Hungarian

Ügyszám: .	1116/D/2001
Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1116/D/2001. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/1852 .

A döntés kelte: Budapest, 11/10/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!  Az   Alkotmánybíróság   jogszabályok   alkotmányellenességének utólagos    megállapítására   és   megsemmisítésére    irányuló indítványok, valamint alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő                          határozatot:  1.  Az  Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi  IV.  törvény  92.  § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló   indítványokat elutasítja.  2.  Az  Alkotmánybíróság a büntető jogszabályok  módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény, valamint a Legfelsőbb Bíróság 3/2002.       BJE      büntető      jogegységi       határozata alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére, továbbá    mulasztásban    megnyilvánuló    alkotmányellenesség megállapítására  irányuló alkotmányjogi panaszt  és  indítványt visszautasítja.  3.  Az  Alkotmánybíróság  a Kaposvári  Városi  Bíróság  9.  B. 1029/2001/2.  számú,  illetve a Somogy  Megyei  Bíróság  3  Bf. 975/2001/2.      számú      végzésének     alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére, illetve a  bíróságoknak  a konkrét  ügyben az összbüntetési eljárás lefolytatására történő utasítására   irányuló   alkotmányjogi   panaszt,   továbbá   a Legfelsőbb  Bíróság  Büntető Kollégiuma és a  Megyei  Bíróságok kollégiuma   jogértelmezési  kérdésekben   kialakított,   1999. február  22-i  és  1999. május 18-i álláspontja  vonatkozásában előterjesztett alkotmányjogi panaszt és indítványt, valamint  a bíróságoknak   az   összbüntetési   eljárás   során    követett jogalkalmazói  gyakorlata vizsgálatára vonatkozó  alkotmányjogi panaszt és indítványt visszautasítja.                            Indokolás                               I.  1.  Az  Alkotmánybírósághoz egy alkotmányjogi panasz  és  több indítvány  érkezett a Büntető Törvénykönyvről szóló  1978.  évi IV.   törvénynek   (a  továbbiakban:  Btk.)  az  összbüntetésbe foglalásra vonatkozó 92. § (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak  az  összbüntetési  eljárásra  vonatkozó  jogegységi határozata,   illetve  állásfoglalásai  alkotmányellenességének megállapítása  és megsemmisítése tárgyában. Az  indítványok  az összbüntetési eljárás során követett jogalkalmazói gyakorlat és egyedi    ügyek    alkotmánybírósági    felülvizsgálatát     is kezdeményezték.  Az  Alkotmánybíróság  az ügyeket — tartalmi  azonosságukra  és tárgyi   összefüggésükre  tekintettel  —  az   Alkotmánybíróság ideiglenes   ügyrendjéről   és  annak   közzétételéről   szóló, módosított  és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001.  (XII.  3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) (ABH 2003, 2065.) 28. § (1)  bekezdésének  megfelelően egyesítette, és  egy  eljárásban bírálta el.  2.1.   Valamennyi  indítvány  kiváltó  oka,  hogy  a   büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény  (a továbbiakban:   Btkm.)   –  1999.  III.   1-jei   hatállyal   – megváltoztatta   az  összbüntetésbe  foglalás   szabályait.   A változás  lényege,  hogy az összbüntetésbe  foglalási  eljárást csak  akkor kell lefolytatni, ha a több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre  ítélt elkövető valamennyi  ügyben  elbírált bűncselekményét a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követte el.  2.2.1.  Az  alkotmányjogi  panasz  előterjesztője  –  ismételt főtitkári  tájékoztatás ellenére is – azt kérelmezte,  hogy  az Alkotmánybíróság   a   Btkm.