English
	Hungarian

Ügyszám: .	498/B/1994
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszky Ödön Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 20/1999. (VI. 25.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1999/159 .

A döntés kelte: Budapest, 06/23/1999 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában – Dr. Lábady  Tamás és  Dr.  Strausz János alkotmánybíráknak a határozat rendelkező része  1.  pontjára vonatkozó különvéleményével  –  meghozta  a következő                                                          határozatot:                                 1.   Az   Alkotmánybíróság   megállapítja,   hogy   a   Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 203.  §  (3) bekezdésének a “vagy természet elleni fajtalanságot követ  el,” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. A  Btk.  203.  §  (3)  bekezdése a  következő  szöveggel  marad hatályban: “(3)  Aki  testvérével közösül, vétség miatt két  évig  terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Az  Alkotmánybíróság  elrendeli az alkotmányellenes  jogszabály alapján    lefolytatott   és   jogerős   határozattal    lezárt büntetőeljárás   felülvizsgálatát,  ha  az  elítélt   még   nem mentesült a hátrányos következmények alól. 2.  Az  Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló  1978. évi  IV.  törvény  (Btk.)  203.  §  (1)-(2)  bekezdése  és  (3) bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére irányuló indítványokat egyebekben elutasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.                                 1.  A  Btk.  203. §-a alkotmányellenességének megállapítása  és megsemmisítése  tárgyában  két külön  indítványt  terjesztettek elő. Az Alkotmánybíróság a tárgyi összefüggésre tekintettel  az indítványokat egyesítette és azokat egy eljárásban bírálta el. 1.1.  Az egyik indítványozó a Btk. 203. §-ának teljes egészében történő   megsemmisítését   kérte.   Álláspontja   szerint    a vérfertőzést  büntetni rendelő jogszabály, az  ebben  a  körben érintett    személyek   tekintetében,   sérti    a    hátrányos megkülönböztetésnek  az  Alkotmány  70/A.  §  (1)  bekezdésében deklarált tilalmát. Beadványában  az  indítványozó  elismeri,  hogy  a   vérrokonok szexuális  kapcsolatát  már ősidők óta  tiltották;  a  genetika tudományosan  is  igazolta  azt az ősi  tapasztalatot,  hogy  a vérrokonok   kapcsolatából   származó   utódoknál   károsodások léphetnek   fel.  Az  is  igaz,  hogy  az  emberi   közösségek, társadalmak   többsége  ma  is  elítéli  a  közeli   vérrokonok szexuális   kapcsolatát.  Mindamellett  e  kapcsolatokban   nem lelhetők  fel a társadalmi veszélyesség elemei, ezért az  ilyen problémák megoldása nem a büntetőjog területére tartozik, hanem a  tudományos  kutatók, orvosok és pszichológusok  hatáskörébe. Nem  engedhető meg továbbá, hogy az emberek benső  magánéletébe és  szexuális szokásaiba a jog úgy avatkozzék be, hogy közöttük ezáltal alkotmányellenes megkülönböztetést tegyen. 1.2.  A  másik  indítvány a Btk. 203. §-ának a  (3)  bekezdését támadja.  Álláspontja szerint a testvérek  közötti  vérfertőzés bűntetté    nyilvánítása    alkotmányellenes.    Diszkrimináció állapítható meg az azonos nemű testvérek, valamint a  különböző nemű   testvérek  egymás  közötti  fajtalansága   tekintetében, mégpedig az előbbi személycsoport hátrányára. A törvény ugyanis a  testvérek közötti heteroszexuális fajtalankodást nem tekinti bűncselekménynek,   a  homoszexuális,  tehát   az   úgynevezett "természet elleni" fajtalankodást viszont büntetni rendeli.                               II. Az indítványok részben megalapozottak. 1.1.   A   Btk.   203.   §-a  a  vérfertőzésről   a   következő rendelkezéseket tartalmazza: "Vérfertőzés 203. § (1) Aki egyenesági rokonával közösül vagy fajtalankodik, bűntettet   követ   el,   és  egy   évtől   öt   évig   terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2)  Nem büntethető a leszármazó, ha a cselekmény elkövetésekor tizennyolcadik életévét nem töltötte be. (3)    Aki   testvérével   közösül,   vagy   természet   elleni fajtalanságot   követ  el,  vétség  miatt  két   évig   terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". A   Btk.   203.  §  kétféle  magatartásban  határozza   meg   a vérfertőzést,  és  ezért  két  különböző  törvényi   tényállást határoz  meg,  eltérő  szankciókkal.  Az  első  változat,  mint bűntett,  súlyosabb  megítélés  alá  esik.  Elkövetőként  olyan személyekre vonatkozik, akik egymásnak fel- illetve lemenő ági, tehát   egyenesági  rokonai  (pl.  szülő-gyermek).   Elkövetési magatartásként  minden  szexuális  aktus  büntetendő:  mind   a közösülés,  mind a különneműek közötti fajtalanság, mind  pedig az  azonos  neműek közötti, tehát természet elleni fajtalanság. Büntetlenséget   a  törvény  csupán  a  kiskorú   leszármazónak biztosít. A  második  változat, mint vétség, enyhébb megítélés alá  esik, ezért  a  törvényi büntetési tétel is alacsonyabb. Elkövetőként azokra  vonatkozik,  akik  egymásnak  vér  szerinti  testvérei. Elkövetési  magatartásként a törvény  az  előzőhöz  viszonyítva szűkebb  tevékenységi kört szankcionál: a testvérek közösülését és az azonos nemű testvérek természet elleni fajtalanságát. A  különnemű testvérek közötti fajtalanság e tényállás  alapján nem képez bűncselekményt, ellentétben a korábban hatályos Btk., az  1961.  évi  V.  törvény 282. § (3) bekezdésével,  amely  az egyenesági  rokonokhoz képest enyhébben ugyan, de  a  testvérek közötti mindenfajta nemi kapcsolatot egyaránt büntetni rendelt. 1.2. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése így rendelkezik: "(1)  A  Magyar  Köztársaság biztosítja a területén  tartózkodó minden  személy  részére  az emberi,  illetve  az  állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín,  nem, nyelv,  vallás,  politikai  vagy  más  vélemény,  nemzeti  vagy társadalmi  származás, vagyoni, születési  vagy  egyéb  helyzet szerinti különbségtétel nélkül." Az   Alkotmánybíróság  már  több  határozatban  értelmezte   az Alkotmány  70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos  tartalmát, az   emberi  méltósághoz  való  joggal  (Alkotmány  54.  §  (1) bekezdés) is összefüggésben. Megállapította,  hogy "a jognak mindenkit egyenlőként  (egyenlő méltóságú  személyként) kell kezelnie, azaz az emberi  méltóság alapjogán   nem   eshet   csorba,   azonos   tisztelettel    és körültekintéssel,   az   egyéni   szempontok   azonos   mértékű figyelembevételével  kell  a jogosultságok  és  a  kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." (9/1990. (IV. 25.)  AB határozat, ABH 1990, 46, 48.) Rámutatott  arra  is, hogy "az alapjognak  nem  minősülő  egyéb jogra  vonatkozó,  személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha  a  sérelem  összefüggésben áll valamely  alapjoggal,  végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával,  és  a megkülönböztetésnek,  illetve korlátozásnak  nincs  tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes."  (35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.) Az indítványok alapján azt a kérdést kellett vizsgálni, hogy  a közeli  hozzátartozók (egyenesági rokonok, testvérek) szexuális kapcsolatának bűncselekménnyé nyilvánítása, illetve büntetőjogi szankcionálása sérti-e az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkrimináció tilalmát. Az   Alkotmánybíróság  a  21/1996.  (V.   17.)   AB   határozat indokolásában a következőket fejtette ki: “Általános  jelenség, hogy   a   nemi  erkölcs  egyes  részei  –  éppen  az  erkölcsi pluralizmus elismerésével – a jogi szankcionálásból kikerülnek. Kétségtelen viszont, hogy a büntetőjog a nemi erkölcs területén (is)  meghúzza  azt  a  szélső  határt,  amelynek  áthágását  a társadalom már nem tűri el. ... Vannak bűncselekmények, ahol ma is  nemcsak  egybeesik az erkölcsi és a jogi  megítélés,  hanem ahol   a   büntetendőséget  erkölcsileg  nem   lehet   komolyan kérdésessé  tenni  – például az emberölésnél.  A  nemi  erkölcs szempontjából  sem  lehet  kérdésesnek  tekinteni   például   a vérfertőzés  megbüntetését,  noha elméleti  cikkek  már  éppúgy megkérdőjelezték  ezt, mint – a "gyermeki  szexualitás  jogait" követelve  –  a  "megrontás" bűncselekménnyé nyilvánítását.  Az ilyen   törekvések   azonban  elméleti   kuriózumok   maradtak, amelyeknek a tételes jogban és az ítélkezésben nincs  hatásuk." (ABH 1996. 74, 82.) Az Alkotmány védi a házasság és a család intézményét (15. §), a 16.  §  szerint  pedig:  “A Magyar Köztársaság  különös  gondot fordít  az  ifjúság  létbiztonságára,  oktatására,  nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit." A  házasság és a közeli (vér)rokonok közötti családi  kapcsolat védelme,  az ifjúság tekintetében az állam különös gondoskodási kötelezettsége,   valamint  a  leszármazás  genetikai   védelme ésszerű   indokát   adják  a  társadalom  e  kiemelt   személyi csoportjaira   vonatkozó,  büntetőjogi   következményekben   is mutatkozó megkülönböztetésnek. A  Btk.  203.  §  (1)  bekezdése, amely az  egyenesági  rokonok közötti  fajtalankodást bünteti, vonatkozik a homoszexuális  és heteroszexuális   fajtalankodásra  is.  Szexuális   irányultság szerinti   különbségtétel  tehát   e   kiemelt   személyi   kör tekintetében nem állapítható meg. Az  Alkotmánybíróság minderre figyelemmel elutasította  azt  az indítványt, amely a Btk. 203. § (1)-(2) bekezdését,  és  a  (3) bekezdés  első fordulatát az Alkotmány 70/A. § (1)  bekezdésébe ütközőnek állította és megsemmisítését kérte. 1.3.  A Btk. 203. § (3) bekezdése szerint “aki testvérével  ... természet elleni fajtalanságot követ el, ... büntetendő”. A fajtalanság fogalmát a Btk. 210/A. § (2) bekezdése értelmezi. Eszerint   "E   Cím  alkalmazásában  fajtalanság  a   közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény,  amely  a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál." Bár  a  törvényi értelmezésben "kivételként" említett közösülés fogalmát  a  törvény tételesen nem határozza meg, az évszázados múltra visszatekintő jogalkalmazási gyakorlat (az élő jog)  ezt elég  szabatosan meghatározta. Büntetőjogi szempontból töretlen a  bírói  gyakorlat  a tekintetben, hogy a közösülés  különnemű személyek   szexuális   aktusa,   amelyben   a   nemi   szervek érintkezésének van döntő szerepe. Fajtalanság  alatt  – hacsak a Btk. ki nem  emeli  a  természet elleni  fajtalanság  elemét – annak mind heteroszexuális,  mind homoszexuális változata értendő. A  tényállás  most  vizsgált része  az  azonos  nemű  testvérek közötti,    nem    erőszakos,   hanem   egyetértő,    kölcsönös beleegyezésükön alapuló természet elleni fajtalanságot  rendeli büntetni.   A   testvérek  életkorára  nincs   tekintettel;   a bűncselekmény  a testvérek mindegyikének azonos  életkora  vagy nagykorúsága  esetén is megvalósul, és akkor is, ha  mindketten fiatalkorúak. A bűncselekménynek nincs sértettje,  a  testvérek mindegyike  tettes.  A  büntetés neme –  alternatíva  nélkül  – szabadságvesztés, mértéke két évig terjedhet. A  vizsgált  tényállás a fentiek szerint a fajtalanság  különös esetét rendeli büntetni. Ezt a “természet elleni” fajtalanságot csak  az  azonos  nemű  testvérek  követhetik  el.  A  vizsgált tényállás nem nyilvánítja bűncselekménnyé a különnemű testvérek közötti  fajtalanság elkövetését. A tényállás tehát különbséget tesz  ugyanazon  magatartás tekintetében az azonos  nemű  és  a különnemű testvérek között. A  különbségtétel alapja a vizsgált esetben egyedül a szexuális irányultság: eszerint a homoszexuális testvérpárokat  fenyegeti büntetéssel  a  törvény, a heteroszexuális testvérpárokat  nem. Ez,  az  Alkotmány  70/A. § (1) bekezdése  alapján,  az  “egyéb helyzet” szerinti különbségtétel. Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint  “az  egyéb  helyzet” szerinti különbségtételnél azt kell vizsgálni, hogy van-e annak “tárgyilagos  mérlegelés szerint ésszerű  oka”  (35/1994.  (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197, 200.). A  vizsgált esetben ilyen ok nincs. Nem indokolható ésszerűen a különnemű  testvérek  közötti fajtalanság  és  az  azonos  nemű testvérek  közötti  fajtalanság eltérő büntetőjogi  megítélése. Nem  igazolható  az  sem, hogy eltérő lenne  ezek  társadalomra veszélyessége. Valamely magatartás bűncselekménnyé nyilvánítása [csakúgy, mint szabálysértéssé  nyilvánítása (987/B/1990/3.,  ABH  1991.  527, 530.)],   ezzel   kapcsolatban  társadalomra   veszélyességének mérlegelése  a  jogalkotó feladata. Az  Alkotmánybíróság  ismét hangsúlyozza,  hogy 21/1996. (V. 17.) AB határozata  szerint  a bűncselekmények megállapítása törvényhozói kompetencia, s így a demokratikus  többségi vélemény – és érzület – érvényesülésének tere." (ABH 1996. 74, 82.) Az  Alkotmánybíróság nem jogosult arra, hogy új  bűncselekményi tényállások megállapítására kötelezze a jogalkotást, sem  arra, hogy  különös  részi  tényállások  részleges  megsemmisítésével addig  nem  büntetendő  magatartásokat is büntethetővé  tegyen. Köteles  viszont  az  alkotmányellenesnek minősülő  jogszabályt megsemmisíteni (az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII. törvény (Abtv.) 40. §). Erre  figyelemmel  az  Alkotmánybíróság  a  Btk.  203.  §   (3) bekezdésének  második  fordulatát  az  Alkotmány  70/A.  §  (1) bekezdésébe  ütközőnek nyilvánította és  az  Abtv.  43.  §  (3) bekezdésében előírt rendelkezéseket meghozta. A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.                        Dr. Németh János                   az Alkotmánybíróság elnöke                                       Dr. Bagi István                     Dr. Czúcz Ottó       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                       Dr. Erdei Árpád                Dr. Harmathy Attila       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                       Dr. Holló András                   Dr. Kiss László       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                       Dr. Lábady Tamás                 Dr. Strausz János       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                       Dr. Tersztyánszky Ödön              Dr. Vörös Imre       előadó alkotmánybíró                 alkotmánybíró Dr. Strausz János alkotmánybíró különvéleménye     1.   A   határozat   rendelkező   részének   2.   pontjával egyetértek,  az indítványok elutasítása helytálló.  Az  egyenes ági   rokonok  közötti,  illetve  testvérek  közötti  szexuális kapcsolatokat büntetni rendelő törvényszakasz (Btk. 203.  §)  a maga  egészében  valóban nem sérti az Alkotmány rendelkezéseit, ezért nincs helye a jogszabály megsemmisítésének.         2.  Nem értek egyet azonban a határozat rendelkező része 1. pontjában   foglalt   részleges   megsemmisítéssel,   ezért   a határozattal   szemben   –  beleértve  az   ezzel   kapcsolatos indokolást is – különvéleményt jelentek be.     Véleményem  szerint ugyanis a Btk. 203. § (3)  bekezdésének az  a  része  sem  ellentétes az Alkotmánnyal, amely  ugyancsak vérfertőzés  címén, büntetni rendeli az azonos  nemű  testvérek között véghezvitt természet elleni fajtalanságot is. Az indítványozó ugyanis tévesen értelmezi az Alkotmány 70/A.  § (1)  bekezdésében foglalt, a hátrányos megkülönböztetést  tiltó rendelkezést.  Azt  sérelmezi, hogy amíg a törvény  vérfertőzés címén büntetéssel fenyegeti azt, aki testvérével közösül,  vagy vele  természetellenes fajtalanságot valósít meg, ezzel szemben nem nyilvánítja bűncselekménnyé azt a magatartást, amikor külön- nemű testvérek egymással fajtalankodnak.     Következésképpen   a   külön-nemű   testvérek   büntetlenül tehetik  meg  azt,  amit  az azonos-neműek  egymással  nem.  Az indítványozó  szerint  a  heteroszexuális  és  a  homoszexuális testvérpárok   ilyen   jellegű   kapcsolatának   eltérő    jogi szabályozása    az    utóbbiak   terhére    hátrányos,    tehát alkotmányellenes diszkriminációnak minősül.         3.  Véleményem  szerint azonban abból  a  tényből,  hogy  a hatályos büntető törvény már nem fenyegeti büntetéssel a külön- nemű  testvérek  közötti fajtalankodást, nem  következik,  hogy immár az azonos-neműek közötti természet elleni fajtalanság  se legyen büntethető. Az természetesen a törvényhozó hatáskörébe tartozik, hogy egyes magatartásoknak  milyen súlyt, vagy veszélyességet  tulajdonít, illetve,  hogy  miként  szabályoz esetleg  eltérően,  egymáshoz hasonló cselekményeket, az Alkotmány mércéje szerint.     Kizárólag  egy  adott  korhoz  és  társadalmi  felfogáshoz, közmegegyezéshez igazodó törvényhozói szándéktól  és  akarattól függ, hogy mikor, s milyen cselekményeknek tulajdonít tartósan, vagy időlegesen, büntetőjogi relevanciát.     Valamely   magatartás  aktuális  vagy   tartós   társadalmi veszélyességének   megítélése  pedig  szintén   a   törvényhozó kompetenciájába tartozik. Az   Alkotmány   70/A.  §  (1)  bekezdése  –   amint   azt   az Alkotmánybíróság   több   határozatában   kifejtette   –    nem mindenfajta   különbségtételt  tilt.  Az   alkotmányi   tilalom elsősorban   az   alkotmányos   alapjogok   tekintetében   tett megkülönböztetésekre  vonatkozik.  Abban  az  esetben,   ha   a megkülönböztetés  nem  alapvető  jog  tekintetében  történt,  a megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az  önkényes, az emberi méltósághoz való jogot sérti. [61/1992. (XI.  20.)  AB  határozat,  ABH 1992. 280-282,  963/B/1993.  AB határozat, ABH 1996. 437-445.]         4.   Következésképpen  az  indítványozó  által  sérelmezett megkülönböztetés   nem  jelenti  az  Alkotmányban   biztosított valamely  alapjog  sérelmét,  tekintettel  arra  is,   hogy   a testvérek   közötti  homoszexuális  kapcsolat  létesítése   nem fogható   fel  valamely,  az  Alkotmány  által  védett   emberi szabadságjognak, illetve alkotmányosan védett értéknek.     A  hivatkozott  megkülönböztetés  tehát  fennáll,  mégpedig azért,  mert a törvényhozó – a közfelfogással összhangban  –  a homoszexuális vérfertőzés súlyát, társadalomra veszélyességének fokát   a   hasonló  heteroszexuális  magatartásokéhoz   képest magasabbnak  tekinti,  olyan súlyúnak,  amely  már  büntetőjogi fenyegetést tesz szükségessé.     A  megkülönböztetés tehát kizárólag büntetőjogi  szempontok alapján   történik,  ezért  nem  beszélhetünk  alkotmányellenes diszkriminációról, mert ez a különbségtétel  nem  önkényes,  és nem fogható fel az emberi méltóság sérelmeként sem. Ezért, véleményem szerint, az indítványt e vonatkozásban is  el kellett volna utasítani, és így a Btk. 203. § (3) bekezdését  a hatályos törvényszöveg szerint érintetlenül hagyni. Budapest, 1999. június 23.                                               Dr. Strausz János                                                   alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom.                                                Dr. Lábady Tamás                                                   alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Article 203 of the Criminal Code according to which all sexual intercourse between persons who are direct descendants or ascendants is a crime but homosexual intercourse between siblings are misdemeanours
Number of the Decision: .	20/1999. (VI. 25.)
Date of the decision: .	06/23/1999
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1999-3-005?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
. en_0020_1999.pdf