Hungarian
Ügyszám:
.
1116/D/2001
Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 1116/D/2001. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2008/1852
.
A döntés kelte: Budapest, 11/10/2008
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

     Az   Alkotmánybíróság   jogszabályok   alkotmányellenességének
    utólagos    megállapítására   és   megsemmisítésére    irányuló
    indítványok, valamint alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta
    a következő

                             határozatot:

     1.  Az  Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978.
    évi  IV.  törvény  92.  § (1) bekezdése alkotmányellenességének
    megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló   indítványokat
    elutasítja.

     2.  Az  Alkotmánybíróság a büntető jogszabályok  módosításáról
    szóló 1998. évi LXXXVII. törvény, valamint a Legfelsőbb Bíróság
    3/2002.       BJE      büntető      jogegységi       határozata
    alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére,
    továbbá    mulasztásban    megnyilvánuló    alkotmányellenesség
    megállapítására  irányuló alkotmányjogi panaszt  és  indítványt
    visszautasítja.

     3.  Az  Alkotmánybíróság  a Kaposvári  Városi  Bíróság  9.  B.
    1029/2001/2.  számú,  illetve a Somogy  Megyei  Bíróság  3  Bf.
    975/2001/2.      számú      végzésének     alkotmányellenessége
    megállapítására és megsemmisítésére, illetve a  bíróságoknak  a
    konkrét  ügyben az összbüntetési eljárás lefolytatására történő
    utasítására   irányuló   alkotmányjogi   panaszt,   továbbá   a
    Legfelsőbb  Bíróság  Büntető Kollégiuma és a  Megyei  Bíróságok
    kollégiuma   jogértelmezési  kérdésekben   kialakított,   1999.
    február  22-i  és  1999. május 18-i álláspontja  vonatkozásában
    előterjesztett alkotmányjogi panaszt és indítványt, valamint  a
    bíróságoknak   az   összbüntetési   eljárás   során    követett
    jogalkalmazói  gyakorlata vizsgálatára vonatkozó  alkotmányjogi
    panaszt és indítványt visszautasítja.
                                 Indokolás

                                    I.

       1.  Az  Alkotmánybírósághoz egy alkotmányjogi panasz  és  több
      indítvány  érkezett a Büntető Törvénykönyvről szóló  1978.  évi
      IV.   törvénynek   (a  továbbiakban:  Btk.)  az  összbüntetésbe
      foglalásra vonatkozó 92. § (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb
      Bíróságnak  az  összbüntetési  eljárásra  vonatkozó  jogegységi
      határozata,   illetve  állásfoglalásai  alkotmányellenességének
      megállapítása  és megsemmisítése tárgyában. Az  indítványok  az
      összbüntetési eljárás során követett jogalkalmazói gyakorlat és
      egyedi    ügyek    alkotmánybírósági    felülvizsgálatát     is
      kezdeményezték.
       Az  Alkotmánybíróság  az ügyeket — tartalmi  azonosságukra  és
      tárgyi   összefüggésükre  tekintettel  —  az   Alkotmánybíróság
      ideiglenes   ügyrendjéről   és  annak   közzétételéről   szóló,
      módosított  és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001.  (XII.  3.)
      Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) (ABH 2003, 2065.) 28. §
      (1)  bekezdésének  megfelelően egyesítette, és  egy  eljárásban
      bírálta el.

       2.1.   Valamennyi  indítvány  kiváltó  oka,  hogy  a   büntető
      jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény  (a
      továbbiakban:   Btkm.)   –  1999.  III.   1-jei   hatállyal   –
      megváltoztatta   az  összbüntetésbe  foglalás   szabályait.   A
      változás  lényege,  hogy az összbüntetésbe  foglalási  eljárást
      csak  akkor kell lefolytatni, ha a több, határozott ideig tartó
      szabadságvesztésre  ítélt elkövető valamennyi  ügyben  elbírált
      bűncselekményét a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése
      előtt követte el.