-t   „alkotmányossági   szempontból vizsgálja  felül.” A törvényen belül konkrét  rendelkezést  nem jelölt  meg.  Álláspontja  szerint a  törvény  azért  sérti  az Alkotmány 57. § (4) bekezdését és az 55. § (1) bekezdését, mert az  összbüntetésbe foglalási feltételek szigorodása  azokra  az elítéltekre  is  kihat,  akik  valamely  cselekményüket  még  a módosítás  hatályba lépése előtt követték  el.  A  Btkm.-ben  a törvényhozónak  intézkednie  kellett  volna   arról,   hogy   a szigorúbbá  vált  törvénynek ne legyen  visszaható  hatálya.  A panasz  ezen  része tehát tartalmilag mulasztás megállapítására irányul.  Az  alkotmányjogi panasz előterjesztője kérte azt is, hogy  az Alkotmánybíróság a Kaposvári Városi Bíróság 9. B.  1029/2001/2. számú, illetve a Somogy Megyei Bíróság 3 Bf. 975/2001/2.  számú határozatának  alkotmánysértő  voltát  is  állapítsa   meg,   s rendelje el az érintett bíróságoknál az eljárás folytatását.  A panaszt  a  Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma és  a  Megyei Bíróságok  (Fővárosi Bíróság) büntető kollégiuma 1999.  február 22-i  és  1999.  május  18-i álláspontjára  is  kiterjesztette. Általában  is  kérte  az  összbüntetési eljárással  kapcsolatos jogalkalmazási gyakorlat „jogszabálysértő” voltának  kimondását és az ez alapján lefolytatott ügyekben a döntések vizsgálatának elrendelését.  Az  eljárási  határidők tekintetében az  alkotmányjogi  panasz megfelel a formai követelményeknek.  2.2.2.   Egy  indítványozó  –  saját  ügyéből  kiindulva,   de utólagos  normakontroll keretében – a Btk. 92. § (1) bekezdését támadta. Az első indítványban az Alkotmány 57. és 70/A.  §-ának egészére    hivatkozással    kérte    az    alkotmányellenesség megállapítását és a rendelkezés megsemmisítését.  Az  indítvány szövegéből  kikövetkeztethetően  ténylegesen  a  diszkrimináció tilalmába  ütközőnek  vélte, hogy a jelzett  szabály  csak  ún. quasi  halmazatban  álló elítéltetések  esetén  engedi  meg  az összbüntetésbe foglalást. Ezen kívül szintén kifogásolta még  a bíróság  ítélkezési  gyakorlatát és kérte  a  „korábbi  törvény visszaállítását”,  az ítélkezési gyakorlat anomáliáiba  történő alkotmánybírósági beavatkozást.  Második  indítványában,  illetve annak többszöri  kiegészítése során az Alkotmánynak a bíróság előtti egyenlőséget kimondó 57. §   (1)   bekezdésére  hivatkozással  elsősorban   célszerűségi szempontok alapján ítélte alkotmányellenesnek a Btk. 92. §  (1) bekezdését,  illetve a Legfelsőbb Bíróság a 3/2002.  BJE  számú jogegységi  döntését.  Arra  hivatkozott,  hogy  ezek  alapján, valamint a kialakult ítélkezési gyakorlatra figyelemmel a quasi halmazat   hatálya   alá  nem  tartozó,  folyamatosan   töltött szabadságvesztés   büntetések  esetében  –   az   összbüntetési kedvezmény  hiányában – aránytalanul hosszú büntetést  kell  az elítéltnek   kiállnia.   Ez  pedig  nem   áll   összhangban   a bűncselekmény  súlyával,  az okozott  kárral,  és  a  rabtartás költségeivel.   Kifogásolta  azt  is,  hogy  a   Btkm.   nyomán visszaható hatállyal érvényesülnek az összbüntetésbe foglalás – korábbiaknál  szigorúbb – feltételei,  ami  az  Alkotmánynak  a bíróság  előtti  egyenlőséget garantáló 57.  §  (1)  bekezdésén kívül sérti a személyi szabadsághoz való jogot biztosító 55.  § (1)  bekezdését is és diszkriminatív elbírálást idéz elő. Végül a  jogegységi  határozatot az Alkotmány 77. §  (2)  bekezdésébe ütközőnek  is  vélte.  Mindezen felül –  az  előzőekkel  azonos alapon  –  a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma és a  Megyei Bíróságok  (Fővárosi Bíróság) büntető kollégiuma 1999.  február 22-i álláspontját szintén alkotmánysértőnek tartotta.  2.2.3.  A  harmadik  indítványozó  az  Alkotmány  70/A.  §-ára hivatkozással     a     Btk.    92.     §     (1)     bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte. Kérelmét  –  azon kívül,   hogy   egyedi   ügyében  a   bíróság   megtagadta   az összbüntetésbe foglalási eljárás lefolytatását – nem indokolta.                               II.  Az    alkotmányjogi   panasz   és   az   indítványok   részben megalapozatlanok, részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok.  1.   Az   Alkotmánybíróság  elsőként  az  indítványok  és   az alkotmányjogi panasz elbírálhatóságát vizsgálta.  1.1.  Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során kialakította azokat a minimális tartalmi és formai kritériumokat, amelyeknek –  az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:  Abtv.)  22.  § (2)  bekezdésére  és  48.  §  (1) bekezdésére figyelemmel – az indítványoknak és az alkotmányjogi panaszoknak meg kell felelnie. Álláspontja szerint:  az  érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzése csak akkor  lehetséges,  ha az  indítvány,  illetve az alkotmányjogi panasz  tartalmazza  a támadott   jogszabály  pontos  megnevezését  és  az   Alkotmány megfelelő  rendelkezésének  megjelölése  mellett,  a  benyújtás alapjául  szolgáló okot, valamint az Alkotmánybíróság döntésére vonatkozó  határozott kérelmet. Az Abtv. 37. §-a értelmében  az alkotmányellenesség   utólagos   megállapítását    kezdeményező indítványban javasolni kell a támadott rendelkezés teljes  vagy részbeni megsemmisítését (részletesen pl.: 440/1993. AB végzés, ABH  1993, 910–911.; 472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.; 574/B/2000.  AB végzés, ABH 2001, 1658.). Nem elegendő  továbbá az    Alkotmány,   illetve   a   támadott   jogszabály    egyes rendelkezéseire   hivatkozni,  meg  kell  indokolni,   hogy   a megsemmisíteni  kért  jogszabály miért és  mennyiben  sérti  az alaptörvény   felhívott  rendelkezését  [pl.   654/H/1999.   AB határozat,  ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés,  ABH  2001, 1655.;   494/B/   2002.  AB  végzés,  ABH  2002,   1783.].   Az 1405/B/1997.  AB  határozat összefoglalóan rámutatott,  majd  a 425/B/2005.  AB  végzés  megerősítette, hogy  a  jogszabályokat teljes  egészükben támadó, vagy általánosságban, jogintézmények lebontására  átfogóan irányuló indítványok  érdemi  elbírálásra alkalmatlanok  (ABH 2006, 1081, 1088.; ABK 2008.  június  1050, 1051.).  Az  alkotmányjogi  panasznak ezen kívül meg kell  felelnie  az Abtv.   48.  §-ában  foglalt  feltételeknek  is.  Alkotmányjogi panasszal   az   fordulhat   az   Alkotmánybírósághoz,   akinek jogsérelme  az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása  folytán következett  be, egyéb jogorvoslati lehetőséget már kimerítette vagy   más  jogorvoslati  lehetőség  számára  nem  biztosított. Eljárási   szabály,  hogy  a  panasz  benyújtására  a   jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül van mód  [pl. 23/1991.  (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361, 362.; 46/2003.  AB határozat,   ABH   2003,   488,  510.].  Alkotmányjogi   panasz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására  nem terjeszthető  elő,  ez az Abtv. vonatkozó rendelkezéseiből  nem vezethető le (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999.  AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002.  AB határozat, ABH 2006, 1369, 1373.).  Alkotmányjogi  panasz és indítvány alapján az Alkotmánybíróság csak akkor járhat el, ha az abban foglalt kérelem elbírálása az Abtv.  1.  §-a  alapján hatáskörébe tartozik.  