English
	Hungarian

Ügyszám: .	455/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr.; Sólyom László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 43/1995. (VI. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1995/188 .

A döntés kelte: Budapest, 06/30/1995 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság  jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló eljárásban - Dr. Zlinszky János alkotmánybíró  párhuzamos indokolásával  - meghozta az alábbi                       határozatot : 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogbiztonság, mint a  jogállamiság leglényegesebb  fogalmi eleme  és  a szerzett  jogok   védelmének  elvi   alapja  a  szociális rendszerek stabilitása szempontjából különös jelentőségű. A  jogbiztonság   a  szerzett   jogok  védelme  érdekében megköveteli, hogy  az  anyasági  és  a  gyermektámogatási rendszer   keretei   között   a   viszonylag   rövid   és meghatározott  idejű   támogatásokat  :   a  várandóssági pótlékot,    a    terhességi-gyermekágyi    segélyt,    a gyermekgondozási segélyt  ( gyes ) ,  a  gyermekgondozási díjat ( gyed ) és a gyermeknevelési támogatást ( gyet ) - a már  megszületett és  az 1995.  június hó  15. napjától számított   300   napon   belül   megszületendő   gyermek tekintetében       a       hatályos       jogszabályokban meghatározottaknál nem  kedvezőtlenebb  feltételekkel  és időtartamra biztosítsák. Az  anyasági  és  gyermektámogatási  rendszerbe  tartozó, hosszú időtartamra  szóló  támogatási  forma  esetében  - különösen,  ha   abban  nincs   biztosítási  elem   -   a törvényalkotó   jogosult    a   támogatás    egész   jogi szabályozását    a     jogosultság     jogalapjára     és előfeltételeire is  kiható módon  akként  megváltoztatni, hogy a változtatás azokra is kihasson, akik a támogatásra már jogot  szereztek. Ilyenkor  azonban az  új rendszerre való áttérésnek  a jogbiztonsággal összefüggő alkotmányos követelménye az érintettek számára olyan felkészülési idő biztosítása,    amely     szükséges    a     megváltozott rendelkezésekhez  való   alkalmazkodáshoz  és   a  család gazdálkodásának    az     új    feltételekhez     igazodó megszervezéséhez. 2.    Az    Alkotmánybíróság    mindezekre    figyelemmel megállapítja, hogy  a  gazdasági  stabilizációt  szolgáló egyes  törvénymódosításokról   szóló  1995.  évi  XLVIII. törvény ( a továbbiakban : Gst. ) 68. §-a, 79. §-ának (4) és (5)  bekezdése, 92. § (1) bekezdésének d ) pontja és a (2) bekezdése,  valamint 93.  § (1) bekezdése a T. 25. §- ának  (1)   és  (2)   bekezdésére  utaló   részében,  (3) bekezdése, 159.  §-ának (1)  és (2) bekezdése a tételesen felsorolt §-ok,  bekezdések és  pontok, továbbá  a 83.  § tekintetében alkotmányellenes. Az alkotmányellenes rendelkezéseket az Alkotmánybíróság a Gst. kihirdetése napjával megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság  megállapítja továbbá,  hogy  a  Gst. érintett  rendelkezéseinek   megsemmisítése   folytán   a törvény  végrehajtása   érdekében  kiadott,   a   családi pótlékról és  a családi támogatásról szóló 1990. évi XXV. törvény végrehajtásáról  szóló 68/1995. ( VI. 17. ) Korm. rendelet   32.    §-a;   a    gyermeknevelési   támogatás megállapításának  szabályairól,   valamint  a   szociális ellátások  igényléséhez   felhasználható  bizonyítékokról szóló 32/1993.  ( II. 17.  ) Korm. rendelet módosításáról szóló 72/1995.  ( VI. 17.  ) Korm.  rendelet 7.  §  -a  a gyermeknevelési    támogatásra     vonatkozó    részeiben alkotmányellenes. Erre figyelemmel  az Alkotmánybíróság e rendelkezéseket a kormányrendeletek kihirdetése napjával megsemmisíti. A  megsemmisítés  folytán  a  Gst.  61-68.  §,  a  73.  § rendelkezései, a  ( 77. §-ból  az "anyasági támogatás"-ra utaló rész ) ,  a 79.  § (4)  - (6)  bekezdése, a  83.  § rendelkezései; a  83.   §-al  való   szoros   összefüggésben   a   Munka Törvénykönyvéről   szóló    1992.   évi   XXII.   törvény módosításáról rendelkező 1995. évi LV. törvény 40. §-a; úgyszintén a  törvény végrehajtásával összefüggő 68/1995. ( VI. 17.  ) Korm.  rendelet és  a 72/1995.  ( VI. 17.  ) Korm. rendelet  megjelölt rendelkezései  1995. július  1- jével nem lépnek hatályba. Az Alkotmánybíróság  határozata folytán hatályba nem lépő rendelkezések     új      hatálybalépési     időpontjának meghatározása  során   a  jogalkotónak  figyelemmel  kell lennie az  Alkotmánybíróság  határozatában  megállapított alkotmányossági követelményekre is. A  Gst.   egyes   rendelkezései   alkotmányellenességének megállapítására  benyújtott  további  indítványok  -  ide értve  a   szociális  ellátórendszerekre   vonatkozó   új szabályozás egyes  részletkérdéseit érintő  indítványokat is - ügyében az Alkotmánybíróság külön határozatot hoz. Az Alkotmánybíróság  e határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. Az Alkotmánybírósághoz  számos indítvány  érkezett a Gst. "a     szociális      ellátórendszerekkel     kapcsolatos törvénymódosítások" című második és harmadik része ellen. Így érkeztek indítványok a második rész az I. fejezetének családi pótlék,  a II. fejezet gyermekgondozási segély és anyasági    támogatás,     a    harmadik    részének    a társadalombiztosításról  szóló   1975.  