English
	Hungarian

Ügyszám: .	169/D/1999
Előadó alkotmánybíró: Strausz János Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 33/2001. (VII. 11.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2001/297 .

A döntés kelte: Budapest, 07/09/2001 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos    vizsgálatára   irányuló    indítvány,    valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő                         határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetőeljárásról szóló  1973.  évi  I. törvény 42. § (4) bekezdésének  második mondata:  – “Határozathozatal előtt az ügyész indítványát  be kell  szerezni.” – alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést a határozat közzétételének napjával megsemmisíti. A fenti jogszabály az alábbi szöveggel marad hatályban: “42. § (4) A kizárásról a bíróság tanácsülésen határoz. Ha  a bejelentést   nem   a   bíró   tette,   be   kell    szerezni nyilatkozatát.” 2.  Az Alkotmánybíróság a fenti jogszabályi rendelkezésnek  a Nógrád   Megyei  Bíróság  B.253/1998.  számú   ügyében   való alkalmazhatósága kizárására irányuló kérelmet elutasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                                                            I. 1.  Az  indítványozó  ellen a Salgótarjáni  Városi  Ügyészség magánokirat-hamisítás  vétsége  miatt  emelt  vádat,   és   a vádindítványt  az  illetékes Salgótarjáni  Városi  Bírósághoz nyújtotta be. Mivel az indítványozó a megye területén ügyvédként működik, a Salgótarjáni   Városi  Bíróság  összes  bírái   elfogultságot jelentettek  be,  és kizárásukat kérték.  Ugyanezt  tették  a Pásztói Városi Bíróság összes bírái is. Az  ugyancsak  Nógrád  megyében lévő  Balassagyarmati  Városi Bíróság  bírái  közül  csak  a bírák  többsége  érezte  magát elfogultnak,   öten  viszont  nem.  Ezért  a  Nógrád   Megyei Főügyészség  átirata  alapján a Nógrád Megyei  Bíróság  1998. november 16-án kelt B.253/1998/8. sorszámú végzésével  eljáró bíróságként a Balassagyarmati Városi Bíróságot jelölte ki. Ezt  a  végzést a csatolt tértivevény tanúsága szerint  1999. január 19-én kézbesítették az indítványozónak. A  megyei bíróság kijelölése alapján a Balassagyarmati Városi Bíróságon  B.886/1998.  szám  alatt  folytatódott  a  büntető eljárás az indítványozóval szemben. Az  indítványozó időközben elfogultsági kifogást jelentett be a  bíróság  elnöke és az ügyében eljáró bíró ellen,  és  mert alkotmányjogi    panaszt   is   előterjesztett,    ezért    a Balassagyarmati  Városi  Bíróság  1999.  február  1-jén  kelt végzésével  a  kitűzött  tárgyalást  elhalasztotta,   és   az előzetes kérdések elbírálásáig az eljárást felfüggesztette. 2.   Az   indítványozó  a  Nógrád  Megyei  Bíróság   kijelölő végzésével  kapcsolatban a törvényben előírt 60 napon  belül, 1999. február 18-án alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Többszöri,   hiánypótlásra  történő  felhívást  követően   az indítványozó  számos  kiegészítést nyújtott  be,  de  csak  a legutóbbi  beadványában nyilatkozott  egyértelműen  a  panasz tárgyáról.   Ugyanezen  tárgykörben  egyúttal  a   kifogásolt jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését  is indítványozta, fenntartva  ugyanakkor  az alkotmányjogi  panaszt  is. Kérte  továbbá  azt  is,  hogy  a megjelölt jogszabályi rendelkezés alkalmazhatóságát a konkrét büntető ügyben az Alkotmánybíróság tiltsa meg. Az  indítványozó  a  büntetőeljárásról  szóló  1973.  évi  I. törvény  (a  továbbiakban: Be.) 42. § (4) bekezdése  részbeni alkotmányellenességének  megállapítását  és   megsemmisítését kérte  azon  az alapon, hogy a támadott jogszabály  sérti  az Alkotmány   57.  §  (1)  és  (3)  bekezdéseiben  foglaltakat, nevezetesen az igazságos és pártatlan bíráskodás,  a  bíróság előtti egyenlőség és a védelemhez való jog alkotmányos elvét.                              II. Az   azonos  jogszabályi  rendelkezést  támadó  indítvány  és alkotmányjogi   panasz   együttes   elbírálása    során    az Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályokat vizsgálta: Alkotmány “57.  §  (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő  és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt vádat,  vagy  valamely  perben a jogait  és  kötelességeit  a törvény  által  felállított független  és  pártatlan  bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.  (2) …   (3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga…” Be. “42.  §  (3) A 35. § (4) bekezdésében szabályozott esetekben, továbbá  ha  a  bíróságnak  nincs olyan  tanácsa,  amelyre  a kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a másodfokú  bíróság határoz.  Ha  a  kizárás iránti bejelentésnek  helyt  ad,  az eljáró bíróság kijelölésére a 34. § megfelelően irányadó. (4)    A   kizárásról   a   bíróság   tanácsülésen   határoz. Határozathozatal   előtt  az  ügyész  indítványát   be   kell szerezni. Ha a bejelentést nem a bíró tette, be kell szerezni nyilatkozatát.”                             III.                               Az  utólagos  normakontrollra  irányuló  indítvány  és  ezzel együtt az alkotmányjogi panasz megalapozott. 1.    Az    indítványozó   véleménye   szerint   a   támadott jogszabályhely  sérti  a pártatlan bíráskodás,  az  igazságos tárgyalás,    a    “fegyverek    egyenlősége”    (tehát    az ügyfélegyenlőség)  és  a védelem jogának  alkotmányos  elvét, mégpedig  azért,  mert  a  kizárási  eljárásban  a  másodfokú bíróság  a döntés előtt csak az ügyész nyilatkozatát  köteles beszerezni, de a vádlottét nem. 2.  Az  Alkotmány  57.  § (1) bekezdése  alapján  alkotmányos alapjog a bíróság pártatlansága, és az igazságos tárgyaláshoz való jog. A kizárásra vonatkozó eljárási szabályok éppen  ezt az  alkotmányos  alapjogot hivatottak  biztosítani  az  egyes ügyek elbírálása során. A  terhelt szabad védekezésének joga az Alkotmány 57.  §  (3) bekezdéséből    következően    alkotmányos    alapjog.     Az Alkotmánybíróság a 25/1991. (V. 18.) AB számú határozatában a védelem jogát az alábbiakban részletezte: “A  védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási  alapelve az  eljárás  egész menetében számtalan részletszabályban  ölt testet.  A  védelemhez  való jog a  büntetőeljárás  alá  vont személy    azon   jogaiban,   illetve   a   hatóságok    azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy  a vele  szemben  érvényesített büntetőjogi  igényt  megismerje, arról  álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni  érveit felhozhassa,   a   hatóságok   tevékenységével    kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá  védő segítségét  vehesse igénybe. A védelemhez való jog  tartalmát képezik  a  védő  azon  eljárási  jogosítványai,  illetve   a hatóságok  azon kötelezettségei, amelyek részéről  a  védelem ellátását lehetővé teszik.” (ABH 1991, 414., 415.) Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  “tisztességes eljárásnak (…) általánosan és nem vitatottan elismert eleme a ‘fegyverek   egyenlősége’,  amely  a  büntetőeljárásban   azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő  esélye  és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek  egyenlősége nem  minden esetben jelenti a vád és védelem jogosítványainak teljes  azonosságát,  de  mindenképpen  megköveteli,  hogy  a védelem   a   váddal   összevethető  súlyú   jogosítványokkal rendelkezzen.”  [6/1998. (III. 11.) AB határozat,  ABH  1998, 91., 95., 96.] Az    Alkotmánybíróság   a   bírósághoz   fordulás    jogával kapcsolatban azt is kimondotta, hogy az Alkotmány 57.  §  (1) bekezdése  alapján mindenkit alanyi jog illet meg arra,  hogy jogait független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse,  és hogy a bírósági eljárásban a fél pozíciójában szerepelhessen. (930/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 502., 505.) 3.  A  kizárás  tárgyában  hasonló  döntés  előtt  az  ügyész nyilatkozatának  beszerzését  a  Be.  42.  §  (4)   bekezdése kötelezően előírja, a terheltét azonban nem. Sőt, az  ügyészi indítványnak  a  terhelt részére való kézbesítését  sem  írja elő.  Ekként  ez  a rendelkezés beleütközik a bíróság  előtti egyenlőség  elvébe. Bár a Be. 44. § (5) bekezdése  a  terhelt indítványtételi  és észrevételezési jogát az  eljárás  minden szakaszára nézve biztosítja, és ezt a Be. 42. § (4) bekezdése sem  zárja  ki,  azonban  a terhelt esetleg  csak  utólag,  a döntést  követően nyilatkozhat, ezzel szemben  az  ügyész  az álláspontját  már  a  döntést megelőzően is  előterjesztheti, sőt,   az   indítvány  beszerzése  a  bírói  döntés  kötelező előfeltételeként  szerepel.  Ez  a  megoldás   az   ügyésznek többletjogokat  biztosít,  amellyel  szemben  a  terhelt   az időbeli  sorrendet illetően lépéshátrányba  kerül,  már  azon okból is, hogy az ő nyilatkozatának beszerzését a törvény még utólagosan sem kívánja meg. A  terhelt a kizárási és kijelölési eljárásról így az  esetek többségében csak utólag szerezhet tudomást, és ellentétben az ügyésszel,   a  kijelöléssel  kapcsolatos  észrevételeit   és javaslatait  a  döntés  előtt  a másodfokú  bírósággal  nincs módjában közölnie. Ha  pl.  több bíróság kijelölése is szóba kerülhet, a terhelt érdekei  és  szempontjai  figyelmen  kívül  maradnak,  és   a másodfokú  bíróság egyoldalúan csak az ügyész,  tehát  a  vád álláspontjával  ismerkedhet meg. Ez a jogi megoldás  alkalmas arra,   hogy   kétséget   ébresszen  az   igazságszolgáltatás pártatlanságáról, noha a kizárás és a kijelölés célja éppen a pártatlanság    biztosítása.    Ugyanakkor    a     tárgyalás időszerűségét is hátrányosan érinti, mert a terheltnek ezután már  csak  az  a  lehetősége marad, hogy esetleg  a  kijelölt bíróság   ellen   ő  maga  jelenthessen  be  újabb   kizárási indítványt.  Mindez pedig az eljárás elhúzódását eredményezi, amely ugyancsak sértheti a terhelt érdekeit. 4. Az Alkotmánybíróság által vizsgált eljárásjogi rendelkezés a  fent  kifejtettek szerint az ügyész javára  többletjogokat biztosít,  ezáltal  sérti a bíróság  előtti  egyenlőségre,  a védelem  jogaira  és a pártatlan bíráskodásra  vonatkozó,  az Alkotmány   57.   §   (1)   és  (3)  bekezdésében   deklarált alapjogokat. Ezért  az  Alkotmánybíróság  a  hivatkozott  jogszabályt   az ügyészi indítvány előzetes és kötelező beszerzésére vonatkozó részében alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette. Ennek   megfelelően  megállapította  a  vonatkozó  jogszabály hatályban maradó szövegét. A  közzététel az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 41. §-án alapul. 5.  Az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz lényegileg konkrét  normakontrollt jelent. Így az indítványozó  által  a vitatott  rendelkezésekre vonatkozóan  külön  előterjesztett, absztrakt    normakontrollra    irányuló    indítványt     az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz kapcsán bírálta el. Az  Abtv.  42.  §  (1) bekezdése értelmében a  megsemmisített jogszabályi  rendelkezés  a határozat  közzétételének  napján veszti hatályát. Az  Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság nem látta  szükségesnek, illetve célszerűnek, hogy  a  jogszabály megsemmisítését   visszamenőleges   hatállyal   mondja    ki, úgyszintén  azt  sem,  hogy az alkotmányjogi  panasz  tárgyát képező  konkrét  büntető ügyben történő  alkalmazhatóságát  – ugyancsak visszamenőleges hatállyal – kizárja. Sem  az  alkotmányjogi panasz, sem az utólagos  normakontroll vonatkozásában  nem  állapítható meg a jogbiztonság  sérelme, vagy az indítványozó olyan különösen fontos érdeke, amely  az általános szabálytól történő eltérést indokolná. Az  indítványozó  konkrét ügyében ugyanis a kijelölő  bíróság már  beszerezte  –  mert be kellett szereznie  –  az  ügyészi indítványt,  ezt  tehát utólag meg nem  történtté  tenni  nem lehet.  Az ügyészi indítvány tényétől függetlenül azonban,  a megyei  bíróság  az  adott  esetben  más  bíróságot  ki   sem jelölhetett  volna,  hiszen a megye területén  csak  egyetlen olyan   helyi  bíróság  maradt,  amelynek  bírái  nem  teljes létszámban  jelentettek be kizárási okot. Következésképpen  a megyei  bíróság döntése eleve behatárolt volt, és azt nem  az ügyészi indítvány determinálta. A  jelen  esetben a megsemmisített jogszabály konkrét  ügyben történő  alkalmazása  visszamenőleges  megtiltására  irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság elutasította.                       Dr. Németh János                  az Alkotmánybíróság elnöke                                  Dr. Bagi István                      Dr. Bihari Mihály    alkotmánybíró                            alkotmánybíró                                     Dr. Németh János     az Alkotmánybíróság elnöke      az aláírásban akadályozott    Dr. Erdei Árpád                    Dr. Harmathy Attila    alkotmánybíró helyett                    alkotmánybíró                                  Dr. Holló András                       Dr. Kiss László    alkotmánybíró                            alkotmánybíró                                  Dr. Kukorelli István                 Dr. Strausz János    alkotmánybíró                     előadó alkotmánybíró                                            Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva                         alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The provision of the Criminal Procedure Code according to which the appellate court is to obtain the statement of the prosecution when deciding on the issue of whether a specific motion calling for exclusion of a judge was founded or not
Number of the Decision: .	33/2001. (VII. 11.)
Date of the decision: .	07/09/2001
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2001-2-007?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.