A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének
utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló
indítványok, valamint alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta
a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978.
évi IV. törvény 92. § (1) bekezdése alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat
elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a büntető jogszabályok módosításáról
szóló 1998. évi LXXXVII. törvény, valamint a Legfelsőbb Bíróság
3/2002. BJE büntető jogegységi határozata
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére,
továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt és indítványt
visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Kaposvári Városi Bíróság 9. B.
1029/2001/2. számú, illetve a Somogy Megyei Bíróság 3 Bf.
975/2001/2. számú végzésének alkotmányellenessége
megállapítására és megsemmisítésére, illetve a bíróságoknak a
konkrét ügyben az összbüntetési eljárás lefolytatására történő
utasítására irányuló alkotmányjogi panaszt, továbbá a
Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma és a Megyei Bíróságok
kollégiuma jogértelmezési kérdésekben kialakított, 1999.
február 22-i és 1999. május 18-i álláspontja vonatkozásában
előterjesztett alkotmányjogi panaszt és indítványt, valamint a
bíróságoknak az összbüntetési eljárás során követett
jogalkalmazói gyakorlata vizsgálatára vonatkozó alkotmányjogi
panaszt és indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz egy alkotmányjogi panasz és több
indítvány érkezett a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi
IV. törvénynek (a továbbiakban: Btk.) az összbüntetésbe
foglalásra vonatkozó 92. § (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb
Bíróságnak az összbüntetési eljárásra vonatkozó jogegységi
határozata, illetve állásfoglalásai alkotmányellenességének
megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Az indítványok az
összbüntetési eljárás során követett jogalkalmazói gyakorlat és
egyedi ügyek alkotmánybírósági felülvizsgálatát is
kezdeményezték.
Az Alkotmánybíróság az ügyeket — tartalmi azonosságukra és
tárgyi összefüggésükre tekintettel — az Alkotmánybíróság
ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló,
módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.)
Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) (ABH 2003, 2065.) 28. §
(1) bekezdésének megfelelően egyesítette, és egy eljárásban
bírálta el.
2.1. Valamennyi indítvány kiváltó oka, hogy a büntető
jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény (a
továbbiakban: Btkm.) – 1999. III. 1-jei hatállyal –
megváltoztatta az összbüntetésbe foglalás szabályait. A
változás lényege, hogy az összbüntetésbe foglalási eljárást
csak akkor kell lefolytatni, ha a több, határozott ideig tartó
szabadságvesztésre ítélt elkövető valamennyi ügyben elbírált
bűncselekményét a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése
előtt követte el.
2.2.1. Az alkotmányjogi panasz előterjesztője – ismételt
főtitkári tájékoztatás ellenére is – azt kérelmezte, hogy az
Alkotmánybíróság a Btkm.-t „alkotmányossági szempontból
vizsgálja felül.” A törvényen belül konkrét rendelkezést nem
jelölt meg. Álláspontja szerint a törvény azért sérti az
Alkotmány 57. § (4) bekezdését és az 55. § (1) bekezdését, mert
az összbüntetésbe foglalási feltételek szigorodása azokra az
elítéltekre is kihat, akik valamely cselekményüket még a
módosítás hatályba lépése előtt követték el. A Btkm.-ben a
törvényhozónak intézkednie kellett volna arról, hogy a
szigorúbbá vált törvénynek ne legyen visszaható hatálya. A
panasz ezen része tehát tartalmilag mulasztás megállapítására
irányul.
Az alkotmányjogi panasz előterjesztője kérte azt is, hogy az
Alkotmánybíróság a Kaposvári Városi Bíróság 9. B. 1029/2001/2.
számú, illetve a Somogy Megyei Bíróság 3 Bf. 975/2001/2. számú
határozatának alkotmánysértő voltát is állapítsa meg, s
rendelje el az érintett bíróságoknál az eljárás folytatását. A
panaszt a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma és a Megyei
Bíróságok (Fővárosi Bíróság) büntető kollégiuma 1999. február
22-i és 1999. május 18-i álláspontjára is kiterjesztette.
Általában is kérte az összbüntetési eljárással kapcsolatos
jogalkalmazási gyakorlat „jogszabálysértő” voltának kimondását
és az ez alapján lefolytatott ügyekben a döntések vizsgálatának
elrendelését.
Az eljárási határidők tekintetében az alkotmányjogi panasz
megfelel a formai követelményeknek.
2.2.2. Egy indítványozó – saját ügyéből kiindulva, de
utólagos normakontroll keretében – a Btk. 92. § (1) bekezdését
támadta. Az első indítványban az Alkotmány 57. és 70/A. §-ának
egészére hivatkozással kérte az alkotmányellenesség
megállapítását és a rendelkezés megsemmisítését. Az indítvány
szövegéből kikövetkeztethetően ténylegesen a diszkrimináció
tilalmába ütközőnek vélte, hogy a jelzett szabály csak ún.
quasi halmazatban álló elítéltetések esetén engedi meg az
összbüntetésbe foglalást. Ezen kívül szintén kifogásolta még a
bíróság ítélkezési gyakorlatát és kérte a „korábbi törvény
visszaállítását”, az ítélkezési gyakorlat anomáliáiba történő
alkotmánybírósági beavatkozást.
Második indítványában, illetve annak többszöri kiegészítése
során az Alkotmánynak a bíróság előtti egyenlőséget kimondó 57.
§ (1) bekezdésére hivatkozással elsősorban célszerűségi
szempontok alapján ítélte alkotmányellenesnek a Btk. 92. § (1)
bekezdését, illetve a Legfelsőbb Bíróság a 3/2002. BJE számú
jogegységi döntését. Arra hivatkozott, hogy ezek alapján,
valamint a kialakult ítélkezési gyakorlatra figyelemmel a quasi
halmazat hatálya alá nem tartozó, folyamatosan töltött
szabadságvesztés büntetések esetében – az összbüntetési
kedvezmény hiányában – aránytalanul hosszú büntetést kell az
elítéltnek kiállnia. Ez pedig nem áll összhangban a
bűncselekmény súlyával, az okozott kárral, és a rabtartás
költségeivel. Kifogásolta azt is, hogy a Btkm. nyomán
visszaható hatállyal érvényesülnek az összbüntetésbe foglalás –
korábbiaknál szigorúbb – feltételei, ami az Alkotmánynak a
bíróság előtti egyenlőséget garantáló 57. § (1) bekezdésén
kívül sérti a személyi szabadsághoz való jogot biztosító 55. §
(1) bekezdését is és diszkriminatív elbírálást idéz elő. Végül
a jogegységi határozatot az Alkotmány 77. § (2) bekezdésébe
ütközőnek is vélte. Mindezen felül – az előzőekkel azonos
alapon – a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma és a Megyei
Bíróságok (Fővárosi Bíróság) büntető kollégiuma 1999. február
22-i álláspontját szintén alkotmánysértőnek tartotta.
2.2.3. A harmadik indítványozó az Alkotmány 70/A. §-ára
hivatkozással a Btk. 92. § (1) bekezdése
alkotmányellenességének megállapítását kérte. Kérelmét – azon
kívül, hogy egyedi ügyében a bíróság megtagadta az
összbüntetésbe foglalási eljárás lefolytatását – nem indokolta.
II.
Az alkotmányjogi panasz és az indítványok részben
megalapozatlanok, részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványok és az
alkotmányjogi panasz elbírálhatóságát vizsgálta.
1.1. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során kialakította
azokat a minimális tartalmi és formai kritériumokat, amelyeknek
– az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdésére és 48. § (1)
bekezdésére figyelemmel – az indítványoknak és az alkotmányjogi
panaszoknak meg kell felelnie. Álláspontja szerint: az érdemi
alkotmányossági vizsgálat elvégzése csak akkor lehetséges, ha
az indítvány, illetve az alkotmányjogi panasz tartalmazza a
támadott jogszabály pontos megnevezését és az Alkotmány
megfelelő rendelkezésének megjelölése mellett, a benyújtás
alapjául szolgáló okot, valamint az Alkotmánybíróság döntésére
vonatkozó határozott kérelmet. Az Abtv. 37. §-a értelmében az
alkotmányellenesség utólagos megállapítását kezdeményező
indítványban javasolni kell a támadott rendelkezés teljes vagy
részbeni megsemmisítését (részletesen pl.: 440/1993. AB végzés,
ABH 1993, 910–911.; 472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.;
574/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1658.). Nem elegendő továbbá
az Alkotmány, illetve a támadott jogszabály egyes
rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a
megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az
alaptörvény felhívott rendelkezését [pl. 654/H/1999. AB
határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001,
1655.; 494/B/ 2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. Az
1405/B/1997. AB határozat összefoglalóan rámutatott, majd a
425/B/2005. AB végzés megerősítette, hogy a jogszabályokat
teljes egészükben támadó, vagy általánosságban, jogintézmények
lebontására átfogóan irányuló indítványok érdemi elbírálásra
alkalmatlanok (ABH 2006, 1081, 1088.; ABK 2008. június 1050,
1051.).
Az alkotmányjogi panasznak ezen kívül meg kell felelnie az
Abtv. 48. §-ában foglalt feltételeknek is. Alkotmányjogi
panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek
jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán
következett be, egyéb jogorvoslati lehetőséget már kimerítette
vagy más jogorvoslati lehetőség számára nem biztosított.
Eljárási szabály, hogy a panasz benyújtására a jogerős
határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül van mód [pl.
23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361, 362.; 46/2003. AB
határozat, ABH 2003, 488, 510.]. Alkotmányjogi panasz
mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására nem
terjeszthető elő, ez az Abtv. vonatkozó rendelkezéseiből nem
vezethető le (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.;
986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB
határozat, ABH 2006, 1369, 1373.).
Alkotmányjogi panasz és indítvány alapján az Alkotmánybíróság
csak akkor járhat el, ha az abban foglalt kérelem elbírálása az
Abtv. 1. §-a alapján hatáskörébe tartozik. Nem tartozik a
testület hatáskörébe a jogalkalmazói gyakorlat felülvizsgálata,
a – jogegységi határozatot leszámítva – a különböző szintű
bíróságok által kialakított, az ítélkezési gyakorlatot
orientáló közös „álláspontok”, állásfoglalások felülvizsgálata,
minthogy ezek – a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény
szerint nem is minősülnek jogszabálynak vagy az állami
irányítás egyéb eszközének. Nincs hatásköre az
Alkotmánybíróságnak a jogalkalmazói gyakorlat közvetlen
irányítására konkrét határozatok „alkotmányossági szempontú”
vizsgálata révén és nem utasíthatja a bíróságokat meghatározott
eljárások lefolytatására, döntések meghozatalára
(összefoglalóan pl: 57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991,
272, 277.; 1267/D1997. AB végzés, ABH 1998, 1131, 1132.;
744/B/2002. AB végzés, ABK 2008. június, 1072–1073.).
1.2. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint érdemi
vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat,
amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott
követelményeknek (pl. 472/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.;
630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.).
Az alkotmányjogi panasz és az indítványok – nagyobb részben –
nem teljesítik az 1.1. pontban részletezett minimális
kritériumokat. Az alkotmányjogi panasz előterjesztője és az
indítványozók is elsősorban egyedi ügyük felülbírálatát
kívánták elérni. Kérelmükben olyan (a szakmai eljárási
törvények szerint a rendes bíróságok előtti eljárásban részben
működő) jogi technikák alkalmazására vonatkozó igényeket
fogalmaztak meg, amelyek révén – az Alkotmánybíróság –
álláspontjuk szerint – közvetlenül beavatkozhat az ítélkezési
gyakorlatba. (Pl. ítéletek felülbírálata, a bíróságok utasítása
a konkrét eljárások folytatására és az ítélkezési gyakorlat
átalakítására.) A kérelmek végső soron azt célozták, hogy a
konkrét ügyekben, illetve a továbbiakban is általános érvénnyel
a Btkm. előtt hatályos törvény kerüljön alkalmazásra. Erre
irányult különösen a globálisan támadott Btkm. és a 3/2002. BJE
teljes körű megsemmisítését kezdeményező panasz és indítvány.
Az Alkotmánybíróság az 1.1. pontban kifejtettek alapján az
Ügyrend 29. § b), d) és e) pontja alapján visszautasította
mindazon kérelmeket, amelyek elbírálására nincs hatásköre,
amelyek esetében a hiánypótlás nem történt meg megfelelően,
illetve az alkotmányjogi panaszt azon az alapon is, mert nem
felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt
követelményeknek.
2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság az indítványoknak azon
részével foglalkozott érdemben, amelyek a Btk. 92. § (1)
bekezdését az Alkotmány 55. § (1), 57. § (1) és 77. § (2)
bekezdésére alapítva támadták.
2.1. Az indítványozók az Alkotmány 55. § (1) bekezdésének
sérelmét arra alapították, hogy a megváltozott szabályozás
következtében mindazon esetekben, ha az általuk elkövetett
cselekmények és jogerős elítéltetések nem állnak quasi
halmazati viszonyban, nem részesülnek az összbüntetés
kedvezményében. Így hosszabb időt kell büntetés-végrehajtási
intézetben tölteniük.
Az Alkotmánybíróság a 65/2003. (XII. 18.) AB határozatában a
személyi szabadság korlátozásának alkotmányossági kritériumait
általános érvénnyel foglalta össze. Ennek rövid lényege
szerint: az ezt előíró törvénynek tartalmaznia kell a
korlátozás okát, annak formáját, és az arra vezető eljárás, a
jogorvoslat szabályait. A korlátozás arányosságának megítélését
alkotmányi követelményeken alapuló tényezők befolyásolják,
amelyek közül meghatározó a szabadságelvonás időtartama,
indokoltsága, az azzal érintett személy részére megfelelő
körülmények és az őt megillető jogok gyakorlásának biztosítása,
valamint a jogtalan szabadságelvonás esetére biztosított
jogorvoslati jog, illetve az egyéb jogkövetkezmények,
kompenzációk meghatározása és azok megfelelősége (ABH 2003,
707, 716.).
Az indítványokból nem állapítható meg olyan körülmény, amely
kimutatható kapcsolatban állna a fenti kritériumok
bármelyikével is. Az összbüntetés a Btk. rendszerében nem új
elítéltetés, hanem az elítélt számára biztosított kedvezmény.
Az erre vonatkozó szabályozás megalkotása során a jogalkotót
széles mérlegelési jog illeti meg. Az a tény, hogy a jogalkotó
a szabályozást szigorúbb irányban megváltoztatta:
kriminálpolitikai döntés, s így nem lehet alkotmánybírósági
megítélés tárgya. Az Alkotmánybíróság már működése kezdetén
leszögezte, hogy önmagukban a jogpolitikai döntések
felülvizsgálata nem tartozik a kompetenciájába; e döntéseknek
csak a jogi normában testet öltött eredményét vizsgálhatja
(1214/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 573, 574.). Minderre
figyelemmel nincs értékelhető alkotmányjogi összefüggés a
támadott rendelkezés és az Alkotmány hivatkozott rendelkezése
között.
2.2. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a bíróság előtti
egyenlőségre vonatkozó tartalmát az Alkotmánybíróság korábbi
döntéseiben ugyancsak tisztázta. Az Alkotmánybíróság
értelmezésében „ez a szabály a bírói útra tartozó ügyek
tekintetében eljárási alapelvet fogalmaz meg. A bíróság előtti
egyenlőség a személyek általános jogegyenlőségének a bírói
eljárásra való vonatkoztatása.” Az erre vonatkozó garanciákat
elsősorban az eljárási törvények a perbeli pozíciók
egyenjogúságának, mellérendeltségének, a kétoldalú meghallgatás
követelményének szabályozásával biztosítják [összefoglalóan:
pl. 75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 382.].
Az indítványokban foglalt érvelések nem tartalmaznak olyan
körülményt, amelyből a jogérvényesítés során a jogalanyok
között fennálló egyenlőtlenségre lehetne következtetni. A
támadott jogszabály anyagi jogi természetű problémát vet fel,
az indítványok pedig a terhelteknek a jogszabály változás
előtti és utáni általános jogi helyzete összemérésére
vonatkoznak. Így tehát nem állnak összefüggésben az Alkotmány
most vizsgált rendelkezésével.
2.3. Az Alkotmány 77. § (2) bekezdésének azon rendelkezése:
mely szerint az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok
mindenkire egyaránt kötelezőek, szintén nincs alkotmányjogilag
értékelhető összefüggésben a támadott rendelkezés tartalmával.
Ezen alkotmányi rendelkezés nem alapozza meg a jogszabályok
megváltoztathatatlanságát, nem alapítható rá olyan igény, hogy
a büntető anyagi jogszabályok a terhelt számára kedvezőtlen
irányban ne módosuljanak.
A 2. pontban kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az
indítványokat elutasította.
Dr. Holló András
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró helyett
. |