English
	Hungarian

Ügyszám: .	560/B/2003
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 34/2009. (III. 27.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2009/282 .

A döntés kelte: Budapest, 03/24/2009 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára   irányuló  indítványok   tárgyában   meghozta   a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy  a  sajtóról  szóló 1986. évi II. törvény 14. § (1) bekezdésének „tartalma a  3.  § (1)  bekezdésében  foglalt tilalmakba  ütközik,  ”  szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt e határozat közzétételének napjával megsemmisíti. A  sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 14. § (1) bekezdése ezt követően a következő szöveggel marad hatályban: „Az  engedélyt,  illetve  a  nyilvántartásba  vételt  meg  kell tagadni,   ha   a   sajtótermék  külsőleg  hivatalos   lap   (a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 57-60. §-a) látszatát kelti,  illetve címével, grafikai megjelenésével,  külalakjával vagy  egyéb  jellemzőjével már bejegyzett laphoz hasonló  módon jelenik meg, és ez a fogyasztók megtévesztésére alkalmas.” 2.  Az  Alkotmánybíróság a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 15. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 3.  Az  Alkotmánybíróság a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 12/1986. (IV. 22.) MT rendelet 4/A. § (3) bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. Az  Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a  sajtótermékek nyilvántartásba    vételi,    illetve    törlési    eljárásának szabályaival kapcsolatban. Az egyik indítványozó a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (a továbbiakban:  Sajtótv.) 14. § (1) bekezdésének „a  sajtótermék tartalma  a  3. § (1) bekezdésében foglalt tilalmakba  ütközik” szövegrésze  megsemmisítését  a  szabad  véleménynyilvánításhoz való  jog,  illetve  a  sajtószabadság sérelmére  hivatkozással kérte.  Indokolásában  kifejtette, hogy  önmagában  nem  tartja alkotmányellenesnek  a  3. § (1) bekezdését,  amely  szerint  a sajtószabadság  gyakorlása nem járhat mások  személyhez  fűződő jogainak   a   sérelmével,  mindazonáltal  ilyen  esetekben   a „nyilvántartásba    vétel   megtagadása,    vagy    ennél    is határozottabban  az időszaki lapnak a (…) törlése  aránytalanul súlyos  jogkövetkezmény  akkor,  ha  a  jogalkalmazónak   mások személyhez fűződő jogainak bármely csekély fokú sérelme  esetén így  kell  eljárnia”, és nincs lehetősége a jogsértés súlyának, gyakoriságának és jellegének a mérlegelésére. A   másik   indítványozó   —  az  indítvány   benyújtásakor   a sajtóregisztrációs,  illetve  törlési  eljárás   lefolytatására hatáskörrel     rendelkező    Nemzeti    Kulturális     Örökség Minisztériumát  vezető  miniszter —  azt  követően  fordult  az Alkotmánybírósághoz,  hogy a minisztériumhoz  kérelem  érkezett egy  időszaki  lapnak  a  nyilvántartásból  való  törlésére.  A törlést  abból  az  okból  kérték, hogy  a  lapot  a  kérelmező személyhez  fűződő jogainak megsértése miatt  jogerős  bírósági ítélet helyreigazításra kötelezte. Az indítványozó miniszter  a Sajtótv. 15. § (1) bekezdésének, illetve a sajtóról szóló 1986. évi  II.  törvény végrehajtásáról szóló 12/1986. (IV.  22.)  MT rendelet   (a   továbbiakban:  Sr.)  4/A.  §  (3)  bekezdésének megsemmisítését   kérte  az  Alkotmánybíróságtól.   Utalva   az Alkotmánybíróságnak a véleménynyilvánítási és sajtószabadsággal kapcsolatos gyakorlatára, kifejtette, hogy álláspontja  szerint a   Sajtótv.-nek   és   az  Sr.-nek  a  törlésről   rendelkező, mérlegelést   nem  engedő  szabályai  ellentétben   állnak   az Alkotmány  61.  §-ából  fakadó követelményekkel.  A  személyhez fűződő   jogok   —   érvel  az  indítványozó   —   a   hatályos jogrendszerben többirányú és széleskörű polgári és  büntetőjogi védelem  alatt  állnak, biztosítva az emberi méltóság  alapjogi védelmét a véleménynyilvánítás jogának szükségszerű és  arányos korlátozásával. Az indítványozó véleménye szerint ehhez  képest nem  szükséges  és arányos az a szabályozás, amely  —  egyfajta represszív  jelleggel — a személyhez fűződő jog sérelme  esetén az  adott  időszaki lap törlését is lehetővé teszi. Rámutatott, hogy  a törlés nemcsak, hogy ellehetetlenítheti más jogorvoslat alkalmazását  (például a helyreigazító közlemény közzétételét), a  szabályok  következetes alkalmazása ezen  túlmenően  azt  is eredményezheti,  hogy  a  megjelenő  időszaki  lapok   teljesen megszűnhetnek vagy számuk drasztikusan csökkenhet. A   Sajtótv.   3.   §   (1)  bekezdésében   foglalt   előírások alkotmányossági vizsgálatát egyik indítványozó sem kérte. Az  Alkotmánybíróság az indítványokat — tárgyi  összefüggésükre tekintettel  —  az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről  és annak  közzétételéről  szóló, többször módosított  és  egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK  2009. január,  3.;  a  továbbiakban: Ügyrend)  28.  §  (1)  bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.                               II. 1. Az Alkotmány érintett rendelkezései: „61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” 2. A Sajtótv. érintett rendelkezései: „3.  §  (1)  A  sajtószabadság gyakorlása  nem  valósíthat  meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való  felhívást, nem   sértheti  a  közerkölcsöt,  valamint  nem  járhat   mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.” „14.  § (1) Az engedélyt, illetve a nyilvántartásba vételt  meg kell tagadni, ha a sajtótermék tartalma a 3. § (1) bekezdésében foglalt   tilalmakba  ütközik,  külsőleg   hivatalos   lap   (a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 57-60. §-a) látszatát kelti,  illetve címével, grafikai megjelenésével,  külalakjával vagy  egyéb  jellemzőjével már bejegyzett laphoz hasonló  módon jelenik meg, és ez a fogyasztók megtévesztésére alkalmas. 15. § (1) Az időszaki lapot törölni kell a nyilvántartásból, ha a nyilvántartásba vétel megtagadásának lenne helye.” 3. Az Sr. támadott rendelkezése: „4/A.  §  (3) A nyilvántartásbavételt meg kell tagadni, illetve törölni  kell  a  nyilvántartásból  az  időszaki  lapot  a  Tv. [Sajtótv.] 14. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben.”                              III. Az indítványok az alábbiak szerint megalapozottak. 1.    Az   Alkotmánybíróság   mindenekelőtt   megvizsgálta    a sajtótermékek  nyilvántartásba vételi és törlési eljárásának  a természetét.  A  Sajtótv.  12.  §  (1) bekezdése rögzíti,  hogy  mindenkinek jogában áll sajtóterméket (az időszaki lap a Sajtótv. 20. §  b) pontjában  foglalt  értelmező  rendelkezés  szerint   e   körbe tartozik)  előállítani  és  nyilvánosan  közölni.  A   Sajtótv. korábban  különbséget tett az engedéllyel, illetve az  engedély nélkül előállítható sajtótermékek között. Bár a Sajtótv.-ben és az   Sr.-ben   jelenleg  is  találhatóak  utalások  sajtótermék előállítása,   illetve  nyilvános  közlése  tárgyában   kiadott engedélyre, engedélyezésre, az engedélyeztetési kötelezettséget előíró  rendelkezéseket a jogalkotó hatályon kívül helyezte.  A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény módosításáról szóló  1990. évi  XI.  törvény rögzítette többek között, hogy  időszaki  lap előállítását    és   nyilvános   közlését   csak    bejelentési kötelezettség   terheli.   Az  időszaki   lap   nyilvántartásba vételéhez  ezt  követően és jelenleg is  a  bejelentés  szolgál alapul,  amelyet a hatályos szabályok értelmében  a  Kulturális Örökségvédelmi   Hivatal  (a  továbbiakban:  KÖH)   felé   kell teljesíteni. A bejelentendő adatok körét az Sr. 7. §-a  sorolja fel: a) a lap címe, célja; b) a lap alapítója és annak címe; c) a  szerkesztőség  vezetőjének neve és címe; d) a  szerkesztőség címe;  valamint  e)  a  kiadó neve és címe.  A  nyilvántartásba vételt  akkor lehet, illetve kell megtagadni, ha a  sajtótermék tartalma  a  Sajtótv. 14. § (1) bekezdésében vagy a  3.  §  (1) bekezdésében  megfogalmazott  tilalmakba  ütközik.  A   KÖH   a bejelentéstől  számított  15 napon belül  köteles  határozni  a nyilvántartásba  vételről,  illetve  annak  megtagadásáról,   a döntés     ellen    biztosított    a    bírósági    jogorvoslat igénybevételének    lehetősége.   A    terjesztést    csak    a nyilvántartásba vételt követően lehet megkezdeni.  A  nyilvántartásba  vétel  mindezek  alapján  olyan  speciális regisztrációs  eljárásnak tekinthető, amelynek során  a  formai szempontokon  túlmenően  — szűk körben —  bizonyos  tartalminak tekinthető szempontok vizsgálatára is sor kerül: a hatóság  nem csak  azt vizsgálja, hogy a bejelentési kötelezettség  alá  eső adatok  hiánytalanul szerepelnek-e a bejelentésben,  hanem  azt is, hogy ezen adatok nem sértik-e a Sajtótv. 14. § (1) valamint 3.   §   (1)   bekezdésében   megfogalmazott   követelményeket. Figyelemmel a bejelentendő adatok körére, a Sajtótv. 3.  §  (1) bekezdésével     összefüggésben    (amely    a    bűncselekmény megvalósítását,  illetve  a  bűncselekmény  elkövetésére   való felhívást,  valamint  a közerkölcs és mások  személyhez  fűződő jogainak megsértését tiltja) a hatóság diszkrecionális  jogköre csak  arra  terjed  ki, hogy megállapítsa,  a  lap  címe  és  a bejelentő  által  megjelölt célja (a regisztráció  és  az  első megjelenés  előtt nyilvánvalóan csupán ez a lap  „tartalma”)  a Sajtótv. által tiltott körbe tartozik-e. Értelemszerűen ugyanis sem  a  lap  alapítója  és  annak  címe,  sem  a  szerkesztőség vezetőjének neve és címe, sem a szerkesztőség címe, sem pedig a kiadó  neve  és  címe  nem tekinthető olyan  adatnak,  amely  a Sajtótv. 3. § (1) bekezdésének a sérelmét megvalósíthatná.  Az   Sajtótv.   a   nyilvántartásból  való   törlés   eseteit, feltételeit külön nem szabályozza, a 15. § (1) bekezdése [a 14. §  (1) bekezdésére utalva] annyit rögzít, hogy az időszaki  lap törlésére  akkor  kerülhet  sor,  ha  a  nyilvántartásba  vétel megtagadásának   lenne  helye.  A  törlés  a  terjesztési   jog megszűnését eredményezi. Az indítványozók nézete szerint, mivel a  nyilvántartásba vételi szabályok [3. § (1) bekezdés és 14. § (1)  bekezdés]  körében a Sajtótv. a sajtótermék tartalmának  a vizsgálatára utal, ezeket együttesen úgy lehet értelmezni, hogy el  kell rendelni a sajtótermék nyilvántartásból való törlését, ha az egy személyiségi jogi sérelmet megvalósító cikket közölt.  Az  Alkotmánybíróság  osztja  az  indítványozók  álláspontját, amely  szerint  a  Sajtótv. szabályainak összevetéséből  ez  az értelmezés   is  levezethető.  Az  időszaki  lap   törlését   a jogszabály  szerint akkor kell elrendelni, ha a nyilvántartásba vételt követően megállapításra kerül, hogy annak tartalma a  3. §  (1) bekezdésben foglalt tilalmakba ütközik. A Sajtótv. 14. § (1)  bekezdése tehát nem a „sajtószabadság gyakorlásáról” hanem a  sajtótermék  „tartalmának”  a vizsgálatáról  rendelkezik.  E vizsgálat a nyilvántartásba vétel során — mivel akkor a lap még nem létezik, figyelemmel az Sr. idézett 7. §-ára is — csupán  a lap  címére  és a bejelentő által megjelölt céljára terjed  ki. Ugyanakkor  a  törlési eljárásban — mivel  a  15.  §  törlésről rendelkező (1) bekezdése visszautal a 14. § (1) bekezdésére — a „tartalmi” vizsgálat valóságossá válik: a hatóság egyrészt  már nem   csupán   az   eredetileg  bejelentett   címet   és   célt vizsgálja/vizsgálhatja  újra, hanem a sajtótermék  (tehát  akár egy-egy lapszám) tartalmát is. Minthogy pedig a lap tartalmát a benne   közölt   írások  adják,  adott  esetben  egy-egy   cikk személyiségi  jogot  sértő  jellege  is  eredményezheti  a  lap törlését. Sőt, a törvény lényegében mérlegelési lehetőséget sem ad   a  hatóságnak:  amennyiben  megállapítható  akár  egyetlen személyiségi jog sérelme, a törlést el kell rendelni.  2.   Az  Alkotmány  61.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar Köztársaságban     mindenkinek    joga     van     a     szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű  adatokat megismerje,  illetőleg terjessze, a 61. § (2)  bekezdése  pedig úgy  rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és védi  a sajtó     szabadságát.    Az    Alkotmánybíróság    a    szabad véleménynyilvánítás  jogát  és  a  sajtószabadsághoz  való  jog tartalmát több határozatában értelmezte.  A  szabad  véleménynyilvánítás joga —  amely  a  kommunikációs alapjogok  anyajoga [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH  1992, 167,  171.] — azt jelenti, hogy bárki gondolatát, meggyőződését szabadon,    megfelelő    keretek    között    kinyilváníthatja (987/B/1990.  AB  határozat, ABH 1991, 527, 528.).  „Az  egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett  (…)  az Alkotmány  61.  §-ából  következik a  demokratikus  közvélemény kialakulása    feltételeinek   és    működése    fenntartásának biztosítására   irányuló   állami   kötelezettség.   A   szabad véleménynyilvánításhoz  való jog objektív,  intézményes  oldala nemcsak   a   sajtószabadságra,   oktatási   szabadságra   stb. vonatkozik, hanem az intézményrendszernek arra az oldalára  is, amely  a  véleménynyilvánítási  szabadságot  általánosságban  a többi  védett érték közé illeszti. Ezért a véleménynyilvánítási szabadság  alkotmányos  határait úgy kell  meghatároznia,  hogy azok  a  véleményt  nyilvánító személy alanyi  joga  mellett  a közvélemény  kialakulásának,  illetve  szabad  alakításának   a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe vegyék”   (ABH   1992,   167,  172.).  „A   véleménynyilvánítás szabadságának  külső  korlátai  vannak  csak;  amíg  egy  ilyen alkotmányosan  meghúzott külső korlátba  nem  ütközik,  maga  a véleménynyilvánítás   lehetősége   és   ténye   védett,   annak tartalmára     tekintet    nélkül.     Vagyis     az     egyéni véleménynyilvánítás,  a  saját  törvényei   szerint   kialakuló közvélemény,  és  ezekkel  kölcsönhatásban  a  minél  szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt —   az   egyéni  magatartást  és  a  társadalmi  folyamatot   — biztosítja,  s  nem  annak  tartalmára  vonatkozik   a   szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban  helye  van minden  véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt, különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke” (ABH 1992, 167, 179.).  A  véleménynyilvánítási és a sajtószabadság szoros kapcsolatát az  Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette,  rámutatott például,   hogy   a   sajtószabadság  alapjoga   lényegében   a véleménynyilvánítási  jogból  eredő  külön  nevesített   jognak tekinthető,   amely  felöleli  valamennyi  médium  szabadságát, továbbá  az információk megszerzésének szabadságát is (30/1992. (V.  26.)  AB határozat, ABH 1992, 167, 171.). A 37/1992.  (VI. 10.)  AB  határozat szerint pedig „[a] sajtó  szabadságát  arra figyelemmel  kell  garantálnia az  államnak,  hogy  a  sajtó  a véleményalkotáshoz     szükséges    információszerzésnek,     a véleménynyilvánításnak   és   véleményformálásnak   kitüntetett fontosságú   eszköze.   Ahogy   a   sajtószabadság    joga    a véleménynyilvánításhoz  való jogból mint  anyajogból  vezethető le, úgy a véleménynyilvánításhoz való jog kitüntetett volta  is annyiban  vonatkozik  a  sajtó szabadságára,  amennyiben  az  a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát szolgálja” (ABH 1992, 227, 229.).  Bár  „[a]z időszaki lap előállításának és nyilvános közlésének kötelező   bejelentése,  valamint  nyilvántartásba   vétele   a sajtóigazgatásnak  hagyományos  és  szükséges  megnyilvánulása” [20/1997.  (III.  19.)  AB  határozat,  ABH  1997,  85,   93.], amennyiben  a  nyilvántartásba vétel nem csupán adminisztrációs aktus,  hanem a hatóságnak — mint jelen ügyben is — mérlegelési lehetősége  van  a  kérelem tárgyában, az a sajtószabadság  (és ezzel    összefüggésben   a   véleménynyilvánítási   szabadság) korlátozásának   minősül.   Szintén   az   említett   alapjogok korlátozásának  tekinthető, ha a hatóságnak  joga  van  bármely okból  elrendelni  valamely  lap törlését:  mivel  a  törlés  a terjesztési  jog  megszűnését jelenti, a döntés  lényegében  az érintett   sajtótermék  sajtórendészeti  határozattal   történő betiltását eredményezi.  Ezen  alapjogi  korlátozások alkotmányosságának  a  kérdésében kellett jelen ügyben állást foglalnia az Alkotmánybíróságnak.  3.  Minden  alkotmányos  alapjog tekintetében  fontos  kérdés, hogy   azokat  lehet-e,  illetve  milyen  feltételekkel   lehet korlátozni.  Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján  a  Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,  alapvető  jog   lényeges tartalmát azonban törvény sem korlátozhatja.  A  lapalapítás és a szólás szabadsága nem jelenti azt, hogy az államnak minden körülmények között távol kellene tartania magát ezen  alapjogok  szabályozásától és  semmilyen  korlátozást  ne alkalmazhatna.  Az    Alkotmánybíróság   az   alapjog   lényeges   tartalmának meghatározásához  az  alapjogi (az  úgynevezett  szükségességi- arányossági)  tesztet alkalmazza: „Az állam  akkor  nyúlhat  az alapjog  korlátozásának eszközéhez, ha másik  alapvető  jog  és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték   védelme   más   módon  nem  érhető   el.   Az   alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy  az  másik  alapjog  vagy  szabadság  védelme  vagy  egyéb alkotmányos  cél  érdekében  történik,  hanem  szükséges,  hogy megfeleljen  az arányosság követelményeinek: az  elérni  kívánt cél  fontossága  és  az ennek érdekében okozott  alapjogsérelem súlya  megfelelő  arányban legyen egymással.  A  törvényhozó  a korlátozás  során  köteles  az  adott  cél  elérésére  alkalmas legenyhébb   eszközt   alkalmazni.   Alkotmányellenes   a   jog tartalmának   korlátozása,  ha  az   kényszerítő   ok   nélkül, önkényesen  történik,  vagy  ha a korlátozás  súlya  az  elérni kívánt   célhoz  képest  aránytalan”  [30/1992.  (V.  26.)   AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].  A  véleménynyilvánítási szabadság és a sajtószabadság esetében a  korlátozás  kérdése  azért is kiemelt  jelentőségű,  mert  e szabadságok  a  demokratikus társadalom alapvető  értékei  közé tartoznak.  „A  szabad véleménynyilvánítás jogának  kitüntetett szerepe  ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog — az élethez  vagy az  emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan — korlátozhatatlan lenne,    de   mindenképpen   azzal   jár,   hogy   a    szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés  joggal szemben   kell   csak   engednie,  azaz  a  véleményszabadságot korlátozó  törvényeket megszorítóan kell értelmezni.” [30/1992. (V.  26.)  AB határozat, ABH 1992, 167, 178.]. A sajtószabadság vonatkozásában     az    Alkotmánybíróság    leszögezte:     „a sajtószabadság   korlátozása  általában   nem   ellentétes   az Alkotmánnyal,  ha  ilyen  rendelkezés szükséges  és  az  elérni kívánt  cél fontossága arányban van az alapvető jog sérelmével, az   államnak  egy  másik  alapvető  jog  védelmére   vonatkozó kötelezettsége    pedig   alapja   lehet    a    sajtószabadság korlátozásának”  [57/2001. (XII. 5.) AB határozat,  2001,  484, 488-489.].  Az  Alkotmánybíróságnak jelen ügyben azt kellett  mérlegelnie, hogy  demokratikus társadalomban az említett alkotmányos  jogok szükséges  és  arányos  korlátozását  jelenti-e  az,  hogy   az időszaki  lap címének és céljának, illetve konkrét  tartalmának személyiségi jogot sértő jellege miatt a nyilvántartásba vételt meg kell tagadni, illetve a törlést el kell rendelni.  3.1.  Az  Alkotmánybíróság  először  azt  mérlegelte,  hogy  a Sajtótv. által alkalmazott alapjogi korlátozásra legitim cél  — másik  alapvető  jog  és szabadság védelme vagy  érvényesülése, illetve  egyéb  alkotmányos érték védelme — érdekében  került-e sor.  A    37/1992.   (VI.   10.)   AB   határozat   szerint    „[a] sajtószabadságnak elsősorban külső korlátai vannak  (amelyek  a sajtó  sajátosságainak  megfelelő speciális  intézményekben  is testet  öltenek, amilyen pl. a sajtóhelyreigazítás vagy a  nagy nyilvánosság  kritériuma a büntetőjogban).  A  sajtószabadságot azonban   elsősorban  az  állam  tartalmi  be  nem   avatkozása biztosítja.  Ennek  felel meg például a cenzúra  tilalma  és  a szabad lapalapítás lehetősége. Ezzel a tartózkodással az  állam elvileg   lehetővé   teszi,   hogy  a   társadalomban   meglévő vélemények,   valamint   a  közérdekű  információk   teljessége megjelenjen  a  sajtóban” (ABH 1992, 227, 229-230.).  A  szabad véleménynyilvánítás  azonban olyan alkotmányos  alapjog,  amely csak   felelősséggel  gyakorolható  [36/1994.  (IV.   24.)   AB határozat, ABH 1994, 231.], így az emberi méltóság, a becsület, a  jó hírnév a véleménynyilvánítási szabadság korlátai lehetnek [pl.  36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230-231.; 18/2000.  (VI. 6.) AB határozat, ABH 2000, 117, 122.;  20/2007. (III. 29.) AB határozat, ABH 2007, 295, 301.]. A 34/2004.  (IX. 28.)   AB   határozat  a  következőképpen  foglalta  össze   az Alkotmánybíróság  álláspontját:  „A  30/1992.   (V.   26.)   AB határozatban foglaltak alapján az emberi méltósághoz való jog a véleménynyilvánítási szabadság korlátja lehet. (ABH 1992,  167, 174.) Az Alkotmánybíróság a 8/1990. (IV. 23.) AB határozata óta az  emberi méltósághoz való jogot az ún. általános személyiségi jog    egyik   megfogalmazásának   tekinti,   amely   általános személyiségi  jog egyik aspektusa a magánszféra  védelme  és  a becsületvédelem. Becsületvédelmi jogi eszközöket a  polgári,  a büntető és a szabálysértési jogban is találunk, és ahogyan arra az  Alkotmánybíróság az 36/1994. (VI. 24.) AB  határozatban  (a továbbiakban:  Abh.)  utalt,  az  emberi  méltóság  kitüntetett szerepe  miatt  a  jogi felelősség rendjében  végső  eszközként igénybe  vehető  büntetőjog sem tekinthető — általánosságban  — aránytalanul  súlyos reagálásnak az egyént  becsületében  sértő magatartások  tekintetében.  (ABH 1994,  219,  229.)  Ugyanezen határozat azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a becsület és   a   jó   hírnév   védelme,  valamint  a  közügyek   szabad vitathatóságának   egymásra  tekintettel   történő   értékelése alapján  a véleménynyilvánítás szabadsága csak kisebb mértékben korlátozható  a  közhatalom gyakorlóinak a védelmében,  illetve arra,  hogy  a  közügyek  nyilvános  megvitatása  területén   a véleménynyilvánítási szabadság mint alkotmányos alapjog  és  az alapjogot  a becsületvédelem általános büntetőjogi szabályaival vagy  külön  tényállásokkal korlátozó eszközrendszer  viszonyát tekintve  az  európai  demokratikus  országok  joggyakorlatának trendje  egyértelműen a büntetőjogi eszközök háttérbe szorulása és  a  véleménynyilvánítási szabadság felértékelődése  irányába mutat.  [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 224.]” (ABH 2004, 490, 499.)  Az  idézett határozatok alapján az Alkotmánybíróság gyakorlata egyértelmű  abban  a kérdésben, hogy nem csupán  a  jóhírnévhez való  jog  [Alkotmány  59. § (1) bekezdés],  hanem  [az  emberi méltósághoz  való joggal való összefüggés miatt] a személyiségi jogok  általánosságban  is  legitim alapjog-korlátozási  célnak ismerhetők el.  3.2.  Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta,  hogy  a Sajtótv.    támadott    rendelkezései    által    megvalósított alapjogkorlátozás szükséges és arányos-e.  Eljárása  során  az  Alkotmánybíróság  hangsúlyozottan   vette figyelembe,  hogy a sajtó — az elektronikus médiához  hasonlóan (vö.: 1006/B/2001. AB határozat, ABH 2007, 1366, 1374-1375.)  — alapvető jelentőségű a véleménypluralizmus megjelenítésében, és a  közösségi viták lefolytatásának egyik legfontosabb  színtere is.  Azzal,  hogy  a  jogalkotó nem csupán  az  időszaki  lapok címének  és céljának bejelentését írja elő, hanem a bejelentett cél  vizsgálatát — tehát az előzetes tartalmi ellenőrzést — is, lényegében az információk hozzáférhetőségének és terjesztésének a  felügyeletéről rendelkezik. A nyilvántartásba  vételt  végző hatóság döntési jogosultsága így magában foglalja a sajtótermék útján  közölni szánt gondolatok tartalmának előzetes közhatalmi ellenőrzését,  értékelését és minősítését abból a  szempontból, hogy  azok  sajtótermékként  forgalomba  hozhatók-e.  Ez  pedig cenzúrának minősül. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint  az elérni  kívánt  cél  —  a közlés szabadságával  való  esetleges visszaélés   megakadályozása,  tehát  egy  absztrakt   jövőbeni jogsérelem   veszélye   —   és  az  ennek   érdekében   okozott alapjogsérelem súlya nem egyeztethető össze egymással. Az, hogy a   regisztrációról   döntő  hatóság  álláspontja   szerint   a sajtótermék   bejelentett  célja  alapján  személyiségi   jogok jövőbeni   megsértése  valószínűsíthető,  nem  indokolhatja   a sajtótermék    regisztrációjának   a   megtagadását,    különös tekintettel   arra,  hogy  a  személyiségi   jogok   az   ember szubjektumából erednek, és hogy e jogok — főszabály  szerint  — csak személyesen érvényesíthetők.  Ráadásul  a Sajtótv. a bejegyzés megtagadásán túl az  időszaki lapok   nyilvántartásból  való  törlésére  is  feljogosítja   a közigazgatási-nyilvántartási funkciót betöltő hatóságot,  ezzel pedig   a   sajtótermékek   folyamatos   tartalmi   kontrollját intézményesíti.  Rámutat  az Alkotmánybíróság,  hogy  a  törlés (amely  az érintett sajtótermék nyilvános terjesztését kizárja) a   sajtószabadság  szempontjából  rendkívül  súlyos  szankció. Jelentős  egyrészt,  hogy már az enyhe vagy egyszeri  jogsértés miatti betiltással való fenyegetés alkalmas lehet a vélemények, viták  indokolatlan elfojtására, márpedig „[a]z eszmék, nézetek szabad   kifejtése,   a   mégoly  népszerűtlen   vagy   sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele” [30/1992. (V. 26.) AB határozat ABH 1992, 167, 171.].  Amennyiben   a  szerkesztőnek,  kiadónak  minden  egyes   cikk megjelenése előtt figyelembe kellene vennie, hogy az adott cikk megjelenése esetleg a lap törlését eredményezheti,  és  csak  e félelemmel  adhatná  ki  az adott lapszámot,  a  sajtószabadság lényege veszne el.  Emellett   pedig   az   Alkotmánybíróság  megítélése   szerint egyetlen   jogsértő  közlés  —  tekintet  nélkül  a   jogsértés jellegére,  súlyára, ismétlődésére, stb. — nem is eredményezhet ilyen  súlyos,  minden  mérlegelés  nélkül  alkalmazandó  és  a jogsértés    súlyát   adott   esetben   jelentősen    meghaladó joghátrányt.  E  körben mutat rá az Alkotmánybíróság  arra  is, hogy  a személyhez fűződő jogok érvényesítése az önrendelkezési jog  fontos eleme, amely a „nem-érvényesítés” jogát is  magában foglalja  [Vö. pl. 20/1997. (III. 19.) AB határozat, 1997,  85, 91.];  a sajtótermék betiltására azonban az érintett akaratától függetlenül is sor kerülhet; a törlésnek nem feltétele az  sem, hogy a jogsérelmet jogerős bírósági határozat megállapítsa.  Annak  előmozdítására, hogy a sajtótermék szerkesztői,  kiadói a  szólás- és a véleménynyilvánítási szabadsággal felelős módon éljenek,  és  a  jogsértések  elkerülésére  törekedjenek,  —  a fokozatosság  elvét betartva — az azonnali betiltásnál  enyhébb eszközt kell alkalmaznia a jogalkotónak.  Összefoglalóan  az Alkotmánybíróság megállapítja:  a  Sajtótv. azzal,  hogy megtiltja annak a lapnak a regisztrációját,  amely vélhetően személyiségi jogi sérelmet fog megvalósítani, illetve azzal,  hogy  elrendeli  a bármely személyiségi  jogi  sérelmet megvalósító időszaki lapnak a nyilvántartásból való  mérlegelés nélküli   törlését,  a  sajtó-  (és  ezzel   összefüggésben   a véleménynyilvánítási)  szabadság  szükségtelen  és  aránytalan, tehát alkotmányellenes korlátozását valósítja meg.  Az      alkotmányellenesség     megállapítása     miatt     az Alkotmánybíróság — az indítványnak helyt adva — a Sajtótv.  14. §  (1) bekezdésének a „tartalma a 3. § (1) bekezdésében foglalt tilalmakba  ütközik”  szövegrészét e határozata  kihirdetésének napjával megsemmisítette.  Az  Alkotmánybíróság  eddigi gyakorlata  nyomán  megállapítja, hogy  az 1989-ben elfogadott jogállami Alkotmány előtt alkotott Sajtótv.-t   indokolt  lenne  teljes  körűen  áttekinteni,   és összhangba hozni az alkotmányos követelményekkel.  Nem    csorbítva   a   törvényhozó   hatalom   jogkörét,    az Alkotmánybíróság hangsúlyozni kívánja, hogy a Sajtótv. 3. § (1) bekezdése  a sajtószabadság gyakorlásának alapelveit rögzíti  a jogalkotás  és a jogalkalmazás számára, iránymutató  jelleggel. Nem  kizárt  tehát, hogy ezen, illetve ehhez  hasonló  alapelvi rendelkezéseken    alapuló    konkrét    törvényi     szabályok megsértéséhez   a   jogalkotó  bizonyos   szankciókat   fűzzön, ugyanakkor   az   Alkotmány  61.  §  (2)  bekezdéséből   fakadó követelmény, hogy az időszaki lapok regisztrációja  nem  tehető függővé  előzetes tartalmi kontrolltól — ami cenzúrát jelentene —,  az csak egy adminisztratív aktus lehet. Amennyiben pedig  a jogalkotó    a    sajtószabadság   gyakorlásával   kapcsolatban meghatározott tilalmak megszegése esetére — szankcióként — fenn kívánja  tartani  az  időszaki lap  törlésének  a  lehetőségét, gondosan  — a sajtószabadság kiemelt alkotmányos jelentőségének szem  előtt  tartásával  — kell mérlegelnie,  hogy  mely  fórum előtt, milyen eljárási rendben, milyen jogsértéshez fűzi ezt  a súlyos jogkövetkezményt.  4.   Végezetül  megállapítja  az  Alkotmánybíróság,   hogy   a Sajtótv.  14. § (1) bekezdésének részleges megsemmisítése  után önmagában  az  a  rendelkezés, mely szerint az  időszaki  lapot törölni  kell  a  nyilvántartásból, ha a nyilvántartásba  vétel megtagadásának   lenne  helye,  alkotmányellenesnek   már   nem tekinthető. Ezért a Sajtótv. 15. § (1) bekezdésének, illetve az Sr.    4/A.    §    (3)    bekezdése    alkotmányellenességének megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló   indítványt elutasította.  Az   Alkotmánybíróság  e  határozatának  a  Magyar  Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke            Dr. Balogh Elemér     Dr. Bragyova András            alkotmánybíró               alkotmánybíró            Dr. Holló András          Dr. Kiss László            alkotmánybíró               alkotmánybíró            Dr. Kovács Péter   Dr. Lenkovics Barnabás            alkotmánybíró        előadó alkotmánybíró            Dr. Lévay Miklós     Dr. Trócsányi László            alkotmánybíró               alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Article 14.1 of Act II of 1986 on the Press, according to which in certain specified circumstances and subject to judicial review the Ministry of Culture, the administrative agency responsible, could cancel the registration of periodicals
Number of the Decision: .	34/2009. (III. 27.)
Date of the decision: .	03/24/2009
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2009-1-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.