English

Hungarian
Ügyszám:
.
656/E/1999
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 32/2006. (VII. 13.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2006/430
.
A határozat kelte: Budapest, 07/11/2006
.
.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az      Alkotmánybíróság      jogszabályi      rendelkezések
      alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatára   irányuló
      eljárásban és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
      megállapítása tárgyában meghozta a következő

                               határozatot:

      1.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja:  az   Országgyűlés
      mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő
      azzal,  hogy  nem  szabályozta  törvényben  a  kormányülések
      tartalmi   dokumentálásának  rendjét.  Az   Alkotmánybíróság
      felhívja  az  Országgyűlést,  hogy  jogalkotási  feladatának
      2006. december 31. napjáig tegyen eleget.

      2.  Az  Alkotmánybíróság az államtitokról  és  a  szolgálati
      titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 1. számú melléklet 13.
      pontja   „valamint   az  e  testületek   üléseiről   készült
      összefoglaló,  emlékeztető  vagy  jegyzőkönyv”   szövegrésze
      alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére
      irányuló indítványt elutasítja.

      3.  Az  Alkotmánybíróság az államtitokról  és  a  szolgálati
      titokról  szóló  1995. évi LXV. törvény 3. §  (1)  bekezdése
      „továbbá   a  Kormány  és  az  ügyrendje  által  létrehozott
      testület    zavartalan    működéséhez    fűződő    érdekeit”
      szövegrészének   alkotmányossági  felülvizsgálatára   indult
      alkotmánybírósági eljárást megszünteti.

      Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás

                                      I.

        Az  Alkotmánybírósághoz  két indítvány  érkezett  a  kormány
        üléseinek    dokumentálásával   és   azok   nyilvánosságával
        kapcsolatosan.  Az  egyik indítvány  szerint  alkotmánysértő
        helyzet jött létre azáltal, hogy a kormány üléseiről  csupán
        emlékeztető   készül,  amely  a  jelenlévők   névsorát,   az
        előterjesztések  címét,  a  hozzászólók  nevét,  a  szavazás
        tényét és arányát tartalmazza. Az indítványozó úgy véli, az,
        hogy  az  ország  sorsát  befolyásoló döntések  születésének
        körülményeiről   sem   magnófelvétel,   sem   szó   szerinti
        jegyzőkönyv,  de  még  tartalmi  összefoglaló  sem   készül,
        ellentétes az Alkotmány 61.  (1) bekezdésében biztosított, a
        közérdekű    adatok   megismeréséhez   fűződő    alkotmányos
        alapjoggal.   Ezért   kérte   az  Alkotmánybíróságot,   hogy
        állapítsa  meg:  a törvényhozó azzal, hogy nem  írta  elő  a
        kormányülések   tartalmi  dokumentálásának  kötelezettségét,
        elmulasztotta jogalkotói feladatának teljesítését.

        A  másik indítvány az államtitokról és a szolgálati titokról
        szóló 1995. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Titoktv.) 3. §
        (1)  bekezdés  „továbbá  a Kormány  és  az  ügyrendje  által
        létrehozott testület zavartalan működéséhez fűződő érdekeit”
        szövegrészének,  valamint a Titoktv.  1.  számú  mellékletét
        alkotó  titokköri  jegyzék  (a továbbiakban:  államtitokköri
        jegyzék)  13.  pontja  „valamint az e  testületek  üléseiről
        készült    összefoglaló,   emlékeztető   vagy   jegyzőkönyv”
        szövegrészének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.

        Az indítványozók szerint a Titoktv. 3. § (1) bekezdése és az
        államtitokköri jegyzék 13. pontja alapján – az Alkotmány 61.
        § (1) bekezdésébe ütköző módon – államtitokká minősíthető „a
        Kormány    és   ügyrendje   alapján   létrehozott   testület
        működésével  összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra
        készült   adat,  valamint  e  testületek  üléseiről  készült
        összefoglaló,  emlékeztető  vagy jegyzőkönyv”.  A  közérdekű
        adatok   megismeréséhez  való  jog  aránytalan  és  önkényes
        korlátozását jelenti – érvelnek az indítványozók –,  hogy  a
        kormány   diszkrecionális  döntése  alapján   vonhatóak   az
        államtitok körébe az egyébként közérdekű adatok.

        Az  Alkotmány 2. § (1) bekezdésében a jogállamiság  lényegét
        adó jogbiztonságot sértőnek tartják továbbá, hogy „a Kormány
        és   az  ügyrendje  által  létrehozott  testület  zavartalan
        működése”   fogalmilag   tisztázatlan,   bizonytalan    jogi
        kategória,    amely    nem   lehet   a   közérdekű    adatok
        nyilvánosságához  való jog korlátozásának alapja.  Emellett,
        álláspontjuk  szerint  a szabad véleménynyilvánításhoz  való
        jogot aránytalanul korlátozza a kifogásolt rendelkezés, mert
        a Titoktv. azzal, hogy az államtitokká minősítés feltételeit
        a  kormány  diszkrecionális döntésére bízva  szabályozta,  a
        Btk.   221.  §-ába  foglalt  államtitoksértés  tényállásának
        hatályát  önkényesen kiszélesítette. Ez az Alkotmány  61.  §
        (1)  bekezdése  és  a  2.  §  (1) bekezdésében  szabályozott
        jogállamiság sérelmével jár.

        Az  Alkotmánybíróság  a két indítványt  egyesítette  és  egy
        eljárásban bírálta el.

                                      II.

        Az  Alkotmánynak  az  ügy elbírálása során  figyelembe  vett
        rendelkezései:

        „2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság független,  demokratikus
        jogállam.”
        „8.  §  (2)  A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra  és
        kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg,
        alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
        „35.  §  (2)  A  Kormány a maga feladatkörében  rendeleteket
        bocsát  ki,  és  határozatokat hoz. Ezeket a  miniszterelnök
        írja  alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel  nem
        lehet  ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos  lapban
        ki kell hirdetni.”
        „37.  §  (1)  A  miniszterelnök vezeti  a  Kormány  üléseit,
        gondoskodik   a   Kormány  rendeleteinek  és  határozatainak
        végrehajtásáról.”
        „39. § (1) Működéséért a Kormány az Országgyűlésnek felelős.
        Munkájáról    az   Országgyűlésnek   rendszeresen    köteles
        beszámolni.
        (2)  A  Kormány  tagjai a Kormánynak és  az  Országgyűlésnek
        felelősek,  tevékenységükről kötelesek a  Kormánynak  és  az
        Országgyűlésnek beszámolni. […]”
        „61.  § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a
        szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű
        adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”

        A  Titoktv.-nek  és a Kormány ügyrendjéről szóló  1088/1994.
        (IX. 20.) Kormány határozatnak (a továbbiakban: Ügyrend)  az
        indítványozók    által    sérelmezett,    az     indítványok
        benyújtásakor hatályban volt rendelkezései:

        Titoktv.:  „3. § (1) Államtitok az az adat, amely e  törvény
        mellékletében  (a továbbiakban: államtitokkör) meghatározott
        adatfajta körébe tartozik, és a minősítési eljárás alapján a
        minősítő   kétséget   kizáróan   megállapította,   hogy   az
        érvényességi  idő  lejárta  előtti nyilvánosságra  hozatala,
        jogosulatlan  megszerzése  vagy felhasználása,  illetéktelen
        személy  tudomására hozása, továbbá az arra jogosult részére
        hozzáférhetetlenné tétele sérti vagy veszélyezteti a  Magyar
        Köztársaság  honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési  vagy
        bűnmegelőzési,  központi pénzügyi, külügyi  vagy  nemzetközi
        kapcsolataival  összefüggő,  valamint  igazságszolgáltatási,
        továbbá  a  Kormány  és  az  ügyrendje  alapján  létrehozott
        testület zavartalan működéséhez fűződő érdekeit.”