évi  II.  törvény módosítása   címet    viselő,   továbbá   a   terhességi- gyermekágyi segélyről  és a  gyermeknevelési támogatásról szóló   egyes    rendelkezései    alkotmányellenességének utólagos vizsgálata és megsemmisítése tárgyában. Több indítványozó  a szerzett  jogok, a  jogállamiság  és ezen belül is a jogbiztonság sérelmét látja abban, hogy a Gst. a  családok megélhetésében  eddig jelentős  szerepet játszó  ellátások   feltételeit  szinte  egyik  napról  a másikra megszünteti vagy megváltoztatja. Ennek hatására a gyermeket  nevelő  családok  egy  része  pedig  kiesik  a rendszerből. Az új rendszer szerinti szolgáltatások pedig csak legfeljebb egy évre előre tervezhetők. A családi  pótlék, a gyermekgondozási segély ( gyes ) , a gyermekgondozási díj, ( gyed ) , a várandóssági pótlék, a terhességi-gyermekágyi segély,  végül  a  gyermeknevelési támogatás ( gyet )  a ellátások  kiszámítható  folyamatos rendszere  volt,   ezért  az   indítványozók  álláspontja szerint a  Gst. sérti  az Alkotmány  70/E. §-át,  továbbá rendelkezései folytán az Alkotmány a 66§. és 67. §-ában a családok, a gyermekek és az anyák számára garantált jogok is sérülnek. Az ilyen súlyos változásokat tartalmazó, 1995. június 15- én kihirdetett  törvénynek 1995.  július 1-jével  történő hatálybaléptetése, a  végrehajtásról szóló  rendelkezések késedelmes, 1995.  június 17-én való kihirdetése pedig az indítványozók   szerint    az   Alkotmány    2.    §-ában megfogalmazott      jogállamiságot      sérti,      ezért alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság  a jelen  határozatában  kizárólag  a Gst. 68.  §-a, valamint ezzel szoros összefüggésben a 79. §-a, 92. és 93. §-ai és a 159. §-a, ( vagyis a törvénynek a  szociális   ellátásokra  vonatkozó  hatályba  léptető, illetve  egyes  korábbi  rendelkezéseket  hatályon  kívül helyező   §-ai )    ellen    benyújtott    indítványokkal foglalkozik. Azokat  az  indítványokat,  amelyek  a  törvény  érintett fejezetei  egyes   rendelkezései  alkotmányellenességének megállapítását   és   megsemmisítését   is   kérték,   az Alkotmánybíróság külön határozatban bírálja el.                            II. Az Alkotmánybíróság  az indítványoknak ezen vizsgálat alá vont részét megalapozottnak találta. Magyarországon a  társadalombiztosításnak egy úgynevezett vegyes  rendszere   működik  évtizedek  óta,  amelyben  a biztosítási elemek  mellett, a  szolidaritás elve alapján szociális elemek is jelen vannak. Egyes szociális ellátások azonban szorosan kapcsolódnak a társadalombiztosítási   ellátásokhoz,    alanyi   jogokat biztosítva az ellátásra jogosultaknak. A gyermek  létére figyelemmel  nyújtott  ellátások  több, egymáshoz   kapcsolódó,   különböző   jellegű   intézmény összefüggő  rendszere   útján  támogatják  a  gyermekeket nevelő családokat. Az anya  a terhesség  negyedik hónapjától  a várandóssági pótlékot, a  szüléstől  a  családi  pótlékot,  a  szülési szabadság  idejére  a  terhességi-  gyermekágyi  segélyt, ennek lejártától a gyermek kétéves koráig a gyed-et; az  a  nő,  aki  gyed-et  kapott  vagy  gyedre  egyébként jogosult volt,  a  gyermeke  hároméves  koráig  a  gyes-t igényelhette;  míg  a 3  és  több gyermeket nevelőnek - a feltételek fennállta  esetén - a legkisebb gyermek 3 éves korától 8 éves koráig a gyet-et nyújtotta az állam. A     megállapított     járandóságok     kifizetése     a társadalombiztosításra vonatkozó  folyósítási rendszerben - a gyet kivételével - automatikusan történt. A Gst.  -nek a  szociális ellátási  rendszerre  vonatkozó rendelkezései ezt  a rendszert változtatják meg úgy, hogy -  a   három  és   többgyermekes  családok,  a  három  és többgyermekes egyedülállók családi pótlékának kivételével - rászorultsági  alapú úgynevezett segélyezési rendszerré alakítják át,  s ezzel  egyidejűleg néhány intézményt - a gyed egészét és a várandóssági pótlékot - megszüntetnek. A  szülést   megelőző  hat   hónapra  alanyi  jogon  járó várandóssági pótlék  helyébe a  szülést  követő  egyszeri anyasági támogatás  lép. A  gyed-et pedig az új rendszerű gyes váltja fel. Rászorultsági alapúvá  válik a családi pótlék, a gyes, és a gyet is. A korábbi  rendszer  feltételei  szerint  már  jogosulttá váltak  részére  pedig  a  szolgáltatások,  -  ha  az  új feltételek szerinti változatot a megadott határidőn belül nem kérik  vagy a  feltételek megváltozása  miatt már nem kérhetik - 1995. december 31-ig folyósíthatók. A  rászorultságot   a  kérelmezőnek   kell  bizonyítania, illetőleg  az   egy  főre   jutó  jövedelmét  a  személyi jövedelemadó    bevalláshoz     használt    elvek    ( és nyomtatvány ) szerint kiszámítania. Az ellátásokat  legfeljebb egy  évre  állapítják  meg.  A rászorultságot  évente,   az  ellátási  időszakon  belüli változást pedig  nyomban a kérelmezőnek kell igazolnia. E feltétel hiányában az ellátás megszűnik. A  Gst.   nyomán   a   szociális   ellátási   rendszerben bekövetkezett  változások   igen  jelentősek,   mert  egy évtizedek óta  fennálló,  a  családok  által  megszokott, ismert és kiszámítható ellátási rendszert váltanak fel, s a változások  e korábbi  rendszer szerint  már  elismert, megszerzett jogosítványokat is érintenek. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-nak értelmezései során több  ízben rámutatott,  hogy az  állam az  e §-ban megfogalmazott  kötelezettségének   eleget  tesz,   ha  a szociális ellátás  biztosítására megszervezi és működteti a  társadalombiztosítás   és  a   szociális   támogatások rendszerét. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy  milyen   eszközökkel  éri   el  társadalompolitikai céljait. Az Alkotmány  70/E. §  (1) bekezdésével  kapcsolatosan az Alkotmánybíróság azt  is kimondotta,  hogy  "a  szociális biztonság nem  jelent  sem  biztosított  jövedelmet,  sem pedig  azt,   hogy   az   állampolgárok   egyszer   elért életszínvonala   a    gazdasági   viszonyok   kedvezőtlen alakulása következtében  ne csökkenhetne. " ( 772/B/1990. AB határozat, ABH 1991. 519, 520. ) Mindebből   következik,    hogy   az   állam   széleskörű jogosítványokkal  rendelkezik   a  szociális  ellátásokon belüli    változtatásokra,     átcsoportosításokra     és átalakításokra  a  gazdasági  viszonyok  függvényében.  A változtatások joga  azonban nem  minden korlátozás nélkül illeti  meg   az  államot.  ( 26/1993.  ( IV.  29.  )  AB határozat, ABH 196, 199, 200. ) Az  Alkotmánybíróság   rámutat  arra,  hogy  a  szociális ellátások  törvényi   megváltoztatásának  alkotmányossági ismérvei részben  függetlenek attól  a kérdéstől, hogy az Alkotmány 70/E.  § alapján milyen szolgáltatások illetnék meg  a   jogosultakat.  Annak   elbírálásánál,   hogy   a ténylegesen  élvezett  szolgáltatásokból  mit  és  hogyan lehet alkotmányosan  megvonni, a szociális jogok annyiban játszanak szerepet, hogy az elvonások folytán a szociális ellátás  mértéke  egészében  nem  csökkenhet  a  70/E.  § szerint megkövetelhető  minimális  szint  alá.  Az  egyes változtatások alkotmányossága azonban függ attól is, hogy nem ütköznek-e  más alkotmányos  elvekbe és  jogokba, így nem ellentétesek-e  a jogbiztonság  elvével, a  hátrányos megkülönböztetés tilalmával,  illetve  -  ha  biztosítási elemet is tartalmazó szolgáltatásról van szó - a tulajdon védelmével. A  jogalkotónak   tehát  -   a  fenti  keretek  között  - alkotmányos lehetősége  van arra,  hogy egy  állampolgári jogon  járó   szociális  ellátást   rászorultsági   alapú ellátássá alakítson át. A Gst.  -ben megfogalmazott  ez a  változtatás azonban  a korábbi  rendszerrel  szemben  olyan  jelentős  változás, amely a  családok, a  gyermekek létére  és megélhetésére, taníttatására  kiható   szerzett  jogokat,   várományokat érint, és  a további  családi egzisztenciális  döntésekre van kihatással. Ezért  az   államot,  a   jogalkotót   megillető,   -   a változtatásokra  vonatkozó   -   jogosítványok   csak   a jogállamiság igen  szoros korlátai  között  gyakorolhatók alkotmányosan. Az  Alkotmánybíróság   már  korábban  elvi  jelentőséggel rámutatott, hogy  a Alkotmány  2. §-ának (1) bekezdésében deklarált  "jogállamisághoz  hozzá  tartozik  a  szerzett jogok tiszteletben  tartása. " ( pl. 62/1993. ( XI. 29. ) AB határozat, ABH 1993. 364. 367. ) A  szerzett   jogok  védelme  a  jogállamban  szabályként érvényesül, de  nem abszolút  érvényű, kivételt  nem tűrő szabály. A  kivételek elbírálása  azonban csak esetenként lehetséges. Azt,  hogy a kivételes beavatkozás feltételei fennállanak-e,  végső  fórumként  az  Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie.  ( 32/1991. ( VI. 6. ) AB határozat, ABH 1991. 146. , 154. ) A jogbiztonság  - amely  az  Alkotmánybíróság  szerint  a jogállamiság leglényegesebb  fogalmi eleme  és a szerzett jogok védelmének  elvi  alapja  -  a  szociális  ellátási rendszerek  stabilitása   szempontjából   tehát   különös jelentőségű. A szolgáltatásokat  és a hozzájuk fűződő várományokat nem lehet sem alkotmányosan megfelelő indok nélkül, sem pedig egyik napról  a  másikra  lényegesen  megváltoztatni.  Az átmenet nélküli változáshoz különös indok szükséges. A kötelező  biztosítási  rendszer  esetében  a  járulékok kötelező befizetése,  vagyis e  "vagyonelvonás" fejében a biztosított a  rendszer fokozottabb stabilitását várhatja el. Az Alkotmánybíróság  szerint az  Alkotmány 70/E. § céljai egyaránt   megvalósíthatók    kötelező   vagy    önkéntes biztosítással. ( 772/B/1990/5.  AB határozat,  ABH  1991. 519. )  A két  rendszer azonban eltérő kötelezettségekkel jár az állam számára is. A törvénnyel  elrendelt kötelező járulékfizetést, - amely a  közteherviseléstől   ( Alkotmány  70/I.  § )  lényegét tekintve eltér,  mert személyes  és  előre  meghatározott igény származik  belőle, -  csakis egy nagymértékű állami garanciavállalás ( a  másik oldalról  :  bizalomvédelem ) legitimálhatja. A  kötelező   biztosítás  elvonja   ugyanis   azokat   az eszközöket, amelyekkel  az érintett  a saját  kockázatára maga gondoskodhatott  volna magáról és családjáról, s ezt a vagyont  a  társadalombiztosítás  szolgálatába  állítja úgy, hogy  a biztosított  a szolidaritás alapján másokról is gondoskodni tudjon. A  fedezet   társadalmasításával  az  állam  egy  tipikus tulajdonosi magatartást kollektivizál. A kötelező biztosítási rendszerben, e rendszerhez kötődve kialakult szociális  ellátások  védelme  ezért  különösen indokolt. A  várományok  annál  nagyobb  védelmet  élveznek,  minél közelebb   állnak    a   "beteljesedéshez",    vagyis   a szolgáltatásra  való   alanyi  jog  megnyíltához.  