Hungarian
Ügyszám:
.
1272/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 24/1996. (VI. 25.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1996/107
.
A döntés kelte: Budapest, 06/21/1996
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

         Az    Alkotmánybíróság     jogszabályi    rendelkezések
    alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatára   irányuló
    indítványok alapján meghozta a következő

                           határozatot :

         Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a képzőművészet,
    az iparművészet,  a fotóművészet és az ipari tervezőművészet
    egyes kérdéseinek  szabályozásáról szóló 83/1982. (XII. 29.)
    MT rendelet  2. § (1) ,  (2) ,  (3) ,  (4) és (5) bekezdése,
    továbbá a  végrehajtására kiadott  16/1982.  (XII.  29.)  MM
    rendelet  4-10.   §-a  alkotmányellenes,   ezért  ezeket   a
    rendelkezéseket megsemmisíti.

         Az Alkotmánybíróság  a 83/1982.  (XII. 29.) MT rendelet
    6. § (2) bekezdés e ) pontja, valamint a 16/1982. (XII. 29.)
    MM rendelet 1-2. §-a alkotmányellenességének megállapítására
    és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

         Az  Alkotmánybíróság   ezt  a   határozatát  a   Magyar
    Közlönyben közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

           Az   Alkotmánybírósághoz   benyújtott   indítványok   a
      képzőművészet, az  iparművészet, a  fotóművészet és az ipari
      tervezőművészet  egyes   kérdéseinek  szabályozásáról  szóló
      83/1982. (XII.  29.) MT  rendelet ( a továbbiakban :  MTr. )
      2. §  (1) , (2) ,  (3) és  (4) bekezdése,  továbbá 6.  § (2)
      bekezdés e ) pontja, valamint az MTr. végrehajtására kiadott
      16/1982.  ( XII.  29. ) MM rendelet ( a továbbiakban : MMr.)
      1. §,   2. §, 4.  § (1)  bekezdése,   5-9.  § és  10. §  (1)
      bekezdése    alkotmányellenességének    megállapítását    és
      megsemmisítését kezdeményezték.  Az MTr. és az MMr. támadott
      előírásai   tartalmi    összefüggéseire    tekintettel    az
      Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette és azonos eljárásban
      bírálta el.

           1. Az  egyik indítvány  azért támadta  az MTr. 2. § (1)
      bekezdését, mivel  e rendelkezés  alapján  a  gazdálkodó,  a
      társadalmi  és   a  jogi   személyiséggel   nem   rendelkező
      szervezetek művészeti  alkotást csak  művészeti  szempontból
      történt elbírálás után szerezhetnek be, használhatnak fel és
      hozhatnak forgalomba. Az indítványozó álláspontja szerint ez
      az előírás  sérti a  művészeti életnek  az Alkotmány 70/G. §
      (1) bekezdésében  védett szabadságát és ellentétes a szerzői
      jogról szóló  1969. évi  III.  törvény  ( a  továbbiakban  :
      Szjt.   )   8.   §   (1)   bekezdésével.   Az   indítványozó
      elfogadhatatlannak tartotta, hogy az MMr. szabályozása olyan
      szervezetekre  is   kiterjed,  amelyeknek   az   alkotómunka
      ösztönzése és a művek bemutatása a célja.

           Az MTr.  2. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakat azért
      kifogásolta az  indítványozó, mivel  ezek  az  előírások  az
      Szjt. 1.  §  (1)  bekezdésével  ellentétesen  korlátozzák  a
      művészetek mecénásait. Úgy vélekedett, hogy az Alkotmány 61.
      § (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánításhoz
      való  jogot   sérti,  ha   olyan  személyek  bírálják  el  a
      műalkotásokat, akiknek szakértői jogosítványait a mindenkori
      Művelődési és  Közoktatási Minisztérium  ( a továbbiakban  :
      MKM ) állítja ki. Alkotmánysértőnek tekintette, hogy az MTr.
      2. § (3) és (4) bekezdése alapján a MKM közvetlen irányítása
      alatt  álló   Képző-   és   Iparművészeti   Lektorátus   ( a
      továbbiakban :  Lektorátus ) működése következtében "bármely
      szervezet  csak   államilag  támogatott  vagy  tűrt  szerzők
      mecénása lehet".

           Az MTr.  6. §  (2) bekezdés  e ) pontja az indítványozó
      megítélése szerint  a  jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI.
      törvény ( a  továbbiakban :   Jat.  ) 18.  § (3)  bekezdését
      sérti, mivel  lehetővé teszi, hogy a Lektorátus felülbírálja
      a  MKM   által  jóváhagyott   szakértői  jegyzékbe   felvett
      szakértők véleményét.

           2. A  másik indítvány az MMr. -ben foglalt szabályozást
      az  egyesülési  jogról  szóló  1989.  évi  II.  törvény  ( a
      továbbiakban  :     Etv.   )  rendelkezéseire  hivatkozással
      általánosságban is  kifogásolta. Álláspontja szerint az MMr.
      1. §-a  az MTr.  1. §-ába  ütközik, mivel  előírja,  hogy  a
      művészeti alkotás  bírálati jegyzőkönyvét meg kell küldeni a
      Lektorátusnak. Az  ilyen tartalmú  szabályozást az Alkotmány
      63. §  (1) bekezdésében, valamint a 70/G. § (2) bekezdésében
      foglaltakkal ellentétesnek  tekintette. Rámutatott  arra is,
      hogy az  MMr. 1.  §-a nem  zárja ki "a rossz emlékű három T"
      alkalmazását.

           Az indítványozó az MMr. 2. §-át, 4. § (2) bekezdését és
      5. §-át  okafogyottnak tartotta, a 4. § (1) bekezdését, a 6.
      § (1)  és (2)  bekezdését és a 10. § (1) bekezdését illetően
      pedig az  Etv. sérelmére  hivatkozott, a 8. §-t az Alkotmány
      63. § (1) bekezdésébe ütközőnek vélte, a 9. § esetében pedig
      a Jat. megsértésére is utalt.

                                  II.

           1. Az  Alkotmánybíróság e  határozatában elsősorban azt
      vizsgálta, hogy  a művészeti  alkotások elidegenítés  előtti
      bírálata sérti-e  a véleménynyilvánítás, illetve a művészeti
      élet szabadságához  való  jogot.  Az  Alkotmány  61.  §  (1)
      bekezdés első  fordulata szerint  "a  Magyar  Köztársaságban
      mindenkinek joga  van a  szabad  véleménynyilvánításra".  Az
      Alkotmánybíróság elvi  jelentőséggel a  30/1992. (V. 26.) AB
      határozatban  fejtette   ki,  hogy   "a  véleménynyilvánítás
      szabadságának  kitüntetett   szerepe  van   az   alkotmányos
      alapjogok   között,   tulajdonképpen   'anyajoga'   többféle
      szabadságjognak,  az   ún.  'kommunikációs'   alapjogoknak".

      Ugyancsak ez  a határozat  mutatott rá  arra,  hogy  "tágabb
      értelemben a  véleménynyilvánítási szabadsághoz  tartozik  a
      művészi, irodalmi  alkotás szabadsága és a művészeti alkotás
      terjesztésének szabadsága,  a tudományos  alkotás szabadsága
      és a  tudományos ismeretek tanításának a szabadsága".  ( ABH
      1992. 170,  171. )  Az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése külön
      is   rendelkezik    a   művészeti   élet   szabadságáról   a
      következőképpen :  "A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja
      és támogatja  a tudományos  és művészeti élet szabadságát, a
      tanszabadságot és a tanítás szabadságát. "

           Az Szjt.  8. §  (1) bekezdése szerint "a szerző határoz
      afelől, hogy  műve nyilvánosságra hozható-e".  ( Az Szjt. 4.
      § (1)  bekezdése alapján  a szerző a mű alkotója. ) Az Szjt.
      végrehajtásáról szóló  9/1969. (XII.  29.) MM  rendelet 1. §
      (1) bekezdése az Szjt. védelme alá tartozó alkotások körében
      művészeti alkotásnak  tekinti a  rajz,  festés,  szobrászat,
      metszés, kő-  stb. nyomás  útján előállított  alkotásokat és
      azok terveit,  az iparművészeti alkotásokat és azok terveit,
      a jelmez-  és  díszletterveket,  az  ipari  tervezőművészeti
      alkotások terveit és a művészi fényképeket".

           Az MTr.  1. §-a azt írja elő, hogy az Szjt. hatálya alá
      tartozó  "képzőművészeti,  iparművészeti,  fotóművészeti  és
      ipari tervezőművészeti  alkotás ( a továbbiakban : művészeti
      alkotás )  szerzője   saját  művészeti   alkotását  szabadon
      értékesítheti".

           Az MTr. 2. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza.
      " (1) A  gazdálkodó szervezetek [ Ptk. 685. § c ) pontja ] ,
      valamint  az  állami  költségvetési  szervek,  a  társadalmi
      szervezetek és az egyesületek, továbbá a jogi személyiséggel
      nem rendelkező  szervezetek ( a  továbbiakban :   gazdálkodó
      szervezet ) -  a múzeumok  és a  Művelődési  és  Közoktatási
      Minisztérium kivételével - művészeti alkotást csak művészeti
      szempontból  történt   elbírálás   után   szerezhetnek   be,
      használhatnak fel és hozhatnak forgalomba.

