárgyalást is tart.

      A  Pp.  vizsgált  szabályai  tehát  azzal,  hogy  a  kizárási
      indítvány   elbírálásának  előkészítését  az  érintett   bíró
      feladatává  teszik, nem adnak lehetőséget arra, hogy  ezáltal
      befolyásolja   az  indítványt  elbíráló  tanácsot.   Mindezek
      alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 19.  §
      (1)  bekezdése e vonatkozásában nem sérti az Alkotmány 57.  §
      (1)  bekezdését,  ezért  az indítványt  ebben  a  részben  is
      elutasította.

      3.  Az  indítványozó  a  Pp. 19. § (1)  bekezdését  azért  is
      támadta, mert a bírónak joga van arra, hogy a Pp. 13.  §  (1)
      bekezdés  e) pontra alapított az elfogultsági kifogás  esetén
      az  elfogultsági kifogás elbírálása előtt ítéletet hozzon. Az
      indítványozó   szerint   ez  a  tisztességes   és   pártatlan
      eljáráshoz való joggal ellentétes.

      Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és
      az  alapvető  szabadságok  védelméről  szóló  Rómában,  1950.
      november  4-én  kelt  Egyezmény és  az  ahhoz  tartozó  nyolc
      kiegészítő  jegyzőkönyv (a továbbiakban Római  Egyezmény)  6.
      cikk  1.  pontjában  foglalt rendelkezés szerint  mindenkinek
      joga  van  arra,  hogy  ügyét  a  törvény  által  létrehozott
      független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és
      ésszerű  időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot  polgári
      jogi  jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene
      felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Ezzel
      összhangban a Pp. 2. §-a elismeri a feleknek a perek  ésszerű
      időn  belüli  befejeződéshez  fűződő  jogát  és  a  bíróságok
      feladatává  teszi annak érvényesítését. Ezen  túl  is  számos
      rendelkezése tartalmaz tételes előírást eljárási határidőkre,
      és   egyéb,   az   eljárás  hatékonyságát,   alaposságát   és
      gyorsaságát  közvetlenül és közvetve is  garantálni  alkalmas
      intézkedésekre.  (vö.: 932/E/1993. AB  határozat,  ABH  1993,
      674. és 159/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 410.)

      A  pártatlan  bíróság  eljárásának követelménye  és  a  perek
      ésszerű  időn  belüli  befejezéséhez  fűződő  érdek  bizonyos
      esetekben  ellentétbe  kerülhetnek  egymással,  közöttük   az
      összhangot   a   Pp.-nek  kell  megteremtenie.   A   kizárási
      indítványok  felőli  döntések szükségessége  nem  vezethet  a
      perek  időtartamának indokolatlan meghosszabbodásához,  de  a
      gyorsaság   iránti   igény   sem  vezethet   a   pártatlanság
      sérelméhez.  Mindezt figyelembe véve a Pp.  egyetlen  esetben
      teszi lehetővé, hogy az a bíró, aki ellen kizárási indítványt
      terjesztettek elő, a kizárásról való döntés előtt az ügydöntő
      határozat meghozatalában is részt vegyen: ez a Pp. 13. §  (1)
      bekezdés  e)  pontja szerinti elfogultság. Ennek  az  oka  az
      elfogultság természetében rejlik.

      A   Pp.   által   szabályozott  kizárási   okokat   két   jól
      elhatárolható csoportra — egyfelől az ún. abszolút,  másfelől
      az  ún.  relatív  okokra — lehet osztani. A  Pp.  13.  §  (1)
      bekezdése öt kizárási okot határoz meg, ezek közül  az  a)-d)
      pontokban  szabályozottak abszolút okok: bíróként nem  járhat
      el a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy,
      továbbá  az,  aki a per tárgyát egészen vagy részben  a  maga
      részére  követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire
      a  per  eredménye  kihatással lehet, e személyek  képviselője
      vagy  olyan  volt képviselője, aki az ügyben eljárt,  illetve
      mindezek hozzátartozója vagy volt házastársa, továbbá az sem,
      aki  a perben tanúként vagy szakértőként vesz részt. A 13.  §
      (1)  bekezdés  e) pontja relatív kizáró okot  szabályoz:  nem
      járhat  el az, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb,  a
      13.  § (1) bekezdés a)-d) pontokban nem nevesített okból  nem
      várható.