       2.2.1.  Az  alkotmányjogi  panasz  előterjesztője  –  ismételt
      főtitkári  tájékoztatás ellenére is – azt kérelmezte,  hogy  az
      Alkotmánybíróság   a   Btkm.-t   „alkotmányossági   szempontból
      vizsgálja  felül.” A törvényen belül konkrét  rendelkezést  nem
      jelölt  meg.  Álláspontja  szerint a  törvény  azért  sérti  az
      Alkotmány 57. § (4) bekezdését és az 55. § (1) bekezdését, mert
      az  összbüntetésbe foglalási feltételek szigorodása  azokra  az
      elítéltekre  is  kihat,  akik  valamely  cselekményüket  még  a
      módosítás  hatályba lépése előtt követték  el.  A  Btkm.-ben  a
      törvényhozónak  intézkednie  kellett  volna   arról,   hogy   a
      szigorúbbá  vált  törvénynek ne legyen  visszaható  hatálya.  A
      panasz  ezen  része tehát tartalmilag mulasztás megállapítására
      irányul.
       Az  alkotmányjogi panasz előterjesztője kérte azt is, hogy  az
      Alkotmánybíróság a Kaposvári Városi Bíróság 9. B.  1029/2001/2.
      számú, illetve a Somogy Megyei Bíróság 3 Bf. 975/2001/2.  számú
      határozatának  alkotmánysértő  voltát  is  állapítsa   meg,   s
      rendelje el az érintett bíróságoknál az eljárás folytatását.  A
      panaszt  a  Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma és  a  Megyei
      Bíróságok  (Fővárosi Bíróság) büntető kollégiuma 1999.  február
      22-i  és  1999.  május  18-i álláspontjára  is  kiterjesztette.
      Általában  is  kérte  az  összbüntetési eljárással  kapcsolatos
      jogalkalmazási gyakorlat „jogszabálysértő” voltának  kimondását
      és az ez alapján lefolytatott ügyekben a döntések vizsgálatának
      elrendelését.
       Az  eljárási  határidők tekintetében az  alkotmányjogi  panasz
      megfelel a formai követelményeknek.

       2.2.2.   Egy  indítványozó  –  saját  ügyéből  kiindulva,   de
      utólagos  normakontroll keretében – a Btk. 92. § (1) bekezdését
      támadta. Az első indítványban az Alkotmány 57. és 70/A.  §-ának
      egészére    hivatkozással    kérte    az    alkotmányellenesség
      megállapítását és a rendelkezés megsemmisítését.  Az  indítvány
      szövegéből  kikövetkeztethetően  ténylegesen  a  diszkrimináció
      tilalmába  ütközőnek  vélte, hogy a jelzett  szabály  csak  ún.
      quasi  halmazatban  álló elítéltetések  esetén  engedi  meg  az
      összbüntetésbe foglalást. Ezen kívül szintén kifogásolta még  a
      bíróság  ítélkezési  gyakorlatát és kérte  a  „korábbi  törvény
      visszaállítását”,  az ítélkezési gyakorlat anomáliáiba  történő
      alkotmánybírósági beavatkozást.
       Második  indítványában,  illetve annak többszöri  kiegészítése
      során az Alkotmánynak a bíróság előtti egyenlőséget kimondó 57.
      §   (1)   bekezdésére  hivatkozással  elsősorban   célszerűségi
      szempontok alapján ítélte alkotmányellenesnek a Btk. 92. §  (1)
      bekezdését,  illetve a Legfelsőbb Bíróság a 3/2002.  BJE  számú
      jogegységi  döntését.  Arra  hivatkozott,  hogy  ezek  alapján,
      valamint a kialakult ítélkezési gyakorlatra figyelemmel a quasi
      halmazat   hatálya   alá  nem  tartozó,  folyamatosan   töltött
      szabadságvesztés   büntetések  esetében  –   az   összbüntetési
      kedvezmény  hiányában – aránytalanul hosszú büntetést  kell  az
      elítéltnek   kiállnia.   Ez  pedig  nem   áll   összhangban   a
      bűncselekmény  súlyával,  az okozott  kárral,  és  a  rabtartás
      költségeivel.   Kifogásolta  azt  is,  hogy  a   Btkm.   nyomán
      visszaható hatállyal érvényesülnek az összbüntetésbe foglalás –
      korábbiaknál  szigorúbb – feltételei,  ami  az  Alkotmánynak  a
      bíróság  előtti  egyenlőséget garantáló 57.  §  (1)  bekezdésén
      kívül sérti a személyi szabadsághoz való jogot biztosító 55.  §
      (1)  bekezdését is és diszkriminatív elbírálást idéz elő. Végül
      a  jogegységi  határozatot az Alkotmány 77. §  (2)  bekezdésébe
      ütközőnek  is  vélte.  Mindezen felül –  az  előzőekkel  azonos
      alapon  –  a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma és a  Megyei
      Bíróságok  (Fővárosi Bíróság) büntető kollégiuma 1999.  február
      22-i álláspontját szintén alkotmánysértőnek tartotta.

