Hungarian
Ügyszám:
.
45/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Czúcz Ottó Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 45/B/1997. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2001/896
.
A döntés kelte: Budapest, 01/30/2001
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
                                 
    Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos   megállapítására   irányuló   indítvány   tárgyában
    meghozta a következő

                            határozatot:

    1.  Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és  a
    munkanélküliek  ellátásáról szóló  –  többször  módosított  –
    1991.   évi   IV.   törvény  26.  §-a,   valamint   27.   §-a
    alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére
    irányuló indítványt elutasítja.

    2.  Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és  a
    munkanélküliek  ellátásáról  szóló  1991.  évi  IV.   törvény
    módosításának     kezdeményezésére    irányuló     indítványt
    visszautasítja.
                                Indokolás
                                   
                                   I.

      Az   indítványozó  a  foglalkoztatás  elősegítéséről   és   a
      munkanélküliek  ellátásáról szóló  –  többször  módosított  –
      1991.  évi  IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) több szakaszát
      kifogásolta.  Álláspontja  szerint  a  munkanélküli   járadék
      összegére,  valamint  a  folyósítás  időtartamára   vonatkozó
      jogszabályi  előírások  sértik  az  Alkotmány  70/E.  §   (1)
      bekezdésébe foglalt szociális biztonsághoz való jogot, a 8. §
      (1)  bekezdésében említett sérthetetlen és elidegeníthetetlen
      alapvető  emberi jogokat, valamint a 70/B. § (1) bekezdésében
      rögzített munkához való jogot.

      Az   indítványozó  a  kifogásolt  jogszabályi   rendelkezések
      alkotmányellenességének megállapítását,  és  megsemmisítését,
      valamint  a  vonatkozó törvény módosításának  kezdeményezését
      kérte.

                                   II.
                                   
          Az   Alkotmánynak   az   indítványozó   által   felhívott
      szakaszai:

       “8.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  elismeri   az   ember
      sérthetetlen  és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek
      tiszteletben   tartása   és  védelme   az   állam   elsőrendű
      kötelessége.”
       
       “70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van  a
      munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”
       
       “70/E.  §  (1)  A Magyar Köztársaság állampolgárainak  joguk
      van  a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság,
      özvegység,   árvaság   és  önhibájukon  kívül   bekövetkezett
      munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges  ellátásra
      jogosultak.”

          Az Flt.-nek az indítvány által érintett szakaszai:

       “26.    §   (1)   A   munkanélküli   járadék   összegét    a
      munkanélkülinek  a  munkanélkülivé  válását   megelőző   négy
      naptári negyedévben elért átlagkeresete alapulvételével  kell
      kiszámítani.   Az   átlagkereset  számítására   a   munkajogi
      szabályokat  kell  alkalmazni, azzal az  eltéréssel,  hogy  a
      személyi   alapbért  a  kifizetésének  időpontjában  érvényes
      összeggel kell figyelembe venni.
       (2)  Ha  a  munkanélküli a munkanélkülivé  válását  megelőző
      négy    naptári    negyedévben    több    munkaadóval    állt
      munkaviszonyban,  a munkanélküli járadék összegét  valamennyi
      munkaadónál  elért átlagkereset alapján kell az (1)  bekezdés
      szerint kiszámítani.
       (3)  Ha  a  munkanélküli átlagkeresete  az  (1)  bekezdésben
      meghatározott időszakban nem állapítható meg, a  munkanélküli
      járadék   összegét   az   általa  a  munkanélkülivé   válását
      megelőzően betöltött utolsó munkakörben, illetőleg  az  ahhoz
      hasonló  munkakörben  elért kereset országos  átlaga  alapján
      kell megállapítani.
       (4)  Az  egy  napra  járó  munkanélküli  járadék  alapja   a
      munkanélküli havi átlagkeresetének harmincad része.
       (5)  A  munkanélküli  járadék összege  az  (1)-(4)  bekezdés
      alapján meghatározott járadékalap 65 százaléka.
       (6)   A   munkanélküli   járadék  összegének   alsó   határa
      megegyezik  az  öregségi  nyugdíj – a munkanélküli  járadékra
      való jogosultság kezdő napján hatályos – legkisebb összegének
      90  százalékával,  felső határa pedig  az  így  megállapított
      összeg    kétszeresével.   A   munkanélküli   járadéknak    a
      megszüntetését   követő  90  napon  belül  történő   ismételt
      megállapítása esetén alsó határként az öregségi nyugdíjnak  a
      korábbi  jogosultság kezdő napján hatályos legkisebb  összege
      90  százalékát kell figyelembe venni. Ha az (1)-(3)  bekezdés
      szerinti  átlagkereset a munkanélküli járadék alsó  határánál
      alacsonyabb,   a   munkanélküli  járadék  az  átlagkeresettel
      megegyező összeg.
       (7)   A   munkanélküli  járadéknak  a  szünetelést  követően
      történő  folyósítása  esetén – ha  a  szünetelés  540  napnál
      hosszabb   ideig  tartott  –  a  munkanélküli  járadék   alsó
      határának  számításánál  az öregségi nyugdíjnak  az  ismételt
      folyósítás  kezdő  napján hatályos összegét  kell  figyelembe
      venni.
       (8)  Amennyiben  a  munkanélküli járadékra jogosult  korábbi
      munkahelyén  rehabilitációs keresetkiegészítésben  részesült,
      úgy  annak  összegét  a munkanélküli járadék  alapját  képező
      keresetbe   be   kell   számítani.   Az   így   megállapított
      munkanélküli   járadék   összege  a  keresetkiegészítés   (5)
      bekezdésben    meghatározott   százalékával    arányosan    a
      munkanélküli járadék felső határát meghaladhatja.”
       
       “27.   §   (1)   A   munkanélküli   járadék   folyósításának
      időtartamát (a továbbiakban: folyósítási idő) – a 25.  §  (6)
      bekezdésében  foglaltak  figyelembevételével   –   annak   az
      időtartamnak az alapulvételével kell megállapítani,  amennyit
      a munkanélküli a munkanélkülivé válást megelőző négy év alatt
      munkaviszonyban  töltött.  A  munkaviszony  időtartamába  nem
      számítható be a munkaviszonynak az az időtartama, amely alatt
      a   munkanélküli   munkanélküli  járadékban   részesült.   Az
      előbbiekben  meghatározott négyéves időtartam meghosszabbodik
      a  következő időtartamokkal, vagy azok egy részével, ha  ezen
      időtartamok alatt munkaviszony nem állt fenn:
       a) a sor-, valamint tartalékos katonai szolgálat, továbbá  a
      polgári szolgálat,
       b) a keresőképtelenséggel járó betegség,
       c) a beteg gyermek ápolására táppénzes állomány,
       d)  a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj,
      a gyermekgondozási segély folyósítása,
       e)  a  rokkantsági  és  a  baleseti rokkantsági  nyugdíj,  a
      rendszeres szociális járadék, az átmeneti járadék, továbbá  a
      bányászok egészségkárosodási járadéka folyósításának,
       f)  az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés, a javító-
      nevelő munka, a szigorított javító-nevelő munka és az elzárás
      büntetés,
       g)   az   ápolási   díj   és  a  gyermeknevelési   támogatás
      folyósítása
      időtartamával, valamint
       h)   a  munkanélküli-járadék  folyósításának  a  munkaadótól
      kapott     végkielégítés    miatt    történő     elhalasztása
      időtartamával,  feltéve, hogy az 58. §  (5)  bekezdésének  d)
      pontja szerinti munkanélküli állapot ezen időtartam alatt  is
      fennállt.
       (2)   A  munkanélküli  járadék  folyósítási  idejét  az  (1)
      bekezdés  szerinti munkaviszony időtartamának alapulvételével
      kell kiszámítani oly módon, hogy öt nap munkaviszony egy  nap
      járadékfolyósítási  időnek felel meg. Ha a  kiszámítás  során
      töredéknap   keletkezik,   a   kerekítés   szabályait    kell
      alkalmazni.
       (3)   A   munkanélküli  járadék  folyósításának  leghosszabb
      időtartama 270 nap.
       (4)  A  munkanélküli járadék folyósításának  kezdő  napja  a
      munkanélkülinek  a  munkaügyi  központnál  (illetőleg   annak
      kirendeltségénél) történő jelentkezését követő naptári nap.
       (5)  Ha a munkaviszonyt a munkanélkülivé válást megelőző  90
      napon  belül  a munkavállaló rendes felmondással,  továbbá  a
      munkáltató   rendkívüli   felmondással   szüntette   meg,   a
      munkanélküli  részére  munkanélküli  járadék  az  előbbiekben
      meghatározott  módon  megszüntetett munkaviszony  megszűnését
      követő 90 nap elteltével folyósítható, tekintet nélkül  arra,
      hogy   a   munkanélküli   járadék  folyósításához   szükséges
      feltételekkel rendelkezik.
       (6)  Annak részére, aki a munkaügyi központ által támogatott
      képzést  a  munkanélküli járadék folyósításának ideje  alatt,
      annak kezdő időpontjától számított 180 napon belül kezdi meg,
      és   a   képzés  időtartama  alatt  a  munkanélküli   járadék
      folyósítási  idejét  kimeríti,  a  munkanélküli  járadékot  a
      képzés  hátralévő időtartamára – legfeljebb azonban a  képzés
      megkezdésétől számított 365 napig – tovább kell  folyósítani.
      A  14.  §  (8) bekezdésében foglaltakat ebben az  esetben  is
      alkalmazni kell.
       (7)   A   folyósítási   idő   számítása   szempontjából    a
      munkaviszonyban töltött bármely időtartam csak egyszer vehető
      figyelembe.   Ha   a  munkanélküli  a  munkanélküli   járadék
      folyósításának   számára  meghatározott  időtartamát   teljes
      mértékben  nem  vette  igénybe, az ismételt  folyósításnál  a
      járadékfolyósítás      időtartamának      alapját      képező
      munkaviszonyban  töltött időt a tényleges  járadékfolyósítási
      időtartamnak megfelelően csökkenteni kell.
       (8)  A  munkanélkülinek  a munkaügyi  központnál  (illetőleg
      annak   kirendeltségénél)   történő   jelentkezése    és    a
      munkanélküli   járadék  folyósításának  az  (5)   bekezdésben
      foglaltak szerint megállapított kezdő napja közötti időtartam
      a munkanélküli járadék folyósításának idejébe nem számít be.”

                                  III.
                                   
          Az indítvány nem megalapozott.

      1.   Az   Alkotmánybíróság  elsőként  az  indítványozó   azon
      állítását  vizsgálta,  mely szerint  a  munkanélküli  járadék
      összege,  valamint a folyósítás időtartama sérti az Alkotmány
      70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz való jogot.

      1.1.  Az Alkotmánybíróság már több határozatában vizsgálta  a
      szociális  biztonsághoz való jog tartalmát. A  32/1998.  (VI.
      25.)  AB határozat megállapította: “az Alkotmány 70/E. §-ában
      meghatározott  szociális biztonsághoz való  jog  a  szociális
      ellátások   összessége  által  nyújtandó  olyan   megélhetési
      minimum     állami     biztosítását    tartalmazza,     amely
      elengedhetetlen    az    emberi    méltósághoz    való    jog
      megvalósulásához.”   (ABH   1998,   251.)    Az    állam    e
      kötelezettségének   eleget  tesz,  ha  a  szociális   ellátás
      biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás
      és  a  szociális támogatások rendszerét, ezen belül  pedig  a
      jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel  éri
      el   társadalompolitikai  céljait.  Az  államnak  a  polgárai
      szociális  biztonsága tekintetében fennálló  kötelezettségeit
      ugyanis  az  Alkotmány  70/E.  § (1)  bekezdésében  foglaltak
      általános   jelleggel  rögzítik.  [32/1998.  (VI.   25.)   AB
      határozat, ABH 1998, 251, 254.; 600/B/1993. AB határozat, ABH
      1993,  671, 672.] Az egyes ellátások feltételeit és  mértékét
      nem  az  Alkotmány,  hanem  külön törvények  határozzák  meg.
      (600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672).
      Az  Alkotmány  rendelkezéseiből nem következik,  hogy  minden
      (önhibáján kívül) munkanélkülinek e ténynél fogva alanyi joga
      lenne  a  munkanélküli  járadékhoz,  az  csupán  a  szociális
      intézményrendszer keretében biztosított egyik ellátási forma,
      amely  nem azonosítható az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében
      szereplő  önhibán  kívül bekövetkező munkanélküliség  esetére
      szóló, a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való joggal.

      1.2.    A    járadék    összegszerűsége    tekintetében    az
      Alkotmánybíróság  egy  korábbi  határozatában   a   nyugdíjak
      reálértéke  kapcsán kifejtette, hogy amennyiben az  ellátások
      “(...)  reálértéke – a nagyarányú infláció,  a  költségvetési
      ártámogatások megszüntetése, vagy egyéb okok miatt – csökken,
      akkor  az állam az Alkotmány 70/E. §-a alapján úgy köteles  a
      társadalombiztosítást ehhez a változáshoz igazítani, hogy  az
      a   nyugdíjasok  és  más  jogosultak  ellátáshoz  való  jogát
      megfelelően  teljesítse. Ennek során a tényleges  veszteséget
      el nem érő, de az ellátáshoz való alkotmányos jogot biztosító
      változtatás  nem  önkényes, s így  nem  is  alkotmányellenes”
      [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993. 196, 199.].

      Mindezekre  tekintettel  az Alkotmánybíróság  megállapította,
      hogy    az    indítványozó   által   kifogásolt   jogszabályi
      rendelkezések   nem   sértik  az   Alkotmány   70/E.   §-ában
      foglaltakat.

      2.   Az   indítványozó   szerint  a  kifogásolt   jogszabályi
      rendelkezések  a  fentieken  túl  az  Alkotmány  8.   §   (1)
      bekezdésében foglaltakat is sértik.
      Az  előző  pontban foglaltakra is figyelemmel, a munkanélküli
      járadékhoz való jog nem minősül alapjognak, s mint ilyen  nem
      tartozik   az  Alkotmány  8.  §  (1)  bekezdésében  rögzített
      garanciális  védelem hatálya alá. Miután maga a  munkanélküli
      járadékhoz  való  jog nem minősül alapjognak,  így  az  annak
      összegét,  valamint  folyósításának  időtartamát  meghatározó
      jogalkotói   döntés   sem   valósítja   meg   alapvető    jog
      korlátozását, vagy sérelmét.
      Ehhez szorosan kapcsolódik egy korábbi határozat, melyben  az
      Alkotmánybíróság   –   más  indítvány  vizsgálata   során   –
      kifejtette, hogy a szociális kihatású normák megalkotásakor a
      jogalkotó  igen  nagy  szabadsággal  bír,  s  széles   körben
      gyakorolhatja mérlegelési jogát a tekintetben, hogy a  számos
      tényező  közül  melyeket és milyen súllyal  vesz  figyelembe.
      Döntésének  alapja, s egyben korlátja is  azonban  az  ország
      mindenkori  teherbíró képessége. (698/B/1990.  AB  határozat,
      ABH 1991, 716-717.)

      Mindezekre  tekintettel  az Alkotmánybíróság  megállapította,
      hogy  a kifogásolt jogszabályi rendelkezések nem ütköznek  az
      Alkotmány  8.  §  (1)  bekezdésébe, s így alkotmányellenesség
      megállapítására e tekintetben nem került sor.

      3.  Az  indítványozó felvetette még az Alkotmány 70/B. §  (1)
      bekezdésében   szereplő  munkához  való   jog,   valamint   a
      foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jog sérelmét is.
      Az    Alkotmánybíróság    egy   korábbi    vizsgálat    során
      megállapította,  hogy  a  munkához  való  jog  a   szerződési
      szabadság  egyik  aspektusa (1178/B/1991. AB  határozat,  ABH
      1993,   565.),   érvényesülésekor  az  egyik  alkotmányossági
      szempont,    hogy    ne   valósuljon   meg   alkotmányellenes
      megkülönböztetés a munkavállalók, illetve munkáltatók között.
      Ezen  túlmenően a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában azt  is
      kimondta  az  Alkotmánybíróság, hogy “a munkához való  jogtól
      mint  alanyi  jogtól meg kell különböztetni a  munkához  való
      jogot  mint  szociális  jogot, s különösen  annak  intézményi
      oldalát,       az      állam      kötelességét      megfelelő
      foglalkoztatáspolitikára,  munkahelyteremtésre   stb.”   (ABH
      1994,  117, 120-121.) Ebből az állami foglalkoztatáspolitikai
      kötelezettségből  azonban  nem  vezethető  le  az,  hogy   az
      érintett  személynek  alanyi  joga  lenne  egy  meghatározott
      munkahely biztosítására.

      Az    Alkotmánybíróság    a   jelen   indítványt    vizsgálva
      megállapította,   hogy   az  abban   kifogásolt   jogszabályi
      rendelkezések nem hordoznak olyan elemet, amelyek a  munkához
      való  jog,  illetve  a  foglalkozás  szabad  megválasztásához
      fűződő  jog  terén  alkotmányossági  szempontból  vizsgálható
      összefüggést jelentenének.

      Erre  tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványnak e része
      tekintetében sem állapított meg alkotmányellenességet.

      4.    Az    indítványozó   beadványában   kérte,   hogy    az
      Alkotmánybíróság    kezdeményezze   a    vonatkozó    törvény
      módosítását.     Az    Alkotmánybíróság     hatáskörét     az
      Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  határozza
      meg. E törvény értelmében az Alkotmánybíróság nem rendelkezik
      hatáskörrel   a   jogszabályok  módosításának  kezdeményezése
      tekintetében,  ezért  az  erre  irányuló  kérelmet  –  érdemi
      vizsgálat nélkül – visszautasította.

      Fentiekre   tekintettel  az  Alkotmánybíróság  a   rendelkező
      részben foglaltak szerint határozott.
                              Dr. Németh János
                         az Alkotmánybíróság elnöke
                                     
           Dr. Bagi István                      Dr. Bihari Mihály
           alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                     
           Dr. Czúcz Ottó                         Dr. Erdei Árpád
           előadó alkotmánybíró                     alkotmánybíró
                                     
           Dr. Harmathy Attila                   Dr. Holló András
           alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                     
           Dr. Kiss László             Az aláírásban akadályozott
           alkotmánybíró                     Dr. Kukorelli István
                                         alkotmánybíró helyett
                                         Dr. Németh János
                                         Alkotmánybíróság elnöke
                                     
           Dr. Strausz János       Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
           alkotmánybíró                            alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        45/B/1997
        Date of the decision:
        .
        01/30/2001
        .
        .