English
	Hungarian

Ügyszám: .	656/E/1999
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 32/2006. (VII. 13.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2006/430 .

A döntés kelte: Budapest, 07/11/2006 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az      Alkotmánybíróság      jogszabályi      rendelkezések alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatára   irányuló eljárásban és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában meghozta a következő                          határozatot: 1.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja:  az   Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal,  hogy  nem  szabályozta  törvényben  a  kormányülések tartalmi   dokumentálásának  rendjét.  Az   Alkotmánybíróság felhívja  az  Országgyűlést,  hogy  jogalkotási  feladatának 2006. december 31. napjáig tegyen eleget. 2.  Az  Alkotmánybíróság az államtitokról  és  a  szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 1. számú melléklet 13. pontja   „valamint   az  e  testületek   üléseiről   készült összefoglaló,  emlékeztető  vagy  jegyzőkönyv”   szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 3.  Az  Alkotmánybíróság az államtitokról  és  a  szolgálati titokról  szóló  1995. évi LXV. törvény 3. §  (1)  bekezdése „továbbá   a  Kormány  és  az  ügyrendje  által  létrehozott testület    zavartalan    működéséhez    fűződő    érdekeit” szövegrészének   alkotmányossági  felülvizsgálatára   indult alkotmánybírósági eljárást megszünteti. Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. Az  Alkotmánybírósághoz  két indítvány  érkezett  a  kormány üléseinek    dokumentálásával   és   azok   nyilvánosságával kapcsolatosan.  Az  egyik indítvány  szerint  alkotmánysértő helyzet jött létre azáltal, hogy a kormány üléseiről  csupán emlékeztető   készül,  amely  a  jelenlévők   névsorát,   az előterjesztések  címét,  a  hozzászólók  nevét,  a  szavazás tényét és arányát tartalmazza. Az indítványozó úgy véli, az, hogy  az  ország  sorsát  befolyásoló döntések  születésének körülményeiről   sem   magnófelvétel,   sem   szó   szerinti jegyzőkönyv,  de  még  tartalmi  összefoglaló  sem   készül, ellentétes az Alkotmány 61.  (1) bekezdésében biztosított, a közérdekű    adatok   megismeréséhez   fűződő    alkotmányos alapjoggal.   Ezért   kérte   az  Alkotmánybíróságot,   hogy állapítsa  meg:  a törvényhozó azzal, hogy nem  írta  elő  a kormányülések   tartalmi  dokumentálásának  kötelezettségét, elmulasztotta jogalkotói feladatának teljesítését. A  másik indítvány az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Titoktv.) 3. § (1)  bekezdés  „továbbá  a Kormány  és  az  ügyrendje  által létrehozott testület zavartalan működéséhez fűződő érdekeit” szövegrészének,  valamint a Titoktv.  1.  számú  mellékletét alkotó  titokköri  jegyzék  (a továbbiakban:  államtitokköri jegyzék)  13.  pontja  „valamint az e  testületek  üléseiről készült    összefoglaló,   emlékeztető   vagy   jegyzőkönyv” szövegrészének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Az indítványozók szerint a Titoktv. 3. § (1) bekezdése és az államtitokköri jegyzék 13. pontja alapján – az Alkotmány 61. § (1) bekezdésébe ütköző módon – államtitokká minősíthető „a Kormány    és   ügyrendje   alapján   létrehozott   testület működésével  összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra készült   adat,  valamint  e  testületek  üléseiről  készült összefoglaló,  emlékeztető  vagy jegyzőkönyv”.  A  közérdekű adatok   megismeréséhez  való  jog  aránytalan  és  önkényes korlátozását jelenti – érvelnek az indítványozók –,  hogy  a kormány   diszkrecionális  döntése  alapján   vonhatóak   az államtitok körébe az egyébként közérdekű adatok. Az  Alkotmány 2. § (1) bekezdésében a jogállamiság  lényegét adó jogbiztonságot sértőnek tartják továbbá, hogy „a Kormány és   az  ügyrendje  által  létrehozott  testület  zavartalan működése”   fogalmilag   tisztázatlan,   bizonytalan    jogi kategória,    amely    nem   lehet   a   közérdekű    adatok nyilvánosságához  való jog korlátozásának alapja.  Emellett, álláspontjuk  szerint  a szabad véleménynyilvánításhoz  való jogot aránytalanul korlátozza a kifogásolt rendelkezés, mert a Titoktv. azzal, hogy az államtitokká minősítés feltételeit a  kormány  diszkrecionális döntésére bízva  szabályozta,  a Btk.   221.  §-ába  foglalt  államtitoksértés  tényállásának hatályát  önkényesen kiszélesítette. Ez az Alkotmány  61.  § (1)  bekezdése  és  a  2.  §  (1) bekezdésében  szabályozott jogállamiság sérelmével jár. Az  Alkotmánybíróság  a két indítványt  egyesítette  és  egy eljárásban bírálta el.                               II. Az  Alkotmánynak  az  ügy elbírálása során  figyelembe  vett rendelkezései: „2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság független,  demokratikus jogállam.” „8.  §  (2)  A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra  és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „35.  §  (2)  A  Kormány a maga feladatkörében  rendeleteket bocsát  ki,  és  határozatokat hoz. Ezeket a  miniszterelnök írja  alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel  nem lehet  ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos  lapban ki kell hirdetni.” „37.  §  (1)  A  miniszterelnök vezeti  a  Kormány  üléseit, gondoskodik   a   Kormány  rendeleteinek  és  határozatainak végrehajtásáról.” „39. § (1) Működéséért a Kormány az Országgyűlésnek felelős. Munkájáról    az   Országgyűlésnek   rendszeresen    köteles beszámolni. (2)  A  Kormány  tagjai a Kormánynak és  az  Országgyűlésnek felelősek,  tevékenységükről kötelesek a  Kormánynak  és  az Országgyűlésnek beszámolni. […]” „61.  § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.” A  Titoktv.