Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02976/2015
Első irat érkezett: 09/29/2015
.
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.I.35.290/2015/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (pénznyerő automaták igazgatási szolgáltatási díja, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Kfv.I.35.290/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Másodlagosan, amennyiben a panaszában előadott érvelését az Alkotmánybíróság nem fogadja el, azt kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy a bírói döntéseket megalapozó jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja - az Abtv. 28. §-a alapján.
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2012. évi CXLIV. törvény (Módtv.) és a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) ellenszolgáltatás nélkül, azonnali hatállyal tiltotta meg a játéktermek üzemeltetésének lehetőségét és érvénytelenítette a megszerzett játékengedélyeket. A pénznyerő automatákat üzemeltető indítványozó a NAV Szerencsejáték Felügyeleti Főosztályához (NAV SZF) fordult az adott évre befizetett igazgatási szolgáltatási díj időarányos visszafizetésére, kérelmét a NAV SZF elutasította azzal az indokkal, hogy jogszabályi rendelkezés hiányában nincs mód a befizetett összeg visszatérítésére. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz benyújtott keresetében az indítványozó a NAV határozat megváltoztatását kérte arra hivatkozással, hogy az Szjtv. 11. §-a nem tartalmaz olyan esetet, amikor a szolgáltatási díj nem járna vissza. A Bíróság végzésében áttette az ügyet a NAV SZF-hez azzal, hogy az iratokat fellebbezésként értékelve terjesszék fel a másodfokú hatósághoz. A NAV fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság döntését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az ügyet nemperes számra lajstromozta, majd a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Az indítványozó az elsőfokú bíróság 39.Kpk.46.368/2014/5. számú, jogerős végzése ellen terjesztett kérelmet a Kúriához, amely azt elutasította, mivel a felülvizsgálat törvényileg kizárt. A kúriai végzéssel szemben fordult az indítványozó az Alkotmánybírósághoz arra hivatkozva, hogy engedélye ex lege szűnt meg, és amennyiben a hatóság a szolgáltatási díj ellenértékeként végzett tevékenységét - jogalkotói tiltó döntés következtében - nem végzi, annak időarányos visszatérítésére az engedélyes jogosult lehet, ellenkező esetben sérül az Alaptörvény XIII. ciikkében folglalt tulajdonhoz való joga. Álláspontja szerint a bírósági eljárásban sérült a B) cikk szerinti jogbiztonsághoz fűződő joga, valamint a XXIV. cikkben foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő joga. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Kfv.I.35.290/2015/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
R) cikk (1) bekezdés
R) cikk (2) bekezdés
R) cikk (3) bekezdés
T) cikk (1) bekezdés
T) cikk (3) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2976_5_2015_ind_kieg.pdfIV_2976_5_2015_ind_kieg.pdfIV_2976_2_2015_ind_kieg_anonim.pdfIV_2976_2_2015_ind_kieg_anonim.pdfIV_2976_0_2015_inditvany_anonim.pdfIV_2976_0_2015_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3269/2016. (XII. 20.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: érdemi döntés; érdemi döntés végrehajtási eljárásban; tisztességes eljáráshoz való jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 12/13/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.05.03 9:00:00 1. öttagú tanács
    2016.11.28 10:00:00 1. öttagú tanács

    .

    .
    A határozat szövege (pdf):
      .
      A határozat szövege:
      .
      A határozat szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.290/2015/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján alkotmányjogi panasz indítványt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, amelyben kérte a Kúria Kfv.I.35.290/2015/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

        [2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a szerencsejáték szervezéssel és pénznyerő automaták működtetésével foglalkozó indítványozó 2013. december 5-én kérelmet terjesztett elő a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (továbbiakban: NAV, illetve kérelmezett) az általa üzemeltetett pénznyerő automaták igazgatási szolgáltatási díjának időarányos visszatérítése iránt, mivel a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényt (továbbiakban: Szjtv.) 2012. október 10-től módosító 2012. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Módtv.) megtiltotta a pénznyerő automaták kaszinón kívüli működtetését. Az indítványozó kérelme szerint az engedéllyel rendelkező pénznyerő automatákra általa korábban egész évre befizetett igazgatási szolgáltatási díj időarányosan azért jár vissza, mert a törvényi tiltás okán az engedélyeket vissza kellett adni és így tevékenységét 2012. október 10-e után már nem tudta folytatni.

        [3] 1.2. A NAV 2013. december hó 10-én kelt, 16977/1/2013. számú határozatával a kérelmet elutasította. Rögzítette, hogy a határozat a közlésével jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye, azonban jogszabálysértésre hivatkozással 30 napon belül keresettel kérhető a határozat bírósági felülvizsgálata. Hivatkozott a határozat az Szjtv. 2012. október 10-e előtt hatályos 26. § (13) bekezdésére és 11. § (1) bekezdésére. Kifejtette, hogy a szerencsejáték szervezésének engedélyezéséért, ellenőrzéséért, az állami adóhatóság által végzett egyes igazgatási szolgáltatások igénybevételéért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Ez az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet 2013. március 4-e előtt hatályos 77. § (4) bekezdés b) pontja szerint II. kategóriájú pénznyerő auto­mata üzemeltetése iránti kérelem esetében játékhelyenként 75 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj fizetését jelentette. Mindezek alapján a NAV szerint az indítványozó igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettsége – a határozat rendelkező részében tételesen 1-30. sorszámig felsorolt gyártási és engedélyszámú gépek vonatkozásában –, teljes mértékben fennállt, a megfizetett díj részösszegének visszautalása nem lehetséges, annak nincs jogszabályi alapja. Utalt a határozat az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdésére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 71. § (1) bekezdésére, 72. § (1) bekezdésére, 100. § (1) bekezdés a) pontjára, (2) bekezdésére, 109. § (1) bekezdésére és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 22. § (2) bekezdésére, 326. § (7) bekezdésére, és 330. §-ára.

        [4] 1.3. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság – a 21.K.30.362/2014/3./I. számú, nyilvánosan megtartott tárgyaláson hozott végzésével – a Pp. 129. § (1) bekezdése alapján a peres iratoknak a NAV-hoz mint első fokú hatósághoz való áttételét rendelte el azzal, hogy a keresetlevelet fellebbezésként értelmezve terjessze fel azt a másodfokú hatósághoz a fellebbezés elbírálása végett. A bíróság álláspontja szerint az Szjtv. 7/A. § (2) be­kezdése taxatív módon három olyan eljárást szabályoz, ahol fellebbezésnek nincs helye, az igazgatási szolgáltatási díj visszafizetése iránti eljárás azonban egyik eljárás körébe sem tartozik, így az első fokon meghozott határozat ellen – mivel a Ket. szabályai szerint kell eljárnia a hatóságnak –, fellebbezésnek van helye, amelynek kizárása az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslati jog megvonását jelentené.

        [5] 1.4. A NAV fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 1.Kpk.670.336/2014/3. számú végzésével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. E végzés indokolásának lényege szerint, a pénznyerő automatákra megfizetett igazgatási szolgáltatási díj arányos részének visszautalására vonatkozó indítványozói kérelem a szerencsejáték szervezői tevékenységének része, és mint ilyen, szerencsejáték ügy. Az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdése pedig kizárja a szerencsejáték ügyben hozott határozat elleni fellebbezés lehetőségét, ennél fogva az elsőfokú bíróság jogi megítélésétől eltérően nem volt helye a keresetlevél áttételének, ezért a Pp. 258. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Az új eljárásban – amennyiben a keresetlevél tárgyalás kitűzésére alkalmas – érdemben kell az indítványozó keresetéről határozni – mondta ki a Fővárosi Törvényszék.

        [6] 1.5. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2014. október 8-án hozott 10.K.33.678/2014/2. számú végzésével tájékoztatta a feleket arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1/2009. számú közigazgatási jogegységi határozata értelmében a téves formában meghozott, illetve nem alakszerű formában megjelenő közigazgatási aktust hivatalból, a tartalma szerinti eljárásban vizsgálja felül. A végzés kitért arra is, hogy a Ket. szabályai szerint az ügy érdemében határozatot, az eljárás során felmerülő minden más kérdésben végzést kell kibocsátani, továbbá a Ket. 98. § (3) bekezdésének j) pontja alapján önálló fellebbezésnek van helye a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról vagy visszavonásáról szóló első fokú végzés ellen. Végzésében közölte továbbá, hogy a Ket. 153. §-ának 2. pontja alapján eljárási költség – többek között – az igazgatási szolgáltatási díj, ezért a bíróság a „másodfokú” – tartalma szerint helyesen végzésnek minősülő – döntés ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) 3. §-ának (1)–(2) bekezdései alapján nemperes eljárásban fogja elbírálni.