A  már élvezett, megszerzett szolgáltatás még inkább védendő. Ez összefügg  a hosszú  idejű, folyamatos jogviszonyokban rejlő kockázatviseléssel  is, amelyre az Alkotmánybíróság már   többször  hivatkozott.  ( 32/1991.  ( VI.  6. )  AB határozat, ABH 1991. 146, 166. ) A  kedvezményezettnek  különös  súllyal  kell  figyelembe vennie  a   társadalombiztosítás  történetileg  kialakult helyzetét és  működését atekintetben, hogy nem tőkésített vagy más  módon értékálló vagyonból gazdálkodik, hanem az aktív generációk  pillanatnyi befizetéseit éli fel ( akik éppen csak  reménykedhetnek a  jövőben ) .  Vagyis  ez  a finanszírozás még kockázatosabbá teszi a rendszert. Minél távolabb    esik     a    szolgáltatás    ideje,    annál beláthatatlanabb,    mire     lesz    képes    akkor    a társadalombiztosítás. Ezért a  szerzett jogok  védelme szempontjából  nem lehet közömbös az ígért szolgáltatás időtartama. A rövid és meghatározott időre szóló szolgáltatások, mint a gyes,  gyed és gyet, nem csak a tárgyuk, hanem a rövid, belátható  bizalmi   idő  miatt   is  fokozott   védelmet élveznek. Éppen ezért  idő előtti  megszüntetésük a  jogbiztonságot jelentő    szerzett     jogokat    sérti    meg,    ezért alkotmányellenes. Más a  módja és  mértéke a  védelemnek az  egy generációs időre  szóló  családi  pótlék  esetében,  ahol  a  hosszú teljesítési  időre   figyelemmel  a   gazdasági   helyzet változása  már  megalapozottabb  indoka  lehet  az  állam részéről tervezett időközbeni változtatásnak. A várományok  és szolgáltatások  védelme attól függően is erősebb, hogy  áll-e velük  szemben a  jogosultnak  saját anyagi  szolgáltatása   is.  A   járulék   fejében   járó szolgáltatás  megvonása   vagy  jogalapjának  kedvezőtlen megváltoztatása  az  alapjogi  sérelem  ismérvei  szerint bírálható el. Ezt az Alkotmánybíróság az eddigiekben mint a biztosítási elem elsőbbségét  vallotta a  társadalombiztosítás vegyes rendszerén  belül.   A  járulékkal   fedezett   időszakra feltétlenül  szolgáltatni   kell  a  nyugdíjat,  különben szerzett jogtól  fosztanák meg  a  jogosultat  ( 11/1991. ( III. 29. ) AB határozat, ABH 1991, 35 ) ; a  biztosítás szabályai    szerint    számított    nominális    nyugdíj sérthetetlen, a  biztosítás  és  szolidaritás  arányainak önkényes megváltoztatása  alkotmányosan kizárt ( 26/1993. ( IV. 29. ) AB határozat, ABH 1993, 200 ) . Valamely szolgáltatás  átmenet  nélküli  megváltoztatása, vagy   "lecsúsztatása"    azonban   a   biztosításból   a segélyezésbe abban  is a jogi pozíció lényeges változását hozza, hogy  a bizalomvédelem  szempontjából egy gyengébb kategóriába   kerül   az   érintett   ( megszűnik   a   - tulajdonvédelem- ) ,  s   ez  fölér  egy  alapjogba  való beavatkozással. Az   ilyen    változás   alkotmányossága    is   eszerint vizsgálandó. A  biztosítási és  szolidaritási elem aránya önkényes megváltoztatásának alkotmányellenessége ebben az összefüggésben értelmezendő.  Önmagában  ugyanis  nehezen fejthető szét,  hogy a  járulékból  milyen  részből  lesz saját   ellátás,    és   mit   fordítanak   másokra.   Az alkotmányellenes,   ha   az   arányok   olyan   mértékben eltolódnak, hogy  az eddigi  védelem szintje  minőségileg gyengébbre változik, s ennek nincs alkotmányos indoka. A társadalombiztosítási  jogviszonyokat a maguk egészében kell kezelni. A rendszer  részei a járulékfizető munkáltatók ( megbízók stb. ) is. A finanszírozás technikai felépítése szerint a járulék  egy  részét  a  munkáltató  fizeti  be  -  de  a kifizetett személyi  jövedelem után.  A közvetlen levonás olyan, mint  az adóelőleg,  elvileg ki is lehetne fizetni és  a   jogosulttal   azonnal   befizettetni.   Ezért   a biztosítási elemmel  járó összes  garancia arra  tekintet nélkül megilleti  a kedvezményezettet,  hogy ki  fizeti a járulékot az ő javára. A jelen  rendszerben a munkáltató kötelessége a befizetés nagyobbik része, neki kell tulajdonával úgy gazdálkodnia, hogy  ennek   a  kötelezettségének   eleget   tegyen.   A bizalomvédelem  -   úgy  is,   mint   tulajdon   alapjogi védelmének része - őrá is kiterjed. Mindazon társadalombiztosítási  szolgáltatások  esetében, ahol   a    biztosítási   elem    szerepet   játszik,   a szolgáltatások   csökkentésének   vagy   megszüntetésének alkotmányossága  a   tulajdonvédelem   ismérvei   szerint bírálandó el. A    tulajdon     alapjogi    védelmének    kiterjesztése társadalombiztosítási szolgáltatásokra  és  várományaikra az Alkotmánybíróságnak  a tulajdon funkciójáról kifejtett felfogásába illeszkedik.  "Az Alkotmány  a  tulajdonjogot mint az  egyéni cselekvési  autonómia hagyományos  anyagi alapját részesíti  védelemben. Az  alkotmányos védelemnek úgy  kell   követnie  a  tulajdon  társadalmi  szerepének változását, hogy  közben  ugyanezt  a  védelmi  feladatot elláthassa. .  . . Az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a tulajdon egykori  ilyen szerepét  átvevő vagyoni jogokra, illetve  közjogi   alapú  jogosítványokra   is  ( például társadalombiztosítási igényekre ). " ( 64/1993. (XII.22.) AB  határozat, ABH 1993, 380 ) Ennek  jegyében  védte  az Alkotmánybíróság  az  egyházak,  köztestületek és főleg a helyi önkormányzatok  vagyonát is azzal az indokkal, hogy az  autonómiájuk   alapja.  ( 4/1993.   ( II.  12.  )  AB határozat,  ABH   1993,  66,  72 )  A  tulajdonvédelemben végbement változás az irodalomban is sokszorosan tárgyalt és általában elfogadott. Az emberek  túlnyomó többsége  ma  nem  "önnyugdíjas",  s inaktív korára  társadalmi és  gazdasági biztonságát  nem saját dologi  javai jelentik,  hanem eleve  úgy él,  hogy munkája eredményének  egy részét a társadalombiztosításba ruházza be,  s annak  a szolgáltatásai látják el a szűken értelmezett polgári  jogi  vagyon  biztonságot  garantáló feladatát. Ha pedig javait törvény vonja el erre a célra, törvénynek kell a tulajdonéval összehasonlító biztonságot nyújtania. Ugyanez  érvényes a  betegség, vagy  más okból bekövetkező keresetkiesés  esetén való ellátásra, továbbá a gyermekvállalásból  és -nevelésből  adódó többletterhek fedezésének arra  a részére is, amelyet járulékfizetéssel ellentételez a  biztosított.  ( A  védelem  szempontjából nincs  jelentősége   annak,   hogy   a   szolgáltatás   a járulékfizetési szakasz után, vagy közben esedékes-e. ) A  tulajdonvédelem   a  társadalombiztosítás   terén  sem veszíti  el   kapcsolatát   a   saját   vagyonnal,   vagy értékteremtő munkával.  Ezért különböztetjük  meg a saját járulékkal  megfizetett,   "biztosítási"   szolgáltatások teljesebb  védelmét   a  segélyezési   típusú  juttatások csekélyebb védelmétől. A tulajdonvédelem addig terjedhet, amíg a szolgáltatás ugyanazt a funkciót látja el, amire a dologi vagyon is szolgálna, amiből az is következik, hogy ez a  tulajdonsága  nem  szüntethető  meg.  Ugyanakkor  a pontos megfelelést  a saját  befizetés és  a szolgáltatás között  a   társadalombiztosítás  működési   módja  ( nem tőkésített vagyon )  és a beleépített szolidaritási elem, valamint  a   hosszú  távon   a  járulékfizető  által  is hordozott kockázat kizárja. Az Alkotmánybíróság a tulajdon mint alapjog védelméről és a tulajdon  szociális kötöttségéről  vallott felfogását a 64/1993. ( XII. 22. ) AB határozatban fejtette ki. Többek között  kimondta,  hogy  az  alkotmányos  tulajdonvédelem terjedelme mindig  konkrét :  függ a  tulajdon alanyától, tárgyától és  funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. ( ABH  1993, 380 )  Másrészt  azt  is  leszögezte  az Alkotmánybíróság, hogy  a  védelmi  kör  kiterjesztésével egyidejűleg   a   "tulajdon   szociális   kötöttségei   a tulajdonosi     autonómia     messzemenő     korlátozását alkotmányosan lehetővé  teszik. .  . . Az alkotmányossági kérdés  az   lett,   hogy   milyen   esetekben   kell   a tulajdonosnak    a    közhatalmi    korlátozást    minden ellenszolgáltatás nélkül  eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt  kártalanításra.  .  .  .  Az  állami  beavatkozás alkotmányossága     megítélésének      súlypontja,     az alkotmánybírósági értékelés  voltaképpeni tere  a cél  és eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett.  " A  korlátozáshoz a  13. § (2) szerint elég  a   "közérdek".  Ennek  megállapítása  a  jogalkotó feladata.   Az   Alkotmánybíróság   nem   a   törvényhozó választásának  feltétlen  szükségességét,  hanem  csak  a közérdekre   hivatkozás    indokoltságát,   továbbá   azt vizsgálja,  hogy   a  "közérdekű"   megoldás  nem  sért-e valamely   más    alkotmányos   jogot.    A    korlátozás arányosságára   viszont    az   Alkotmánybíróság   eddigi gyakorlata számos ismérvet kínál. ( ABH 1993, 380-382 ) Az  arányosság   vizsgálatának  ezekben  a  kereteiben  a társadalombiztosítási   jogviszony    sajátosságait    is figyelembe   vevő    eszközt   nyerünk   arra,   hogy   a változtatások alkotmányos  vizsgálata  során  a  változás célját   és   eszközét   összemérjük.   A   szolgáltatás- csökkentéseket    indokoló     "közérdek",    az    egész társadalombiztosítás-rendszer     működőképessége      és fennmaradása,  az   állam  helytállásának   külső  és   a társadalombiztosításban rejlő  okok miatti  megnehezülése ( beleértve    a    járulékok    behajthatatlanságát    a munkáltatóktól ) alkotmányjogi kategóriával értékelhetővé válik. Azokban az esetekben azonban, ahol a biztosítási elem nem játszik  szerepet  -  vagy  ez  a  szerepe  végérvényesen megszűnt, -,  nem a  tulajdon alapjogi  védelme, hanem  a jogállamiság  legfontosabb  összetevője,  a  jogbiztonság követelményei  alapján   kell   eldönteni   a   szociális ellátásokba   való   beavatkozás   alkotmányosságát.   Az Alkotmánybíróság  számos   határozatban  fejtette   ki  a jogbiztonság tartalmát.  Ezek  között  jelentős  hányadot képviselnek  azok   az   ítéletek,   amelyek   jogszabály hatálybalépése kapcsán  az új rendelkezések alkalmazására való  felkészülési   időt   alkotmányos   követelményként határozzák meg.  ( 7/1992. I.  30. )  AB  határozat,  ABH 1992, 47;  25/1992. ( IV.  30. )  AB határozat, ABH 1992, 132; 28/1992.  ( IV. 30.  ) AB  határozat, ABH 1992, 156- 159; 57/1994 ( XI. 17. ) AB határozat, ABH 1994, 324 ) A  családi   pótlék  esetében   nem  a  korábbi  rendszer megváltoztatása  jelenti  az  alkotmányossági  problémát, hanem az,  hogy a  már megszerzett jogosítványokat minden átmenet nélkül  váltja fel  egy más  alapú rendszerrel. A Gst.  rendelkezéseinek   kialakításánál  figyelmen  kívül hagyta a  jogalkotó  azt,  hogy  a  család  megélhetésére vonatkozó  hosszú   távú  döntéseiben  jelentős  szerepet játszott a  részére már  folyósítás alatt lévő rendszeres ellátás, ígért  váromány mind  a gyermek  vagy  gyermekek vállalására, mind  pedig iskoláztatásukra, neveltetésükre irányuló  állásfoglalásoknál.   