-nek  és a Kormány ügyrendjéről szóló  1088/1994. (IX. 20.) Kormány határozatnak (a továbbiakban: Ügyrend)  az indítványozók    által    sérelmezett,    az     indítványok benyújtásakor hatályban volt rendelkezései: Titoktv.:  „3. § (1) Államtitok az az adat, amely e  törvény mellékletében  (a továbbiakban: államtitokkör) meghatározott adatfajta körébe tartozik, és a minősítési eljárás alapján a minősítő   kétséget   kizáróan   megállapította,   hogy   az érvényességi  idő  lejárta  előtti nyilvánosságra  hozatala, jogosulatlan  megszerzése  vagy felhasználása,  illetéktelen személy  tudomására hozása, továbbá az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele sérti vagy veszélyezteti a  Magyar Köztársaság  honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési  vagy bűnmegelőzési,  központi pénzügyi, külügyi  vagy  nemzetközi kapcsolataival  összefüggő,  valamint  igazságszolgáltatási, továbbá  a  Kormány  és  az  ügyrendje  alapján  létrehozott testület zavartalan működéséhez fűződő érdekeit.” „1. számú melléklet az 1995. évi LXV. törvényhez Államtitokköri jegyzék 13.  A  Kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testület működésével  összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra készült  adat,  valamint az e testületek  üléseiről  készült összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv. Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 50 év.” Ügyrend: „V. A Kormány üléséről készült összefoglaló és hangfelvétel 83.  A Kormány üléséről összefoglaló készül. Az összefoglaló elkészítéséről  –  az  ülést  követő  öt  napon  belül  –  a Miniszterelnöki    Hivatal    közigazgatási     államtitkára gondoskodik. 84.  A  Kormány  üléséről szóló összefoglaló  tartalmazza  a jelenlévők névsorát, az előterjesztések címét, a hozzászólók nevét, szavazás esetén ennek tényét és számszerű arányát,  a koalíciós  egyetértési jogot gyakorló  kormánytag  esetleges ellenvéleményére való utalást, valamint a döntést.” A   Titoktv.-nek  és  az  Ügyrendnek  az  indítványok  által érintett, azok elbírálásakor hatályban lévő rendelkezései: Titoktv.:  „3. § (1) Államtitok az az adat, amely e  törvény 1.   számú  mellékletében  (a  továbbiakban:  államtitokkör) meghatározott  adatfajta körébe tartozik,  és  a  minősítési eljárás   alapján   a  minősítő  megállapította,   hogy   az érvényességi  idő  lejárta  előtti nyilvánosságra  hozatala, jogosulatlan  megszerzése  vagy felhasználása,  illetéktelen személy  tudomására hozása, továbbá az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné    tétele    közvetlenül    sérti    vagy veszélyezteti  a Magyar Köztársaság törvényben meghatározott honvédelmi,      nemzetbiztonsági,     bűnüldözési      vagy bűnmegelőzési,  központi pénzügyi, külügyi  vagy  nemzetközi kapcsolataival   összefüggő,  valamint  igazságszolgáltatási érdekeit.” „1. számú melléklet az 1995. évi LXV. törvényhez Államtitokköri jegyzék 13.  A  Kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testület működésével  összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra készült  adat,  valamint az e testületek  üléseiről  készült összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv. Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 50 év.” Ügyrend: „V. A Kormány üléséről készült összefoglaló és hangfelvétel 83.  A Kormány üléséről összefoglaló és az ülés szó szerinti jegyzőkönyvéül szolgáló hangfelvétel készül. Az összefoglaló elkészítéséről  –  az  ülést  követő  öt  napon  belül  –  a Miniszterelnöki   Hivatal   jogi   helyettes    államtitkára gondoskodik. 84.  A  Kormány  üléséről szóló összefoglaló  tartalmazza  a jelenlévők névsorát, az előterjesztések címét, a hozzászólók nevét, szavazás esetén ennek tényét és számszerű arányát,  a koalíciós  egyetértési jogot gyakorló  kormánytag  esetleges ellenvéleményére való utalást, valamint a döntést.”                              III. Az indítványok részben megalapozottak. Az  Alkotmánybíróság  elsőként a kormányülésen  elhangzottak rögzítésével   kapcsolatos   szabályokat   vizsgálta    azon indítvány  alapján,  amely szerint az Alkotmány  61.  §  (1) bekezdését sértő jogalkotói mulasztás áll fenn a kormányülés tartalmi dokumentálására vonatkozó törvényi szabályok hiánya miatt. 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt tanulmányozta, hogy az európai államok milyen jogforrási szinten lévő szabályban rendelkeznek a kormány működéséről, azon belül is az  ülések dokumentálásáról. 1.1.  Néhány uniós tagállam alkotmánya kifejezetten  említi, hogy  a  kormányülésen jegyzőkönyv készül. A finn  alkotmány 60.  cikk  (2)  bekezdése alapján a kormányülésen  résztvevő miniszterek   felelősek  az  üléseken  hozott   döntésekért, kivéve, ha a miniszter az elfogadott határozattal nem értett egyet,  és ezt a tényt a jegyzőkönyvbe felvetette. Ennél  is részletesebben rendelkezik a svéd alkotmány VII. fejezet  6. cikke,  amely egyrészt megköveteli, hogy a kormány üléseiről jegyzőkönyv  készüljön,  másrészt előírja,  hogy  az  ülésen elhangzott   különvéleményt  a  jegyzőkönyvnek  tartalmaznia kell. 1.2.  A vizsgált országok egy részében a kormány működéséről és   az   ügyrendi  szabályok  megalkotásáról  az  alkotmány rendelkezik,   de   az   alkotmányos  felhatalmazó   szabály végrehajtására  hozott jogszabályok rendezik  részletesen  a kormányülések rendjét és az ott elhangzottak rögzítését. A  német  szövetségi alkotmány 65. cikkének  utolsó  mondata szerint „a szövetségi kancellár a szövetségi kormány  ügyeit a  szövetségi  kormány által meghatározott és  a  szövetségi elnök   által   jóváhagyott  ügyrend  alapján   intézi”.   E felhatalmazás  nyújt  lehetőséget arra,  hogy  a  szövetségi kormány ügyrendjében rendezze a kormányülések rendjét és  az ott  elhangzottak rögzítését. Az ügyrend 27. § (1) bekezdése kimondja,  hogy  a  szövetségi kormány üléséről  feljegyzést kell készíteni. [Geschäftsordnung der Bundesregierung (GMBl. S. 137)] A  görög alkotmány 81. cikk (1) bekezdése is továbbdelegálja a  kormány  működéséről való döntés jogát.  E  felhatalmazás alapján  hozott  63/2005.  számú kormányrendelet  7.  és  8. cikkei   rendelkeznek  arról,  hogy  kormányülésről  készült összefoglalónak  tartalmaznia  kell  a  kormányülés  helyét, időpontját,  az  ülésen résztvevők nevét, a  kormány  tagjai által  benyújtott javaslatok, jelentések rövid leírását,  és az  azzal  kapcsolatban elhangzott miniszteri álláspontokat, továbbá a kormány döntését a szavazati arányokkal együtt. A lengyel alkotmány 146. cikk (4) bekezdés l) pontja alapján az „Alkotmány és a törvényben meghatározott elvek szerint és mértékben  a  Minisztertanács különösen: […] l) meghatározza saját  szervezetét  és munkarendjét. Ugyanezen  bekezdés  a) pontja  szerint  a  Minisztertanács biztosítja  a  törvények végrehajtását.    A   Minisztertanácsról   szóló    1996-ban elfogadott    törvény   22.   cikke    arra    kötelezi    a Minisztertanácsot,  hogy  az  ülései  tárgyáról  és  az  ott elfogadott   döntésekről  tájékoztassa  a  közvéleményt.   E törvény  keretei  között értelmezendő a 2002-ben  elfogadott kormányügyrend,   amelynek   37.   §   (1)    bekezdése    a minisztertanácsi   üléseket   követően   az   ott    készült hangfelvétel alapján jegyzőkönyv készítését írja elő,  amely egyrészt   az   ülésen  elhangzottakat,  másrészt   az   ott elfogadott valamennyi döntést rögzíti. 1.3.  A vizsgált alkotmányok jelentős részében a kormányülés kifejezés  különböző szövegösszefüggésben  jelenik  meg,  de többségükben  közös vonás, hogy az alkotmány  csupán  említi azt. A litván alkotmány 95. cikk (1) bekezdése hangsúlyozza, hogy   a   Litván  Köztársaság  Kormánya  ülésein  dönt   az allamigazgatás  ügyeiben,  és  hogy  az  Állami   Főszámvevő jogosult részt venni ezeken az üléseken. A szlovák alkotmány 118.   cikke   a  kormány  határozatképességéről   tartalmaz rendelkezést,  a  holland alkotmány 45. cikk  (3)  bekezdése pedig   a  következőképpen  utal  a  kormányülésekre:   „[a] Minisztertanács  megtárgyalja és meghatározza  az  általános kormányzati   politikát   és   gondoskodik   ezen   politika egységéről”. A   magyar   Alkotmány  a  cseh  alkotmány  77.   cikk   (1) bekezdésével  és  a lett alkotmány 60. cikkével  megegyezően csupán   arról  rendelkezik,  hogy  a  Kormány   üléseit   a miniszterelnök vezeti [37. § (1) bekezdés]. 1.4.   Attól  függően,  hogy  az  egyes  alkotmányok  milyen részletesen  rendezik  a  kormányülések  dokumentálását,   a következő   megállapítások  tehetők.  Ha  az   alkotmány   a kormányülés tényére történő utaláson túl az ott elhangzottak rögzítéséről is rendelkezik, mint például a svéd és  a  finn alkotmány,  akkor  ez az alkotmányos parancs  behatárolja  a jogalkotónak    a    kormányülések   szabályozását    érintő mozgásterét. Az   1.2.   pontban   felsorolt   esetekben   az   alkotmány felhatalmazást  ad a kormányügyrend megalkotására,  ezért  a kormány    köteles   megalkotni   a   működésére   vonatkozó szabályokat. Ezeknek a szabályoknak összhangban kell lenniük a   magasabb   szintű  jogszabályokkal,   mindenekelőtt   az alkotmány  rendelkezéseivel. Így például a német  szövetségi kormány   ügyrendje  is  a  német  alkotmány  5.  cikk   (1) bekezdésében biztosított tájékozódáshoz való jog, és  e  jog végrehajtására   elfogadott   információszabadságról   szóló törvény         keretei         között         értelmezendő. [Informationsfreiheitsgesetz (BGBI. I S. 2722)] Az  1.3.  pontban hivatkozott jogrendekben  az  alkotmány  a kormány  működésével  kapcsolatos  szabályozás  mellőzésével engedi   át  a  részletszabályok  megalkotásának   a   jogát törvényhozási  tárgyak  esetén  a  törvényhozás,   –   saját működésére   vonatkozóan   –  pedig   a   kormány   számára. Megállapítható,  hogy ilyenkor a törvényhozás  az  alkotmány egyéb,   elsősorban   az   információszabadságot   biztosító rendelkezésének  végrehajtására hoz törvényt  a  kormányzati dokumentumok   tartalmáról,  nyilvánosságáról.   A   kormány működéséről  más  tekintetben  az  adott  kormány  ügyrendje határoz.   [Lásd  például  Hollandiában  (Dutch   Government Information  Act; Wet openbaarheid van bestuur, Stb.  31-10- 1991, 703 és Rules of procedure of the Council of Ministers, Reglement van orde van de ministerrad); és Szlovákiában (Act on  Freedom of Information, 211/2000 Z.z. Zákon zo 17.  mája 2000 o slobodnom prístupe k informáciám a o zmene a doplnení niektorých zákonov /zákon o slobode informácií/ és Rules  of procedure of the Slovak government, Rokovací poriadok  vlády Slovenskej republiky). Az Egyesült Királyságban a Freedom of Information Act (2000, c.36) és emellett az Open  Government Code   of  Practice  of  Access  to  Government  Information rendelkezik   a   kabinetülések   dokumentálásáról   és    e dokumentumokhoz való hozzáférésről.] A   magyar   Alkotmány  ez  utóbbi  rendszerekhez  hasonlóan delegálja  a szabályozást kizárólagos törvényhozási  tárgyak esetén   az  Országgyűlésre,  a  kormány  működését   érintő részletszabályok vonatkozásában a kormányra. 2.  Az  Alkotmánybíróság  áttekintette  a  rendszerváltozást követő    magyar   kormányok   üléseinek   dokumentációjával kapcsolatos  rendelkezéseket és az  azok  alapján  kialakult joggyakorlatot. Az   1990-es   szabad   parlamenti  választásokat   követően hivatalba  lépett  kormány által kiadott ideiglenes  ügyrend alapján  1990  és 1992 közötti időszakban a kormányülésekről szó   szerinti  jegyzőkönyv  és  összefoglaló  készült.   Az összefoglalónak tartalmaznia kellett a jelen lévők névsorát, az  előterjesztések címét, a hozzászólók nevét,  a  szavazás esetén  ennek  tényét  és  számszerű  arányát,  valamint   a döntést.  1006/1990.  (VII. 17.) Korm. határozat  29–31.  Az ideiglenes ügyrendet hatályon kívül helyező 1025/1991.  (VI. 25.)  Korm.  határozat  változatlanul  fenntartotta  a   szó szerinti  jegyzőkönyvezést és az összefoglalók  készítésének rendjét,  a  1025/1992. (V. 5.) Korm. határozat viszont  úgy módosította  az  ügyrendet,  hogy  1992.  május  5-től  csak tartalmi összefoglaló készült a kormány üléseiről.  A  jelen ügyben  vizsgált  Ügyrend  visszaállította  a  szó  szerinti jegyzőkönyvezést  úgy, hogy e célra hangfelvétel  rögzítését írta elő. 1995-1996-ban ilyen felvétel nem készült, mert  az Ügyrendet   megváltoztató  1070/1995.   (VII.   29.)   Korm. határozat   kizárólag   az   összefoglaló   készítésének   a kötelezettségét     tartotta    fenn,    a     kormányülésen elhangzottakról  való hangfelvétel-készítés  kötelezettségét hatályon  kívül  helyezte.  Az 1035/1996.  (IV.  24.)  Korm. határozat    ismét   kötelezővé   tette   a    kormányülésen elhangzottak hangfelvételre rögzítését. Az 1090/1998.  (VII. 15.)  Korm.  határozat viszont úgy módosította az Ügyrendet, hogy  1998.  július  15-e  és  2002.  június  8-a  között  a Miniszterelnöki  Hivatalnak  sem  hangfelvételt,   sem   szó szerinti  jegyzőkönyvet  nem kellett  készítenie  a  kormány üléseiről,   és   a  tanácskozáson  elhangzó   hozzászólások tartalmi  összefoglalását sem kellett, hogy  tartalmazza  az összefoglaló.     Az     Ügyrend    legutóbbi     módosítása eredményeképpen,   2002.  júniusától  a  kormány   üléseiről összefoglaló és az ülés szó szerinti jegyzőkönyvéül szolgáló hangfelvétel készül. Az összefoglalók eredeti példányait  és a  hangfelvételeket  a  Miniszterelnöki  Hivatal  őrzi,  nem selejtezhetők,   és   a  kezelésükre   a   köziratokról,   a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről  szóló 1995.   évi   LXVI.  törvény  és  a  Titoktv.  rendelkezései alkalmazandók. A  fentiekből jól látható, hogy az elmúlt több, mint  másfél évtized   során   a   kormányok  saját  belátásuk   szerint, rendszeresen    módosították   az   üléseken    elhangzottak rögzítésére   és   a   kormányülések  iratainak   kezelésére vonatkozó  szabályokat.  Ezek  a  változtatások  esetlegesek voltak,   ezért   az   ülések   dokumentálására   vonatkozó, következetesen érvényesülő gyakorlat nem alakult ki. 3.1.  Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése szerint, ha  az Alkotmánybíróság  hivatalból, illetőleg  bárki  indítványára azt  állapítja  meg,  hogy a jogalkotó szerv  a  jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta is  ezzel  alkotmányellenességet idézett elő,  a  mulasztást elkövető   szervet  –  határidő  megjelölésével  –  felhívja feladatának   teljesítésére.   A   jogalkotói   mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség  az  Alkotmányból   akkor vezethető  le  közvetlenül  –  az  erre  irányuló,   konkrét jogszabályi felhatalmazáson alapuló jogalkotói kötelezettség nélkül  is  –  ha valamely alkotmányos alapjog érvényesülése vagy biztosítása ezt feltétlenül, kényszerítően megköveteli. 29/1999. (X. 6.) AB határozat, ABH 1999, 294, 299. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének első fordulata alapján  a Magyar  Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Az alapjogokkal való  összefüggés  ugyanakkor  nem  minden  esetben  követel törvényi   szintű   szabályozást,   de   „valamely   alapjog tartalmának    meghatározása   és   lényeges    garanciáinak megállapítása  csakis  törvényben  történhet,  törvény  kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is”. Először  64/1991. (XII. 17.) AB határozat;  ABH  1991,  297, 300. A  kormányülések dokumentáltsága (még inkább  annak  hiánya) több  alapjogot  érint.  Az  indítványozók  ezek  közül   az Alkotmány 61. § (1) bekezdését nevesítik. Az Alkotmány 61. § (1)  bekezdése  alapján mindenkinek joga van  arra,  hogy  a közérdekű  adatokat  megismerje és  terjessze.  A  közérdekű adatokhoz  való  szabad hozzáférés teszi lehetővé  az  állam polgárai  számára a választott népképviseleti testületek,  a végrehajtó hatalom, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás működése jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését.  A nyilvánosság a közhatalom demokratikus működésének  próbája. A   közérdekű  információk  megismerhetősége  garantálja   a közügyek    intézésének   áttekinthetőségét.   A    közügyek bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra,  az  ügyek intézésére  gyakorolt  ellenőrzés és befolyás  azonban  csak akkor  lehet  hatékony, ha az illetékes szervek  felfedik  a szükséges információkat. 32/1992. (V. 29.) AB határozat, ABH 1992, 182, 183-184. Az  Alkotmánybíróság  a  korábbi határozataiban  foglaltakat fenntartva   jelen  döntésben  azt  hangsúlyozza,   hogy   a közhatalmat   gyakorló   intézmények   mellett   az   állami költségvetésből  részesülő  más  intézmények  is   kötelesek működésüket    kellőképpen   dokumentálni:   a    közfeladat ellátásával kapcsolatos tevékenységüket érintő információkat mindenekelőtt  le kell jegyezniük, azaz rögzíteniük  kell  a közérdekű adatokat. A   magyar   alkotmányos  rendszerben  a  kormány   egyrészt politikai,   kormányzati  szerepet  tölt  be,   másrészt   a közigazgatás központi szerve. Ülésein – mindkét funkciójából adódóan  –  az ország életét nagyban befolyásoló közhatalmi, politikai döntések születnek. Egy demokratikus jogállamban a polgároknak  joguk  van  arra, hogy az  életükre  alapvetően kiható  döntéseket,  az azokat alátámasztó  indokokat  és  a döntéshozatalban résztvevők szakmai álláspontjait (esetleges ellenvéleményeiket) – akár késleltetetten is –  megismerjék. A  kormányüléseken  elhangzottak lejegyzéséről  való  döntés ezért  egyszersmind  a  közérdekű  információk  rögzítéséről szóló döntés és a későbbi kutathatóság előfeltétele. Az Alkotmány 37. § (1) bekezdésének első fordulata szerint a miniszterelnök  vezeti  a kormány  üléseit.  Ezen  kívül  az Alkotmány nem nevesíti a kormányüléseket. Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a  továbbiakban:  Jat.)  46.  §  (1)  bekezdése  alapján  a határozati   formában   elfogadott   Ügyrend   V.   fejezete rendelkezik arról, hogy a kormány az üléseiről milyen típusú információkat  köteles  rögzíteni.  Az  Ügyrend  83.  pontja összefoglaló  készítését  és  a  szó  szerinti   jegyzőkönyv alapjául  szolgáló hangfelvétel rögzítését követeli  meg.  A 84.  pont  alapján a kormány üléséről szóló  összefoglaló  a jelenlevők névsorát, az előterjesztések címét, a hozzászólók nevét, szavazás esetén ennek tényét és számszerű arányát,  a koalíciós  egyetértési jogot gyakorló  kormánytag  esetleges ellenvéleményére   való   utalást,   valamint   a    döntést tartalmazza.  Jelenleg a kormány határoz tehát  arról,  hogy milyen  mélységben  rendeli  el a kormányüléseken  megjelenő álláspontok rögzítését. A  Jat.  46.  §  (1)  bekezdése alapján  elfogadott  kormány határozat  az  állami irányítás egyéb jogi  eszköze,  vagyis olyan  nem  jogszabályi jogforrás, amely nem  közvetlenül  a jogalanyokat,  hanem kizárólag az adott  szervezetet,  jelen esetben  a  kormányt  kötelező  rendelkezést  tartalmaz.   A kormány határozatát – az Alkotmány keretein belül – bármikor módosíthatja.  Abban az esetben, ha a kormány  az  üléseiről szóló  összefoglaló kötelező tartalmi kellékeit  és/vagy  az ülésen   elhangzottakat  rögzítő  hangfelvételre   vonatkozó szabályokat  úgy állapítja meg, hogy az nem tesz  eleget  az Alkotmány  61.  §  (1)  bekezdésének,  a  kormány  határozat utólagos alkotmányossági vizsgálata keretében teremthető meg az  összhang  az Alkotmánnyal. Egy ilyen utólagos  vizsgálat azonban nem alkalmas arra, hogy a kormányülések rögzítésének elmaradását követően a tanácskozáson elhangzottak  tartalmát rekonstruálja. Hiányos vagy más módon elégtelen  szabályozás esetén   nem   történik   meg   a  kormányülések   megfelelő dokumentálása, ami pedig utólag nem orvosolható  jogsérelmet okoz. Az  a lehetőség, hogy a kormány rövidebb-hosszabb ideig  nem rögzíti a közérdekű információkat, ellehetetlenítve ezzel az információszabadságot, közvetlenül és jelentősen  korlátozza az  Alkotmány  61. § (1) bekezdésében biztosított  közérdekű adatok  megismerésének  jogát. Következésképpen,  a  kormány tanácskozásáról    készült   összefoglalók,    jegyzőkönyvek tartalmára,   valamint   az  ülésen   készült   hangfelvétel kezelésére  vonatkozó  szabályok  az  Alkotmány  8.  §   (2) bekezdéséből    következően   törvényhozási    tárgyak.    A kormányülések dokumentálásáról ezért nem dönthet a  kormány, az  Országgyűlésnek törvényben kell megállapítania azokat  a szabályokat,  amelyek  alapján a kormány  jegyzőkönyvet,  de legalábbis   tartalmi  összefoglalót   készít   az   ülésein elhangzottakról. 3.2. A kormányülésekre vonatkozó dokumentálási kötelezettség az  Alkotmány  8. § (2) bekezdése és a 61. §  (1)  bekezdése mellett következik az Alkotmány 2. § (1) és a 39. §  (1)  és (2)  bekezdéseiből  is. Az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdésében megfogalmazott  jogállamiság követelménye alapján  „csak  az eljárási   normák  betartásával  működnek  alkotmányosan   a jogintézmények”. [9/1992. (I. 30.) AB határozat,  ABH  1992, 59,   65.]  Vagyis  csak  az  Alkotmány  és  az  alkotmányos jogszabályoknak  megfelelő, formalizált  szabályok  szerinti közhatalmi  döntéshozatal felel meg az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésének.   A   végrehajtó  hatalmat  gyakorló   kormány felelősséggel  tartozik azért, hogy a köz érdekében  végzett tevékenysége,  a  döntéshozatal  folyamata  és  a  meghozott döntések  megfelelnek e követelménynek. Ez  a  felelősség  a parlamentáris  kormányformából  következően  elsősorban   az Országgyűléssel   szemben   jelenik   meg.    A    testületi felelősséget  nevesíti az Alkotmány 39. § (1) bekezdése,  az egyes kormánytagok felelősségét pedig az Alkotmány 39. § (2) bekezdése. Az    Alkotmánybíróság   megállapította:   az   Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal,  hogy  nem  szabályozta  törvényben  a  kormányülések tartalmi   dokumentálásának  rendjét.  Az   Alkotmánybíróság felhívja   az  Országgyűlést,  hogy  2006.  december   31-ig törvényben   tegye  kötelezővé  a  kormány   számára,   hogy megfelelő módon rögzítse az ülésein elhangzottakat. Mindez  nem  érinti a kormány ügyrendalkotási  autonómiáját, azaz   a   saját   működésére   vonatkozó   részletszabályok kidolgozásának  lehetőségét. Jelen határozat kifejezetten  a kormány    döntési    folyamatának   a    lényegét    érintő dokumentálással  kapcsolatban  állapít  meg  törvényalkotási kötelezettséget.                               IV. 1.  Az  Alkotmánybíróság a következőkben  az  államtitokköri jegyzék  13.  pontja  második fordulatának  alkotmányosságát vizsgálta,   amely   alapján  törvényes  eljárás   keretében államtitokká  minősíthető a kormány és az ügyrendje  alapján létrehozott   testületek  üléseiről  készült   összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv. Az  egyik  indítvány szerint e rendelkezés sérti a közérdekű adatok  megismerhetőségéhez és terjesztéséhez való  alapvető jogot. Az indítványozók úgy vélik, a szabály diszkrecionális jogkörbe   utalja   a   kormány  és  az  ügyrendje   alapján létrehozott   testületek  üléseiről  készült  összefoglalók, emlékeztetők  és  jegyzőkönyvek  titkosítását,   amikor   az üléseken elhangzó információ tartalmára való tekintet nélkül teszi lehetővé a titkosítást. A  kérelmezők azt követően fordultak az Alkotmánybírósághoz, hogy  az  Országgyűlés  az  1999. évi  CXIII.  törvénnyel  a Titoktv.  3.  § (1) bekezdését kiegészítette  a  „továbbá  a Kormány   és   az   ügyrendje  által  létrehozott   testület zavartalan  működéséhez fűződő érdekeit”  szövegrésszel,  az államtitokköri  jegyzék 13. pontját pedig  úgy  módosította, hogy  államtitokká  minősíthető  legyen  a  kormány  és   az ügyrendje  alapján  létrejött testületek  üléseiről  készült összefoglaló,     emlékeztető    vagy     jegyzőkönyv.     E törvénymódosítást megelőzően a 13. pont alapján a kormány és az  ügyrend  alapján létrehozott testületek  működése  során keletkező  azok az adatok voltak államtitokká  minősíthetők, amelyek  az  államtitokköri  jegyzék  valamely  pontja   alá tartoztak. A  2003. évi LIII. törvény hatályon kívül helyezte az  1999. évi  CXIII.  törvény által a Titoktv. 3. §  (1)  bekezdésébe beiktatott    szövegrészt,    az    államtitok    fogalmában meghatározott védendő értékek sorából kikerült „a Kormány és az   ügyrendje   alapján  létrehozott  testület   zavartalan működéséhez  fűződő” érdek, azt ma már szolgálati  titokként védi  a  Titoktv.  Az  államtitokköri  jegyzék  13.  pontját azonban a törvénymódosítás változatlanul hagyta. 2. Alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmánybíróság arra a   kérdésre  kereste  a  választ:  összeegyeztethető-e   az Alkotmány  61.  §  (1) bekezdésével, hogy az  államtitokköri jegyzék  13.  pontjának második fordulata lehetővé  teszi  a kormány   és   az  ügyrendje  alapján  létrejött  testületek üléseiről készült összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv államtitokká  minősítését, és ezzel  azok  legfeljebb  ötven évre történő titkosítását. 2.1.    A   közügyek   intézésének   áttekinthetőségét    és ellenőrizhetőségét a közérdekű információk  megismerhetősége garantálja.  A  közérdekű  információk  birtokában  lehetünk képesek  a  közhatalom,  ezen  belül  a  végrehajtó  hatalom működésének  jogszerűségét és hatékonyságát megfelelő  módon ellenőrizni. A végrehajtó hatalom számára az Alkotmány 35. §- ában    biztosított   hatáskörök   teljességét   a   kormány gyakorolja.  Különösen  fontos  tehát  a  közérdekű   adatok megismeréséhez  való  alapvető emberi  jog  érvényesülése  a kormányzati  munka felülvizsgálatában. Nem képzelhető  el  a közügyekről  folyó  érdemi vita a kormány  kezelésében  lévő releváns közérdekű információk ismerete nélkül. Az  Európa  Tanács Parlamenti Közgyűlése is  szorgalmazza  a kormányzati    dokumentumok   lehető   legnagyobb    mértékű nyilvánosságát,     pontosabban    azt,     hogy     „néhány elkerülhetetlen  kivételtől  eltekintve,  az   állampolgárok megismerhessék   a   kormányzati   dokumentumokat”   különös tekintettel arra, hogy „a parlamenti demokrácia  csak  akkor működhet  megfelelőképpen, ha az állampolgárok és választott képviselőik  teljes körűen informáltak”  [az  Európa  Tanács Parlamenti  Közgyűlésének 854 (1979) ajánlása].  Az  ajánlás indokolásában a következőképpen fogalmaz a Közgyűlés:  „Csak egy  informált  társadalom  lehet  demokratikus  társadalom. Ebből  következik,  hogy  egy demokratikus  társadalomban  a kormány  politikáját  és annak megvalósítása  módját  érintő informáltság  nemcsak  egyéni jog,  hanem  a  kormánynak  is kötelessége  a  közvélemény  tájékoztatása”.  A   Miniszteri Bizottság hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló (2002) 2. számú ajánlása annak érdekében, hogy a közvélemény tájékozott  módon vehessen részt a közügyek  megvitatásában, hogy  a  korrupció kockázata csökkenjen és hogy erősödjön  a kormányzati   intézményekbe  vetett  bizalom,  egy   minimum követelményszintet megjelenítő listát tett közzé. Ez alapján fő  szabály  szerint kérésre bárki hozzáférhet  a  hatóságok birtokában   lévő  hivatalos  dokumentumokhoz,   mely   alól bizonyos  esetekben  kivétel tehető. A  kivételeket  azonban jogszabálynak    kell   megállapítania.   A   nyilvánosságot korlátozó  indoknak emellett szükségesnek  kell  lennie  egy demokratikus   társadalomban  és  a  korlátozás   mértékének arányban   kell  állnia  az  ajánlásban  felsorolt   védendő érdekekkel. Az ajánlás IV.1.x. pontja alapján ilyen  védendő érdek  a  hatóságok vagy a hatóságok egymás közötti bizalmas tanácskozása a döntések előkészítése során. Az Európa Tanács tagállamaiban  az  aktanyilvánosság követelménye  ezért  nem vonatkozik   a   belső  használatra  szánt   munkaanyagokra, emlékeztetőkre,  tervezetekre,  javaslatokra.  [Lásd   erről 34/1994.  (VI.  24.) AB határozat, ABH 1994, 175,  190-191.; 655/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 604, 607.] 2.2.   A   választott  testületek  és  azok   bizottságainak üléseivel  ellentétben  a  kormányülés  a  hatályos   magyar szabályok szerint nem nyilvános. Ennek egyrészt az a  célja, hogy   a  kormány  tagjai  szabadon  és  részletekbe  menően vitázhassanak  az  egyes  előterjesztésekről  és  az  ülésen felmerülő  politikai, gazdasági, társadalmi  kérdésekről.  A kormány üléseit a miniszterelnök vezeti [Alkotmány 37. § (1) bekezdés],  és  a  miniszterelnökön keresztül  érvényesül  a kormány   Országgyűléssel  szembeni  felelőssége  [Alkotmány 39/A. §]. A kormány hatásköreit a miniszterelnök vezetésével testületként    gyakorolja.    A    kormány    politikájának egységességét  kérdőjelezné meg, ha  az  ülések  és  az  ott elhangzó  ellentétes  vélemények  folyamatosan  és   kivétel nélkül nyilvánosságot kapnának. Emellett,  az ország életét befolyásoló fontos politikai  és gazdasági    döntések    későbbi    végrehajtását    gyakran lehetetlenné   tenné,  ha  a  kormányülésen   megtárgyalandó tervezett   lépések  a  döntéshozatal  előtt  nyilvánosságot kapnának. Annak is lehet méltányolható indoka, ha a  kormány egy   korábbi   ülésén   elfogadott  döntés   nyilvánosságra hozatalát későbbi időpontra halasztja, elkerülendő,  hogy  a tervezett  intézkedések  bevezetése  előtt  meghiúsuljon   a kormányzati politika végrehajtása. Végül,  a  nyilvánosságnak  a kormányülésről  való  kizárása elősegítheti,  hogy  az  ülésen  elhangzó  felszólalások  ne váljanak kortesbeszéddé, azaz ne a választópolgárok  számára közvetítsenek politikai üzeneteket. 2.3.   A   zárt   üléseken   a   kormányzati   döntéshozatal folyamatáról  dokumentáció  készül.  Az  ilyen  dokumentáció (összefoglaló, emlékeztető, jegyzőkönyv) különféle  adatokat tartalmaz. Van közte olyan közérdekű adat, amely esetében az átmeneti  nyilvánosságkorlátozás  sem  elfogadható,   (ilyen például   –   tipikus  esetben  –  az  ülés  napirendje,   a döntéshozatalban  résztvevők  neve,  a  meghozott  döntések, stb.).   Ezek   egy   részének   elektronikus   úton    való közzétételére  az elektronikus információszabadságról  szóló 2005.  évi  XC.  törvény  és az ahhoz kapcsolódó,  általános közzétételi listát tartalmazó melléklet kötelez. A melléklet II.  8.  pontja  alapján  a  közfeladatot  ellátó  szerv  (a változásokat   követően  azonnal)  köteles   az   interneten közzétenni   a   testületi  szerv  döntései  előkészítésének rendjét, az állampolgári közreműködés (véleményezés) módját, eljárási  szabályait,  a testületi szerv  üléseinek  helyét, idejét,    továbbá   nyilvánosságát,   döntéseit,   ülésének jegyzőkönyveit, illetve összefoglalóit, valamint a testületi szerv   szavazásának   adatait,  ha   ezt   jogszabály   nem korlátozza. [Jelenleg a kormány – többek között – a www.meh.hu  honlapon keresztül    tájékoztatja   a   közvéleményt   az    ülésein elhangzottakról. Itt teszi közé a Miniszterelnöki Hivatal  a kormányülések időpontját, a résztvevők listáját és a kormány döntéseit.     Emellett,     a    kormányüléseket     követő sajtótájékoztatók írásos anyaga érhető el a honlapon.] Emellett,  a  személyes  adatok védelméről  és  a  közérdekű adatok  nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.  törvény  (a továbbiakban:  Avtv.)  20.  § (1)  bekezdése  alapján  bárki benyújthatja   a  közérdekű  adat  megismerésére   vonatkozó igényét.  Az  igény  teljesítésének  megtagadásáról,   annak indokaival  együtt,  nyolc napon belül  értesíteni  kell  az igénylőt. Ezt követően az igénylő a bírósághoz fordulhat.  A bíróság     előtt    a    megtagadás    jogszerűségét     és megalapozottságát az adatot kezelő szerv köteles bizonyítani [Avtv. 20. § (6) bekezdés, 21. § (1), (2) bekezdések]. 2.4.  A  kormányülésen  elhangzottakat rögzítő  dokumentumok (összefoglalók, emlékeztetők, jegyzőkönyvek) tartalmazhatnak olyan  információt, amelynek titkosítása  alkotmányosan  nem kifogásolható.  Jogrendszerünk ma több lehetőséget  biztosít arra, hogy a kormányülést rögzítő iratokba foglalt közérdekű adatok  egy  része a stabil kormányzás érdekében  ne  legyen azonnal megismerhető. Az   Avtv.   19/A.   §  (1)  bekezdése  alapján   a   döntés meghozatalára   irányuló  eljárás   során   készített   vagy rögzített,   a   döntés  megalapozását   szolgáló   adat   a keletkezésétől  számított tíz évig nem nyilvános.  Az  Avtv. alapján  azonban  a  döntés előkészítése  során  keletkezett és/vagy  a  döntést  megalapozó adat megismerését  a  kezelő szerv  vezetője  engedélyezheti. Az igény abban  az  esetben utasítható  el,  ha  az adat megismerése a  szerv  törvényes működési  rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső  befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető  álláspontjának a döntések  előkészítése  során történő szabad kifejtését veszélyeztetné [Avtv. 19/A. § (1)- (3) bekezdések]. A  Titoktv. 4. § (1) bekezdése alapján – többek között  –  a Kormány   ügyrendje   szerint   működő   testület   vezetője szolgálati  titokká minősítheti azt a szolgálati  titokkörbe tartozó adatot, amelynek az érvényességi idő lejárta  előtti nyilvánosságra   hozatala,   jogosulatlan   megszerzése   és felhasználása,  illetéktelen személy részére  hozzáférhetővé tétele,  továbbá az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele  sérti vagy veszélyezteti az állami vagy közfeladatot ellátó szerv működésének rendjét, akadályozza a feladat-  és hatáskörének illetéktelen befolyástól mentes gyakorlását, és ezáltal    közvetve   a   Magyar   Köztársaság    törvényben meghatározott  érdekeit  hátrányosan  érinti.  A  szolgálati titok  érvényességi  ideje az adat  minősítésétől  számított legfeljebb  húsz  év  lehet. A kormány  zavartalan  működése érdekében  tehát  szolgálati titokká minősíthetőek  azok  az egyébként közérdekű adatok, amelyek nem érintenek a Titoktv. 3.  §  (1)  bekezdésében  szereplő,  államtitokként  védendő érdeket    (honvédelmi,    nemzetbiztonsági,    bűnüldözési, bűnmegelőzési,  központi pénzügyi, külügyi  vagy  nemzetközi kapcsolatokkal   összefüggő,  továbbá   igazságszolgáltatási érdeket).   Amennyiben   ezen  érdekek   védelme   érdekében szükséges,   a   Titoktv.  3.  §   (1)   bekezdése   és   az államtitokköri  jegyzék  13.  pontja  alapján  minősíthetőek államtitokká     az     összefoglalóban,     emlékeztetőben, jegyzőkönyvben foglalt adatok. 2.5.   Bizonyos   tárgyak  államtitokkörbe  való   felvétele mindenképpen az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított közérdekű  adatok  megismeréséhez fűződő  jog  közvetlen  és jelentős korlátozását jelenti. Az állam abban az esetben korlátozhatja az alapjogokat, ha a legitim  cél  védelme más módon nem érhető el.  „Az  alapjog korlátozásának  alkotmányosságához tehát szükséges,  hogy  a korlátozás  megfeleljen az arányosság  követelményeinek:  az elérni  kívánt cél fontossága és az ennek érdekében  okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek  egymással. A  törvényhozó  a  korlátozás során  köteles  az  adott  cél elérésére    alkalmas   legenyhébb   eszközt    alkalmazni.” (Összefoglalóan: 879/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 401.) Jelen  ügyben is a korlátozó szabályozásnak a cél  elérésére való  alkalmassága,  továbbá  szükségessége  és  arányossága vizsgálandó.    A    „közérdekű   adatok    nyilvánosságának korlátozása  csak  akkor  alkotmányos,  ha  az  nem   csupán formális   szempontokon  nyugszik,  hanem  a   korlátozással szemben  tartalmi  követelmények  is  érvényesülnek,   s   a korlátozás   addig   marad  fenn,  amíg   azt   a   tartalmi követelmények indokolják”. [12/2004. (IV. 7.) AB  határozat, ABH   2004,  217,  226.]  Tartalmi  követelmény,   hogy   az információszabadság korlátozásának kényszerítő  oka  legyen, és a korlátozás mértéke az elérendő céllal arányban álljon. Jelen    ügyben    az   alapjog-korlátozás   –    törvényben meghatározott  –  legitim indoka az, hogy a kormányülésekről készült   dokumentumoknak  a  honvédelmi,  nemzetbiztonsági, bűnüldözési,  bűnmegelőzési,  központi  pénzügyi,   külügyi, nemzetközi     kapcsolatokkal     összefüggő      és      az igazságszolgáltatási   érdeket   közvetlenül   sértő    vagy veszélyeztető adatai csak késleltetetten, egy  bizonyos  idő elteltével legyenek megismerhetők. A 2003. évi LIII. törvény hatályba lépésével a Titoktv. 3. § (1)  bekezdésében  az  államtitok  fogalmában  meghatározott védendő  értékek sorából kikerült „a Kormány és az ügyrendje alapján  létrehozott testület zavartalan működéséhez fűződő” érdek.  Ez azt jelenti, hogy jelenleg a Titoktv.  3.  §  (1) bekezdése  és  az  államtitokköri jegyzék 13.  pont  második fordulata  alapján akkor minősíthető államtitokká a  kormány és   az  ügyrendje  alapján  létrehozott  testület  üléséről készült összefoglalóban, emlékeztetőben, vagy jegyzőkönyvben foglalt   adat,   ha  arról  törvényes  minősítési   eljárás keretében a minősítő megállapította: nyilvánosságra hozatala vagy  illetéktelen  személy tudomására hozatala  közvetlenül sérti  vagy veszélyezteti az imént felsorolt, államtitokként védendő érdekeket. Az  államtitokköri  jegyzék 13. pontjának második  fordulata alapján   nem   a   kormányülésekről  szóló   összefoglalók, emlékeztetők, jegyzőkönyvek egésze titkosítható tehát, hanem csak azok az adatok, amelyek esetében teljesül a Titoktv. 3. §-ában foglalt valamennyi feltétel. Ilyen körülmények között az  államtitokköri jegyzék 13. pontjának vizsgált része  nem tekinthető  a  közérdekű  adatok  megismeréséhez  való   jog szükségtelen korlátozásának. Valamely  adat  államtitokká minősítésének jogszerűségét  az adatvédelmi  biztos  vizsgálhatja. Ha  az  adat  minősítését indokolatlannak  tartja, a minősítőt annak megváltoztatására vagy a minősítés megszüntetésére szólítja fel. A felszólítás megalapozatlanságának   megállapítása   iránt   a   minősítő bírósághoz fordulhat [Avtv. 26. § (5) bekezdés]. Emellett,  a  IV.  2.3.  pontban kifejtettek  szerint  bárki kérheti  a  kormánytól  a  közérdekű  adatok  megismerhetővé tételét. Ha a kormány az igényt azon az alapon tagadja  meg, hogy  a kért adat államtitok, és ezért az igénylő által  meg nem  ismerhető,  akkor  a bíróság előtt  a  kormány  köteles bizonyítani érveinek jogszerűségét és megalapozottságát. Az  adatvédelmi  biztos felszólítása  alapján  indult  és  a közérdekű adatot igénylő által indított perben is a  bíróság jogosult  dönteni abban a kérdésben, hogy  a  kérdéses  adat minősítése az Alkotmánynak és az alkotmányos jogszabályoknak megfelelően  történt-e. Egyes közérdekű adatok  államtitokká minősítésének   indokoltságát   az   Alkotmánybíróság    nem vizsgálhatja, az ugyanis az Avtv. 21. § és 26. §-ai  alapján a  bíróság  feladata.  Az  államtitokká  minősítés  tartalmi indokoltsága    törvényi    követelmény,     ezért     annak felülvizsgálata során a bíróság is tartalmi kontrollt végez. [A  szolgálati titokkal kapcsolatban lásd 12/2004. (IV.  7.) AB határozat, ABH 2004, 217, 224.] Minthogy  az Avtv. több garanciát tartalmaz a kormányülésről készült    összefoglaló,   emlékeztető   vagy    jegyzőkönyv jogszerűtlen  államtitokká  minősítésének  elkerülésére,  az államtitokköri  jegyzék  13.  pont  második  fordulata   nem korlátozza  aránytalan  módon  az  Alkotmány   61.   §   (1) bekezdését.   A  fentiek  alapján  az  Alkotmánybíróság   az államtitokköri jegyzék 13. pontja „valamint az e  testületek üléseiről    készült    összefoglaló,    emlékeztető    vagy jegyzőkönyv”       szövegrésze       alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló   indítványt elutasította.                               V. Az  indítvány  benyújtását követően, az államtitokról  és  a szolgálati  titokról szóló 1995. évi LXV. törvény,  valamint azzal összefüggésben más törvények módosításáról szóló 2003. évi  LIII. törvény 2. §-a módosította a Titoktv.  3.  §  (1) bekezdését, és az indítványozó által kifogásolt, „továbbá  a Kormány   és  az  ügyrendje  alapján  létrehozott   testület zavartalan  működéséhez fűződő” szövegrész 2003. július  19. óta  nem része a jogszabályszövegnek. Az indítványozó  által sérelmezett jogszabályi szövegrész hatályon kívül  helyezése miatt  az  Alkotmánybíróság a Titoktv.  3.  §  (1)  bekezdés „továbbá   a  Kormány  és  az  ügyrendje  által  létrehozott testület    zavartalan    működéséhez    fűződő    érdekeit” szövegrészének   alkotmányossági  felülvizsgálatára   indult alkotmánybírósági      eljárást      megszüntette.       [Az Alkotmánybíróság    ideiglenes   ügyrendjéről    és    annak közzétételéről  szóló  módosított  és  egységes  szerkezetbe foglalt  3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § a) pont  (ABH 2003, 2065.)] Az   Alkotmánybíróság   a  rendelkező   rész   1.   pontjára tekintettel  rendelte el a határozat Magyar Közlönyben  való közzétételét.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                       Dr. Balogh Elemér               Dr. Bragyova András       alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                       Dr. Erdei Árpád                 Dr. Harmathy Attila       alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                       Dr. Holló András                    Dr. Kiss László       alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                       Dr. Kovács Péter               Dr. Kukorelli István       alkotmánybíró                  előadó alkotmánybíró                                                       Dr. Paczolay Péter                          alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The constitutionality of provisions on record keeping of governmental sessions
Number of the Decision: .	32/2006. (VII. 13.)
Date of the decision: .	07/11/2006
Summary: The government is under the obligation to keep records for public information, whether for a short or a long period of time, because it would otherwise directly and seriously restrict the right of access to public information. Article 8.2 of the Constitution states that an Act is needed to set out the rules concerning fundamental rights and duties. Thus, the regulation on record keeping regarding governmental sessions is also in the legislative domain.
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2006-2-003
.