English

Hungarian
Ügyszám:
.
560/B/2003
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 34/2009. (III. 27.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2009/282
.
A döntés kelte: Budapest, 03/24/2009
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
      vizsgálatára   irányuló  indítványok   tárgyában   meghozta   a
      következő

                               határozatot:

      1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy  a  sajtóról  szóló
      1986. évi II. törvény 14. § (1) bekezdésének „tartalma a  3.  §
      (1)  bekezdésében  foglalt tilalmakba  ütközik,  ”  szövegrésze
      alkotmányellenes, ezért azt e határozat közzétételének napjával
      megsemmisíti.
      A  sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 14. § (1) bekezdése ezt
      követően a következő szöveggel marad hatályban:
      „Az  engedélyt,  illetve  a  nyilvántartásba  vételt  meg  kell
      tagadni,   ha   a   sajtótermék  külsőleg  hivatalos   lap   (a
      jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 57-60. §-a) látszatát
      kelti,  illetve címével, grafikai megjelenésével,  külalakjával
      vagy  egyéb  jellemzőjével már bejegyzett laphoz hasonló  módon
      jelenik meg, és ez a fogyasztók megtévesztésére alkalmas.”

      2.  Az  Alkotmánybíróság a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény
      15. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására  és
      megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

      3.  Az  Alkotmánybíróság a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény
      végrehajtásáról szóló 12/1986. (IV. 22.) MT rendelet 4/A. § (3)
      bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és
      megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

      Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás

                                      I.

        Az  Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a  sajtótermékek
        nyilvántartásba    vételi,    illetve    törlési    eljárásának
        szabályaival kapcsolatban.

        Az egyik indítványozó a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (a
        továbbiakban:  Sajtótv.) 14. § (1) bekezdésének „a  sajtótermék
        tartalma  a  3. § (1) bekezdésében foglalt tilalmakba  ütközik”
        szövegrésze  megsemmisítését  a  szabad  véleménynyilvánításhoz
        való  jog,  illetve  a  sajtószabadság sérelmére  hivatkozással
        kérte.  Indokolásában  kifejtette, hogy  önmagában  nem  tartja
        alkotmányellenesnek  a  3. § (1) bekezdését,  amely  szerint  a
        sajtószabadság  gyakorlása nem járhat mások  személyhez  fűződő
        jogainak   a   sérelmével,  mindazonáltal  ilyen  esetekben   a
        „nyilvántartásba    vétel   megtagadása,    vagy    ennél    is
        határozottabban  az időszaki lapnak a (…) törlése  aránytalanul
        súlyos  jogkövetkezmény  akkor,  ha  a  jogalkalmazónak   mások
        személyhez fűződő jogainak bármely csekély fokú sérelme  esetén
        így  kell  eljárnia”, és nincs lehetősége a jogsértés súlyának,
        gyakoriságának és jellegének a mérlegelésére.

        A   másik   indítványozó   —  az  indítvány   benyújtásakor   a
        sajtóregisztrációs,  illetve  törlési  eljárás   lefolytatására
        hatáskörrel     rendelkező    Nemzeti    Kulturális     Örökség
        Minisztériumát  vezető  miniszter —  azt  követően  fordult  az
        Alkotmánybírósághoz,  hogy a minisztériumhoz  kérelem  érkezett
        egy  időszaki  lapnak  a  nyilvántartásból  való  törlésére.  A
        törlést  abból  az  okból  kérték, hogy  a  lapot  a  kérelmező
        személyhez  fűződő jogainak megsértése miatt  jogerős  bírósági
        ítélet helyreigazításra kötelezte. Az indítványozó miniszter  a
        Sajtótv. 15. § (1) bekezdésének, illetve a sajtóról szóló 1986.
        évi  II.  törvény végrehajtásáról szóló 12/1986. (IV.  22.)  MT
        rendelet   (a   továbbiakban:  Sr.)  4/A.  §  (3)  bekezdésének
        megsemmisítését   kérte  az  Alkotmánybíróságtól.   Utalva   az
        Alkotmánybíróságnak a véleménynyilvánítási és sajtószabadsággal
        kapcsolatos gyakorlatára, kifejtette, hogy álláspontja  szerint
        a   Sajtótv.-nek   és   az  Sr.-nek  a  törlésről   rendelkező,
        mérlegelést   nem  engedő  szabályai  ellentétben   állnak   az
        Alkotmány  61.  §-ából  fakadó követelményekkel.  A  személyhez
        fűződő   jogok   —   érvel  az  indítványozó   —   a   hatályos
        jogrendszerben többirányú és széleskörű polgári és  büntetőjogi
        védelem  alatt  állnak, biztosítva az emberi méltóság  alapjogi
        védelmét a véleménynyilvánítás jogának szükségszerű és  arányos
        korlátozásával. Az indítványozó véleménye szerint ehhez  képest
        nem  szükséges  és arányos az a szabályozás, amely  —  egyfajta
        represszív  jelleggel — a személyhez fűződő jog sérelme  esetén
        az  adott  időszaki lap törlését is lehetővé teszi. Rámutatott,
        hogy  a törlés nemcsak, hogy ellehetetlenítheti más jogorvoslat
        alkalmazását  (például a helyreigazító közlemény közzétételét),
        a  szabályok  következetes alkalmazása ezen  túlmenően  azt  is
        eredményezheti,  hogy  a  megjelenő  időszaki  lapok   teljesen
        megszűnhetnek vagy számuk drasztikusan csökkenhet.

        A   Sajtótv.   3.   §   (1)  bekezdésében   foglalt   előírások
        alkotmányossági vizsgálatát egyik indítványozó sem kérte.

        Az  Alkotmánybíróság az indítványokat — tárgyi  összefüggésükre
        tekintettel  —  az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről  és
        annak  közzétételéről  szóló, többször módosított  és  egységes
        szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK  2009.
        január,  3.;  a  továbbiakban: Ügyrend)  28.  §  (1)  bekezdése
        alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

                                      II.

        1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
        „61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a
        szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű
        adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
        (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.”

        2. A Sajtótv. érintett rendelkezései:
        „3.  §  (1)  A  sajtószabadság gyakorlása  nem  valósíthat  meg
        bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való  felhívást,
        nem   sértheti  a  közerkölcsöt,  valamint  nem  járhat   mások
        személyhez fűződő jogainak sérelmével.”
        „14.  § (1) Az engedélyt, illetve a nyilvántartásba vételt  meg
        kell tagadni, ha a sajtótermék tartalma a 3. § (1) bekezdésében
        foglalt   tilalmakba  ütközik,  külsőleg   hivatalos   lap   (a
        jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 57-60. §-a) látszatát
        kelti,  illetve címével, grafikai megjelenésével,  külalakjával
        vagy  egyéb  jellemzőjével már bejegyzett laphoz hasonló  módon
        jelenik meg, és ez a fogyasztók megtévesztésére alkalmas.
        15. § (1) Az időszaki lapot törölni kell a nyilvántartásból, ha
        a nyilvántartásba vétel megtagadásának lenne helye.”

        3. Az Sr. támadott rendelkezése:
        „4/A.  §  (3) A nyilvántartásbavételt meg kell tagadni, illetve
        törölni  kell  a  nyilvántartásból  az  időszaki  lapot  a  Tv.
        [Sajtótv.] 14. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben.”

                                     III.

        Az indítványok az alábbiak szerint megalapozottak.

        1.    Az   Alkotmánybíróság   mindenekelőtt   megvizsgálta    a
        sajtótermékek  nyilvántartásba vételi és törlési eljárásának  a
        természetét.

         A  Sajtótv.  12.  §  (1) bekezdése rögzíti,  hogy  mindenkinek
        jogában áll sajtóterméket (az időszaki lap a Sajtótv. 20. §  b)
        pontjában  foglalt  értelmező  rendelkezés  szerint   e   körbe
        tartozik)  előállítani  és  nyilvánosan  közölni.  A   Sajtótv.
        korábban  különbséget tett az engedéllyel, illetve az  engedély
        nélkül előállítható sajtótermékek között. Bár a Sajtótv.-ben és
        az   Sr.-ben   jelenleg  is  találhatóak  utalások  sajtótermék
        előállítása,   illetve  nyilvános  közlése  tárgyában   kiadott
        engedélyre, engedélyezésre, az engedélyeztetési kötelezettséget
        előíró  rendelkezéseket a jogalkotó hatályon kívül helyezte.  A
        sajtóról szóló 1986. évi II. törvény módosításáról szóló  1990.
        évi  XI.  törvény rögzítette többek között, hogy  időszaki  lap
        előállítását    és   nyilvános   közlését   csak    bejelentési
        kötelezettség   terheli.   Az  időszaki   lap   nyilvántartásba
        vételéhez  ezt  követően és jelenleg is  a  bejelentés  szolgál
        alapul,  amelyet a hatályos szabályok értelmében  a  Kulturális
        Örökségvédelmi   Hivatal  (a  továbbiakban:  KÖH)   felé   kell
        teljesíteni. A bejelentendő adatok körét az Sr. 7. §-a  sorolja
        fel: a) a lap címe, célja; b) a lap alapítója és annak címe; c)
        a  szerkesztőség  vezetőjének neve és címe; d) a  szerkesztőség
        címe;  valamint  e)  a  kiadó neve és címe.  A  nyilvántartásba
        vételt  akkor lehet, illetve kell megtagadni, ha a  sajtótermék
        tartalma  a  Sajtótv. 14. § (1) bekezdésében vagy a  3.  §  (1)
        bekezdésében  megfogalmazott  tilalmakba  ütközik.  A   KÖH   a
        bejelentéstől  számított  15 napon belül  köteles  határozni  a
        nyilvántartásba  vételről,  illetve  annak  megtagadásáról,   a
        döntés     ellen    biztosított    a    bírósági    jogorvoslat
        igénybevételének    lehetősége.   A    terjesztést    csak    a
        nyilvántartásba vételt követően lehet megkezdeni.

         A  nyilvántartásba  vétel  mindezek  alapján  olyan  speciális
        regisztrációs  eljárásnak tekinthető, amelynek során  a  formai
        szempontokon  túlmenően  — szűk körben —  bizonyos  tartalminak
        tekinthető szempontok vizsgálatára is sor kerül: a hatóság  nem
        csak  azt vizsgálja, hogy a bejelentési kötelezettség  alá  eső
        adatok  hiánytalanul szerepelnek-e a bejelentésben,  hanem  azt
        is, hogy ezen adatok nem sértik-e a Sajtótv. 14. § (1) valamint
        3.   §   (1)   bekezdésében   megfogalmazott   követelményeket.
        Figyelemmel a bejelentendő adatok körére, a Sajtótv. 3.  §  (1)
        bekezdésével     összefüggésben    (amely    a    bűncselekmény
        megvalósítását,  illetve  a  bűncselekmény  elkövetésére   való
        felhívást,  valamint  a közerkölcs és mások  személyhez  fűződő
        jogainak megsértését tiltja) a hatóság diszkrecionális  jogköre
        csak  arra  terjed  ki, hogy megállapítsa,  a  lap  címe  és  a
        bejelentő  által  megjelölt célja (a regisztráció  és  az  első
        megjelenés  előtt nyilvánvalóan csupán ez a lap  „tartalma”)  a
        Sajtótv. által tiltott körbe tartozik-e. Értelemszerűen ugyanis
        sem  a  lap  alapítója  és  annak  címe,  sem  a  szerkesztőség
        vezetőjének neve és címe, sem a szerkesztőség címe, sem pedig a
        kiadó  neve  és  címe  nem tekinthető olyan  adatnak,  amely  a
        Sajtótv. 3. § (1) bekezdésének a sérelmét megvalósíthatná.

         Az   Sajtótv.   a   nyilvántartásból  való   törlés   eseteit,
        feltételeit külön nem szabályozza, a 15. § (1) bekezdése [a 14.
        §  (1) bekezdésére utalva] annyit rögzít, hogy az időszaki  lap
        törlésére  akkor  kerülhet  sor,  ha  a  nyilvántartásba  vétel
        megtagadásának   lenne  helye.  A  törlés  a  terjesztési   jog
        megszűnését eredményezi. Az indítványozók nézete szerint, mivel
        a  nyilvántartásba vételi szabályok [3. § (1) bekezdés és 14. §
        (1)  bekezdés]  körében a Sajtótv. a sajtótermék tartalmának  a
        vizsgálatára utal, ezeket együttesen úgy lehet értelmezni, hogy
        el  kell rendelni a sajtótermék nyilvántartásból való törlését,
        ha az egy személyiségi jogi sérelmet megvalósító cikket közölt.
         Az  Alkotmánybíróság  osztja  az  indítványozók  álláspontját,
        amely  szerint  a  Sajtótv. szabályainak összevetéséből  ez  az
        értelmezés   is  levezethető.  Az  időszaki  lap   törlését   a
        jogszabály  szerint akkor kell elrendelni, ha a nyilvántartásba
        vételt követően megállapításra kerül, hogy annak tartalma a  3.
        §  (1) bekezdésben foglalt tilalmakba ütközik. A Sajtótv. 14. §
        (1)  bekezdése tehát nem a „sajtószabadság gyakorlásáról” hanem
        a  sajtótermék  „tartalmának”  a vizsgálatáról  rendelkezik.  E
        vizsgálat a nyilvántartásba vétel során — mivel akkor a lap még
        nem létezik, figyelemmel az Sr. idézett 7. §-ára is — csupán  a
        lap  címére  és a bejelentő által megjelölt céljára terjed  ki.
        Ugyanakkor  a  törlési eljárásban — mivel  a  15.  §  törlésről
        rendelkező (1) bekezdése visszautal a 14. § (1) bekezdésére — a
        „tartalmi” vizsgálat valóságossá válik: a hatóság egyrészt  már
        nem   csupán   az   eredetileg  bejelentett   címet   és   célt
        vizsgálja/vizsgálhatja  újra, hanem a sajtótermék  (tehát  akár
        egy-egy lapszám) tartalmát is. Minthogy pedig a lap tartalmát a
        benne   közölt   írások  adják,  adott  esetben  egy-egy   cikk
        személyiségi  jogot  sértő  jellege  is  eredményezheti  a  lap
        törlését. Sőt, a törvény lényegében mérlegelési lehetőséget sem
        ad   a  hatóságnak:  amennyiben  megállapítható  akár  egyetlen
        személyiségi jog sérelme, a törlést el kell rendelni.

         2.   Az  Alkotmány  61.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar
        Köztársaságban     mindenkinek    joga     van     a     szabad
        véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű  adatokat
        megismerje,  illetőleg terjessze, a 61. § (2)  bekezdése  pedig
        úgy  rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és védi  a
        sajtó     szabadságát.    Az    Alkotmánybíróság    a    szabad
        véleménynyilvánítás  jogát  és  a  sajtószabadsághoz  való  jog
        tartalmát több határozatában értelmezte.

         A  szabad  véleménynyilvánítás joga —  amely  a  kommunikációs
        alapjogok  anyajoga [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH  1992,
        167,  171.] — azt jelenti, hogy bárki gondolatát, meggyőződését
        szabadon,    megfelelő    keretek    között    kinyilváníthatja
        (987/B/1990.  AB  határozat, ABH 1991, 527, 528.).  „Az  egyéni
        véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett  (…)  az
        Alkotmány  61.  §-ából  következik a  demokratikus  közvélemény
        kialakulása    feltételeinek   és    működése    fenntartásának
        biztosítására   irányuló   állami   kötelezettség.   A   szabad
        véleménynyilvánításhoz  való jog objektív,  intézményes  oldala
        nemcsak   a   sajtószabadságra,   oktatási   szabadságra   stb.
        vonatkozik, hanem az intézményrendszernek arra az oldalára  is,
        amely  a  véleménynyilvánítási  szabadságot  általánosságban  a
        többi  védett érték közé illeszti. Ezért a véleménynyilvánítási
        szabadság  alkotmányos  határait úgy kell  meghatároznia,  hogy
        azok  a  véleményt  nyilvánító személy alanyi  joga  mellett  a
        közvélemény  kialakulásának,  illetve  szabad  alakításának   a
        demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe
        vegyék”   (ABH   1992,   167,  172.).  „A   véleménynyilvánítás
        szabadságának  külső  korlátai  vannak  csak;  amíg  egy  ilyen
        alkotmányosan  meghúzott külső korlátba  nem  ütközik,  maga  a
        véleménynyilvánítás   lehetősége   és   ténye   védett,   annak
        tartalmára     tekintet    nélkül.     Vagyis     az     egyéni
        véleménynyilvánítás,  a  saját  törvényei   szerint   kialakuló
        közvélemény,  és  ezekkel  kölcsönhatásban  a  minél  szélesebb
        tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami
        alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt
        —   az   egyéni  magatartást  és  a  társadalmi  folyamatot   —
        biztosítja,  s  nem  annak  tartalmára  vonatkozik   a   szabad
        véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban  helye  van
        minden  véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek
        egyaránt, különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e
        folyamat terméke” (ABH 1992, 167, 179.).

         A  véleménynyilvánítási és a sajtószabadság szoros kapcsolatát
        az  Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette,  rámutatott
        például,   hogy   a   sajtószabadság  alapjoga   lényegében   a
        véleménynyilvánítási  jogból  eredő  külön  nevesített   jognak
        tekinthető,   amely  felöleli  valamennyi  médium  szabadságát,
        továbbá  az információk megszerzésének szabadságát is (30/1992.
        (V.  26.)  AB határozat, ABH 1992, 167, 171.). A 37/1992.  (VI.
        10.)  AB  határozat szerint pedig „[a] sajtó  szabadságát  arra
        figyelemmel  kell  garantálnia az  államnak,  hogy  a  sajtó  a
        véleményalkotáshoz     szükséges    információszerzésnek,     a
        véleménynyilvánításnak   és   véleményformálásnak   kitüntetett
        fontosságú   eszköze.   Ahogy   a   sajtószabadság    joga    a
        véleménynyilvánításhoz  való jogból mint  anyajogból  vezethető
        le, úgy a véleménynyilvánításhoz való jog kitüntetett volta  is
        annyiban  vonatkozik  a  sajtó szabadságára,  amennyiben  az  a
        véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát szolgálja” (ABH 1992,
        227, 229.).

         Bár  „[a]z időszaki lap előállításának és nyilvános közlésének
        kötelező   bejelentése,  valamint  nyilvántartásba   vétele   a
        sajtóigazgatásnak  hagyományos  és  szükséges  megnyilvánulása”
        [20/1997.  (III.  19.)  AB  határozat,  ABH  1997,  85,   93.],
        amennyiben  a  nyilvántartásba vétel nem csupán adminisztrációs
        aktus,  hanem a hatóságnak — mint jelen ügyben is — mérlegelési
        lehetősége  van  a  kérelem tárgyában, az a sajtószabadság  (és
        ezzel    összefüggésben   a   véleménynyilvánítási   szabadság)
        korlátozásának   minősül.   Szintén   az   említett   alapjogok
        korlátozásának  tekinthető, ha a hatóságnak  joga  van  bármely
        okból  elrendelni  valamely  lap törlését:  mivel  a  törlés  a
        terjesztési  jog  megszűnését jelenti, a döntés  lényegében  az
        érintett   sajtótermék  sajtórendészeti  határozattal   történő
        betiltását eredményezi.

         Ezen  alapjogi  korlátozások alkotmányosságának  a  kérdésében
        kellett jelen ügyben állást foglalnia az Alkotmánybíróságnak.

         3.  Minden  alkotmányos  alapjog tekintetében  fontos  kérdés,
        hogy   azokat  lehet-e,  illetve  milyen  feltételekkel   lehet
        korlátozni.  Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján  a  Magyar
        Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre  vonatkozó
        szabályokat  törvény  állapítja  meg,  alapvető  jog   lényeges
        tartalmát azonban törvény sem korlátozhatja.

         A  lapalapítás és a szólás szabadsága nem jelenti azt, hogy az
        államnak minden körülmények között távol kellene tartania magát
        ezen  alapjogok  szabályozásától és  semmilyen  korlátozást  ne
        alkalmazhatna.

         Az    Alkotmánybíróság   az   alapjog   lényeges   tartalmának
        meghatározásához  az  alapjogi (az  úgynevezett  szükségességi-
        arányossági)  tesztet alkalmazza: „Az állam  akkor  nyúlhat  az
        alapjog  korlátozásának eszközéhez, ha másik  alapvető  jog  és
        szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos
        érték   védelme   más   módon  nem  érhető   el.   Az   alapjog
        korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő,
        hogy  az  másik  alapjog  vagy  szabadság  védelme  vagy  egyéb
        alkotmányos  cél  érdekében  történik,  hanem  szükséges,  hogy
        megfeleljen  az arányosság követelményeinek: az  elérni  kívánt
        cél  fontossága  és  az ennek érdekében okozott  alapjogsérelem
        súlya  megfelelő  arányban legyen egymással.  A  törvényhozó  a
        korlátozás  során  köteles  az  adott  cél  elérésére  alkalmas
        legenyhébb   eszközt   alkalmazni.   Alkotmányellenes   a   jog
        tartalmának   korlátozása,  ha  az   kényszerítő   ok   nélkül,
        önkényesen  történik,  vagy  ha a korlátozás  súlya  az  elérni
        kívánt   célhoz  képest  aránytalan”  [30/1992.  (V.  26.)   AB
        határozat, ABH 1992, 167, 171.].

         A  véleménynyilvánítási szabadság és a sajtószabadság esetében
        a  korlátozás  kérdése  azért is kiemelt  jelentőségű,  mert  e
        szabadságok  a  demokratikus társadalom alapvető  értékei  közé
        tartoznak.  „A  szabad véleménynyilvánítás jogának  kitüntetett
        szerepe  ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog — az élethez  vagy
        az  emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan — korlátozhatatlan
        lenne,    de   mindenképpen   azzal   jár,   hogy   a    szabad
        véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés  joggal
        szemben   kell   csak   engednie,  azaz  a  véleményszabadságot
        korlátozó  törvényeket megszorítóan kell értelmezni.” [30/1992.
        (V.  26.)  AB határozat, ABH 1992, 167, 178.]. A sajtószabadság
        vonatkozásában     az    Alkotmánybíróság    leszögezte:     „a
        sajtószabadság   korlátozása  általában   nem   ellentétes   az
        Alkotmánnyal,  ha  ilyen  rendelkezés szükséges  és  az  elérni
        kívánt  cél fontossága arányban van az alapvető jog sérelmével,
        az   államnak  egy  másik  alapvető  jog  védelmére   vonatkozó
        kötelezettsége    pedig   alapja   lehet    a    sajtószabadság
        korlátozásának”  [57/2001. (XII. 5.) AB határozat,  2001,  484,
        488-489.].

         Az  Alkotmánybíróságnak jelen ügyben azt kellett  mérlegelnie,
        hogy  demokratikus társadalomban az említett alkotmányos  jogok
        szükséges  és  arányos  korlátozását  jelenti-e  az,  hogy   az
        időszaki  lap címének és céljának, illetve konkrét  tartalmának
        személyiségi jogot sértő jellege miatt a nyilvántartásba vételt
        meg kell tagadni, illetve a törlést el kell rendelni.

         3.1.  Az  Alkotmánybíróság  először  azt  mérlegelte,  hogy  a
        Sajtótv. által alkalmazott alapjogi korlátozásra legitim cél  —
        másik  alapvető  jog  és szabadság védelme vagy  érvényesülése,
        illetve  egyéb  alkotmányos érték védelme — érdekében  került-e
        sor.

         A    37/1992.   (VI.   10.)   AB   határozat   szerint    „[a]
        sajtószabadságnak elsősorban külső korlátai vannak  (amelyek  a
        sajtó  sajátosságainak  megfelelő speciális  intézményekben  is
        testet  öltenek, amilyen pl. a sajtóhelyreigazítás vagy a  nagy
        nyilvánosság  kritériuma a büntetőjogban).  A  sajtószabadságot
        azonban   elsősorban  az  állam  tartalmi  be  nem   avatkozása
        biztosítja.  Ennek  felel meg például a cenzúra  tilalma  és  a
        szabad lapalapítás lehetősége. Ezzel a tartózkodással az  állam
        elvileg   lehetővé   teszi,   hogy  a   társadalomban   meglévő
        vélemények,   valamint   a  közérdekű  információk   teljessége
        megjelenjen  a  sajtóban” (ABH 1992, 227, 229-230.).  A  szabad
        véleménynyilvánítás  azonban olyan alkotmányos  alapjog,  amely
        csak   felelősséggel  gyakorolható  [36/1994.  (IV.   24.)   AB
        határozat, ABH 1994, 231.], így az emberi méltóság, a becsület,
        a  jó hírnév a véleménynyilvánítási szabadság korlátai lehetnek
        [pl.  36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230-231.;
        18/2000.  (VI. 6.) AB határozat, ABH 2000, 117, 122.;  20/2007.
        (III. 29.) AB határozat, ABH 2007, 295, 301.]. A 34/2004.  (IX.
        28.)   AB   határozat  a  következőképpen  foglalta  össze   az
        Alkotmánybíróság  álláspontját:  „A  30/1992.   (V.   26.)   AB
        határozatban foglaltak alapján az emberi méltósághoz való jog a
        véleménynyilvánítási szabadság korlátja lehet. (ABH 1992,  167,
        174.) Az Alkotmánybíróság a 8/1990. (IV. 23.) AB határozata óta
        az  emberi méltósághoz való jogot az ún. általános személyiségi
        jog    egyik   megfogalmazásának   tekinti,   amely   általános
        személyiségi  jog egyik aspektusa a magánszféra  védelme  és  a
        becsületvédelem. Becsületvédelmi jogi eszközöket a  polgári,  a
        büntető és a szabálysértési jogban is találunk, és ahogyan arra
        az  Alkotmánybíróság az 36/1994. (VI. 24.) AB  határozatban  (a
        továbbiakban:  Abh.)  utalt,  az  emberi  méltóság  kitüntetett
        szerepe  miatt  a  jogi felelősség rendjében  végső  eszközként
        igénybe  vehető  büntetőjog sem tekinthető — általánosságban  —
        aránytalanul  súlyos reagálásnak az egyént  becsületében  sértő
        magatartások  tekintetében.  (ABH 1994,  219,  229.)  Ugyanezen
        határozat azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a becsület
        és   a   jó   hírnév   védelme,  valamint  a  közügyek   szabad
        vitathatóságának   egymásra  tekintettel   történő   értékelése
        alapján  a véleménynyilvánítás szabadsága csak kisebb mértékben
        korlátozható  a  közhatalom gyakorlóinak a védelmében,  illetve
        arra,  hogy  a  közügyek  nyilvános  megvitatása  területén   a
        véleménynyilvánítási szabadság mint alkotmányos alapjog  és  az
        alapjogot  a becsületvédelem általános büntetőjogi szabályaival
        vagy  külön  tényállásokkal korlátozó eszközrendszer  viszonyát
        tekintve  az  európai  demokratikus  országok  joggyakorlatának
        trendje  egyértelműen a büntetőjogi eszközök háttérbe szorulása
        és  a  véleménynyilvánítási szabadság felértékelődése  irányába
        mutat.  [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 224.]”
        (ABH 2004, 490, 499.)

         Az  idézett határozatok alapján az Alkotmánybíróság gyakorlata
        egyértelmű  abban  a kérdésben, hogy nem csupán  a  jóhírnévhez
        való  jog  [Alkotmány  59. § (1) bekezdés],  hanem  [az  emberi
        méltósághoz  való joggal való összefüggés miatt] a személyiségi
        jogok  általánosságban  is  legitim alapjog-korlátozási  célnak
        ismerhetők el.

         3.2.  Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta,  hogy  a
        Sajtótv.    támadott    rendelkezései    által    megvalósított
        alapjogkorlátozás szükséges és arányos-e.

         Eljárása  során  az  Alkotmánybíróság  hangsúlyozottan   vette
        figyelembe,  hogy a sajtó — az elektronikus médiához  hasonlóan
        (vö.: 1006/B/2001. AB határozat, ABH 2007, 1366, 1374-1375.)  —
        alapvető jelentőségű a véleménypluralizmus megjelenítésében, és
        a  közösségi viták lefolytatásának egyik legfontosabb  színtere
        is.  Azzal,  hogy  a  jogalkotó nem csupán  az  időszaki  lapok
        címének  és céljának bejelentését írja elő, hanem a bejelentett
        cél  vizsgálatát — tehát az előzetes tartalmi ellenőrzést — is,
        lényegében az információk hozzáférhetőségének és terjesztésének
        a  felügyeletéről rendelkezik. A nyilvántartásba  vételt  végző
        hatóság döntési jogosultsága így magában foglalja a sajtótermék
        útján  közölni szánt gondolatok tartalmának előzetes közhatalmi
        ellenőrzését,  értékelését és minősítését abból a  szempontból,
        hogy  azok  sajtótermékként  forgalomba  hozhatók-e.  Ez  pedig
        cenzúrának minősül. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint  az
        elérni  kívánt  cél  —  a közlés szabadságával  való  esetleges
        visszaélés   megakadályozása,  tehát  egy  absztrakt   jövőbeni
        jogsérelem   veszélye   —   és  az  ennek   érdekében   okozott
        alapjogsérelem súlya nem egyeztethető össze egymással. Az, hogy
        a   regisztrációról   döntő  hatóság  álláspontja   szerint   a
        sajtótermék   bejelentett  célja  alapján  személyiségi   jogok
        jövőbeni   megsértése  valószínűsíthető,  nem  indokolhatja   a
        sajtótermék    regisztrációjának   a   megtagadását,    különös
        tekintettel   arra,  hogy  a  személyiségi   jogok   az   ember
        szubjektumából erednek, és hogy e jogok — főszabály  szerint  —
        csak személyesen érvényesíthetők.

         Ráadásul  a Sajtótv. a bejegyzés megtagadásán túl az  időszaki
        lapok   nyilvántartásból  való  törlésére  is  feljogosítja   a
        közigazgatási-nyilvántartási funkciót betöltő hatóságot,  ezzel
        pedig   a   sajtótermékek   folyamatos   tartalmi   kontrollját
        intézményesíti.  Rámutat  az Alkotmánybíróság,  hogy  a  törlés
        (amely  az érintett sajtótermék nyilvános terjesztését kizárja)
        a   sajtószabadság  szempontjából  rendkívül  súlyos  szankció.
        Jelentős  egyrészt,  hogy már az enyhe vagy egyszeri  jogsértés
        miatti betiltással való fenyegetés alkalmas lehet a vélemények,
        viták  indokolatlan elfojtására, márpedig „[a]z eszmék, nézetek
        szabad   kifejtése,   a   mégoly  népszerűtlen   vagy   sajátos
        elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban
        eleven társadalom létezésének alapfeltétele” [30/1992. (V. 26.)
        AB határozat ABH 1992, 167, 171.].

         Amennyiben   a  szerkesztőnek,  kiadónak  minden  egyes   cikk
        megjelenése előtt figyelembe kellene vennie, hogy az adott cikk
        megjelenése esetleg a lap törlését eredményezheti,  és  csak  e
        félelemmel  adhatná  ki  az adott lapszámot,  a  sajtószabadság
        lényege veszne el.

         Emellett   pedig   az   Alkotmánybíróság  megítélése   szerint
        egyetlen   jogsértő  közlés  —  tekintet  nélkül  a   jogsértés
        jellegére,  súlyára, ismétlődésére, stb. — nem is eredményezhet
        ilyen  súlyos,  minden  mérlegelés  nélkül  alkalmazandó  és  a
        jogsértés    súlyát   adott   esetben   jelentősen    meghaladó
        joghátrányt.  E  körben mutat rá az Alkotmánybíróság  arra  is,
        hogy  a személyhez fűződő jogok érvényesítése az önrendelkezési
        jog  fontos eleme, amely a „nem-érvényesítés” jogát is  magában
        foglalja  [Vö. pl. 20/1997. (III. 19.) AB határozat, 1997,  85,
        91.];  a sajtótermék betiltására azonban az érintett akaratától
        függetlenül is sor kerülhet; a törlésnek nem feltétele az  sem,
        hogy a jogsérelmet jogerős bírósági határozat megállapítsa.
         Annak  előmozdítására, hogy a sajtótermék szerkesztői,  kiadói
        a  szólás- és a véleménynyilvánítási szabadsággal felelős módon
        éljenek,  és  a  jogsértések  elkerülésére  törekedjenek,  —  a
        fokozatosság  elvét betartva — az azonnali betiltásnál  enyhébb
        eszközt kell alkalmaznia a jogalkotónak.

         Összefoglalóan  az Alkotmánybíróság megállapítja:  a  Sajtótv.
        azzal,  hogy megtiltja annak a lapnak a regisztrációját,  amely
        vélhetően személyiségi jogi sérelmet fog megvalósítani, illetve
        azzal,  hogy  elrendeli  a bármely személyiségi  jogi  sérelmet
        megvalósító időszaki lapnak a nyilvántartásból való  mérlegelés
        nélküli   törlését,  a  sajtó-  (és  ezzel   összefüggésben   a
        véleménynyilvánítási)  szabadság  szükségtelen  és  aránytalan,
        tehát alkotmányellenes korlátozását valósítja meg.

         Az      alkotmányellenesség     megállapítása     miatt     az
        Alkotmánybíróság — az indítványnak helyt adva — a Sajtótv.  14.
        §  (1) bekezdésének a „tartalma a 3. § (1) bekezdésében foglalt
        tilalmakba  ütközik”  szövegrészét e határozata  kihirdetésének
        napjával megsemmisítette.

         Az  Alkotmánybíróság  eddigi gyakorlata  nyomán  megállapítja,
        hogy  az 1989-ben elfogadott jogállami Alkotmány előtt alkotott
        Sajtótv.-t   indokolt  lenne  teljes  körűen  áttekinteni,   és
        összhangba hozni az alkotmányos követelményekkel.

         Nem    csorbítva   a   törvényhozó   hatalom   jogkörét,    az
        Alkotmánybíróság hangsúlyozni kívánja, hogy a Sajtótv. 3. § (1)
        bekezdése  a sajtószabadság gyakorlásának alapelveit rögzíti  a
        jogalkotás  és a jogalkalmazás számára, iránymutató  jelleggel.
        Nem  kizárt  tehát, hogy ezen, illetve ehhez  hasonló  alapelvi
        rendelkezéseken    alapuló    konkrét    törvényi     szabályok
        megsértéséhez   a   jogalkotó  bizonyos   szankciókat   fűzzön,
        ugyanakkor   az   Alkotmány  61.  §  (2)  bekezdéséből   fakadó
        követelmény, hogy az időszaki lapok regisztrációja  nem  tehető
        függővé  előzetes tartalmi kontrolltól — ami cenzúrát jelentene
        —,  az csak egy adminisztratív aktus lehet. Amennyiben pedig  a
        jogalkotó    a    sajtószabadság   gyakorlásával   kapcsolatban
        meghatározott tilalmak megszegése esetére — szankcióként — fenn
        kívánja  tartani  az  időszaki lap  törlésének  a  lehetőségét,
        gondosan  — a sajtószabadság kiemelt alkotmányos jelentőségének
        szem  előtt  tartásával  — kell mérlegelnie,  hogy  mely  fórum
        előtt, milyen eljárási rendben, milyen jogsértéshez fűzi ezt  a
        súlyos jogkövetkezményt.

         4.   Végezetül  megállapítja  az  Alkotmánybíróság,   hogy   a
        Sajtótv.  14. § (1) bekezdésének részleges megsemmisítése  után
        önmagában  az  a  rendelkezés, mely szerint az  időszaki  lapot
        törölni  kell  a  nyilvántartásból, ha a nyilvántartásba  vétel
        megtagadásának   lenne  helye,  alkotmányellenesnek   már   nem
        tekinthető. Ezért a Sajtótv. 15. § (1) bekezdésének, illetve az
        Sr.    4/A.    §    (3)    bekezdése    alkotmányellenességének
        megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló   indítványt
        elutasította.

         Az   Alkotmánybíróság  e  határozatának  a  Magyar  Közlönyben
        történő közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.
                                Dr. Paczolay Péter
                            az Alkotmánybíróság elnöke

                     Dr. Balogh Elemér     Dr. Bragyova András
                     alkotmánybíró               alkotmánybíró

                     Dr. Holló András          Dr. Kiss László
                     alkotmánybíró               alkotmánybíró

                     Dr. Kovács Péter   Dr. Lenkovics Barnabás
                     alkotmánybíró        előadó alkotmánybíró

                     Dr. Lévay Miklós     Dr. Trócsányi László
                     alkotmánybíró               alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Article 14.1 of Act II of 1986 on the Press, according to which in certain specified circumstances and subject to judicial review the Ministry of Culture, the administrative agency responsible, could cancel the registration of periodicals
          Number of the Decision:
          .
          34/2009. (III. 27.)
          Date of the decision:
          .
          03/24/2009
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2009-1-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .