Hungarian
Ügyszám:
.
1267/G/1990
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 31/1990. (XII. 18.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1990/136
.
A határozat kelte: Budapest, 12/11/1990
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

    Az  Alkotmánybíróság   a  pénzügyminiszternek  az  Alkotmány
    értelmezése  tárgyában   előterjesztett  indítványa  alapján
    meghozta a következő

                            határozatot:

    Az Alkotmánybíróság  az indítványt  - amely  a  kedvezményes
    kamatozású hosszú lejáratú lakásépítési, vásárlási kölcsönök
    kamatai tervezett  emelése érdekében  meghozandó jogszabályi
    rendelkezésekhez kéri  az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, és a
    XII. fejezetében szereplő alapvető jogok elvi értelmezését -
    elutasítja.

    Az  Alkotmánybíróság   e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

      A pénzügyminiszter  indítványában előadta,  hogy  a  kormány
      intézkedni  kíván   a  korábban   folyósított   kedvezményes
      kamatozású  hosszúlejáratú   lakáscélú  kölcsönök  kamatának
      felemeléséről. Az  elgondolás  megvalósításához  a  pénzügyi
      kormányzat   több   változatot   alakított   ki.   A   lépés
      szükségességét a  miniszter azzal  indokolta, - nem tartható
      fenn az  a korábban  bevezetett rendszer,  amely  szerint  a
      lakáscélú  hosszú  lejáratú  kölcsönök  irreálisan  alacsony
      kamata és a tényleges kamatok közötti különbözetet szociális
      jellegű támogatásként  továbbra is  az  állami  költségvetés
      vállalja magára.

      A torzulások  nem számolhatók  fel a  költségvetés lakáscélú
      kiadásainak ésszerű  szintre csökkentése,  és  a  támogatási
      rendszernek a  helyi közösséghez  való közelítése  nélkül. E
      támogatások közül  a legnagyobb - ez évben közel 50 milliárd
      forint, a  jövő évben  a  kamatok  növekedése  következtében
      ennél   is    sokkal   nagyobb   összegű   kamatkülönbözetek
      megtérítése.  írja  a  pénzügyminiszter  indítványában.  Ezt
      követően rámutat  arra is,  hogy az  ügy a  lakosság  széles
      rétegeit érinti  ,  ezért  kéri  az  Alkotmánybíróságtól  az
      Alkotmány értelmezését még a jogszabály-tervezet elkészítése
      előtt. A  kormány számára  ui.  eldöntendő  kérdés,  hogy  a
      korábban  megkötött   kölcsönszerződések  jogszabály   útján
      történő módosítása,  - amelyre  a Ptk.  226. § (2) bekezdése
      alapján lehetőséget látnak - összhangban lesz-e az Alkotmány
      2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamisággal, a 7. §
      (2) bekezdésében  szereplő jogalkotás  rendjéről és  a  XII.
      fejezetben leírt  alapvető jogokról és kötelességekről szóló
      szabályaival.

                                  II.

      Az  Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi  XXXII.  tv.  (a
      továbbiakban: AB  tv.) 1. §-ának a)-h) pontja sorolja fel az
      Alkotmánybíróság    hatáskörébe     tartozó    ügyeket.    E
      felsorolásban  a   g)  pont   alatt  szerepel  az  Alkotmány
      rendelkezéseinek értelmezése  . Az Alkotmánybíróságról szóló
      törvénytervezet 51. §-ához kapcsolódó miniszteri indokolás e
      hatáskörrel kapcsolatban  a  következőkre  mutatott  rá:  Az
      Alkotmánybíróság  a   határozatait   a   konkért   esetekkel
      kapcsolatban az Alkotmány egyes rendelkezéseinek értelmezése
      alapján hozza meg. A gyakorlatban azonban az Alkotmány egyes
      rendelkezései absztrakt  (nem konkrét  esethez, pl. valamely
      jogszabály  alkotmányosságának   vizsgálatához   kapcsolódó)
      értelmezésének    szükségessége     is    felmerülhet.    Az
      Alkotmánybíróságnak  az   Alkotmány   egyes   rendelkezéseit
      értelmező  hatásköre   nem   érinti   az   Országgyűlés,   a
      Minisztertanács  és   a   Legfelsőbb   Bíróság   jogszabályt
      értelmező hatáskörét,  továbbá a  jogszabály végrehajtásának
      fő irányára és módszerére vonatkozó irányelv kiadását sem.