        [7] 1.6. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 39.Kpk.46.368/2014/5. számú, 2015. február 3-án hozott végzésével az indítványozó kérelmét elutasította. A végzés indokolásának lényege szerint az Szjtv. alapján a szerencsejáték engedélyezéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj az eljárás lefolytatásához és nem annak kimeneteléhez kapcsolódik, ezért a konkrét ügyben nincs relevanciája annak, hogy az indítványozó az automatákat ténylegesen működtette-e az engedély ideje alatt, ahogyan annak sem, hogy a jogszabályváltozás miatt utóbb, a korábbi engedélyek hatályukat vesztették. Megállapította a bíróság továbbá azt is, hogy sem a Módtv.-nek az Szjtv.-be beépülő szabályai, sem az Szjtv. korábbi rendelkezései az igazgatási szolgáltatási díj visszafizetésére vonatkozó lehetőséget nem tartalmaznak. Az Szjtv. 11. §-ának (1) bekezdése második fordulatában meghatározott visszafizetési tilalmat pedig nem lehet olyan kiterjesztően értelmezni, hogy minden más esetben lehetőség van a hatóság számára a visszafizetésre.

        [8] 1.7. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.290/2015/4. szám alatt 2015. június 25-én hozott végzésével az indítványozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította. A végzés indokolásában hivatkozott a Pp. 271. § (1) bekezdés l) pontjára, 270. §-ának (2) és (3) bekezdésére, 273. §-ának (2) bekezdés a) pontjára és a Knp. 3. § (4) bekezdésére, amely utóbbi rendelkezés szerint a nemperes eljárásban, bíróság által hozott végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

        [9] 2. Az indítványozó panaszbeadványában hivatkozott az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásban rögzített egyes tételeire, továbbá a B) cikk (1) bekezdésére, T) cikkének (1) és (3) bekezdésére, R) cikkének (1)–(3) bekezdéseire, a XIII. cikk (1) bekezdésére, a XXIV. cikk (1) bekezdésére, a XXVIII. cikk (7) bekezdésére, valamint 28. cikkére. Állítása szerint sérti a jogbiztonságot, hogy az állam (annak egyik hatósága) olyan befizetést tart magánál, amelyért tevékenységet nem fejt ki. Az indítványozói jogértelmezés szerint ugyanis az igazgatási szolgáltatási díj nem egy hatósági aktus ellenértéke, hanem egy folyamatos, a működési feltételek meglétét ellenőrző tevékenység fejében fizetendő díj. Ebből vezethető le a tulajdonhoz való jog sérelme is, mert ha az engedélyes – tőle független külső körülmény miatt – nem tudja folytatni a bevételszerző tevékenységét, akkor nem tudja előteremteni az előre befizetett díj fedezetét sem, így az saját tulajdonának veszteségeként jelentkezik.
        [10] Az indítványozó szerint sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz és a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga azáltal, hogy a NAV a Módtv. alapján egy internetes tájékoztatást tett közzé a szerencsejáték szervezőkre vonatkozóan, amely azonban hatósági döntésnek nem tekinthető, így jogorvoslati kérelmet sem lehet ellene benyújtani. Az indítványozó szerint sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot és érintheti a jogbiztonság kérdését az ügyében folytatott eljárás is. Álláspontja szerint ugyanis mind a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, mind a Kúria döntése törvénysértő volt, mert a Ket. 71. § (1) bekezdése értelmében az indítványozói kérelem ügyében érdemben, határozattal kellett volna dönteni, és nem végzéssel. Semmiképpen sem tekinthető ugyanis eljáráshoz kapcsolódó döntésnek az, hogy egy adott összeg visszajár-e az ügyfélnek, avagy sem, ezért érthetetlen volt számára az ügy „átlajstromozása”.
        [11] A panasz szerint a Kúriának továbbá azt is észlelnie kellett volna, hogy téves jogértelmezést tartalmaz a Fővárosi Törvényszék végzése az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdése vonatkozásában. Az említett jogszabályi rendelkezés ugyanis meghatározza, hogy mely ügyeknél (a nyilvántartásba vétel, az ellenőrzés, és a jogkövetkezmények) nincs helye közigazgatási jogorvoslatnak, az indítványozó „pénzösszeg visszatérítése” iránti kérelme azonban egyik ügytípusba sem sorolható. Megjegyezte továbbá az indítványozó, hogyha a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, illetve a Kúria álláspontja a helyes, azaz a NAV döntése tartalmilag végzés, a közigazgatási úton történő jogorvoslatot akkor is biztosítani kellett volna, mert az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdése a fellebbezést az adóhatósági határozatok vonatkozásában zárja ki. Az indítványozó másodlagosan kérte továbbá, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság nem adna helyt a jogértelmezésének, úgy az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján folytassa le a bírói döntéseket megalapozó jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát, arra figyelemmel, hogy – a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság és a NAV szerint – a jogalkotó a Módtv.-ben nem rendelkezett a hatályba lépése előtt előre befizetett összegek sorsáról, nevezetesen arról, hogy azok időarányosan visszajárnak.

        [12] 2.1. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészítette panaszát, és kérte annak megállapítását, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog követelményei az eljárás valamennyi szakaszában sérültek, ezért hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére is. Az indítványozó szerint ugyanis azzal, hogy a Kúria végzésben bírált el egy, az ügy érdemében hozott hatósági határozat felülvizsgálata iránti közigazgatási bírósági eljárásban született végzést, továbbá azzal, hogy nem vizsgálta meg érdemben az elsőfokú bíróság különböző, egymásnak ellentmondó határozatait és nem vette figyelembe azt, hogy korábban ugyanilyen tartalmú ügyben „határozatot” hozott, megsértette az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát. Az Alaptörvény XIII. cikkének (1) bekezdése és a XXIV. cikkének (1) bekezdése pedig azért sérült az indítványozó szerint, mert a NAV és az elsőfokú bíróság csak azt vizsgálta, hogy a Módtv. tartalmaz-e kifejezett rendelkezést a visszatérítésre vonatkozóan, vagy sem, holott az indítványozói álláspont szerinti jogértelmezéssel eljuthattak volna arra a következtetésre, hogy a hatósági tevékenységgel nem ellentételezett igazgatási szolgáltatási díj időarányosan visszajár. Végül az indítványozó ismét felvetette, hogy amennyiben a hatósági jogértelmezés felelne meg a jogalkotói akaratnak, úgy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a jogalkotó alaptörvény-ellenes mulasztását, a pénzügyi elszámolásra vonatkozó szabályok megalkotásának hiánya miatt.

        [13] 2.2. Az indítványozó második panasz-kiegészítésében – egy, a panaszolthoz hasonló ügyben 2015. december 10-én született kúriai ítélet megküldése mellett – sérelmezte, hogy az indítvánnyal érintett ügyben a NAV határozata kizárta a fellebbezést az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdésére hivatkozva. Az indítványozó szerint az általa mellékelt ítélet is azt bizonyítja, hogy a fellebbezési jog kizárása eljárási hiba volt, mert az igazgatási szolgáltatási díj visszatérítésével kapcsolatos igényre nem vonatkozik az Szjtv. hivatkozott rendelkezése, így sérült a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga. Egyidejűleg indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság foglaljon állást az Szjtv. 7/A. § (2) bekezdésének értelmezése tárgyában.

        [14] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-ára alapított indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.

        [15] 3.1. Az indítványozó a Kúria támadott végzését 2015. július 21-én vette kézhez, az indítványt 2015. augusztus 28-án, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti 60 napos határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntést, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, továbbá az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és az alaptörvény-ellenesség indokolását, valamint kifejezett kérelmet a sérelmezett, felülvizsgálati eljárásban hozott végzés megsemmisítésére, ezért az alkotmányjogi panasz a formai követelményeknek meg­felel.

        [16] 3.2. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján ezt követően vizsgálat tárgyává tette azt, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt tartalmi követelményeknek. Az Abtv. 27. §-ában foglaltak szerint, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmány­bírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
        [17] Jelen ügyben az Alkotmánybíróság mérlegelése során azt állapította meg, hogy a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.290/2015/4. számú, az indítványozó felülvizsgálati kérelmét – törvénybe foglalt kizáró ok fennállása alapján – hivatalból elutasító végzése nem minősül sem az ügy érdemében hozott döntésnek, sem pedig a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárást érdemben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. február 3-án hozott, 39.Kpk.46.368/2014/5. számú végzése zárta le. A jogi képviselővel eljáró indítványozót a bíróság tájékoztatta arról, hogy a végzés elleni jogorvoslat lehetőségét a Knp. 3. § (4) bekezdése kizárja. Az indítványozó a jogerős végzés ellen törvényes határidőn belül alkotmányjogi panaszt nem terjesztett elő. Az, hogy az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jog sérelme kapcsán – egyebek mellett – az eljárás egészét illető törvényességi kifogásokat is tett, a Kúria érdemi elbírálást nem tartalmazó végzésének alkotmányossági vizsgálatát nem alapozza meg. Az Alkotmánybíróság az indítványozónak az ugyanilyen tárgyú, korábbi ügyével kapcsolatos hivatkozására vonatkozóan megjegyzi, hogy a jogegység biztosítása az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése alapján a Kúria hatáskörébe tartozik.
        [18] Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmány­jogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában meghatározott feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
            Dr. Juhász Imre s. k.,
            tanácsvezető,
            előadó alkotmánybíró
            .
            Dr. Balsai István s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Salamon László s. k.,
            alkotmánybíró
            Dr. Czine Ágnes s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Sulyok Tamás s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleménye

            [19] Nem értek egyet az alkotmányjogi panasz visszautasításával az alábbiakban kifejtett indokok miatt.

            [20] 1. Az indítványozó által alkotmányjogi panasszal támadott végzésben a Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította. A Kúria végzésének indokolása szerint az indítványozó felülvizsgálati kérelmét azért nem lehetett érdemben vizsgálni, mert a jogorvoslat előterjesztésének lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés l) pontja alapján irányadó Knp. 3. § (4) bekezdése kizárja. A Kúriának ezért a hivatkozott jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel nem volt mérlegelési lehetősége abban a kérdésben, hogy a felülvizsgálati kérelmet érdemben vizsgálja. Megjegyzem, hogy a Kúria jogelődje (a Legfelsőbb Bíróság) a Knp. hivatkozott rendelkezésének értelmezése tárgyában KGD 2008.231. szám alatt eseti döntést tett közzé, amelyben egyértelművé tette, hogy „[h]ivatalból elutasítandó a közigazgatási nemperes eljárásban hozott végzés elleni felülvizsgálati kérelem”.
            [21] Az Alkotmánybíróság – mérlegelési jogkörében eljárva – azt állapította meg, hogy a Kúriának az alkotmányjogi panasszal támadott végzése nem minősül sem az ügy érdemében hozott döntésnek, sem pedig a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek. Ebből következően az alkotmányjogi panasz befogadásának nem állnak fenn az Abtv. 27. §-ában foglalt törvényi feltételei. Az Alkotmánybíróságnak ezzel a megállapításával nem értek egyet.
            [22] Nem vitásan az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban a kérdésben, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt csak az ügy érdemében hozott, vagy az eljárást befejező egyéb bírósági döntéssel összefüggésben lehet előterjeszteni. Az Alkotmánybíróság ezért visszautasítja az olyan alkotmányjogi panaszt, amelyet nem ilyen határozattal szemben kezdeményeztek {3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [9]}.
            [23] Emellett azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában a Kúriának a felülvizsgálati kérelem hivatalból való elutasításáról rendelkező végzését nem tekintette automatikusan olyan bírói döntésnek, amely az Abtv. 27. §-án alapuló törvényi feltételek alapján alkotmányjogi panasszal nem támadható [ezzel összefüggésben ld. például: 3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, 3234/2016. (XI. 18.) AB végzés, 3235/2016. (XI. 18.) AB végzés, 3236/2016. (XI. 18.) AB végzés, 3237/2016. (XI. 18.) AB végzés].
            [24] Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában mindig egyedi mérlegelés tárgyává tette, hogy az éppen támadott hivatalból elutasító végzés megfelel-e az Abtv. 27. §-án alapuló feltételeknek. Eszerint az Alkotmánybíróság a 3260/2016. (XII. 6.) AB végzésben például arra mutatott rá, hogy „az indítványozó – végrehajtást kérő – a végrehajtónak a Vht. 52/A. § (1) bekezdése szerint, 12 havi részletfizetési megállapítása ellen élt kifogással. Az alkotmányjogi panasszal támadott kúriai végzés a végrehajtási eljárás során hozott részletfizetési megállapítással összefüggésben született, amely azonban nem tekinthető az ügy érdemében hozott döntésnek, mivel az jelen esetben a közös költség-tartozás megfizetése tárgyában született bírósági döntés volt. A Kúria támadott végzése ugyanakkor nem tekinthető az eljárást befejező egyéb döntésnek sem, mivel – az előbbiek mellett – a végrehajtási eljárás még folyamatban van. Mindezekre tekintettel […] a Kúria támadott végzése ellen alkotmányjogi panasz előterjesztésére az Abtv. 27. §-a alapján nincs lehetőség.”
            [25] Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság ebben az ügyben nem adta – a fenti gyakorlatából következő – indokát annak, hogy miért nem felel meg a Kúria végzése az Abtv. 27. §-án alapuló törvényi feltételeknek, így nem egyértelmű, hogy miért nem tekinthető eljárást befejező bírói döntésnek az indítvánnyal támadott kúriai végzés. Ezzel összefüggésben félrevezetőnek tartom a végzés indokolásának azt a megállapítását, hogy „[a]z alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárást érdemben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. február 3-án hozott, 39.Kpk.46.368/2014/5. számú végzése zárta le”. Ebből ugyanis az a következtetés is levonható, hogy az Alkotmánybíróság kizárólag az eljárást – érdemben – befejező bírói döntés ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt tekinti az Abtv. 27. §-án alapuló törvényi feltételeknek megfelelőnek. Ez ugyan­akkor az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatából nem vezethető le.

            [26] 2. Úgy gondolom, az adott ügyben – figyelemmel az eljárási előzményekre, és az indítványozó által csatolt, ugyanilyen tárgyú ügyekben hozott más bírói döntésekre – megállapítható, hogy a perorvoslati kérelmet hivatalból elutasító végzés [Pp. 237. §, Pp. 273. § (1)–(2) bekezdés] felvetheti az eljárásban érintettek alapvető joga sérelmének lehetőségét. Előfordulhat ugyanis, hogy a bíróság az eljárási szabályok megsértésével zárja el a peres feleket a törvény alapján egyébként rendelkezésre álló perorvoslat lehetőségétől. Mindez pedig – amint a konkrét ügyben erre az indítványozó kifejezetten hivatkozott – a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét érinti.
            [27] Az adott ügyben az indítványozó jogi képviselőjének előadása szerint „[a] Kúria […] azzal, hogy végzésben bírált el egy, az ügy érdemében hozott hatósági határozat iránti közigazgatási bírósági eljárásban született végzést, továbbá azzal, hogy nem vizsgálta meg érdemben az elsőfokú bíróság különböző, egymásnak ellentmondó határozatait és végzéseit, megsértette ügyfelem Alaptörvényben XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát, továbbá figyelmen kívül hagyta ügyfelemnek az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel a Ket. téves értelmezése révén elzárta ügyfelem elől a lehetőséget ezen utóbbi jogának érvényesítése elől.”
            [28] A fentiekben kifejtettek alapján úgy gondolom, hogy az indítványozó által támadott kúriai végzés olyan bírói döntésnek minősül, amely az Abtv. 27. §-ában foglalt törvényi feltételeknek megfelel.
            [29] Az Alkotmánybíróságnak ezért érdemben kellett volna vizsgálnia, hogy az indítványozó által az alkotmányjogi panaszában hivatkozott eljárási szabálysértések valóban fennállnak-e, illetve ha igen, azok a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét megalapozzák-e.

            Budapest, 2016. december 13.
            Dr. Czine Ágnes s. k.,
            alkotmánybíró
              .
              English:
              .
              Petition filed:
              .
              09/29/2015
              .
              Number of the Decision:
              .
              3269/2016. (XII. 20.)
              Date of the decision:
              .
              12/13/2016
              .
              .