A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló
eljárásban és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
megállapítása tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyűlés
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő
azzal, hogy nem szabályozta törvényben a kormányülések
tartalmi dokumentálásának rendjét. Az Alkotmánybíróság
felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának
2006. december 31. napjáig tegyen eleget.
2. Az Alkotmánybíróság az államtitokról és a szolgálati
titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 1. számú melléklet 13.
pontja „valamint az e testületek üléseiről készült
összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv” szövegrésze
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az államtitokról és a szolgálati
titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 3. § (1) bekezdése
„továbbá a Kormány és az ügyrendje által létrehozott
testület zavartalan működéséhez fűződő érdekeit”
szövegrészének alkotmányossági felülvizsgálatára indult
alkotmánybírósági eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a kormány
üléseinek dokumentálásával és azok nyilvánosságával
kapcsolatosan. Az egyik indítvány szerint alkotmánysértő
helyzet jött létre azáltal, hogy a kormány üléseiről csupán
emlékeztető készül, amely a jelenlévők névsorát, az
előterjesztések címét, a hozzászólók nevét, a szavazás
tényét és arányát tartalmazza. Az indítványozó úgy véli, az,
hogy az ország sorsát befolyásoló döntések születésének
körülményeiről sem magnófelvétel, sem szó szerinti
jegyzőkönyv, de még tartalmi összefoglaló sem készül,
ellentétes az Alkotmány 61. (1) bekezdésében biztosított, a
közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alkotmányos
alapjoggal. Ezért kérte az Alkotmánybíróságot, hogy
állapítsa meg: a törvényhozó azzal, hogy nem írta elő a
kormányülések tartalmi dokumentálásának kötelezettségét,
elmulasztotta jogalkotói feladatának teljesítését.
A másik indítvány az államtitokról és a szolgálati titokról
szóló 1995. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Titoktv.) 3. §
(1) bekezdés „továbbá a Kormány és az ügyrendje által
létrehozott testület zavartalan működéséhez fűződő érdekeit”
szövegrészének, valamint a Titoktv. 1. számú mellékletét
alkotó titokköri jegyzék (a továbbiakban: államtitokköri
jegyzék) 13. pontja „valamint az e testületek üléseiről
készült összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv”
szövegrészének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.
Az indítványozók szerint a Titoktv. 3. § (1) bekezdése és az
államtitokköri jegyzék 13. pontja alapján – az Alkotmány 61.
§ (1) bekezdésébe ütköző módon – államtitokká minősíthető „a
Kormány és ügyrendje alapján létrehozott testület
működésével összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra
készült adat, valamint e testületek üléseiről készült
összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv”. A közérdekű
adatok megismeréséhez való jog aránytalan és önkényes
korlátozását jelenti – érvelnek az indítványozók –, hogy a
kormány diszkrecionális döntése alapján vonhatóak az
államtitok körébe az egyébként közérdekű adatok.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében a jogállamiság lényegét
adó jogbiztonságot sértőnek tartják továbbá, hogy „a Kormány
és az ügyrendje által létrehozott testület zavartalan
működése” fogalmilag tisztázatlan, bizonytalan jogi
kategória, amely nem lehet a közérdekű adatok
nyilvánosságához való jog korlátozásának alapja. Emellett,
álláspontjuk szerint a szabad véleménynyilvánításhoz való
jogot aránytalanul korlátozza a kifogásolt rendelkezés, mert
a Titoktv. azzal, hogy az államtitokká minősítés feltételeit
a kormány diszkrecionális döntésére bízva szabályozta, a
Btk. 221. §-ába foglalt államtitoksértés tényállásának
hatályát önkényesen kiszélesítette. Ez az Alkotmány 61. §
(1) bekezdése és a 2. § (1) bekezdésében szabályozott
jogállamiság sérelmével jár.
Az Alkotmánybíróság a két indítványt egyesítette és egy
eljárásban bírálta el.
II.
Az Alkotmánynak az ügy elbírálása során figyelembe vett
rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg,
alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket
bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök
írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem
lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban
ki kell hirdetni.”
„37. § (1) A miniszterelnök vezeti a Kormány üléseit,
gondoskodik a Kormány rendeleteinek és határozatainak
végrehajtásáról.”
„39. § (1) Működéséért a Kormány az Országgyűlésnek felelős.
Munkájáról az Országgyűlésnek rendszeresen köteles
beszámolni.
(2) A Kormány tagjai a Kormánynak és az Országgyűlésnek
felelősek, tevékenységükről kötelesek a Kormánynak és az
Országgyűlésnek beszámolni. […]”
„61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a
szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű
adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”
A Titoktv.-nek és a Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994.
(IX. 20.) Kormány határozatnak (a továbbiakban: Ügyrend) az
indítványozók által sérelmezett, az indítványok
benyújtásakor hatályban volt rendelkezései:
Titoktv.: „3. § (1) Államtitok az az adat, amely e törvény
mellékletében (a továbbiakban: államtitokkör) meghatározott
adatfajta körébe tartozik, és a minősítési eljárás alapján a
minősítő kétséget kizáróan megállapította, hogy az
érvényességi idő lejárta előtti nyilvánosságra hozatala,
jogosulatlan megszerzése vagy felhasználása, illetéktelen
személy tudomására hozása, továbbá az arra jogosult részére
hozzáférhetetlenné tétele sérti vagy veszélyezteti a Magyar
Köztársaság honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy
bűnmegelőzési, központi pénzügyi, külügyi vagy nemzetközi
kapcsolataival összefüggő, valamint igazságszolgáltatási,
továbbá a Kormány és az ügyrendje alapján létrehozott
testület zavartalan működéséhez fűződő érdekeit.”
„1. számú melléklet az 1995. évi LXV. törvényhez
Államtitokköri jegyzék
13. A Kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testület
működésével összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra
készült adat, valamint az e testületek üléseiről készült
összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 50
év.”
Ügyrend:
„V.
A Kormány üléséről készült összefoglaló és hangfelvétel
83. A Kormány üléséről összefoglaló készül. Az összefoglaló
elkészítéséről – az ülést követő öt napon belül – a
Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára
gondoskodik.
84. A Kormány üléséről szóló összefoglaló tartalmazza a
jelenlévők névsorát, az előterjesztések címét, a hozzászólók
nevét, szavazás esetén ennek tényét és számszerű arányát, a
koalíciós egyetértési jogot gyakorló kormánytag esetleges
ellenvéleményére való utalást, valamint a döntést.”
A Titoktv.-nek és az Ügyrendnek az indítványok által
érintett, azok elbírálásakor hatályban lévő rendelkezései:
Titoktv.: „3. § (1) Államtitok az az adat, amely e törvény
1. számú mellékletében (a továbbiakban: államtitokkör)
meghatározott adatfajta körébe tartozik, és a minősítési
eljárás alapján a minősítő megállapította, hogy az
érvényességi idő lejárta előtti nyilvánosságra hozatala,
jogosulatlan megszerzése vagy felhasználása, illetéktelen
személy tudomására hozása, továbbá az arra jogosult részére
hozzáférhetetlenné tétele közvetlenül sérti vagy
veszélyezteti a Magyar Köztársaság törvényben meghatározott
honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy
bűnmegelőzési, központi pénzügyi, külügyi vagy nemzetközi
kapcsolataival összefüggő, valamint igazságszolgáltatási
érdekeit.”
„1. számú melléklet az 1995. évi LXV. törvényhez
Államtitokköri jegyzék
13. A Kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testület
működésével összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra
készült adat, valamint az e testületek üléseiről készült
összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 50
év.”
Ügyrend:
„V.
A Kormány üléséről készült összefoglaló és hangfelvétel
83. A Kormány üléséről összefoglaló és az ülés szó szerinti
jegyzőkönyvéül szolgáló hangfelvétel készül. Az összefoglaló
elkészítéséről – az ülést követő öt napon belül – a
Miniszterelnöki Hivatal jogi helyettes államtitkára
gondoskodik.
84. A Kormány üléséről szóló összefoglaló tartalmazza a
jelenlévők névsorát, az előterjesztések címét, a hozzászólók
nevét, szavazás esetén ennek tényét és számszerű arányát, a
koalíciós egyetértési jogot gyakorló kormánytag esetleges
ellenvéleményére való utalást, valamint a döntést.”
III.
Az indítványok részben megalapozottak.
Az Alkotmánybíróság elsőként a kormányülésen elhangzottak
rögzítésével kapcsolatos szabályokat vizsgálta azon
indítvány alapján, amely szerint az Alkotmány 61. § (1)
bekezdését sértő jogalkotói mulasztás áll fenn a kormányülés
tartalmi dokumentálására vonatkozó törvényi szabályok hiánya
miatt.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt tanulmányozta, hogy
az európai államok milyen jogforrási szinten lévő szabályban
rendelkeznek a kormány működéséről, azon belül is az ülések
dokumentálásáról.
1.1. Néhány uniós tagállam alkotmánya kifejezetten említi,
hogy a kormányülésen jegyzőkönyv készül. A finn alkotmány
60. cikk (2) bekezdése alapján a kormányülésen résztvevő
miniszterek felelősek az üléseken hozott döntésekért,
kivéve, ha a miniszter az elfogadott határozattal nem értett
egyet, és ezt a tényt a jegyzőkönyvbe felvetette. Ennél is
részletesebben rendelkezik a svéd alkotmány VII. fejezet 6.
cikke, amely egyrészt megköveteli, hogy a kormány üléseiről
jegyzőkönyv készüljön, másrészt előírja, hogy az ülésen
elhangzott különvéleményt a jegyzőkönyvnek tartalmaznia
kell.
1.2. A vizsgált országok egy részében a kormány működéséről
és az ügyrendi szabályok megalkotásáról az alkotmány
rendelkezik, de az alkotmányos felhatalmazó szabály
végrehajtására hozott jogszabályok rendezik részletesen a
kormányülések rendjét és az ott elhangzottak rögzítését.
A német szövetségi alkotmány 65. cikkének utolsó mondata
szerint „a szövetségi kancellár a szövetségi kormány ügyeit
a szövetségi kormány által meghatározott és a szövetségi
elnök által jóváhagyott ügyrend alapján intézi”. E
felhatalmazás nyújt lehetőséget arra, hogy a szövetségi
kormány ügyrendjében rendezze a kormányülések rendjét és az
ott elhangzottak rögzítését. Az ügyrend 27. § (1) bekezdése
kimondja, hogy a szövetségi kormány üléséről feljegyzést
kell készíteni. [Geschäftsordnung der Bundesregierung (GMBl.
S. 137)]
A görög alkotmány 81. cikk (1) bekezdése is továbbdelegálja
a kormány működéséről való döntés jogát. E felhatalmazás
alapján hozott 63/2005. számú kormányrendelet 7. és 8.
cikkei rendelkeznek arról, hogy kormányülésről készült
összefoglalónak tartalmaznia kell a kormányülés helyét,
időpontját, az ülésen résztvevők nevét, a kormány tagjai
által benyújtott javaslatok, jelentések rövid leírását, és
az azzal kapcsolatban elhangzott miniszteri álláspontokat,
továbbá a kormány döntését a szavazati arányokkal együtt.
A lengyel alkotmány 146. cikk (4) bekezdés l) pontja alapján
az „Alkotmány és a törvényben meghatározott elvek szerint és
mértékben a Minisztertanács különösen: […] l) meghatározza
saját szervezetét és munkarendjét. Ugyanezen bekezdés a)
pontja szerint a Minisztertanács biztosítja a törvények
végrehajtását. A Minisztertanácsról szóló 1996-ban
elfogadott törvény 22. cikke arra kötelezi a
Minisztertanácsot, hogy az ülései tárgyáról és az ott
elfogadott döntésekről tájékoztassa a közvéleményt. E
törvény keretei között értelmezendő a 2002-ben elfogadott
kormányügyrend, amelynek 37. § (1) bekezdése a
minisztertanácsi üléseket követően az ott készült
hangfelvétel alapján jegyzőkönyv készítését írja elő, amely
egyrészt az ülésen elhangzottakat, másrészt az ott
elfogadott valamennyi döntést rögzíti.
1.3. A vizsgált alkotmányok jelentős részében a kormányülés
kifejezés különböző szövegösszefüggésben jelenik meg, de
többségükben közös vonás, hogy az alkotmány csupán említi
azt. A litván alkotmány 95. cikk (1) bekezdése hangsúlyozza,
hogy a Litván Köztársaság Kormánya ülésein dönt az
allamigazgatás ügyeiben, és hogy az Állami Főszámvevő
jogosult részt venni ezeken az üléseken. A szlovák alkotmány
118. cikke a kormány határozatképességéről tartalmaz
rendelkezést, a holland alkotmány 45. cikk (3) bekezdése
pedig a következőképpen utal a kormányülésekre: „[a]
Minisztertanács megtárgyalja és meghatározza az általános
kormányzati politikát és gondoskodik ezen politika
egységéről”.
A magyar Alkotmány a cseh alkotmány 77. cikk (1)
bekezdésével és a lett alkotmány 60. cikkével megegyezően
csupán arról rendelkezik, hogy a Kormány üléseit a
miniszterelnök vezeti [37. § (1) bekezdés].
1.4. Attól függően, hogy az egyes alkotmányok milyen
részletesen rendezik a kormányülések dokumentálását, a
következő megállapítások tehetők. Ha az alkotmány a
kormányülés tényére történő utaláson túl az ott elhangzottak
rögzítéséről is rendelkezik, mint például a svéd és a finn
alkotmány, akkor ez az alkotmányos parancs behatárolja a
jogalkotónak a kormányülések szabályozását érintő
mozgásterét.
Az 1.2. pontban felsorolt esetekben az alkotmány
felhatalmazást ad a kormányügyrend megalkotására, ezért a
kormány köteles megalkotni a működésére vonatkozó
szabályokat. Ezeknek a szabályoknak összhangban kell lenniük
a magasabb szintű jogszabályokkal, mindenekelőtt az
alkotmány rendelkezéseivel. Így például a német szövetségi
kormány ügyrendje is a német alkotmány 5. cikk (1)
bekezdésében biztosított tájékozódáshoz való jog, és e jog
végrehajtására elfogadott információszabadságról szóló
törvény keretei között értelmezendő.
[Informationsfreiheitsgesetz (BGBI. I S. 2722)]
Az 1.3. pontban hivatkozott jogrendekben az alkotmány a
kormány működésével kapcsolatos szabályozás mellőzésével
engedi át a részletszabályok megalkotásának a jogát
törvényhozási tárgyak esetén a törvényhozás, – saját
működésére vonatkozóan – pedig a kormány számára.
Megállapítható, hogy ilyenkor a törvényhozás az alkotmány
egyéb, elsősorban az információszabadságot biztosító
rendelkezésének végrehajtására hoz törvényt a kormányzati
dokumentumok tartalmáról, nyilvánosságáról. A kormány
működéséről más tekintetben az adott kormány ügyrendje
határoz. [Lásd például Hollandiában (Dutch Government
Information Act; Wet openbaarheid van bestuur, Stb. 31-10-
1991, 703 és Rules of procedure of the Council of Ministers,
Reglement van orde van de ministerrad); és Szlovákiában (Act
on Freedom of Information, 211/2000 Z.z. Zákon zo 17. mája
2000 o slobodnom prístupe k informáciám a o zmene a doplnení
niektorých zákonov /zákon o slobode informácií/ és Rules of
procedure of the Slovak government, Rokovací poriadok vlády
Slovenskej republiky). Az Egyesült Királyságban a Freedom of
Information Act (2000, c.36) és emellett az Open Government
Code of Practice of Access to Government Information
rendelkezik a kabinetülések dokumentálásáról és e
dokumentumokhoz való hozzáférésről.]
A magyar Alkotmány ez utóbbi rendszerekhez hasonlóan
delegálja a szabályozást kizárólagos törvényhozási tárgyak
esetén az Országgyűlésre, a kormány működését érintő
részletszabályok vonatkozásában a kormányra.
2. Az Alkotmánybíróság áttekintette a rendszerváltozást
követő magyar kormányok üléseinek dokumentációjával
kapcsolatos rendelkezéseket és az azok alapján kialakult
joggyakorlatot.
Az 1990-es szabad parlamenti választásokat követően
hivatalba lépett kormány által kiadott ideiglenes ügyrend
alapján 1990 és 1992 közötti időszakban a kormányülésekről
szó szerinti jegyzőkönyv és összefoglaló készült. Az
összefoglalónak tartalmaznia kellett a jelen lévők névsorát,
az előterjesztések címét, a hozzászólók nevét, a szavazás
esetén ennek tényét és számszerű arányát, valamint a
döntést. 1006/1990. (VII. 17.) Korm. határozat 29–31. Az
ideiglenes ügyrendet hatályon kívül helyező 1025/1991. (VI.
25.) Korm. határozat változatlanul fenntartotta a szó
szerinti jegyzőkönyvezést és az összefoglalók készítésének
rendjét, a 1025/1992. (V. 5.) Korm. határozat viszont úgy
módosította az ügyrendet, hogy 1992. május 5-től csak
tartalmi összefoglaló készült a kormány üléseiről. A jelen
ügyben vizsgált Ügyrend visszaállította a szó szerinti
jegyzőkönyvezést úgy, hogy e célra hangfelvétel rögzítését
írta elő. 1995-1996-ban ilyen felvétel nem készült, mert az
Ügyrendet megváltoztató 1070/1995. (VII. 29.) Korm.
határozat kizárólag az összefoglaló készítésének a
kötelezettségét tartotta fenn, a kormányülésen
elhangzottakról való hangfelvétel-készítés kötelezettségét
hatályon kívül helyezte. Az 1035/1996. (IV. 24.) Korm.
határozat ismét kötelezővé tette a kormányülésen
elhangzottak hangfelvételre rögzítését. Az 1090/1998. (VII.
15.) Korm. határozat viszont úgy módosította az Ügyrendet,
hogy 1998. július 15-e és 2002. június 8-a között a
Miniszterelnöki Hivatalnak sem hangfelvételt, sem szó
szerinti jegyzőkönyvet nem kellett készítenie a kormány
üléseiről, és a tanácskozáson elhangzó hozzászólások
tartalmi összefoglalását sem kellett, hogy tartalmazza az
összefoglaló. Az Ügyrend legutóbbi módosítása
eredményeképpen, 2002. júniusától a kormány üléseiről
összefoglaló és az ülés szó szerinti jegyzőkönyvéül szolgáló
hangfelvétel készül. Az összefoglalók eredeti példányait és
a hangfelvételeket a Miniszterelnöki Hivatal őrzi, nem
selejtezhetők, és a kezelésükre a köziratokról, a
közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló
1995. évi LXVI. törvény és a Titoktv. rendelkezései
alkalmazandók.
A fentiekből jól látható, hogy az elmúlt több, mint másfél
évtized során a kormányok saját belátásuk szerint,
rendszeresen módosították az üléseken elhangzottak
rögzítésére és a kormányülések iratainak kezelésére
vonatkozó szabályokat. Ezek a változtatások esetlegesek
voltak, ezért az ülések dokumentálására vonatkozó,
következetesen érvényesülő gyakorlat nem alakult ki.
3.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
(a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése szerint, ha az
Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára
azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi
felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta
is ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást
elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja
feladatának teljesítésére. A jogalkotói mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenesség az Alkotmányból akkor
vezethető le közvetlenül – az erre irányuló, konkrét
jogszabályi felhatalmazáson alapuló jogalkotói kötelezettség
nélkül is – ha valamely alkotmányos alapjog érvényesülése
vagy biztosítása ezt feltétlenül, kényszerítően megköveteli.
29/1999. (X. 6.) AB határozat, ABH 1999, 294, 299.
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének első fordulata alapján a
Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre
vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Az alapjogokkal
való összefüggés ugyanakkor nem minden esetben követel
törvényi szintű szabályozást, de „valamely alapjog
tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak
megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell
továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is”.
Először 64/1991. (XII. 17.) AB határozat; ABH 1991, 297,
300.
A kormányülések dokumentáltsága (még inkább annak hiánya)
több alapjogot érint. Az indítványozók ezek közül az
Alkotmány 61. § (1) bekezdését nevesítik. Az Alkotmány 61. §
(1) bekezdése alapján mindenkinek joga van arra, hogy a
közérdekű adatokat megismerje és terjessze. A közérdekű
adatokhoz való szabad hozzáférés teszi lehetővé az állam
polgárai számára a választott népképviseleti testületek, a
végrehajtó hatalom, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás
működése jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését. A
nyilvánosság a közhatalom demokratikus működésének próbája.
A közérdekű információk megismerhetősége garantálja a
közügyek intézésének áttekinthetőségét. A közügyek
bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra, az ügyek
intézésére gyakorolt ellenőrzés és befolyás azonban csak
akkor lehet hatékony, ha az illetékes szervek felfedik a
szükséges információkat. 32/1992. (V. 29.) AB határozat, ABH
1992, 182, 183-184.
Az Alkotmánybíróság a korábbi határozataiban foglaltakat
fenntartva jelen döntésben azt hangsúlyozza, hogy a
közhatalmat gyakorló intézmények mellett az állami
költségvetésből részesülő más intézmények is kötelesek
működésüket kellőképpen dokumentálni: a közfeladat
ellátásával kapcsolatos tevékenységüket érintő információkat
mindenekelőtt le kell jegyezniük, azaz rögzíteniük kell a
közérdekű adatokat.
A magyar alkotmányos rendszerben a kormány egyrészt
politikai, kormányzati szerepet tölt be, másrészt a
közigazgatás központi szerve. Ülésein – mindkét funkciójából
adódóan – az ország életét nagyban befolyásoló közhatalmi,
politikai döntések születnek. Egy demokratikus jogállamban a
polgároknak joguk van arra, hogy az életükre alapvetően
kiható döntéseket, az azokat alátámasztó indokokat és a
döntéshozatalban résztvevők szakmai álláspontjait (esetleges
ellenvéleményeiket) – akár késleltetetten is – megismerjék.
A kormányüléseken elhangzottak lejegyzéséről való döntés
ezért egyszersmind a közérdekű információk rögzítéséről
szóló döntés és a későbbi kutathatóság előfeltétele.
Az Alkotmány 37. § (1) bekezdésének első fordulata szerint a
miniszterelnök vezeti a kormány üléseit. Ezen kívül az
Alkotmány nem nevesíti a kormányüléseket. Az Alkotmány 35. §
(2) bekezdése és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény
(a továbbiakban: Jat.) 46. § (1) bekezdése alapján a
határozati formában elfogadott Ügyrend V. fejezete
rendelkezik arról, hogy a kormány az üléseiről milyen típusú
információkat köteles rögzíteni. Az Ügyrend 83. pontja
összefoglaló készítését és a szó szerinti jegyzőkönyv
alapjául szolgáló hangfelvétel rögzítését követeli meg. A
84. pont alapján a kormány üléséről szóló összefoglaló a
jelenlevők névsorát, az előterjesztések címét, a hozzászólók
nevét, szavazás esetén ennek tényét és számszerű arányát, a
koalíciós egyetértési jogot gyakorló kormánytag esetleges
ellenvéleményére való utalást, valamint a döntést
tartalmazza. Jelenleg a kormány határoz tehát arról, hogy
milyen mélységben rendeli el a kormányüléseken megjelenő
álláspontok rögzítését.
A Jat. 46. § (1) bekezdése alapján elfogadott kormány
határozat az állami irányítás egyéb jogi eszköze, vagyis
olyan nem jogszabályi jogforrás, amely nem közvetlenül a
jogalanyokat, hanem kizárólag az adott szervezetet, jelen
esetben a kormányt kötelező rendelkezést tartalmaz. A
kormány határozatát – az Alkotmány keretein belül – bármikor
módosíthatja. Abban az esetben, ha a kormány az üléseiről
szóló összefoglaló kötelező tartalmi kellékeit és/vagy az
ülésen elhangzottakat rögzítő hangfelvételre vonatkozó
szabályokat úgy állapítja meg, hogy az nem tesz eleget az
Alkotmány 61. § (1) bekezdésének, a kormány határozat
utólagos alkotmányossági vizsgálata keretében teremthető meg
az összhang az Alkotmánnyal. Egy ilyen utólagos vizsgálat
azonban nem alkalmas arra, hogy a kormányülések rögzítésének
elmaradását követően a tanácskozáson elhangzottak tartalmát
rekonstruálja. Hiányos vagy más módon elégtelen szabályozás
esetén nem történik meg a kormányülések megfelelő
dokumentálása, ami pedig utólag nem orvosolható jogsérelmet
okoz.
Az a lehetőség, hogy a kormány rövidebb-hosszabb ideig nem
rögzíti a közérdekű információkat, ellehetetlenítve ezzel az
információszabadságot, közvetlenül és jelentősen korlátozza
az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított közérdekű
adatok megismerésének jogát. Következésképpen, a kormány
tanácskozásáról készült összefoglalók, jegyzőkönyvek
tartalmára, valamint az ülésen készült hangfelvétel
kezelésére vonatkozó szabályok az Alkotmány 8. § (2)
bekezdéséből következően törvényhozási tárgyak. A
kormányülések dokumentálásáról ezért nem dönthet a kormány,
az Országgyűlésnek törvényben kell megállapítania azokat a
szabályokat, amelyek alapján a kormány jegyzőkönyvet, de
legalábbis tartalmi összefoglalót készít az ülésein
elhangzottakról.
3.2. A kormányülésekre vonatkozó dokumentálási kötelezettség
az Alkotmány 8. § (2) bekezdése és a 61. § (1) bekezdése
mellett következik az Alkotmány 2. § (1) és a 39. § (1) és
(2) bekezdéseiből is. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében
megfogalmazott jogállamiság követelménye alapján „csak az
eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan a
jogintézmények”. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992,
59, 65.] Vagyis csak az Alkotmány és az alkotmányos
jogszabályoknak megfelelő, formalizált szabályok szerinti
közhatalmi döntéshozatal felel meg az Alkotmány 2. § (1)
bekezdésének. A végrehajtó hatalmat gyakorló kormány
felelősséggel tartozik azért, hogy a köz érdekében végzett
tevékenysége, a döntéshozatal folyamata és a meghozott
döntések megfelelnek e követelménynek. Ez a felelősség a
parlamentáris kormányformából következően elsősorban az
Országgyűléssel szemben jelenik meg. A testületi
felelősséget nevesíti az Alkotmány 39. § (1) bekezdése, az
egyes kormánytagok felelősségét pedig az Alkotmány 39. § (2)
bekezdése.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az Országgyűlés
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő
azzal, hogy nem szabályozta törvényben a kormányülések
tartalmi dokumentálásának rendjét. Az Alkotmánybíróság
felhívja az Országgyűlést, hogy 2006. december 31-ig
törvényben tegye kötelezővé a kormány számára, hogy
megfelelő módon rögzítse az ülésein elhangzottakat.
Mindez nem érinti a kormány ügyrendalkotási autonómiáját,
azaz a saját működésére vonatkozó részletszabályok
kidolgozásának lehetőségét. Jelen határozat kifejezetten a
kormány döntési folyamatának a lényegét érintő
dokumentálással kapcsolatban állapít meg törvényalkotási
kötelezettséget.
IV.
1. Az Alkotmánybíróság a következőkben az államtitokköri
jegyzék 13. pontja második fordulatának alkotmányosságát
vizsgálta, amely alapján törvényes eljárás keretében
államtitokká minősíthető a kormány és az ügyrendje alapján
létrehozott testületek üléseiről készült összefoglaló,
emlékeztető vagy jegyzőkönyv.
Az egyik indítvány szerint e rendelkezés sérti a közérdekű
adatok megismerhetőségéhez és terjesztéséhez való alapvető
jogot. Az indítványozók úgy vélik, a szabály diszkrecionális
jogkörbe utalja a kormány és az ügyrendje alapján
létrehozott testületek üléseiről készült összefoglalók,
emlékeztetők és jegyzőkönyvek titkosítását, amikor az
üléseken elhangzó információ tartalmára való tekintet nélkül
teszi lehetővé a titkosítást.
A kérelmezők azt követően fordultak az Alkotmánybírósághoz,
hogy az Országgyűlés az 1999. évi CXIII. törvénnyel a
Titoktv. 3. § (1) bekezdését kiegészítette a „továbbá a
Kormány és az ügyrendje által létrehozott testület
zavartalan működéséhez fűződő érdekeit” szövegrésszel, az
államtitokköri jegyzék 13. pontját pedig úgy módosította,
hogy államtitokká minősíthető legyen a kormány és az
ügyrendje alapján létrejött testületek üléseiről készült
összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv. E
törvénymódosítást megelőzően a 13. pont alapján a kormány és
az ügyrend alapján létrehozott testületek működése során
keletkező azok az adatok voltak államtitokká minősíthetők,
amelyek az államtitokköri jegyzék valamely pontja alá
tartoztak.
A 2003. évi LIII. törvény hatályon kívül helyezte az 1999.
évi CXIII. törvény által a Titoktv. 3. § (1) bekezdésébe
beiktatott szövegrészt, az államtitok fogalmában
meghatározott védendő értékek sorából kikerült „a Kormány és
az ügyrendje alapján létrehozott testület zavartalan
működéséhez fűződő” érdek, azt ma már szolgálati titokként
védi a Titoktv. Az államtitokköri jegyzék 13. pontját
azonban a törvénymódosítás változatlanul hagyta.
2. Alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmánybíróság arra
a kérdésre kereste a választ: összeegyeztethető-e az
Alkotmány 61. § (1) bekezdésével, hogy az államtitokköri
jegyzék 13. pontjának második fordulata lehetővé teszi a
kormány és az ügyrendje alapján létrejött testületek
üléseiről készült összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv
államtitokká minősítését, és ezzel azok legfeljebb ötven
évre történő titkosítását.
2.1. A közügyek intézésének áttekinthetőségét és
ellenőrizhetőségét a közérdekű információk megismerhetősége
garantálja. A közérdekű információk birtokában lehetünk
képesek a közhatalom, ezen belül a végrehajtó hatalom
működésének jogszerűségét és hatékonyságát megfelelő módon
ellenőrizni. A végrehajtó hatalom számára az Alkotmány 35. §-
ában biztosított hatáskörök teljességét a kormány
gyakorolja. Különösen fontos tehát a közérdekű adatok
megismeréséhez való alapvető emberi jog érvényesülése a
kormányzati munka felülvizsgálatában. Nem képzelhető el a
közügyekről folyó érdemi vita a kormány kezelésében lévő
releváns közérdekű információk ismerete nélkül.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése is szorgalmazza a
kormányzati dokumentumok lehető legnagyobb mértékű
nyilvánosságát, pontosabban azt, hogy „néhány
elkerülhetetlen kivételtől eltekintve, az állampolgárok
megismerhessék a kormányzati dokumentumokat” különös
tekintettel arra, hogy „a parlamenti demokrácia csak akkor
működhet megfelelőképpen, ha az állampolgárok és választott
képviselőik teljes körűen informáltak” [az Európa Tanács
Parlamenti Közgyűlésének 854 (1979) ajánlása]. Az ajánlás
indokolásában a következőképpen fogalmaz a Közgyűlés: „Csak
egy informált társadalom lehet demokratikus társadalom.
Ebből következik, hogy egy demokratikus társadalomban a
kormány politikáját és annak megvalósítása módját érintő
informáltság nemcsak egyéni jog, hanem a kormánynak is
kötelessége a közvélemény tájékoztatása”. A Miniszteri
Bizottság hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló
(2002) 2. számú ajánlása annak érdekében, hogy a közvélemény
tájékozott módon vehessen részt a közügyek megvitatásában,
hogy a korrupció kockázata csökkenjen és hogy erősödjön a
kormányzati intézményekbe vetett bizalom, egy minimum
követelményszintet megjelenítő listát tett közzé. Ez alapján
fő szabály szerint kérésre bárki hozzáférhet a hatóságok
birtokában lévő hivatalos dokumentumokhoz, mely alól
bizonyos esetekben kivétel tehető. A kivételeket azonban
jogszabálynak kell megállapítania. A nyilvánosságot
korlátozó indoknak emellett szükségesnek kell lennie egy
demokratikus társadalomban és a korlátozás mértékének
arányban kell állnia az ajánlásban felsorolt védendő
érdekekkel. Az ajánlás IV.1.x. pontja alapján ilyen védendő
érdek a hatóságok vagy a hatóságok egymás közötti bizalmas
tanácskozása a döntések előkészítése során. Az Európa Tanács
tagállamaiban az aktanyilvánosság követelménye ezért nem
vonatkozik a belső használatra szánt munkaanyagokra,
emlékeztetőkre, tervezetekre, javaslatokra. [Lásd erről
34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 175, 190-191.;
655/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 604, 607.]
2.2. A választott testületek és azok bizottságainak
üléseivel ellentétben a kormányülés a hatályos magyar
szabályok szerint nem nyilvános. Ennek egyrészt az a célja,
hogy a kormány tagjai szabadon és részletekbe menően
vitázhassanak az egyes előterjesztésekről és az ülésen
felmerülő politikai, gazdasági, társadalmi kérdésekről. A
kormány üléseit a miniszterelnök vezeti [Alkotmány 37. § (1)
bekezdés], és a miniszterelnökön keresztül érvényesül a
kormány Országgyűléssel szembeni felelőssége [Alkotmány
39/A. §]. A kormány hatásköreit a miniszterelnök vezetésével
testületként gyakorolja. A kormány politikájának
egységességét kérdőjelezné meg, ha az ülések és az ott
elhangzó ellentétes vélemények folyamatosan és kivétel
nélkül nyilvánosságot kapnának.
Emellett, az ország életét befolyásoló fontos politikai és
gazdasági döntések későbbi végrehajtását gyakran
lehetetlenné tenné, ha a kormányülésen megtárgyalandó
tervezett lépések a döntéshozatal előtt nyilvánosságot
kapnának. Annak is lehet méltányolható indoka, ha a kormány
egy korábbi ülésén elfogadott döntés nyilvánosságra
hozatalát későbbi időpontra halasztja, elkerülendő, hogy a
tervezett intézkedések bevezetése előtt meghiúsuljon a
kormányzati politika végrehajtása.
Végül, a nyilvánosságnak a kormányülésről való kizárása
elősegítheti, hogy az ülésen elhangzó felszólalások ne
váljanak kortesbeszéddé, azaz ne a választópolgárok számára
közvetítsenek politikai üzeneteket.
2.3. A zárt üléseken a kormányzati döntéshozatal
folyamatáról dokumentáció készül. Az ilyen dokumentáció
(összefoglaló, emlékeztető, jegyzőkönyv) különféle adatokat
tartalmaz. Van közte olyan közérdekű adat, amely esetében az
átmeneti nyilvánosságkorlátozás sem elfogadható, (ilyen
például – tipikus esetben – az ülés napirendje, a
döntéshozatalban résztvevők neve, a meghozott döntések,
stb.). Ezek egy részének elektronikus úton való
közzétételére az elektronikus információszabadságról szóló
2005. évi XC. törvény és az ahhoz kapcsolódó, általános
közzétételi listát tartalmazó melléklet kötelez. A melléklet
II. 8. pontja alapján a közfeladatot ellátó szerv (a
változásokat követően azonnal) köteles az interneten
közzétenni a testületi szerv döntései előkészítésének
rendjét, az állampolgári közreműködés (véleményezés) módját,
eljárási szabályait, a testületi szerv üléseinek helyét,
idejét, továbbá nyilvánosságát, döntéseit, ülésének
jegyzőkönyveit, illetve összefoglalóit, valamint a testületi
szerv szavazásának adatait, ha ezt jogszabály nem
korlátozza.
[Jelenleg a kormány – többek között – a www.meh.hu honlapon
keresztül tájékoztatja a közvéleményt az ülésein
elhangzottakról. Itt teszi közé a Miniszterelnöki Hivatal a
kormányülések időpontját, a résztvevők listáját és a kormány
döntéseit. Emellett, a kormányüléseket követő
sajtótájékoztatók írásos anyaga érhető el a honlapon.]
Emellett, a személyes adatok védelméről és a közérdekű
adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a
továbbiakban: Avtv.) 20. § (1) bekezdése alapján bárki
benyújthatja a közérdekű adat megismerésére vonatkozó
igényét. Az igény teljesítésének megtagadásáról, annak
indokaival együtt, nyolc napon belül értesíteni kell az
igénylőt. Ezt követően az igénylő a bírósághoz fordulhat. A
bíróság előtt a megtagadás jogszerűségét és
megalapozottságát az adatot kezelő szerv köteles bizonyítani
[Avtv. 20. § (6) bekezdés, 21. § (1), (2) bekezdések].
2.4. A kormányülésen elhangzottakat rögzítő dokumentumok
(összefoglalók, emlékeztetők, jegyzőkönyvek) tartalmazhatnak
olyan információt, amelynek titkosítása alkotmányosan nem
kifogásolható. Jogrendszerünk ma több lehetőséget biztosít
arra, hogy a kormányülést rögzítő iratokba foglalt közérdekű
adatok egy része a stabil kormányzás érdekében ne legyen
azonnal megismerhető.
Az Avtv. 19/A. § (1) bekezdése alapján a döntés
meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy
rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat a
keletkezésétől számított tíz évig nem nyilvános. Az Avtv.
alapján azonban a döntés előkészítése során keletkezett
és/vagy a döntést megalapozó adat megismerését a kezelő
szerv vezetője engedélyezheti. Az igény abban az esetben
utasítható el, ha az adat megismerése a szerv törvényes
működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen
külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot
keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során
történő szabad kifejtését veszélyeztetné [Avtv. 19/A. § (1)-
(3) bekezdések].
A Titoktv. 4. § (1) bekezdése alapján – többek között – a
Kormány ügyrendje szerint működő testület vezetője
szolgálati titokká minősítheti azt a szolgálati titokkörbe
tartozó adatot, amelynek az érvényességi idő lejárta előtti
nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése és
felhasználása, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé
tétele, továbbá az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné
tétele sérti vagy veszélyezteti az állami vagy közfeladatot
ellátó szerv működésének rendjét, akadályozza a feladat- és
hatáskörének illetéktelen befolyástól mentes gyakorlását, és
ezáltal közvetve a Magyar Köztársaság törvényben
meghatározott érdekeit hátrányosan érinti. A szolgálati
titok érvényességi ideje az adat minősítésétől számított
legfeljebb húsz év lehet. A kormány zavartalan működése
érdekében tehát szolgálati titokká minősíthetőek azok az
egyébként közérdekű adatok, amelyek nem érintenek a Titoktv.
3. § (1) bekezdésében szereplő, államtitokként védendő
érdeket (honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési,
bűnmegelőzési, központi pénzügyi, külügyi vagy nemzetközi
kapcsolatokkal összefüggő, továbbá igazságszolgáltatási
érdeket). Amennyiben ezen érdekek védelme érdekében
szükséges, a Titoktv. 3. § (1) bekezdése és az
államtitokköri jegyzék 13. pontja alapján minősíthetőek
államtitokká az összefoglalóban, emlékeztetőben,
jegyzőkönyvben foglalt adatok.
2.5. Bizonyos tárgyak államtitokkörbe való felvétele
mindenképpen az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított
közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog közvetlen és
jelentős korlátozását jelenti.
Az állam abban az esetben korlátozhatja az alapjogokat, ha a
legitim cél védelme más módon nem érhető el. „Az alapjog
korlátozásának alkotmányosságához tehát szükséges, hogy a
korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek: az
elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott
alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással.
A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél
elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni.”
(Összefoglalóan: 879/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 401.)
Jelen ügyben is a korlátozó szabályozásnak a cél elérésére
való alkalmassága, továbbá szükségessége és arányossága
vizsgálandó. A „közérdekű adatok nyilvánosságának
korlátozása csak akkor alkotmányos, ha az nem csupán
formális szempontokon nyugszik, hanem a korlátozással
szemben tartalmi követelmények is érvényesülnek, s a
korlátozás addig marad fenn, amíg azt a tartalmi
követelmények indokolják”. [12/2004. (IV. 7.) AB határozat,
ABH 2004, 217, 226.] Tartalmi követelmény, hogy az
információszabadság korlátozásának kényszerítő oka legyen,
és a korlátozás mértéke az elérendő céllal arányban álljon.
Jelen ügyben az alapjog-korlátozás – törvényben
meghatározott – legitim indoka az, hogy a kormányülésekről
készült dokumentumoknak a honvédelmi, nemzetbiztonsági,
bűnüldözési, bűnmegelőzési, központi pénzügyi, külügyi,
nemzetközi kapcsolatokkal összefüggő és az
igazságszolgáltatási érdeket közvetlenül sértő vagy
veszélyeztető adatai csak késleltetetten, egy bizonyos idő
elteltével legyenek megismerhetők.
A 2003. évi LIII. törvény hatályba lépésével a Titoktv. 3. §
(1) bekezdésében az államtitok fogalmában meghatározott
védendő értékek sorából kikerült „a Kormány és az ügyrendje
alapján létrehozott testület zavartalan működéséhez fűződő”
érdek. Ez azt jelenti, hogy jelenleg a Titoktv. 3. § (1)
bekezdése és az államtitokköri jegyzék 13. pont második
fordulata alapján akkor minősíthető államtitokká a kormány
és az ügyrendje alapján létrehozott testület üléséről
készült összefoglalóban, emlékeztetőben, vagy jegyzőkönyvben
foglalt adat, ha arról törvényes minősítési eljárás
keretében a minősítő megállapította: nyilvánosságra hozatala
vagy illetéktelen személy tudomására hozatala közvetlenül
sérti vagy veszélyezteti az imént felsorolt, államtitokként
védendő érdekeket.
Az államtitokköri jegyzék 13. pontjának második fordulata
alapján nem a kormányülésekről szóló összefoglalók,
emlékeztetők, jegyzőkönyvek egésze titkosítható tehát, hanem
csak azok az adatok, amelyek esetében teljesül a Titoktv. 3.
§-ában foglalt valamennyi feltétel. Ilyen körülmények között
az államtitokköri jegyzék 13. pontjának vizsgált része nem
tekinthető a közérdekű adatok megismeréséhez való jog
szükségtelen korlátozásának.
Valamely adat államtitokká minősítésének jogszerűségét az
adatvédelmi biztos vizsgálhatja. Ha az adat minősítését
indokolatlannak tartja, a minősítőt annak megváltoztatására
vagy a minősítés megszüntetésére szólítja fel. A felszólítás
megalapozatlanságának megállapítása iránt a minősítő
bírósághoz fordulhat [Avtv. 26. § (5) bekezdés].
Emellett, a IV. 2.3. pontban kifejtettek szerint bárki
kérheti a kormánytól a közérdekű adatok megismerhetővé
tételét. Ha a kormány az igényt azon az alapon tagadja meg,
hogy a kért adat államtitok, és ezért az igénylő által meg
nem ismerhető, akkor a bíróság előtt a kormány köteles
bizonyítani érveinek jogszerűségét és megalapozottságát.
Az adatvédelmi biztos felszólítása alapján indult és a
közérdekű adatot igénylő által indított perben is a bíróság
jogosult dönteni abban a kérdésben, hogy a kérdéses adat
minősítése az Alkotmánynak és az alkotmányos jogszabályoknak
megfelelően történt-e. Egyes közérdekű adatok államtitokká
minősítésének indokoltságát az Alkotmánybíróság nem
vizsgálhatja, az ugyanis az Avtv. 21. § és 26. §-ai alapján
a bíróság feladata. Az államtitokká minősítés tartalmi
indokoltsága törvényi követelmény, ezért annak
felülvizsgálata során a bíróság is tartalmi kontrollt végez.
[A szolgálati titokkal kapcsolatban lásd 12/2004. (IV. 7.)
AB határozat, ABH 2004, 217, 224.]
Minthogy az Avtv. több garanciát tartalmaz a kormányülésről
készült összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv
jogszerűtlen államtitokká minősítésének elkerülésére, az
államtitokköri jegyzék 13. pont második fordulata nem
korlátozza aránytalan módon az Alkotmány 61. § (1)
bekezdését. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az
államtitokköri jegyzék 13. pontja „valamint az e testületek
üléseiről készült összefoglaló, emlékeztető vagy
jegyzőkönyv” szövegrésze alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt
elutasította.
V.
Az indítvány benyújtását követően, az államtitokról és a
szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, valamint
azzal összefüggésben más törvények módosításáról szóló 2003.
évi LIII. törvény 2. §-a módosította a Titoktv. 3. § (1)
bekezdését, és az indítványozó által kifogásolt, „továbbá a
Kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testület
zavartalan működéséhez fűződő” szövegrész 2003. július 19.
óta nem része a jogszabályszövegnek. Az indítványozó által
sérelmezett jogszabályi szövegrész hatályon kívül helyezése
miatt az Alkotmánybíróság a Titoktv. 3. § (1) bekezdés
„továbbá a Kormány és az ügyrendje által létrehozott
testület zavartalan működéséhez fűződő érdekeit”
szövegrészének alkotmányossági felülvizsgálatára indult
alkotmánybírósági eljárást megszüntette. [Az
Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak
közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe
foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § a) pont (ABH
2003, 2065.)]
Az Alkotmánybíróság a rendelkező rész 1. pontjára
tekintettel rendelte el a határozat Magyar Közlönyben való
közzétételét.
Dr. Bihari Mihály
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter
alkotmánybíró
. |