            (2) Ha  a beszerzés,  a felhasználás  és a  forgalomba
      hozatal  a   gazdálkodó  szervezet  tevékenységi,  illetőleg
      feladatkörében történik, a művészeti bírálathoz a Művelődési
      és  Közoktatási  Minisztérium  által  jóváhagyott  szakértői
      névjegyzékbe felvett  szakértők közreműködését  kell igénybe
      venni. A  bírálatra felkérhető  a  Képző-  és  Iparművészeti
      Lektorátus  is.   A  gazdálkodó  szervezet  a  beszerzésről,
      felhasználásról,  illetőleg   a  forgalomba   hozatalról   a
      szakértői vélemény alapján dönt.

            (3)  Ha  a  beszerzés,  a  felhasználás  a  gazdálkodó
      szervezetnek nem  a tevékenységi,  illetőleg  feladatkörében
      történik, a bírálatra a Lektorátus jogosult.

            (4)  A  gazdálkodó  szervezet  mentesül  az  (1) - (3)
      bekezdés szerinti  bírálati  kötelezettség  alól,  ha  olyan
      gazdálkodó szervezettől  szerzi  be  a  művészeti  alkotást,
      amely azt a (2) bekezdés szerint már elbíráltatta.

            (5) A  gazdálkodó  szervezet  tevékenységi,  illetőleg
      feladatkörébe  tartozó,   a  termelési   folyamat  részeként
      megvalósuló,  munkaköri  kötelezettség  alapján  létrehozott
      ipari tervezőművészeti alkotást nem kell elbíráltatni. "

           Az MTr.  5. §-a  alapján "a bírálat a művészeti alkotás
      művészi értékének, felhasználásra alkalmasságának, továbbá a
      szerzői díj mértékének véleményezésére terjed ki".

           Az előbbiekben  idézett rendelkezésekből  kitűnik, hogy
      az    MTr.    a    művészeti    alkotások    nyilvánosságát,
      megismerhetőségét érintő  rendelkezést állapít meg, amikor a
      2. §  (1)  bekezdésében  megjelölt  szervek  és  szervezetek
      számára a művészeti alkotások beszerzését, felhasználását és
      forgalomba   hozatalát    művészeti   szempontból    történő
      elbíráláshoz köti.

           Az Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  művészeti
      élet szabadsága  mint alapvető  jog a  művészeti alkotómunka
      szabadságát, a művész bármely meg nem engedett korlátozástól
      mentes  önkifejezését,   valamint  a   művészeti   alkotások
      nyilvánosság   elé    tárásának,   illetve    bemutatásának,
      terjesztésének  szabadságát  is  jelenti.  Az  Emberi  Jogok
      Európai Bírósága  is utalt  arra, hogy  "a művészi kifejezés
      szabadsága nemcsak  a műalkotások megteremtésére vonatkozik,
      hanem azok  terjesztésére is, akár kiállításokon keresztül".
      ( Müller,  Judgment  of 24  Mai 1988, Series A no. 133, para
      27. )

           Az Alkotmány  8. §  (2) bekezdése  szerint "az alapvető
      jogokra  és  kötelességekre  vonatkozó  szabályokat  törvény
      állapíthatja meg,  alapvető jog  lényeges tartalmát  azonban
      nem korlátozhatja".

           A művészet  sajátosságaiból  fakad,  hogy  a  művészeti
      alkotást  szerzője   rendszerint   a   nyilvánosságnak   ( a
      közönségnek ) szánja.  Minden olyan  előírás tehát,  amely a
      művészeti    alkotások     megismerhetőségét     korlátozza,
      veszélyezteti  a  művészeti  élet  szabadságát.  A  vázoltak
      alapján a  művészeti élet  szabadságához való  jog  lényeges
      tartalmát a  művészeti alkotómunka  minden  hatalmi  jellegű
      befolyástól  mentes   gyakorlása  és  a  művészi  alkotásban
      megjelenő   vélemény    szabad   kinyilvánítása,   tehát   a
      műalkotások nyilvánosságra  hozásához való  jog jelenti.  Az
      MTr.  azáltal,   hogy  a   művészeti   alkotások   művészeti
      értékének, a  beszerző által  tervezett felhasználásra  való
      alkalmasságának,   avagy    a   szerzői    díj    mértékének
      véleményeztetését írja elő, alkotmányellenesen korlátozza az
      alkotó művészi véleményének kinyilvánításához és a művészeti
      élet szabadságához való jogot.

           2.   A   támadott   szabályozás   alkotmányosságát   az
      Alkotmánybíróság abból  a szempontból  is értékelte,  hogy a
      műbírálat  igénybevételének  előírása  sérti-e  a  művészeti
      alkotást beszerző,  felhasználó, forgalomba  hozó gazdálkodó
      szervezet alkotmányos jogait.

           Az Alkotmánybíróság  szerint a kifogásolt rendelkezések
      megítélésénél  nem   hagyhatók  figyelmen   kívül   azok   a
      különbözőségek,   amelyek    az    állami    költségvetésből
      finanszírozott  szervekre   és  az  ilyen  támogatásban  nem
      részesülő szervezetekre  vonatkozó jogi  szabályozás alapján
      helyzetükben fellelhetők.  Az államháztartásról  szóló 1992.
      évi  XXXVIII.   törvény  87.  §  (1)  bekezdése  szerint  "a
      költségvetési szerv  az államháztartás  részét képező  olyan
      jogi  személy,   amely  a   társadalmi  közös   szükségletek
      kielégítését szolgáló,  jogszabályban  meghatározott  állami
      feladatokat  alaptevékenységként,   az   alapító   okiratban
      meghatározott körben  és kötelezettséggel  végzi". E törvény
      92.  §   (1)  bekezdése   pedig  azt   írja  elő,   hogy  "a
      költségvetési szerv  éves költségvetés alapján e törvényben,
      a  helyi   önkormányzatokról   szóló   törvényben   és   más
      jogszabályokban     meghatározott     feltételek     mellett
      gazdálkodik".

           Az  MTr.   -nek  a   művészeti  alkotások   beszerzése,
      felhasználása     és      forgalomba     hozatala     előtti
      szakvéleményezésre   vonatkozó    szabályozása   nem    tesz
      különbséget   a    költségvetési   szervek,   a   társadalmi
      szervezetek  és   egyesületek,  a  jogi  személyiséggel  nem
      rendelkező szervezetek,  illetve a  Ptk. 685. § c) pontjában
      meghatározott gazdálkodó szervezetek között.

           Az  az   előírás,  amely   szerint  művészeti  alkotást
      kizárólag művészeti  szempontból előírt elbírálás után lehet
      beszerezni ( forgalomba hozni, felhasználni ) , az általános
      cselekvési szabadság  sérelmét jelenti.  Az Alkotmánybíróság
      már több  döntésében, elvi  jelleggel a 8/1990. (IV. 23.) AB
      határozatban mutatott  rá arra,  hogy az Alkotmány 54. § (1)
      bekezdésében védett  emberi  méltósághoz  való  jog  az  ún.
      "általános  személyiségi   jog"  egyik  megnyilvánulása.  "A
      modern alkotmányok,  illetve alkotmánybírósági  gyakorlat az
      általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik
      meg :   pl.  a személyiség  szabad kibontakoztatásához  való
      jogként,  az   önrendelkezés  szabadságához   való  jogként,
      általános cselekvési  szabadságként, avagy  a magánszférához
      való jogként.  Az általános személyiségi jog "anyajog", azaz
      olyan    szubszidiárius    alapjog,    amelyet    mind    az
      Alkotmánybíróság,   mind    a   bíróságok   minden   esetben
      felhívhatnak az  egyén autonómiájának védelmére, ha az adott
      tényállásra  a  konkrét,  nevesített  alapjogok  egyike  sem
      alkalmazható.  "   ( ABH  1990.   44,  45.  )  Az  általános
      cselekvési  szabadság   egyik   megnyilvánulási   formájának
      tekinthető  a   jogügyletek  létrehozásának  szabadsága,  az
      önálló, minden  hatalmi befolyástól  mentes döntési  jog  az
      ilyen  ügyletekben.   Az  általános   cselekvési   szabadság
      alkotmányos követelményéből  fakad az  a lehetőség  is, hogy
      művészeti  alkotást   bárki  a   kifogásolt  véleményeztetés
      kötelezettsége nélkül  vásárolhasson. Más  alkotmányos  jog,
      illetve alkotmányos  érték védelme  érdekében - törvényben -
      az általános cselekvési jog is korlátozható, e korlátozásnak
      azonban szükségesnek és az elérendő célhoz képest arányosnak
      kell lennie.  A művészeti  alkotásokhoz való hozzáférhetőség
      szabadságának korlátozása  azonban -  a  kötelező  műbírálat
      beszerzésének  általános  előírásával  -  alkotmányosan  nem
      indokolható, tehát önkényes korlátozás.

           Az  általános   cselekvési  autonómia   -  amint  ez  a
      vázoltakból kitűnik - az emberi méltósághoz való viszonyában
      az  emberi  élethez  kötődik.  Az  Alkotmánybíróság  állandó
      gyakorlata szerint  /21/1990. (X.  4.)  AB  határozat  ( ABH
      1990. , 77. ) ; 7/1991. (II. 28.) AB határozat ( ABH 1991. ,
      25. ) ,  28/1991. (VI. 3.) AB  határozat (ABH 1991. , 114.)/
      az    alapjogok   rendszerint    a  jogi    személyekre   is
      vonatkoznak, így az alapjogok alkotmányos védelmét általában
      a jogi személyek is érvényesíthetik. Cselekvési autonómiával
      a  társadalmi  szervezetek  és  a  gazdasági  társaságok  is
      rendelkeznek. Döntéseiket  alapszabályuk, alapító  okiratuk,
      vagy a  létrehozásukról, alapításukról  készített  társasági
      szerződésben foglalt  célkitűzéseik  alapján  gazdaságossági
      vagy más,  pl. közérdekű  rendeltetésük  figyelembevételével
      kell megalkotniuk. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e
      szervezetek cselekvési  autonómiája is  védelmet élvez. Ez a
      védelem  nem  azonos  a  természetes  személyek  alkotmányos
      jogait megillető  védelemmel. Míg az emberi méltósághoz való
      jog  abszolút   jellegű,  feltétlen   és  elidegeníthetetlen
      jogként illeti meg az embert, az egyesület, vagy a gazdasági
      társaság   autonómiája    az   adott   szervezet   céljához,
      rendeltetéséhez kötött.  Mivel az Alkotmány alapvető jogként
      ismeri  el   az  egyesülési  jogot,  a  vállalkozás,  így  a
      gazdálkodó  szervezetek   alapításának   és   a   gazdasági,
      társadalmi   érdekek    védelmére    irányuló    szervezetek
      alakításának szabadságát,  ezért  az  államnak  az  e  jogok
      gyakorlására   létrehozott    szervezetek   önállóságát   is
      tiszteletben kell  tartania.  Az  olyan  eljárások  kötelező
      előírása, amelyek  a vázoltak  alapján a művészeti alkotások
      beszerzését a  hivatalos értékrend  közvetítésével  kívánják
      befolyásolni, sérti e szervezetek autonómiáját.

           Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányossági
      szempontból  viszont   nem  kifogásolható,  hogy  az  állami
      feladatokat alaptevékenységként  ellátó és  az  e  feladatok
      megvalósítását  az   állami  költségvetésből  finanszírozott
      állami szervek művészeti alkotás megszerzése vagy létesítése
      esetén  szakvéleményeztetésre   kötelezettek.  A   közpénzek
      ésszerű,  takarékos   felhasználása  ugyanis   körültekintő,
      sokoldalú értékelés  és szakmai vélemény alapján megalkotott
      döntést igényel.

           Mindezek alapján  az Alkotmánybíróság  úgy ítélte  meg,
      hogy  az  MTr.  2.  §  (1) - (4)  bekezdésének  az  érintett
      szervezetek és  szervek jellegét és jogi helyzetét figyelmen
      kívül hagyó  szabályozása a  vázolt tartalmi fogyatékosságok
      miatt is  alkotmányellenes, ezért  ezeket a  rendelkezéseket
      megsemmisítette. Az  Alkotmánybíróság a  megsemmisítő döntés
      hatályát a  2.  §  (5)  bekezdésére  is  kiterjesztette.  Az
      indítványozó ezt  az előírást nem kifogásolta. Mivel azonban
      a  szakvélemény  beszerzésének  kötelezettségét  megállapító
      rendelkezéseket  az   Alkotmánybíróság   alkotmányellenesnek
      minősítette   és    megsemmisítette,   a   szoros   tartalmi
      összefüggésre tekintettel  az (5) bekezdés hatályban tartása
      okafogyottá vált.

           3. A  továbbiakban az  Alkotmánybíróság eljárása  annak
      feltárására    irányult,     hogy    sérti-e     a    szabad
      véleménynyilvánításhoz való  jogot, illetve a művészeti élet
      szabadságát az  MTr. -nek  az az  előírása, amely  szerint a
      művészeti  alkotásokat   elbíráló   szakértők   munkáját   a
      Lektorátus  értékeli   és  ennek   eredményéről  az   MKM-et
      tájékoztatja.

           Az  MTr.   -nek  a  Lektorátusra  vonatkozó  6.  §-a  a
      következőket tartalmazza.
           " (1) A  Lektorátus  a  vizuális  kultúra  fejlődésének
      elősegítése, az alkotói tevékenység támogatása érdekében - a
      Művelődési és  Közoktatási Minisztérium közvetlen irányítása
      alatt - működő költségvetési szerv.

           (2) A Lektorátus
           a) bírálja felkérés alapján a művészeti alkotásokat;
           b) -c) . . .
           d) javaslatot tesz a Művelődési és Közoktatási
             Minisztériumnak a szakértői névjegyzékre, annak
             kiegészítésére; jóváhagyása után gondoskodik
             közzétételéről;
           e) értékeli a szakértők és a bírálati tevékenységet
             végző szervezetek munkáját, ennek eredményéről
                  tájékoztatja   a   Művelődési   és   Közoktatási
      Minisztériumot. "

           Az Alkotmánybíróság  az MTr.  6.  §  (2)  bekezdés  e )
      pontja alkotmányosságának vizsgálatát - az indítvány alapján
      - a  Jat. 18.  § (3)  bekezdésével való  vélt ütközésére  is
      kiterjesztette. E  rendelkezés a következőket állapítja meg.
      "Az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban
      a jogszabályban,  illetőleg azonos  vagy hasonló  módon kell
      szabályozni.  A   szabályozás  nem   lehet  párhuzamos  vagy
      indokolatlanul többszintű. "

           Az idézett  rendelkezésekből kitűnik, hogy a Lektorátus
      jogállását az  MTr. idézett 6. §-a határozza meg, feladatait
      pedig alapvetően  a MTr.  és a  végrehajtására kiadott  MMr.
      tartalmazza.  Önmagában   az  a   körülmény,  hogy  valamely
      feladatkört több  szerv, illetve  személy  gyakorolhat,  nem
      jelenti a  jogbiztonság, vagy  más alkotmányos  jog, illetve
      elv sérelmét.

           Az indítványban foglaltaktól eltérően a Lektorátusnak a
      szakértő által  adott véleményt  illetően kizárólag arra van
      joga, hogy a szakértő munkáját értékelje, de a vizsgált jogi
      szabályozás    nem    teszi    lehetővé    a    szakvélemény
      megváltoztatását.

           Mindezek alapján  az Alkotmánybíróság  az MTr. 6. § (2)
      bekezdés e)  pontjában foglalt  szabályozást nem  tekintette
      "párhuzamos jellegűnek".

           A szakértői  működésre vonatozó vizsgált szabályozással
      összefüggésben  az   Alkotmánybíróság  megjegyzi,   hogy   a
      szakértői    működéssel     kapcsolatos    egyes    kérdések
      szabályozásáról  szóló  24/1971.  (IV.  8.)  Korm.  rendelet
      szerint  a  szakértői  tevékenységre  jogosító  engedélyt  a
      tevékenység jellege  szerint illetékes miniszter adja meg. A
      művelődési és  közoktatási miniszter  nevezi ki az Szjt. 55.
      §-a  által   létrehozott  Szerzői  Jogi  Szakértői  Testület
      tagjait,  az  igazságügyi  szakértőt  pedig  az  igazságügyi
      miniszter  veszi  fel  a  névjegyzékbe.  Az  eltérő  jellegű
      szakértői   tevékenységet   ellátó   személyek   működésének
      egységes és  összhangolt jellegét  biztosítja  az  illetékes
      miniszter számára  a  szakértői  minősültség  létrehozására,
      illetve a szakértők nyilvántartására megállapított hatáskör.
      A Lektorátus,  illetve a művészeti alkotások véleményezésére
      jogosult   szakértők    jogállása    megfelel    a    vázolt
      követelményeknek.

           Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az MTr. 6. §
      (2) bekezdés  e) pontját  nem tekintette alkotmányellenesnek
      és a megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

           4. Az  MMr. 1. §-a a következő előírást tartalmazza. "A
      képzőművészeti, az  iparművészeti,  a  fotóművészeti  és  az
      ipari tervezőművészeti  alkotás bírálati  jegyzőkönyvét és a
      felhasználási szerződést  a gazdálkodó  szervezet  15  napon
      belül megküldi a . . . Lektorátusnak. "

           Az    Alkotmánybíróság     az     MTr.     előírásainak
      alkotmányossági vizsgálata  alapján már megállapította, hogy
      a művészeti  alkotások művészeti  értékének,  felhasználásra
      való  alkalmasságának,  illetve  a  szerzői  díj  mértékének
      szakvéleményben történő minősítését előíró szabályozás sérti
      a művészeti  élet  szabadságát  és  az  alkotó  művésznek  a
      művészeti tevékenységben  megnyilvánuló véleményszabadsághoz
      való jogát. Az alkotóművész, illetve az MTr. 2. §-a szerinti
      gazdálkodó szervezet,  különösen költségvetési szerv azonban
      - saját elhatározása alapján - kérheti a műalkotás művészeti
      értékének,  illetve   felhasználásra  való   alkalmasságának
      szakértői minősítését. Az MMr. -nek az a rendelkezése tehát,
      amely  a   bírálati  jegyzőkönyvnek   és   a   felhasználási
      szerződésnek a Lektorátus részére való megküldését írja elő,
      önmagában    nem    tekinthető    alkotmányellenesnek.    Az
      Alkotmánybíróság  a   fentiek  alapján   az  MMr.   1.   §-a
      megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.

           5. Az  MMr. 2.  §-a alkotmányosságának megítélésénél az
      Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy beavatkozást jelent-e a
      képzőművészet, az  iparművészet, a  fotóművészet és az ipari
      tervezőművészet    képviselőinek     részvételével    működő
      társadalmi  szervezetek   tevékenységébe,  ha   a  szakértői
      névjegyzéket   a   települési   önkormányzat   polgármesteri
      hivatala részére meg kell küldeni.

           Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  ez az előírás
      nem sérti  az Alkotmány  63. §-ában védett egyesülési jogot,
      illetve az  Etv. rendelkezéseit.  Sem az  Alkotmány, sem  az
      Etv.   nem   állapít   meg   ugyanis   hatáskört   a   helyi
      önkormányzatok  számára   az  egyesületek   létrehozását  és
      felügyeletét illetően.

           A   kifogásolt    rendelkezés   egyébként    a    helyi
      önkormányzatok  és  szerveik,  a  köztársasági  megbízottak,
      valamint egyes  centrális alárendeltségű szervek feladat- és
      hatásköreiről  szóló  1991.  évi  XX.  törvény  109.  §-ában
      foglaltak  megvalósítását  is  megkönnyíti.  Ez  az  előírás
      ugyanis a következőket tartalmazza.

           " (1)   Művészeti    alkotás   közterületen,   valamint
      önkormányzati  tulajdonú   épületen   való   elhelyezéséről,
      áthelyezéséről, lebontásáról  a  település  önkormányzatának
      képviselőtestülete,  Budapesten   a  fővárosi   önkormányzat
      közgyűlése   dönt,    és   gondoskodik   fenntartásáról   és
      felújításáról.

            (2)  A   döntéshez  a   műalkotás   művészi   értékére
      vonatkozóan  szakvéleményt  kell  beszerezni.  A  fővárosban
      szobor, illetve  emlékmű elhelyezéséhez, áthelyezéséhez vagy
      lebontásához az  érintett kerületi  önkormányzat egyetértése
      szükséges.

            (3)  Nem   önkormányzati   tulajdonú   épületen   lévő
      művészeti    alkotásokat     az    illetékes    önkormányzat
      képviselőtestülete  -   szakvélemény  kikérésével  -  védeni
      köteles, új elhelyezés esetén véleményezési joga van. "

           Mindezek alapján  az Alkotmánybíróság  az MMr.  2.  §-a
      alkotmányellenességét   nem    állapította    meg    és    a
      megsemmisítésére  irányuló  kérelmet  a  rendelkező  részben
      foglaltakra tekintettel elutasította.

           6. Az  Alkotmánybíróság e  határozata indokolásában már
      rámutatott  arra,   hogy  a   művészeti  élet  szabadsága  a
      műalkotások  kiállításokon   való  bemutatásának   jogát  is
      jelenti. Ez  a jog  pedig más  alkotmányos  jog  vagy  érték
      megvalósítása, így  az erkölcsök,  vagy  a  közrend  védelme
      érdekében korlátozható.

           a) Az  MMr.  4.  és  5.  §-a  szabályozza  a  művészeti
      alkotásokat bemutató kiállítások engedélyezésének rendjét.

             Az   MMr.  4.   §-a   a   következő   rendelkezéseket
      tartalmazza.
           " (1) Művészeti  alkotásokból kiállítás  rendezésére az
      engedélyt megadja :
           a) országos kiállítás tekintetében a Művelődési és
             Közoktatási Minisztérium
           b) . . .
           c)  egyéb  kiállításra  -  a  (2)  bekezdésben  foglalt
      kivétellel - a művelődési osztály.

           (2) Nincs  szükség esetenkénti engedélyre - az országos
      jellegű kiállítás  kivételével  -  a  Kiállítás  intézmények
      ( Műcsarnok ) , a  múzeumok, az  Ipari Formatervezési Tanács
      Irodája, a  Magyar Kereskedelmi  Kamara Ipari Formatervezési
      Tájékoztató Központja  és  a  Magyar  Távirati  Iroda  által
      rendezett kiállításhoz. "

           Az 5.  § (1)  és (2)  bekezdése pedig a következőképpen
      rendelkezik.

           " (1) Az engedélyező, illetőleg a 4. § (2) bekezdésében
      meghatározott szervek  éves  kiállítási  tervet  készítenek,
      amelynek tartalmaznia kell :
           a) a kiállítást rendező szerv ( személy ) megnevezését,
           b) a kiállítás műfaját ( tartalmát ) ,
           c)  a   kiállításon  szereplő  művész ( ek )  nevét  és
      lakcímét,
           d) a kiállítás tervezett helyét és időpontját.

           (2) A  kiállítási tervet  - az országos kiállítási terv
      kivételével -  a tárgyévet  megelőző év szeptember 30-ig meg
      kell küldeni  a Lektorátusnak.  A  Lektorátus  a  kiállítási
      terveket egyezteti  és október 31-ig továbbítja a Művelődési
      és Közoktatási Minisztériumnak, amely dönt a kiállítási terv
      jóváhagyásáról és erről az engedélyező, illetőleg a 4. § (2)
      bekezdésében megjelölt szerveket tájékoztatja. "

           Az Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  idézett
      rendelkezések az  MTr. -nek  a  helyi  önkormányzatok  egyes
      szerveinek és a köztársasági megbízottaknak a közművelődési,
      közgyűjteményi,   művészeti,    továbbá   más,    kulturális
      tevékenységekkel  kapcsolatos  államigazgatási  feladat-  és
      hatásköreiről szóló  20/1992. (I.  28.) Korm.  rendelet 3. §
      (1) bekezdés  d ) pontjával  hatályon kívül helyezett 4. §-a
      végrehajtására irányulnak.  Ez a  rendelkezés a következőket
      állapította meg  :   "művészeti alkotásokból  kiállítás csak
      elbírálás után  - a jogszabályban meghatározott kivétellel -
      engedéllyel rendezhető".

           A támadott  előírások  nem  tartalmaznak  utalást  arra
      vonatkozóan, hogy  az engedélyezésre jogosult szervek milyen
      szempontok  figyelembevételével   hoznak  döntést,  így  nem
      utalnak  arra   sem,  hogy   az  elutasító   döntést  kell-e
      indokolással ellátni.

           Az Alkotmánybíróság  a vázoltak alapján úgy ítélte meg,
      hogy az MMr. sérelmezett előírásásai az MTr. 4. §-a hatályon
      kívül helyezésével  okafogyottá  váltak,  az  MMr.  vizsgált
      szabályozásának  tartalmi   hiányosságai  miatt   pedig  nem
      zárható  ki   a  művészeti   kiállítások  megrendezésének  a
      megengedett  szempontokon  túlhaladó  korlátozása.  Mindezek
      figyelembevételével az  Alkotmánybíróság az  MMr.  4.  §-át,
      valamint az  5. §  (1) és  (2) bekezdését az Alkotmány 61. §
      (1) bekezdésével  és 70/G.  § (1) bekezdésével ellentétesnek
      minősítette és megsemmisítette.

           b) Az MMr. 5. § (3) bekezdése a következőket írja  elő.
      "Az  engedélyező,   illetőleg  a   4.  §   (2)  bekezdésében
      meghatározott szerv  a  kiállításra  kiválasztott  művészeti
      alkotásokat szakértők  közreműködésével elbírálja, véleményt
      nyilvánít  a   szerzői  díj   mértékéről,  és   a   bírálati
      jegyzőkönyv egy példányát a Lektorátusnak megküldi. "

           Mivel az ilyen tartalmú szabályozás - nem zárja ki, sőt
      lehetővé  teszi   a  művészeti   alkotásoknak  a   kiállítás
      engedélyezésével  összefüggő,  meg  nem  engedett  szempontú
      értékelését,   alkotmányellenes.    Mindezek   alapján    az
      Alkotmánybíróság  az   MMr.   5.   §   (3)   bekezdését   is
      megsemmisítette.

           7.  Az   MMr.  6-10.  §-ában  foglalt  rendelkezések  a
      művészeti alkotóközösségek  létrehozását,  működését  érintő
      szabályokat tartalmaznak.  Az e  határozat indokolásában már
      említett 27/1993.  (IV. 29.)  AB határozat  ( ABH 1993. 444,
      451. ) az MTr. -nek a művészeti alkotóközösségekre vonatkozó
      több   rendelkezését    az   Etv.    -be   ütközőnek,    így
      alkotmányellenesnek  minősítette   és  megsemmisítette.   Az
      említett határozatban  az Alkotmánybíróság  rámutatott arra,
      hogy    a     megsemmisítő    döntés    következtében    "az
      alkotóközösségekre mint  társadalmi  szervezetekre  az  Etv.
      rendelkezései alkalmazandók".   ( ABH 1993,  451. )  Az MMr.
      jelen    ügyben    eljárás    alá    vont,    a    művészeti
      alkotóközösségekre vonatkozó előírásainak hatályban maradása
      tehát okafogyottá vált.

           Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az MMr. 6-10. §-ai
      alkotmányosságának  további   vizsgálatát  mellőzte   és   e
      rendelkezéseket is megsemmisítette.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                               Dr. Ádám Antal
                            előadó alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                               alkotmánybíró

               Dr. Lábady Tamás            Dr. Schmidt Péter
                   alkotmánybíró           alkotmánybíró

            Dr. Szabó András              Dr. Tersztyánszky Ödön
                alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                               alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        24/1996. (VI. 25.)
        Date of the decision:
        .
        06/21/1996
        .
        .