       2.2.3.  A  harmadik  indítványozó  az  Alkotmány  70/A.  §-ára
      hivatkozással     a     Btk.    92.     §     (1)     bekezdése
      alkotmányellenességének megállapítását kérte. Kérelmét  –  azon
      kívül,   hogy   egyedi   ügyében  a   bíróság   megtagadta   az
      összbüntetésbe foglalási eljárás lefolytatását – nem indokolta.

                                    II.

       Az    alkotmányjogi   panasz   és   az   indítványok   részben
      megalapozatlanok, részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok.

       1.   Az   Alkotmánybíróság  elsőként  az  indítványok  és   az
      alkotmányjogi panasz elbírálhatóságát vizsgálta.

       1.1.  Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során kialakította
      azokat a minimális tartalmi és formai kritériumokat, amelyeknek
      –  az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi  XXXII.  törvény  (a
      továbbiakban:  Abtv.)  22.  § (2)  bekezdésére  és  48.  §  (1)
      bekezdésére figyelemmel – az indítványoknak és az alkotmányjogi
      panaszoknak meg kell felelnie. Álláspontja szerint:  az  érdemi
      alkotmányossági vizsgálat elvégzése csak akkor  lehetséges,  ha
      az  indítvány,  illetve az alkotmányjogi panasz  tartalmazza  a
      támadott   jogszabály  pontos  megnevezését  és  az   Alkotmány
      megfelelő  rendelkezésének  megjelölése  mellett,  a  benyújtás
      alapjául  szolgáló okot, valamint az Alkotmánybíróság döntésére
      vonatkozó  határozott kérelmet. Az Abtv. 37. §-a értelmében  az
      alkotmányellenesség   utólagos   megállapítását    kezdeményező
      indítványban javasolni kell a támadott rendelkezés teljes  vagy
      részbeni megsemmisítését (részletesen pl.: 440/1993. AB végzés,
      ABH  1993, 910–911.; 472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.;
      574/B/2000.  AB végzés, ABH 2001, 1658.). Nem elegendő  továbbá
      az    Alkotmány,   illetve   a   támadott   jogszabály    egyes
      rendelkezéseire   hivatkozni,  meg  kell  indokolni,   hogy   a
      megsemmisíteni  kért  jogszabály miért és  mennyiben  sérti  az
      alaptörvény   felhívott  rendelkezését  [pl.   654/H/1999.   AB
      határozat,  ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés,  ABH  2001,
      1655.;   494/B/   2002.  AB  végzés,  ABH  2002,   1783.].   Az
      1405/B/1997.  AB  határozat összefoglalóan rámutatott,  majd  a
      425/B/2005.  AB  végzés  megerősítette, hogy  a  jogszabályokat
      teljes  egészükben támadó, vagy általánosságban, jogintézmények
      lebontására  átfogóan irányuló indítványok  érdemi  elbírálásra
      alkalmatlanok  (ABH 2006, 1081, 1088.; ABK 2008.  június  1050,
      1051.).
       Az  alkotmányjogi  panasznak ezen kívül meg kell  felelnie  az
      Abtv.   48.  §-ában  foglalt  feltételeknek  is.  Alkotmányjogi
      panasszal   az   fordulhat   az   Alkotmánybírósághoz,   akinek
      jogsérelme  az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása  folytán
      következett  be, egyéb jogorvoslati lehetőséget már kimerítette
      vagy   más  jogorvoslati  lehetőség  számára  nem  biztosított.
      Eljárási   szabály,  hogy  a  panasz  benyújtására  a   jogerős
      határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül van mód  [pl.
      23/1991.  (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361, 362.; 46/2003.  AB
      határozat,   ABH   2003,   488,  510.].  Alkotmányjogi   panasz
      mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására  nem
      terjeszthető  elő,  ez az Abtv. vonatkozó rendelkezéseiből  nem
      vezethető le (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.;
      986/B/1999.  AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002.  AB
      határozat, ABH 2006, 1369, 1373.).
       Alkotmányjogi  panasz és indítvány alapján az Alkotmánybíróság
      csak akkor járhat el, ha az abban foglalt kérelem elbírálása az
      Abtv.  1.  §-a  alapján hatáskörébe tartozik.  Nem  tartozik  a
      testület hatáskörébe a jogalkalmazói gyakorlat felülvizsgálata,
      a  –  jogegységi  határozatot leszámítva – a  különböző  szintű
      bíróságok   által   kialakított,  az   ítélkezési   gyakorlatot
      orientáló közös „álláspontok”, állásfoglalások felülvizsgálata,
      minthogy  ezek  – a jogalkotásról szóló 1987. évi  XI.  törvény
      szerint   nem  is  minősülnek  jogszabálynak  vagy  az   állami
      irányítás     egyéb    eszközének.    Nincs    hatásköre     az
      Alkotmánybíróságnak   a   jogalkalmazói   gyakorlat   közvetlen
      irányítására  konkrét  határozatok „alkotmányossági  szempontú”
      vizsgálata révén és nem utasíthatja a bíróságokat meghatározott
      eljárások      lefolytatására,      döntések      meghozatalára
      (összefoglalóan pl: 57/1991. (XI. 8.) AB határozat,  ABH  1991,
      272,  277.;  1267/D1997.  AB végzés,  ABH  1998,  1131,  1132.;
      744/B/2002. AB végzés, ABK 2008. június, 1072–1073.).