Nem  tartozik  a testület hatáskörébe a jogalkalmazói gyakorlat felülvizsgálata, a  –  jogegységi  határozatot leszámítva – a  különböző  szintű bíróságok   által   kialakított,  az   ítélkezési   gyakorlatot orientáló közös „álláspontok”, állásfoglalások felülvizsgálata, minthogy  ezek  – a jogalkotásról szóló 1987. évi  XI.  törvény szerint   nem  is  minősülnek  jogszabálynak  vagy  az   állami irányítás     egyéb    eszközének.    Nincs    hatásköre     az Alkotmánybíróságnak   a   jogalkalmazói   gyakorlat   közvetlen irányítására  konkrét  határozatok „alkotmányossági  szempontú” vizsgálata révén és nem utasíthatja a bíróságokat meghatározott eljárások      lefolytatására,      döntések      meghozatalára (összefoglalóan pl: 57/1991. (XI. 8.) AB határozat,  ABH  1991, 272,  277.;  1267/D1997.  AB végzés,  ABH  1998,  1131,  1132.; 744/B/2002. AB végzés, ABK 2008. június, 1072–1073.).  1.2.  Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata  szerint  érdemi vizsgálat   nélkül  visszautasítja  azokat  az   indítványokat, amelyek   nem   felelnek   meg  az   Abtv.   által   támasztott követelményeknek  (pl. 472/2000. AB végzés,  ABH  2001,  1655.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.).  Az alkotmányjogi panasz és az indítványok – nagyobb részben  – nem   teljesítik   az   1.1.  pontban  részletezett   minimális kritériumokat.  Az  alkotmányjogi panasz előterjesztője  és  az indítványozók   is   elsősorban  egyedi  ügyük   felülbírálatát kívánták   elérni.   Kérelmükben  olyan  (a  szakmai   eljárási törvények szerint a rendes bíróságok előtti eljárásban  részben működő)   jogi  technikák  alkalmazására  vonatkozó   igényeket fogalmaztak   meg,  amelyek  révén  –  az  Alkotmánybíróság   – álláspontjuk  szerint – közvetlenül beavatkozhat az  ítélkezési gyakorlatba. (Pl. ítéletek felülbírálata, a bíróságok utasítása a  konkrét  eljárások  folytatására és az ítélkezési  gyakorlat átalakítására.)  A kérelmek végső soron azt  célozták,  hogy  a konkrét ügyekben, illetve a továbbiakban is általános érvénnyel a  Btkm.  előtt  hatályos törvény kerüljön  alkalmazásra.  Erre irányult különösen a globálisan támadott Btkm. és a 3/2002. BJE teljes körű megsemmisítését kezdeményező panasz és indítvány.  Az  Alkotmánybíróság  az 1.1. pontban kifejtettek  alapján  az Ügyrend  29.  §  b),  d) és e) pontja alapján  visszautasította mindazon  kérelmeket,  amelyek  elbírálására  nincs  hatásköre, amelyek  esetében  a hiánypótlás nem történt  meg  megfelelően, illetve  az alkotmányjogi panaszt azon az alapon is,  mert  nem felel   meg   az   Abtv.   48.  §  (1)   bekezdésében   foglalt követelményeknek.  2.  A  továbbiakban az Alkotmánybíróság az indítványoknak azon részével  foglalkozott  érdemben, amelyek  a  Btk.  92.  §  (1) bekezdését  az  Alkotmány 55. § (1), 57. § (1)  és  77.  §  (2) bekezdésére alapítva támadták.  2.1.  Az  indítványozók az Alkotmány 55.  §  (1)  bekezdésének sérelmét  arra  alapították,  hogy a  megváltozott  szabályozás következtében  mindazon  esetekben, ha  az  általuk  elkövetett cselekmények   és  jogerős  elítéltetések  nem   állnak   quasi halmazati   viszonyban,   nem   részesülnek   az   összbüntetés kedvezményében.  Így  hosszabb időt kell  büntetés-végrehajtási intézetben tölteniük.  Az  Alkotmánybíróság a 65/2003. (XII. 18.) AB határozatában  a személyi  szabadság korlátozásának alkotmányossági kritériumait általános   érvénnyel  foglalta  össze.  Ennek  rövid   lényege szerint:   az  ezt  előíró  törvénynek  tartalmaznia   kell   a korlátozás  okát, annak formáját, és az arra vezető eljárás,  a jogorvoslat szabályait. A korlátozás arányosságának megítélését alkotmányi   követelményeken  alapuló  tényezők  befolyásolják, amelyek   közül  meghatározó  a  szabadságelvonás   időtartama, indokoltsága,  az  azzal  érintett  személy  részére  megfelelő körülmények és az őt megillető jogok gyakorlásának biztosítása, valamint   a   jogtalan  szabadságelvonás  esetére  biztosított jogorvoslati   jog,   illetve   az   egyéb   jogkövetkezmények, kompenzációk  meghatározása és azok  megfelelősége  (ABH  2003, 707, 716.).  Az  indítványokból nem állapítható meg olyan körülmény,  amely kimutatható    kapcsolatban   állna   a    fenti    kritériumok bármelyikével  is. Az összbüntetés a Btk. rendszerében  nem  új elítéltetés,  hanem az elítélt számára biztosított  kedvezmény. Az  erre  vonatkozó szabályozás megalkotása során a  jogalkotót széles  mérlegelési jog illeti meg. Az a tény, hogy a jogalkotó a     szabályozást     szigorúbb    irányban    megváltoztatta: kriminálpolitikai  döntés,  s így nem  lehet  alkotmánybírósági megítélés  tárgya.  Az Alkotmánybíróság már  működése  kezdetén leszögezte,    hogy   önmagukban   a   jogpolitikai    döntések felülvizsgálata nem tartozik a kompetenciájába;  e  döntéseknek csak  a  jogi  normában  testet öltött eredményét  vizsgálhatja (1214/1990.  AB határozat, ABH 1995, 571, 573, 574.).  Minderre figyelemmel  nincs  értékelhető  alkotmányjogi  összefüggés   a támadott  rendelkezés és az Alkotmány hivatkozott  rendelkezése között.  2.2.  Az  Alkotmány 57. § (1) bekezdésének  a  bíróság  előtti egyenlőségre  vonatkozó  tartalmát az Alkotmánybíróság  korábbi döntéseiben    ugyancsak   tisztázta.    Az    Alkotmánybíróság értelmezésében  „ez  a  szabály  a  bírói  útra  tartozó  ügyek tekintetében eljárási alapelvet fogalmaz meg. A bíróság  előtti egyenlőség  a  személyek  általános jogegyenlőségének  a  bírói eljárásra  való vonatkoztatása.” Az erre vonatkozó  garanciákat elsősorban   az   eljárási   törvények   a   perbeli   pozíciók egyenjogúságának, mellérendeltségének, a kétoldalú meghallgatás követelményének  szabályozásával  biztosítják  [összefoglalóan: pl. 75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 382.].  Az  indítványokban  foglalt érvelések nem  tartalmaznak  olyan körülményt,  amelyből  a  jogérvényesítés  során  a  jogalanyok között  fennálló  egyenlőtlenségre  lehetne  következtetni.   A támadott  jogszabály anyagi jogi természetű problémát vet  fel, az  indítványok  pedig  a terhelteknek  a  jogszabály  változás előtti   és   utáni   általános  jogi  helyzete   összemérésére vonatkoznak.  Így tehát nem állnak összefüggésben az  Alkotmány most vizsgált rendelkezésével.  2.3.  Az  Alkotmány 77. § (2) bekezdésének azon  rendelkezése: mely  szerint  az  Alkotmány  és  az  alkotmányos  jogszabályok mindenkire  egyaránt kötelezőek, szintén nincs alkotmányjogilag értékelhető  összefüggésben a támadott rendelkezés tartalmával. Ezen  alkotmányi  rendelkezés nem alapozza meg  a  jogszabályok megváltoztathatatlanságát, nem alapítható rá olyan igény,  hogy a  büntető  anyagi  jogszabályok a terhelt számára  kedvezőtlen irányban ne módosuljanak.  A  2. pontban kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.                        Dr. Holló András              az Alkotmánybíróság helyettes elnöke          Dr. Balogh Elemér        Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                  alkotmánybíró          Dr. Kiss László             Dr. Kovács Péter          alkotmánybíró                  alkotmánybíró          Dr. Lenkovics Barnabás      Dr. Lévay Miklós          alkotmánybíró           előadó alkotmánybíró                        Dr. Holló András              az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,                   az aláírásban akadályozott                      Dr. Trócsányi László                      alkotmánybíró helyett .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	1116/D/2001
Date of the decision: .	11/10/2008
.
.