Bár  a   családi   pótlék önmagában soha  nem fedezte  a gyermeket  nevelő családok anyagi  kötelezettségeit,   de  kiszámíthatósága  folytán viszonylagos stabilitást biztosított az ellátásukban. Az állam  a Gst.  -ben  megjelenő,  az  ország  hátrányos gazdasági helyzetét  figyelembe vevő  döntései  nyomán  e rendszerbe oly módon avatkozik bele, hogy a beavatkozások hatásai nem  ismertek, de  nem ad  lehetőséget arra  sem, hogy  a   család   felkészülhessen   a   családi   pótlék megváltozott rendszeréből  és a  párhuzamosan jelen  lévő egyéb  terhekből  ( gyermekruházati  támogatások  hiánya, tankönyv  árak,  tandíjak,  a  család  egyéb  megélhetési terhei )   rá    háruló   szükséges    családfenntartási, családalapítási, iskoláztatással kapcsolatos döntésekre. Minthogy a  családi pótlékra  vonatkozóan már megszerzett jogok megvonását,  illetve  átalakítását  a  Gst.  szinte azonnali   hatállyal    rendelte   el    bevezetni,    ez alkotmányellenes helyzetet teremtett. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a  korábbi rendelkezéseknek  megfelelően megszerzett családi  pótlékok  megszüntetéséről,  a  Gst. hatályba léptető rendelkezéseinek alkotmányellenességéről a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.                           III. A gyermekeket  és az  anyákat az  Alkotmány külön is védi ( az Alkotmány  15. §  16. § 66. § (2) bekezdése, a 67. § (1) bekezdése ) .  Ezért a  már megszerzett  jogokba való beavatkozás   alkotmányosságának   vagy   önkényességének megítélésénél az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem elégséges a  beavatkozás gazdasági  indokaira hivatkozni, az említett  alkotmányos rendelkezések  érvényesülését is vizsgálni szükséges. A társadalomnak ugyanis elemi érdeke fűződik ahhoz,  hogy a  jövőben  is  legyen  olyan  aktív népesség, amely képes realizálni az állami kötelezettség- vállalásokat. Az Alkotmánybíróság  az abortuszról  szóló  határozatában részletesen  kifejtette,   hogy  az   állam   intézményes kötelessége  védeni   az  emberi   életet,  beleértve   a keletkezőben lévő  emberi életet  és a jövendő generációk életfeltételeinek biztosítását  is. (  64/1991. (XII.17.) AB határozat, ABH 1991, 228, 303. ) Az Alkotmánybíróság  szerint az Alkotmány lehetővé teszi, hogy  a  törvényhozó  úgy  döntsön,  hogy  a  magzat  nem személy, nem  jogalany. Az  abortuszt azonban  - az  élet védelmére  irányuló   kötelezettségei   folytán   -   nem engedhető meg  korlátlanul és  indok nélkül.  ( ABH 1991. 316. ) Több  alkotmánybíró   párhuzamos  indokolása  szerint  az abortusz alkotmányosságának megítélésébe be kell vonni az anyákat a  gyermek  születése  előtt  és  után  megillető támogatást és  védelmet ( Alkotmány  66. § (2) bekezdés ) és a gyermeket az Alkotmány szerint megillető védelmet és gondoskodást is. /Alkotmány 67. § (1) / Bár  az   Alkotmány  rendelkezéseiből   közvetlenül   nem vezethető  le   a  terhességi  -  gyermekágyi  segély,  a várandóssági pótlék  az egyéb  szolgáltatások vagy akár a családi pótlék  konkrét szabályozása  vagy mértéke, annak eldöntésénél   azonban,    hogy   valamely   szolgáltatás tényleges   kialakítása   nem   áll-e   ellentétben   más alkotmányos joggal, az Alkotmánynak az élethez való jogra vonatkozó  rendelkezéseit   ( 54.  §  (1)  bekezdés )  is figyelembe kell venni. Az anya  önrendelkezési jogának  a hatályos  jog szerinti messzemenő figyelembe  vétele ugyanis  megfelelő  pozitív ellensúlyokat követel  meg a  gyermekvállalást  elősegítő intézkedések területén.  A gyed és az 1993-ban bevezetett várandóssági   pótlék   intézménye   kifejezetten   ilyen bátorító intézmény  volt. Azonnali megszüntetésük - mivel a  gyes   új  szabályai  nem  képezhetnek  összehasonlító kompenzációt, ugyanígy  a terhesség  negyedik  hónapjától biztosított várandóssági  pótlékot felváltó,  a szüléskor nyújtandó egyszeri  anyasági támogatás  -, felborítja  az állam   életvédelmi    kötelezettsége    és    az    anya önrendelkezési  jogának  elismerése  közötti  egyensúlyt. Ezzel alkotmányellenes helyzet állhat elő. Az Alkotmánybíróság  az anya  terhességének 4. hónapjától járó várandósági pótlék, valamint a gyermek 2 éves koráig járó  gyermekgondozási   díj  megszüntetésére   vonatkozó rendelkezések     hatálybaléptetési     szabályait     is megsemmisítette.  A   jogalkotónak  e   rendelkezések  új hatálybaléptetési időpontjának  meghatározásán  túlmenően arról is  gondoskodnia kell,  hogy  az  ezen  intézmények helyébe lépő  ellátási  formák  összhangban  legyenek  az államnak    az     Alkotmányból     eredő     életvédelmi kötelezettségével és  biztosítsák az  anya önrendelkezési jogának gyakorlását. Az   Alkotmánybíróság    határozata   folytán    a   Gst. hatálybaléptető rendelkezéseinek  egy része, ezen belül a T. 25/A.  §-át hatályon  kívül helyező,  a  magzatvédelmi törvény  1.   §-ának  módosítását  elrendelő  §  nem  lép hatályba  az  eredetileg  meghatározott  időpontban  :  a hatálybalépés új időpontjának meghatározása a jogalkotóra tartozik. Az Alkotmánybíróság  ezzel a  döntéssel arra  is rámutat, hogy az államnak a szociális ellátás egésze átalakítására irányuló döntései  meghozatala és  bevezetése  előtt,  az ország   pénzügyi,    gazdasági   helyzetére    vonatkozó szempontok mellett figyelembe kell vennie az Alkotmányból kifejezetten reá  háruló, az  anya, a család és gyermekek védelmére vonatkozó kötelességeit is. A társadalom  jelentős részét  érintő szociális  ellátási rendszer  átalakítását  célzó  jogszabályi  rendelkezések bevezetésénél, hatályba  léptetésénél pedig  az Alkotmány 2. §-  a szerinti  jogállamiságnak megfelelő követelmény, hogy az  állam magatartása  legyen kiszámítható,  mind  a természetes, mind  a jogi személyek, mind gazdasági, mind a családi vagy egzisztenciális döntéseknél megalapozottan tudjanak  tervezni,   és  következtetni   az  államnak  - jogszabályokban testet öltő- akaratára. Az   Alkotmánybíróság   megállapította,   hogy   a   Gst. hatálybaléptetése  azáltal,  hogy  a  szociális  ellátási rendszer  egészét   átalakító,   egyes   szolgáltatásokat megszüntető rendelkezéseit  1995. július 1-jével rendelte alkalmazni -  még, ha  egyes szolgáltatások  teljesítését 1995. december  31-ig vállalta is, - e követelménynek nem felel meg, ezért alkotmányellenes. Ezért az  Alkotmánybíróság a  Gst. -nek  az  anyák  és  a gyermeket nevelő  családok szociális ellátására vonatkozó rendelkezései    bevezetéséről,     hatálybaléptetéséről, illetőleg  egyes  korábbi  rendelkezések  hatályon  kívül helyezéséről szóló  §-ait a  rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette. E rendelkezések sorsát osztják a Gst. végrehajtása tárgyában kibocsátott kormányrendeletek kapcsolódó szabályai is.                     Dr. Sólyom László                    előadó alkotmánybíró                 az Alkotmánybíróság elnöke                     Dr. Kilényi Géza                    előadó alkotmánybíró                       Dr. Ádám Antal                       alkotmánybíró          Dr. Lábady Tamás      Dr. Schmidt Péter           alkotmánybíró          alkotmánybíró     Dr. Szabó András          Dr. Tersztyánszky Ödön       alkotmánybíró               alkotmánybíró                     Dr. Zlinszky János                       alkotmánybíró Dr. Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos indokolása Egyetértek a  határozatnak mind rendelkező részével, mind indokolásával. Mégis  úgy ítélem, hogy a vizsgált törvény átfogó jellegéből és megfogalmazott céljából következő és annak a  "csomagban"  megjelenő  megvalósításából  kitűnő összefüggő jogalkotói  reformtervezet  alkotmányosságának elvi elemzése az indokolásnál átfogóbban szükséges. Az  Alkotmány   bevezető  része   előírja   a   szociális piacgazdaságot   megvalósító    jogállamra   való   békés átmenetet mint  alkotmányos célt.  A piacgazdaságra  való átmenet során  az állam  a gazdaság jelentős területeiről visszavonul,  azokat   magánkézbe  adja   és  ezáltal   a magánérdek, magánvállalkozás  és kezdeményezés váltja fel az  állami  tervezés  és  irányítás  eddigi  szerepét.  A társadalomnak a  társadalmi  termelés,  életszínvonal  és személyi méltóság  emelése  érdekében  e  folyamat  során jelentkező hátrányokat vállalnia kell, mert összességében a folyamat  az egyének  és a  közösség  érdekét  egyaránt szolgálja.  A   szociális  piacgazdaságra   való  átmenet követelménye  mindazonáltal,  hogy  az  átmenet  során  a jogállam biztosítsa  a szociális  védőhálót  mindazoknak, akik az új rendre felkészülni idejében nem tudtak, akiket a  piaci   viszonyok  szabad   érvényesülése   aránytalan hátránnyal sújt,  vagy akik koruk, egészségi állapotuk és egyéb ok  miatt az új viszonyokra átállni már képtelenek. Ha az  így hátrányos helyzetbe kerülők az előző szociális rendben    állami     ígérvényt    szereztek    szociális biztonságukra, részükre  azt az  Alkotmány  70/E  szakasz első fordulata  biztosítja, összhangban a tulajdonvédelem alkotmányos követelményeivel.  Ha ilyen  garancia  nélkül ugyan,  de  létalapjukat  vesztik  önhibájukon  kívül  az átállás  következményeképp,  az  Alkotmány  70/E  szakasz második   fordulata    kötelezi    a    17.    szakaszban megfogalmazott elv  alapján az  Államot a megélhetésükhöz szükséges ellátás ( kiegészítés ) biztosítására. A piacgazdaságra való átmenet során az Állam kivonulása a gazdaságból  és   egyéb  magánautonómia   körébe   kerülő közfeladatok intézése  területéről eleve  azzal jár, hogy az államháztartás  terhei csökkennek, az államapparátus a célszerű és  hatékony méretre  módosítandó.  Ennek  során ügyelni  kell   arra,  hogy  az  állami  anyagi  eszközök felhasználása közérdekű  módon, arányosan  történjék :  a piacgazdaság  magával   hozza,  hogy   a  piachoz  jobban alkalmazkodó egyedek anyagi érvényesülése kiugró előnnyel járjon, de  a  jogállam  követelménye,  hogy  az  állami, közteherviselésből   fedezett,   források   felhasználása törvényes, nem egyedi, hanem köz érdeket szolgáló legyen. A   közteherviselés    alkotmányi   követelménye   ( 70/I szakasz ) mind  a közterhek arányos vállalását, mind azok célszerű, átlátható  és lelkiismeretes,  felelősségteljes felhasználását is előírja a jogállamiság keretei között. A közterhek  alakulásában közre  hatnak  egyrészt  állami közvetlen  feladatok   fedezését  szolgáló  tényezők,  de másrészt olyan  alkotmányos költségtényezők is, amelyeket alkotmányosan   védett    társadalmi    érdekek    állami biztosítására,   vagy   egyes   rétegek   által   vállalt társadalmi  szintű   többletterhek  kiegyenlítésére  kell fordítani.  Noha   a  cél  az  állam  másodlagos  elosztó szerepének  minimálisra  csökkentése  a  piacgazdaságban, mégsem lehet  a szociális  piacgazdaságban ettől teljesen eltekinteni, noha  az állami  pénzeszközök  új  módszerű, hatékonyabb  elosztása,   kizárólag  tényleges  és  jogos igények támogatása,  a felesleges  kiadások megszüntetése nyilván fontos közérdek. Feladatként a  társadalmi terhek  forrásainak biztosítása között  az   iparfejlesztés,  a   piac  megteremtése,   a természeti  erőforrásokkal   való  hatékony   és   kímélő gazdálkodás mellett  tényezőként jelentkezik a társadalom emberi    tényezőjének     "újratermelése"     is.     Az Alkotmánybíróság határozata  is rámutat, hogy a szociális biztonságot a  jelenlegi rendszerben  nem a  felhalmozott javak értékálló  tőkésítése, hanem  a mindenkori  termelő népesség tehervállalása biztosítja és fogja biztosítani a jövőben is.  Még a  felhalmozott tőke  sem  tud  termelni emberi közreműködés  nélkül. Az  Alkotmány 15.  , 16. 66. 2 ) ,  67.  1 )  és  3 )  szakaszai  ezért  írják  elő  a családok,  a  szülők,  az  ifjúság  fokozott  alkotmányos védelmét, a  törvényalkotóra bízva,  hogy a  támogatás és védelem rendszerét kialakítsa, szabályozza. Külön utal az Alkotmány    70     2 )    szakasz    arra,    hogy    az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését  célzó  intézkedéseket kell a  törvényhozónak  tennie,  míg  a  70/B  szakasz  a termelésben   részt    vevők   megfelelő    jövedelemhez, pihenéshez való  jogát rögzíti ( és közvetve tiltja annak közcélra való aránytalan igénybevételét, elvonását ) . Ha  mindezen   alkotmányos   intézkedéseket   összhangban szemléljük azzal,  hogy jelenlegi  jogrendünk a  szülőket kötelezi gyermekeik tartására, taníttatására, nevelésére, és hogy  ezen terhek  szigorúan anyagi  része  kifejezett társadalmi célt  szolgál, ha  figyelembe vesszük,  hogy a jövő  nemzedék  ellátásában,  eltartásában  a  társadalom különböző rétegei  egyenlőtlenül vesznek  részt, s hogy e terhek annál  jelentősebb esélyegyenlőtlenséget okoznak a gyermeket   ellátóknak,    minél   igényesebben,    minél célszerűbben    tesznek     eleget    szülői     eltartói feladataiknak, akkor  azt kell  megállapítanunk,  hogy  a jelenleg tárgyalt,  a gazdasági stabilizációt mint helyes és szükséges  társadalmi célt  szolgáló  törvénycsomag  a családvédelem és  esélyegyenlőség, valamint  a társadalmi reprodukció  terheinek   arányos  viselése  szempontjából távolról  sincs   összhangban  az   idézett   alkotmányos elvekkel és rendelkezésekkel. Az Alkotmánybíróság  nem kívánja megkötni a törvényalkotó kezét  a  helyes  megoldások  keresésében,  de  fel  kell hívnia, a határozatban foglaltnál kifejezettebb formában, a jogalkotót arra, hogy csak az alkotmányos, a társadalom erkölcsi és  szociális igazságossági  érzékének megfelelő megszorító megoldások  kiválasztása, megkövetelése esetén számíthat   arra    a    társadalmi    egyetértésre    és együttműködésre,     ami     a     reformok     sikerének nélkülözhetetlen  előfeltétele.   A  jelenlegi  szociális ellátási    rendszer    lehet    elavult,    tartalmazhat visszásságokat,   nyújthat   felesleges   támogatást   is helyenként, de  egészében ma  is távol  áll attól, hogy a társadalmi  reprodukció   terheinek   egyenlő   viselését biztosítsa.  Távlatilag  ma  is  a  társadalmi  egyensúly folyamatos  romlásának   irányába  hat  és  a  társadalom minőséget is  rontja hosszú távon. Nem túlkedvezményezi a népesség reprodukcióját  vállaló  réteget  összességében, hanem  az   alkotmányosan  elvárható   szintnél   kevésbé támogatja. Úgy tűnik,  hogy a  jelenlegi "csomagtörvény",  ahelyett, hogy ígérete  szerint a  stabilizáció irányába  hatna,  e különbségeket   még    fokozza,   hisz   az   utódnevelés feltételeit  többszörösen   elnehezíti.  Eddig  megjelent rendelkezései hosszú  távon kifejezetten  ellentétesek  a társadalmi-gazdasági stabilizáció  igényével és céljával. A  jogalkotónak   legalábbis  a   hosszú  távú   rendezés elfogadható tervét a társadalom elé kellene tárnia ahhoz, hogy akár  csak a  jelenlegi hátrányos megkülönböztetések fenntartását  is   indokolni  tudja.  Azok  súlyosbítása, kivált  a  költségvetés  egésze  szempontjából  elenyésző számszerű megtakarítások látszólagos előnyei kedvéért, az Alkotmány  betűjével   és  szellemével   aligha   hozható összhangba. Az  Alkotmánybíróság döntése a jogalkotónak a hiányzó összhang  megteremtésére  módot  ad.  Indokolt  e lehetőségre mint  szükségességre  a  figyelmet  külön  is felhívni. Budapest, 1995. június 30.                                        Dr. Zlinszky János                                           alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	On the Economic Stabilisation Act that annulled or altered the conditions of child care benefits
Number of the Decision: .	43/1995. (VI. 30.)
Date of the decision: .	06/30/1995
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1995-2-004?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.