       1.2.  Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata  szerint  érdemi
      vizsgálat   nélkül  visszautasítja  azokat  az   indítványokat,
      amelyek   nem   felelnek   meg  az   Abtv.   által   támasztott
      követelményeknek  (pl. 472/2000. AB végzés,  ABH  2001,  1655.;
      630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.).
       Az alkotmányjogi panasz és az indítványok – nagyobb részben  –
      nem   teljesítik   az   1.1.  pontban  részletezett   minimális
      kritériumokat.  Az  alkotmányjogi panasz előterjesztője  és  az
      indítványozók   is   elsősorban  egyedi  ügyük   felülbírálatát
      kívánták   elérni.   Kérelmükben  olyan  (a  szakmai   eljárási
      törvények szerint a rendes bíróságok előtti eljárásban  részben
      működő)   jogi  technikák  alkalmazására  vonatkozó   igényeket
      fogalmaztak   meg,  amelyek  révén  –  az  Alkotmánybíróság   –
      álláspontjuk  szerint – közvetlenül beavatkozhat az  ítélkezési
      gyakorlatba. (Pl. ítéletek felülbírálata, a bíróságok utasítása
      a  konkrét  eljárások  folytatására és az ítélkezési  gyakorlat
      átalakítására.)  A kérelmek végső soron azt  célozták,  hogy  a
      konkrét ügyekben, illetve a továbbiakban is általános érvénnyel
      a  Btkm.  előtt  hatályos törvény kerüljön  alkalmazásra.  Erre
      irányult különösen a globálisan támadott Btkm. és a 3/2002. BJE
      teljes körű megsemmisítését kezdeményező panasz és indítvány.
       Az  Alkotmánybíróság  az 1.1. pontban kifejtettek  alapján  az
      Ügyrend  29.  §  b),  d) és e) pontja alapján  visszautasította
      mindazon  kérelmeket,  amelyek  elbírálására  nincs  hatásköre,
      amelyek  esetében  a hiánypótlás nem történt  meg  megfelelően,
      illetve  az alkotmányjogi panaszt azon az alapon is,  mert  nem
      felel   meg   az   Abtv.   48.  §  (1)   bekezdésében   foglalt
      követelményeknek.

       2.  A  továbbiakban az Alkotmánybíróság az indítványoknak azon
      részével  foglalkozott  érdemben, amelyek  a  Btk.  92.  §  (1)
      bekezdését  az  Alkotmány 55. § (1), 57. § (1)  és  77.  §  (2)
      bekezdésére alapítva támadták.