      A   büntető   eljárásról  szóló  1973.  évi   I.   törvényben
      szabályozott  kizáró okok természetét és  következményeit  az
      Alkotmánybíróság már részletesen elemezte a 17/2001.  (VI.1.)
      AB  határozatában. Az abban a határozatában írtak  –  a  bíró
      kizárására vonatkozó szabályozás elveinek azonosságára  és  a
      rendelkezések tartalmának nagyfokú hasonlóságára  tekintettel
      –  a  jelen  ügyben is jórészt érvényesek.  Így  az  abszolút
      kizáró  okok  mindkét  eljárásban “olyan  tények,  amelyeknek
      fennállása esetén — habár természetükben eltérő okokból,  így
      az  ügyben  való  érintettség vagy  az  érintettekhez  fűződő
      viszony,  az  eljárásban már korábban betöltött más  pozíció,
      avagy az ügyről szerzett magántudomás okán — az elfogultságot
      vélelmezni  kell,  s  a  vélelem megdönthetetlen.  Bármely  a
      fentiekben nevesített ok fennállása így az érintett feltétlen
      kizárását  eredményezi. Mindennek eljárásjogi  következménye,
      hogy az abszolút kizáró ok bejelentése a hozzá fűződő vélelem
      miatt  csak  magának az okként szolgáló ténynek a fennállását
      teszi vizsgálandóvá.

      A  relatív  kizárási ok megfogalmazása általános,  és  minden
      olyan okot átfog, amelyek nevesítése sokféleségük folytán nem
      lehetséges,  s  ezért  hozzájuk megdönthetetlen  vélelem  sem
      fűzhető.  Ebből  pedig az következik, hogy  jellemzően  külön
      vizsgálandó  maga  az  elfogultság  alapjául  szolgáló   tény
      valósága és az, hogy ez a körülmény alkalmas-e az elfogultság
      megalapozására.” (Magyar Közlöny 61. szám, 2001.  június  1.,
      3955, 3957.)

      Az érintettnek a rá vonatkozó kizárási ok bejelentése után az
      ügy  további  elintézésében való részvételét a  Pp.  egyrészt
      aszerint  szabályozza  eltérően, hogy abszolút  vagy  relatív
      kizárási ok fennállásáról van-e szó, másrészt pedig aszerint,
      hogy ki volt a bejelentő, és hányadik ízben tett bejelentést.
      A  kizárási okokat ugyanis bejelentheti az ügyben eljáró bíró
      vagy más, a törvény szerint erre jogosult személy is.

      A  bíró  a  Pp.  16. § (2) bekezdése alapján köteles  a  vele
      szemben  fennálló kizárási okot haladéktalanul bejelenteni  a
      bíróság   elnökének,   a   bejelentés  elmulasztásáért   vagy
      késedelmes  teljesítéséért fegyelmi és  anyagi  felelősséggel
      tartozik.  Ebben az esetben a bejelentésének  elintézéséig  a
      perben nem járhat el.

      Ha  a  kizáró  okot a bíró nem maga jelentette  be,  akkor  —
      amennyiben nem járul hozzá a kizárásához — abszolút  kizárási
      ok  fennállása  esetén  a bejelentés elintézéséig  az  ügyben
      eljárhat,  de az ügydöntő határozat meghozatalában nem  vehet
      részt,  relatív  kizárási ok esetén azonban még  az  ügydöntő
      határozat  meghozatalában  való részvétele  sem  korlátozott.
      [...]  Ha  viszont  önmagával  szemben  tesz  bejelentést,  a
      bejelentés elintézéséig az általános szabályok szerint – akár
      abszolút,  akár  relatív  okra hivatkozik  –  egyáltalán  nem
      járhat el.

      Az  indítványozó által kifogásolt lehetőség a  perek  ésszerű
      időn belül való befejezését hivatottak elősegíteni. Ebben  az
      esetben is csupán azokról a kizárási indítványokról van  szó,
      amelyeket  nem  a  bíró  terjesztett  elő,  hanem  más,  arra
      jogosult  személy,  és az érintett bíró  nem  járul  hozzá  a
      mellőzéséhez, azaz — akár a bejelentés alapjának hiánya, akár
      más  ok miatt — nem tekinti magát elfogultnak. Ilyenkor külső
      vizsgálatra  van  szükség, amelyben  vizsgálni  kell  mind  a
      felhozott ok valódiságát, mind pedig azt, hogy a bíróra  ezen
      ok  milyen hatással lehet. A vizsgálat eredményeként kerülhet
      sor  a  bíró kizárására, vagy annak megtagadására. Az  pedig,
      hogy  a  kizárást  kimondó  döntést esetlegesen  az  ügydöntő
      határozat meghozatalát követően hozzák meg, nem jelenti, hogy
      ne lenne kihatással a már lezárt ügyre.

      A Pp. 252. § (1) bekezdése értelmében “a másodfokú bíróság az
      elsőfokú   bíróság  ítéletét  –  a  fellebbezési  (csatlakozó
      fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési  ellenkérelem
      korlátaira   tekintet  nélkül  –  végzéssel  hatályon   kívül
      helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és
      újabb   határozat   hozatalára   utasítja,   ha   az   ítélet
      meghozatalában  olyan  bíró  vett  részt,  akivel  szemben  a
      törvény  értelmében kizáró ok áll fenn.” Ha tehát az ügydöntő
      határozat  meghozatala után a kizárási  indítvány  elbírálása
      során  megállapítást  nyer  a  bíró  elfogultsága,  akkor  ez
      elegendő   alap   az  ítélet  hatályon  kívül   helyezéséhez.
      Hasonlóképpen rendelkezik a felülvizsgálati kérelem kapcsán a
      Pp.  275.  § (2) bekezdése: “A Legfelsőbb Bíróság  a  jogerős
      határozatot  csak a felülvizsgálati kérelem és  a  csatlakozó
      felülvizsgálati  kérelem keretei között  vizsgálhatja  felül,
      kivéve, ha a pert a tárgyalás alapján megszünteti, vagy ha  a
      határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva,
      illetve  a  határozat meghozatalában olyan bíró  vett  részt,
      akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn.”

      Az  indítványozó azt is kifogásolta, hogy a Pp. módosításáról
      szóló  1997.  évi LXXII. törvény 19. §-a a beiktatott  256/B-
      256/E.  §-ok  révén a kis perértékű ügyekben  a  fellebbezést
      több   esetben,  így  többek  között  a  kizárást   megtagadó
      végzéssel szemben is kizárta.

      Az Alkotmánybíróság rámutat: az Alkotmány 57. § (5) bekezdése
      egyrészt   lehetővé   teszi  a  jogorvoslati   jog   törvényi
      korlátozását  a  jogviták ésszerű időn  belüli  elbírálásának
      érdekében,  azzal  arányosan. Másrészt  pedig  a  fellebbezés
      kizártsága a 256/C. § értelmében a kis perértékű ügyekben nem
      abszolút.  Lényeges  eljárási  szabálysértés  okán  —  így  a
      kizárást megtagadó határozat esetében is — fellebbezést lehet
      előterjeszteni, tehát a jogorvoslati jog a kizárást megtagadó
      határozattal   szemben   változatlanul   biztosított.   Annak
      vizsgálata pedig, hogy a Pp. módosítása és az Alkotmány ahhoz
      szükséges  módosítása milyen időbeli sorrendben  zajlott  le,
      nem    képezheti   jelen   eljárás   tárgyát,    hiszen    az
      Alkotmánybíróság  a  támadott jogszabályi  rendelkezéseket  a
      hatályos Alkotmány rendelkezéseinek fényében vizsgálja.

      Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem
      sérti  az  Alkotmányt  a  Pp. 19.  §  (1)  bekezdésének  azon
      szabálya,  hogy  a  bíró  a  vele szemben  elfogultság  miatt
      előterjesztett kizárási bejelentés elintézése előtt  érdemben
      befejezze   az   ügyet,   ezért   az   indítványt   ebben   a
      vonatkozásában is elutasította.
                              Dr. Németh János
                         az Alkotmánybíróság elnöke

             Dr. Bihari Mihály                   Dr. Erdei Árpád
             alkotmánybíró                  előadó alkotmánybíró
                                     
             Dr. Holló András                    Dr. Kiss László
             alkotmánybíró                         alkotmánybíró

             Dr. Kukorelli István              Dr. Strausz János
             alkotmánybíró                         alkotmánybíró

                     Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        215/B/1999
        Date of the decision:
        .
        06/05/2001
        .
        .