Hungarian
Ügyszám:
.
455/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr.; Sólyom László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 43/1995. (VI. 30.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/188
.
A határozat kelte: Budapest, 06/30/1995
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az Alkotmánybíróság  jogszabályok alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára  irányuló eljárásban - Dr. Zlinszky
    János alkotmánybíró  párhuzamos indokolásával  - meghozta
    az alábbi

                          határozatot :

    1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogbiztonság,
    mint a  jogállamiság leglényegesebb  fogalmi eleme  és  a
    szerzett  jogok   védelmének  elvi   alapja  a  szociális
    rendszerek stabilitása szempontjából különös jelentőségű.

    A  jogbiztonság   a  szerzett   jogok  védelme  érdekében
    megköveteli, hogy  az  anyasági  és  a  gyermektámogatási
    rendszer   keretei   között   a   viszonylag   rövid   és
    meghatározott  idejű   támogatásokat  :   a  várandóssági
    pótlékot,    a    terhességi-gyermekágyi    segélyt,    a
    gyermekgondozási segélyt  ( gyes ) ,  a  gyermekgondozási
    díjat ( gyed ) és a gyermeknevelési támogatást ( gyet ) -
    a már  megszületett és  az 1995.  június hó  15. napjától
    számított   300   napon   belül   megszületendő   gyermek
    tekintetében       a       hatályos       jogszabályokban
    meghatározottaknál nem  kedvezőtlenebb  feltételekkel  és
    időtartamra biztosítsák.

    Az  anyasági  és  gyermektámogatási  rendszerbe  tartozó,
    hosszú időtartamra  szóló  támogatási  forma  esetében  -
    különösen,  ha   abban  nincs   biztosítási  elem   -   a
    törvényalkotó   jogosult    a   támogatás    egész   jogi
    szabályozását    a     jogosultság     jogalapjára     és
    előfeltételeire is  kiható módon  akként  megváltoztatni,
    hogy a változtatás azokra is kihasson, akik a támogatásra
    már jogot  szereztek. Ilyenkor  azonban az  új rendszerre
    való áttérésnek  a jogbiztonsággal összefüggő alkotmányos
    követelménye az érintettek számára olyan felkészülési idő
    biztosítása,    amely     szükséges    a     megváltozott
    rendelkezésekhez  való   alkalmazkodáshoz  és   a  család
    gazdálkodásának    az     új    feltételekhez     igazodó
    megszervezéséhez.

    2.    Az    Alkotmánybíróság    mindezekre    figyelemmel
    megállapítja, hogy  a  gazdasági  stabilizációt  szolgáló
    egyes  törvénymódosításokról   szóló  1995.  évi  XLVIII.
    törvény ( a továbbiakban : Gst. ) 68. §-a, 79. §-ának (4)
    és (5)  bekezdése, 92. § (1) bekezdésének d ) pontja és a
    (2) bekezdése,  valamint 93.  § (1) bekezdése a T. 25. §-
    ának  (1)   és  (2)   bekezdésére  utaló   részében,  (3)
    bekezdése, 159.  §-ának (1)  és (2) bekezdése a tételesen
    felsorolt §-ok,  bekezdések és  pontok, továbbá  a 83.  §
    tekintetében alkotmányellenes.

    Az alkotmányellenes rendelkezéseket az Alkotmánybíróság a
    Gst. kihirdetése napjával megsemmisíti.

    Az Alkotmánybíróság  megállapítja továbbá,  hogy  a  Gst.
    érintett  rendelkezéseinek   megsemmisítése   folytán   a
    törvény  végrehajtása   érdekében  kiadott,   a   családi
    pótlékról és  a családi támogatásról szóló 1990. évi XXV.
    törvény végrehajtásáról  szóló 68/1995. ( VI. 17. ) Korm.
    rendelet   32.    §-a;   a    gyermeknevelési   támogatás
    megállapításának  szabályairól,   valamint  a   szociális
    ellátások  igényléséhez   felhasználható  bizonyítékokról
    szóló 32/1993.  ( II. 17.  ) Korm. rendelet módosításáról
    szóló 72/1995.  ( VI. 17.  ) Korm.  rendelet 7.  §  -a  a
    gyermeknevelési    támogatásra     vonatkozó    részeiben
    alkotmányellenes.

    Erre figyelemmel  az Alkotmánybíróság e rendelkezéseket a
    kormányrendeletek kihirdetése napjával megsemmisíti.

    A  megsemmisítés  folytán  a  Gst.  61-68.  §,  a  73.  §
    rendelkezései, a  ( 77. §-ból  az "anyasági támogatás"-ra
    utaló rész ) ,  a 79.  § (4)  - (6)  bekezdése, a  83.  §
    rendelkezései;

    a  83.   §-al  való   szoros   összefüggésben   a   Munka
    Törvénykönyvéről   szóló    1992.   évi   XXII.   törvény
    módosításáról rendelkező 1995. évi LV. törvény 40. §-a;

    úgyszintén a  törvény végrehajtásával összefüggő 68/1995.
    ( VI. 17.  ) Korm.  rendelet és  a 72/1995.  ( VI. 17.  )
    Korm. rendelet  megjelölt rendelkezései  1995. július  1-
    jével nem lépnek hatályba.

    Az Alkotmánybíróság  határozata folytán hatályba nem lépő
    rendelkezések     új      hatálybalépési     időpontjának
    meghatározása  során   a  jogalkotónak  figyelemmel  kell
    lennie az  Alkotmánybíróság  határozatában  megállapított
    alkotmányossági követelményekre is.

    A  Gst.   egyes   rendelkezései   alkotmányellenességének
    megállapítására  benyújtott  további  indítványok  -  ide
    értve  a   szociális  ellátórendszerekre   vonatkozó   új
    szabályozás egyes  részletkérdéseit érintő  indítványokat
    is - ügyében az Alkotmánybíróság külön határozatot hoz.

    Az Alkotmánybíróság  e határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                              Indokolás

                                 I.

      Az Alkotmánybírósághoz  számos indítvány  érkezett a Gst.
      "a     szociális      ellátórendszerekkel     kapcsolatos
      törvénymódosítások" című második és harmadik része ellen.

      Így érkeztek indítványok a második rész az I. fejezetének
      családi pótlék,  a II. fejezet gyermekgondozási segély és
      anyasági    támogatás,     a    harmadik    részének    a
      társadalombiztosításról  szóló   1975.  évi  II.  törvény
      módosítása   címet    viselő,   továbbá   a   terhességi-
      gyermekágyi segélyről  és a  gyermeknevelési támogatásról
      szóló   egyes    rendelkezései    alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálata és megsemmisítése tárgyában.

      Több indítványozó  a szerzett  jogok, a  jogállamiság  és
      ezen belül is a jogbiztonság sérelmét látja abban, hogy a
      Gst. a  családok megélhetésében  eddig jelentős  szerepet
      játszó  ellátások   feltételeit  szinte  egyik  napról  a
      másikra megszünteti vagy megváltoztatja. Ennek hatására a
      gyermeket  nevelő  családok  egy  része  pedig  kiesik  a
      rendszerből. Az új rendszer szerinti szolgáltatások pedig
      csak legfeljebb egy évre előre tervezhetők.

      A családi  pótlék, a gyermekgondozási segély ( gyes ) , a
      gyermekgondozási díj, ( gyed ) , a várandóssági pótlék, a
      terhességi-gyermekágyi segély,  végül  a  gyermeknevelési
      támogatás ( gyet )  a ellátások  kiszámítható  folyamatos
      rendszere  volt,   ezért  az   indítványozók  álláspontja
      szerint a  Gst. sérti  az Alkotmány  70/E. §-át,  továbbá
      rendelkezései folytán az Alkotmány a 66§. és 67. §-ában a
      családok, a gyermekek és az anyák számára garantált jogok
      is sérülnek.

      Az ilyen súlyos változásokat tartalmazó, 1995. június 15-
      én kihirdetett  törvénynek 1995.  július 1-jével  történő
      hatálybaléptetése, a  végrehajtásról szóló  rendelkezések
      késedelmes, 1995.  június 17-én való kihirdetése pedig az
      indítványozók   szerint    az   Alkotmány    2.    §-ában
      megfogalmazott      jogállamiságot      sérti,      ezért
      alkotmányellenes.

      Az Alkotmánybíróság  a jelen  határozatában  kizárólag  a
      Gst. 68.  §-a, valamint ezzel szoros összefüggésben a 79.
      §-a, 92. és 93. §-ai és a 159. §-a, ( vagyis a törvénynek
      a  szociális   ellátásokra  vonatkozó  hatályba  léptető,
      illetve  egyes  korábbi  rendelkezéseket  hatályon  kívül
      helyező   §-ai )    ellen    benyújtott    indítványokkal
      foglalkozik.

      Azokat  az  indítványokat,  amelyek  a  törvény  érintett
      fejezetei  egyes   rendelkezései  alkotmányellenességének
      megállapítását   és   megsemmisítését   is   kérték,   az
      Alkotmánybíróság külön határozatban bírálja el.

                                 II.

      Az Alkotmánybíróság  az indítványoknak ezen vizsgálat alá
      vont részét megalapozottnak találta.

      Magyarországon a  társadalombiztosításnak egy úgynevezett
      vegyes  rendszere   működik  évtizedek  óta,  amelyben  a
      biztosítási elemek  mellett, a  szolidaritás elve alapján
      szociális elemek is jelen vannak.

      Egyes szociális ellátások azonban szorosan kapcsolódnak a
      társadalombiztosítási   ellátásokhoz,    alanyi   jogokat
      biztosítva az ellátásra jogosultaknak.

      A gyermek  létére figyelemmel  nyújtott  ellátások  több,
      egymáshoz   kapcsolódó,   különböző   jellegű   intézmény
      összefüggő  rendszere   útján  támogatják  a  gyermekeket
      nevelő családokat.

      Az anya  a terhesség  negyedik hónapjától  a várandóssági
      pótlékot, a  szüléstől  a  családi  pótlékot,  a  szülési
      szabadság  idejére  a  terhességi-  gyermekágyi  segélyt,
      ennek lejártától a gyermek kétéves koráig a gyed-et;
      az  a  nő,  aki  gyed-et  kapott  vagy  gyedre  egyébként
      jogosult volt,  a  gyermeke  hároméves  koráig  a  gyes-t
      igényelhette;  míg  a 3  és  több gyermeket nevelőnek - a
      feltételek fennállta  esetén - a legkisebb gyermek 3 éves
      korától 8 éves koráig a gyet-et nyújtotta az állam.

      A     megállapított     járandóságok     kifizetése     a
      társadalombiztosításra vonatkozó  folyósítási rendszerben
      - a gyet kivételével - automatikusan történt.

      A Gst.  -nek a  szociális ellátási  rendszerre  vonatkozó
      rendelkezései ezt  a rendszert változtatják meg úgy, hogy
      -  a   három  és   többgyermekes  családok,  a  három  és
      többgyermekes egyedülállók családi pótlékának kivételével
      - rászorultsági  alapú úgynevezett segélyezési rendszerré
      alakítják át,  s ezzel  egyidejűleg néhány intézményt - a
      gyed egészét és a várandóssági pótlékot - megszüntetnek.

      A  szülést   megelőző  hat   hónapra  alanyi  jogon  járó
      várandóssági pótlék  helyébe a  szülést  követő  egyszeri
      anyasági támogatás  lép. A  gyed-et pedig az új rendszerű
      gyes váltja fel.

      Rászorultsági alapúvá  válik a családi pótlék, a gyes, és
      a gyet is.

      A korábbi  rendszer  feltételei  szerint  már  jogosulttá
      váltak  részére  pedig  a  szolgáltatások,  -  ha  az  új
      feltételek szerinti változatot a megadott határidőn belül
      nem kérik  vagy a  feltételek megváltozása  miatt már nem
      kérhetik - 1995. december 31-ig folyósíthatók.

      A  rászorultságot   a  kérelmezőnek   kell  bizonyítania,
      illetőleg  az   egy  főre   jutó  jövedelmét  a  személyi
      jövedelemadó    bevalláshoz     használt    elvek    ( és
      nyomtatvány ) szerint kiszámítania.

      Az ellátásokat  legfeljebb egy  évre  állapítják  meg.  A
      rászorultságot  évente,   az  ellátási  időszakon  belüli
      változást pedig  nyomban a kérelmezőnek kell igazolnia. E
      feltétel hiányában az ellátás megszűnik.

      A  Gst.   nyomán   a   szociális   ellátási   rendszerben
      bekövetkezett  változások   igen  jelentősek,   mert  egy
      évtizedek óta  fennálló,  a  családok  által  megszokott,
      ismert és kiszámítható ellátási rendszert váltanak fel, s
      a változások  e korábbi  rendszer szerint  már  elismert,
      megszerzett jogosítványokat is érintenek.

      Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-nak értelmezései
      során több  ízben rámutatott,  hogy az  állam az  e §-ban
      megfogalmazott  kötelezettségének   eleget  tesz,   ha  a
      szociális ellátás  biztosítására megszervezi és működteti
      a  társadalombiztosítás   és  a   szociális   támogatások
      rendszerét. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg,
      hogy  milyen   eszközökkel  éri   el  társadalompolitikai
      céljait.

      Az Alkotmány  70/E. §  (1) bekezdésével  kapcsolatosan az
      Alkotmánybíróság azt  is kimondotta,  hogy  "a  szociális
      biztonság nem  jelent  sem  biztosított  jövedelmet,  sem
      pedig  azt,   hogy   az   állampolgárok   egyszer   elért
      életszínvonala   a    gazdasági   viszonyok   kedvezőtlen
      alakulása következtében  ne csökkenhetne. " ( 772/B/1990.
      AB határozat, ABH 1991. 519, 520. )

      Mindebből   következik,    hogy   az   állam   széleskörű
      jogosítványokkal  rendelkezik   a  szociális  ellátásokon
      belüli    változtatásokra,     átcsoportosításokra     és
      átalakításokra  a  gazdasági  viszonyok  függvényében.  A
      változtatások joga  azonban nem  minden korlátozás nélkül
      illeti  meg   az  államot.  ( 26/1993.  ( IV.  29.  )  AB
      határozat, ABH 196, 199, 200. )

      Az  Alkotmánybíróság   rámutat  arra,  hogy  a  szociális
      ellátások  törvényi   megváltoztatásának  alkotmányossági
      ismérvei részben  függetlenek attól  a kérdéstől, hogy az
      Alkotmány 70/E.  § alapján milyen szolgáltatások illetnék
      meg  a   jogosultakat.  Annak   elbírálásánál,   hogy   a
      ténylegesen  élvezett  szolgáltatásokból  mit  és  hogyan
      lehet alkotmányosan  megvonni, a szociális jogok annyiban
      játszanak szerepet, hogy az elvonások folytán a szociális
      ellátás  mértéke  egészében  nem  csökkenhet  a  70/E.  §
      szerint megkövetelhető  minimális  szint  alá.  Az  egyes
      változtatások alkotmányossága azonban függ attól is, hogy
      nem ütköznek-e  más alkotmányos  elvekbe és  jogokba, így
      nem ellentétesek-e  a jogbiztonság  elvével, a  hátrányos
      megkülönböztetés tilalmával,  illetve  -  ha  biztosítási
      elemet is tartalmazó szolgáltatásról van szó - a tulajdon
      védelmével.

      A  jogalkotónak   tehát  -   a  fenti  keretek  között  -
      alkotmányos lehetősége  van arra,  hogy egy  állampolgári
      jogon  járó   szociális  ellátást   rászorultsági   alapú
      ellátássá alakítson át.

      A Gst.  -ben megfogalmazott  ez a  változtatás azonban  a
      korábbi  rendszerrel  szemben  olyan  jelentős  változás,
      amely a  családok, a  gyermekek létére  és megélhetésére,
      taníttatására  kiható   szerzett  jogokat,   várományokat
      érint, és  a további  családi egzisztenciális  döntésekre
      van kihatással.

      Ezért  az   államot,  a   jogalkotót   megillető,   -   a
      változtatásokra  vonatkozó   -   jogosítványok   csak   a
      jogállamiság igen  szoros korlátai  között  gyakorolhatók
      alkotmányosan.

      Az  Alkotmánybíróság   már  korábban  elvi  jelentőséggel
      rámutatott, hogy  a Alkotmány  2. §-ának (1) bekezdésében
      deklarált  "jogállamisághoz  hozzá  tartozik  a  szerzett
      jogok tiszteletben  tartása. " ( pl. 62/1993. ( XI. 29. )
      AB határozat, ABH 1993. 364. 367. )

      A  szerzett   jogok  védelme  a  jogállamban  szabályként
      érvényesül, de  nem abszolút  érvényű, kivételt  nem tűrő
      szabály. A  kivételek elbírálása  azonban csak esetenként
      lehetséges. Azt,  hogy a kivételes beavatkozás feltételei
      fennállanak-e,  végső  fórumként  az  Alkotmánybíróságnak
      kell eldöntenie.  ( 32/1991. ( VI. 6. ) AB határozat, ABH
      1991. 146. , 154. )

      A jogbiztonság  - amely  az  Alkotmánybíróság  szerint  a
      jogállamiság leglényegesebb  fogalmi eleme  és a szerzett
      jogok védelmének  elvi  alapja  -  a  szociális  ellátási
      rendszerek  stabilitása   szempontjából   tehát   különös
      jelentőségű.

      A szolgáltatásokat  és a hozzájuk fűződő várományokat nem
      lehet sem alkotmányosan megfelelő indok nélkül, sem pedig
      egyik napról  a  másikra  lényegesen  megváltoztatni.  Az
      átmenet nélküli változáshoz különös indok szükséges.

      A kötelező  biztosítási  rendszer  esetében  a  járulékok
      kötelező befizetése,  vagyis e  "vagyonelvonás" fejében a
      biztosított a  rendszer fokozottabb stabilitását várhatja
      el.

      Az Alkotmánybíróság  szerint az  Alkotmány 70/E. § céljai
      egyaránt   megvalósíthatók    kötelező   vagy    önkéntes
      biztosítással. ( 772/B/1990/5.  AB határozat,  ABH  1991.
      519. )  A két  rendszer azonban eltérő kötelezettségekkel
      jár az állam számára is.

      A törvénnyel  elrendelt kötelező járulékfizetést, - amely
      a  közteherviseléstől   ( Alkotmány  70/I.  § )  lényegét
      tekintve eltér,  mert személyes  és  előre  meghatározott
      igény származik  belőle, -  csakis egy nagymértékű állami
      garanciavállalás ( a  másik oldalról  :  bizalomvédelem )
      legitimálhatja.

      A  kötelező   biztosítás  elvonja   ugyanis   azokat   az
      eszközöket, amelyekkel  az érintett  a saját  kockázatára
      maga gondoskodhatott  volna magáról és családjáról, s ezt
      a vagyont  a  társadalombiztosítás  szolgálatába  állítja
      úgy, hogy  a biztosított  a szolidaritás alapján másokról
      is gondoskodni tudjon.

      A  fedezet   társadalmasításával  az  állam  egy  tipikus
      tulajdonosi magatartást kollektivizál.

      A kötelező biztosítási rendszerben, e rendszerhez kötődve
      kialakult szociális  ellátások  védelme  ezért  különösen
      indokolt.

      A  várományok  annál  nagyobb  védelmet  élveznek,  minél
      közelebb   állnak    a   "beteljesedéshez",    vagyis   a
      szolgáltatásra  való   alanyi  jog  megnyíltához.  A  már
      élvezett, megszerzett szolgáltatás még inkább védendő.

      Ez összefügg  a hosszú  idejű, folyamatos jogviszonyokban
      rejlő kockázatviseléssel  is, amelyre az Alkotmánybíróság
      már   többször  hivatkozott.  ( 32/1991.  ( VI.  6. )  AB
      határozat, ABH 1991. 146, 166. )

      A  kedvezményezettnek  különös  súllyal  kell  figyelembe
      vennie  a   társadalombiztosítás  történetileg  kialakult
      helyzetét és  működését atekintetben, hogy nem tőkésített
      vagy más  módon értékálló vagyonból gazdálkodik, hanem az
      aktív generációk  pillanatnyi befizetéseit éli fel ( akik
      éppen csak  reménykedhetnek a  jövőben ) .  Vagyis  ez  a
      finanszírozás még kockázatosabbá teszi a rendszert. Minél
      távolabb    esik     a    szolgáltatás    ideje,    annál
      beláthatatlanabb,    mire     lesz    képes    akkor    a
      társadalombiztosítás.

      Ezért a  szerzett jogok  védelme szempontjából  nem lehet
      közömbös az ígért szolgáltatás időtartama.

      A rövid és meghatározott időre szóló szolgáltatások, mint
      a gyes,  gyed és gyet, nem csak a tárgyuk, hanem a rövid,
      belátható  bizalmi   idő  miatt   is  fokozott   védelmet
      élveznek.

      Éppen ezért  idő előtti  megszüntetésük a  jogbiztonságot
      jelentő    szerzett     jogokat    sérti    meg,    ezért
      alkotmányellenes.

      Más a  módja és  mértéke a  védelemnek az  egy generációs
      időre  szóló  családi  pótlék  esetében,  ahol  a  hosszú
      teljesítési  időre   figyelemmel  a   gazdasági   helyzet
      változása  már  megalapozottabb  indoka  lehet  az  állam
      részéről tervezett időközbeni változtatásnak.

      A várományok  és szolgáltatások  védelme attól függően is
      erősebb, hogy  áll-e velük  szemben a  jogosultnak  saját
      anyagi  szolgáltatása   is.  A   járulék   fejében   járó
      szolgáltatás  megvonása   vagy  jogalapjának  kedvezőtlen
      megváltoztatása  az  alapjogi  sérelem  ismérvei  szerint
      bírálható el.

      Ezt az Alkotmánybíróság az eddigiekben mint a biztosítási
      elem elsőbbségét  vallotta a  társadalombiztosítás vegyes
      rendszerén  belül.   A  járulékkal   fedezett   időszakra
      feltétlenül  szolgáltatni   kell  a  nyugdíjat,  különben
      szerzett jogtól  fosztanák meg  a  jogosultat  ( 11/1991.
      ( III. 29. ) AB határozat, ABH 1991, 35 ) ; a  biztosítás
      szabályai    szerint    számított    nominális    nyugdíj
      sérthetetlen, a  biztosítás  és  szolidaritás  arányainak
      önkényes megváltoztatása  alkotmányosan kizárt ( 26/1993.
      ( IV. 29. ) AB határozat, ABH 1993, 200 ) .

      Valamely szolgáltatás  átmenet  nélküli  megváltoztatása,
      vagy   "lecsúsztatása"    azonban   a   biztosításból   a
      segélyezésbe abban  is a jogi pozíció lényeges változását
      hozza, hogy  a bizalomvédelem  szempontjából egy gyengébb
      kategóriába   kerül   az   érintett   ( megszűnik   a   -
      tulajdonvédelem- ) ,  s   ez  fölér  egy  alapjogba  való
      beavatkozással.

      Az   ilyen    változás   alkotmányossága    is   eszerint
      vizsgálandó. A  biztosítási és  szolidaritási elem aránya
      önkényes megváltoztatásának alkotmányellenessége ebben az
      összefüggésben értelmezendő.  Önmagában  ugyanis  nehezen
      fejthető szét,  hogy a  járulékból  milyen  részből  lesz
      saját   ellátás,    és   mit   fordítanak   másokra.   Az
      alkotmányellenes,   ha   az   arányok   olyan   mértékben
      eltolódnak, hogy  az eddigi  védelem szintje  minőségileg
      gyengébbre változik, s ennek nincs alkotmányos indoka.

      A társadalombiztosítási  jogviszonyokat a maguk egészében
      kell kezelni.

      A rendszer  részei a járulékfizető munkáltatók ( megbízók
      stb. ) is. A finanszírozás technikai felépítése szerint a
      járulék  egy  részét  a  munkáltató  fizeti  be  -  de  a
      kifizetett személyi  jövedelem után.  A közvetlen levonás
      olyan, mint  az adóelőleg,  elvileg ki is lehetne fizetni
      és  a   jogosulttal   azonnal   befizettetni.   Ezért   a
      biztosítási elemmel  járó összes  garancia arra  tekintet
      nélkül megilleti  a kedvezményezettet,  hogy ki  fizeti a
      járulékot az ő javára.

      A jelen  rendszerben a munkáltató kötelessége a befizetés
      nagyobbik része, neki kell tulajdonával úgy gazdálkodnia,
      hogy  ennek   a  kötelezettségének   eleget   tegyen.   A
      bizalomvédelem  -   úgy  is,   mint   tulajdon   alapjogi
      védelmének része - őrá is kiterjed.

      Mindazon társadalombiztosítási  szolgáltatások  esetében,
      ahol   a    biztosítási   elem    szerepet   játszik,   a
      szolgáltatások   csökkentésének   vagy   megszüntetésének
      alkotmányossága  a   tulajdonvédelem   ismérvei   szerint
      bírálandó el.

      A    tulajdon     alapjogi    védelmének    kiterjesztése
      társadalombiztosítási szolgáltatásokra  és  várományaikra
      az Alkotmánybíróságnak  a tulajdon funkciójáról kifejtett
      felfogásába illeszkedik.  "Az Alkotmány  a  tulajdonjogot
      mint az  egyéni cselekvési  autonómia hagyományos  anyagi
      alapját részesíti  védelemben. Az  alkotmányos védelemnek
      úgy  kell   követnie  a  tulajdon  társadalmi  szerepének
      változását, hogy  közben  ugyanezt  a  védelmi  feladatot
      elláthassa. .  . . Az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a
      tulajdon egykori  ilyen szerepét  átvevő vagyoni jogokra,
      illetve  közjogi   alapú  jogosítványokra   is  ( például
      társadalombiztosítási igényekre ). " ( 64/1993. (XII.22.)
      AB  határozat, ABH 1993, 380 ) Ennek  jegyében  védte  az
      Alkotmánybíróság  az  egyházak,  köztestületek és főleg a
      helyi önkormányzatok  vagyonát is azzal az indokkal, hogy
      az  autonómiájuk   alapja.  ( 4/1993.   ( II.  12.  )  AB
      határozat,  ABH   1993,  66,  72 )  A  tulajdonvédelemben
      végbement változás az irodalomban is sokszorosan tárgyalt
      és általában elfogadott.

      Az emberek  túlnyomó többsége  ma  nem  "önnyugdíjas",  s
      inaktív korára  társadalmi és  gazdasági biztonságát  nem
      saját dologi  javai jelentik,  hanem eleve  úgy él,  hogy
      munkája eredményének  egy részét a társadalombiztosításba
      ruházza be,  s annak  a szolgáltatásai látják el a szűken
      értelmezett polgári  jogi  vagyon  biztonságot  garantáló
      feladatát. Ha pedig javait törvény vonja el erre a célra,
      törvénynek kell a tulajdonéval összehasonlító biztonságot
      nyújtania. Ugyanez  érvényes a  betegség, vagy  más okból
      bekövetkező keresetkiesés  esetén való ellátásra, továbbá
      a gyermekvállalásból  és -nevelésből  adódó többletterhek
      fedezésének arra  a részére is, amelyet járulékfizetéssel
      ellentételez a  biztosított.  ( A  védelem  szempontjából
      nincs  jelentősége   annak,   hogy   a   szolgáltatás   a
      járulékfizetési szakasz után, vagy közben esedékes-e. )

      A  tulajdonvédelem   a  társadalombiztosítás   terén  sem
      veszíti  el   kapcsolatát   a   saját   vagyonnal,   vagy
      értékteremtő munkával.  Ezért különböztetjük  meg a saját
      járulékkal  megfizetett,   "biztosítási"   szolgáltatások
      teljesebb  védelmét   a  segélyezési   típusú  juttatások
      csekélyebb védelmétől. A tulajdonvédelem addig terjedhet,
      amíg a szolgáltatás ugyanazt a funkciót látja el, amire a
      dologi vagyon is szolgálna, amiből az is következik, hogy
      ez a  tulajdonsága  nem  szüntethető  meg.  Ugyanakkor  a
      pontos megfelelést  a saját  befizetés és  a szolgáltatás
      között  a   társadalombiztosítás  működési   módja  ( nem
      tőkésített vagyon )  és a beleépített szolidaritási elem,
      valamint  a   hosszú  távon   a  járulékfizető  által  is
      hordozott kockázat kizárja.

      Az Alkotmánybíróság a tulajdon mint alapjog védelméről és
      a tulajdon  szociális kötöttségéről  vallott felfogását a
      64/1993. ( XII. 22. ) AB határozatban fejtette ki. Többek
      között  kimondta,  hogy  az  alkotmányos  tulajdonvédelem
      terjedelme mindig  konkrét :  függ a  tulajdon alanyától,
      tárgyától és  funkciójától, illetve a korlátozás módjától
      is. ( ABH  1993, 380 )  Másrészt  azt  is  leszögezte  az
      Alkotmánybíróság, hogy  a  védelmi  kör  kiterjesztésével
      egyidejűleg   a   "tulajdon   szociális   kötöttségei   a
      tulajdonosi     autonómia     messzemenő     korlátozását
      alkotmányosan lehetővé  teszik. .  . . Az alkotmányossági
      kérdés  az   lett,   hogy   milyen   esetekben   kell   a
      tulajdonosnak    a    közhatalmi    korlátozást    minden
      ellenszolgáltatás nélkül  eltűrnie, illetve mikor tarthat
      igényt  kártalanításra.  .  .  .  Az  állami  beavatkozás
      alkotmányossága     megítélésének      súlypontja,     az
      alkotmánybírósági értékelés  voltaképpeni tere  a cél  és
      eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának
      megítélése lett.  " A  korlátozáshoz a  13. § (2) szerint
      elég  a   "közérdek".  Ennek  megállapítása  a  jogalkotó
      feladata.   Az   Alkotmánybíróság   nem   a   törvényhozó
      választásának  feltétlen  szükségességét,  hanem  csak  a
      közérdekre   hivatkozás    indokoltságát,   továbbá   azt
      vizsgálja,  hogy   a  "közérdekű"   megoldás  nem  sért-e
      valamely   más    alkotmányos   jogot.    A    korlátozás
      arányosságára   viszont    az   Alkotmánybíróság   eddigi
      gyakorlata számos ismérvet kínál. ( ABH 1993, 380-382 )

      Az  arányosság   vizsgálatának  ezekben  a  kereteiben  a
      társadalombiztosítási   jogviszony    sajátosságait    is
      figyelembe   vevő    eszközt   nyerünk   arra,   hogy   a
      változtatások alkotmányos  vizsgálata  során  a  változás
      célját   és   eszközét   összemérjük.   A   szolgáltatás-
      csökkentéseket    indokoló     "közérdek",    az    egész
      társadalombiztosítás-rendszer     működőképessége      és
      fennmaradása,  az   állam  helytállásának   külső  és   a
      társadalombiztosításban rejlő  okok miatti  megnehezülése
      ( beleértve    a    járulékok    behajthatatlanságát    a
      munkáltatóktól ) alkotmányjogi kategóriával értékelhetővé
      válik.

      Azokban az esetekben azonban, ahol a biztosítási elem nem
      játszik  szerepet  -  vagy  ez  a  szerepe  végérvényesen
      megszűnt, -,  nem a  tulajdon alapjogi  védelme, hanem  a
      jogállamiság  legfontosabb  összetevője,  a  jogbiztonság
      követelményei  alapján   kell   eldönteni   a   szociális
      ellátásokba   való   beavatkozás   alkotmányosságát.   Az
      Alkotmánybíróság  számos   határozatban  fejtette   ki  a
      jogbiztonság tartalmát.  Ezek  között  jelentős  hányadot
      képviselnek  azok   az   ítéletek,   amelyek   jogszabály
      hatálybalépése kapcsán  az új rendelkezések alkalmazására
      való  felkészülési   időt   alkotmányos   követelményként
      határozzák meg.  ( 7/1992. I.  30. )  AB  határozat,  ABH
      1992, 47;  25/1992. ( IV.  30. )  AB határozat, ABH 1992,
      132; 28/1992.  ( IV. 30.  ) AB  határozat, ABH 1992, 156-
      159; 57/1994 ( XI. 17. ) AB határozat, ABH 1994, 324 )

      A  családi   pótlék  esetében   nem  a  korábbi  rendszer
      megváltoztatása  jelenti  az  alkotmányossági  problémát,
      hanem az,  hogy a  már megszerzett jogosítványokat minden
      átmenet nélkül  váltja fel  egy más  alapú rendszerrel. A
      Gst.  rendelkezéseinek   kialakításánál  figyelmen  kívül
      hagyta a  jogalkotó  azt,  hogy  a  család  megélhetésére
      vonatkozó  hosszú   távú  döntéseiben  jelentős  szerepet
      játszott a  részére már  folyósítás alatt lévő rendszeres
      ellátás, ígért  váromány mind  a gyermek  vagy  gyermekek
      vállalására, mind  pedig iskoláztatásukra, neveltetésükre
      irányuló  állásfoglalásoknál.   Bár  a   családi   pótlék
      önmagában soha  nem fedezte  a gyermeket  nevelő családok
      anyagi  kötelezettségeit,   de  kiszámíthatósága  folytán
      viszonylagos stabilitást biztosított az ellátásukban.

      Az állam  a Gst.  -ben  megjelenő,  az  ország  hátrányos
      gazdasági helyzetét  figyelembe vevő  döntései  nyomán  e
      rendszerbe oly módon avatkozik bele, hogy a beavatkozások
      hatásai nem  ismertek, de  nem ad  lehetőséget arra  sem,
      hogy  a   család   felkészülhessen   a   családi   pótlék
      megváltozott rendszeréből  és a  párhuzamosan jelen  lévő
      egyéb  terhekből  ( gyermekruházati  támogatások  hiánya,
      tankönyv  árak,  tandíjak,  a  család  egyéb  megélhetési
      terhei )   rá    háruló   szükséges    családfenntartási,
      családalapítási, iskoláztatással kapcsolatos döntésekre.

      Minthogy a  családi pótlékra  vonatkozóan már megszerzett
      jogok megvonását,  illetve  átalakítását  a  Gst.  szinte
      azonnali   hatállyal    rendelte   el    bevezetni,    ez
      alkotmányellenes helyzetet teremtett. Erre figyelemmel az
      Alkotmánybíróság a  korábbi rendelkezéseknek  megfelelően
      megszerzett családi  pótlékok  megszüntetéséről,  a  Gst.
      hatályba léptető rendelkezéseinek alkotmányellenességéről
      a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

                                III.

      A gyermekeket  és az  anyákat az  Alkotmány külön is védi
      ( az Alkotmány  15. §  16. § 66. § (2) bekezdése, a 67. §
      (1) bekezdése ) .  Ezért a  már megszerzett  jogokba való
      beavatkozás   alkotmányosságának   vagy   önkényességének
      megítélésénél az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem
      elégséges a  beavatkozás gazdasági  indokaira hivatkozni,
      az említett  alkotmányos rendelkezések  érvényesülését is
      vizsgálni szükséges. A társadalomnak ugyanis elemi érdeke
      fűződik ahhoz,  hogy a  jövőben  is  legyen  olyan  aktív
      népesség, amely képes realizálni az állami kötelezettség-
      vállalásokat.

      Az Alkotmánybíróság  az abortuszról  szóló  határozatában
      részletesen  kifejtette,   hogy  az   állam   intézményes
      kötelessége  védeni   az  emberi   életet,  beleértve   a
      keletkezőben lévő  emberi életet  és a jövendő generációk
      életfeltételeinek biztosítását  is. (  64/1991. (XII.17.)
      AB határozat, ABH 1991, 228, 303. )

      Az Alkotmánybíróság  szerint az Alkotmány lehetővé teszi,
      hogy  a  törvényhozó  úgy  döntsön,  hogy  a  magzat  nem
      személy, nem  jogalany. Az  abortuszt azonban  - az  élet
      védelmére  irányuló   kötelezettségei   folytán   -   nem
      engedhető meg  korlátlanul és  indok nélkül.  ( ABH 1991.
      316. )
      Több  alkotmánybíró   párhuzamos  indokolása  szerint  az
      abortusz alkotmányosságának megítélésébe be kell vonni az
      anyákat a  gyermek  születése  előtt  és  után  megillető
      támogatást és  védelmet ( Alkotmány  66. § (2) bekezdés )
      és a gyermeket az Alkotmány szerint megillető védelmet és
      gondoskodást is. /Alkotmány 67. § (1) /

      Bár  az   Alkotmány  rendelkezéseiből   közvetlenül   nem
      vezethető  le   a  terhességi  -  gyermekágyi  segély,  a
      várandóssági pótlék  az egyéb  szolgáltatások vagy akár a
      családi pótlék  konkrét szabályozása  vagy mértéke, annak
      eldöntésénél   azonban,    hogy   valamely   szolgáltatás
      tényleges   kialakítása   nem   áll-e   ellentétben   más
      alkotmányos joggal, az Alkotmánynak az élethez való jogra
      vonatkozó  rendelkezéseit   ( 54.  §  (1)  bekezdés )  is
      figyelembe kell venni.

      Az anya  önrendelkezési jogának  a hatályos  jog szerinti
      messzemenő figyelembe  vétele ugyanis  megfelelő  pozitív
      ellensúlyokat követel  meg a  gyermekvállalást  elősegítő
      intézkedések területén.  A gyed és az 1993-ban bevezetett
      várandóssági   pótlék   intézménye   kifejezetten   ilyen
      bátorító intézmény  volt. Azonnali megszüntetésük - mivel
      a  gyes   új  szabályai  nem  képezhetnek  összehasonlító
      kompenzációt, ugyanígy  a terhesség  negyedik  hónapjától
      biztosított várandóssági  pótlékot felváltó,  a szüléskor
      nyújtandó egyszeri  anyasági támogatás  -, felborítja  az
      állam   életvédelmi    kötelezettsége    és    az    anya
      önrendelkezési  jogának  elismerése  közötti  egyensúlyt.
      Ezzel alkotmányellenes helyzet állhat elő.

      Az Alkotmánybíróság  az anya  terhességének 4. hónapjától
      járó várandósági pótlék, valamint a gyermek 2 éves koráig
      járó  gyermekgondozási   díj  megszüntetésére   vonatkozó
      rendelkezések     hatálybaléptetési     szabályait     is
      megsemmisítette.  A   jogalkotónak  e   rendelkezések  új
      hatálybaléptetési időpontjának  meghatározásán  túlmenően
      arról is  gondoskodnia kell,  hogy  az  ezen  intézmények
      helyébe lépő  ellátási  formák  összhangban  legyenek  az
      államnak    az     Alkotmányból     eredő     életvédelmi
      kötelezettségével és  biztosítsák az  anya önrendelkezési
      jogának gyakorlását.

      Az   Alkotmánybíróság    határozata   folytán    a   Gst.
      hatálybaléptető rendelkezéseinek  egy része, ezen belül a
      T. 25/A.  §-át hatályon  kívül helyező,  a  magzatvédelmi
      törvény  1.   §-ának  módosítását  elrendelő  §  nem  lép
      hatályba  az  eredetileg  meghatározott  időpontban  :  a
      hatálybalépés új időpontjának meghatározása a jogalkotóra
      tartozik.

      Az Alkotmánybíróság  ezzel a  döntéssel arra  is rámutat,
      hogy az államnak a szociális ellátás egésze átalakítására
      irányuló döntései  meghozatala és  bevezetése  előtt,  az
      ország   pénzügyi,    gazdasági   helyzetére    vonatkozó
      szempontok mellett figyelembe kell vennie az Alkotmányból
      kifejezetten reá  háruló, az  anya, a család és gyermekek
      védelmére vonatkozó kötelességeit is.

      A társadalom  jelentős részét  érintő szociális  ellátási
      rendszer  átalakítását  célzó  jogszabályi  rendelkezések
      bevezetésénél, hatályba  léptetésénél pedig  az Alkotmány
      2. §-  a szerinti  jogállamiságnak megfelelő követelmény,
      hogy az  állam magatartása  legyen kiszámítható,  mind  a
      természetes, mind  a jogi személyek, mind gazdasági, mind
      a családi vagy egzisztenciális döntéseknél megalapozottan
      tudjanak  tervezni,   és  következtetni   az  államnak  -
      jogszabályokban testet öltő- akaratára.

      Az   Alkotmánybíróság   megállapította,   hogy   a   Gst.
      hatálybaléptetése  azáltal,  hogy  a  szociális  ellátási
      rendszer  egészét   átalakító,   egyes   szolgáltatásokat
      megszüntető rendelkezéseit  1995. július 1-jével rendelte
      alkalmazni -  még, ha  egyes szolgáltatások  teljesítését
      1995. december  31-ig vállalta is, - e követelménynek nem
      felel meg, ezért alkotmányellenes.

      Ezért az  Alkotmánybíróság a  Gst. -nek  az  anyák  és  a
      gyermeket nevelő  családok szociális ellátására vonatkozó
      rendelkezései    bevezetéséről,     hatálybaléptetéséről,
      illetőleg  egyes  korábbi  rendelkezések  hatályon  kívül
      helyezéséről szóló  §-ait a  rendelkező részben foglaltak
      szerint megsemmisítette. E rendelkezések sorsát osztják a
      Gst. végrehajtása tárgyában kibocsátott kormányrendeletek
      kapcsolódó szabályai is.
                            Dr. Sólyom László
                           előadó alkotmánybíró
                        az Alkotmánybíróság elnöke

                            Dr. Kilényi Géza
                           előadó alkotmánybíró

                              Dr. Ádám Antal
                              alkotmánybíró

                 Dr. Lábady Tamás      Dr. Schmidt Péter
                  alkotmánybíró          alkotmánybíró

            Dr. Szabó András          Dr. Tersztyánszky Ödön
              alkotmánybíró               alkotmánybíró

                            Dr. Zlinszky János
                              alkotmánybíró
        Dr. Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos indokolása

        Egyetértek a  határozatnak mind rendelkező részével, mind
        indokolásával. Mégis  úgy ítélem, hogy a vizsgált törvény
        átfogó jellegéből és megfogalmazott céljából következő és
        annak a  "csomagban"  megjelenő  megvalósításából  kitűnő
        összefüggő jogalkotói  reformtervezet  alkotmányosságának
        elvi elemzése az indokolásnál átfogóbban szükséges.

        Az  Alkotmány   bevezető  része   előírja   a   szociális
        piacgazdaságot   megvalósító    jogállamra   való   békés
        átmenetet mint  alkotmányos célt.  A piacgazdaságra  való
        átmenet során  az állam  a gazdaság jelentős területeiről
        visszavonul,  azokat   magánkézbe  adja   és  ezáltal   a
        magánérdek, magánvállalkozás  és kezdeményezés váltja fel
        az  állami  tervezés  és  irányítás  eddigi  szerepét.  A
        társadalomnak a  társadalmi  termelés,  életszínvonal  és
        személyi méltóság  emelése  érdekében  e  folyamat  során
        jelentkező hátrányokat vállalnia kell, mert összességében
        a folyamat  az egyének  és a  közösség  érdekét  egyaránt
        szolgálja.  A   szociális  piacgazdaságra   való  átmenet
        követelménye  mindazonáltal,  hogy  az  átmenet  során  a
        jogállam biztosítsa  a szociális  védőhálót  mindazoknak,
        akik az új rendre felkészülni idejében nem tudtak, akiket
        a  piaci   viszonyok  szabad   érvényesülése   aránytalan
        hátránnyal sújt,  vagy akik koruk, egészségi állapotuk és
        egyéb ok  miatt az új viszonyokra átállni már képtelenek.

        Ha az  így hátrányos helyzetbe kerülők az előző szociális
        rendben    állami     ígérvényt    szereztek    szociális
        biztonságukra, részükre  azt az  Alkotmány  70/E  szakasz
        első fordulata  biztosítja, összhangban a tulajdonvédelem
        alkotmányos követelményeivel.  Ha ilyen  garancia  nélkül
        ugyan,  de  létalapjukat  vesztik  önhibájukon  kívül  az
        átállás  következményeképp,  az  Alkotmány  70/E  szakasz
        második   fordulata    kötelezi    a    17.    szakaszban
        megfogalmazott elv  alapján az  Államot a megélhetésükhöz
        szükséges ellátás ( kiegészítés ) biztosítására.

        A piacgazdaságra való átmenet során az Állam kivonulása a
        gazdaságból  és   egyéb  magánautonómia   körébe   kerülő
        közfeladatok intézése  területéről eleve  azzal jár, hogy
        az államháztartás  terhei csökkennek, az államapparátus a
        célszerű és  hatékony méretre  módosítandó.  Ennek  során
        ügyelni  kell   arra,  hogy  az  állami  anyagi  eszközök
        felhasználása közérdekű  módon, arányosan  történjék :  a
        piacgazdaság  magával   hozza,  hogy   a  piachoz  jobban
        alkalmazkodó egyedek anyagi érvényesülése kiugró előnnyel
        járjon, de  a  jogállam  követelménye,  hogy  az  állami,
        közteherviselésből   fedezett,   források   felhasználása
        törvényes, nem egyedi, hanem köz érdeket szolgáló legyen.
        A   közteherviselés    alkotmányi   követelménye   ( 70/I
        szakasz ) mind  a közterhek arányos vállalását, mind azok
        célszerű, átlátható  és lelkiismeretes,  felelősségteljes
        felhasználását is előírja a jogállamiság keretei között.