       2.1.  Az  indítványozók az Alkotmány 55.  §  (1)  bekezdésének
      sérelmét  arra  alapították,  hogy a  megváltozott  szabályozás
      következtében  mindazon  esetekben, ha  az  általuk  elkövetett
      cselekmények   és  jogerős  elítéltetések  nem   állnak   quasi
      halmazati   viszonyban,   nem   részesülnek   az   összbüntetés
      kedvezményében.  Így  hosszabb időt kell  büntetés-végrehajtási
      intézetben tölteniük.
       Az  Alkotmánybíróság a 65/2003. (XII. 18.) AB határozatában  a
      személyi  szabadság korlátozásának alkotmányossági kritériumait
      általános   érvénnyel  foglalta  össze.  Ennek  rövid   lényege
      szerint:   az  ezt  előíró  törvénynek  tartalmaznia   kell   a
      korlátozás  okát, annak formáját, és az arra vezető eljárás,  a
      jogorvoslat szabályait. A korlátozás arányosságának megítélését
      alkotmányi   követelményeken  alapuló  tényezők  befolyásolják,
      amelyek   közül  meghatározó  a  szabadságelvonás   időtartama,
      indokoltsága,  az  azzal  érintett  személy  részére  megfelelő
      körülmények és az őt megillető jogok gyakorlásának biztosítása,
      valamint   a   jogtalan  szabadságelvonás  esetére  biztosított
      jogorvoslati   jog,   illetve   az   egyéb   jogkövetkezmények,
      kompenzációk  meghatározása és azok  megfelelősége  (ABH  2003,
      707, 716.).
       Az  indítványokból nem állapítható meg olyan körülmény,  amely
      kimutatható    kapcsolatban   állna   a    fenti    kritériumok
      bármelyikével  is. Az összbüntetés a Btk. rendszerében  nem  új
      elítéltetés,  hanem az elítélt számára biztosított  kedvezmény.
      Az  erre  vonatkozó szabályozás megalkotása során a  jogalkotót
      széles  mérlegelési jog illeti meg. Az a tény, hogy a jogalkotó
      a     szabályozást     szigorúbb    irányban    megváltoztatta:
      kriminálpolitikai  döntés,  s így nem  lehet  alkotmánybírósági
      megítélés  tárgya.  Az Alkotmánybíróság már  működése  kezdetén
      leszögezte,    hogy   önmagukban   a   jogpolitikai    döntések
      felülvizsgálata nem tartozik a kompetenciájába;  e  döntéseknek
      csak  a  jogi  normában  testet öltött eredményét  vizsgálhatja
      (1214/1990.  AB határozat, ABH 1995, 571, 573, 574.).  Minderre
      figyelemmel  nincs  értékelhető  alkotmányjogi  összefüggés   a
      támadott  rendelkezés és az Alkotmány hivatkozott  rendelkezése
      között.

       2.2.  Az  Alkotmány 57. § (1) bekezdésének  a  bíróság  előtti
      egyenlőségre  vonatkozó  tartalmát az Alkotmánybíróság  korábbi
      döntéseiben    ugyancsak   tisztázta.    Az    Alkotmánybíróság
      értelmezésében  „ez  a  szabály  a  bírói  útra  tartozó  ügyek
      tekintetében eljárási alapelvet fogalmaz meg. A bíróság  előtti
      egyenlőség  a  személyek  általános jogegyenlőségének  a  bírói
      eljárásra  való vonatkoztatása.” Az erre vonatkozó  garanciákat
      elsősorban   az   eljárási   törvények   a   perbeli   pozíciók
      egyenjogúságának, mellérendeltségének, a kétoldalú meghallgatás
      követelményének  szabályozásával  biztosítják  [összefoglalóan:
      pl. 75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 382.].
       Az  indítványokban  foglalt érvelések nem  tartalmaznak  olyan
      körülményt,  amelyből  a  jogérvényesítés  során  a  jogalanyok
      között  fennálló  egyenlőtlenségre  lehetne  következtetni.   A
      támadott  jogszabály anyagi jogi természetű problémát vet  fel,
      az  indítványok  pedig  a terhelteknek  a  jogszabály  változás
      előtti   és   utáni   általános  jogi  helyzete   összemérésére
      vonatkoznak.  Így tehát nem állnak összefüggésben az  Alkotmány
      most vizsgált rendelkezésével.

       2.3.  Az  Alkotmány 77. § (2) bekezdésének azon  rendelkezése:
      mely  szerint  az  Alkotmány  és  az  alkotmányos  jogszabályok
      mindenkire  egyaránt kötelezőek, szintén nincs alkotmányjogilag
      értékelhető  összefüggésben a támadott rendelkezés tartalmával.
      Ezen  alkotmányi  rendelkezés nem alapozza meg  a  jogszabályok
      megváltoztathatatlanságát, nem alapítható rá olyan igény,  hogy
      a  büntető  anyagi  jogszabályok a terhelt számára  kedvezőtlen
      irányban ne módosuljanak.
       A  2. pontban kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az
      indítványokat elutasította.
                               Dr. Holló András
                     az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

                 Dr. Balogh Elemér        Dr. Bragyova András
                 alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                 Dr. Kiss László             Dr. Kovács Péter
                 alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                 Dr. Lenkovics Barnabás      Dr. Lévay Miklós
                 alkotmánybíró           előadó alkotmánybíró

                               Dr. Holló András
                     az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,
                          az aláírásban akadályozott
                             Dr. Trócsányi László
                             alkotmánybíró helyett

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        1116/D/2001
        Date of the decision:
        .
        11/10/2008
        .
        .