A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló
indítványok alapján meghozta a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a képzőművészet,
az iparművészet, a fotóművészet és az ipari tervezőművészet
egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 83/1982. (XII. 29.)
MT rendelet 2. § (1) , (2) , (3) , (4) és (5) bekezdése,
továbbá a végrehajtására kiadott 16/1982. (XII. 29.) MM
rendelet 4-10. §-a alkotmányellenes, ezért ezeket a
rendelkezéseket megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság a 83/1982. (XII. 29.) MT rendelet
6. § (2) bekezdés e ) pontja, valamint a 16/1982. (XII. 29.)
MM rendelet 1-2. §-a alkotmányellenességének megállapítására
és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar
Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványok a
képzőművészet, az iparművészet, a fotóművészet és az ipari
tervezőművészet egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló
83/1982. (XII. 29.) MT rendelet ( a továbbiakban : MTr. )
2. § (1) , (2) , (3) és (4) bekezdése, továbbá 6. § (2)
bekezdés e ) pontja, valamint az MTr. végrehajtására kiadott
16/1982. ( XII. 29. ) MM rendelet ( a továbbiakban : MMr.)
1. §, 2. §, 4. § (1) bekezdése, 5-9. § és 10. § (1)
bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését kezdeményezték. Az MTr. és az MMr. támadott
előírásai tartalmi összefüggéseire tekintettel az
Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette és azonos eljárásban
bírálta el.
1. Az egyik indítvány azért támadta az MTr. 2. § (1)
bekezdését, mivel e rendelkezés alapján a gazdálkodó, a
társadalmi és a jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezetek művészeti alkotást csak művészeti szempontból
történt elbírálás után szerezhetnek be, használhatnak fel és
hozhatnak forgalomba. Az indítványozó álláspontja szerint ez
az előírás sérti a művészeti életnek az Alkotmány 70/G. §
(1) bekezdésében védett szabadságát és ellentétes a szerzői
jogról szóló 1969. évi III. törvény ( a továbbiakban :
Szjt. ) 8. § (1) bekezdésével. Az indítványozó
elfogadhatatlannak tartotta, hogy az MMr. szabályozása olyan
szervezetekre is kiterjed, amelyeknek az alkotómunka
ösztönzése és a művek bemutatása a célja.
Az MTr. 2. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakat azért
kifogásolta az indítványozó, mivel ezek az előírások az
Szjt. 1. § (1) bekezdésével ellentétesen korlátozzák a
művészetek mecénásait. Úgy vélekedett, hogy az Alkotmány 61.
§ (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánításhoz
való jogot sérti, ha olyan személyek bírálják el a
műalkotásokat, akiknek szakértői jogosítványait a mindenkori
Művelődési és Közoktatási Minisztérium ( a továbbiakban :
MKM ) állítja ki. Alkotmánysértőnek tekintette, hogy az MTr.
2. § (3) és (4) bekezdése alapján a MKM közvetlen irányítása
alatt álló Képző- és Iparművészeti Lektorátus ( a
továbbiakban : Lektorátus ) működése következtében "bármely
szervezet csak államilag támogatott vagy tűrt szerzők
mecénása lehet".
Az MTr. 6. § (2) bekezdés e ) pontja az indítványozó
megítélése szerint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI.
törvény ( a továbbiakban : Jat. ) 18. § (3) bekezdését
sérti, mivel lehetővé teszi, hogy a Lektorátus felülbírálja
a MKM által jóváhagyott szakértői jegyzékbe felvett
szakértők véleményét.
2. A másik indítvány az MMr. -ben foglalt szabályozást
az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény ( a
továbbiakban : Etv. ) rendelkezéseire hivatkozással
általánosságban is kifogásolta. Álláspontja szerint az MMr.
1. §-a az MTr. 1. §-ába ütközik, mivel előírja, hogy a
művészeti alkotás bírálati jegyzőkönyvét meg kell küldeni a
Lektorátusnak. Az ilyen tartalmú szabályozást az Alkotmány
63. § (1) bekezdésében, valamint a 70/G. § (2) bekezdésében
foglaltakkal ellentétesnek tekintette. Rámutatott arra is,
hogy az MMr. 1. §-a nem zárja ki "a rossz emlékű három T"
alkalmazását.
Az indítványozó az MMr. 2. §-át, 4. § (2) bekezdését és
5. §-át okafogyottnak tartotta, a 4. § (1) bekezdését, a 6.