        „1. számú melléklet az 1995. évi LXV. törvényhez
        Államtitokköri jegyzék
        13.  A  Kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testület
        működésével  összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra
        készült  adat,  valamint az e testületek  üléseiről  készült
        összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv.
        Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 50
        év.”

        Ügyrend:
        „V.
        A Kormány üléséről készült összefoglaló és hangfelvétel
        83.  A Kormány üléséről összefoglaló készül. Az összefoglaló
        elkészítéséről  –  az  ülést  követő  öt  napon  belül  –  a
        Miniszterelnöki    Hivatal    közigazgatási     államtitkára
        gondoskodik.
        84.  A  Kormány  üléséről szóló összefoglaló  tartalmazza  a
        jelenlévők névsorát, az előterjesztések címét, a hozzászólók
        nevét, szavazás esetén ennek tényét és számszerű arányát,  a
        koalíciós  egyetértési jogot gyakorló  kormánytag  esetleges
        ellenvéleményére való utalást, valamint a döntést.”

        A   Titoktv.-nek  és  az  Ügyrendnek  az  indítványok  által
        érintett, azok elbírálásakor hatályban lévő rendelkezései:

        Titoktv.:  „3. § (1) Államtitok az az adat, amely e  törvény
        1.   számú  mellékletében  (a  továbbiakban:  államtitokkör)
        meghatározott  adatfajta körébe tartozik,  és  a  minősítési
        eljárás   alapján   a  minősítő  megállapította,   hogy   az
        érvényességi  idő  lejárta  előtti nyilvánosságra  hozatala,
        jogosulatlan  megszerzése  vagy felhasználása,  illetéktelen
        személy  tudomására hozása, továbbá az arra jogosult részére
        hozzáférhetetlenné    tétele    közvetlenül    sérti    vagy
        veszélyezteti  a Magyar Köztársaság törvényben meghatározott
        honvédelmi,      nemzetbiztonsági,     bűnüldözési      vagy
        bűnmegelőzési,  központi pénzügyi, külügyi  vagy  nemzetközi
        kapcsolataival   összefüggő,  valamint  igazságszolgáltatási
        érdekeit.”

        „1. számú melléklet az 1995. évi LXV. törvényhez
        Államtitokköri jegyzék
        13.  A  Kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testület
        működésével  összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra
        készült  adat,  valamint az e testületek  üléseiről  készült
        összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv.
        Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 50
        év.”

        Ügyrend:
        „V.
        A Kormány üléséről készült összefoglaló és hangfelvétel
        83.  A Kormány üléséről összefoglaló és az ülés szó szerinti
        jegyzőkönyvéül szolgáló hangfelvétel készül. Az összefoglaló
        elkészítéséről  –  az  ülést  követő  öt  napon  belül  –  a
        Miniszterelnöki   Hivatal   jogi   helyettes    államtitkára
        gondoskodik.
        84.  A  Kormány  üléséről szóló összefoglaló  tartalmazza  a
        jelenlévők névsorát, az előterjesztések címét, a hozzászólók
        nevét, szavazás esetén ennek tényét és számszerű arányát,  a
        koalíciós  egyetértési jogot gyakorló  kormánytag  esetleges
        ellenvéleményére való utalást, valamint a döntést.”

                                     III.

        Az indítványok részben megalapozottak.

        Az  Alkotmánybíróság  elsőként a kormányülésen  elhangzottak
        rögzítésével   kapcsolatos   szabályokat   vizsgálta    azon
        indítvány  alapján,  amely szerint az Alkotmány  61.  §  (1)
        bekezdését sértő jogalkotói mulasztás áll fenn a kormányülés
        tartalmi dokumentálására vonatkozó törvényi szabályok hiánya
        miatt.

        1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt tanulmányozta, hogy
        az európai államok milyen jogforrási szinten lévő szabályban
        rendelkeznek a kormány működéséről, azon belül is az  ülések
        dokumentálásáról.

        1.1.  Néhány uniós tagállam alkotmánya kifejezetten  említi,
        hogy  a  kormányülésen jegyzőkönyv készül. A finn  alkotmány
        60.  cikk  (2)  bekezdése alapján a kormányülésen  résztvevő
        miniszterek   felelősek  az  üléseken  hozott   döntésekért,
        kivéve, ha a miniszter az elfogadott határozattal nem értett
        egyet,  és ezt a tényt a jegyzőkönyvbe felvetette. Ennél  is
        részletesebben rendelkezik a svéd alkotmány VII. fejezet  6.
        cikke,  amely egyrészt megköveteli, hogy a kormány üléseiről
        jegyzőkönyv  készüljön,  másrészt előírja,  hogy  az  ülésen
        elhangzott   különvéleményt  a  jegyzőkönyvnek  tartalmaznia
        kell.

        1.2.  A vizsgált országok egy részében a kormány működéséről
        és   az   ügyrendi  szabályok  megalkotásáról  az  alkotmány
        rendelkezik,   de   az   alkotmányos  felhatalmazó   szabály
        végrehajtására  hozott jogszabályok rendezik  részletesen  a
        kormányülések rendjét és az ott elhangzottak rögzítését.
        A  német  szövetségi alkotmány 65. cikkének  utolsó  mondata
        szerint „a szövetségi kancellár a szövetségi kormány  ügyeit
        a  szövetségi  kormány által meghatározott és  a  szövetségi
        elnök   által   jóváhagyott  ügyrend  alapján   intézi”.   E
        felhatalmazás  nyújt  lehetőséget arra,  hogy  a  szövetségi
        kormány ügyrendjében rendezze a kormányülések rendjét és  az
        ott  elhangzottak rögzítését. Az ügyrend 27. § (1) bekezdése
        kimondja,  hogy  a  szövetségi kormány üléséről  feljegyzést
        kell készíteni. [Geschäftsordnung der Bundesregierung (GMBl.
        S. 137)]
        A  görög alkotmány 81. cikk (1) bekezdése is továbbdelegálja
        a  kormány  működéséről való döntés jogát.  E  felhatalmazás
        alapján  hozott  63/2005.  számú kormányrendelet  7.  és  8.
        cikkei   rendelkeznek  arról,  hogy  kormányülésről  készült
        összefoglalónak  tartalmaznia  kell  a  kormányülés  helyét,
        időpontját,  az  ülésen résztvevők nevét, a  kormány  tagjai
        által  benyújtott javaslatok, jelentések rövid leírását,  és
        az  azzal  kapcsolatban elhangzott miniszteri álláspontokat,
        továbbá a kormány döntését a szavazati arányokkal együtt.
        A lengyel alkotmány 146. cikk (4) bekezdés l) pontja alapján
        az „Alkotmány és a törvényben meghatározott elvek szerint és
        mértékben  a  Minisztertanács különösen: […] l) meghatározza
        saját  szervezetét  és munkarendjét. Ugyanezen  bekezdés  a)
        pontja  szerint  a  Minisztertanács biztosítja  a  törvények
        végrehajtását.    A   Minisztertanácsról   szóló    1996-ban
        elfogadott    törvény   22.   cikke    arra    kötelezi    a
        Minisztertanácsot,  hogy  az  ülései  tárgyáról  és  az  ott
        elfogadott   döntésekről  tájékoztassa  a  közvéleményt.   E
        törvény  keretei  között értelmezendő a 2002-ben  elfogadott
        kormányügyrend,   amelynek   37.   §   (1)    bekezdése    a
        minisztertanácsi   üléseket   követően   az   ott    készült
        hangfelvétel alapján jegyzőkönyv készítését írja elő,  amely
        egyrészt   az   ülésen  elhangzottakat,  másrészt   az   ott
        elfogadott valamennyi döntést rögzíti.

        1.3.  A vizsgált alkotmányok jelentős részében a kormányülés
        kifejezés  különböző szövegösszefüggésben  jelenik  meg,  de
        többségükben  közös vonás, hogy az alkotmány  csupán  említi
        azt. A litván alkotmány 95. cikk (1) bekezdése hangsúlyozza,
        hogy   a   Litván  Köztársaság  Kormánya  ülésein  dönt   az
        allamigazgatás  ügyeiben,  és  hogy  az  Állami   Főszámvevő
        jogosult részt venni ezeken az üléseken. A szlovák alkotmány
        118.   cikke   a  kormány  határozatképességéről   tartalmaz
        rendelkezést,  a  holland alkotmány 45. cikk  (3)  bekezdése
        pedig   a  következőképpen  utal  a  kormányülésekre:   „[a]
        Minisztertanács  megtárgyalja és meghatározza  az  általános
        kormányzati   politikát   és   gondoskodik   ezen   politika
        egységéről”.
        A   magyar   Alkotmány  a  cseh  alkotmány  77.   cikk   (1)
        bekezdésével  és  a lett alkotmány 60. cikkével  megegyezően
        csupán   arról  rendelkezik,  hogy  a  Kormány   üléseit   a
        miniszterelnök vezeti [37. § (1) bekezdés].

        1.4.   Attól  függően,  hogy  az  egyes  alkotmányok  milyen
        részletesen  rendezik  a  kormányülések  dokumentálását,   a
        következő   megállapítások  tehetők.  Ha  az   alkotmány   a
        kormányülés tényére történő utaláson túl az ott elhangzottak
        rögzítéséről is rendelkezik, mint például a svéd és  a  finn
        alkotmány,  akkor  ez az alkotmányos parancs  behatárolja  a
        jogalkotónak    a    kormányülések   szabályozását    érintő
        mozgásterét.
        Az   1.2.   pontban   felsorolt   esetekben   az   alkotmány
        felhatalmazást  ad a kormányügyrend megalkotására,  ezért  a
        kormány    köteles   megalkotni   a   működésére   vonatkozó
        szabályokat. Ezeknek a szabályoknak összhangban kell lenniük
        a   magasabb   szintű  jogszabályokkal,   mindenekelőtt   az
        alkotmány  rendelkezéseivel. Így például a német  szövetségi
        kormány   ügyrendje  is  a  német  alkotmány  5.  cikk   (1)
        bekezdésében biztosított tájékozódáshoz való jog, és  e  jog
        végrehajtására   elfogadott   információszabadságról   szóló
        törvény         keretei         között         értelmezendő.
        [Informationsfreiheitsgesetz (BGBI. I S. 2722)]
        Az  1.3.  pontban hivatkozott jogrendekben  az  alkotmány  a
        kormány  működésével  kapcsolatos  szabályozás  mellőzésével
        engedi   át  a  részletszabályok  megalkotásának   a   jogát
        törvényhozási  tárgyak  esetén  a  törvényhozás,   –   saját
        működésére   vonatkozóan   –  pedig   a   kormány   számára.
        Megállapítható,  hogy ilyenkor a törvényhozás  az  alkotmány
        egyéb,   elsősorban   az   információszabadságot   biztosító
        rendelkezésének  végrehajtására hoz törvényt  a  kormányzati
        dokumentumok   tartalmáról,  nyilvánosságáról.   A   kormány
        működéséről  más  tekintetben  az  adott  kormány  ügyrendje
        határoz.   [Lásd  például  Hollandiában  (Dutch   Government
        Information  Act; Wet openbaarheid van bestuur, Stb.  31-10-
        1991, 703 és Rules of procedure of the Council of Ministers,
        Reglement van orde van de ministerrad); és Szlovákiában (Act
        on  Freedom of Information, 211/2000 Z.z. Zákon zo 17.  mája
        2000 o slobodnom prístupe k informáciám a o zmene a doplnení
        niektorých zákonov /zákon o slobode informácií/ és Rules  of
        procedure of the Slovak government, Rokovací poriadok  vlády
        Slovenskej republiky). Az Egyesült Királyságban a Freedom of
        Information Act (2000, c.36) és emellett az Open  Government
        Code   of  Practice  of  Access  to  Government  Information
        rendelkezik   a   kabinetülések   dokumentálásáról   és    e
        dokumentumokhoz való hozzáférésről.]
        A   magyar   Alkotmány  ez  utóbbi  rendszerekhez  hasonlóan
        delegálja  a szabályozást kizárólagos törvényhozási  tárgyak
        esetén   az  Országgyűlésre,  a  kormány  működését   érintő
        részletszabályok vonatkozásában a kormányra.

        2.  Az  Alkotmánybíróság  áttekintette  a  rendszerváltozást
        követő    magyar   kormányok   üléseinek   dokumentációjával
        kapcsolatos  rendelkezéseket és az  azok  alapján  kialakult
        joggyakorlatot.
        Az   1990-es   szabad   parlamenti  választásokat   követően
        hivatalba  lépett  kormány által kiadott ideiglenes  ügyrend
        alapján  1990  és 1992 közötti időszakban a kormányülésekről
        szó   szerinti  jegyzőkönyv  és  összefoglaló  készült.   Az
        összefoglalónak tartalmaznia kellett a jelen lévők névsorát,
        az  előterjesztések címét, a hozzászólók nevét,  a  szavazás
        esetén  ennek  tényét  és  számszerű  arányát,  valamint   a
        döntést.  1006/1990.  (VII. 17.) Korm. határozat  29–31.  Az
        ideiglenes ügyrendet hatályon kívül helyező 1025/1991.  (VI.
        25.)  Korm.  határozat  változatlanul  fenntartotta  a   szó
        szerinti  jegyzőkönyvezést és az összefoglalók  készítésének
        rendjét,  a  1025/1992. (V. 5.) Korm. határozat viszont  úgy
        módosította  az  ügyrendet,  hogy  1992.  május  5-től  csak
        tartalmi összefoglaló készült a kormány üléseiről.  A  jelen
        ügyben  vizsgált  Ügyrend  visszaállította  a  szó  szerinti
        jegyzőkönyvezést  úgy, hogy e célra hangfelvétel  rögzítését
        írta elő. 1995-1996-ban ilyen felvétel nem készült, mert  az
        Ügyrendet   megváltoztató  1070/1995.   (VII.   29.)   Korm.
        határozat   kizárólag   az   összefoglaló   készítésének   a
        kötelezettségét     tartotta    fenn,    a     kormányülésen
        elhangzottakról  való hangfelvétel-készítés  kötelezettségét
        hatályon  kívül  helyezte.  Az 1035/1996.  (IV.  24.)  Korm.
        határozat    ismét   kötelezővé   tette   a    kormányülésen
        elhangzottak hangfelvételre rögzítését. Az 1090/1998.  (VII.
        15.)  Korm.  határozat viszont úgy módosította az Ügyrendet,
        hogy  1998.  július  15-e  és  2002.  június  8-a  között  a
        Miniszterelnöki  Hivatalnak  sem  hangfelvételt,   sem   szó
        szerinti  jegyzőkönyvet  nem kellett  készítenie  a  kormány
        üléseiről,   és   a  tanácskozáson  elhangzó   hozzászólások
        tartalmi  összefoglalását sem kellett, hogy  tartalmazza  az
        összefoglaló.     Az     Ügyrend    legutóbbi     módosítása
        eredményeképpen,   2002.  júniusától  a  kormány   üléseiről
        összefoglaló és az ülés szó szerinti jegyzőkönyvéül szolgáló
        hangfelvétel készül. Az összefoglalók eredeti példányait  és
        a  hangfelvételeket  a  Miniszterelnöki  Hivatal  őrzi,  nem
        selejtezhetők,   és   a  kezelésükre   a   köziratokról,   a
        közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről  szóló
        1995.   évi   LXVI.  törvény  és  a  Titoktv.  rendelkezései
        alkalmazandók.
        A  fentiekből jól látható, hogy az elmúlt több, mint  másfél
        évtized   során   a   kormányok  saját  belátásuk   szerint,
        rendszeresen    módosították   az   üléseken    elhangzottak
        rögzítésére   és   a   kormányülések  iratainak   kezelésére
        vonatkozó  szabályokat.  Ezek  a  változtatások  esetlegesek
        voltak,   ezért   az   ülések   dokumentálására   vonatkozó,
        következetesen érvényesülő gyakorlat nem alakult ki.

        3.1.  Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
        (a  továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése szerint, ha  az
        Alkotmánybíróság  hivatalból, illetőleg  bárki  indítványára
        azt  állapítja  meg,  hogy a jogalkotó szerv  a  jogszabályi
        felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta
        is  ezzel  alkotmányellenességet idézett elő,  a  mulasztást
        elkövető   szervet  –  határidő  megjelölésével  –  felhívja
        feladatának   teljesítésére.   A   jogalkotói   mulasztásban
        megnyilvánuló  alkotmányellenesség  az  Alkotmányból   akkor
        vezethető  le  közvetlenül  –  az  erre  irányuló,   konkrét
        jogszabályi felhatalmazáson alapuló jogalkotói kötelezettség
        nélkül  is  –  ha valamely alkotmányos alapjog érvényesülése
        vagy biztosítása ezt feltétlenül, kényszerítően megköveteli.
        29/1999. (X. 6.) AB határozat, ABH 1999, 294, 299.
        Az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének első fordulata alapján  a
        Magyar  Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre
        vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Az alapjogokkal
        való  összefüggés  ugyanakkor  nem  minden  esetben  követel
        törvényi   szintű   szabályozást,   de   „valamely   alapjog
        tartalmának    meghatározása   és   lényeges    garanciáinak
        megállapítása  csakis  törvényben  történhet,  törvény  kell
        továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is”.
        Először  64/1991. (XII. 17.) AB határozat;  ABH  1991,  297,
        300.
        A  kormányülések dokumentáltsága (még inkább  annak  hiánya)
        több  alapjogot  érint.  Az  indítványozók  ezek  közül   az
        Alkotmány 61. § (1) bekezdését nevesítik. Az Alkotmány 61. §
        (1)  bekezdése  alapján mindenkinek joga van  arra,  hogy  a
        közérdekű  adatokat  megismerje és  terjessze.  A  közérdekű
        adatokhoz  való  szabad hozzáférés teszi lehetővé  az  állam
        polgárai  számára a választott népképviseleti testületek,  a
        végrehajtó hatalom, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás
        működése jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését.  A
        nyilvánosság a közhatalom demokratikus működésének  próbája.
        A   közérdekű  információk  megismerhetősége  garantálja   a
        közügyek    intézésének   áttekinthetőségét.   A    közügyek
        bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra,  az  ügyek
        intézésére  gyakorolt  ellenőrzés és befolyás  azonban  csak
        akkor  lehet  hatékony, ha az illetékes szervek  felfedik  a
        szükséges információkat. 32/1992. (V. 29.) AB határozat, ABH
        1992, 182, 183-184.
        Az  Alkotmánybíróság  a  korábbi határozataiban  foglaltakat
        fenntartva   jelen  döntésben  azt  hangsúlyozza,   hogy   a
        közhatalmat   gyakorló   intézmények   mellett   az   állami
        költségvetésből  részesülő  más  intézmények  is   kötelesek
        működésüket    kellőképpen   dokumentálni:   a    közfeladat
        ellátásával kapcsolatos tevékenységüket érintő információkat
        mindenekelőtt  le kell jegyezniük, azaz rögzíteniük  kell  a
        közérdekű adatokat.
        A   magyar   alkotmányos  rendszerben  a  kormány   egyrészt
        politikai,   kormányzati  szerepet  tölt  be,   másrészt   a
        közigazgatás központi szerve. Ülésein – mindkét funkciójából
        adódóan  –  az ország életét nagyban befolyásoló közhatalmi,
        politikai döntések születnek. Egy demokratikus jogállamban a
        polgároknak  joguk  van  arra, hogy az  életükre  alapvetően
        kiható  döntéseket,  az azokat alátámasztó  indokokat  és  a
        döntéshozatalban résztvevők szakmai álláspontjait (esetleges
        ellenvéleményeiket) – akár késleltetetten is –  megismerjék.
        A  kormányüléseken  elhangzottak lejegyzéséről  való  döntés
        ezért  egyszersmind  a  közérdekű  információk  rögzítéséről
        szóló döntés és a későbbi kutathatóság előfeltétele.
        Az Alkotmány 37. § (1) bekezdésének első fordulata szerint a
        miniszterelnök  vezeti  a kormány  üléseit.  Ezen  kívül  az
        Alkotmány nem nevesíti a kormányüléseket. Az Alkotmány 35. §
        (2) bekezdése és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény
        (a  továbbiakban:  Jat.)  46.  §  (1)  bekezdése  alapján  a
        határozati   formában   elfogadott   Ügyrend   V.   fejezete
        rendelkezik arról, hogy a kormány az üléseiről milyen típusú
        információkat  köteles  rögzíteni.  Az  Ügyrend  83.  pontja
        összefoglaló  készítését  és  a  szó  szerinti   jegyzőkönyv
        alapjául  szolgáló hangfelvétel rögzítését követeli  meg.  A
        84.  pont  alapján a kormány üléséről szóló  összefoglaló  a
        jelenlevők névsorát, az előterjesztések címét, a hozzászólók
        nevét, szavazás esetén ennek tényét és számszerű arányát,  a
        koalíciós  egyetértési jogot gyakorló  kormánytag  esetleges
        ellenvéleményére   való   utalást,   valamint   a    döntést
        tartalmazza.  Jelenleg a kormány határoz tehát  arról,  hogy
        milyen  mélységben  rendeli  el a kormányüléseken  megjelenő
        álláspontok rögzítését.
        A  Jat.  46.  §  (1)  bekezdése alapján  elfogadott  kormány
        határozat  az  állami irányítás egyéb jogi  eszköze,  vagyis
        olyan  nem  jogszabályi jogforrás, amely nem  közvetlenül  a
        jogalanyokat,  hanem kizárólag az adott  szervezetet,  jelen
        esetben  a  kormányt  kötelező  rendelkezést  tartalmaz.   A
        kormány határozatát – az Alkotmány keretein belül – bármikor
        módosíthatja.  Abban az esetben, ha a kormány  az  üléseiről
        szóló  összefoglaló kötelező tartalmi kellékeit  és/vagy  az
        ülésen   elhangzottakat  rögzítő  hangfelvételre   vonatkozó
        szabályokat  úgy állapítja meg, hogy az nem tesz  eleget  az
        Alkotmány  61.  §  (1)  bekezdésének,  a  kormány  határozat
        utólagos alkotmányossági vizsgálata keretében teremthető meg
        az  összhang  az Alkotmánnyal. Egy ilyen utólagos  vizsgálat
        azonban nem alkalmas arra, hogy a kormányülések rögzítésének
        elmaradását követően a tanácskozáson elhangzottak  tartalmát
        rekonstruálja. Hiányos vagy más módon elégtelen  szabályozás
        esetén   nem   történik   meg   a  kormányülések   megfelelő
        dokumentálása, ami pedig utólag nem orvosolható  jogsérelmet
        okoz.
        Az  a lehetőség, hogy a kormány rövidebb-hosszabb ideig  nem
        rögzíti a közérdekű információkat, ellehetetlenítve ezzel az
        információszabadságot, közvetlenül és jelentősen  korlátozza
        az  Alkotmány  61. § (1) bekezdésében biztosított  közérdekű
        adatok  megismerésének  jogát. Következésképpen,  a  kormány
        tanácskozásáról    készült   összefoglalók,    jegyzőkönyvek
        tartalmára,   valamint   az  ülésen   készült   hangfelvétel
        kezelésére  vonatkozó  szabályok  az  Alkotmány  8.  §   (2)
        bekezdéséből    következően   törvényhozási    tárgyak.    A
        kormányülések dokumentálásáról ezért nem dönthet a  kormány,
        az  Országgyűlésnek törvényben kell megállapítania azokat  a
        szabályokat,  amelyek  alapján a kormány  jegyzőkönyvet,  de
        legalábbis   tartalmi  összefoglalót   készít   az   ülésein
        elhangzottakról.

