English

Hungarian
Ügyszám:
.
231/E/2001
Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 91/2007. (XI. 22.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2007/784
.
A határozat kelte: Budapest, 11/20/2007
.
.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
       
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
       
       Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban      megnyilvánuló
      alkotmányellenesség    megállapítására    irányuló    indítvány
      tárgyában meghozta a következő
       
                               határozatot:
       
       Az   Alkotmánybíróság   megállapítja:   az   Országgyűlés   az
      Alkotmány  70/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a  hátrányos
      megkülönböztetés  tilalmát  sértő  mulasztásban   megnyilvánuló
      alkotmányellenességet  idézett  elő  azáltal,  hogy  a  polgári
      eljárásban nem teremtett lehetőséget a tanú személyi  adatainak
      zártan  kezelésére, ha a büntetőeljárásban a  tanút  már  ilyen
      védelemben részesítették, azonban a bíróság a bűncselekménnyel,
      illetve  a bíróság által elbírált szabálysértéssel okozott  kár
      megtérítése  iránt  a  büntetőeljárásban érvényesített  polgári
      jogi igényt egyéb törvényes útra utasította.
       
       Az   Országgyűlés  jogalkotói  feladatának  2008.  június  30.
      napjáig köteles eleget tenni.
       
       Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás
         
                                      I.
         
         1.  Az  indítványozó a büntetőeljárásról szóló  1973.  évi  I.
        törvényben (a továbbiakban: 1973. évi Be.), valamint a  polgári
        perrendtartásról   szóló   1952.   évi   III.   törvényben   (a
        továbbiakban: Pp.) a tanú helyzetét szabályozó rendelkezésekkel
        vsszefüggő   mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenesség
        megállapítása  iránt fordult az Alkotmánybírósághoz.  Az  1973.
        évi  Be.  a  tanú  —  így  a  tanúként kihallgatott  sértett  —
        védelmében  szabályozta a személyi adatok zártan  kezelését.  A
        Pp.  szabályai  erre  nem  adnak lehetőséget.  Az  indítványozó
        hangsúlyozta,  hogy  a büntetőeljárás helyett  a  Pp.  szerinti
        eljárásban   történő  igényérvényesítés  nem  a   bűncselekmény
        sértettjének választása, hanem a bíróság döntése  akkor,  ha  a
        magánfélként  érvényesített  polgári  jogi  igényt  a   büntető
        bíróság nem bírálja el érdemben, hanem azt egyéb törvényes útra
        utasítja. Az indítványozó álláspontja szerint az, hogy  a  Pp.-
        ből  hiányzik  a  bűncselekménnyel,  illetve  a  bíróság  által
        elbírált szabálysértéssel okozott kár (a továbbiakban együtt: a
        bűncselekménnyel   okozott   kár)  megtérítése   iránti   igény
        érvényesítésénél   a   személyi   adatok   zártan   kezelésével
        megvalósuló   tanúvédelem  lehetősége,   olyan   törvényalkotói
        mulasztás,  amely  sérti  az Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdését
        (bíróság  előtti  egyenlőség),  az  59.  §  (1)  bekezdését  (a
        magántitokhoz  fűződő jog), valamint a 70/A. §-t  (a  hátrányos
        megkülönböztetés tilalma).
         
         2.  Az  indítvány  benyújtását  követően  hatályba  lépett   a
        büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban:
        Be.), amelynek 605. § (7) bekezdése az 1973. évi Be.-t hatályon
        kívül helyezte. Az indítványozó erre tekintettel a kérelmet úgy
        módosította, hogy az Alkotmánybíróság a vizsgálatot — miután  a
        sérelmezett helyzet nem változott — a Be. és a Pp. tekintetében
        folytassa le.
         
         3.  Az  Alkotmánybíróság  beszerezte  az  igazságügy-miniszter
        véleményét.
         
                                      II.
         
         1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
         „57.  §  (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki
        egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
        bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
        törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság
        igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
         „59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban mindenkit  megillet  a
        jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint   a
        magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
         „70/A.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén
        tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az
        állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen
        faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény,
        nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy
        egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
         
         2. A Be.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései:
         „51.  § (1) Sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét  a
        bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.”
         „54.  §  (1)  Magánfél  az a sértett, aki a  büntetőeljárásban
        polgári jogi igényt érvényesít.
         (2)  A magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt
        érvényesítheti,   amely   a   vád  tárgyává   tett   cselekmény
        következtében keletkezett.”
         „79.  §  (1)  Tanúként az hallgatható ki, akinek  bizonyítandó
        tényről tudomása lehet.”
         „85.  § (2) A kihallgatás kezdetén meg kell kérdezni a tanútól
        a   nevét,  a  születési  idejét  és  helyét,  anyja  nevét,  a
        lakóhelyének és tartózkodási helyének címét, a foglalkozását, a
        személyazonosító okmány számát, valamint azt, hogy a terhelttel
        vagy  a  sértettel rokoni viszonyban van-e, vagy hogy az ügyben
        más  okból érdekelt vagy elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú
        akkor  is  köteles  válaszolni, ha egyébként  a  vallomástételt
        megtagadhatja.”
           „96.  §  (1)  A  tanú, illetőleg az érdekében eljáró  ügyvéd
        kérelmére  vagy hivatalból elrendelhető, hogy a  tanú  személyi
        adatait  [85.  § (2) bek.] — a nevén kívül — az  iratok  között
        elkülönítve,  zártan kezeljék. Kivételesen indokolt  esetben  a
        tanú   nevének  zárt  kezelése  is  elrendelhető.  Ezekben   az
        esetekben  a  tanú zártan kezelt adatait csak az ügyben  eljáró
        bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tekintheti meg.
         
         (2)  Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el,
        ettől kezdve
         a)  az  eljárást  folytató bíróság, ügyész, illetőleg  nyomozó
        hatóság biztosítja, hogy a tanú zártan kezelt adatai az eljárás
        egyéb adataiból ne váljanak megismerhetővé,
         b)  a  bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a  tanú
        személyazonosságát    az    azonosításra    alkalmas     iratok
        megtekintésével állapítja meg,
         c)  a  személyi adatok zártan kezelésének megszüntetésére csak
        a tanú beleegyezésével kerülhet sor.
         
         (3)  A  tanú  személyi adatai zárt kezelésének  elrendelésétől
        kezdve  a  büntetőeljárásban részt  vevőknek  a  tanú  személyi
        adatait tartalmazó iratról olyan másolat adható, amely  a  tanú
        személyi adatait nem tartalmazza.”
         
                                     III.
         
         Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
         
         1.  Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  (a
        továbbiakban:  Abtv.)  49.  §-ában  meghatározott  mulasztásban
        megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor állapítható meg,  ha  a
        jogalkotó  a  jogszabályi felhatalmazásból származó  jogalkotói
        feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességét  idézett
        elő.  A  jogalkotó  szerv jogszabály-alkotási kötelezettségének
        konkrét  jogszabályi  felhatalmazás nélkül  is  köteles  eleget
        tenni,  ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe  tartozó
        területen  jogszabályi  rendezést igénylő  kérdés  merült  fel,
        feltéve,   hogy   a   szabályozást  valamely  alkotmányos   jog
        érvényesülése   vagy   biztosítása  kényszerítően   megköveteli
        [22/1990.  (X.  16.)  AB  határozat,  ABH  1990,  83,  86.].  A
        mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításához
        két  feltételnek  kell  együttesen megvalósulnia:  a  jogalkotó
        mulasztásának  és  az ennek folytán előidézett alkotmányellenes
        helyzetnek.
         
         2.  A  büntetőeljárás az állami büntető igény érvényesítésének
        módja,   tárgya  a  büntetőjogi  felelősség  és  a  büntetőjogi
        jogkövetkezmények megállapítása. Ugyanakkor a  bűncselekménnyel
        okozott   kár   mielőbbi  megtérülése,  illetve  a   felesleges
        párhuzamos bírósági eljárások kiküszöbölése azt indokolja, hogy
        a  törvényalkotó tegye lehetővé a bűncselekménnyel okozott  kár
        megtérítése iránti igény (polgári jogi igény) érvényesítését  a
        büntetőeljárásban is, ún. adhéziós eljárásban. A  polgári  jogi
        igényt   a   sértett  mint  magánfél,  illetve  —   a   Pp.-ben
        meghatározott  feltételek esetén — az ügyész is  érvényesítheti
        [Be. 54. § (4) bekezdés].
         A  polgári jogi igényt a bíróságnak lehetőleg érdemben el kell
        bírálnia.  Amennyiben ez jelentékenyen késleltetné  az  eljárás
        befejezését, továbbá a vádlott felmentése esetén,  vagy  ha  az
        indítványnak  a  büntetőeljárásban való érdemi elbírálását  más
        körülmény kizárja (pl. a terhelt halála, kegyelem), a bíróság a
        polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasítja [Be.  335.  §
        (1)  bekezdés]. E döntés ellen nincs helye fellebbezésnek  [Be.
        54.  §  (8)  bekezdés].  Ilyen esetben  a  sértett  kártérítési
        igényét  bírósági úton csak a Pp. szabályai szerinti eljárásban
        érvényesítheti.
         A   tanúvédelem   az  állami  büntető  igény  érvényesítésével
        összefüggésben kialakított intézmény-rendszer. A Be. 95. §-ának
        rendelkezése  kötelezi  a büntető ügyekben  eljáró  hatóságokat
        arra,  hogy  a  tanút  a  törvényben  meghatározottak  szerinti
        védelemben   részesítsék  életének  és  testi  épségének   vagy
        személyes szabadságának védelme, valamint annak érdekében, hogy
        a  tanú a vallomástételi kötelezettségének eleget tegyen  és  a
        vallomását megfélemlítés nélkül tegye meg.
         A  hazai és a nemzetközi bűnözés struktúrájának átalakulása (a
        terrorizmus, a szervezett, a kábítószerrel összefüggő  bűnözés,
        az erőszakos bűnözés durvább, veszélyesebb elkövetési módjainak
        megjelenése  stb.),  valamint  a  bűnözés  elleni  európai   és
        nemzetközi együttműködésből adódó kötelezettségek a XX.  század
        utolsó  évtizedében Magyarországon is megalapozták az igényt  a
        tanú-védelem intézményei iránt.
         Az  indítvány tárgya a tanúvédelmi rendszer első  lépcsője:  a
        tanú  törvényben  meghatározott személyi  adatainak  (születési
        ideje  és  helye,  anyja  neve,  lakóhelyének  és  tartózkodási
        helyének címe, a foglalkozása, a személyazonosító okmány száma,
        kivételesen  a  neve)  zártan kezelése a  büntetőeljárásban  és
        ennek   a   lehetőségnek  a  hiánya  a  polgári  eljárásban   a
        bűncselekménnyel   okozott   kár   megtérítése   iránti   igény
        elbírálásakor. Ennek a védelmi formának az a lényege, hogy  bár
        a  megjelenési, továbbá vallomástételi kötelezettségének  —  ha
        nincs  mentessége  —  a  tanú  köteles  eleget  tenni,  azonban
        személyi  adatait csak a nyomozó hatóság, az ügyész, illetve  a
        bíróság ismerheti meg. A sajátos irat-kezelési és másolat-adási
        szabályokkal  biztosított védelem csak a  tanú  beleegyezésével
        oldható  fel,  ennek  hiányában a  zártan  kezelés  az  eljárás
        jogerős  befejezése után is értelemszerűen fennmarad  az  adott
        büntetőeljárás   tekintetében.   Az   adatok   további   zártan
        kezelésének   kötelezettsége  a   kártérítési   igény   alapján
        meginduló  polgári  eljárásban a  kifejezett  jogi  szabályozás
        hiánya   miatt   nem  érvényesül,  és  az  eljárási   garanciák
        alkotmányos  jelentősége [9/1992. (I. 30.)  AB  határozat,  ABH
        1992,  59, 65.] következtében jogértelmezéssel sem terjeszthető
        ki.
         A  tanú  adatainak  zártan  kezelése  lehetővé  teszi  a  tanú
        érdekeinek  védelmét úgy, hogy nem korlátozza a  terhelt  és  a
        védő    alapvető    eljárási   jogainak    érvényesülését.    A
        tanúvédelemnek ez a formája szabályaiban eltér az Emberi  Jogok
        Európai Bírósága által számos esetben (így pl. Kostovski kontra
        Hollandia  ügyben 1989. november 20. napján, a  Doorson  kontra
        Hollandia  ügyben 1996. március 26. napján, a  Krasniki  kontra
        Cseh Köztársaság ügyben 2006. február 28. napján hozott itélet)
        vizsgált  anonim  tanú  fogalmától.  Ennek  a  Be.  97.   §-ban
        meghatározott  „különösen  védett  tanú”  felel  meg.  A   tanú
        személyi adatainak zártan kezelése esetén a tanú a terhelt és a
        védő  a  tárgyaláson találkoznak, a terhelt és védője hallja  a
        tanú vallomását, a tanúnak közvetlenül kérdéseket tehetnek fel,
        a vallomásra észrevételt tehetnek, csupán a tanú neve, lakcíme,
        foglalkozása stb. marad számukra ismeretlen. A különösen védett
        tanú   esetében  kiléte  a  terhelt  és  a  védő  számára   nem
        azonosítható,   nem  léphetnek  vele  közvetlen   érintkezésbe,
        kihallgatását  a Be. 213. § (4) bekezdése szerint  a  nyomozási
        bíró végzi.
         
         3.  Az igazságszolgáltatás alkotmányos feladatának teljesítése
        [Alkotmány  50. § (1) bekezdés, 51. § (1) bekezdés] egyrészről,
        illetve   az  élethez,  testi  épséghez,  valamint  a  személyi
        szabadsághoz  való alapvető jogok tekintetében fennálló  állami
        intézményvédelmi kötelezettség [Alkotmány 8.  §  (1)  bekezdés,
        64/1991.  (XII.  17.)  AB határozat, ABH 1991,  297,  302-303.]
        másrészről,    alkotmányosan    is    megalapozta,    hogy    a
        büntetőeljárásban fontos szerepet betöltő tanú jogosult  legyen
        a saját és/vagy hozzátartozóinak élete, testi épsége, személyes
        szabadsága  ellen  irányuló támadások vagy fenyegetések  elleni
        védelemre.  Mivel  a  bizonyítás  a  büntetőeljárás   járulékos
        kérdéseinek — különösen a polgári jogi igénynek — elbírálásában
        jelentős  tényekre  is kiterjed [Be. 75.  §  (2)  bekezdés],  a
        védelmet   megkaphatja  bármelyik  tanú  akár   a   büntetőjogi
        főkérdések  elbírálásával összefüggő, akár csak a polgári  jogi
        igény megítélése szempontjából releváns tényről lehet tudomása.
         A  tanú,  illetve a sértett ilyen védelemhez való joga azonban
        nem  alkotmányos  alapjog:  sem közvetlenül  az  élethez  és  a
        szabadsághoz  való  alapvető jogból, sem közvetetten  az  állam
        intézményvédelmi   kötelezettségéből,   illetve    a    bíróság
        igazságszolgáltatási  feladataiból nem vezethető  le  az  állam
        alkotmányos     kötelezettsége    a    tanúvédelmi     rendszer
        szabályozására és működtetésére. A védelmi rendszer alkotmányos
        megalapozottsága  nem  azonos  az  Alkotmányból   kényszerítően
        következő    jogalkotói   kötelezettséggel.   A   törvényalkotó
        szabadságában áll, hogy mérlegelve az intézmény szükségességét,
        továbbá   a   büntető   és   a  polgári   ügyek   elbírálásának
        sajátosságait,  meghatározza a védelmi rendszer személyi  körét
        és  feltételeit. Ugyanakkor a szabályok megalkotása  során  nem
        kerülhet szembe az Alkotmány rendelkezéseivel.
         
         4.  Az  Alkotmánybíróság megállapította: az Alkotmány 70/A.  §
        (1)  bekezdésében  tilalmazott,  az  „egyéb  helyzet”  szerinti
        hátrányos  megkülönböztetés  a törvényalkotó  azon  mulasztása,
        hogy  nem  rendelkezett  azon tanú  személyi  adatainak  zártan
        kezeléséről,  akinek vallomása szükséges a  bűncselekménnyel  a
        sértettnek  okozott  kár megtérítése ügyében  hozandó  bírósági
        döntéshez,  a  büntetőeljárásban  a  tanú  védelmét  az  eljáró
        hatóságok  indokoltnak tartották, azonban a büntető  bíróság  a
        magánfél vagy az ügyész által érvényesített polgári jogi igényt
        egyéb  törvényes  útra utasította, így a sértett  csak  polgári
        perben remélhet kártérítést.
         4.1.  Az  Alkotmánybíróság számos határozatában  értelmezte  a
        diszkrimináció  tilalmát, amit a jogegyenlőség általános  elvét
        megfogalmazó    alkotmányi    követelménynek     tekint.     Az
        Alkotmánybíróság  határozataiban  kifejtette,   hogy   bár   az
        Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok
        tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést,  a  tilalom,
        ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető
        jogot, kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha  a
        megkülönböztetés  nem  az  alkotmányos  alapjogok  tekintetében
        történt,  az  eltérő  szabályozás  alkotmányellenessége   akkor
        állapítható  meg,  ha  a  jogalkotó önkényesen,  ésszerű  indok
        nélkül tett különbséget az azonos helyzetű, azonos szabályozási
        kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat,
        ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73,
        77-78.;  61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992,  280,  281-
        282.].
         A    diszkrimináció   vizsgálatánál   központi   elem    annak
        megállapítása,  hogy  a  szabályozási  koncepció  szempontjából
        kiket  kell  egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991.  (IX.
        27.)   AB  határozat,  ABH  1991,  246,  249.].  A  jelen   ügy
        szempontjából   azokra   vonatkozó   szabályozás   képezi    az
        összehasonlítás alapját, akiket a büntetőeljárásban tanúként  a
        személyi  adatok  zártan kezelésével védelemben  részesítettek,
        majd pedig a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítását
        követően  a  bűncselekményből eredő  kár  megtérítése  iránt  a
        büntetőeljárás  terheltje  mint alperes  ellen  indult  polgári
        eljárásban  is  tanúként  kívánnak  kihallgatni,  azaz  akiknek
        mindkét  eljárásban  releváns  és  így  bizonyítandó  tényekről
        van/lehet tudomásuk.
         
         4.2.   A   tanúként   kihallgatandó,   illetve   kihallgatható
        személyek  köre a két eljárásban azonban nem teljesen egyforma.
        A   büntetőeljárásban  a  sértettet,  valamint  a  magánfélként
        fellépő  sértettet is tanúként kell kihallgatni, ha ez  akár  a
        büntetőjogi  felelősségre  vonás, akár  a  polgári  jogi  igény
        elbírálása   szempontjából   releváns   tények   bizonyításához
        szükséges.  A  polgári  eljárásban a  tanú  mindig  a  felektől
        különböző   személy  [részletesen:  75/1995.  (XII.   21.)   AB
        határozat,  ABH  1995, 376, 379-380.], így  a  bűncselekménnyel
        okozott  kár megtérítése iránt felperesként fellépő  sértett  a
        polgári eljárásban nem lehet tanú. A bűncselekmény sértettjének
        eljárási  helyzete tehát nem összehasonlítható  a  két  eljárás
        bizonyítási  rendszerében,  így a  sértett  tekintetében  —  az
        indítvány  keretei  között  — nem lehet  szó  a  diszkrimináció
        tilalmát sértő jogalkotói mulasztásról.
         A  homogén csoportba tartozó tanúk eljárási pozíciója  azonban
        összevethető és lényegét tekintve azonos. A tanúvallomás mind a
        büntetőeljárásban,  mind  a  polgári  eljárásban  fontos,   sok
        esetben pótolhatatlan bizonyítási eszköz, a tanú vallomástételi
        kötelezettsége   igazságszolgáltatási   érdek.   „A   bíróságok
        alkotmányos      jogvédelmi     funkciójának      gyakorlásához
        elengedhetetlen  a tanúzásra képes és alkalmas személyeknek  az
        igazságszolgáltatásban   való  közreműködése,   adott   esetben
        alkotmányos  alapjogaiknak a korlátozása árán is” – állapította
        meg  az  Alkotmánybíróság a 75/1995. (XII. 21.) AB határozatban
        (ABH   1995,   376,   384.).   A  tanúskodás   kikényszeríthető
        kötelezettséget  jelent  mindenki  számára,   aki   az   ország
        területén  tartózkodik; mindkét eljárásban a tanú helyzetét  az
        eljárási   jog   által   szankcionálható  és   kikényszeríthető
        kötelezettségek túlsúlya jellemzi (Be. 93. §, 106. §, Pp.  185.
        §).  Ezen  túlmenően  a  tanút mindkét  eljárásban  terheli  az
        igazmondás kötelezettsége, mind a büntetőeljárásban, mind pedig
        a   polgári  eljárásban  elkövetett  hamis  tanúzás  büntetendő
        magatartás  (a  Büntető Törvénykönyvről  szóló  1978.  évi  IV.
        törvény 238. §).
         Az  Alkotmánybíróság  a kártalanítási, illetve  visszatérítési
        igény  (Be.  580-581.  §, 585. §) érvényesítésének  a  büntető,
        illetve  a  polgári  bíróság előtti eljárási  rendjét  vizsgáló
        23/1995.  (IV. 5.) AB határozatban megállapította:  „Az  azonos
        jellegű  polgári jogi igények érvényesítési rendje között  való
        különbségtétel, amely a büntetőeljárási törvényben szabályozott
        egyes  polgári  jogi  igények érvényesítésénél  pusztán  a  Be.
        eltérő  eljárási rendjéből adódóan lényeges eljárási  garanciák
        mellőzéséhez    vezet,    az    Alkotmánynak    az     önkényes
        megkülönböztetést tiltó 70/A. §-ába ütközik.” (ABH  1995,  115,
        120.)
         
         4.3. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben úgy értékelte, hogy  a
        törvényalkotó    nem   mérlegelte   hasonló   figyelemmel    és
        körültekintéssel  a  büntetőeljárásban  —  személyi   adatainak
        zártan  kezelésével  —  védelmet élvező  tanú  érdekeit  akkor,
        amikor  a  büntető bíróság döntése következtében  a  sértett  a
        bűncselekménnyel  okozott kár megtérítése  iránti  igényét  már
        csak   a   polgári  bíróság  előtt  érvényesítheti.   Mivel   a
        törvényalkotó lehetőséget teremtett egyrészt a bűncselekményből
        eredő  kár  érvényesítésére  a  büntetőeljárásban,  másrészt  a
        büntetőeljárásban   tanúként   szereplő   személyek   személyes
        adatainak   védelmére,  ennek  a  védelemnek  a  megvonása   az
        ugyanazon   jogalapból  származó  követelés   polgári   perbeli
        érvényesítése  során továbbra is tanúként közreműködni  köteles
        személyektől,   olyan  megkülönböztetés,   amelynek   nincs   a
        tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű oka, azaz önkényes,  így
        sérti a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmát.
         Erre  tekintettel  az  Alkotmánybíróság a  mindkét  eljárásban
        tanúként  közreműködésre  köteles  személyek  életének,   testi
        épségének,   és  szabadságának  védelmét  szolgáló  jogszabályi
        lehetőségek indokolatlan eltérése miatt — az indítvány  keretei
        között  —  a  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenességet
        megállapította, és az Abtv. 49. § (1) bekezdésének megfelelően,
        határidő   tűzésével   felhívta  a   törvényhozót   jogalkotási
        kötelezettségének teljesítésére.
         
         5.    Az    indítványozó    a    mulasztásban    megnyilvánuló
        alkotmányellenesség  megállapítását  az  Alkotmány  57.  §  (1)
        bekezdésére, valamint az 59. § (1) bekezdésére hivatkozással is
        kérte.  Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint,  ha  az
        adott  rendelkezés alkotmányellenességét az Alkotmány  valamely
        rendelkezése  alapján már megállapította, akkor az indítványban
        felhívott  további alkotmányi rendelkezésekkel való  ellentétet
        már  nem vizsgálja [legutóbb összefoglalva: 55/2007. (IX.  26.)
        AB  határozat, ABK 2007. szeptember, 820, 824.]. Ez a gyakorlat
        megfelelően     irányadó    a    mulasztásban     megnyilvánuló
        alkotmányellenesség vizsgálatakor is.
         
         Az   Alkotmánybíróság  a  határozatnak  a  Magyar   Közlönyben
        történő     közzétételét    a    mulasztásban     megnyilvánuló
        alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el.
                                 Dr. Bihari Mihály
                            az Alkotmánybíróság elnöke
                                         
                  Dr. Balogh Elemér          Dr. Bragyova András
                  alkotmánybíró                    alkotmánybíró
                                         
                  Dr. Holló András               Dr. Kiss László
                  alkotmánybíró                    alkotmánybíró
                                         
                  Dr. Kovács Péter          Dr. Kukorelli István
                  alkotmánybíró                    alkotmánybíró
                                         
                  Dr. Lenkovics Barnabás        Dr. Lévay Miklós
                  alkotmánybíró             előadó alkotmánybíró
                                         
                  Dr. Paczolay Péter        Dr. Trócsányi László
                  alkotmánybíró                    alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Witness protection and secret handling of personal data during criminal proceedings
          Number of the Decision:
          .
          91/2007. (XI. 22.)
          Date of the decision:
          .
          11/20/2007
          Summary:
          If individuals who received witness protection (and secret handling of their data) during criminal proceedings are then deprived of such protection when called as witnesses in civil proceedings arising from damages for a criminal act, this violates the prohibition against discrimination.
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2007-3-007
          .