Hungarian
Ügyszám:
.
456/H/2007
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 57/2007. (X. 12.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2007/670
.
A döntés kelte: Budapest, 10/08/2007
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

     Az  Alkotmánybíróság  az Országos Választási  Bizottságnak  az
    országos    népszavazás   kitűzésére   irányuló   kezdeményezés
    aláírásgyűjtő  ívének hitelesítése tárgyában hozott  határozata
    ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
     
                             határozatot:
     
     Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 99/2007.
    (III. 26.) OVB határozatát helybenhagyja.

     Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás
                                    I.
       A     Magyarok     Világszövetsége    országos    népszavazási
      kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát nyújtotta  be
      hitelesítés  céljából  az Országos Választási  Bizottsághoz  (a
      továbbiakban:  OVB). Az aláírásgyűjtő íven a  következő  kérdés
      szerepelt:
      „Egyetért-e azzal, hogy művi meddővé tételt kizárólag és csakis
      pontosan meghatározott egészségügyi okból lehessen végezni?”
       Az  OVB a 99/2007. (III. 26.) OVB határozatával megtagadta  az
      aláírásgyűjtő  ív mintapéldányának hitelesítését.  A  határozat
      indokolásában  –  az  Alkotmánybíróság 43/2005.  (XI.  14.)  AB
      határozatára   (a   továbbiakban:  Abh.)  utalva   –   az   OVB
      megállapította:  „az eredményes népszavazás  a  családtervezési
      célú   művi   meddővé   tétel  teljes   és   határidő   nélküli
      megtiltásával  olyan jogalkotási kötelezettséget  teremtene  az
      Országgyűlés számára, amely nem egyeztethető össze  a  hatályos
      Alkotmánnyal, így burkoltan annak módosítására kötelezne.”
       Az  országos népszavazás kezdeményezője a törvényes  határidőn
      belül   kifogást   terjesztett  elő  a  99/2007.   (III.   26.)
      határozattal   szemben.  Álláspontja  szerint  a   népszavazási
      kezdeményezés  nem  irányul az Alkotmány  módosítására,  „éppen
      ellenkezőleg: az 54. § (1) bekezdésében deklarált élethez  való
      jog  szelleméhez igazodó, ide vonatkozó jogszabály megalkotását
      célozza,  ami  nem  tenné  szükségessé  az  Alkotmány  egyetlen
      rendelkezésének megváltoztatását sem.”

                                    II.
                                     
       Az  Alkotmánybíróság a kifogásokat az Alkotmány,  az  országos
      népszavazásról  és népi kezdeményezésről szóló 1998.  évi  III.
      törvény   (a   továbbiakban:  Nsztv.),  valamint  a  választási
      eljárásról  szóló  1997. évi C. törvény (a  továbbiakban:  Ve.)
      alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg:

       Alkotmány
      „8.  §  (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
      és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben
      tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
      (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az   alapvető   jogokra   és
      kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,
      alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
      „54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban   minden   embernek
      veleszületett  joga  van az élethez és az  emberi  méltósághoz,
      amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
       
       Nsztv.
      „10.   §   Az  Országos  Választási  Bizottság  megtagadja   az
      aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
      (...)
      b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
      (...).”
       
       Ve.
      „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási   Bizottságnak   az
      aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével
      kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét
      követő  tizenöt  napon  belül lehet  –  az  Alkotmánybírósághoz
      címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...)
      (3)  Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az
      Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az
      Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti,
      és   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az
      Országgyűlést új eljárásra utasítja.”

                                   III.
       
       A kifogás nem megalapozott.

       1.  Az  Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét
      az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §  h)
      pontjában  foglaltaknak megfelelően a Ve.  130.  §-a  határozza
      meg.  Az  Alkotmánybíróságnak  a kifogás  alapján  lefolytatott
      eljárása    jogorvoslati    eljárás,    melynek    során     az
      Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és  rendeltetésével
      összhangban – a beérkezett kifogás alapján azt vizsgálja,  hogy
      az  aláírásgyűjtő  ív  megfelel-e a Ve.-ben  és  az  Nsztv.-ben
      foglalt   feltételeknek   és  az  OVB   az   aláírásgyűjtő   ív
      hitelesítési  eljárásában  az  Alkotmánynak  és   az   irányadó
      törvényeknek megfelelően járt-e el.

