A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában – Dr. Lábady Tamás
és Dr. Strausz János alkotmánybíráknak a határozat rendelkező
része 1. pontjára vonatkozó különvéleményével – meghozta a
következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető
Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 203. § (3)
bekezdésének a “vagy természet elleni fajtalanságot követ el,”
szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
A Btk. 203. § (3) bekezdése a következő szöveggel marad
hatályban:
“(3) Aki testvérével közösül, vétség miatt két évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.”
Az Alkotmánybíróság elrendeli az alkotmányellenes jogszabály
alapján lefolytatott és jogerős határozattal lezárt
büntetőeljárás felülvizsgálatát, ha az elítélt még nem
mentesült a hátrányos következmények alól.
2. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978.
évi IV. törvény (Btk.) 203. § (1)-(2) bekezdése és (3)
bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványokat egyebekben elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. A Btk. 203. §-a alkotmányellenességének megállapítása és
megsemmisítése tárgyában két külön indítványt terjesztettek
elő. Az Alkotmánybíróság a tárgyi összefüggésre tekintettel az
indítványokat egyesítette és azokat egy eljárásban bírálta el.
1.1. Az egyik indítványozó a Btk. 203. §-ának teljes egészében
történő megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a
vérfertőzést büntetni rendelő jogszabály, az ebben a körben
érintett személyek tekintetében, sérti a hátrányos
megkülönböztetésnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében
deklarált tilalmát.
Beadványában az indítványozó elismeri, hogy a vérrokonok
szexuális kapcsolatát már ősidők óta tiltották; a genetika
tudományosan is igazolta azt az ősi tapasztalatot, hogy a
vérrokonok kapcsolatából származó utódoknál károsodások
léphetnek fel. Az is igaz, hogy az emberi közösségek,
társadalmak többsége ma is elítéli a közeli vérrokonok
szexuális kapcsolatát. Mindamellett e kapcsolatokban nem
lelhetők fel a társadalmi veszélyesség elemei, ezért az ilyen
problémák megoldása nem a büntetőjog területére tartozik, hanem
a tudományos kutatók, orvosok és pszichológusok hatáskörébe.
Nem engedhető meg továbbá, hogy az emberek benső magánéletébe
és szexuális szokásaiba a jog úgy avatkozzék be, hogy közöttük
ezáltal alkotmányellenes megkülönböztetést tegyen.
1.2. A másik indítvány a Btk. 203. §-ának a (3) bekezdését
támadja. Álláspontja szerint a testvérek közötti vérfertőzés
bűntetté nyilvánítása alkotmányellenes. Diszkrimináció
állapítható meg az azonos nemű testvérek, valamint a különböző
nemű testvérek egymás közötti fajtalansága tekintetében,
mégpedig az előbbi személycsoport hátrányára. A törvény ugyanis
a testvérek közötti heteroszexuális fajtalankodást nem tekinti
bűncselekménynek, a homoszexuális, tehát az úgynevezett
"természet elleni" fajtalankodást viszont büntetni rendeli.
II.
Az indítványok részben megalapozottak.
1.1. A Btk. 203. §-a a vérfertőzésről a következő
rendelkezéseket tartalmazza:
"Vérfertőzés
203. § (1) Aki egyenesági rokonával közösül vagy fajtalankodik,
bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Nem büntethető a leszármazó, ha a cselekmény elkövetésekor
tizennyolcadik életévét nem töltötte be.
(3) Aki testvérével közösül, vagy természet elleni
fajtalanságot követ el, vétség miatt két évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő".
A Btk. 203. § kétféle magatartásban határozza meg a
vérfertőzést, és ezért két különböző törvényi tényállást
határoz meg, eltérő szankciókkal. Az első változat, mint
bűntett, súlyosabb megítélés alá esik. Elkövetőként olyan
személyekre vonatkozik, akik egymásnak fel- illetve lemenő ági,
tehát egyenesági rokonai (pl. szülő-gyermek). Elkövetési
magatartásként minden szexuális aktus büntetendő: mind a
közösülés, mind a különneműek közötti fajtalanság, mind pedig
az azonos neműek közötti, tehát természet elleni fajtalanság.
Büntetlenséget a törvény csupán a kiskorú leszármazónak
biztosít.
A második változat, mint vétség, enyhébb megítélés alá esik,
ezért a törvényi büntetési tétel is alacsonyabb. Elkövetőként
azokra vonatkozik, akik egymásnak vér szerinti testvérei.
Elkövetési magatartásként a törvény az előzőhöz viszonyítva
szűkebb tevékenységi kört szankcionál: a testvérek közösülését
és az azonos nemű testvérek természet elleni fajtalanságát.
A különnemű testvérek közötti fajtalanság e tényállás alapján
nem képez bűncselekményt, ellentétben a korábban hatályos Btk.,
az 1961. évi V. törvény 282. § (3) bekezdésével, amely az
egyenesági rokonokhoz képest enyhébben ugyan, de a testvérek
közötti mindenfajta nemi kapcsolatot egyaránt büntetni rendelt.
1.2. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése így rendelkezik:
"(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó
minden személy részére az emberi, illetve az állampolgári
jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem,
nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy
társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet
szerinti különbségtétel nélkül."
Az Alkotmánybíróság már több határozatban értelmezte az
Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát,
az emberi méltósághoz való joggal (Alkotmány 54. § (1)
bekezdés) is összefüggésben.
Megállapította, hogy "a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő
méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság
alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és
körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű
figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények
elosztásának szempontjait meghatározni." (9/1990. (IV. 25.) AB
határozat, ABH 1990, 46, 48.)
Rámutatott arra is, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb
jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés
vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg,
ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső
soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a
megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos
mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes." (35/1994.
(VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.)
Az indítványok alapján azt a kérdést kellett vizsgálni, hogy a
közeli hozzátartozók (egyenesági rokonok, testvérek) szexuális
kapcsolatának bűncselekménnyé nyilvánítása, illetve büntetőjogi
szankcionálása sérti-e az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott
diszkrimináció tilalmát.
Az Alkotmánybíróság a 21/1996. (V. 17.) AB határozat
indokolásában a következőket fejtette ki: “Általános jelenség,
hogy a nemi erkölcs egyes részei – éppen az erkölcsi
pluralizmus elismerésével – a jogi szankcionálásból kikerülnek.
Kétségtelen viszont, hogy a büntetőjog a nemi erkölcs területén
(is) meghúzza azt a szélső határt, amelynek áthágását a
társadalom már nem tűri el. ... Vannak bűncselekmények, ahol ma
is nemcsak egybeesik az erkölcsi és a jogi megítélés, hanem
ahol a büntetendőséget erkölcsileg nem lehet komolyan
kérdésessé tenni – például az emberölésnél. A nemi erkölcs
szempontjából sem lehet kérdésesnek tekinteni például a
vérfertőzés megbüntetését, noha elméleti cikkek már éppúgy
megkérdőjelezték ezt, mint – a "gyermeki szexualitás jogait"
követelve – a "megrontás" bűncselekménnyé nyilvánítását. Az
ilyen törekvések azonban elméleti kuriózumok maradtak,
amelyeknek a tételes jogban és az ítélkezésben nincs hatásuk."
(ABH 1996. 74, 82.)
Az Alkotmány védi a házasság és a család intézményét (15. §), a
16. § szerint pedig: “A Magyar Köztársaság különös gondot
fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására, nevelésére,
védelmezi az ifjúság érdekeit."
A házasság és a közeli (vér)rokonok közötti családi kapcsolat
védelme, az ifjúság tekintetében az állam különös gondoskodási
kötelezettsége, valamint a leszármazás genetikai védelme
ésszerű indokát adják a társadalom e kiemelt személyi
csoportjaira vonatkozó, büntetőjogi következményekben is
mutatkozó megkülönböztetésnek.
A Btk. 203. § (1) bekezdése, amely az egyenesági rokonok
közötti fajtalankodást bünteti, vonatkozik a homoszexuális és
heteroszexuális fajtalankodásra is. Szexuális irányultság
szerinti különbségtétel tehát e kiemelt személyi kör
tekintetében nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság minderre figyelemmel elutasította azt az
indítványt, amely a Btk. 203. § (1)-(2) bekezdését, és a (3)
bekezdés első fordulatát az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe
ütközőnek állította és megsemmisítését kérte.
1.3. A Btk. 203. § (3) bekezdése szerint “aki testvérével ...
természet elleni fajtalanságot követ el, ... büntetendő”.
A fajtalanság fogalmát a Btk. 210/A. § (2) bekezdése értelmezi.
Eszerint "E Cím alkalmazásában fajtalanság a közösülés
kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a
nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál."
Bár a törvényi értelmezésben "kivételként" említett közösülés
fogalmát a törvény tételesen nem határozza meg, az évszázados
múltra visszatekintő jogalkalmazási gyakorlat (az élő jog) ezt
elég szabatosan meghatározta. Büntetőjogi szempontból töretlen
a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a közösülés különnemű
személyek szexuális aktusa, amelyben a nemi szervek
érintkezésének van döntő szerepe.
Fajtalanság alatt – hacsak a Btk. ki nem emeli a természet
elleni fajtalanság elemét – annak mind heteroszexuális, mind
homoszexuális változata értendő.
A tényállás most vizsgált része az azonos nemű testvérek
közötti, nem erőszakos, hanem egyetértő, kölcsönös
beleegyezésükön alapuló természet elleni fajtalanságot rendeli
büntetni. A testvérek életkorára nincs tekintettel; a
bűncselekmény a testvérek mindegyikének azonos életkora vagy
nagykorúsága esetén is megvalósul, és akkor is, ha mindketten
fiatalkorúak. A bűncselekménynek nincs sértettje, a testvérek
mindegyike tettes. A büntetés neme – alternatíva nélkül –
szabadságvesztés, mértéke két évig terjedhet.
A vizsgált tényállás a fentiek szerint a fajtalanság különös
esetét rendeli büntetni. Ezt a “természet elleni” fajtalanságot
csak az azonos nemű testvérek követhetik el. A vizsgált
tényállás nem nyilvánítja bűncselekménnyé a különnemű testvérek
közötti fajtalanság elkövetését. A tényállás tehát különbséget
tesz ugyanazon magatartás tekintetében az azonos nemű és a
különnemű testvérek között.
A különbségtétel alapja a vizsgált esetben egyedül a szexuális
irányultság: eszerint a homoszexuális testvérpárokat fenyegeti
büntetéssel a törvény, a heteroszexuális testvérpárokat nem.
Ez, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján, az “egyéb
helyzet” szerinti különbségtétel.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint “az egyéb helyzet”
szerinti különbségtételnél azt kell vizsgálni, hogy van-e annak
“tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű oka” (35/1994. (VI.
24.) AB határozat, ABH 1994. 197, 200.).
A vizsgált esetben ilyen ok nincs. Nem indokolható ésszerűen a
különnemű testvérek közötti fajtalanság és az azonos nemű
testvérek közötti fajtalanság eltérő büntetőjogi megítélése.
Nem igazolható az sem, hogy eltérő lenne ezek társadalomra
veszélyessége.
Valamely magatartás bűncselekménnyé nyilvánítása [csakúgy, mint
szabálysértéssé nyilvánítása (987/B/1990/3., ABH 1991. 527,
530.)], ezzel kapcsolatban társadalomra veszélyességének
mérlegelése a jogalkotó feladata. Az Alkotmánybíróság ismét
hangsúlyozza, hogy 21/1996. (V. 17.) AB határozata szerint a
bűncselekmények megállapítása törvényhozói kompetencia, s így a
demokratikus többségi vélemény – és érzület – érvényesülésének
tere." (ABH 1996. 74, 82.)
Az Alkotmánybíróság nem jogosult arra, hogy új bűncselekményi
tényállások megállapítására kötelezze a jogalkotást, sem arra,
hogy különös részi tényállások részleges megsemmisítésével
addig nem büntetendő magatartásokat is büntethetővé tegyen.
Köteles viszont az alkotmányellenesnek minősülő jogszabályt
megsemmisíteni (az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.
törvény (Abtv.) 40. §).
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Btk. 203. § (3)
bekezdésének második fordulatát az Alkotmány 70/A. § (1)
bekezdésébe ütközőnek nyilvánította és az Abtv. 43. § (3)
bekezdésében előírt rendelkezéseket meghozta.
A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Dr. Németh János
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Czúcz Ottó
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Strausz János
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön Dr. Vörös Imre
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Strausz János alkotmánybíró különvéleménye
1. A határozat rendelkező részének 2. pontjával
egyetértek, az indítványok elutasítása helytálló. Az egyenes
ági rokonok közötti, illetve testvérek közötti szexuális
kapcsolatokat büntetni rendelő törvényszakasz (Btk. 203. §) a
maga egészében valóban nem sérti az Alkotmány rendelkezéseit,
ezért nincs helye a jogszabály megsemmisítésének.
2. Nem értek egyet azonban a határozat rendelkező része 1.
pontjában foglalt részleges megsemmisítéssel, ezért a
határozattal szemben – beleértve az ezzel kapcsolatos
indokolást is – különvéleményt jelentek be.
Véleményem szerint ugyanis a Btk. 203. § (3) bekezdésének
az a része sem ellentétes az Alkotmánnyal, amely ugyancsak
vérfertőzés címén, büntetni rendeli az azonos nemű testvérek
között véghezvitt természet elleni fajtalanságot is.
Az indítványozó ugyanis tévesen értelmezi az Alkotmány 70/A. §
(1) bekezdésében foglalt, a hátrányos megkülönböztetést tiltó
rendelkezést. Azt sérelmezi, hogy amíg a törvény vérfertőzés
címén büntetéssel fenyegeti azt, aki testvérével közösül, vagy
vele természetellenes fajtalanságot valósít meg, ezzel szemben
nem nyilvánítja bűncselekménnyé azt a magatartást, amikor külön-
nemű testvérek egymással fajtalankodnak.
Következésképpen a külön-nemű testvérek büntetlenül
tehetik meg azt, amit az azonos-neműek egymással nem. Az
indítványozó szerint a heteroszexuális és a homoszexuális
testvérpárok ilyen jellegű kapcsolatának eltérő jogi
szabályozása az utóbbiak terhére hátrányos, tehát
alkotmányellenes diszkriminációnak minősül.
3. Véleményem szerint azonban abból a tényből, hogy a
hatályos büntető törvény már nem fenyegeti büntetéssel a külön-
nemű testvérek közötti fajtalankodást, nem következik, hogy
immár az azonos-neműek közötti természet elleni fajtalanság se
legyen büntethető.
Az természetesen a törvényhozó hatáskörébe tartozik, hogy egyes
magatartásoknak milyen súlyt, vagy veszélyességet tulajdonít,
illetve, hogy miként szabályoz esetleg eltérően, egymáshoz
hasonló cselekményeket, az Alkotmány mércéje szerint.
Kizárólag egy adott korhoz és társadalmi felfogáshoz,
közmegegyezéshez igazodó törvényhozói szándéktól és akarattól
függ, hogy mikor, s milyen cselekményeknek tulajdonít tartósan,
vagy időlegesen, büntetőjogi relevanciát.
Valamely magatartás aktuális vagy tartós társadalmi
veszélyességének megítélése pedig szintén a törvényhozó
kompetenciájába tartozik.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése – amint azt az
Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette – nem
mindenfajta különbségtételt tilt. Az alkotmányi tilalom
elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett
megkülönböztetésekre vonatkozik. Abban az esetben, ha a
megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, a
megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha
az önkényes, az emberi méltósághoz való jogot sérti. [61/1992.
(XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280-282, 963/B/1993. AB
határozat, ABH 1996. 437-445.]
4. Következésképpen az indítványozó által sérelmezett
megkülönböztetés nem jelenti az Alkotmányban biztosított
valamely alapjog sérelmét, tekintettel arra is, hogy a
testvérek közötti homoszexuális kapcsolat létesítése nem
fogható fel valamely, az Alkotmány által védett emberi
szabadságjognak, illetve alkotmányosan védett értéknek.
A hivatkozott megkülönböztetés tehát fennáll, mégpedig
azért, mert a törvényhozó – a közfelfogással összhangban – a
homoszexuális vérfertőzés súlyát, társadalomra veszélyességének
fokát a hasonló heteroszexuális magatartásokéhoz képest
magasabbnak tekinti, olyan súlyúnak, amely már büntetőjogi
fenyegetést tesz szükségessé.
A megkülönböztetés tehát kizárólag büntetőjogi szempontok
alapján történik, ezért nem beszélhetünk alkotmányellenes
diszkriminációról, mert ez a különbségtétel nem önkényes, és
nem fogható fel az emberi méltóság sérelmeként sem.
Ezért, véleményem szerint, az indítványt e vonatkozásban is el
kellett volna utasítani, és így a Btk. 203. § (3) bekezdését a
hatályos törvényszöveg szerint érintetlenül hagyni.
Budapest, 1999. június 23.
Dr. Strausz János
alkotmánybíró
A különvéleményhez csatlakozom.
Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró
. |