        A közterhek  alakulásában közre  hatnak  egyrészt  állami
        közvetlen  feladatok   fedezését  szolgáló  tényezők,  de
        másrészt olyan  alkotmányos költségtényezők is, amelyeket
        alkotmányosan   védett    társadalmi    érdekek    állami
        biztosítására,   vagy   egyes   rétegek   által   vállalt
        társadalmi  szintű   többletterhek  kiegyenlítésére  kell
        fordítani.  Noha   a  cél  az  állam  másodlagos  elosztó
        szerepének  minimálisra  csökkentése  a  piacgazdaságban,
        mégsem lehet  a szociális  piacgazdaságban ettől teljesen
        eltekinteni, noha  az állami  pénzeszközök  új  módszerű,
        hatékonyabb  elosztása,   kizárólag  tényleges  és  jogos
        igények támogatása,  a felesleges  kiadások megszüntetése
        nyilván fontos közérdek.

        Feladatként a  társadalmi terhek  forrásainak biztosítása
        között  az   iparfejlesztés,  a   piac  megteremtése,   a
        természeti  erőforrásokkal   való  hatékony   és   kímélő
        gazdálkodás mellett  tényezőként jelentkezik a társadalom
        emberi    tényezőjének     "újratermelése"     is.     Az
        Alkotmánybíróság határozata  is rámutat, hogy a szociális
        biztonságot a  jelenlegi rendszerben  nem a  felhalmozott
        javak értékálló  tőkésítése, hanem  a mindenkori  termelő
        népesség tehervállalása biztosítja és fogja biztosítani a
        jövőben is.  Még a  felhalmozott tőke  sem  tud  termelni
        emberi közreműködés  nélkül. Az  Alkotmány 15.  , 16. 66.
        2 ) ,  67.  1 )  és  3 )  szakaszai  ezért  írják  elő  a
        családok,  a  szülők,  az  ifjúság  fokozott  alkotmányos
        védelmét, a  törvényalkotóra bízva,  hogy a  támogatás és
        védelem rendszerét kialakítsa, szabályozza. Külön utal az
        Alkotmány    70     2 )    szakasz    arra,    hogy    az
        esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését  célzó  intézkedéseket
        kell a  törvényhozónak  tennie,  míg  a  70/B  szakasz  a
        termelésben   részt    vevők   megfelelő    jövedelemhez,
        pihenéshez való  jogát rögzíti ( és közvetve tiltja annak
        közcélra való aránytalan igénybevételét, elvonását ) .

        Ha  mindezen   alkotmányos   intézkedéseket   összhangban
        szemléljük azzal,  hogy jelenlegi  jogrendünk a  szülőket
        kötelezi gyermekeik tartására, taníttatására, nevelésére,
        és hogy  ezen terhek  szigorúan anyagi  része  kifejezett
        társadalmi célt  szolgál, ha  figyelembe vesszük,  hogy a
        jövő  nemzedék  ellátásában,  eltartásában  a  társadalom
        különböző rétegei  egyenlőtlenül vesznek  részt, s hogy e
        terhek annál  jelentősebb esélyegyenlőtlenséget okoznak a
        gyermeket   ellátóknak,    minél   igényesebben,    minél
        célszerűbben    tesznek     eleget    szülői     eltartói
        feladataiknak, akkor  azt kell  megállapítanunk,  hogy  a
        jelenleg tárgyalt,  a gazdasági stabilizációt mint helyes
        és szükséges  társadalmi célt  szolgáló  törvénycsomag  a
        családvédelem és  esélyegyenlőség, valamint  a társadalmi
        reprodukció  terheinek   arányos  viselése  szempontjából
        távolról  sincs   összhangban  az   idézett   alkotmányos
        elvekkel és rendelkezésekkel.

        Az Alkotmánybíróság  nem kívánja megkötni a törvényalkotó
        kezét  a  helyes  megoldások  keresésében,  de  fel  kell
        hívnia, a határozatban foglaltnál kifejezettebb formában,
        a jogalkotót arra, hogy csak az alkotmányos, a társadalom
        erkölcsi és  szociális igazságossági  érzékének megfelelő
        megszorító megoldások  kiválasztása, megkövetelése esetén
        számíthat   arra    a    társadalmi    egyetértésre    és
        együttműködésre,     ami     a     reformok     sikerének
        nélkülözhetetlen  előfeltétele.   A  jelenlegi  szociális
        ellátási    rendszer    lehet    elavult,    tartalmazhat
        visszásságokat,   nyújthat   felesleges   támogatást   is
        helyenként, de  egészében ma  is távol  áll attól, hogy a
        társadalmi  reprodukció   terheinek   egyenlő   viselését
        biztosítsa.  Távlatilag  ma  is  a  társadalmi  egyensúly
        folyamatos  romlásának   irányába  hat  és  a  társadalom
        minőséget is  rontja hosszú távon. Nem túlkedvezményezi a
        népesség reprodukcióját  vállaló  réteget  összességében,
        hanem  az   alkotmányosan  elvárható   szintnél   kevésbé
        támogatja.

        Úgy tűnik,  hogy a  jelenlegi "csomagtörvény",  ahelyett,
        hogy ígérete  szerint a  stabilizáció irányába  hatna,  e
        különbségeket   még    fokozza,   hisz   az   utódnevelés
        feltételeit  többszörösen   elnehezíti.  Eddig  megjelent
        rendelkezései hosszú  távon kifejezetten  ellentétesek  a
        társadalmi-gazdasági stabilizáció  igényével és céljával.
        A  jogalkotónak   legalábbis  a   hosszú  távú   rendezés
        elfogadható tervét a társadalom elé kellene tárnia ahhoz,
        hogy akár  csak a  jelenlegi hátrányos megkülönböztetések
        fenntartását  is   indokolni  tudja.  Azok  súlyosbítása,
        kivált  a  költségvetés  egésze  szempontjából  elenyésző
        számszerű megtakarítások látszólagos előnyei kedvéért, az
        Alkotmány  betűjével   és  szellemével   aligha   hozható
        összhangba. Az  Alkotmánybíróság döntése a jogalkotónak a
        hiányzó összhang  megteremtésére  módot  ad.  Indokolt  e
        lehetőségre mint  szükségességre  a  figyelmet  külön  is
        felhívni.

        Budapest, 1995. június 30.
                                               Dr. Zlinszky János
                                                  alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        43/1995. (VI. 30.)
        Date of the decision:
        .
        06/30/1995
        .
        .