      Mint ez  a miniszteri indokolás idézett részéből is kitűnik,
      az Alkotmány értelemzésére nem kizárólag az Alkotmánybíróság
      jogosult. Az  Országgyűlést is  megilleti  az  a  jog,  hogy
      hiteles   értelmezést    fűzzön   az    Alkotmány   valamely
      rendelkezéséhez, s  ezen túlmenően,  tevékenységük  ellátása
      során a  jogalkotó és  jogalkalmazó szervek is értelmezik az
      Alkotmányt. Az Alkotmánybíróságtól származó, az AB tv. 1. §-
      ának  g)   pontján  alapuló   alkotmányértelmezés   annyiban
      különbözik az  egyéb  értelmezésektől,  hogy  az  mindenkire
      kötelező (erga omnes) hatályú, s így adott esetben még magát
      az Országgyűlést is köti a törvényalkotás során.

      Ugyanakkor az  Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mutat rá:
      az AB  tv. 1 §-ának g) pontja értelmezésénél is messzemenően
      figyelembe kell  venni a  hatalmi ágak  megosztásának elvét,
      amely a  magyar államszervezet  legfontosabb  szervezeti  és
      működési alapelve. Ebből eredően a hivatkozott rendelkezésen
      alapuló alkotmányértelmezésre  kizárólag akkor kerülhet sor,
      ha  az   indítvány  -  az  AB  tv.  21.  §  6.  bekezdésében
      meghatározott szervek és személyek valamelyikétől származik,
      - nem  általánosságban, hanem valamely konkrét alkotmányjogi
      probléma aspektusából  kezdeményezi az  Alkotmány  ugyancsak
      konkrétan   megjelölt   rendelkezésének   értelemzését,   (a
      törvényjavaslat miniszteri  indokolásában említett absztrakt
      normakontroll  ugyanis  csak a  konkrét ügy  vagy jogszabály
      hiányát  jelenti,   nem  pedig  azt,  hogy  lehetőség  volna
      valamely alkotmányos  rendelkezés teljesen elvont, semmiféle
      konkrét  problémához   nem  kapcsolódó,   s  így   valójában
      parttalan értelmezésére),  -az adott  alkotmányjogi probléma
      közvetlenül - más jogszabály közbejötte nélkül - levezethető
      az Alkotmányból.  (Abból eredően  ugyanis, hogy az Alkotmány
      egy   ország    alaptörvénye,   közvetett    módon   bármely
      jogszabályértelmezési   kérdés    kapcsolatba   hozható   az
      Alkotmánnyal.)    A    kifejtettek    szerint    tehát    az
      Alkotmánybíróság hivatkozott  hatáskörét  megszorítván  kell
      értelmezni. Ha  ugyanis az  Alkotmánybíróság  az  AB  tv  1.
      §-ának g)  pontjában  meghatározott  jogkörét  kiterjesztően
      értelmezné, ez  könnyen olyan  helyzetet idézne elő, hogy az
      illetékes jogalkotó  szervek  nem  csupán  törvények,  hanem
      kormányrendeletek,  sőt  miniszteri  rendeletek  megalkotása
      előtt     is      alkotmányértelmezést      kérnének      az
      Alkotmánybíróságtól. Ez  pedig óhatatlanul oda vezetne, hogy
      az Alkotmánybíróság  magára vállalná  a törvényhozó,  sőt  a
      végrehajtó hatalom  felelősségét is  és  -  az  Alkotmányban
      rögzitett  államszervezeti  elvekkel  szöges  ellentétben  -
      egyfajta alkotmánybírósági kormányzás alakulna ki.

      Az Alkotmánybíróság  mindeddig kevés  alkalommal :  legutóbb
      21/1990.  (X.   4.)  AB   határozatának  meghozatalakor  élt
      alkotmányértelmezési    jogkörével.    Akkor    ugyanis    a
      Miniszterelnök által előterjesztett indítvány maradéktalanul
      megfelelt  az   alkotmányértelmezés   fentiekben   megjelölt
      együttes előfeltételeinek.

      Az Alkotmánybíróság  megítélése szerint  a  Pénzügyminiszter
      indítványa nem  alkalmas arra,  hogy annak  alapján kötelező
      érvényű alkotmányértelmezésre kerüljön sor.