§ (1) és (2) bekezdését és a 10. § (1) bekezdését illetően
pedig az Etv. sérelmére hivatkozott, a 8. §-t az Alkotmány
63. § (1) bekezdésébe ütközőnek vélte, a 9. § esetében pedig
a Jat. megsértésére is utalt.
II.
1. Az Alkotmánybíróság e határozatában elsősorban azt
vizsgálta, hogy a művészeti alkotások elidegenítés előtti
bírálata sérti-e a véleménynyilvánítás, illetve a művészeti
élet szabadságához való jogot. Az Alkotmány 61. § (1)
bekezdés első fordulata szerint "a Magyar Köztársaságban
mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra". Az
Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel a 30/1992. (V. 26.) AB
határozatban fejtette ki, hogy "a véleménynyilvánítás
szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos
alapjogok között, tulajdonképpen 'anyajoga' többféle
szabadságjognak, az ún. 'kommunikációs' alapjogoknak".
Ugyancsak ez a határozat mutatott rá arra, hogy "tágabb
értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik a
művészi, irodalmi alkotás szabadsága és a művészeti alkotás
terjesztésének szabadsága, a tudományos alkotás szabadsága
és a tudományos ismeretek tanításának a szabadsága". ( ABH
1992. 170, 171. ) Az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése külön
is rendelkezik a művészeti élet szabadságáról a
következőképpen : "A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja
és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a
tanszabadságot és a tanítás szabadságát. "
Az Szjt. 8. § (1) bekezdése szerint "a szerző határoz
afelől, hogy műve nyilvánosságra hozható-e". ( Az Szjt. 4.
§ (1) bekezdése alapján a szerző a mű alkotója. ) Az Szjt.
végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 1. §
(1) bekezdése az Szjt. védelme alá tartozó alkotások körében
művészeti alkotásnak tekinti a rajz, festés, szobrászat,
metszés, kő- stb. nyomás útján előállított alkotásokat és
azok terveit, az iparművészeti alkotásokat és azok terveit,
a jelmez- és díszletterveket, az ipari tervezőművészeti
alkotások terveit és a művészi fényképeket".
Az MTr. 1. §-a azt írja elő, hogy az Szjt. hatálya alá
tartozó "képzőművészeti, iparművészeti, fotóművészeti és
ipari tervezőművészeti alkotás ( a továbbiakban : művészeti
alkotás ) szerzője saját művészeti alkotását szabadon
értékesítheti".
Az MTr. 2. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza.
" (1) A gazdálkodó szervezetek [ Ptk. 685. § c ) pontja ] ,
valamint az állami költségvetési szervek, a társadalmi
szervezetek és az egyesületek, továbbá a jogi személyiséggel
nem rendelkező szervezetek ( a továbbiakban : gazdálkodó
szervezet ) - a múzeumok és a Művelődési és Közoktatási
Minisztérium kivételével - művészeti alkotást csak művészeti
szempontból történt elbírálás után szerezhetnek be,
használhatnak fel és hozhatnak forgalomba.
(2) Ha a beszerzés, a felhasználás és a forgalomba
hozatal a gazdálkodó szervezet tevékenységi, illetőleg
feladatkörében történik, a művészeti bírálathoz a Művelődési
és Közoktatási Minisztérium által jóváhagyott szakértői
névjegyzékbe felvett szakértők közreműködését kell igénybe
venni. A bírálatra felkérhető a Képző- és Iparművészeti
Lektorátus is. A gazdálkodó szervezet a beszerzésről,
felhasználásról, illetőleg a forgalomba hozatalról a
szakértői vélemény alapján dönt.
(3) Ha a beszerzés, a felhasználás a gazdálkodó
szervezetnek nem a tevékenységi, illetőleg feladatkörében
történik, a bírálatra a Lektorátus jogosult.
(4) A gazdálkodó szervezet mentesül az (1) - (3)
bekezdés szerinti bírálati kötelezettség alól, ha olyan
gazdálkodó szervezettől szerzi be a művészeti alkotást,
amely azt a (2) bekezdés szerint már elbíráltatta.
(5) A gazdálkodó szervezet tevékenységi, illetőleg
feladatkörébe tartozó, a termelési folyamat részeként
megvalósuló, munkaköri kötelezettség alapján létrehozott
ipari tervezőművészeti alkotást nem kell elbíráltatni. "
Az MTr. 5. §-a alapján "a bírálat a művészeti alkotás
művészi értékének, felhasználásra alkalmasságának, továbbá a
szerzői díj mértékének véleményezésére terjed ki".
Az előbbiekben idézett rendelkezésekből kitűnik, hogy
az MTr. a művészeti alkotások nyilvánosságát,
megismerhetőségét érintő rendelkezést állapít meg, amikor a
2. § (1) bekezdésében megjelölt szervek és szervezetek
számára a művészeti alkotások beszerzését, felhasználását és
forgalomba hozatalát művészeti szempontból történő
elbíráláshoz köti.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a művészeti
élet szabadsága mint alapvető jog a művészeti alkotómunka
szabadságát, a művész bármely meg nem engedett korlátozástól
mentes önkifejezését, valamint a művészeti alkotások
nyilvánosság elé tárásának, illetve bemutatásának,
terjesztésének szabadságát is jelenti. Az Emberi Jogok
Európai Bírósága is utalt arra, hogy "a művészi kifejezés
szabadsága nemcsak a műalkotások megteremtésére vonatkozik,
hanem azok terjesztésére is, akár kiállításokon keresztül".
( Müller, Judgment of 24 Mai 1988, Series A no. 133, para
27. )
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint "az alapvető
jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény
állapíthatja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban
nem korlátozhatja".
A művészet sajátosságaiból fakad, hogy a művészeti
alkotást szerzője rendszerint a nyilvánosságnak ( a
közönségnek ) szánja. Minden olyan előírás tehát, amely a
művészeti alkotások megismerhetőségét korlátozza,
veszélyezteti a művészeti élet szabadságát. A vázoltak
alapján a művészeti élet szabadságához való jog lényeges
tartalmát a művészeti alkotómunka minden hatalmi jellegű
befolyástól mentes gyakorlása és a művészi alkotásban
megjelenő vélemény szabad kinyilvánítása, tehát a
műalkotások nyilvánosságra hozásához való jog jelenti. Az
MTr. azáltal, hogy a művészeti alkotások művészeti
értékének, a beszerző által tervezett felhasználásra való
alkalmasságának, avagy a szerzői díj mértékének
véleményeztetését írja elő, alkotmányellenesen korlátozza az
alkotó művészi véleményének kinyilvánításához és a művészeti
élet szabadságához való jogot.
2. A támadott szabályozás alkotmányosságát az
Alkotmánybíróság abból a szempontból is értékelte, hogy a
műbírálat igénybevételének előírása sérti-e a művészeti
alkotást beszerző, felhasználó, forgalomba hozó gazdálkodó
szervezet alkotmányos jogait.
Az Alkotmánybíróság szerint a kifogásolt rendelkezések
megítélésénél nem hagyhatók figyelmen kívül azok a
különbözőségek, amelyek az állami költségvetésből
finanszírozott szervekre és az ilyen támogatásban nem
részesülő szervezetekre vonatkozó jogi szabályozás alapján
helyzetükben fellelhetők. Az államháztartásról szóló 1992.
évi XXXVIII. törvény 87. § (1) bekezdése szerint "a
költségvetési szerv az államháztartás részét képező olyan
jogi személy, amely a társadalmi közös szükségletek
kielégítését szolgáló, jogszabályban meghatározott állami
feladatokat alaptevékenységként, az alapító okiratban
meghatározott körben és kötelezettséggel végzi". E törvény
92. § (1) bekezdése pedig azt írja elő, hogy "a
költségvetési szerv éves költségvetés alapján e törvényben,
a helyi önkormányzatokról szóló törvényben és más
jogszabályokban meghatározott feltételek mellett
gazdálkodik".
Az MTr. -nek a művészeti alkotások beszerzése,
felhasználása és forgalomba hozatala előtti
szakvéleményezésre vonatkozó szabályozása nem tesz
különbséget a költségvetési szervek, a társadalmi
szervezetek és egyesületek, a jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezetek, illetve a Ptk. 685. § c) pontjában
meghatározott gazdálkodó szervezetek között.
Az az előírás, amely szerint művészeti alkotást
kizárólag művészeti szempontból előírt elbírálás után lehet
beszerezni ( forgalomba hozni, felhasználni ) , az általános
cselekvési szabadság sérelmét jelenti. Az Alkotmánybíróság
már több döntésében, elvi jelleggel a 8/1990. (IV. 23.) AB
határozatban mutatott rá arra, hogy az Alkotmány 54. § (1)
bekezdésében védett emberi méltósághoz való jog az ún.
"általános személyiségi jog" egyik megnyilvánulása. "A
modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az
általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik
meg : pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való
jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként,
általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához
való jogként. Az általános személyiségi jog "anyajog", azaz
olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az
Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben
felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott
tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem
alkalmazható. " ( ABH 1990. 44, 45. ) Az általános
cselekvési szabadság egyik megnyilvánulási formájának
tekinthető a jogügyletek létrehozásának szabadsága, az
önálló, minden hatalmi befolyástól mentes döntési jog az
ilyen ügyletekben. Az általános cselekvési szabadság
alkotmányos követelményéből fakad az a lehetőség is, hogy
művészeti alkotást bárki a kifogásolt véleményeztetés
kötelezettsége nélkül vásárolhasson. Más alkotmányos jog,
illetve alkotmányos érték védelme érdekében - törvényben -
az általános cselekvési jog is korlátozható, e korlátozásnak
azonban szükségesnek és az elérendő célhoz képest arányosnak
kell lennie. A művészeti alkotásokhoz való hozzáférhetőség
szabadságának korlátozása azonban - a kötelező műbírálat
beszerzésének általános előírásával - alkotmányosan nem
indokolható, tehát önkényes korlátozás.
Az általános cselekvési autonómia - amint ez a
vázoltakból kitűnik - az emberi méltósághoz való viszonyában
az emberi élethez kötődik. Az Alkotmánybíróság állandó
gyakorlata szerint /21/1990. (X. 4.) AB határozat ( ABH
1990. , 77. ) ; 7/1991. (II. 28.) AB határozat ( ABH 1991. ,
25. ) , 28/1991. (VI. 3.) AB határozat (ABH 1991. , 114.)/
az alapjogok rendszerint a jogi személyekre is
vonatkoznak, így az alapjogok alkotmányos védelmét általában
a jogi személyek is érvényesíthetik. Cselekvési autonómiával
a társadalmi szervezetek és a gazdasági társaságok is
rendelkeznek. Döntéseiket alapszabályuk, alapító okiratuk,
vagy a létrehozásukról, alapításukról készített társasági
szerződésben foglalt célkitűzéseik alapján gazdaságossági
vagy más, pl. közérdekű rendeltetésük figyelembevételével
kell megalkotniuk. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e
szervezetek cselekvési autonómiája is védelmet élvez. Ez a
védelem nem azonos a természetes személyek alkotmányos
jogait megillető védelemmel. Míg az emberi méltósághoz való
jog abszolút jellegű, feltétlen és elidegeníthetetlen
jogként illeti meg az embert, az egyesület, vagy a gazdasági
társaság autonómiája az adott szervezet céljához,
rendeltetéséhez kötött. Mivel az Alkotmány alapvető jogként
ismeri el az egyesülési jogot, a vállalkozás, így a
gazdálkodó szervezetek alapításának és a gazdasági,
társadalmi érdekek védelmére irányuló szervezetek
alakításának szabadságát, ezért az államnak az e jogok
gyakorlására létrehozott szervezetek önállóságát is
tiszteletben kell tartania. Az olyan eljárások kötelező
előírása, amelyek a vázoltak alapján a művészeti alkotások
beszerzését a hivatalos értékrend közvetítésével kívánják
befolyásolni, sérti e szervezetek autonómiáját.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányossági
szempontból viszont nem kifogásolható, hogy az állami
feladatokat alaptevékenységként ellátó és az e feladatok
megvalósítását az állami költségvetésből finanszírozott
állami szervek művészeti alkotás megszerzése vagy létesítése
esetén szakvéleményeztetésre kötelezettek. A közpénzek
ésszerű, takarékos felhasználása ugyanis körültekintő,
sokoldalú értékelés és szakmai vélemény alapján megalkotott
döntést igényel.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg,
hogy az MTr. 2. § (1) - (4) bekezdésének az érintett
szervezetek és szervek jellegét és jogi helyzetét figyelmen
kívül hagyó szabályozása a vázolt tartalmi fogyatékosságok
miatt is alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket
megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a megsemmisítő döntés
hatályát a 2. § (5) bekezdésére is kiterjesztette. Az
indítványozó ezt az előírást nem kifogásolta. Mivel azonban
a szakvélemény beszerzésének kötelezettségét megállapító
rendelkezéseket az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek
minősítette és megsemmisítette, a szoros tartalmi
összefüggésre tekintettel az (5) bekezdés hatályban tartása
okafogyottá vált.