       2.  Az  Alkotmánybíróság a 25/1999. (VII. 7.) AB határozatában
      kifejtette:  „Az  Alkotmány mint alaptörvény, amely  az  állami
      berendezkedés  alapját,  az  állam  és  polgárainak   viszonyát
      szabályozza,  csak az Alkotmány rendszerén belül, az  Alkotmány
      által feljogosított alkotmányozó hatalom által, az Alkotmányban
      meghatározott  eljárás  szerint módosítható.  Az  Alkotmány  az
      Országgyűlés  hatáskörén belül megkülönböztetetten  szabályozza
      az  alkotmányozást. (…) különbséget kell tenni az  alkotmányozó
      és  a  törvényhozó hatalom között. [A]z Alkotmány  módosítására
      irányuló    kérdésben    nem    írható    ki    választópolgári
      kezdeményezésre  olyan  népszavazás,  amely  az  Országgyűlésre
      kötelező  volta  miatt  elvonná  az  Országgyűlés  alkotmányozó
      hatáskörét” (ABH 1999, 251, 261-262.).

       A  15/2003.  (IV.  18.)  AB határozatban  az  Alkotmánybíróság
      továbbfejlesztette  az  Alkotmánnyal  ellentétes   népszavazási
      kezdeményezések   megítélésére   vonatkozó   gyakorlatát:   „Az
      Alkotmány  elsőbbségének a törvényhozással szembeni biztosítása
      az Alkotmánybíróság legfőbb feladata. Az alkotmányos szempontok
      érvényre   juttatása  történhet  előzetesen,   a   jogi   norma
      megszületése  előtt, illetve utólag, a jogszabály  kihirdetését
      követően.   Előfordulhat  azonban  –  például   a   kétszázezer
      választópolgár   által   kezdeményezett   eredményes   ügydöntő
      népszavazás esetében -, hogy a népszavazásra bocsátandó  kérdés
      alapján  valamely  alapjogot nyilvánvaló módon  súlyosan  sértő
      vagy  tömeges egyéni jogsérelmet okozó jogszabály megalkotására
      lesz  köteles  a  törvényhozó  hatalom.  Ebben  az  esetben   a
      népszavazásra bocsátandó kérdés hitelesítési eljárásban történő
      előzetes    alkotmányossági   vizsgálata   nyújthat   megfelelő
      védelmet.
       Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a   népszavazásra
      bocsátandó kérdés alapján általában nem állapítható meg, hogy a
      jogalkotó  pontosan milyen tartalmú jogi norma alkotására  lesz
      köteles.  Az  alkotmánysértő norma  létrejöttét  elkerülendő  a
      törvényhozó köteles a jogszabályt olyan tartalommal  elfogadni,
      amely  megfelel ugyan a kérdésben foglalt követelményeknek,  de
      egyszersmind összhangban áll az alaptörvény rendelkezéseivel.
       A  magyar jogrendszer több olyan jogintézményt ismer, amely  a
      népszavazáshoz  való  politikai alapjog Alkotmánynak  megfelelő
      gyakorlását segíti. Az Alkotmány rendelkezései, és különösen  a
      8.  §  alapján alkotmányos védelemben részesülő alapvető  jogok
      érvényesülése azonban nem tehető attól függővé,  hogy  az  erre
      jogosult    intézmények   a   népszavazási   eljárás    későbbi
      szakaszaiban  élnek-e  az Alkotmányban,  illetve  az  Abtv.-ben
      biztosított lehetőségekkel és Alkotmánybírósághoz fordulnak-e.
       Az   Alkotmány   egésze   és   az  alkotmányos   rendelkezések
      [elsősorban  az  Alkotmány 8. § (2) bekezdés,  a  28/C.  §  (3)
      bekezdés,   valamint  a  77.  §  (2)  bekezdés]  összefüggései,
      valamint azok együttes vizsgálata alapján megállapítható,  hogy
      az Alkotmánybíróság – alkotmányos rendeltetésével összhangban –
      a  kifogás  és  az  OVB határozat keretein belül  adott  ügyben
      megvizsgálhatja a kérdést abból a szempontból is, hogy az annak
      alapján  lefolytatott népszavazás eredménye  nyilvánvaló  módon
      nem  kötelezi-e  a jogalkotót alapjog lényeges tartalmát  sértő
      törvény megalkotására.” (ABH 2003, 208, 212-213.)

       Ezért jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak az aláírásgyűjtő  ív
      mintapéldányán szereplő kérdés, valamint a 99/2007. (III.  26.)
      OVB  határozat alapján arról kellett állást foglalnia,  hogy  a
      népszavazási  kezdeményezés alkotmányellenes  tartalmú  törvény
      elfogadására irányul-e.

       3.  Az  aláírásgyűjtő  ív mintapéldányán szereplő  kérdés  azt
      tartalmazza, hogy „ (…) művi meddővé tételt kizárólag és csakis
      pontosan meghatározott egészségügyi okból lehessen végezni”. Az
      Alkotmánybíróság  az Abh.-ban foglalkozott részletesen  a  művi
      meddővé    tétel    alkotmányossági    összefüggéseivel.    „Az
      alkotmánybírósági  gyakorlat alapján  megállapítható,  hogy  az
      Alkotmány  54. § (1) bekezdése széles körű védelemben részesíti
      a  szabad, tájékozott és felelősségteljes döntésre képes  ember
      saját  teste  és  sorsa  feletti  rendelkezési  jogát.  A[z  …]
      önrendelkezéshez  való jog alapján az emberek  –  az  Alkotmány
      rendelkezéseivel összhangban lévő jogszabályi korlátok között –
      szabadon   dönthetnek   a   családi   élet,   a   házasság,   a
      gyermekvállalás kérdéseiben.” (ABH 2005, 543.)
           Az  Abh.  megállapította továbbá, hogy  az  egészségügyről
      szóló  1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) vizsgált
      rendelkezése  „–  vagylagosan – két objektív feltételtől  teszi
      függővé   a   családtervezési  célú  művi  meddővé  tételt.   A
      kérelmezőnek vagy 35 évnél idősebbnek kell lennie,  vagy  három
      vér  szerinti gyermekkel kell rendelkeznie. Az Alkotmánybíróság
      ezt  a  két  rendelkezést  az emberi  méltósághoz  való  jogból
      származó önrendelkezési jog korlátozásának tekinti.” (ABH 2005,
      543.)
       Az  Alkotmánybíróság  Abh.-ban kifejtett  álláspontja  szerint
      „sem    népesedéspolitikai    szempontok,    sem    az    állam
      egészségvédelmi    kötelessége    nem    teszi    alkotmányosan
      elfogadhatóvá, hogy az Eütv. a vér szerinti gyermekek  számától
      teszi    függővé    az   alapjog-érvényesítést.”    Ezért    az
      Alkotmánybíróság  az  alkotmányossági  vizsgálat  eredményeként
      „úgy  ítélte  meg,  hogy  az Alkotmány  54.  §  (1)  bekezdése,
      valamint  16. §-a és 67. § (3) bekezdése szükségessé  teheti  a
      családtervezési  célú művi meddővé tétel  korlátozását,  de  az
      Eütv. 187. § (2) bekezdésének első mondatában előírt korlátozás
      túlmegy  azon  a  mértéken, amit az elérni  kívánt  alkotmányos
      célok    indokolttá    tesznek,   ezért    aránytalan,    tehát
      alkotmányellenes.” (ABH 2005, 551.)
       Az  Abh.-ban az Alkotmánybíróság az önrendelkezési jog számos,
      alkotmányosan indokolt korlátozásának mérlegelésére hívta fel a
      törvényhozók  figyelmét: „A döntésképesség  biztosítása  és  az
      ifjúság   védelme   szükségessé  teheti   speciális   korlátozó
      rendelkezések megfogalmazását akár életkori határok  formájában
      is. Elsősorban a törvényalkotónak kell mérlegelnie, hogy a művi
      meddővé tétel feltételeinek meghatározásakor indokolt-e eltérni
      a  cselekvőképesség általános életkori határától, és  ha  igen,
      akkor  milyen  mértékben.”  Az Alkotmánybíróság  emellett  utal
      arra, hogy nem tekinti „aránytalan alapjog-korlátozásnak, ha  a
      jogalkotó   konkrét   esetben   megnyilvánuló   ésszerű   indok
      meglététől    tette   függővé   az   önrendelkezési,    illetve
      lelkiismereti  szabadság  körébe eső egyéni  döntések  érvényre
      jutását.”  Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság  pro  futuro
      semmisítette  meg  az  alkotmányellenes törvényi  rendelkezést,
      hogy    a    „törvényalkotó   megfelelően    mérlegelhesse    a
      törvénymódosítás  szükségességét és az  Alkotmánynak  megfelelő
      szabályozás feltételeit.” (ABH 2005, 551-552.)
       
           4. Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés arra
      irányul,  hogy művi meddővé tételt kizárólag és csakis pontosan
      meghatározott  egészségügyi  okból  lehessen  végezni.  Ez  azt
      jelenti, hogy eredményes népszavazás esetén a törvényhozónak  a
      családtervezési   célú  művi  meddővé  tétel  minden   formáját
      feltétel nélkül meg kellene tiltania. Vagyis a népszavazás  nem
      az  önrendelkezési  jog  – alkotmányosan  elfogadható  célú  és
      mértékű   –   korlátozására  irányulna,  hanem  a  joggyakorlás
      lehetőségének teljes megszüntetésére.

       Ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott,  hogy
      ha   az  aláírásgyűjtő  ív  mintapéldányán  szereplő  kérdésben
      eredményes  népszavazásra kerülne sor,  akkor  az  Országgyűlés
      csak  az  Alkotmány 54. § (1) bekezdésével, az önrendelkezéshez
      való  jog lényeges tartalmával ellentétes törvény elfogadásával
      felelhetne meg a népszavazáson hozott döntésnek.
       Az    Alkotmánybíróság   gyakorlata   szerint   az   Alkotmány
      módosítására   irányuló   kérdésben   választópolgárok    által
      kezdeményezett népszavazásnak nincs helye [25/1999.  (VII.  7.)
      AB  határozat, ABH 1999, 251, 263.], továbbá a népszavazás  nem
      kötelezheti  az  Országgyűlést alapvető jog lényeges  tartalmát
      korlátozó   törvény  elfogadására  [15/2003.   (IV.   18.)   AB
      határozat,  ABH  2003, 208, 212-213.]. Mivel  jelen  esetben  a
      kérdés  az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével ellentétes  törvény
      elfogadására  irányul,  az  OVB  jogszerűen  tagadta   meg   az
      aláírásgyűjtő ív hitelesítését.

       Az  Alkotmánybíróság – a fentiekben felsorolt indokok  alapján
      V a 99/2007. (III. 26.) OVB határozatot helybenhagyta.

       Az   Alkotmánybíróság   a  határozat   közzétételét   az   OVB
      határozatának    a   Magyar   Közlönyben   való   megjelenésére
      tekintettel rendelte el.
                               Dr. Bihari Mihály
                          az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
                  Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András
                  alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                       
                  Dr. Holló András           Dr. Kiss László
                  alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                       
                  Dr. Kovács Péter      Dr. Kukorelli István
                  alkotmánybíró         előadó alkotmánybíró
                                       
                  Dr. Lenkovics Barnabás      . Lévay Miklós
                  alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                       
                  Dr. Paczolay Péter    Dr. Trócsányi László
                  alkotmánybíró                 alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        57/2007. (X. 12.)
        Date of the decision:
        .
        10/08/2007
        .
        .