A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 37.Gf.40.686/2018/14-I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Dr. Szepesházi Péter ügyvéd által képviselt indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Fővárosi Ítélőtábla 37.Gf.40.686/2018/14-I. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 29.G.44.262/2016/42. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései sérelmére hivatkozva.
[2] Az alkotmányjogi panasz és a benyújtott dokumentumok alapján az alapul fekvő ügy lényege a következő. Az indítványozó gépjármű vásárlás céljával 3 213 000 Ft összegű kölcsönszerződést kötött az alapper alperesével 2008. április 7-én. A szerződés változó kamatozású, svájci frank (CHF) alapú, fix futamidejű volt, 120 havi törlesztőrészletről szólt. A szerződés 12. pontja kitért arra, hogy a havonta esedékes forintban fizetendő törlesztő részlet nagysága árfolyam-periódusonként az aktuális forint/deviza árfolyam alapján kerül meghatározásra; az árfolyam változásából eredő kockázatot teljes mértékben az adós viseli. A szerződésben nem szabályozott feltételekben a hitelező üzletszabályzata volt irányadó.
[3] Az alperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény alapján elszámolt az indítványozóval.
[4] Az indítványozó ezt követően pert indított, és kérte a bíróságot, hogy állapítsa meg egyrészt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 209. § (1) bekezdése alapján, hogy a szerződés törlesztőrészletének esedékessége tisztességtelenül került meghatározásra; másodszor kérte a régi Ptk. 209. § (4) bekezdése, 209/A. § (2) bekezdése, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 203. § (1), (6) és (7) bekezdése alapján annak megállapítását, hogy a szerződés a kockázatfeltárás nem megfelelősége miatt tisztességtelen; harmadrészt a teljes kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte a régi Hpt. 2013. § (1) bekezdés a), b) és e) pontjai alapján.
[5] 2. A Fővárosi Törvényszék 29.G.44.262/2016/42. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában – illeszkedve a kereseti kérelmekhez – megállapította: 1. a szerződés világosan, közérthetően tartalmazta, hogy meddig kell adott hónapban az indítványozónak fizetnie, a körültekintő fogyasztó számára az nem tartalmazott félreérthető információt; 2. a felperes pénzintézet nem csak arra hívta fel az indítványozó figyelmét, hogy a esetlegesen változhat a fizetési kötelezettsége, hanem arra is, hogy a törlesztő részlet valószínűleg emelkedni fog, az árfolyamváltozásból eredő minden kockázatot az indítványozónak kell viselnie; 3. a kölcsönszerződés a hatályos jogszabályok alapján jött létre, nem ütközik egyetlen jogszabályba sem.
[6] Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla 37.Gf.40.686/2018/14-I. számú ítéletében a Fővárosi Törvényszék ítéletét helyben hagyta. A THM mértékével, az árfolyamszámítás átláthatóságával, a folyósítás időpontjának és a törlesztőrészletek esedékességének határozatlanságával, valamint az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás elégtelenségével kapcsolatos indítványozói sérelmeket alaptalannak tekintette.
[7] 3. Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseiként az M) cikk (2) bekezdését, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit jelölte meg.
[8] Az indítványozó szerint összességében a bíróságok „önkényes mérlegelése” „önkényes döntéshez vezetett”, ebben áll a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség.
[9] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései sérelmét általánosságban az okozta az indítvány szerint, hogy az ügyben eljárt bíróságok „nem létező mérlegelési szabadságot teremtettek maguknak és contra legem jogellenesen döntöttek”. A fair bírósági eljáráshoz való jog összefüggésében az indítványozó arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Törvényszék helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a casco biztosítás összegét a szerződésben nem kell feltüntetni. Álláspontja szerint ezt a költségelemet a szerződésnek tartalmaznia kellett volna. A bíróság ezzel ellentétes álláspontja az indítványozó szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti érdemi jogorvoslathoz való jogot is sérti.
[10] Az indítványozó álláspontja szerint őt „mozaikszerűen” tájékoztatták a szerződésből következő kötelezettségeiről. A tájékoztatás ezen módját önkényesen, tehát alaptalanul minősítette a bíróság megfelelőnek, ezért az alaptörvény-ellenes.
[11] Nem értett egyet azzal sem az indítványozó, hogy a bíróság elégségesnek tartotta azt a tájékoztatást, amely szerint az árfolyamkockázat jelentős, és nem követelte meg a „felső korlát nélküli” jelző használatát.
[12] Az alkotmányjogi panasz szerint nem érvényesült az ügyben az uniós fogyasztóvédelmi jog [Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 169. cikk], ez pedig az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésében foglalt fogyasztói jogok védelmét és a XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőséget is sérti, összevetve az „európai uniós polgár” adósok helyzetével.
[13] Végül az indítványozó arra is hivatkozott, hogy az önkényes mérlegelés – hivatkozva az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) több döntésére – az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 6. Cikkét, és az Európai Unió Alapjogi Chartája „tisztességes eljárást érintő rendelkezéseit” is sérti. A bíróság eljárását nem tartotta objektívnek és átláthatónak; véleménye szerint a bíróság az önkényes mérlegeléssel és jogértelmezéssel kizárta a bírósághoz fordulás jogának érvényesíthetőségét is. Az alkotmányjogi panasz szerint csak akkor nem lett volna önkényes és alaptörvény-ellenes a bíróság döntése, ha helyt ad az árfolyamkockázat és a teljes érvénytelenség kérdésében az indítványozói keresetnek.
[14] A tulajdonhoz való jog sérelmét az indítványozó abban jelölte meg, hogy a pervesztesség befolyásolta a kölcsönszerződésből fakadó fizetési kötelezettségét, neki vagyoni hátrányt okozott. Ennek igazolására számos alkotmánybírósági határozatot megjelölt és idézett.
[15] Az indítványozó végül a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 359/C. § (1) és (2) bekezdéseire hivatkozással kérte az Alkotmánybíróságot a jogerős másodfokú ítélet végrehajtásának felfüggesztésére.
[16] 4. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.
[17] 4.1. A Fővárosi Törvényszék jogerős döntését az indítványozó jogi képviselője 2019. június 28-án vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt pedig 2019. augusztus 28-án – az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőn túl – nyújtotta be. Az indítványozó igazolási kérelmet terjesztett elő, amelyet az Alkotmánybíróság elfogadott, így a panasz határidőben benyújtottnak minősül.
[18] A szerződés érvénytelensége megállapítása tárgyában született ítélet az ügy érdemében hozott döntés; az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, az alapul fekvő perben felperesként vett részt, így érintettnek minősül, és jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A jogi képviselő érvényes meghatalmazását csatolta.
[19] 4.2. Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit részben teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó úgy véli, hogy a bíróságok önkényes és ezért alaptörvény-ellenes döntést hoztak); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést (a Fővárosi Ítélőtábla 37.Gf.40.686/2018/14-I. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XXVIII. cikk (1) bekezdése]; valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét és – az elsőfokú döntésre kiterjedő hatállyal – semmisítse meg azt.
[20] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében az indítvány nem teljesíti a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában írt követelményét, vagyis az indítvány nem tartalmaz érdemi indokolást. A határozott kérelem követelménye ugyanis magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy az indítványnak tartalmaznia kell alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[21] A kérelmet mindezek alapján az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében lehet határozottnak tekinteni.
[22] 4.3. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése kapcsán az indítványozó sérelme az volt, hogy a bíróság minden kereseti kérelme tekintetében önkényesen mérlegelt.
[23] 4.3.1. Az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés meglétével összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. A testület már kidolgozta az alkotmányjogi értelemben vett contra legem, és/vagy önkényes bírói döntés megállapításának eseteit, amelyet dogmatikailag az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált fair bírósági eljáráshoz való joggal kötött össze a következők szerint. Az Alkotmánybíróság 20/2017. (VII. 18.) AB határozatában foglaltak értelmében a bírói döntés akkor contra legem – és egyben contra constitutionem –, amennyiben: 1. az eljáró bíróság ítéletének indokolásában nem tartalmazott arra vonatkozó érvelést, hogy miért hagyta figyelmen kívül az adott jogkérdésre irányadó hatályos jogszabályi rendelkezéseket; 2. nem vette figyelembe az ügyre irányadó jogi normákat; 3. olyan bírósági gyakorlatra alapozva hozta meg döntését, amelynek alapjául szolgáló normát a jogalkotó már hatályon kívül helyezett. Összefoglalva: „A bírói függetlenségnek nem korlátja, sokkal inkább biztosítéka a törvényeknek való alávetettség: a bírónak a határozatait a jogszabályok alapján kell meghoznia. Ha a törvénynek való alávetettségtől a bíróság eloldja magát, saját függetlenségének egyik tárgyi alapját vonja el. A vonatkozó jogszabályokat be nem tartó bíróság lényegében visszaél saját függetlenségével, amely adott esetben ezen keresztül a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét okozhatja. Az a bírói ítélet, amely alapos ok nélkül hagyja figyelmen kívül a hatályos jogot, önkényes, fogalmilag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével.” {Indokolás [23], [28]–[29]; lásd még: 23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [28]; valamint 12/2021. (IV. 14.) AB határozat, Indokolás [22]–[23]}
[24] Az indítvány ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
[25] 4.3.2. Ami a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését, vagyis az Abtv. 29. §-ában foglalt másik feltételt illeti, az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[26] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az indítványozó által hivatkozott tisztességes bírósági eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti „szuperbíróság” szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést tévesnek tartja, nem tekinthető az eljárás tisztességessége követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek {hasonlóan: 3264/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [21]; 3397/2020. (X. 29.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[27] Az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[28] 5. Az indítványozó fentieken túl hivatkozott az EJEE, az EUMSZ és az Európai Unió Alapjogi Chartája megsértésére is, idézve az EJEB és az Európai Unió Bírósága több ítéletét. Az Alkotmánybíróság emlékeztet, hogy az Alaptörvény 24. cikk f) pontja, valamint az Abtv. 32. §-a alapján csak a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének a vizsgálatára terjed ki a hatásköre, és arra is csak az Abtv. 32. § (2) bekezdésében meghatározott indítványozói kör indítványára bírói döntések nemzetközi szerződésbe ütközésének, valamint az Európai Unió Bírósága által hozott határozatoknak való megfelelés vizsgálatára azonban nincs hatásköre.
[29] 6. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. az 52. § (1b) bekezdés e) pontjának, részben pedig befogadhatóság Abtv. 29. §-ában, valamint 32. §-ában foglalt feltételeinek, ezért azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), h) és f) pontjai alapján visszautasította.
[30] Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadásának visszautasította, a támadott ítélet végrehajtásának felfüggesztéséről az Alkotmánybíróságnak nem kellett rendelkeznie.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |