English

Hungarian
Ügyszám:
.
455/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr.; Sólyom László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 43/1995. (VI. 30.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/188
.
A döntés kelte: Budapest, 06/30/1995
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az Alkotmánybíróság  jogszabályok alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálatára  irányuló eljárásban - Dr. Zlinszky
      János alkotmánybíró  párhuzamos indokolásával  - meghozta
      az alábbi

                            határozatot :

      1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogbiztonság,
      mint a  jogállamiság leglényegesebb  fogalmi eleme  és  a
      szerzett  jogok   védelmének  elvi   alapja  a  szociális
      rendszerek stabilitása szempontjából különös jelentőségű.

      A  jogbiztonság   a  szerzett   jogok  védelme  érdekében
      megköveteli, hogy  az  anyasági  és  a  gyermektámogatási
      rendszer   keretei   között   a   viszonylag   rövid   és
      meghatározott  idejű   támogatásokat  :   a  várandóssági
      pótlékot,    a    terhességi-gyermekágyi    segélyt,    a
      gyermekgondozási segélyt  ( gyes ) ,  a  gyermekgondozási
      díjat ( gyed ) és a gyermeknevelési támogatást ( gyet ) -
      a már  megszületett és  az 1995.  június hó  15. napjától
      számított   300   napon   belül   megszületendő   gyermek
      tekintetében       a       hatályos       jogszabályokban
      meghatározottaknál nem  kedvezőtlenebb  feltételekkel  és
      időtartamra biztosítsák.

      Az  anyasági  és  gyermektámogatási  rendszerbe  tartozó,
      hosszú időtartamra  szóló  támogatási  forma  esetében  -
      különösen,  ha   abban  nincs   biztosítási  elem   -   a
      törvényalkotó   jogosult    a   támogatás    egész   jogi
      szabályozását    a     jogosultság     jogalapjára     és
      előfeltételeire is  kiható módon  akként  megváltoztatni,
      hogy a változtatás azokra is kihasson, akik a támogatásra
      már jogot  szereztek. Ilyenkor  azonban az  új rendszerre
      való áttérésnek  a jogbiztonsággal összefüggő alkotmányos
      követelménye az érintettek számára olyan felkészülési idő
      biztosítása,    amely     szükséges    a     megváltozott
      rendelkezésekhez  való   alkalmazkodáshoz  és   a  család
      gazdálkodásának    az     új    feltételekhez     igazodó
      megszervezéséhez.

      2.    Az    Alkotmánybíróság    mindezekre    figyelemmel
      megállapítja, hogy  a  gazdasági  stabilizációt  szolgáló
      egyes  törvénymódosításokról   szóló  1995.  évi  XLVIII.
      törvény ( a továbbiakban : Gst. ) 68. §-a, 79. §-ának (4)
      és (5)  bekezdése, 92. § (1) bekezdésének d ) pontja és a
      (2) bekezdése,  valamint 93.  § (1) bekezdése a T. 25. §-
      ának  (1)   és  (2)   bekezdésére  utaló   részében,  (3)
      bekezdése, 159.  §-ának (1)  és (2) bekezdése a tételesen
      felsorolt §-ok,  bekezdések és  pontok, továbbá  a 83.  §
      tekintetében alkotmányellenes.

      Az alkotmányellenes rendelkezéseket az Alkotmánybíróság a
      Gst. kihirdetése napjával megsemmisíti.

      Az Alkotmánybíróság  megállapítja továbbá,  hogy  a  Gst.
      érintett  rendelkezéseinek   megsemmisítése   folytán   a
      törvény  végrehajtása   érdekében  kiadott,   a   családi
      pótlékról és  a családi támogatásról szóló 1990. évi XXV.
      törvény végrehajtásáról  szóló 68/1995. ( VI. 17. ) Korm.
      rendelet   32.    §-a;   a    gyermeknevelési   támogatás
      megállapításának  szabályairól,   valamint  a   szociális
      ellátások  igényléséhez   felhasználható  bizonyítékokról
      szóló 32/1993.  ( II. 17.  ) Korm. rendelet módosításáról
      szóló 72/1995.  ( VI. 17.  ) Korm.  rendelet 7.  §  -a  a
      gyermeknevelési    támogatásra     vonatkozó    részeiben
      alkotmányellenes.

      Erre figyelemmel  az Alkotmánybíróság e rendelkezéseket a
      kormányrendeletek kihirdetése napjával megsemmisíti.

      A  megsemmisítés  folytán  a  Gst.  61-68.  §,  a  73.  §
      rendelkezései, a  ( 77. §-ból  az "anyasági támogatás"-ra
      utaló rész ) ,  a 79.  § (4)  - (6)  bekezdése, a  83.  §
      rendelkezései;

      a  83.   §-al  való   szoros   összefüggésben   a   Munka
      Törvénykönyvéről   szóló    1992.   évi   XXII.   törvény
      módosításáról rendelkező 1995. évi LV. törvény 40. §-a;

      úgyszintén a  törvény végrehajtásával összefüggő 68/1995.
      ( VI. 17.  ) Korm.  rendelet és  a 72/1995.  ( VI. 17.  )
      Korm. rendelet  megjelölt rendelkezései  1995. július  1-
      jével nem lépnek hatályba.

      Az Alkotmánybíróság  határozata folytán hatályba nem lépő
      rendelkezések     új      hatálybalépési     időpontjának
      meghatározása  során   a  jogalkotónak  figyelemmel  kell
      lennie az  Alkotmánybíróság  határozatában  megállapított
      alkotmányossági követelményekre is.

      A  Gst.   egyes   rendelkezései   alkotmányellenességének
      megállapítására  benyújtott  további  indítványok  -  ide
      értve  a   szociális  ellátórendszerekre   vonatkozó   új
      szabályozás egyes  részletkérdéseit érintő  indítványokat
      is - ügyében az Alkotmánybíróság külön határozatot hoz.

      Az Alkotmánybíróság  e határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                Indokolás

                                   I.

        Az Alkotmánybírósághoz  számos indítvány  érkezett a Gst.
        "a     szociális      ellátórendszerekkel     kapcsolatos
        törvénymódosítások" című második és harmadik része ellen.

        Így érkeztek indítványok a második rész az I. fejezetének
        családi pótlék,  a II. fejezet gyermekgondozási segély és
        anyasági    támogatás,     a    harmadik    részének    a
        társadalombiztosításról  szóló   1975.  évi  II.  törvény
        módosítása   címet    viselő,   továbbá   a   terhességi-
        gyermekágyi segélyről  és a  gyermeknevelési támogatásról
        szóló   egyes    rendelkezései    alkotmányellenességének
        utólagos vizsgálata és megsemmisítése tárgyában.