      Az Alkotmánynak az indítványban felhívott 2. § (1) bekezdése
      szerint  a   Magyar  Köztársaság   független,   demokratikus
      jogállam. Az  Alkotmány számszerűen  ugyan pontosan  meg nem
      jelölt, de  a tartalmi  utalásból valószínűsíthető 7. §. (2)
      bekezdése  azt  mondja  ki:  a  jogalkotás  rendjét  törvény
      szabályozza,    amelynek     elfogadásához    a    jelenlevő
      országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges ,
      az ugyancsak  felhívott XII.  fejezet  28.  §-ában  foglalja
      össze az  alapvető emberi és állampolgári jogokat, illetőleg
      kötelességeket.

      Az  Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   az   Alkotmány
      rendelkezéseire ilyen  széles körben  és általános jelleggel
      való hivatkozás  nem lehet  alapja az  AB tv.  1. §-ának  g)
      pontjára  hivatkozással   előterjesztett  indítványnak.   Az
      indítvány egyébként  három, egymástól eltérő variációt vázol
      fel  a   kamatok  emelésére,   mintegy  sugallva,   hogy  az
      Alkotmánybíróság   határozatában   foglaljon   állást   ezek
      valamelyike mellett.  Azon  túlmenően,  hogy  a  szóbajöhető
      megoldási módok közül való választás nem az Alkotmánybíróság
      feladata, az ötletszintű variációk közötti választás márcsak
      amiatt sem  lehetséges, mivel  mindegyik  jogi  szabályozása
      történhet   az   Alkotmány   rendelkezéseivel   összhangban,
      illetőleg az Alkotmányba ütköző módon.

      Rámutatt az  Alkotmánybíróság arra  is: a testülethez érkező
      indítványokat nem  az indítványozó által használt elnevezés,
      hanem   az    indítvány   tartalma   alapján   minősíti.   A
      pénzügyminiszter   valójában    arra   kért    választ    az
      Alkotmánybíróságtól, hogy az Alkotmány rendelkezéseit sérti-
      e a  lakosság részére  folyósított  kedvezményes  kamatozású
      hosszúlejáratú lakásépítési, vásárlási kölcsön kamatainak az
      alábbiakban részletezett  módon és  indokok  alapján  törénő
      emelése. Voltaképpen     tehát      az     indítvány     nem
      alkotmányértelmezésre,  hanem   egy  még  ki  sem  dolgozott
      törvényjavaslat       alkotmányellenességének       előzetes
      vizsgálatára   irányult.    Az   előzetes  normakontroll  az
      Alkotmánybíróságnak az  alkotmányértelmezéstől eltérő, az AB
      tv. 1.  §-ának a) pontjában meghatározott feladata. Előzetes
      normakontrollra azonban  kizárólag  az  Országgyűléshez  már
      benyújtott törvényjavaslat  tekintetében és az AB tv. 33. §.
      (1)  bekezdésében   meghatározott  szervek   vagy  személyek
      indítványa  alapján   van   törvényes   lehetőség.   ( Ilyen
      indítványt -  a alkotmányértelmezéstől  eltérően -  csak  az
      Országgyűlés,  annak   bizottsága,  vagy   50  országgyűlési
      képviselő tehet.)

      Mivel a  jelen esetben  egyik előfeltétel  sem áll  fenn, az
      indítványt ez okból is el kellett utasítani.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                  Dr. Ádám Antal          Dr. Herczegh Géza
                  alkotmánybíró              alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                            előadó alkotmánybíró

                              Dr. Lábady Tamás
                               alkotmánybíró

               Dr. Schmidt Péter          Dr. Szabó András
                 alkotmánybíró              alkotmánybíró

            Dr. Tersztyánszky Ödön        Dr. Vörös Imre
                alkotmánybíró              alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                               alkotmánybíró
        Dr. Sólyom László alkotmánybíró párhuzamos véleménye

        1. Az  indítványt  el  kell  utasítani,  mert  az  Alkotmány
        értelmezni kért rendelkezései közül egyik sem hozható érdemi
        összefüggésbe azokkal a szempontokkal, amelyekre tekintettel
        az indítványtevő az értelmezést kérte.

        Az indítványozó  az Alkotmány  2. §  (1) bekezdése  szerinti
        jogállamiság  elvét,  a  XII.  fejezetben  foglalt  alapvető
        jogokat  és   kötelezettségeket  és  a  jogalkotásról  szóló
        rendelkezéseit kérte  értelmezni abból a szempontból, hogy a
        kedvezményes    kamatozású,     hosszúlejáratú     lakossági
        lakásépítési  és   -  vásárlási  kölcsönök  -  jogszabállyal
        meghatározott mértékű - kamatainak jogszabály általi emelése
        sérti-e   ezeket    az   alkotmányos    rendelkezéseket.   A
        pénzügyminiszter  az   indítvány  indokolásában   előadta  a
        tervezett  kamatemelés   technikai  változatait,  továbbá  a
        kamatemelés  gazdasági   indokait.  Szerinte   a  fentiek  a
        lakáspolitika    lényeges    meqváltoztatását,    s    ehhez
        kapcsolódóan a  már  korábban  megkötött  kölcsönszerződések
        tartalmának  jog   szabály  útján  történő  megváltoztatását
        igénylik, melyre  a Polgári  Törvénykönyv  226.  §-ának  (2)
        bekezdése  kivételesen  lehetőséget  ad.  Ennek  a  lakosság
        széles rétegeit érintő hatása azonban felveti azt a kérdést,
        hogy összhangban  áll-e a  tervezett intézkedés az Alkotmány
        értelmezni kért rendelkezéseivel.

        A fentiekből  nem egyértelmű,  hogy a  tervezett  intézkedés
        alkotmányossága a  kamatemelés szociális  hatása miatt, vagy
        pedig  jogi  technikája  miatt  kérdéses-e  az  indítványozó
        számára.

        Az indítvány  fent idézett,  erre vonatkoztatható  részéből,
        valamint  abból,   hogy  a   jogi  megoldás  alkotmányossága
        szempontjából szóbajövő  alkotmányi szakaszok értelmezését -
        a  nem   speciálisan  erre   vonatkozó   jogállamiság   elve
        kivételével  -   az  indítványozó   nem  kérte,  arra  lehet
        következtetni,  hogy  a  kamatemelésnek  a  lakosság  széles
        rétegeit érintő  , nyilvánvalóan  hátrányos hatása  az,  ami
        miatt   a   pénzügyminiszter   az   Alkotmány   értelmezését
        indítványozta. Erre  utal, hogy  amikor abban  kér  döntést,
        sérti-e az  Alkotmány rendelkezéseit  a kölcsönök kamatainak
        az alábbiakban részletezett módon és indokok alapján történő
        emelése ,  az  indítvány  indokolásában  előadott  variációk
        csakis a  lakosság (és  a  költségvetés)  különböző  mértékű
        terhelésében térnek  el egymástól,  és a  jogi megoldásra az
        indítvány csak  a fent  szintén idézett félmondattal tér ki.
        Véleményem  szerint  önálló  kérdés  az,  hogy  egy,  széles
        tömegeket érintő  szociális kedvezmény megvonása alkotmányba
        ütközik-e; tehát  a megvonás  jogi technikájától függetlenül
        döntendő el.  Ugyanígy a  szociális tartalomtól  függetlenül
        alkotmányos  vagy   alkotmányellenes  magánfelek   megkötött
        szerződéseinek utólagos, jogszabály általi megváltoztatása.

        2.   Az    állam   szociális    intézkedései   természetesen
        felvethetnek    alkotmányossági    kérdéseket,    mind    az
        Alkotmányban  foglalt   szociális   jogok,   mindpedig   más
        alkotmányos jogok  szempontjából. A  jelen esetben  a kérdés
        az, hogy az indítványozó a releváns jogok értelmezését kéri-
        e.

        Az indítványban  értelmezni kért  alkotmányos jogok közül az
        alapul  fekvő   kamatemelési   probléma   szociális   hatása
        szempontjából teljesen  irreleváns az  Alkotmány  2.  §  (1)
        bekezdése ,  valamint a  7. §  (2) bekezdése  és a  8. § (2)
        bekezdése. Az  Alkotmány XII. fejezetében foglalt összes jog
        és kötelezettség  értelmezését kérte  az indítványozó. Ezek:
        az élethez és az emberi méltósághoz való jog; a szabadsághoz
        és a  személyi biztonsághoz  való  jog;  a  jogképesség;  az
        igazságszolgáltatással kapcsolatos jogok; a szabad mozgás és
        letelepedés joga;  a  magánszféra  védelme;  a  gondolat,  a
        lelkiismeret és  a vallás szabadsága; a véleménynyilvánítás,
        a sajtó, a gyülekezés, az egyesülés szabadsága; a panaszjog;
        a férfiak  és  nők  egyenjogúsága;  az  anya-,  gyermek-  és
        ifjúságvédelem; a  nemzeti és  etnikai kisebbségek jogai; az
        állampolgárság; a  választójog; a hátrányos megkülönböztetés
        tilalma; a  munkához való  jog; az érdekvédelmi szervezkedés
        és a  sztrájk joga;  az egyezséghez  való jog;  a  szociális
        biztonsághoz való  jog; a  művelődéshez való jog, valamint a
        tudományos, művészeti  és tanszabadság; továbbá a honvédelmi
        kötelezettség,  a   közterhekhez  való   hozzájárulás  és  a
        gyermekek taníttatásának kötelessége.

        Nyilvánvaló,   hogy   ezek   közül   az   értelmezés   adott
        szempontjából  csak   a  70/E.   §-ban   foglalt   szociális
        biztonsághoz való jog relevanciája vizsgálható.

        a)  A   jogállamiság  elve   az  adott   szociális  probléma
        szempontjából  az   alábbiak  miatt   nem  értelmezhető:  Az
        Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint Magyarország független,
        demokratikus jogállam. A magyar Alkotmány tehát - sok ország
        alkotmányától    eltérően,    pl.    NSZK,    Franciaország,
        Spanyolország  -   nem   minősíti   az   államot   szociális
        jogállamnak. A jogállamiság deklarálása Magyarországon tehát
        kizárólag formális  joguralomként értelmezendő,  s  tartalmi
        kérdésekben  továbbutal  az  egyéb,  nevesített  alkotmányos
        jogokra  .   Csak  abban  az  esetben  lehet  közvetlenül  a
        jogállamiság  elvét   felhívni,  ha  adott  kérdésben  ilyen
        jogokat  az   Alkotmány   nem   ismer.   A jogállamiság   az
        indítványban  megjelölt  szociális  kérdésben  tehát  annyit
        jelent, hogy  az Alkotmányban biztosított szociális jogoknak
        érvényesülniök kell.  Ezek közül az indítványozó a szociális
        biztonsághoz való jogot kérte értelmezni.

        b) A  70/E. §  (1) bekezdése  szerint a  Magyar  Köztársaság
        állampolgárainak  joguk   van  a   szociális   biztonsághoz;
        öregség,  betegség,   rokkantság,  özvegység,   árvaság,  és
        önhibájukon kívül  bekövetkezett  munkanélküliség  esetén  a
        megélhetésükhöz  szükséges   ellátásra  jogosultak.   A  (2)
        bekezdés szerint  a Magyar  Köztársaság  az  ellátásra  való
        jogot a  társadalombiztosítás útján és szociális intézmények
        rendszerével valósítja  meg. Az  adott  kérdésben  -  nem  a
        felsorolt esetekben  járó ellátásról  lévén szó  - csakis az
        (1)  bekezdésben   írott  szociális  biztonsághoz  való  jog
        esetleges relevanciája  vizsgálható. Előzetesen  eldöntendő,
        hogy  a   kedvezményes  lakáskamat  szociális  intézkedésnek
        minősül-e  csupán   azért,  mert  az  esetek  nagy  részében
        történetesen    rászorulóknak     nyújtott    lakáshozjutási
        lehetőséget. Formálisan  tekintve  ugyanis  sem  az  eredeti
        rendelkezések, sem  a tervezett  módosítások nem  függnek  a
        kedvezményezett  szociális   helyzetétől,  s  különösen  nem
        rászorultságától.

        A nagy  számok törvényére  hagyatkozva  az  Alkotmánybíróság
        elfogadhatja azt,  hogy a  lakáskamatok  esetében  szociális
        juttatásról van  szó, amely  tehát a  szociális  biztonságot
        szolgálja. Ennek  a juttatásnak  a mérve  ,  mikéntje,  vagy
        technikai megoldása  azonban a  70/E. §  értelmezésével  nem
        hozható érdemi  összefüggésbe. Egyetértve a teljes ülés azon
        álláspontjával,   hogy   alkotmányértelmezési   indítványnak
        kizárólag az  Alkotmány valamely rendelkezéséből közvetlenül
        -   más   jogszabály   közbejötte   nélkül   -   levezethető
        alkotmányjogi probléma  esetén van helye, ezt az alábbiakkal
        tartom szükségesnek  kiegészíteni: Nem  ez -  az  indítványt
        irrelevanciája miatt  elutasító határozat - az alkalmas hely
        az Alkotmánybíróság  szociális  jogokról  való  felfogásának
        teljes  kifejtésére.   Ugyanakkor  a   döntés  indokolásához
        nélkülözhetetlen annak  leszögezése, hogy a 70/E. §-nak az a
        rendelkezése, amely  szerint az állampolgároknak joguk van a
        szociális biztonsághoz,  nem  ad  senkinek  alanyi  jogot  a
        szociális  biztonságra   ,  minthogy   jogi  igények   ilyen
        általánosságban nem  is definiálhatók.  A  vonatkozó  alanyi
        jogokat a  törvényhozásnak (és  a bírói  gyakorlatnak)  kell
        meghatároznia.

        A 70/E.  §-t a  17. §-sal  együtt vizsgálva, amely kimondja,
        hogy  a   Magyar  Köztársaság   a  rászorulókról   kiterjedt
        szociális intézkedésekkel  gondoskodik, megállapítható, hogy
        a szociális  jogok vonatkozásában  nem alanyi  jogról, hanem
        állami  feladatról   van  szó.  A  szociális  gondoskodásnak
        semmilyen mértékét,  és semmilyen  ismérvét az Alkotmány nem
        állapítja meg,  mindezek megállapítása  és  megvalósítása  a
        törvényhozás és  a kormány  felelőssége és  kötelessége. (Az
        Alkotmány nem  garantálja a  létminimumot sem,  az  egyetlen
        nevesített állami  feladat az öregek, munkanélküliek, és más
        megnevezett   rétegek   megélhetéséhez   szükséges   ellátás
        biztosítása.)

        A 70/E.  §-ról tehát  az Alkotmánybíróság  ennél  továbbmenő
        értelmezést nem  adhat, mert  annak  megállapítása,  hogy  a
        szociális biztonságot szolgáló állami intézkedések mennyiben
        alkotmányosak,  nem   a  70/E.  §  kérdése.  A  70/E.  §-sal
        kapcsolatban a  szociális  jogok  természetének  tisztázásán
        kivül  csak  a  mulasztás  megállapítása  merülhet  fel.  Ez
        természetesen alkalmat  ad az Alkotmánybíróságnak arra, hogy
        a maga  minimális követelményeit  a  szociális  biztonsággal
        kapcsolatban megfogalmazza  és érvényesítse.  De erre csakis
        határesetekben kerülhet sor. E határon belül tehát önmagában
        minden koncepció  alkotmányos, amely a szociális biztonságot
        szolgálja,  s  a  felmerülő  alkotmányossági  problémák  más
        alkotmányos rendelkezésekkel  lehetnek  csak  kapcsolatosak,
        mint pl. a diszkrimináció tilalma (pl. egyes rétegek túlzott
        megterhelése esetén), vagy a szerzett jogok problémája.

        Feltételezhető, hogy  a lakáskölcsönök  kamatának felemelése
        esetében nem  a szociális biztonság határkérdéséről van szó,
        de ezt  nem a  70/E. § absztrakt értelmezése keretében lehet
        eldönteni,    hanem     csakis    a    konkrét    jogszabály
        alkotmányosságának   esetleges    vizsgálata    során.    Az
        indítványban feltett  kérdés tehát  az Alkotmány  70/E. §-át
        tekintve is  irreleváns. c)  Az  indítvány  nem  nevesítette
        az  Alkotmány   értelmezni    kért   jogalkotásról     szóló
        rendelkezéseit.

        Az   Alkotmány 7.  §-a kimondja,  hoqy a jogalkotás  rendjét
        törvény határozza  meg. A  8. §  (2)  bekezdése  szerint  az
        alapvető jogokra  vonatkozó  szabályokat  törvény  állapítja
        meg,   alapvetö   jog   lényeges   tartalmát   azonban   nem
        korlátozhatja.  A   7.  §   az  adott   kérdéssel  semmilyen
        összefüggésben  nincs,  az  indítványban  megadott  szempont
        szerint  értelmezhetetlen;  az  pedig,  hoqy  a  kamatemelés
        sértette-e az  alapvető jog  lényeges  tartalmát,  csakis  a
        törvény alkotmányossági vizsgálatában vethető fel.

        3. Mivel  az Alkotmánybíróság nem hívta fel az indítványozót
        annak tisztázására,  hogy a  kamatemelés módja  alatt  annak
        jogi  megvalósitását   is  érti-e,   az  Alkotmánybíróságnak
        foglalkoznia kell azzal a kérdéssel, hogy az értelmezni kért
        rendelkezések ebből a szempontból értelmezhetőek-e.

        Az indítvány szerint a kormány a Ptk 226. § (2) bekezdésében
        foglalt lehetőséggel  kíván élni,  mely szerint jogszabály a
        hatálybalépése előtt  megkötött szerződések  tartalmát  csak
        kivételesen  változtathatja   meg.  Véleményem   szerint   a
        kivételesség megállapításának  az Alkotmányban meghatározott
        korlátai vannak, s ezért az alkotmányértelmezési probléma is
        lehet.  ( Eredményét   tekintve  ez   áll   összhangban   az
        Alkotmánybíróság   eddigi    gyakorlatával   is.    Lásd   a
        110/B/1990/9. számú  határozatot.) A  szerződésbe való ilyen
        durva állami beavatkozás határait viszont a tulajdonhoz való
        jogban (13.  § (1)  bekezdés és  a  szerződés  szabadságának
        elvében ( melyet az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata a 9.
        § (1) bekezdésében írott piacgazdaság részének tekint ) kell
        keresni.

        Az indítvány  nem  ezeket,  vagyis  nem  az  Alkotmánynak  a
        tulajdonra  vonatkozó   13.  §-át,   és  nem   a  szerződési
        szabadságot tartalmazó  9. §-át kérte értelmezni, hanem a 2.
        § (1)  bekezdést, illetve  a XII.  fejezet összes  jogát  és
        kötelezettségét.  Ezek  között  és  az  értelmezés  alapjául
        szolgáló szerződésmódosítási  probléma között  azonban nincs
        összefüggés.

        Budapest, 1990. december 11.
                                                   Dr. Sólyom László
                                                       alkotmánybíró

        Dr. Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos véleménye

        A  pénzügyminiszter   elgondolásait  azért  terjesztette  az
        Alkotmánybíróság elé, mert azok széles tömegeket érintenek ,
        így  ez   ügyben  nyilván   minden  változtatás  tiltakozási
        hullámot vált  ki, és  ennek  legalábbis  az  alkotmányosság
        vonalán   elejét   kívánja   venni.   Ugyanakkor   a   három
        alternatíva,     amelynek     koncepcióját     előterjeszti,
        alkotmányosság  szempontjából   nem   tartalmaz   határozott
        irányvonalakat és  egyaránt lehetne  akár alkotmányos,  akár
        alkotmányellenes - a kidolgozástól függően.

        A felvázolt  megoldások egyike  sem különböztet  alkotmányos
        szempontok szerint. A piacsemlegesség elve azt kívánná, hogy
        ne  csak   a  hitelezők   egy  csoportjával  foglalkozzék  a
        koncepció, vagy  kellően alkotmányos  alapon  indokolja,  ha
        mégis ezt teszi.

        Az arányos  közteherviselés elvét  a  megoldásnak  abban  is
        közelíteni kell,  amit továbbra  is  közteherként  oszt  el,
        nemcsak abban,  amit a  kedvezményezettekre terhel,  s ennek
        indokolását  ugyancsak   adni  kellene.  Végül  a  szociális
        biztonság szempontja  azt igényli, hogy a nem feltétlenül és
        nem egyenlő  mértékben szociális  támogatást nyújtó  hitelek
        kihatásának megfelelő mérlegelésére az ellentételezésnél mód
        nyíljék. Az  állampolgárok  közötti  diszkrimináció  tilalma
        miatt pedig  megfontolandó,  hogy  az  ellentételezések  nem
        diszkriminatív módon  szorítanak-e hátrányos helyzetbe egyes
        lakossági   rétegeket.   Más   alkotmányos   szempontok   is
        felmerülhetnek a megoldás kidolgozása során.

        Mindezek vonatkozásában a benyújtott elképzelések semmit sem
        tartalmaznak,    azt     mutatják,    hogy    alkotmányosság
        szempontjából az előterjesztő azokat egyáltalán nem gondolta
        át, ezért  az Alkotmánybíróság a közölt koncepcióvázlatokkal
        nem tud érdemben foglalkozni.

        Budapest, 1990. december 11.
                                                  Dr. Zlinszky János
                                                       alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        31/1990. (XII. 18.)
        Date of the decision:
        .
        12/11/1990
        .
        .