        3.2. A kormányülésekre vonatkozó dokumentálási kötelezettség
        az  Alkotmány  8. § (2) bekezdése és a 61. §  (1)  bekezdése
        mellett következik az Alkotmány 2. § (1) és a 39. §  (1)  és
        (2)  bekezdéseiből  is. Az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdésében
        megfogalmazott  jogállamiság követelménye alapján  „csak  az
        eljárási   normák  betartásával  működnek  alkotmányosan   a
        jogintézmények”. [9/1992. (I. 30.) AB határozat,  ABH  1992,
        59,   65.]  Vagyis  csak  az  Alkotmány  és  az  alkotmányos
        jogszabályoknak  megfelelő, formalizált  szabályok  szerinti
        közhatalmi  döntéshozatal felel meg az Alkotmány  2.  §  (1)
        bekezdésének.   A   végrehajtó  hatalmat  gyakorló   kormány
        felelősséggel  tartozik azért, hogy a köz érdekében  végzett
        tevékenysége,  a  döntéshozatal  folyamata  és  a  meghozott
        döntések  megfelelnek e követelménynek. Ez  a  felelősség  a
        parlamentáris  kormányformából  következően  elsősorban   az
        Országgyűléssel   szemben   jelenik   meg.    A    testületi
        felelősséget  nevesíti az Alkotmány 39. § (1) bekezdése,  az
        egyes kormánytagok felelősségét pedig az Alkotmány 39. § (2)
        bekezdése.

        Az    Alkotmánybíróság   megállapította:   az   Országgyűlés
        mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő
        azzal,  hogy  nem  szabályozta  törvényben  a  kormányülések
        tartalmi   dokumentálásának  rendjét.  Az   Alkotmánybíróság
        felhívja   az  Országgyűlést,  hogy  2006.  december   31-ig
        törvényben   tegye  kötelezővé  a  kormány   számára,   hogy
        megfelelő módon rögzítse az ülésein elhangzottakat.
        Mindez  nem  érinti a kormány ügyrendalkotási  autonómiáját,
        azaz   a   saját   működésére   vonatkozó   részletszabályok
        kidolgozásának  lehetőségét. Jelen határozat kifejezetten  a
        kormány    döntési    folyamatának   a    lényegét    érintő
        dokumentálással  kapcsolatban  állapít  meg  törvényalkotási
        kötelezettséget.

                                      IV.

        1.  Az  Alkotmánybíróság a következőkben  az  államtitokköri
        jegyzék  13.  pontja  második fordulatának  alkotmányosságát
        vizsgálta,   amely   alapján  törvényes  eljárás   keretében
        államtitokká  minősíthető a kormány és az ügyrendje  alapján
        létrehozott   testületek  üléseiről  készült   összefoglaló,
        emlékeztető vagy jegyzőkönyv.
        Az  egyik  indítvány szerint e rendelkezés sérti a közérdekű
        adatok  megismerhetőségéhez és terjesztéséhez való  alapvető
        jogot. Az indítványozók úgy vélik, a szabály diszkrecionális
        jogkörbe   utalja   a   kormány  és  az  ügyrendje   alapján
        létrehozott   testületek  üléseiről  készült  összefoglalók,
        emlékeztetők  és  jegyzőkönyvek  titkosítását,   amikor   az
        üléseken elhangzó információ tartalmára való tekintet nélkül
        teszi lehetővé a titkosítást.
        A  kérelmezők azt követően fordultak az Alkotmánybírósághoz,
        hogy  az  Országgyűlés  az  1999. évi  CXIII.  törvénnyel  a
        Titoktv.  3.  § (1) bekezdését kiegészítette  a  „továbbá  a
        Kormány   és   az   ügyrendje  által  létrehozott   testület
        zavartalan  működéséhez fűződő érdekeit”  szövegrésszel,  az
        államtitokköri  jegyzék 13. pontját pedig  úgy  módosította,
        hogy  államtitokká  minősíthető  legyen  a  kormány  és   az
        ügyrendje  alapján  létrejött testületek  üléseiről  készült
        összefoglaló,     emlékeztető    vagy     jegyzőkönyv.     E
        törvénymódosítást megelőzően a 13. pont alapján a kormány és
        az  ügyrend  alapján létrehozott testületek  működése  során
        keletkező  azok az adatok voltak államtitokká  minősíthetők,
        amelyek  az  államtitokköri  jegyzék  valamely  pontja   alá
        tartoztak.
        A  2003. évi LIII. törvény hatályon kívül helyezte az  1999.
        évi  CXIII.  törvény által a Titoktv. 3. §  (1)  bekezdésébe
        beiktatott    szövegrészt,    az    államtitok    fogalmában
        meghatározott védendő értékek sorából kikerült „a Kormány és
        az   ügyrendje   alapján  létrehozott  testület   zavartalan
        működéséhez  fűződő” érdek, azt ma már szolgálati  titokként
        védi  a  Titoktv.  Az  államtitokköri  jegyzék  13.  pontját
        azonban a törvénymódosítás változatlanul hagyta.

        2. Alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmánybíróság arra
        a   kérdésre  kereste  a  választ:  összeegyeztethető-e   az
        Alkotmány  61.  §  (1) bekezdésével, hogy az  államtitokköri
        jegyzék  13.  pontjának második fordulata lehetővé  teszi  a
        kormány   és   az  ügyrendje  alapján  létrejött  testületek
        üléseiről készült összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv
        államtitokká  minősítését, és ezzel  azok  legfeljebb  ötven
        évre történő titkosítását.

        2.1.    A   közügyek   intézésének   áttekinthetőségét    és
        ellenőrizhetőségét a közérdekű információk  megismerhetősége
        garantálja.  A  közérdekű  információk  birtokában  lehetünk
        képesek  a  közhatalom,  ezen  belül  a  végrehajtó  hatalom
        működésének  jogszerűségét és hatékonyságát megfelelő  módon
        ellenőrizni. A végrehajtó hatalom számára az Alkotmány 35. §-
        ában    biztosított   hatáskörök   teljességét   a   kormány
        gyakorolja.  Különösen  fontos  tehát  a  közérdekű   adatok
        megismeréséhez  való  alapvető emberi  jog  érvényesülése  a
        kormányzati  munka felülvizsgálatában. Nem képzelhető  el  a
        közügyekről  folyó  érdemi vita a kormány  kezelésében  lévő
        releváns közérdekű információk ismerete nélkül.
        Az  Európa  Tanács Parlamenti Közgyűlése is  szorgalmazza  a
        kormányzati    dokumentumok   lehető   legnagyobb    mértékű
        nyilvánosságát,     pontosabban    azt,     hogy     „néhány
        elkerülhetetlen  kivételtől  eltekintve,  az   állampolgárok
        megismerhessék   a   kormányzati   dokumentumokat”   különös
        tekintettel arra, hogy „a parlamenti demokrácia  csak  akkor
        működhet  megfelelőképpen, ha az állampolgárok és választott
        képviselőik  teljes körűen informáltak”  [az  Európa  Tanács
        Parlamenti  Közgyűlésének 854 (1979) ajánlása].  Az  ajánlás
        indokolásában a következőképpen fogalmaz a Közgyűlés:  „Csak
        egy  informált  társadalom  lehet  demokratikus  társadalom.
        Ebből  következik,  hogy  egy demokratikus  társadalomban  a
        kormány  politikáját  és annak megvalósítása  módját  érintő
        informáltság  nemcsak  egyéni jog,  hanem  a  kormánynak  is
        kötelessége  a  közvélemény  tájékoztatása”.  A   Miniszteri
        Bizottság hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló
        (2002) 2. számú ajánlása annak érdekében, hogy a közvélemény
        tájékozott  módon vehessen részt a közügyek  megvitatásában,
        hogy  a  korrupció kockázata csökkenjen és hogy erősödjön  a
        kormányzati   intézményekbe  vetett  bizalom,  egy   minimum
        követelményszintet megjelenítő listát tett közzé. Ez alapján
        fő  szabály  szerint kérésre bárki hozzáférhet  a  hatóságok
        birtokában   lévő  hivatalos  dokumentumokhoz,   mely   alól
        bizonyos  esetekben  kivétel tehető. A  kivételeket  azonban
        jogszabálynak    kell   megállapítania.   A   nyilvánosságot
        korlátozó  indoknak emellett szükségesnek  kell  lennie  egy
        demokratikus   társadalomban  és  a  korlátozás   mértékének
        arányban   kell  állnia  az  ajánlásban  felsorolt   védendő
        érdekekkel. Az ajánlás IV.1.x. pontja alapján ilyen  védendő
        érdek  a  hatóságok vagy a hatóságok egymás közötti bizalmas
        tanácskozása a döntések előkészítése során. Az Európa Tanács
        tagállamaiban  az  aktanyilvánosság követelménye  ezért  nem
        vonatkozik   a   belső  használatra  szánt   munkaanyagokra,
        emlékeztetőkre,  tervezetekre,  javaslatokra.  [Lásd   erről
        34/1994.  (VI.  24.) AB határozat, ABH 1994, 175,  190-191.;
        655/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 604, 607.]

        2.2.   A   választott  testületek  és  azok   bizottságainak
        üléseivel  ellentétben  a  kormányülés  a  hatályos   magyar
        szabályok szerint nem nyilvános. Ennek egyrészt az a  célja,
        hogy   a  kormány  tagjai  szabadon  és  részletekbe  menően
        vitázhassanak  az  egyes  előterjesztésekről  és  az  ülésen
        felmerülő  politikai, gazdasági, társadalmi  kérdésekről.  A
        kormány üléseit a miniszterelnök vezeti [Alkotmány 37. § (1)
        bekezdés],  és  a  miniszterelnökön keresztül  érvényesül  a
        kormány   Országgyűléssel  szembeni  felelőssége  [Alkotmány
        39/A. §]. A kormány hatásköreit a miniszterelnök vezetésével
        testületként    gyakorolja.    A    kormány    politikájának
        egységességét  kérdőjelezné meg, ha  az  ülések  és  az  ott
        elhangzó  ellentétes  vélemények  folyamatosan  és   kivétel
        nélkül nyilvánosságot kapnának.
        Emellett,  az ország életét befolyásoló fontos politikai  és
        gazdasági    döntések    későbbi    végrehajtását    gyakran
        lehetetlenné   tenné,  ha  a  kormányülésen   megtárgyalandó
        tervezett   lépések  a  döntéshozatal  előtt  nyilvánosságot
        kapnának. Annak is lehet méltányolható indoka, ha a  kormány
        egy   korábbi   ülésén   elfogadott  döntés   nyilvánosságra
        hozatalát későbbi időpontra halasztja, elkerülendő,  hogy  a
        tervezett  intézkedések  bevezetése  előtt  meghiúsuljon   a
        kormányzati politika végrehajtása.
        Végül,  a  nyilvánosságnak  a kormányülésről  való  kizárása
        elősegítheti,  hogy  az  ülésen  elhangzó  felszólalások  ne
        váljanak kortesbeszéddé, azaz ne a választópolgárok  számára
        közvetítsenek politikai üzeneteket.

        2.3.   A   zárt   üléseken   a   kormányzati   döntéshozatal
        folyamatáról  dokumentáció  készül.  Az  ilyen  dokumentáció
        (összefoglaló, emlékeztető, jegyzőkönyv) különféle  adatokat
        tartalmaz. Van közte olyan közérdekű adat, amely esetében az
        átmeneti  nyilvánosságkorlátozás  sem  elfogadható,   (ilyen
        például   –   tipikus  esetben  –  az  ülés  napirendje,   a
        döntéshozatalban  résztvevők  neve,  a  meghozott  döntések,
        stb.).   Ezek   egy   részének   elektronikus   úton    való
        közzétételére  az elektronikus információszabadságról  szóló
        2005.  évi  XC.  törvény  és az ahhoz kapcsolódó,  általános
        közzétételi listát tartalmazó melléklet kötelez. A melléklet
        II.  8.  pontja  alapján  a  közfeladatot  ellátó  szerv  (a
        változásokat   követően  azonnal)  köteles   az   interneten
        közzétenni   a   testületi  szerv  döntései  előkészítésének
        rendjét, az állampolgári közreműködés (véleményezés) módját,
        eljárási  szabályait,  a testületi szerv  üléseinek  helyét,
        idejét,    továbbá   nyilvánosságát,   döntéseit,   ülésének
        jegyzőkönyveit, illetve összefoglalóit, valamint a testületi
        szerv   szavazásának   adatait,  ha   ezt   jogszabály   nem
        korlátozza.
        [Jelenleg a kormány – többek között – a www.meh.hu  honlapon
        keresztül    tájékoztatja   a   közvéleményt   az    ülésein
        elhangzottakról. Itt teszi közé a Miniszterelnöki Hivatal  a
        kormányülések időpontját, a résztvevők listáját és a kormány
        döntéseit.     Emellett,     a    kormányüléseket     követő
        sajtótájékoztatók írásos anyaga érhető el a honlapon.]
        Emellett,  a  személyes  adatok védelméről  és  a  közérdekű
        adatok  nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.  törvény  (a
        továbbiakban:  Avtv.)  20.  § (1)  bekezdése  alapján  bárki
        benyújthatja   a  közérdekű  adat  megismerésére   vonatkozó
        igényét.  Az  igény  teljesítésének  megtagadásáról,   annak
        indokaival  együtt,  nyolc napon belül  értesíteni  kell  az
        igénylőt. Ezt követően az igénylő a bírósághoz fordulhat.  A
        bíróság     előtt    a    megtagadás    jogszerűségét     és
        megalapozottságát az adatot kezelő szerv köteles bizonyítani
        [Avtv. 20. § (6) bekezdés, 21. § (1), (2) bekezdések].

        2.4.  A  kormányülésen  elhangzottakat rögzítő  dokumentumok
        (összefoglalók, emlékeztetők, jegyzőkönyvek) tartalmazhatnak
        olyan  információt, amelynek titkosítása  alkotmányosan  nem
        kifogásolható.  Jogrendszerünk ma több lehetőséget  biztosít
        arra, hogy a kormányülést rögzítő iratokba foglalt közérdekű
        adatok  egy  része a stabil kormányzás érdekében  ne  legyen
        azonnal megismerhető.
        Az   Avtv.   19/A.   §  (1)  bekezdése  alapján   a   döntés
        meghozatalára   irányuló  eljárás   során   készített   vagy
        rögzített,   a   döntés  megalapozását   szolgáló   adat   a
        keletkezésétől  számított tíz évig nem nyilvános.  Az  Avtv.
        alapján  azonban  a  döntés előkészítése  során  keletkezett
        és/vagy  a  döntést  megalapozó adat megismerését  a  kezelő
        szerv  vezetője  engedélyezheti. Az igény abban  az  esetben
        utasítható  el,  ha  az adat megismerése a  szerv  törvényes
        működési  rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen
        külső  befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot
        keletkeztető  álláspontjának a döntések  előkészítése  során
        történő szabad kifejtését veszélyeztetné [Avtv. 19/A. § (1)-
        (3) bekezdések].
        A  Titoktv. 4. § (1) bekezdése alapján – többek között  –  a
        Kormány   ügyrendje   szerint   működő   testület   vezetője
        szolgálati  titokká minősítheti azt a szolgálati  titokkörbe
        tartozó adatot, amelynek az érvényességi idő lejárta  előtti
        nyilvánosságra   hozatala,   jogosulatlan   megszerzése   és
        felhasználása,  illetéktelen személy részére  hozzáférhetővé
        tétele,  továbbá az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné
        tétele  sérti vagy veszélyezteti az állami vagy közfeladatot
        ellátó szerv működésének rendjét, akadályozza a feladat-  és
        hatáskörének illetéktelen befolyástól mentes gyakorlását, és
        ezáltal    közvetve   a   Magyar   Köztársaság    törvényben
        meghatározott  érdekeit  hátrányosan  érinti.  A  szolgálati
        titok  érvényességi  ideje az adat  minősítésétől  számított
        legfeljebb  húsz  év  lehet. A kormány  zavartalan  működése
        érdekében  tehát  szolgálati titokká minősíthetőek  azok  az
        egyébként közérdekű adatok, amelyek nem érintenek a Titoktv.
        3.  §  (1)  bekezdésében  szereplő,  államtitokként  védendő
        érdeket    (honvédelmi,    nemzetbiztonsági,    bűnüldözési,
        bűnmegelőzési,  központi pénzügyi, külügyi  vagy  nemzetközi
        kapcsolatokkal   összefüggő,  továbbá   igazságszolgáltatási
        érdeket).   Amennyiben   ezen  érdekek   védelme   érdekében
        szükséges,   a   Titoktv.  3.  §   (1)   bekezdése   és   az
        államtitokköri  jegyzék  13.  pontja  alapján  minősíthetőek
        államtitokká     az     összefoglalóban,     emlékeztetőben,
        jegyzőkönyvben foglalt adatok.

        2.5.   Bizonyos   tárgyak  államtitokkörbe  való   felvétele
        mindenképpen az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított
        közérdekű  adatok  megismeréséhez fűződő  jog  közvetlen  és
        jelentős korlátozását jelenti.
        Az állam abban az esetben korlátozhatja az alapjogokat, ha a
        legitim  cél  védelme más módon nem érhető el.  „Az  alapjog
        korlátozásának  alkotmányosságához tehát szükséges,  hogy  a
        korlátozás  megfeleljen az arányosság  követelményeinek:  az
        elérni  kívánt cél fontossága és az ennek érdekében  okozott
        alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek  egymással.
        A  törvényhozó  a  korlátozás során  köteles  az  adott  cél
        elérésére    alkalmas   legenyhébb   eszközt    alkalmazni.”
        (Összefoglalóan: 879/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 401.)
        Jelen  ügyben is a korlátozó szabályozásnak a cél  elérésére
        való  alkalmassága,  továbbá  szükségessége  és  arányossága
        vizsgálandó.    A    „közérdekű   adatok    nyilvánosságának
        korlátozása  csak  akkor  alkotmányos,  ha  az  nem   csupán
        formális   szempontokon  nyugszik,  hanem  a   korlátozással
        szemben  tartalmi  követelmények  is  érvényesülnek,   s   a
        korlátozás   addig   marad  fenn,  amíg   azt   a   tartalmi
        követelmények indokolják”. [12/2004. (IV. 7.) AB  határozat,
        ABH   2004,  217,  226.]  Tartalmi  követelmény,   hogy   az
        információszabadság korlátozásának kényszerítő  oka  legyen,
        és a korlátozás mértéke az elérendő céllal arányban álljon.

        Jelen    ügyben    az   alapjog-korlátozás   –    törvényben
        meghatározott  –  legitim indoka az, hogy a kormányülésekről
        készült   dokumentumoknak  a  honvédelmi,  nemzetbiztonsági,
        bűnüldözési,  bűnmegelőzési,  központi  pénzügyi,   külügyi,
        nemzetközi     kapcsolatokkal     összefüggő      és      az
        igazságszolgáltatási   érdeket   közvetlenül   sértő    vagy
        veszélyeztető adatai csak késleltetetten, egy  bizonyos  idő
        elteltével legyenek megismerhetők.
        A 2003. évi LIII. törvény hatályba lépésével a Titoktv. 3. §
        (1)  bekezdésében  az  államtitok  fogalmában  meghatározott
        védendő  értékek sorából kikerült „a Kormány és az ügyrendje
        alapján  létrehozott testület zavartalan működéséhez fűződő”
        érdek.  Ez azt jelenti, hogy jelenleg a Titoktv.  3.  §  (1)
        bekezdése  és  az  államtitokköri jegyzék 13.  pont  második
        fordulata  alapján akkor minősíthető államtitokká a  kormány
        és   az  ügyrendje  alapján  létrehozott  testület  üléséről
        készült összefoglalóban, emlékeztetőben, vagy jegyzőkönyvben
        foglalt   adat,   ha  arról  törvényes  minősítési   eljárás
        keretében a minősítő megállapította: nyilvánosságra hozatala
        vagy  illetéktelen  személy tudomására hozatala  közvetlenül
        sérti  vagy veszélyezteti az imént felsorolt, államtitokként
        védendő érdekeket.
        Az  államtitokköri  jegyzék 13. pontjának második  fordulata
        alapján   nem   a   kormányülésekről  szóló   összefoglalók,
        emlékeztetők, jegyzőkönyvek egésze titkosítható tehát, hanem
        csak azok az adatok, amelyek esetében teljesül a Titoktv. 3.
        §-ában foglalt valamennyi feltétel. Ilyen körülmények között
        az  államtitokköri jegyzék 13. pontjának vizsgált része  nem
        tekinthető  a  közérdekű  adatok  megismeréséhez  való   jog
        szükségtelen korlátozásának.

        Valamely  adat  államtitokká minősítésének jogszerűségét  az
        adatvédelmi  biztos  vizsgálhatja. Ha  az  adat  minősítését
        indokolatlannak  tartja, a minősítőt annak megváltoztatására
        vagy a minősítés megszüntetésére szólítja fel. A felszólítás
        megalapozatlanságának   megállapítása   iránt   a   minősítő
        bírósághoz fordulhat [Avtv. 26. § (5) bekezdés].
        Emellett,  a  IV.  2.3.  pontban kifejtettek  szerint  bárki
        kérheti  a  kormánytól  a  közérdekű  adatok  megismerhetővé
        tételét. Ha a kormány az igényt azon az alapon tagadja  meg,
        hogy  a kért adat államtitok, és ezért az igénylő által  meg
        nem  ismerhető,  akkor  a bíróság előtt  a  kormány  köteles
        bizonyítani érveinek jogszerűségét és megalapozottságát.
        Az  adatvédelmi  biztos felszólítása  alapján  indult  és  a
        közérdekű adatot igénylő által indított perben is a  bíróság
        jogosult  dönteni abban a kérdésben, hogy  a  kérdéses  adat
        minősítése az Alkotmánynak és az alkotmányos jogszabályoknak
        megfelelően  történt-e. Egyes közérdekű adatok  államtitokká
        minősítésének   indokoltságát   az   Alkotmánybíróság    nem
        vizsgálhatja, az ugyanis az Avtv. 21. § és 26. §-ai  alapján
        a  bíróság  feladata.  Az  államtitokká  minősítés  tartalmi
        indokoltsága    törvényi    követelmény,     ezért     annak
        felülvizsgálata során a bíróság is tartalmi kontrollt végez.
        [A  szolgálati titokkal kapcsolatban lásd 12/2004. (IV.  7.)
        AB határozat, ABH 2004, 217, 224.]
        Minthogy  az Avtv. több garanciát tartalmaz a kormányülésről
        készült    összefoglaló,   emlékeztető   vagy    jegyzőkönyv
        jogszerűtlen  államtitokká  minősítésének  elkerülésére,  az
        államtitokköri  jegyzék  13.  pont  második  fordulata   nem
        korlátozza  aránytalan  módon  az  Alkotmány   61.   §   (1)
        bekezdését.   A  fentiek  alapján  az  Alkotmánybíróság   az
        államtitokköri jegyzék 13. pontja „valamint az e  testületek
        üléseiről    készült    összefoglaló,    emlékeztető    vagy
        jegyzőkönyv”       szövegrésze       alkotmányellenességének
        megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló   indítványt
        elutasította.

                                      V.

        Az  indítvány  benyújtását követően, az államtitokról  és  a
        szolgálati  titokról szóló 1995. évi LXV. törvény,  valamint
        azzal összefüggésben más törvények módosításáról szóló 2003.
        évi  LIII. törvény 2. §-a módosította a Titoktv.  3.  §  (1)
        bekezdését, és az indítványozó által kifogásolt, „továbbá  a
        Kormány   és  az  ügyrendje  alapján  létrehozott   testület
        zavartalan  működéséhez fűződő” szövegrész 2003. július  19.
        óta  nem része a jogszabályszövegnek. Az indítványozó  által
        sérelmezett jogszabályi szövegrész hatályon kívül  helyezése
        miatt  az  Alkotmánybíróság a Titoktv.  3.  §  (1)  bekezdés
        „továbbá   a  Kormány  és  az  ügyrendje  által  létrehozott
        testület    zavartalan    működéséhez    fűződő    érdekeit”
        szövegrészének   alkotmányossági  felülvizsgálatára   indult
        alkotmánybírósági      eljárást      megszüntette.       [Az
        Alkotmánybíróság    ideiglenes   ügyrendjéről    és    annak
        közzétételéről  szóló  módosított  és  egységes  szerkezetbe
        foglalt  3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § a) pont  (ABH
        2003, 2065.)]

        Az   Alkotmánybíróság   a  rendelkező   rész   1.   pontjára
        tekintettel  rendelte el a határozat Magyar Közlönyben  való
        közzétételét.
                                 Dr. Bihari Mihály
                            az Alkotmánybíróság elnöke
                                         
                Dr. Balogh Elemér               Dr. Bragyova András
                alkotmánybíró                         alkotmánybíró
                                         
                Dr. Erdei Árpád                 Dr. Harmathy Attila
                alkotmánybíró                         alkotmánybíró
                                         
                Dr. Holló András                    Dr. Kiss László
                alkotmánybíró                         alkotmánybíró
                                         
                Dr. Kovács Péter               Dr. Kukorelli István
                alkotmánybíró                  előadó alkotmánybíró
                                         
                                Dr. Paczolay Péter
                                   alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The constitutionality of provisions on record keeping of governmental sessions
          Number of the Decision:
          .
          32/2006. (VII. 13.)
          Date of the decision:
          .
          07/11/2006
          Summary:
          The government is under the obligation to keep records for public information, whether for a short or a long period of time, because it would otherwise directly and seriously restrict the right of access to public information. Article 8.2 of the Constitution states that an Act is needed to set out the rules concerning fundamental rights and duties. Thus, the regulation on record keeping regarding governmental sessions is also in the legislative domain.
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2006-2-003
          .