A határozat szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.21.645/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Győrffy István ügyvéd, 4001 Debrecen, Pf.: 475.) eljáró Márk Mária Florentina indítványozó (a továbbiakban: indítványozó, a perújítási eljárásban perújító felperes) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perújítási eljárásban megállapított tényállás szerint az alapperben az elsőfokú bíróság az indítványozó kártérítés iránti keresetét bizonyítottság hiányában elutasította, az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta. Az indítványozó a perújítás öt éves (objektív) határidejének letelte előtti napokban, 2015. szeptember 19-én a jogerős ítélettel szemben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260. § (1) bekezdés a) pontjára alapított perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyhez az általa a per befejezését követően megbízott szakértő véleményét is csatolta. Az elsőfokon eljárt Gyulai Törvényszék a perújítási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, mert azt állapította meg, hogy az indítványozó azt elkésetten, a perújításra nyitva álló hat hónapos (szubjektív) határidő leteltét követően nyújtotta be, mulasztását azonban nem tudta kimenteni. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla végzésével helybenhagyta az elsőfokú határozatot. A másodfokú bíróság arra is rámutatott végzése indokolásában, hogy az alapperben szükségesnek ítélt szakértői bizonyításra azért nem került sor, mert a perújító felperes a bíróság többszöri felhívása ellenére sem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, a szakértői költséget nem előlegezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alapperben lett volna lehetőség szakértői bizonyításra, arra a perújító felperes oldalán felmerülő okból nem került sor, aki emiatt nem hivatkozhat arra, hogy önhibáján kívül nem érvényesíthetett az alapperben bizonyítékként szakértői véleményt. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a perújító felperes alapperbeli mulasztása a Pp. 260. § (2) bekezdése értelmében kizárja a per befejezését követően beszerzett magánszakértői véleményre alapított perújítást.
[3] A jogerős végzéssel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amit a Kúria Pfv.V.21.645/2016/2. számú végzésével a Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontja alapján hivatalból elutasított. A Kúria döntését azzal indokolta, hogy a perújítási kérelmet elutasító végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye, mert a perújítási kérelmet elutasító végzés nem minősül az ügy érdemében hozott végzésnek [Pp. 270. § (2) bekezdés], illetve a Pp. 270. § (3) bekezdésében megjelölt, a peres eljárást, illetve a pert befejező végzésnek.
[4] 2. Az indítványozó a perújítási kérelmét elutasító első- és másodfokú végzés, valamint a felülvizsgálati kérelmét elutasító kúriai végzés ellen benyújtott alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének, a XV. cikk (1) és (2) bekezdésének, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmét állította. Előadta, hogy a 2003 novemberében megindított alapperben a bíróság teljes személyes költségmentességet engedélyezett számára, amely költségkedvezményt azonban később – az eljárás megindítására visszamenőleges hatállyal, majd másodfokon a jövőre nézve – megvontak tőle, és csak illetékfeljegyzési jogot engedélyeztek neki, miközben az alapperrel párhuzamosan folyó más perekben alperesként jövedelmi- és vagyoni helyzete alapján költségmentességben részesült. Állítása szerint keresetének, majd perújítási kérelmének elutasítására azért került sor, mert nem tudta a szakértői bizonyítás költségeit az alapperben előlegezni. A tulajdonát ért sérelem miatt kártérítési igényével vagyoni helyzete miatt nem tudott eredményesen fellépni, és ennek következtében sérültek a XIII. cikk (1) bekezdésében, illetve a XV. cikk (1) és (2) bekezdésében biztosított jogai. Állítása szerint az alapper befejezését követően vagyoni helyzete ugyan tovább romlott, de kölcsönt vett fel, hogy a bíróságok által hiányolt szakértői véleményt elkészíttesse, és lényegében arra alapozza perújítási kérelmét. Sérelmezte, hogy az alapperben eljárt bíróságok nem segítették abban, hogy jogait elégtelen vagyoni helyzete ellenére is tudja érvényesíteni, a perújítási eljárásban pedig vagyoni helyzetét „fel is rótták neki” azáltal, hogy perújítási kérelmét azzal utasították el, hogy a szakértői véleményt az alapperben kellett volna érvényesítenie. Az indítványozó álláspontja szerint a perújítási kérelmet elutasító végzés az ügy érdemében hozott végzés, ezért felülvizsgálati kérelmének elutasításával sérült a jogorvoslathoz való alapjoga. Hivatkozott arra is, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése nem tesz különbséget rendes és rendkívüli jogorvoslat között, az Alaptörvény, illetve a Pp. 271. §-a pedig nem zárja ki a felülvizsgálat lehetőségét a perújítási kérelmet elutasító végzéssel szemben.
[5] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben előírt feltételeknek. Vizsgálata eredményeként az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi okoknál fogva nem fogadható be.
[6] 3.1. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság ügyrendjének 32. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. § b) pontjában foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra, ezért az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati kérelem vagy indítvány benyújtását is lehetővé teszi. Az indítványozó a perújítási kérelmét elutasító jogerős végzéssel szemben törvényes határidőben nem fordult az Alkotmánybírósághoz, a Kúria végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszában azonban a perújítási kérelme tárgyában hozott jogerős végzés, és az azzal helybenhagyott elsőfokú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a felülvizsgálati kérelmet elutasító kúriai végzés ellen benyújtott alkotmányjogi panasznak nem lehetnek tárgyai az első-, illetve másodfokon hozott végzések, mert azok nem felelnek meg az Abtv. 27. §-ában meghatározott, illetve egyéb törvényi feltételeknek [lásd például Abtv. 30. § (1)]. Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az Abtv. 43. § (4) bekezdése értelmében csak a panasszal megtámadható bírói döntés megsemmisítése esetén semmisítheti meg a döntésével felülvizsgált más bírósági döntéseket is. Ezekre a jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálatát a Kúria végzése elleni panaszra szűkítette.
[7] 3.2. Az indítványozó a Kúria támadott végzésével összefüggésben a XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmére hivatkozott, azt állítva, hogy a Kúria döntése megfosztotta őt a felülvizsgálathoz mint jogorvoslathoz való jogától azzal, hogy a perújítási kérelmét elutasító jogerős végzést értelmezésével kizárta a felülvizsgálattal megtámadható határozatok köréből.
[8] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi kérdés esetén fogadja be.
[9] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése óta is több határozatában vizsgálta már a jogorvoslathoz való jog és a felülvizsgálat összefüggését, és korábbi gyakorlatát fenntartva következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes – még nem jogerős határozatokkal szemben igénybe vehető – jogorvoslatokra vonatkozik, a jogorvoslathoz való alapjog tehát a többfokú jogorvoslathoz való jogot nem foglalja magában {lásd például 3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [21]–[23], 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60], 3054/2015. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [9], 3242/2015. (XII. 8.) AB végzés, Indokolás [24], 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24], 3035/2017. (III. 7.) AB végzés, Indokolás [6]}. Az Alkotmánybíróság az 1/1994. (I. 7.) AB határozatában elvi jelleggel állapította meg, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat (ABH 1994, 29, 38.), ezért a felülvizsgálat az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal nem hozható összefüggésbe.
[10] Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatára figyelemmel megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálat nélkül, hivatalból történő elutasítása érdemi összefüggés hiányában nem alapozhatja meg a jogorvoslathoz való jog sérelmét, ezért az alkotmányjogi panasz nem elégíti ki a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában meghatározott vagylagos feltételeinek egyikét sem, így nincs helye a panasz érdemi vizsgálatának.
[11] A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |