A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint
alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetőeljárásról
szóló 1973. évi I. törvény 42. § (4) bekezdésének második
mondata: – “Határozathozatal előtt az ügyész indítványát be
kell szerezni.” – alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést
a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
A fenti jogszabály az alábbi szöveggel marad hatályban:
“42. § (4) A kizárásról a bíróság tanácsülésen határoz. Ha a
bejelentést nem a bíró tette, be kell szerezni
nyilatkozatát.”
2. Az Alkotmánybíróság a fenti jogszabályi rendelkezésnek a
Nógrád Megyei Bíróság B.253/1998. számú ügyében való
alkalmazhatósága kizárására irányuló kérelmet elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó ellen a Salgótarjáni Városi Ügyészség
magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vádat, és a
vádindítványt az illetékes Salgótarjáni Városi Bírósághoz
nyújtotta be.
Mivel az indítványozó a megye területén ügyvédként működik, a
Salgótarjáni Városi Bíróság összes bírái elfogultságot
jelentettek be, és kizárásukat kérték. Ugyanezt tették a
Pásztói Városi Bíróság összes bírái is.
Az ugyancsak Nógrád megyében lévő Balassagyarmati Városi
Bíróság bírái közül csak a bírák többsége érezte magát
elfogultnak, öten viszont nem. Ezért a Nógrád Megyei
Főügyészség átirata alapján a Nógrád Megyei Bíróság 1998.
november 16-án kelt B.253/1998/8. sorszámú végzésével eljáró
bíróságként a Balassagyarmati Városi Bíróságot jelölte ki.
Ezt a végzést a csatolt tértivevény tanúsága szerint 1999.
január 19-én kézbesítették az indítványozónak.
A megyei bíróság kijelölése alapján a Balassagyarmati Városi
Bíróságon B.886/1998. szám alatt folytatódott a büntető
eljárás az indítványozóval szemben.
Az indítványozó időközben elfogultsági kifogást jelentett be
a bíróság elnöke és az ügyében eljáró bíró ellen, és mert
alkotmányjogi panaszt is előterjesztett, ezért a
Balassagyarmati Városi Bíróság 1999. február 1-jén kelt
végzésével a kitűzött tárgyalást elhalasztotta, és az
előzetes kérdések elbírálásáig az eljárást felfüggesztette.
2. Az indítványozó a Nógrád Megyei Bíróság kijelölő
végzésével kapcsolatban a törvényben előírt 60 napon belül,
1999. február 18-án alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
Többszöri, hiánypótlásra történő felhívást követően az
indítványozó számos kiegészítést nyújtott be, de csak a
legutóbbi beadványában nyilatkozott egyértelműen a panasz
tárgyáról. Ugyanezen tárgykörben egyúttal a kifogásolt
jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítását és
megsemmisítését is indítványozta, fenntartva ugyanakkor az
alkotmányjogi panaszt is. Kérte továbbá azt is, hogy a
megjelölt jogszabályi rendelkezés alkalmazhatóságát a konkrét
büntető ügyben az Alkotmánybíróság tiltsa meg.
Az indítványozó a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I.
törvény (a továbbiakban: Be.) 42. § (4) bekezdése részbeni
alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését
kérte azon az alapon, hogy a támadott jogszabály sérti az
Alkotmány 57. § (1) és (3) bekezdéseiben foglaltakat,
nevezetesen az igazságos és pártatlan bíráskodás, a bíróság
előtti egyenlőség és a védelemhez való jog alkotmányos elvét.
II.
Az azonos jogszabályi rendelkezést támadó indítvány és
alkotmányjogi panasz együttes elbírálása során az
Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályokat vizsgálta:
Alkotmány
“57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki
egyenlő és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt
vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
törvény által felállított független és pártatlan bíróság
igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(2) …
(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden
szakaszában megilleti a védelem joga…”
Be.
“42. § (3) A 35. § (4) bekezdésében szabályozott esetekben,
továbbá ha a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a
kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a másodfokú bíróság
határoz. Ha a kizárás iránti bejelentésnek helyt ad, az
eljáró bíróság kijelölésére a 34. § megfelelően irányadó.
(4) A kizárásról a bíróság tanácsülésen határoz.
Határozathozatal előtt az ügyész indítványát be kell
szerezni. Ha a bejelentést nem a bíró tette, be kell szerezni
nyilatkozatát.”
III.
Az utólagos normakontrollra irányuló indítvány és ezzel
együtt az alkotmányjogi panasz megalapozott.
1. Az indítványozó véleménye szerint a támadott
jogszabályhely sérti a pártatlan bíráskodás, az igazságos
tárgyalás, a “fegyverek egyenlősége” (tehát az
ügyfélegyenlőség) és a védelem jogának alkotmányos elvét,
mégpedig azért, mert a kizárási eljárásban a másodfokú
bíróság a döntés előtt csak az ügyész nyilatkozatát köteles
beszerezni, de a vádlottét nem.
2. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján alkotmányos
alapjog a bíróság pártatlansága, és az igazságos tárgyaláshoz
való jog. A kizárásra vonatkozó eljárási szabályok éppen ezt
az alkotmányos alapjogot hivatottak biztosítani az egyes
ügyek elbírálása során.
A terhelt szabad védekezésének joga az Alkotmány 57. § (3)
bekezdéséből következően alkotmányos alapjog. Az
Alkotmánybíróság a 25/1991. (V. 18.) AB számú határozatában a
védelem jogát az alábbiakban részletezte:
“A védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve
az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt
testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont
személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon
kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a
vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje,
arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit
felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos
észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő
segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát
képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a
hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem
ellátását lehetővé teszik.” (ABH 1991, 414., 415.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a “tisztességes
eljárásnak (…) általánosan és nem vitatottan elismert eleme a
‘fegyverek egyenlősége’, amely a büntetőeljárásban azt
biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és
alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt
formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek egyenlősége
nem minden esetben jelenti a vád és védelem jogosítványainak
teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a
védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal
rendelkezzen.” [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998,
91., 95., 96.]
Az Alkotmánybíróság a bírósághoz fordulás jogával
kapcsolatban azt is kimondotta, hogy az Alkotmány 57. § (1)
bekezdése alapján mindenkit alanyi jog illet meg arra, hogy
jogait független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse, és
hogy a bírósági eljárásban a fél pozíciójában szerepelhessen.
(930/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 502., 505.)
3. A kizárás tárgyában hasonló döntés előtt az ügyész
nyilatkozatának beszerzését a Be. 42. § (4) bekezdése
kötelezően előírja, a terheltét azonban nem. Sőt, az ügyészi
indítványnak a terhelt részére való kézbesítését sem írja
elő. Ekként ez a rendelkezés beleütközik a bíróság előtti
egyenlőség elvébe. Bár a Be. 44. § (5) bekezdése a terhelt
indítványtételi és észrevételezési jogát az eljárás minden
szakaszára nézve biztosítja, és ezt a Be. 42. § (4) bekezdése
sem zárja ki, azonban a terhelt esetleg csak utólag, a
döntést követően nyilatkozhat, ezzel szemben az ügyész az
álláspontját már a döntést megelőzően is előterjesztheti,
sőt, az indítvány beszerzése a bírói döntés kötelező
előfeltételeként szerepel. Ez a megoldás az ügyésznek
többletjogokat biztosít, amellyel szemben a terhelt az
időbeli sorrendet illetően lépéshátrányba kerül, már azon
okból is, hogy az ő nyilatkozatának beszerzését a törvény még
utólagosan sem kívánja meg.
A terhelt a kizárási és kijelölési eljárásról így az esetek
többségében csak utólag szerezhet tudomást, és ellentétben az
ügyésszel, a kijelöléssel kapcsolatos észrevételeit és
javaslatait a döntés előtt a másodfokú bírósággal nincs
módjában közölnie.
Ha pl. több bíróság kijelölése is szóba kerülhet, a terhelt
érdekei és szempontjai figyelmen kívül maradnak, és a
másodfokú bíróság egyoldalúan csak az ügyész, tehát a vád
álláspontjával ismerkedhet meg. Ez a jogi megoldás alkalmas
arra, hogy kétséget ébresszen az igazságszolgáltatás
pártatlanságáról, noha a kizárás és a kijelölés célja éppen a
pártatlanság biztosítása. Ugyanakkor a tárgyalás
időszerűségét is hátrányosan érinti, mert a terheltnek ezután
már csak az a lehetősége marad, hogy esetleg a kijelölt
bíróság ellen ő maga jelenthessen be újabb kizárási
indítványt. Mindez pedig az eljárás elhúzódását eredményezi,
amely ugyancsak sértheti a terhelt érdekeit.
4. Az Alkotmánybíróság által vizsgált eljárásjogi rendelkezés
a fent kifejtettek szerint az ügyész javára többletjogokat
biztosít, ezáltal sérti a bíróság előtti egyenlőségre, a
védelem jogaira és a pártatlan bíráskodásra vonatkozó, az
Alkotmány 57. § (1) és (3) bekezdésében deklarált
alapjogokat.
Ezért az Alkotmánybíróság a hivatkozott jogszabályt az
ügyészi indítvány előzetes és kötelező beszerzésére vonatkozó
részében alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette.
Ennek megfelelően megállapította a vonatkozó jogszabály
hatályban maradó szövegét.
A közzététel az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.
törvény (a továbbiakban: Abtv.) 41. §-án alapul.
5. Az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz lényegileg
konkrét normakontrollt jelent. Így az indítványozó által a
vitatott rendelkezésekre vonatkozóan külön előterjesztett,
absztrakt normakontrollra irányuló indítványt az
Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz kapcsán bírálta el.
Az Abtv. 42. § (1) bekezdése értelmében a megsemmisített
jogszabályi rendelkezés a határozat közzétételének napján
veszti hatályát.
Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság nem
látta szükségesnek, illetve célszerűnek, hogy a jogszabály
megsemmisítését visszamenőleges hatállyal mondja ki,
úgyszintén azt sem, hogy az alkotmányjogi panasz tárgyát
képező konkrét büntető ügyben történő alkalmazhatóságát –
ugyancsak visszamenőleges hatállyal – kizárja.
Sem az alkotmányjogi panasz, sem az utólagos normakontroll
vonatkozásában nem állapítható meg a jogbiztonság sérelme,
vagy az indítványozó olyan különösen fontos érdeke, amely az
általános szabálytól történő eltérést indokolná.
Az indítványozó konkrét ügyében ugyanis a kijelölő bíróság
már beszerezte – mert be kellett szereznie – az ügyészi
indítványt, ezt tehát utólag meg nem történtté tenni nem
lehet. Az ügyészi indítvány tényétől függetlenül azonban, a
megyei bíróság az adott esetben más bíróságot ki sem
jelölhetett volna, hiszen a megye területén csak egyetlen
olyan helyi bíróság maradt, amelynek bírái nem teljes
létszámban jelentettek be kizárási okot. Következésképpen a
megyei bíróság döntése eleve behatárolt volt, és azt nem az
ügyészi indítvány determinálta.
A jelen esetben a megsemmisített jogszabály konkrét ügyben
történő alkalmazása visszamenőleges megtiltására irányuló
kérelmet az Alkotmánybíróság elutasította.
Dr. Németh János
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Németh János
az Alkotmánybíróság elnöke
az aláírásban akadályozott
Dr. Erdei Árpád Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró helyett alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István Dr. Strausz János
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró
. |