        Több indítványozó  a szerzett  jogok, a  jogállamiság  és
        ezen belül is a jogbiztonság sérelmét látja abban, hogy a
        Gst. a  családok megélhetésében  eddig jelentős  szerepet
        játszó  ellátások   feltételeit  szinte  egyik  napról  a
        másikra megszünteti vagy megváltoztatja. Ennek hatására a
        gyermeket  nevelő  családok  egy  része  pedig  kiesik  a
        rendszerből. Az új rendszer szerinti szolgáltatások pedig
        csak legfeljebb egy évre előre tervezhetők.

        A családi  pótlék, a gyermekgondozási segély ( gyes ) , a
        gyermekgondozási díj, ( gyed ) , a várandóssági pótlék, a
        terhességi-gyermekágyi segély,  végül  a  gyermeknevelési
        támogatás ( gyet )  a ellátások  kiszámítható  folyamatos
        rendszere  volt,   ezért  az   indítványozók  álláspontja
        szerint a  Gst. sérti  az Alkotmány  70/E. §-át,  továbbá
        rendelkezései folytán az Alkotmány a 66§. és 67. §-ában a
        családok, a gyermekek és az anyák számára garantált jogok
        is sérülnek.

        Az ilyen súlyos változásokat tartalmazó, 1995. június 15-
        én kihirdetett  törvénynek 1995.  július 1-jével  történő
        hatálybaléptetése, a  végrehajtásról szóló  rendelkezések
        késedelmes, 1995.  június 17-én való kihirdetése pedig az
        indítványozók   szerint    az   Alkotmány    2.    §-ában
        megfogalmazott      jogállamiságot      sérti,      ezért
        alkotmányellenes.

        Az Alkotmánybíróság  a jelen  határozatában  kizárólag  a
        Gst. 68.  §-a, valamint ezzel szoros összefüggésben a 79.
        §-a, 92. és 93. §-ai és a 159. §-a, ( vagyis a törvénynek
        a  szociális   ellátásokra  vonatkozó  hatályba  léptető,
        illetve  egyes  korábbi  rendelkezéseket  hatályon  kívül
        helyező   §-ai )    ellen    benyújtott    indítványokkal
        foglalkozik.

        Azokat  az  indítványokat,  amelyek  a  törvény  érintett
        fejezetei  egyes   rendelkezései  alkotmányellenességének
        megállapítását   és   megsemmisítését   is   kérték,   az
        Alkotmánybíróság külön határozatban bírálja el.

                                   II.

        Az Alkotmánybíróság  az indítványoknak ezen vizsgálat alá
        vont részét megalapozottnak találta.

        Magyarországon a  társadalombiztosításnak egy úgynevezett
        vegyes  rendszere   működik  évtizedek  óta,  amelyben  a
        biztosítási elemek  mellett, a  szolidaritás elve alapján
        szociális elemek is jelen vannak.

        Egyes szociális ellátások azonban szorosan kapcsolódnak a
        társadalombiztosítási   ellátásokhoz,    alanyi   jogokat
        biztosítva az ellátásra jogosultaknak.

        A gyermek  létére figyelemmel  nyújtott  ellátások  több,
        egymáshoz   kapcsolódó,   különböző   jellegű   intézmény
        összefüggő  rendszere   útján  támogatják  a  gyermekeket
        nevelő családokat.

        Az anya  a terhesség  negyedik hónapjától  a várandóssági
        pótlékot, a  szüléstől  a  családi  pótlékot,  a  szülési
        szabadság  idejére  a  terhességi-  gyermekágyi  segélyt,
        ennek lejártától a gyermek kétéves koráig a gyed-et;
        az  a  nő,  aki  gyed-et  kapott  vagy  gyedre  egyébként
        jogosult volt,  a  gyermeke  hároméves  koráig  a  gyes-t
        igényelhette;  míg  a 3  és  több gyermeket nevelőnek - a
        feltételek fennállta  esetén - a legkisebb gyermek 3 éves
        korától 8 éves koráig a gyet-et nyújtotta az állam.

        A     megállapított     járandóságok     kifizetése     a
        társadalombiztosításra vonatkozó  folyósítási rendszerben
        - a gyet kivételével - automatikusan történt.

        A Gst.  -nek a  szociális ellátási  rendszerre  vonatkozó
        rendelkezései ezt  a rendszert változtatják meg úgy, hogy
        -  a   három  és   többgyermekes  családok,  a  három  és
        többgyermekes egyedülállók családi pótlékának kivételével
        - rászorultsági  alapú úgynevezett segélyezési rendszerré
        alakítják át,  s ezzel  egyidejűleg néhány intézményt - a
        gyed egészét és a várandóssági pótlékot - megszüntetnek.

        A  szülést   megelőző  hat   hónapra  alanyi  jogon  járó
        várandóssági pótlék  helyébe a  szülést  követő  egyszeri
        anyasági támogatás  lép. A  gyed-et pedig az új rendszerű
        gyes váltja fel.

        Rászorultsági alapúvá  válik a családi pótlék, a gyes, és
        a gyet is.

        A korábbi  rendszer  feltételei  szerint  már  jogosulttá
        váltak  részére  pedig  a  szolgáltatások,  -  ha  az  új
        feltételek szerinti változatot a megadott határidőn belül
        nem kérik  vagy a  feltételek megváltozása  miatt már nem
        kérhetik - 1995. december 31-ig folyósíthatók.

        A  rászorultságot   a  kérelmezőnek   kell  bizonyítania,
        illetőleg  az   egy  főre   jutó  jövedelmét  a  személyi
        jövedelemadó    bevalláshoz     használt    elvek    ( és
        nyomtatvány ) szerint kiszámítania.

        Az ellátásokat  legfeljebb egy  évre  állapítják  meg.  A
        rászorultságot  évente,   az  ellátási  időszakon  belüli
        változást pedig  nyomban a kérelmezőnek kell igazolnia. E
        feltétel hiányában az ellátás megszűnik.

        A  Gst.   nyomán   a   szociális   ellátási   rendszerben
        bekövetkezett  változások   igen  jelentősek,   mert  egy
        évtizedek óta  fennálló,  a  családok  által  megszokott,
        ismert és kiszámítható ellátási rendszert váltanak fel, s
        a változások  e korábbi  rendszer szerint  már  elismert,
        megszerzett jogosítványokat is érintenek.

        Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-nak értelmezései
        során több  ízben rámutatott,  hogy az  állam az  e §-ban
        megfogalmazott  kötelezettségének   eleget  tesz,   ha  a
        szociális ellátás  biztosítására megszervezi és működteti
        a  társadalombiztosítás   és  a   szociális   támogatások
        rendszerét. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg,
        hogy  milyen   eszközökkel  éri   el  társadalompolitikai
        céljait.

        Az Alkotmány  70/E. §  (1) bekezdésével  kapcsolatosan az
        Alkotmánybíróság azt  is kimondotta,  hogy  "a  szociális
        biztonság nem  jelent  sem  biztosított  jövedelmet,  sem
        pedig  azt,   hogy   az   állampolgárok   egyszer   elért
        életszínvonala   a    gazdasági   viszonyok   kedvezőtlen
        alakulása következtében  ne csökkenhetne. " ( 772/B/1990.
        AB határozat, ABH 1991. 519, 520. )

        Mindebből   következik,    hogy   az   állam   széleskörű
        jogosítványokkal  rendelkezik   a  szociális  ellátásokon
        belüli    változtatásokra,     átcsoportosításokra     és
        átalakításokra  a  gazdasági  viszonyok  függvényében.  A
        változtatások joga  azonban nem  minden korlátozás nélkül
        illeti  meg   az  államot.  ( 26/1993.  ( IV.  29.  )  AB
        határozat, ABH 196, 199, 200. )

        Az  Alkotmánybíróság   rámutat  arra,  hogy  a  szociális
        ellátások  törvényi   megváltoztatásának  alkotmányossági
        ismérvei részben  függetlenek attól  a kérdéstől, hogy az
        Alkotmány 70/E.  § alapján milyen szolgáltatások illetnék
        meg  a   jogosultakat.  Annak   elbírálásánál,   hogy   a
        ténylegesen  élvezett  szolgáltatásokból  mit  és  hogyan
        lehet alkotmányosan  megvonni, a szociális jogok annyiban
        játszanak szerepet, hogy az elvonások folytán a szociális
        ellátás  mértéke  egészében  nem  csökkenhet  a  70/E.  §
        szerint megkövetelhető  minimális  szint  alá.  Az  egyes
        változtatások alkotmányossága azonban függ attól is, hogy
        nem ütköznek-e  más alkotmányos  elvekbe és  jogokba, így
        nem ellentétesek-e  a jogbiztonság  elvével, a  hátrányos
        megkülönböztetés tilalmával,  illetve  -  ha  biztosítási
        elemet is tartalmazó szolgáltatásról van szó - a tulajdon
        védelmével.

        A  jogalkotónak   tehát  -   a  fenti  keretek  között  -
        alkotmányos lehetősége  van arra,  hogy egy  állampolgári
        jogon  járó   szociális  ellátást   rászorultsági   alapú
        ellátássá alakítson át.

        A Gst.  -ben megfogalmazott  ez a  változtatás azonban  a
        korábbi  rendszerrel  szemben  olyan  jelentős  változás,
        amely a  családok, a  gyermekek létére  és megélhetésére,
        taníttatására  kiható   szerzett  jogokat,   várományokat
        érint, és  a további  családi egzisztenciális  döntésekre
        van kihatással.

        Ezért  az   államot,  a   jogalkotót   megillető,   -   a
        változtatásokra  vonatkozó   -   jogosítványok   csak   a
        jogállamiság igen  szoros korlátai  között  gyakorolhatók
        alkotmányosan.

        Az  Alkotmánybíróság   már  korábban  elvi  jelentőséggel
        rámutatott, hogy  a Alkotmány  2. §-ának (1) bekezdésében
        deklarált  "jogállamisághoz  hozzá  tartozik  a  szerzett
        jogok tiszteletben  tartása. " ( pl. 62/1993. ( XI. 29. )
        AB határozat, ABH 1993. 364. 367. )

        A  szerzett   jogok  védelme  a  jogállamban  szabályként
        érvényesül, de  nem abszolút  érvényű, kivételt  nem tűrő
        szabály. A  kivételek elbírálása  azonban csak esetenként
        lehetséges. Azt,  hogy a kivételes beavatkozás feltételei
        fennállanak-e,  végső  fórumként  az  Alkotmánybíróságnak
        kell eldöntenie.  ( 32/1991. ( VI. 6. ) AB határozat, ABH
        1991. 146. , 154. )

        A jogbiztonság  - amely  az  Alkotmánybíróság  szerint  a
        jogállamiság leglényegesebb  fogalmi eleme  és a szerzett
        jogok védelmének  elvi  alapja  -  a  szociális  ellátási
        rendszerek  stabilitása   szempontjából   tehát   különös
        jelentőségű.

        A szolgáltatásokat  és a hozzájuk fűződő várományokat nem
        lehet sem alkotmányosan megfelelő indok nélkül, sem pedig
        egyik napról  a  másikra  lényegesen  megváltoztatni.  Az
        átmenet nélküli változáshoz különös indok szükséges.

        A kötelező  biztosítási  rendszer  esetében  a  járulékok
        kötelező befizetése,  vagyis e  "vagyonelvonás" fejében a
        biztosított a  rendszer fokozottabb stabilitását várhatja
        el.

        Az Alkotmánybíróság  szerint az  Alkotmány 70/E. § céljai
        egyaránt   megvalósíthatók    kötelező   vagy    önkéntes
        biztosítással. ( 772/B/1990/5.  AB határozat,  ABH  1991.
        519. )  A két  rendszer azonban eltérő kötelezettségekkel
        jár az állam számára is.

        A törvénnyel  elrendelt kötelező járulékfizetést, - amely
        a  közteherviseléstől   ( Alkotmány  70/I.  § )  lényegét
        tekintve eltér,  mert személyes  és  előre  meghatározott
        igény származik  belőle, -  csakis egy nagymértékű állami
        garanciavállalás ( a  másik oldalról  :  bizalomvédelem )
        legitimálhatja.

        A  kötelező   biztosítás  elvonja   ugyanis   azokat   az
        eszközöket, amelyekkel  az érintett  a saját  kockázatára
        maga gondoskodhatott  volna magáról és családjáról, s ezt
        a vagyont  a  társadalombiztosítás  szolgálatába  állítja
        úgy, hogy  a biztosított  a szolidaritás alapján másokról
        is gondoskodni tudjon.

        A  fedezet   társadalmasításával  az  állam  egy  tipikus
        tulajdonosi magatartást kollektivizál.

        A kötelező biztosítási rendszerben, e rendszerhez kötődve
        kialakult szociális  ellátások  védelme  ezért  különösen
        indokolt.

        A  várományok  annál  nagyobb  védelmet  élveznek,  minél
        közelebb   állnak    a   "beteljesedéshez",    vagyis   a
        szolgáltatásra  való   alanyi  jog  megnyíltához.  A  már
        élvezett, megszerzett szolgáltatás még inkább védendő.

        Ez összefügg  a hosszú  idejű, folyamatos jogviszonyokban
        rejlő kockázatviseléssel  is, amelyre az Alkotmánybíróság
        már   többször  hivatkozott.  ( 32/1991.  ( VI.  6. )  AB
        határozat, ABH 1991. 146, 166. )

        A  kedvezményezettnek  különös  súllyal  kell  figyelembe
        vennie  a   társadalombiztosítás  történetileg  kialakult
        helyzetét és  működését atekintetben, hogy nem tőkésített
        vagy más  módon értékálló vagyonból gazdálkodik, hanem az
        aktív generációk  pillanatnyi befizetéseit éli fel ( akik
        éppen csak  reménykedhetnek a  jövőben ) .  Vagyis  ez  a
        finanszírozás még kockázatosabbá teszi a rendszert. Minél
        távolabb    esik     a    szolgáltatás    ideje,    annál
        beláthatatlanabb,    mire     lesz    képes    akkor    a
        társadalombiztosítás.

        Ezért a  szerzett jogok  védelme szempontjából  nem lehet
        közömbös az ígért szolgáltatás időtartama.

        A rövid és meghatározott időre szóló szolgáltatások, mint
        a gyes,  gyed és gyet, nem csak a tárgyuk, hanem a rövid,
        belátható  bizalmi   idő  miatt   is  fokozott   védelmet
        élveznek.

        Éppen ezért  idő előtti  megszüntetésük a  jogbiztonságot
        jelentő    szerzett     jogokat    sérti    meg,    ezért
        alkotmányellenes.

        Más a  módja és  mértéke a  védelemnek az  egy generációs
        időre  szóló  családi  pótlék  esetében,  ahol  a  hosszú
        teljesítési  időre   figyelemmel  a   gazdasági   helyzet
        változása  már  megalapozottabb  indoka  lehet  az  állam
        részéről tervezett időközbeni változtatásnak.

        A várományok  és szolgáltatások  védelme attól függően is
        erősebb, hogy  áll-e velük  szemben a  jogosultnak  saját
        anyagi  szolgáltatása   is.  A   járulék   fejében   járó
        szolgáltatás  megvonása   vagy  jogalapjának  kedvezőtlen
        megváltoztatása  az  alapjogi  sérelem  ismérvei  szerint
        bírálható el.

        Ezt az Alkotmánybíróság az eddigiekben mint a biztosítási
        elem elsőbbségét  vallotta a  társadalombiztosítás vegyes
        rendszerén  belül.   A  járulékkal   fedezett   időszakra
        feltétlenül  szolgáltatni   kell  a  nyugdíjat,  különben
        szerzett jogtól  fosztanák meg  a  jogosultat  ( 11/1991.
        ( III. 29. ) AB határozat, ABH 1991, 35 ) ; a  biztosítás
        szabályai    szerint    számított    nominális    nyugdíj
        sérthetetlen, a  biztosítás  és  szolidaritás  arányainak
        önkényes megváltoztatása  alkotmányosan kizárt ( 26/1993.
        ( IV. 29. ) AB határozat, ABH 1993, 200 ) .

        Valamely szolgáltatás  átmenet  nélküli  megváltoztatása,
        vagy   "lecsúsztatása"    azonban   a   biztosításból   a
        segélyezésbe abban  is a jogi pozíció lényeges változását
        hozza, hogy  a bizalomvédelem  szempontjából egy gyengébb
        kategóriába   kerül   az   érintett   ( megszűnik   a   -
        tulajdonvédelem- ) ,  s   ez  fölér  egy  alapjogba  való
        beavatkozással.

        Az   ilyen    változás   alkotmányossága    is   eszerint
        vizsgálandó. A  biztosítási és  szolidaritási elem aránya
        önkényes megváltoztatásának alkotmányellenessége ebben az
        összefüggésben értelmezendő.  Önmagában  ugyanis  nehezen
        fejthető szét,  hogy a  járulékból  milyen  részből  lesz
        saját   ellátás,    és   mit   fordítanak   másokra.   Az
        alkotmányellenes,   ha   az   arányok   olyan   mértékben
        eltolódnak, hogy  az eddigi  védelem szintje  minőségileg
        gyengébbre változik, s ennek nincs alkotmányos indoka.

        A társadalombiztosítási  jogviszonyokat a maguk egészében
        kell kezelni.

        A rendszer  részei a járulékfizető munkáltatók ( megbízók
        stb. ) is. A finanszírozás technikai felépítése szerint a
        járulék  egy  részét  a  munkáltató  fizeti  be  -  de  a
        kifizetett személyi  jövedelem után.  A közvetlen levonás
        olyan, mint  az adóelőleg,  elvileg ki is lehetne fizetni
        és  a   jogosulttal   azonnal   befizettetni.   Ezért   a
        biztosítási elemmel  járó összes  garancia arra  tekintet
        nélkül megilleti  a kedvezményezettet,  hogy ki  fizeti a
        járulékot az ő javára.

        A jelen  rendszerben a munkáltató kötelessége a befizetés
        nagyobbik része, neki kell tulajdonával úgy gazdálkodnia,
        hogy  ennek   a  kötelezettségének   eleget   tegyen.   A
        bizalomvédelem  -   úgy  is,   mint   tulajdon   alapjogi
        védelmének része - őrá is kiterjed.

        Mindazon társadalombiztosítási  szolgáltatások  esetében,
        ahol   a    biztosítási   elem    szerepet   játszik,   a
        szolgáltatások   csökkentésének   vagy   megszüntetésének
        alkotmányossága  a   tulajdonvédelem   ismérvei   szerint
        bírálandó el.

        A    tulajdon     alapjogi    védelmének    kiterjesztése
        társadalombiztosítási szolgáltatásokra  és  várományaikra
        az Alkotmánybíróságnak  a tulajdon funkciójáról kifejtett
        felfogásába illeszkedik.  "Az Alkotmány  a  tulajdonjogot
        mint az  egyéni cselekvési  autonómia hagyományos  anyagi
        alapját részesíti  védelemben. Az  alkotmányos védelemnek
        úgy  kell   követnie  a  tulajdon  társadalmi  szerepének
        változását, hogy  közben  ugyanezt  a  védelmi  feladatot
        elláthassa. .  . . Az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a
        tulajdon egykori  ilyen szerepét  átvevő vagyoni jogokra,
        illetve  közjogi   alapú  jogosítványokra   is  ( például
        társadalombiztosítási igényekre ). " ( 64/1993. (XII.22.)
        AB  határozat, ABH 1993, 380 ) Ennek  jegyében  védte  az
        Alkotmánybíróság  az  egyházak,  köztestületek és főleg a
        helyi önkormányzatok  vagyonát is azzal az indokkal, hogy
        az  autonómiájuk   alapja.  ( 4/1993.   ( II.  12.  )  AB
        határozat,  ABH   1993,  66,  72 )  A  tulajdonvédelemben
        végbement változás az irodalomban is sokszorosan tárgyalt
        és általában elfogadott.

        Az emberek  túlnyomó többsége  ma  nem  "önnyugdíjas",  s
        inaktív korára  társadalmi és  gazdasági biztonságát  nem
        saját dologi  javai jelentik,  hanem eleve  úgy él,  hogy
        munkája eredményének  egy részét a társadalombiztosításba
        ruházza be,  s annak  a szolgáltatásai látják el a szűken
        értelmezett polgári  jogi  vagyon  biztonságot  garantáló
        feladatát. Ha pedig javait törvény vonja el erre a célra,
        törvénynek kell a tulajdonéval összehasonlító biztonságot
        nyújtania. Ugyanez  érvényes a  betegség, vagy  más okból
        bekövetkező keresetkiesés  esetén való ellátásra, továbbá
        a gyermekvállalásból  és -nevelésből  adódó többletterhek
        fedezésének arra  a részére is, amelyet járulékfizetéssel
        ellentételez a  biztosított.  ( A  védelem  szempontjából
        nincs  jelentősége   annak,   hogy   a   szolgáltatás   a
        járulékfizetési szakasz után, vagy közben esedékes-e. )

        A  tulajdonvédelem   a  társadalombiztosítás   terén  sem
        veszíti  el   kapcsolatát   a   saját   vagyonnal,   vagy
        értékteremtő munkával.  Ezért különböztetjük  meg a saját
        járulékkal  megfizetett,   "biztosítási"   szolgáltatások
        teljesebb  védelmét   a  segélyezési   típusú  juttatások
        csekélyebb védelmétől. A tulajdonvédelem addig terjedhet,
        amíg a szolgáltatás ugyanazt a funkciót látja el, amire a
        dologi vagyon is szolgálna, amiből az is következik, hogy
        ez a  tulajdonsága  nem  szüntethető  meg.  Ugyanakkor  a
        pontos megfelelést  a saját  befizetés és  a szolgáltatás
        között  a   társadalombiztosítás  működési   módja  ( nem
        tőkésített vagyon )  és a beleépített szolidaritási elem,
        valamint  a   hosszú  távon   a  járulékfizető  által  is
        hordozott kockázat kizárja.

        Az Alkotmánybíróság a tulajdon mint alapjog védelméről és
        a tulajdon  szociális kötöttségéről  vallott felfogását a
        64/1993. ( XII. 22. ) AB határozatban fejtette ki. Többek
        között  kimondta,  hogy  az  alkotmányos  tulajdonvédelem
        terjedelme mindig  konkrét :  függ a  tulajdon alanyától,
        tárgyától és  funkciójától, illetve a korlátozás módjától
        is. ( ABH  1993, 380 )  Másrészt  azt  is  leszögezte  az
        Alkotmánybíróság, hogy  a  védelmi  kör  kiterjesztésével
        egyidejűleg   a   "tulajdon   szociális   kötöttségei   a
        tulajdonosi     autonómia     messzemenő     korlátozását
        alkotmányosan lehetővé  teszik. .  . . Az alkotmányossági
        kérdés  az   lett,   hogy   milyen   esetekben   kell   a
        tulajdonosnak    a    közhatalmi    korlátozást    minden
        ellenszolgáltatás nélkül  eltűrnie, illetve mikor tarthat
        igényt  kártalanításra.  .  .  .  Az  állami  beavatkozás
        alkotmányossága     megítélésének      súlypontja,     az
        alkotmánybírósági értékelés  voltaképpeni tere  a cél  és
        eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának
        megítélése lett.  " A  korlátozáshoz a  13. § (2) szerint
        elég  a   "közérdek".  Ennek  megállapítása  a  jogalkotó
        feladata.   Az   Alkotmánybíróság   nem   a   törvényhozó
        választásának  feltétlen  szükségességét,  hanem  csak  a
        közérdekre   hivatkozás    indokoltságát,   továbbá   azt
        vizsgálja,  hogy   a  "közérdekű"   megoldás  nem  sért-e
        valamely   más    alkotmányos   jogot.    A    korlátozás
        arányosságára   viszont    az   Alkotmánybíróság   eddigi
        gyakorlata számos ismérvet kínál. ( ABH 1993, 380-382 )

        Az  arányosság   vizsgálatának  ezekben  a  kereteiben  a
        társadalombiztosítási   jogviszony    sajátosságait    is
        figyelembe   vevő    eszközt   nyerünk   arra,   hogy   a
        változtatások alkotmányos  vizsgálata  során  a  változás
        célját   és   eszközét   összemérjük.   A   szolgáltatás-
        csökkentéseket    indokoló     "közérdek",    az    egész
        társadalombiztosítás-rendszer     működőképessége      és
        fennmaradása,  az   állam  helytállásának   külső  és   a
        társadalombiztosításban rejlő  okok miatti  megnehezülése
        ( beleértve    a    járulékok    behajthatatlanságát    a
        munkáltatóktól ) alkotmányjogi kategóriával értékelhetővé
        válik.

        Azokban az esetekben azonban, ahol a biztosítási elem nem
        játszik  szerepet  -  vagy  ez  a  szerepe  végérvényesen
        megszűnt, -,  nem a  tulajdon alapjogi  védelme, hanem  a
        jogállamiság  legfontosabb  összetevője,  a  jogbiztonság
        követelményei  alapján   kell   eldönteni   a   szociális
        ellátásokba   való   beavatkozás   alkotmányosságát.   Az
        Alkotmánybíróság  számos   határozatban  fejtette   ki  a
        jogbiztonság tartalmát.  Ezek  között  jelentős  hányadot
        képviselnek  azok   az   ítéletek,   amelyek   jogszabály
        hatálybalépése kapcsán  az új rendelkezések alkalmazására
        való  felkészülési   időt   alkotmányos   követelményként
        határozzák meg.  ( 7/1992. I.  30. )  AB  határozat,  ABH
        1992, 47;  25/1992. ( IV.  30. )  AB határozat, ABH 1992,
        132; 28/1992.  ( IV. 30.  ) AB  határozat, ABH 1992, 156-
        159; 57/1994 ( XI. 17. ) AB határozat, ABH 1994, 324 )

        A  családi   pótlék  esetében   nem  a  korábbi  rendszer
        megváltoztatása  jelenti  az  alkotmányossági  problémát,
        hanem az,  hogy a  már megszerzett jogosítványokat minden
        átmenet nélkül  váltja fel  egy más  alapú rendszerrel. A
        Gst.  rendelkezéseinek   kialakításánál  figyelmen  kívül
        hagyta a  jogalkotó  azt,  hogy  a  család  megélhetésére
        vonatkozó  hosszú   távú  döntéseiben  jelentős  szerepet
        játszott a  részére már  folyósítás alatt lévő rendszeres
        ellátás, ígért  váromány mind  a gyermek  vagy  gyermekek
        vállalására, mind  pedig iskoláztatásukra, neveltetésükre
        irányuló  állásfoglalásoknál.   Bár  a   családi   pótlék
        önmagában soha  nem fedezte  a gyermeket  nevelő családok
        anyagi  kötelezettségeit,   de  kiszámíthatósága  folytán
        viszonylagos stabilitást biztosított az ellátásukban.

        Az állam  a Gst.  -ben  megjelenő,  az  ország  hátrányos
        gazdasági helyzetét  figyelembe vevő  döntései  nyomán  e
        rendszerbe oly módon avatkozik bele, hogy a beavatkozások
        hatásai nem  ismertek, de  nem ad  lehetőséget arra  sem,
        hogy  a   család   felkészülhessen   a   családi   pótlék
        megváltozott rendszeréből  és a  párhuzamosan jelen  lévő
        egyéb  terhekből  ( gyermekruházati  támogatások  hiánya,
        tankönyv  árak,  tandíjak,  a  család  egyéb  megélhetési
        terhei )   rá    háruló   szükséges    családfenntartási,
        családalapítási, iskoláztatással kapcsolatos döntésekre.

        Minthogy a  családi pótlékra  vonatkozóan már megszerzett
        jogok megvonását,  illetve  átalakítását  a  Gst.  szinte
        azonnali   hatállyal    rendelte   el    bevezetni,    ez
        alkotmányellenes helyzetet teremtett. Erre figyelemmel az
        Alkotmánybíróság a  korábbi rendelkezéseknek  megfelelően
        megszerzett családi  pótlékok  megszüntetéséről,  a  Gst.
        hatályba léptető rendelkezéseinek alkotmányellenességéről
        a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

                                  III.

        A gyermekeket  és az  anyákat az  Alkotmány külön is védi
        ( az Alkotmány  15. §  16. § 66. § (2) bekezdése, a 67. §
        (1) bekezdése ) .  Ezért a  már megszerzett  jogokba való
        beavatkozás   alkotmányosságának   vagy   önkényességének
        megítélésénél az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem
        elégséges a  beavatkozás gazdasági  indokaira hivatkozni,
        az említett  alkotmányos rendelkezések  érvényesülését is
        vizsgálni szükséges. A társadalomnak ugyanis elemi érdeke
        fűződik ahhoz,  hogy a  jövőben  is  legyen  olyan  aktív
        népesség, amely képes realizálni az állami kötelezettség-
        vállalásokat.

        Az Alkotmánybíróság  az abortuszról  szóló  határozatában
        részletesen  kifejtette,   hogy  az   állam   intézményes
        kötelessége  védeni   az  emberi   életet,  beleértve   a
        keletkezőben lévő  emberi életet  és a jövendő generációk
        életfeltételeinek biztosítását  is. (  64/1991. (XII.17.)
        AB határozat, ABH 1991, 228, 303. )

        Az Alkotmánybíróság  szerint az Alkotmány lehetővé teszi,
        hogy  a  törvényhozó  úgy  döntsön,  hogy  a  magzat  nem
        személy, nem  jogalany. Az  abortuszt azonban  - az  élet
        védelmére  irányuló   kötelezettségei   folytán   -   nem
        engedhető meg  korlátlanul és  indok nélkül.  ( ABH 1991.
        316. )
        Több  alkotmánybíró   párhuzamos  indokolása  szerint  az
        abortusz alkotmányosságának megítélésébe be kell vonni az
        anyákat a  gyermek  születése  előtt  és  után  megillető
        támogatást és  védelmet ( Alkotmány  66. § (2) bekezdés )
        és a gyermeket az Alkotmány szerint megillető védelmet és
        gondoskodást is. /Alkotmány 67. § (1) /

        Bár  az   Alkotmány  rendelkezéseiből   közvetlenül   nem
        vezethető  le   a  terhességi  -  gyermekágyi  segély,  a
        várandóssági pótlék  az egyéb  szolgáltatások vagy akár a
        családi pótlék  konkrét szabályozása  vagy mértéke, annak
        eldöntésénél   azonban,    hogy   valamely   szolgáltatás
        tényleges   kialakítása   nem   áll-e   ellentétben   más
        alkotmányos joggal, az Alkotmánynak az élethez való jogra
        vonatkozó  rendelkezéseit   ( 54.  §  (1)  bekezdés )  is
        figyelembe kell venni.

        Az anya  önrendelkezési jogának  a hatályos  jog szerinti
        messzemenő figyelembe  vétele ugyanis  megfelelő  pozitív
        ellensúlyokat követel  meg a  gyermekvállalást  elősegítő
        intézkedések területén.  A gyed és az 1993-ban bevezetett
        várandóssági   pótlék   intézménye   kifejezetten   ilyen
        bátorító intézmény  volt. Azonnali megszüntetésük - mivel
        a  gyes   új  szabályai  nem  képezhetnek  összehasonlító
        kompenzációt, ugyanígy  a terhesség  negyedik  hónapjától
        biztosított várandóssági  pótlékot felváltó,  a szüléskor
        nyújtandó egyszeri  anyasági támogatás  -, felborítja  az
        állam   életvédelmi    kötelezettsége    és    az    anya
        önrendelkezési  jogának  elismerése  közötti  egyensúlyt.
        Ezzel alkotmányellenes helyzet állhat elő.

        Az Alkotmánybíróság  az anya  terhességének 4. hónapjától
        járó várandósági pótlék, valamint a gyermek 2 éves koráig
        járó  gyermekgondozási   díj  megszüntetésére   vonatkozó
        rendelkezések     hatálybaléptetési     szabályait     is
        megsemmisítette.  A   jogalkotónak  e   rendelkezések  új
        hatálybaléptetési időpontjának  meghatározásán  túlmenően
        arról is  gondoskodnia kell,  hogy  az  ezen  intézmények
        helyébe lépő  ellátási  formák  összhangban  legyenek  az
        államnak    az     Alkotmányból     eredő     életvédelmi
        kötelezettségével és  biztosítsák az  anya önrendelkezési
        jogának gyakorlását.

        Az   Alkotmánybíróság    határozata   folytán    a   Gst.
        hatálybaléptető rendelkezéseinek  egy része, ezen belül a
        T. 25/A.  §-át hatályon  kívül helyező,  a  magzatvédelmi
        törvény  1.   §-ának  módosítását  elrendelő  §  nem  lép
        hatályba  az  eredetileg  meghatározott  időpontban  :  a
        hatálybalépés új időpontjának meghatározása a jogalkotóra
        tartozik.

        Az Alkotmánybíróság  ezzel a  döntéssel arra  is rámutat,
        hogy az államnak a szociális ellátás egésze átalakítására
        irányuló döntései  meghozatala és  bevezetése  előtt,  az
        ország   pénzügyi,    gazdasági   helyzetére    vonatkozó
        szempontok mellett figyelembe kell vennie az Alkotmányból
        kifejezetten reá  háruló, az  anya, a család és gyermekek
        védelmére vonatkozó kötelességeit is.

        A társadalom  jelentős részét  érintő szociális  ellátási
        rendszer  átalakítását  célzó  jogszabályi  rendelkezések
        bevezetésénél, hatályba  léptetésénél pedig  az Alkotmány
        2. §-  a szerinti  jogállamiságnak megfelelő követelmény,
        hogy az  állam magatartása  legyen kiszámítható,  mind  a
        természetes, mind  a jogi személyek, mind gazdasági, mind
        a családi vagy egzisztenciális döntéseknél megalapozottan
        tudjanak  tervezni,   és  következtetni   az  államnak  -
        jogszabályokban testet öltő- akaratára.

        Az   Alkotmánybíróság   megállapította,   hogy   a   Gst.
        hatálybaléptetése  azáltal,  hogy  a  szociális  ellátási
        rendszer  egészét   átalakító,   egyes   szolgáltatásokat
        megszüntető rendelkezéseit  1995. július 1-jével rendelte
        alkalmazni -  még, ha  egyes szolgáltatások  teljesítését
        1995. december  31-ig vállalta is, - e követelménynek nem
        felel meg, ezért alkotmányellenes.

        Ezért az  Alkotmánybíróság a  Gst. -nek  az  anyák  és  a
        gyermeket nevelő  családok szociális ellátására vonatkozó
        rendelkezései    bevezetéséről,     hatálybaléptetéséről,
        illetőleg  egyes  korábbi  rendelkezések  hatályon  kívül
        helyezéséről szóló  §-ait a  rendelkező részben foglaltak
        szerint megsemmisítette. E rendelkezések sorsát osztják a
        Gst. végrehajtása tárgyában kibocsátott kormányrendeletek
        kapcsolódó szabályai is.
                              Dr. Sólyom László
                             előadó alkotmánybíró
                          az Alkotmánybíróság elnöke

                              Dr. Kilényi Géza
                             előadó alkotmánybíró

                                Dr. Ádám Antal
                                alkotmánybíró

                   Dr. Lábady Tamás      Dr. Schmidt Péter
                    alkotmánybíró          alkotmánybíró

              Dr. Szabó András          Dr. Tersztyánszky Ödön
                alkotmánybíró               alkotmánybíró

                              Dr. Zlinszky János
                                alkotmánybíró
          Dr. Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          Egyetértek a  határozatnak mind rendelkező részével, mind
          indokolásával. Mégis  úgy ítélem, hogy a vizsgált törvény
          átfogó jellegéből és megfogalmazott céljából következő és
          annak a  "csomagban"  megjelenő  megvalósításából  kitűnő
          összefüggő jogalkotói  reformtervezet  alkotmányosságának
          elvi elemzése az indokolásnál átfogóbban szükséges.

          Az  Alkotmány   bevezető  része   előírja   a   szociális
          piacgazdaságot   megvalósító    jogállamra   való   békés
          átmenetet mint  alkotmányos célt.  A piacgazdaságra  való
          átmenet során  az állam  a gazdaság jelentős területeiről
          visszavonul,  azokat   magánkézbe  adja   és  ezáltal   a
          magánérdek, magánvállalkozás  és kezdeményezés váltja fel
          az  állami  tervezés  és  irányítás  eddigi  szerepét.  A
          társadalomnak a  társadalmi  termelés,  életszínvonal  és
          személyi méltóság  emelése  érdekében  e  folyamat  során
          jelentkező hátrányokat vállalnia kell, mert összességében
          a folyamat  az egyének  és a  közösség  érdekét  egyaránt
          szolgálja.  A   szociális  piacgazdaságra   való  átmenet
          követelménye  mindazonáltal,  hogy  az  átmenet  során  a
          jogállam biztosítsa  a szociális  védőhálót  mindazoknak,
          akik az új rendre felkészülni idejében nem tudtak, akiket
          a  piaci   viszonyok  szabad   érvényesülése   aránytalan
          hátránnyal sújt,  vagy akik koruk, egészségi állapotuk és
          egyéb ok  miatt az új viszonyokra átállni már képtelenek.

          Ha az  így hátrányos helyzetbe kerülők az előző szociális
          rendben    állami     ígérvényt    szereztek    szociális
          biztonságukra, részükre  azt az  Alkotmány  70/E  szakasz
          első fordulata  biztosítja, összhangban a tulajdonvédelem
          alkotmányos követelményeivel.  Ha ilyen  garancia  nélkül
          ugyan,  de  létalapjukat  vesztik  önhibájukon  kívül  az
          átállás  következményeképp,  az  Alkotmány  70/E  szakasz
          második   fordulata    kötelezi    a    17.    szakaszban
          megfogalmazott elv  alapján az  Államot a megélhetésükhöz
          szükséges ellátás ( kiegészítés ) biztosítására.

          A piacgazdaságra való átmenet során az Állam kivonulása a
          gazdaságból  és   egyéb  magánautonómia   körébe   kerülő
          közfeladatok intézése  területéről eleve  azzal jár, hogy
          az államháztartás  terhei csökkennek, az államapparátus a
          célszerű és  hatékony méretre  módosítandó.  Ennek  során
          ügyelni  kell   arra,  hogy  az  állami  anyagi  eszközök
          felhasználása közérdekű  módon, arányosan  történjék :  a
          piacgazdaság  magával   hozza,  hogy   a  piachoz  jobban
          alkalmazkodó egyedek anyagi érvényesülése kiugró előnnyel
          járjon, de  a  jogállam  követelménye,  hogy  az  állami,
          közteherviselésből   fedezett,   források   felhasználása
          törvényes, nem egyedi, hanem köz érdeket szolgáló legyen.
          A   közteherviselés    alkotmányi   követelménye   ( 70/I
          szakasz ) mind  a közterhek arányos vállalását, mind azok
          célszerű, átlátható  és lelkiismeretes,  felelősségteljes
          felhasználását is előírja a jogállamiság keretei között.

          A közterhek  alakulásában közre  hatnak  egyrészt  állami
          közvetlen  feladatok   fedezését  szolgáló  tényezők,  de
          másrészt olyan  alkotmányos költségtényezők is, amelyeket
          alkotmányosan   védett    társadalmi    érdekek    állami
          biztosítására,   vagy   egyes   rétegek   által   vállalt
          társadalmi  szintű   többletterhek  kiegyenlítésére  kell
          fordítani.  Noha   a  cél  az  állam  másodlagos  elosztó
          szerepének  minimálisra  csökkentése  a  piacgazdaságban,
          mégsem lehet  a szociális  piacgazdaságban ettől teljesen
          eltekinteni, noha  az állami  pénzeszközök  új  módszerű,
          hatékonyabb  elosztása,   kizárólag  tényleges  és  jogos
          igények támogatása,  a felesleges  kiadások megszüntetése
          nyilván fontos közérdek.

          Feladatként a  társadalmi terhek  forrásainak biztosítása
          között  az   iparfejlesztés,  a   piac  megteremtése,   a
          természeti  erőforrásokkal   való  hatékony   és   kímélő
          gazdálkodás mellett  tényezőként jelentkezik a társadalom
          emberi    tényezőjének     "újratermelése"     is.     Az
          Alkotmánybíróság határozata  is rámutat, hogy a szociális
          biztonságot a  jelenlegi rendszerben  nem a  felhalmozott
          javak értékálló  tőkésítése, hanem  a mindenkori  termelő
          népesség tehervállalása biztosítja és fogja biztosítani a
          jövőben is.  Még a  felhalmozott tőke  sem  tud  termelni
          emberi közreműködés  nélkül. Az  Alkotmány 15.  , 16. 66.
          2 ) ,  67.  1 )  és  3 )  szakaszai  ezért  írják  elő  a
          családok,  a  szülők,  az  ifjúság  fokozott  alkotmányos
          védelmét, a  törvényalkotóra bízva,  hogy a  támogatás és
          védelem rendszerét kialakítsa, szabályozza. Külön utal az
          Alkotmány    70     2 )    szakasz    arra,    hogy    az
          esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését  célzó  intézkedéseket
          kell a  törvényhozónak  tennie,  míg  a  70/B  szakasz  a
          termelésben   részt    vevők   megfelelő    jövedelemhez,
          pihenéshez való  jogát rögzíti ( és közvetve tiltja annak
          közcélra való aránytalan igénybevételét, elvonását ) .

          Ha  mindezen   alkotmányos   intézkedéseket   összhangban
          szemléljük azzal,  hogy jelenlegi  jogrendünk a  szülőket
          kötelezi gyermekeik tartására, taníttatására, nevelésére,
          és hogy  ezen terhek  szigorúan anyagi  része  kifejezett
          társadalmi célt  szolgál, ha  figyelembe vesszük,  hogy a
          jövő  nemzedék  ellátásában,  eltartásában  a  társadalom
          különböző rétegei  egyenlőtlenül vesznek  részt, s hogy e
          terhek annál  jelentősebb esélyegyenlőtlenséget okoznak a
          gyermeket   ellátóknak,    minél   igényesebben,    minél
          célszerűbben    tesznek     eleget    szülői     eltartói
          feladataiknak, akkor  azt kell  megállapítanunk,  hogy  a
          jelenleg tárgyalt,  a gazdasági stabilizációt mint helyes
          és szükséges  társadalmi célt  szolgáló  törvénycsomag  a
          családvédelem és  esélyegyenlőség, valamint  a társadalmi
          reprodukció  terheinek   arányos  viselése  szempontjából
          távolról  sincs   összhangban  az   idézett   alkotmányos
          elvekkel és rendelkezésekkel.

          Az Alkotmánybíróság  nem kívánja megkötni a törvényalkotó
          kezét  a  helyes  megoldások  keresésében,  de  fel  kell
          hívnia, a határozatban foglaltnál kifejezettebb formában,
          a jogalkotót arra, hogy csak az alkotmányos, a társadalom
          erkölcsi és  szociális igazságossági  érzékének megfelelő
          megszorító megoldások  kiválasztása, megkövetelése esetén
          számíthat   arra    a    társadalmi    egyetértésre    és
          együttműködésre,     ami     a     reformok     sikerének
          nélkülözhetetlen  előfeltétele.   A  jelenlegi  szociális
          ellátási    rendszer    lehet    elavult,    tartalmazhat
          visszásságokat,   nyújthat   felesleges   támogatást   is
          helyenként, de  egészében ma  is távol  áll attól, hogy a
          társadalmi  reprodukció   terheinek   egyenlő   viselését
          biztosítsa.  Távlatilag  ma  is  a  társadalmi  egyensúly
          folyamatos  romlásának   irányába  hat  és  a  társadalom
          minőséget is  rontja hosszú távon. Nem túlkedvezményezi a
          népesség reprodukcióját  vállaló  réteget  összességében,
          hanem  az   alkotmányosan  elvárható   szintnél   kevésbé
          támogatja.

          Úgy tűnik,  hogy a  jelenlegi "csomagtörvény",  ahelyett,
          hogy ígérete  szerint a  stabilizáció irányába  hatna,  e
          különbségeket   még    fokozza,   hisz   az   utódnevelés
          feltételeit  többszörösen   elnehezíti.  Eddig  megjelent
          rendelkezései hosszú  távon kifejezetten  ellentétesek  a
          társadalmi-gazdasági stabilizáció  igényével és céljával.
          A  jogalkotónak   legalábbis  a   hosszú  távú   rendezés
          elfogadható tervét a társadalom elé kellene tárnia ahhoz,
          hogy akár  csak a  jelenlegi hátrányos megkülönböztetések
          fenntartását  is   indokolni  tudja.  Azok  súlyosbítása,
          kivált  a  költségvetés  egésze  szempontjából  elenyésző
          számszerű megtakarítások látszólagos előnyei kedvéért, az
          Alkotmány  betűjével   és  szellemével   aligha   hozható
          összhangba. Az  Alkotmánybíróság döntése a jogalkotónak a
          hiányzó összhang  megteremtésére  módot  ad.  Indokolt  e
          lehetőségre mint  szükségességre  a  figyelmet  külön  is
          felhívni.

          Budapest, 1995. június 30.
                                                 Dr. Zlinszky János
                                                    alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          On the Economic Stabilisation Act that annulled or altered the conditions of child care benefits
          Number of the Decision:
          .
          43/1995. (VI. 30.)
          Date of the decision:
          .
          06/30/1995
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1995-2-004?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .