Hungarian

Ügyszám: .	1267/G/1990
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 31/1990. (XII. 18.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1990/136 .

A döntés kelte: Budapest, 12/11/1990 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az  Alkotmánybíróság   a  pénzügyminiszternek  az  Alkotmány értelmezése  tárgyában   előterjesztett  indítványa  alapján meghozta a következő                         határozatot: Az Alkotmánybíróság  az indítványt  - amely  a  kedvezményes kamatozású hosszú lejáratú lakásépítési, vásárlási kölcsönök kamatai tervezett  emelése érdekében  meghozandó jogszabályi rendelkezésekhez kéri  az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, és a XII. fejezetében szereplő alapvető jogok elvi értelmezését - elutasítja. Az  Alkotmánybíróság   e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. A pénzügyminiszter  indítványában előadta,  hogy  a  kormány intézkedni  kíván   a  korábban   folyósított   kedvezményes kamatozású  hosszúlejáratú   lakáscélú  kölcsönök  kamatának felemeléséről. Az  elgondolás  megvalósításához  a  pénzügyi kormányzat   több   változatot   alakított   ki.   A   lépés szükségességét a  miniszter azzal  indokolta, - nem tartható fenn az  a korábban  bevezetett rendszer,  amely  szerint  a lakáscélú  hosszú  lejáratú  kölcsönök  irreálisan  alacsony kamata és a tényleges kamatok közötti különbözetet szociális jellegű támogatásként  továbbra is  az  állami  költségvetés vállalja magára. A torzulások  nem számolhatók  fel a  költségvetés lakáscélú kiadásainak ésszerű  szintre csökkentése,  és  a  támogatási rendszernek a  helyi közösséghez  való közelítése  nélkül. E támogatások közül  a legnagyobb - ez évben közel 50 milliárd forint, a  jövő évben  a  kamatok  növekedése  következtében ennél   is    sokkal   nagyobb   összegű   kamatkülönbözetek megtérítése.  írja  a  pénzügyminiszter  indítványában.  Ezt követően rámutat  arra is,  hogy az  ügy a  lakosság  széles rétegeit érinti  ,  ezért  kéri  az  Alkotmánybíróságtól  az Alkotmány értelmezését még a jogszabály-tervezet elkészítése előtt. A  kormány számára  ui.  eldöntendő  kérdés,  hogy  a korábban  megkötött   kölcsönszerződések  jogszabály   útján történő módosítása,  - amelyre  a Ptk.  226. § (2) bekezdése alapján lehetőséget látnak - összhangban lesz-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamisággal, a 7. § (2) bekezdésében  szereplő jogalkotás  rendjéről és  a  XII. fejezetben leírt  alapvető jogokról és kötelességekről szóló szabályaival.                             II. Az  Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi  XXXII.  tv.  (a továbbiakban: AB  tv.) 1. §-ának a)-h) pontja sorolja fel az Alkotmánybíróság    hatáskörébe     tartozó    ügyeket.    E felsorolásban  a   g)  pont   alatt  szerepel  az  Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése  . Az Alkotmánybíróságról szóló törvénytervezet 51. §-ához kapcsolódó miniszteri indokolás e hatáskörrel kapcsolatban  a  következőkre  mutatott  rá:  Az Alkotmánybíróság  a   határozatait   a   konkért   esetekkel kapcsolatban az Alkotmány egyes rendelkezéseinek értelmezése alapján hozza meg. A gyakorlatban azonban az Alkotmány egyes rendelkezései absztrakt  (nem konkrét  esethez, pl. valamely jogszabály  alkotmányosságának   vizsgálatához   kapcsolódó) értelmezésének    szükségessége     is    felmerülhet.    Az Alkotmánybíróságnak  az   Alkotmány   egyes   rendelkezéseit értelmező  hatásköre   nem   érinti   az   Országgyűlés,   a Minisztertanács  és   a   Legfelsőbb   Bíróság   jogszabályt értelmező hatáskörét,  továbbá a  jogszabály végrehajtásának fő irányára és módszerére vonatkozó irányelv kiadását sem. Mint ez  a miniszteri indokolás idézett részéből is kitűnik, az Alkotmány értelemzésére nem kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult. Az  Országgyűlést is  megilleti  az  a  jog,  hogy hiteles   értelmezést    fűzzön   az    Alkotmány   valamely rendelkezéséhez, s  ezen túlmenően,  tevékenységük  ellátása során a  jogalkotó és  jogalkalmazó szervek is értelmezik az Alkotmányt. Az Alkotmánybíróságtól származó, az AB tv. 1. §- ának  g)   pontján  alapuló   alkotmányértelmezés   annyiban különbözik az  egyéb  értelmezésektől,  hogy  az  mindenkire kötelező (erga omnes) hatályú, s így adott esetben még magát az Országgyűlést is köti a törvényalkotás során. Ugyanakkor az  Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mutat rá: az AB  tv. 1 §-ának g) pontja értelmezésénél is messzemenően figyelembe kell  venni a  hatalmi ágak  megosztásának elvét, amely a  magyar államszervezet  legfontosabb  szervezeti  és működési alapelve. Ebből eredően a hivatkozott rendelkezésen alapuló alkotmányértelmezésre  kizárólag akkor kerülhet sor, ha  az   indítvány  -  az  AB  tv.  21.  §  6.  bekezdésében meghatározott szervek és személyek valamelyikétől származik, - nem  általánosságban, hanem valamely konkrét alkotmányjogi probléma aspektusából  kezdeményezi az  Alkotmány  ugyancsak konkrétan   megjelölt   rendelkezésének   értelemzését,   (a törvényjavaslat miniszteri  indokolásában említett absztrakt normakontroll  ugyanis  csak a  konkrét ügy  vagy jogszabály hiányát  jelenti,   nem  pedig  azt,  hogy  lehetőség  volna valamely alkotmányos  rendelkezés teljesen elvont, semmiféle konkrét  problémához   nem  kapcsolódó,   s  így   valójában parttalan értelmezésére),  -az adott  alkotmányjogi probléma közvetlenül - más jogszabály közbejötte nélkül - levezethető az Alkotmányból.  (Abból eredően  ugyanis, hogy az Alkotmány egy   ország    alaptörvénye,   közvetett    módon   bármely jogszabályértelmezési   kérdés    kapcsolatba   hozható   az Alkotmánnyal.)    A    kifejtettek    szerint    tehát    az Alkotmánybíróság hivatkozott  hatáskörét  megszorítván  kell értelmezni. Ha  ugyanis az  Alkotmánybíróság  az  AB  tv  1. §-ának g)  pontjában  meghatározott  jogkörét  kiterjesztően értelmezné, ez  könnyen olyan  helyzetet idézne elő, hogy az illetékes jogalkotó  szervek  nem  csupán  törvények,  hanem kormányrendeletek,  sőt  miniszteri  rendeletek  megalkotása előtt     is      alkotmányértelmezést      kérnének      az Alkotmánybíróságtól. Ez  pedig óhatatlanul oda vezetne, hogy az Alkotmánybíróság  magára vállalná  a törvényhozó,  sőt  a végrehajtó hatalom  felelősségét is  és  -  az  Alkotmányban rögzitett  államszervezeti  elvekkel  szöges  ellentétben  - egyfajta alkotmánybírósági kormányzás alakulna ki. Az Alkotmánybíróság  mindeddig kevés  alkalommal :  legutóbb 21/1990.  (X.   4.)  AB   határozatának  meghozatalakor  élt alkotmányértelmezési    jogkörével.    Akkor    ugyanis    a Miniszterelnök által előterjesztett indítvány maradéktalanul megfelelt  az   alkotmányértelmezés   fentiekben   megjelölt együttes előfeltételeinek. Az Alkotmánybíróság  megítélése szerint  a  Pénzügyminiszter indítványa nem  alkalmas arra,  hogy annak  alapján kötelező érvényű alkotmányértelmezésre kerüljön sor. Az Alkotmánynak az indítványban felhívott 2. § (1) bekezdése szerint  a   Magyar  Köztársaság   független,   demokratikus jogállam. Az  Alkotmány számszerűen  ugyan pontosan  meg nem jelölt, de  a tartalmi  utalásból valószínűsíthető 7. §. (2) bekezdése  azt  mondja  ki:  a  jogalkotás  rendjét  törvény szabályozza,    amelynek     elfogadásához    a    jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges , az ugyancsak  felhívott XII.  fejezet  28.  §-ában  foglalja össze az  alapvető emberi és állampolgári jogokat, illetőleg kötelességeket. Az  Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   az   Alkotmány rendelkezéseire ilyen  széles körben  és általános jelleggel való hivatkozás  nem lehet  alapja az  AB tv.  1. §-ának  g) pontjára  hivatkozással   előterjesztett  indítványnak.   Az indítvány egyébként  három, egymástól eltérő variációt vázol fel  a   kamatok  emelésére,   mintegy  sugallva,   hogy  az Alkotmánybíróság   határozatában   foglaljon   állást   ezek valamelyike mellett.  Azon  túlmenően,  hogy  a  szóbajöhető megoldási módok közül való választás nem az Alkotmánybíróság feladata, az ötletszintű variációk közötti választás márcsak amiatt sem  lehetséges, mivel  mindegyik  jogi  szabályozása történhet   az   Alkotmány   rendelkezéseivel   összhangban, illetőleg az Alkotmányba ütköző módon. Rámutatt az  Alkotmánybíróság arra  is: a testülethez érkező indítványokat nem  az indítványozó által használt elnevezés, hanem   az    indítvány   tartalma   alapján   minősíti.   A pénzügyminiszter   valójában    arra   kért    választ    az Alkotmánybíróságtól, hogy az Alkotmány rendelkezéseit sérti- e a  lakosság részére  folyósított  kedvezményes  kamatozású hosszúlejáratú lakásépítési, vásárlási kölcsön kamatainak az alábbiakban részletezett  módon és  indokok  alapján  törénő emelése. Voltaképpen     tehát      az     indítvány     nem alkotmányértelmezésre,  hanem   egy  még  ki  sem  dolgozott törvényjavaslat       alkotmányellenességének       előzetes vizsgálatára   irányult.    Az   előzetes  normakontroll  az Alkotmánybíróságnak az  alkotmányértelmezéstől eltérő, az AB tv. 1.  §-ának a) pontjában meghatározott feladata. Előzetes normakontrollra azonban  kizárólag  az  Országgyűléshez  már benyújtott törvényjavaslat  tekintetében és az AB tv. 33. §. (1)  bekezdésében   meghatározott  szervek   vagy  személyek indítványa  alapján   van   törvényes   lehetőség.   ( Ilyen indítványt -  a alkotmányértelmezéstől  eltérően -  csak  az Országgyűlés,  annak   bizottsága,  vagy   50  országgyűlési képviselő tehet.) Mivel a  jelen esetben  egyik előfeltétel  sem áll  fenn, az indítványt ez okból is el kellett utasítani.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Ádám Antal          Dr. Herczegh Géza           alkotmánybíró              alkotmánybíró                       Dr. Kilényi Géza                     előadó alkotmánybíró                       Dr. Lábady Tamás                        alkotmánybíró        Dr. Schmidt Péter          Dr. Szabó András          alkotmánybíró              alkotmánybíró     Dr. Tersztyánszky Ödön        Dr. Vörös Imre         alkotmánybíró              alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró Dr. Sólyom László alkotmánybíró párhuzamos véleménye 1. Az  indítványt  el  kell  utasítani,  mert  az  Alkotmány értelmezni kért rendelkezései közül egyik sem hozható érdemi összefüggésbe azokkal a szempontokkal, amelyekre tekintettel az indítványtevő az értelmezést kérte. Az indítványozó  az Alkotmány  2. §  (1) bekezdése  szerinti jogállamiság  elvét,  a  XII.  fejezetben  foglalt  alapvető jogokat  és   kötelezettségeket  és  a  jogalkotásról  szóló rendelkezéseit kérte  értelmezni abból a szempontból, hogy a kedvezményes    kamatozású,     hosszúlejáratú     lakossági lakásépítési  és   -  vásárlási  kölcsönök  -  jogszabállyal meghatározott mértékű - kamatainak jogszabály általi emelése sérti-e   ezeket    az   alkotmányos    rendelkezéseket.   A pénzügyminiszter  az   indítvány  indokolásában   előadta  a tervezett  kamatemelés   technikai  változatait,  továbbá  a kamatemelés  gazdasági   indokait.  Szerinte   a  fentiek  a lakáspolitika    lényeges    meqváltoztatását,    s    ehhez kapcsolódóan a  már  korábban  megkötött  kölcsönszerződések tartalmának  jog   szabály  útján  történő  megváltoztatását igénylik, melyre  a Polgári  Törvénykönyv  226.  §-ának  (2) bekezdése  kivételesen  lehetőséget  ad.  Ennek  a  lakosság széles rétegeit érintő hatása azonban felveti azt a kérdést, hogy összhangban  áll-e a  tervezett intézkedés az Alkotmány értelmezni kért rendelkezéseivel. A fentiekből  nem egyértelmű,  hogy a  tervezett  intézkedés alkotmányossága a  kamatemelés szociális  hatása miatt, vagy pedig  jogi  technikája  miatt  kérdéses-e  az  indítványozó számára. Az indítvány  fent idézett,  erre vonatkoztatható  részéből, valamint  abból,   hogy  a   jogi  megoldás  alkotmányossága szempontjából szóbajövő  alkotmányi szakaszok értelmezését - a  nem   speciálisan  erre   vonatkozó   jogállamiság   elve kivételével  -   az  indítványozó   nem  kérte,  arra  lehet következtetni,  hogy  a  kamatemelésnek  a  lakosság  széles rétegeit érintő  , nyilvánvalóan  hátrányos hatása  az,  ami miatt   a   pénzügyminiszter   az   Alkotmány   értelmezését indítványozta. Erre  utal, hogy  amikor abban  kér  döntést, sérti-e az  Alkotmány rendelkezéseit  a kölcsönök kamatainak az alábbiakban részletezett módon és indokok alapján történő emelése ,  az  indítvány  indokolásában  előadott  variációk csakis a  lakosság (és  a  költségvetés)  különböző  mértékű terhelésében térnek  el egymástól,  és a  jogi megoldásra az indítvány csak  a fent  szintén idézett félmondattal tér ki. Véleményem  szerint  önálló  kérdés  az,  hogy  egy,  széles tömegeket érintő  szociális kedvezmény megvonása alkotmányba ütközik-e; tehát  a megvonás  jogi technikájától függetlenül döntendő el.  Ugyanígy a  szociális tartalomtól  függetlenül alkotmányos  vagy   alkotmányellenes  magánfelek   megkötött szerződéseinek utólagos, jogszabály általi megváltoztatása. 2.   Az    állam   szociális    intézkedései   természetesen felvethetnek    alkotmányossági    kérdéseket,    mind    az Alkotmányban  foglalt   szociális   jogok,   mindpedig   más alkotmányos jogok  szempontjából. A  jelen esetben  a kérdés az, hogy az indítványozó a releváns jogok értelmezését kéri- e. Az indítványban  értelmezni kért  alkotmányos jogok közül az alapul  fekvő   kamatemelési   probléma   szociális   hatása szempontjából teljesen  irreleváns az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdése ,  valamint a  7. §  (2) bekezdése  és a  8. § (2) bekezdése. Az  Alkotmány XII. fejezetében foglalt összes jog és kötelezettség  értelmezését kérte  az indítványozó. Ezek: az élethez és az emberi méltósághoz való jog; a szabadsághoz és a  személyi biztonsághoz  való  jog;  a  jogképesség;  az igazságszolgáltatással kapcsolatos jogok; a szabad mozgás és letelepedés joga;  a  magánszféra  védelme;  a  gondolat,  a lelkiismeret és  a vallás szabadsága; a véleménynyilvánítás, a sajtó, a gyülekezés, az egyesülés szabadsága; a panaszjog; a férfiak  és  nők  egyenjogúsága;  az  anya-,  gyermek-  és ifjúságvédelem; a  nemzeti és  etnikai kisebbségek jogai; az állampolgárság; a  választójog; a hátrányos megkülönböztetés tilalma; a  munkához való  jog; az érdekvédelmi szervezkedés és a  sztrájk joga;  az egyezséghez  való jog;  a  szociális biztonsághoz való  jog; a  művelődéshez való jog, valamint a tudományos, művészeti  és tanszabadság; továbbá a honvédelmi kötelezettség,  a   közterhekhez  való   hozzájárulás  és  a gyermekek taníttatásának kötelessége. Nyilvánvaló,   hogy   ezek   közül   az   értelmezés   adott szempontjából  csak   a  70/E.   §-ban   foglalt   szociális biztonsághoz való jog relevanciája vizsgálható. a)  A   jogállamiság  elve   az  adott   szociális  probléma szempontjából  az   alábbiak  miatt   nem  értelmezhető:  Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A magyar Alkotmány tehát - sok ország alkotmányától    eltérően,    pl.    NSZK,    Franciaország, Spanyolország  -   nem   minősíti   az   államot   szociális jogállamnak. A jogállamiság deklarálása Magyarországon tehát kizárólag formális  joguralomként értelmezendő,  s  tartalmi kérdésekben  továbbutal  az  egyéb,  nevesített  alkotmányos jogokra  .   Csak  abban  az  esetben  lehet  közvetlenül  a jogállamiság  elvét   felhívni,  ha  adott  kérdésben  ilyen jogokat  az   Alkotmány   nem   ismer.   A jogállamiság   az indítványban  megjelölt  szociális  kérdésben  tehát  annyit jelent, hogy  az Alkotmányban biztosított szociális jogoknak érvényesülniök kell.  Ezek közül az indítványozó a szociális biztonsághoz való jogot kérte értelmezni. b) A  70/E. §  (1) bekezdése  szerint a  Magyar  Köztársaság állampolgárainak  joguk   van  a   szociális   biztonsághoz; öregség,  betegség,   rokkantság,  özvegység,   árvaság,  és önhibájukon kívül  bekövetkezett  munkanélküliség  esetén  a megélhetésükhöz  szükséges   ellátásra  jogosultak.   A  (2) bekezdés szerint  a Magyar  Köztársaság  az  ellátásra  való jogot a  társadalombiztosítás útján és szociális intézmények rendszerével valósítja  meg. Az  adott  kérdésben  -  nem  a felsorolt esetekben  járó ellátásról  lévén szó  - csakis az (1)  bekezdésben   írott  szociális  biztonsághoz  való  jog esetleges relevanciája  vizsgálható. Előzetesen  eldöntendő, hogy  a   kedvezményes  lakáskamat  szociális  intézkedésnek minősül-e  csupán   azért,  mert  az  esetek  nagy  részében történetesen    rászorulóknak     nyújtott    lakáshozjutási lehetőséget. Formálisan  tekintve  ugyanis  sem  az  eredeti rendelkezések, sem  a tervezett  módosítások nem  függnek  a kedvezményezett  szociális   helyzetétől,  s  különösen  nem rászorultságától. A nagy  számok törvényére  hagyatkozva  az  Alkotmánybíróság elfogadhatja azt,  hogy a  lakáskamatok  esetében  szociális juttatásról van  szó, amely  tehát a  szociális  biztonságot szolgálja. Ennek  a juttatásnak  a mérve  ,  mikéntje,  vagy technikai megoldása  azonban a  70/E. §  értelmezésével  nem hozható érdemi  összefüggésbe. Egyetértve a teljes ülés azon álláspontjával,   hogy   alkotmányértelmezési   indítványnak kizárólag az  Alkotmány valamely rendelkezéséből közvetlenül -   más   jogszabály   közbejötte   nélkül   -   levezethető alkotmányjogi probléma  esetén van helye, ezt az alábbiakkal tartom szükségesnek  kiegészíteni: Nem  ez -  az  indítványt irrelevanciája miatt  elutasító határozat - az alkalmas hely az Alkotmánybíróság  szociális  jogokról  való  felfogásának teljes  kifejtésére.   Ugyanakkor  a   döntés  indokolásához nélkülözhetetlen annak  leszögezése, hogy a 70/E. §-nak az a rendelkezése, amely  szerint az állampolgároknak joguk van a szociális biztonsághoz,  nem  ad  senkinek  alanyi  jogot  a szociális  biztonságra   ,  minthogy   jogi  igények   ilyen általánosságban nem  is definiálhatók.  A  vonatkozó  alanyi jogokat a  törvényhozásnak (és  a bírói  gyakorlatnak)  kell meghatároznia. A 70/E.  §-t a  17. §-sal  együtt vizsgálva, amely kimondja, hogy  a   Magyar  Köztársaság   a  rászorulókról   kiterjedt szociális intézkedésekkel  gondoskodik, megállapítható, hogy a szociális  jogok vonatkozásában  nem alanyi  jogról, hanem állami  feladatról   van  szó.  A  szociális  gondoskodásnak semmilyen mértékét,  és semmilyen  ismérvét az Alkotmány nem állapítja meg,  mindezek megállapítása  és  megvalósítása  a törvényhozás és  a kormány  felelőssége és  kötelessége. (Az Alkotmány nem  garantálja a  létminimumot sem,  az  egyetlen nevesített állami  feladat az öregek, munkanélküliek, és más megnevezett   rétegek   megélhetéséhez   szükséges   ellátás biztosítása.) A 70/E.  §-ról tehát  az Alkotmánybíróság  ennél  továbbmenő értelmezést nem  adhat, mert  annak  megállapítása,  hogy  a szociális biztonságot szolgáló állami intézkedések mennyiben alkotmányosak,  nem   a  70/E.  §  kérdése.  A  70/E.  §-sal kapcsolatban a  szociális  jogok  természetének  tisztázásán kivül  csak  a  mulasztás  megállapítása  merülhet  fel.  Ez természetesen alkalmat  ad az Alkotmánybíróságnak arra, hogy a maga  minimális követelményeit  a  szociális  biztonsággal kapcsolatban megfogalmazza  és érvényesítse.  De erre csakis határesetekben kerülhet sor. E határon belül tehát önmagában minden koncepció  alkotmányos, amely a szociális biztonságot szolgálja,  s  a  felmerülő  alkotmányossági  problémák  más alkotmányos rendelkezésekkel  lehetnek  csak  kapcsolatosak, mint pl. a diszkrimináció tilalma (pl. egyes rétegek túlzott megterhelése esetén), vagy a szerzett jogok problémája. Feltételezhető, hogy  a lakáskölcsönök  kamatának felemelése esetében nem  a szociális biztonság határkérdéséről van szó, de ezt  nem a  70/E. § absztrakt értelmezése keretében lehet eldönteni,    hanem     csakis    a    konkrét    jogszabály alkotmányosságának   esetleges    vizsgálata    során.    Az indítványban feltett  kérdés tehát  az Alkotmány  70/E. §-át tekintve is  irreleváns. c)  Az  indítvány  nem  nevesítette az  Alkotmány   értelmezni    kért   jogalkotásról     szóló rendelkezéseit. Az   Alkotmány 7.  §-a kimondja,  hoqy a jogalkotás  rendjét törvény határozza  meg. A  8. §  (2)  bekezdése  szerint  az alapvető jogokra  vonatkozó  szabályokat  törvény  állapítja meg,   alapvetö   jog   lényeges   tartalmát   azonban   nem korlátozhatja.  A   7.  §   az  adott   kérdéssel  semmilyen összefüggésben  nincs,  az  indítványban  megadott  szempont szerint  értelmezhetetlen;  az  pedig,  hoqy  a  kamatemelés sértette-e az  alapvető jog  lényeges  tartalmát,  csakis  a törvény alkotmányossági vizsgálatában vethető fel. 3. Mivel  az Alkotmánybíróság nem hívta fel az indítványozót annak tisztázására,  hogy a  kamatemelés módja  alatt  annak jogi  megvalósitását   is  érti-e,   az  Alkotmánybíróságnak foglalkoznia kell azzal a kérdéssel, hogy az értelmezni kért rendelkezések ebből a szempontból értelmezhetőek-e. Az indítvány szerint a kormány a Ptk 226. § (2) bekezdésében foglalt lehetőséggel  kíván élni,  mely szerint jogszabály a hatálybalépése előtt  megkötött szerződések  tartalmát  csak kivételesen  változtathatja   meg.  Véleményem   szerint   a kivételesség megállapításának  az Alkotmányban meghatározott korlátai vannak, s ezért az alkotmányértelmezési probléma is lehet.  ( Eredményét   tekintve  ez   áll   összhangban   az Alkotmánybíróság   eddigi    gyakorlatával   is.    Lásd   a 110/B/1990/9. számú  határozatot.) A  szerződésbe való ilyen durva állami beavatkozás határait viszont a tulajdonhoz való jogban (13.  § (1)  bekezdés és  a  szerződés  szabadságának elvében ( melyet az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata a 9. § (1) bekezdésében írott piacgazdaság részének tekint ) kell keresni. Az indítvány  nem  ezeket,  vagyis  nem  az  Alkotmánynak  a tulajdonra  vonatkozó   13.  §-át,   és  nem   a  szerződési szabadságot tartalmazó  9. §-át kérte értelmezni, hanem a 2. § (1)  bekezdést, illetve  a XII.  fejezet összes  jogát  és kötelezettségét.  Ezek  között  és  az  értelmezés  alapjául szolgáló szerződésmódosítási  probléma között  azonban nincs összefüggés. Budapest, 1990. december 11.                                            Dr. Sólyom László                                                alkotmánybíró Dr. Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos véleménye A  pénzügyminiszter   elgondolásait  azért  terjesztette  az Alkotmánybíróság elé, mert azok széles tömegeket érintenek , így  ez   ügyben  nyilván   minden  változtatás  tiltakozási hullámot vált  ki, és  ennek  legalábbis  az  alkotmányosság vonalán   elejét   kívánja   venni.   Ugyanakkor   a   három alternatíva,     amelynek     koncepcióját     előterjeszti, alkotmányosság  szempontjából   nem   tartalmaz   határozott irányvonalakat és  egyaránt lehetne  akár alkotmányos,  akár alkotmányellenes - a kidolgozástól függően. A felvázolt  megoldások egyike  sem különböztet  alkotmányos szempontok szerint. A piacsemlegesség elve azt kívánná, hogy ne  csak   a  hitelezők   egy  csoportjával  foglalkozzék  a koncepció, vagy  kellően alkotmányos  alapon  indokolja,  ha mégis ezt teszi. Az arányos  közteherviselés elvét  a  megoldásnak  abban  is közelíteni kell,  amit továbbra  is  közteherként  oszt  el, nemcsak abban,  amit a  kedvezményezettekre terhel,  s ennek indokolását  ugyancsak   adni  kellene.  Végül  a  szociális biztonság szempontja  azt igényli, hogy a nem feltétlenül és nem egyenlő  mértékben szociális  támogatást nyújtó  hitelek kihatásának megfelelő mérlegelésére az ellentételezésnél mód nyíljék. Az  állampolgárok  közötti  diszkrimináció  tilalma miatt pedig  megfontolandó,  hogy  az  ellentételezések  nem diszkriminatív módon  szorítanak-e hátrányos helyzetbe egyes lakossági   rétegeket.   Más   alkotmányos   szempontok   is felmerülhetnek a megoldás kidolgozása során. Mindezek vonatkozásában a benyújtott elképzelések semmit sem tartalmaznak,    azt     mutatják,    hogy    alkotmányosság szempontjából az előterjesztő azokat egyáltalán nem gondolta át, ezért  az Alkotmánybíróság a közölt koncepcióvázlatokkal nem tud érdemben foglalkozni. Budapest, 1990. december 11.                                           Dr. Zlinszky János                                                alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	31/1990. (XII. 18.)
Date of the decision: .	12/11/1990
.
.