Hungarian
Ügyszám:
.
169/D/1999
Előadó alkotmánybíró: Strausz János Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 33/2001. (VII. 11.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2001/297
.
A határozat kelte: Budapest, 07/09/2001
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos    vizsgálatára   irányuló    indítvány,    valamint
    alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

                            határozatot:

    1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetőeljárásról
    szóló  1973.  évi  I. törvény 42. § (4) bekezdésének  második
    mondata:  – “Határozathozatal előtt az ügyész indítványát  be
    kell  szerezni.” – alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést
    a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
    A fenti jogszabály az alábbi szöveggel marad hatályban:
    “42. § (4) A kizárásról a bíróság tanácsülésen határoz. Ha  a
    bejelentést   nem   a   bíró   tette,   be   kell    szerezni
    nyilatkozatát.”

    2.  Az Alkotmánybíróság a fenti jogszabályi rendelkezésnek  a
    Nógrád   Megyei  Bíróság  B.253/1998.  számú   ügyében   való
    alkalmazhatósága kizárására irányuló kérelmet elutasítja.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                Indokolás
                                   
                                   I.

      1.  Az  indítványozó  ellen a Salgótarjáni  Városi  Ügyészség
      magánokirat-hamisítás  vétsége  miatt  emelt  vádat,   és   a
      vádindítványt  az  illetékes Salgótarjáni  Városi  Bírósághoz
      nyújtotta be.
      Mivel az indítványozó a megye területén ügyvédként működik, a
      Salgótarjáni   Városi  Bíróság  összes  bírái   elfogultságot
      jelentettek  be,  és kizárásukat kérték.  Ugyanezt  tették  a
      Pásztói Városi Bíróság összes bírái is.

      Az  ugyancsak  Nógrád  megyében lévő  Balassagyarmati  Városi
      Bíróság  bírái  közül  csak  a bírák  többsége  érezte  magát
      elfogultnak,   öten  viszont  nem.  Ezért  a  Nógrád   Megyei
      Főügyészség  átirata  alapján a Nógrád Megyei  Bíróság  1998.
      november 16-án kelt B.253/1998/8. sorszámú végzésével  eljáró
      bíróságként a Balassagyarmati Városi Bíróságot jelölte ki.
      Ezt  a  végzést a csatolt tértivevény tanúsága szerint  1999.
      január 19-én kézbesítették az indítványozónak.
      A  megyei bíróság kijelölése alapján a Balassagyarmati Városi
      Bíróságon  B.886/1998.  szám  alatt  folytatódott  a  büntető
      eljárás az indítványozóval szemben.

      Az  indítványozó időközben elfogultsági kifogást jelentett be
      a  bíróság  elnöke és az ügyében eljáró bíró ellen,  és  mert
      alkotmányjogi    panaszt   is   előterjesztett,    ezért    a
      Balassagyarmati  Városi  Bíróság  1999.  február  1-jén  kelt
      végzésével  a  kitűzött  tárgyalást  elhalasztotta,   és   az
      előzetes kérdések elbírálásáig az eljárást felfüggesztette.

      2.   Az   indítványozó  a  Nógrád  Megyei  Bíróság   kijelölő
      végzésével  kapcsolatban a törvényben előírt 60 napon  belül,
      1999. február 18-án alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
      Többszöri,   hiánypótlásra  történő  felhívást  követően   az
      indítványozó  számos  kiegészítést nyújtott  be,  de  csak  a
      legutóbbi  beadványában nyilatkozott  egyértelműen  a  panasz
      tárgyáról.   Ugyanezen  tárgykörben  egyúttal  a   kifogásolt
      jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítását és
      megsemmisítését  is indítványozta, fenntartva  ugyanakkor  az
      alkotmányjogi  panaszt  is. Kérte  továbbá  azt  is,  hogy  a
      megjelölt jogszabályi rendelkezés alkalmazhatóságát a konkrét
      büntető ügyben az Alkotmánybíróság tiltsa meg.

      Az  indítványozó  a  büntetőeljárásról  szóló  1973.  évi  I.
      törvény  (a  továbbiakban: Be.) 42. § (4) bekezdése  részbeni
      alkotmányellenességének  megállapítását  és   megsemmisítését
      kérte  azon  az alapon, hogy a támadott jogszabály  sérti  az
      Alkotmány   57.  §  (1)  és  (3)  bekezdéseiben  foglaltakat,
      nevezetesen az igazságos és pártatlan bíráskodás,  a  bíróság
      előtti egyenlőség és a védelemhez való jog alkotmányos elvét.
                                   II.

      Az   azonos  jogszabályi  rendelkezést  támadó  indítvány  és
      alkotmányjogi   panasz   együttes   elbírálása    során    az
      Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályokat vizsgálta:

      Alkotmány
      “57.  §  (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki
      egyenlő  és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
      vádat,  vagy  valamely  perben a jogait  és  kötelességeit  a
      törvény  által  felállított független  és  pártatlan  bíróság
      igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
       (2) …
        (3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden
      szakaszában megilleti a védelem joga…”

      Be.
      “42.  §  (3) A 35. § (4) bekezdésében szabályozott esetekben,
      továbbá  ha  a  bíróságnak  nincs olyan  tanácsa,  amelyre  a
      kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a másodfokú  bíróság
      határoz.  Ha  a  kizárás iránti bejelentésnek  helyt  ad,  az
      eljáró bíróság kijelölésére a 34. § megfelelően irányadó.
      (4)    A   kizárásról   a   bíróság   tanácsülésen   határoz.
      Határozathozatal   előtt  az  ügyész  indítványát   be   kell
      szerezni. Ha a bejelentést nem a bíró tette, be kell szerezni
      nyilatkozatát.”

                                  III.
                                   
      Az  utólagos  normakontrollra  irányuló  indítvány  és  ezzel
      együtt az alkotmányjogi panasz megalapozott.

      1.    Az    indítványozó   véleménye   szerint   a   támadott
      jogszabályhely  sérti  a pártatlan bíráskodás,  az  igazságos
      tárgyalás,    a    “fegyverek    egyenlősége”    (tehát    az
      ügyfélegyenlőség)  és  a védelem jogának  alkotmányos  elvét,
      mégpedig  azért,  mert  a  kizárási  eljárásban  a  másodfokú
      bíróság  a döntés előtt csak az ügyész nyilatkozatát  köteles
      beszerezni, de a vádlottét nem.

      2.  Az  Alkotmány  57.  § (1) bekezdése  alapján  alkotmányos
      alapjog a bíróság pártatlansága, és az igazságos tárgyaláshoz
      való jog. A kizárásra vonatkozó eljárási szabályok éppen  ezt
      az  alkotmányos  alapjogot hivatottak  biztosítani  az  egyes
      ügyek elbírálása során.
      A  terhelt szabad védekezésének joga az Alkotmány 57.  §  (3)
      bekezdéséből    következően    alkotmányos    alapjog.     Az
      Alkotmánybíróság a 25/1991. (V. 18.) AB számú határozatában a
      védelem jogát az alábbiakban részletezte:
      “A  védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási  alapelve
      az  eljárás  egész menetében számtalan részletszabályban  ölt
      testet.  A  védelemhez  való jog a  büntetőeljárás  alá  vont
      személy    azon   jogaiban,   illetve   a   hatóságok    azon
      kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy  a
      vele  szemben  érvényesített büntetőjogi  igényt  megismerje,
      arról  álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni  érveit
      felhozhassa,   a   hatóságok   tevékenységével    kapcsolatos
      észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá  védő
      segítségét  vehesse igénybe. A védelemhez való jog  tartalmát
      képezik  a  védő  azon  eljárási  jogosítványai,  illetve   a
      hatóságok  azon kötelezettségei, amelyek részéről  a  védelem
      ellátását lehetővé teszik.” (ABH 1991, 414., 415.)

      Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  “tisztességes
      eljárásnak (…) általánosan és nem vitatottan elismert eleme a
      ‘fegyverek   egyenlősége’,  amely  a  büntetőeljárásban   azt
      biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő  esélye  és
      alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt
      formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek  egyenlősége
      nem  minden esetben jelenti a vád és védelem jogosítványainak
      teljes  azonosságát,  de  mindenképpen  megköveteli,  hogy  a
      védelem   a   váddal   összevethető  súlyú   jogosítványokkal
      rendelkezzen.”  [6/1998. (III. 11.) AB határozat,  ABH  1998,
      91., 95., 96.]

      Az    Alkotmánybíróság   a   bírósághoz   fordulás    jogával
      kapcsolatban azt is kimondotta, hogy az Alkotmány 57.  §  (1)
      bekezdése  alapján mindenkit alanyi jog illet meg arra,  hogy
      jogait független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse,  és
      hogy a bírósági eljárásban a fél pozíciójában szerepelhessen.
      (930/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 502., 505.)

      3.  A  kizárás  tárgyában  hasonló  döntés  előtt  az  ügyész
      nyilatkozatának  beszerzését  a  Be.  42.  §  (4)   bekezdése
      kötelezően előírja, a terheltét azonban nem. Sőt, az  ügyészi
      indítványnak  a  terhelt részére való kézbesítését  sem  írja
      elő.  Ekként  ez  a rendelkezés beleütközik a bíróság  előtti
      egyenlőség  elvébe. Bár a Be. 44. § (5) bekezdése  a  terhelt
      indítványtételi  és észrevételezési jogát az  eljárás  minden
      szakaszára nézve biztosítja, és ezt a Be. 42. § (4) bekezdése
      sem  zárja  ki,  azonban  a terhelt esetleg  csak  utólag,  a
      döntést  követően nyilatkozhat, ezzel szemben  az  ügyész  az
      álláspontját  már  a  döntést megelőzően is  előterjesztheti,
      sőt,   az   indítvány  beszerzése  a  bírói  döntés  kötelező
      előfeltételeként  szerepel.  Ez  a  megoldás   az   ügyésznek
      többletjogokat  biztosít,  amellyel  szemben  a  terhelt   az
      időbeli  sorrendet illetően lépéshátrányba  kerül,  már  azon
      okból is, hogy az ő nyilatkozatának beszerzését a törvény még
      utólagosan sem kívánja meg.
      A  terhelt a kizárási és kijelölési eljárásról így az  esetek
      többségében csak utólag szerezhet tudomást, és ellentétben az
      ügyésszel,   a  kijelöléssel  kapcsolatos  észrevételeit   és
      javaslatait  a  döntés  előtt  a másodfokú  bírósággal  nincs
      módjában közölnie.
      Ha  pl.  több bíróság kijelölése is szóba kerülhet, a terhelt
      érdekei  és  szempontjai  figyelmen  kívül  maradnak,  és   a
      másodfokú  bíróság egyoldalúan csak az ügyész,  tehát  a  vád
      álláspontjával  ismerkedhet meg. Ez a jogi megoldás  alkalmas
      arra,   hogy   kétséget   ébresszen  az   igazságszolgáltatás
      pártatlanságáról, noha a kizárás és a kijelölés célja éppen a
      pártatlanság    biztosítása.    Ugyanakkor    a     tárgyalás
      időszerűségét is hátrányosan érinti, mert a terheltnek ezután
      már  csak  az  a  lehetősége marad, hogy esetleg  a  kijelölt
      bíróság   ellen   ő  maga  jelenthessen  be  újabb   kizárási
      indítványt.  Mindez pedig az eljárás elhúzódását eredményezi,
      amely ugyancsak sértheti a terhelt érdekeit.

      4. Az Alkotmánybíróság által vizsgált eljárásjogi rendelkezés
      a  fent  kifejtettek szerint az ügyész javára  többletjogokat
      biztosít,  ezáltal  sérti a bíróság  előtti  egyenlőségre,  a
      védelem  jogaira  és a pártatlan bíráskodásra  vonatkozó,  az
      Alkotmány   57.   §   (1)   és  (3)  bekezdésében   deklarált
      alapjogokat.

      Ezért  az  Alkotmánybíróság  a  hivatkozott  jogszabályt   az
      ügyészi indítvány előzetes és kötelező beszerzésére vonatkozó
      részében alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette.
      Ennek   megfelelően  megállapította  a  vonatkozó  jogszabály
      hatályban maradó szövegét.

      A  közzététel az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.
      törvény (a továbbiakban: Abtv.) 41. §-án alapul.

      5.  Az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz lényegileg
      konkrét  normakontrollt jelent. Így az indítványozó  által  a
      vitatott  rendelkezésekre vonatkozóan  külön  előterjesztett,
      absztrakt    normakontrollra    irányuló    indítványt     az
      Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz kapcsán bírálta el.

      Az  Abtv.  42.  §  (1) bekezdése értelmében a  megsemmisített
      jogszabályi  rendelkezés  a határozat  közzétételének  napján
      veszti hatályát.

      Az  Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság nem
      látta  szükségesnek, illetve célszerűnek, hogy  a  jogszabály
      megsemmisítését   visszamenőleges   hatállyal   mondja    ki,
      úgyszintén  azt  sem,  hogy az alkotmányjogi  panasz  tárgyát
      képező  konkrét  büntető ügyben történő  alkalmazhatóságát  –
      ugyancsak visszamenőleges hatállyal – kizárja.

      Sem  az  alkotmányjogi panasz, sem az utólagos  normakontroll
      vonatkozásában  nem  állapítható meg a jogbiztonság  sérelme,
      vagy az indítványozó olyan különösen fontos érdeke, amely  az
      általános szabálytól történő eltérést indokolná.
      Az  indítványozó  konkrét ügyében ugyanis a kijelölő  bíróság
      már  beszerezte  –  mert be kellett szereznie  –  az  ügyészi
      indítványt,  ezt  tehát utólag meg nem  történtté  tenni  nem
      lehet.  Az ügyészi indítvány tényétől függetlenül azonban,  a
      megyei  bíróság  az  adott  esetben  más  bíróságot  ki   sem
      jelölhetett  volna,  hiszen a megye területén  csak  egyetlen
      olyan   helyi  bíróság  maradt,  amelynek  bírái  nem  teljes
      létszámban  jelentettek be kizárási okot. Következésképpen  a
      megyei  bíróság döntése eleve behatárolt volt, és azt nem  az
      ügyészi indítvány determinálta.
      A  jelen  esetben a megsemmisített jogszabály konkrét  ügyben
      történő  alkalmazása  visszamenőleges  megtiltására  irányuló
      kérelmet az Alkotmánybíróság elutasította.
                              Dr. Németh János
                         az Alkotmánybíróság elnöke
                                     
           Dr. Bagi István                      Dr. Bihari Mihály
           alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                     
              Dr. Németh János
            az Alkotmánybíróság elnöke
             az aláírásban akadályozott
           Dr. Erdei Árpád                    Dr. Harmathy Attila
           alkotmánybíró helyett                    alkotmánybíró
                                     
           Dr. Holló András                       Dr. Kiss László
           alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                     
           Dr. Kukorelli István                 Dr. Strausz János
           alkotmánybíró                     előadó alkotmánybíró
                                     
                     Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        33/2001. (VII. 11.)
        Date of the decision:
        .
        07/09/2001
        .
        .