3. A továbbiakban az Alkotmánybíróság eljárása annak
feltárására irányult, hogy sérti-e a szabad
véleménynyilvánításhoz való jogot, illetve a művészeti élet
szabadságát az MTr. -nek az az előírása, amely szerint a
művészeti alkotásokat elbíráló szakértők munkáját a
Lektorátus értékeli és ennek eredményéről az MKM-et
tájékoztatja.
Az MTr. -nek a Lektorátusra vonatkozó 6. §-a a
következőket tartalmazza.
" (1) A Lektorátus a vizuális kultúra fejlődésének
elősegítése, az alkotói tevékenység támogatása érdekében - a
Művelődési és Közoktatási Minisztérium közvetlen irányítása
alatt - működő költségvetési szerv.
(2) A Lektorátus
a) bírálja felkérés alapján a művészeti alkotásokat;
b) -c) . . .
d) javaslatot tesz a Művelődési és Közoktatási
Minisztériumnak a szakértői névjegyzékre, annak
kiegészítésére; jóváhagyása után gondoskodik
közzétételéről;
e) értékeli a szakértők és a bírálati tevékenységet
végző szervezetek munkáját, ennek eredményéről
tájékoztatja a Művelődési és Közoktatási
Minisztériumot. "
Az Alkotmánybíróság az MTr. 6. § (2) bekezdés e )
pontja alkotmányosságának vizsgálatát - az indítvány alapján
- a Jat. 18. § (3) bekezdésével való vélt ütközésére is
kiterjesztette. E rendelkezés a következőket állapítja meg.
"Az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban
a jogszabályban, illetőleg azonos vagy hasonló módon kell
szabályozni. A szabályozás nem lehet párhuzamos vagy
indokolatlanul többszintű. "
Az idézett rendelkezésekből kitűnik, hogy a Lektorátus
jogállását az MTr. idézett 6. §-a határozza meg, feladatait
pedig alapvetően a MTr. és a végrehajtására kiadott MMr.
tartalmazza. Önmagában az a körülmény, hogy valamely
feladatkört több szerv, illetve személy gyakorolhat, nem
jelenti a jogbiztonság, vagy más alkotmányos jog, illetve
elv sérelmét.
Az indítványban foglaltaktól eltérően a Lektorátusnak a
szakértő által adott véleményt illetően kizárólag arra van
joga, hogy a szakértő munkáját értékelje, de a vizsgált jogi
szabályozás nem teszi lehetővé a szakvélemény
megváltoztatását.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az MTr. 6. § (2)
bekezdés e) pontjában foglalt szabályozást nem tekintette
"párhuzamos jellegűnek".
A szakértői működésre vonatozó vizsgált szabályozással
összefüggésben az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a
szakértői működéssel kapcsolatos egyes kérdések
szabályozásáról szóló 24/1971. (IV. 8.) Korm. rendelet
szerint a szakértői tevékenységre jogosító engedélyt a
tevékenység jellege szerint illetékes miniszter adja meg. A
művelődési és közoktatási miniszter nevezi ki az Szjt. 55.
§-a által létrehozott Szerzői Jogi Szakértői Testület
tagjait, az igazságügyi szakértőt pedig az igazságügyi
miniszter veszi fel a névjegyzékbe. Az eltérő jellegű
szakértői tevékenységet ellátó személyek működésének
egységes és összhangolt jellegét biztosítja az illetékes
miniszter számára a szakértői minősültség létrehozására,
illetve a szakértők nyilvántartására megállapított hatáskör.
A Lektorátus, illetve a művészeti alkotások véleményezésére
jogosult szakértők jogállása megfelel a vázolt
követelményeknek.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az MTr. 6. §
(2) bekezdés e) pontját nem tekintette alkotmányellenesnek
és a megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
4. Az MMr. 1. §-a a következő előírást tartalmazza. "A
képzőművészeti, az iparművészeti, a fotóművészeti és az
ipari tervezőművészeti alkotás bírálati jegyzőkönyvét és a
felhasználási szerződést a gazdálkodó szervezet 15 napon
belül megküldi a . . . Lektorátusnak. "
Az Alkotmánybíróság az MTr. előírásainak
alkotmányossági vizsgálata alapján már megállapította, hogy
a művészeti alkotások művészeti értékének, felhasználásra
való alkalmasságának, illetve a szerzői díj mértékének
szakvéleményben történő minősítését előíró szabályozás sérti
a művészeti élet szabadságát és az alkotó művésznek a
művészeti tevékenységben megnyilvánuló véleményszabadsághoz
való jogát. Az alkotóművész, illetve az MTr. 2. §-a szerinti
gazdálkodó szervezet, különösen költségvetési szerv azonban
- saját elhatározása alapján - kérheti a műalkotás művészeti
értékének, illetve felhasználásra való alkalmasságának
szakértői minősítését. Az MMr. -nek az a rendelkezése tehát,
amely a bírálati jegyzőkönyvnek és a felhasználási
szerződésnek a Lektorátus részére való megküldését írja elő,
önmagában nem tekinthető alkotmányellenesnek. Az
Alkotmánybíróság a fentiek alapján az MMr. 1. §-a
megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.
5. Az MMr. 2. §-a alkotmányosságának megítélésénél az
Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy beavatkozást jelent-e a
képzőművészet, az iparművészet, a fotóművészet és az ipari
tervezőművészet képviselőinek részvételével működő
társadalmi szervezetek tevékenységébe, ha a szakértői
névjegyzéket a települési önkormányzat polgármesteri
hivatala részére meg kell küldeni.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez az előírás
nem sérti az Alkotmány 63. §-ában védett egyesülési jogot,
illetve az Etv. rendelkezéseit. Sem az Alkotmány, sem az
Etv. nem állapít meg ugyanis hatáskört a helyi
önkormányzatok számára az egyesületek létrehozását és
felügyeletét illetően.
A kifogásolt rendelkezés egyébként a helyi
önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak,
valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és
hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 109. §-ában
foglaltak megvalósítását is megkönnyíti. Ez az előírás
ugyanis a következőket tartalmazza.
" (1) Művészeti alkotás közterületen, valamint
önkormányzati tulajdonú épületen való elhelyezéséről,
áthelyezéséről, lebontásáról a település önkormányzatának
képviselőtestülete, Budapesten a fővárosi önkormányzat
közgyűlése dönt, és gondoskodik fenntartásáról és
felújításáról.
(2) A döntéshez a műalkotás művészi értékére
vonatkozóan szakvéleményt kell beszerezni. A fővárosban
szobor, illetve emlékmű elhelyezéséhez, áthelyezéséhez vagy
lebontásához az érintett kerületi önkormányzat egyetértése
szükséges.
(3) Nem önkormányzati tulajdonú épületen lévő
művészeti alkotásokat az illetékes önkormányzat
képviselőtestülete - szakvélemény kikérésével - védeni
köteles, új elhelyezés esetén véleményezési joga van. "
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az MMr. 2. §-a
alkotmányellenességét nem állapította meg és a
megsemmisítésére irányuló kérelmet a rendelkező részben
foglaltakra tekintettel elutasította.
6. Az Alkotmánybíróság e határozata indokolásában már
rámutatott arra, hogy a művészeti élet szabadsága a
műalkotások kiállításokon való bemutatásának jogát is
jelenti. Ez a jog pedig más alkotmányos jog vagy érték
megvalósítása, így az erkölcsök, vagy a közrend védelme
érdekében korlátozható.
a) Az MMr. 4. és 5. §-a szabályozza a művészeti
alkotásokat bemutató kiállítások engedélyezésének rendjét.
Az MMr. 4. §-a a következő rendelkezéseket
tartalmazza.
" (1) Művészeti alkotásokból kiállítás rendezésére az
engedélyt megadja :
a) országos kiállítás tekintetében a Művelődési és
Közoktatási Minisztérium
b) . . .
c) egyéb kiállításra - a (2) bekezdésben foglalt
kivétellel - a művelődési osztály.
(2) Nincs szükség esetenkénti engedélyre - az országos
jellegű kiállítás kivételével - a Kiállítás intézmények
( Műcsarnok ) , a múzeumok, az Ipari Formatervezési Tanács
Irodája, a Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési
Tájékoztató Központja és a Magyar Távirati Iroda által
rendezett kiállításhoz. "
Az 5. § (1) és (2) bekezdése pedig a következőképpen
rendelkezik.
" (1) Az engedélyező, illetőleg a 4. § (2) bekezdésében
meghatározott szervek éves kiállítási tervet készítenek,
amelynek tartalmaznia kell :
a) a kiállítást rendező szerv ( személy ) megnevezését,
b) a kiállítás műfaját ( tartalmát ) ,
c) a kiállításon szereplő művész ( ek ) nevét és
lakcímét,
d) a kiállítás tervezett helyét és időpontját.
(2) A kiállítási tervet - az országos kiállítási terv
kivételével - a tárgyévet megelőző év szeptember 30-ig meg
kell küldeni a Lektorátusnak. A Lektorátus a kiállítási
terveket egyezteti és október 31-ig továbbítja a Művelődési
és Közoktatási Minisztériumnak, amely dönt a kiállítási terv
jóváhagyásáról és erről az engedélyező, illetőleg a 4. § (2)
bekezdésében megjelölt szerveket tájékoztatja. "
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az idézett
rendelkezések az MTr. -nek a helyi önkormányzatok egyes
szerveinek és a köztársasági megbízottaknak a közművelődési,
közgyűjteményi, művészeti, továbbá más, kulturális
tevékenységekkel kapcsolatos államigazgatási feladat- és
hatásköreiről szóló 20/1992. (I. 28.) Korm. rendelet 3. §
(1) bekezdés d ) pontjával hatályon kívül helyezett 4. §-a
végrehajtására irányulnak. Ez a rendelkezés a következőket
állapította meg : "művészeti alkotásokból kiállítás csak
elbírálás után - a jogszabályban meghatározott kivétellel -
engedéllyel rendezhető".
A támadott előírások nem tartalmaznak utalást arra
vonatkozóan, hogy az engedélyezésre jogosult szervek milyen
szempontok figyelembevételével hoznak döntést, így nem
utalnak arra sem, hogy az elutasító döntést kell-e
indokolással ellátni.
Az Alkotmánybíróság a vázoltak alapján úgy ítélte meg,
hogy az MMr. sérelmezett előírásásai az MTr. 4. §-a hatályon
kívül helyezésével okafogyottá váltak, az MMr. vizsgált
szabályozásának tartalmi hiányosságai miatt pedig nem
zárható ki a művészeti kiállítások megrendezésének a
megengedett szempontokon túlhaladó korlátozása. Mindezek
figyelembevételével az Alkotmánybíróság az MMr. 4. §-át,
valamint az 5. § (1) és (2) bekezdését az Alkotmány 61. §
(1) bekezdésével és 70/G. § (1) bekezdésével ellentétesnek
minősítette és megsemmisítette.
b) Az MMr. 5. § (3) bekezdése a következőket írja elő.
"Az engedélyező, illetőleg a 4. § (2) bekezdésében
meghatározott szerv a kiállításra kiválasztott művészeti
alkotásokat szakértők közreműködésével elbírálja, véleményt
nyilvánít a szerzői díj mértékéről, és a bírálati
jegyzőkönyv egy példányát a Lektorátusnak megküldi. "
Mivel az ilyen tartalmú szabályozás - nem zárja ki, sőt
lehetővé teszi a művészeti alkotásoknak a kiállítás
engedélyezésével összefüggő, meg nem engedett szempontú
értékelését, alkotmányellenes. Mindezek alapján az
Alkotmánybíróság az MMr. 5. § (3) bekezdését is
megsemmisítette.
7. Az MMr. 6-10. §-ában foglalt rendelkezések a
művészeti alkotóközösségek létrehozását, működését érintő
szabályokat tartalmaznak. Az e határozat indokolásában már
említett 27/1993. (IV. 29.) AB határozat ( ABH 1993. 444,
451. ) az MTr. -nek a művészeti alkotóközösségekre vonatkozó
több rendelkezését az Etv. -be ütközőnek, így
alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. Az
említett határozatban az Alkotmánybíróság rámutatott arra,
hogy a megsemmisítő döntés következtében "az
alkotóközösségekre mint társadalmi szervezetekre az Etv.
rendelkezései alkalmazandók". ( ABH 1993, 451. ) Az MMr.
jelen ügyben eljárás alá vont, a művészeti
alkotóközösségekre vonatkozó előírásainak hatályban maradása
tehát okafogyottá vált.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az MMr. 6-10. §-ai
alkotmányosságának további vizsgálatát mellőzte és e
rendelkezéseket is megsemmisítette.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |