Hungarian

Ügyszám: .	456/H/2007
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 57/2007. (X. 12.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/670 .

A döntés kelte: Budapest, 10/08/2007 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!  Az  Alkotmánybíróság  az Országos Választási  Bizottságnak  az országos    népszavazás   kitűzésére   irányuló   kezdeményezés aláírásgyűjtő  ívének hitelesítése tárgyában hozott  határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő                            határozatot:    Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 99/2007. (III. 26.) OVB határozatát helybenhagyja.  Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.  A     Magyarok     Világszövetsége    országos    népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát nyújtotta  be hitelesítés  céljából  az Országos Választási  Bizottsághoz  (a továbbiakban:  OVB). Az aláírásgyűjtő íven a  következő  kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy művi meddővé tételt kizárólag és csakis pontosan meghatározott egészségügyi okból lehessen végezni?”  Az  OVB a 99/2007. (III. 26.) OVB határozatával megtagadta  az aláírásgyűjtő  ív mintapéldányának hitelesítését.  A  határozat indokolásában  –  az  Alkotmánybíróság 43/2005.  (XI.  14.)  AB határozatára   (a   továbbiakban:  Abh.)  utalva   –   az   OVB megállapította:  „az eredményes népszavazás  a  családtervezési célú   művi   meddővé   tétel  teljes   és   határidő   nélküli megtiltásával  olyan jogalkotási kötelezettséget  teremtene  az Országgyűlés számára, amely nem egyeztethető össze  a  hatályos Alkotmánnyal, így burkoltan annak módosítására kötelezne.”  Az  országos népszavazás kezdeményezője a törvényes  határidőn belül   kifogást   terjesztett  elő  a  99/2007.   (III.   26.) határozattal   szemben.  Álláspontja  szerint  a   népszavazási kezdeményezés  nem  irányul az Alkotmány  módosítására,  „éppen ellenkezőleg: az 54. § (1) bekezdésében deklarált élethez  való jog  szelleméhez igazodó, ide vonatkozó jogszabály megalkotását célozza,  ami  nem  tenné  szükségessé  az  Alkotmány  egyetlen rendelkezésének megváltoztatását sem.”                               II.                                  Az  Alkotmánybíróság a kifogásokat az Alkotmány,  az  országos népszavazásról  és népi kezdeményezésről szóló 1998.  évi  III. törvény   (a   továbbiakban:  Nsztv.),  valamint  a  választási eljárásról  szóló  1997. évi C. törvény (a  továbbiakban:  Ve.) alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg:  Alkotmány „8.  §  (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az   alapvető   jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban   minden   embernek veleszületett  joga  van az élethez és az  emberi  méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”    Nsztv. „10.   §   Az  Országos  Választási  Bizottság  megtagadja   az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha (...) b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, (...).”    Ve. „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási   Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet  –  az  Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...) (3)  Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”                              III.    A kifogás nem megalapozott.  1.  Az  Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §  h) pontjában  foglaltaknak megfelelően a Ve.  130.  §-a  határozza meg.  Az  Alkotmánybíróságnak  a kifogás  alapján  lefolytatott eljárása    jogorvoslati    eljárás,    melynek    során     az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és  rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás alapján azt vizsgálja,  hogy az  aláírásgyűjtő  ív  megfelel-e a Ve.-ben  és  az  Nsztv.-ben foglalt   feltételeknek   és  az  OVB   az   aláírásgyűjtő   ív hitelesítési  eljárásában  az  Alkotmánynak  és   az   irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el.  2.  Az  Alkotmánybíróság a 25/1999. (VII. 7.) AB határozatában kifejtette:  „Az  Alkotmány mint alaptörvény, amely  az  állami berendezkedés  alapját,  az  állam  és  polgárainak   viszonyát szabályozza,  csak az Alkotmány rendszerén belül, az  Alkotmány által feljogosított alkotmányozó hatalom által, az Alkotmányban meghatározott  eljárás  szerint módosítható.  Az  Alkotmány  az Országgyűlés  hatáskörén belül megkülönböztetetten  szabályozza az  alkotmányozást. (…) különbséget kell tenni az  alkotmányozó és  a  törvényhozó hatalom között. [A]z Alkotmány  módosítására irányuló    kérdésben    nem    írható    ki    választópolgári kezdeményezésre  olyan  népszavazás,  amely  az  Országgyűlésre kötelező  volta  miatt  elvonná  az  Országgyűlés  alkotmányozó hatáskörét” (ABH 1999, 251, 261-262.).  A  15/2003.  (IV.  18.)  AB határozatban  az  Alkotmánybíróság továbbfejlesztette  az  Alkotmánnyal  ellentétes   népszavazási kezdeményezések   megítélésére   vonatkozó   gyakorlatát:   „Az Alkotmány  elsőbbségének a törvényhozással szembeni biztosítása az Alkotmánybíróság legfőbb feladata. Az alkotmányos szempontok érvényre   juttatása  történhet  előzetesen,   a   jogi   norma megszületése  előtt, illetve utólag, a jogszabály  kihirdetését követően.   Előfordulhat  azonban  –  például   a   kétszázezer választópolgár   által   kezdeményezett   eredményes   ügydöntő népszavazás esetében -, hogy a népszavazásra bocsátandó  kérdés alapján  valamely  alapjogot nyilvánvaló módon  súlyosan  sértő vagy  tömeges egyéni jogsérelmet okozó jogszabály megalkotására lesz  köteles  a  törvényhozó  hatalom.  Ebben  az  esetben   a népszavazásra bocsátandó kérdés hitelesítési eljárásban történő előzetes    alkotmányossági   vizsgálata   nyújthat   megfelelő védelmet.  Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a   népszavazásra bocsátandó kérdés alapján általában nem állapítható meg, hogy a jogalkotó  pontosan milyen tartalmú jogi norma alkotására  lesz köteles.  Az  alkotmánysértő norma  létrejöttét  elkerülendő  a törvényhozó köteles a jogszabályt olyan tartalommal  elfogadni, amely  megfelel ugyan a kérdésben foglalt követelményeknek,  de egyszersmind összhangban áll az alaptörvény rendelkezéseivel.  A  magyar jogrendszer több olyan jogintézményt ismer, amely  a népszavazáshoz  való  politikai alapjog Alkotmánynak  megfelelő gyakorlását segíti. Az Alkotmány rendelkezései, és különösen  a 8.  §  alapján alkotmányos védelemben részesülő alapvető  jogok érvényesülése azonban nem tehető attól függővé,  hogy  az  erre jogosult    intézmények   a   népszavazási   eljárás    későbbi szakaszaiban  élnek-e  az Alkotmányban,  illetve  az  Abtv.-ben biztosított lehetőségekkel és Alkotmánybírósághoz fordulnak-e.  Az   Alkotmány   egésze   és   az  alkotmányos   rendelkezések [elsősorban  az  Alkotmány 8. § (2) bekezdés,  a  28/C.  §  (3) bekezdés,   valamint  a  77.  §  (2)  bekezdés]  összefüggései, valamint azok együttes vizsgálata alapján megállapítható,  hogy az Alkotmánybíróság – alkotmányos rendeltetésével összhangban – a  kifogás  és  az  OVB határozat keretein belül  adott  ügyben megvizsgálhatja a kérdést abból a szempontból is, hogy az annak alapján  lefolytatott népszavazás eredménye  nyilvánvaló  módon nem  kötelezi-e  a jogalkotót alapjog lényeges tartalmát  sértő törvény megalkotására.” (ABH 2003, 208, 212-213.)  Ezért jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak az aláírásgyűjtő  ív mintapéldányán szereplő kérdés, valamint a 99/2007. (III.  26.) OVB  határozat alapján arról kellett állást foglalnia,  hogy  a népszavazási  kezdeményezés alkotmányellenes  tartalmú  törvény elfogadására irányul-e.  3.  Az  aláírásgyűjtő  ív mintapéldányán szereplő  kérdés  azt tartalmazza, hogy „ (…) művi meddővé tételt kizárólag és csakis pontosan meghatározott egészségügyi okból lehessen végezni”. Az Alkotmánybíróság  az Abh.-ban foglalkozott részletesen  a  művi meddővé    tétel    alkotmányossági    összefüggéseivel.    „Az alkotmánybírósági  gyakorlat alapján  megállapítható,  hogy  az Alkotmány  54. § (1) bekezdése széles körű védelemben részesíti a  szabad, tájékozott és felelősségteljes döntésre képes  ember saját  teste  és  sorsa  feletti  rendelkezési  jogát.  A[z  …] önrendelkezéshez  való jog alapján az emberek  –  az  Alkotmány rendelkezéseivel összhangban lévő jogszabályi korlátok között – szabadon   dönthetnek   a   családi   élet,   a   házasság,   a gyermekvállalás kérdéseiben.” (ABH 2005, 543.)      Az  Abh.  megállapította továbbá, hogy  az  egészségügyről szóló  1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) vizsgált rendelkezése  „–  vagylagosan – két objektív feltételtől  teszi függővé   a   családtervezési  célú  művi  meddővé  tételt.   A kérelmezőnek vagy 35 évnél idősebbnek kell lennie,  vagy  három vér  szerinti gyermekkel kell rendelkeznie. Az Alkotmánybíróság ezt  a  két  rendelkezést  az emberi  méltósághoz  való  jogból származó önrendelkezési jog korlátozásának tekinti.” (ABH 2005, 543.)  Az  Alkotmánybíróság  Abh.-ban kifejtett  álláspontja  szerint „sem    népesedéspolitikai    szempontok,    sem    az    állam egészségvédelmi    kötelessége    nem    teszi    alkotmányosan elfogadhatóvá, hogy az Eütv. a vér szerinti gyermekek  számától teszi    függővé    az   alapjog-érvényesítést.”    Ezért    az Alkotmánybíróság  az  alkotmányossági  vizsgálat  eredményeként „úgy  ítélte  meg,  hogy  az Alkotmány  54.  §  (1)  bekezdése, valamint  16. §-a és 67. § (3) bekezdése szükségessé  teheti  a családtervezési  célú művi meddővé tétel  korlátozását,  de  az Eütv. 187. § (2) bekezdésének első mondatában előírt korlátozás túlmegy  azon  a  mértéken, amit az elérni  kívánt  alkotmányos célok    indokolttá    tesznek,   ezért    aránytalan,    tehát alkotmányellenes.” (ABH 2005, 551.)  Az  Abh.-ban az Alkotmánybíróság az önrendelkezési jog számos, alkotmányosan indokolt korlátozásának mérlegelésére hívta fel a törvényhozók  figyelmét: „A döntésképesség  biztosítása  és  az ifjúság   védelme   szükségessé  teheti   speciális   korlátozó rendelkezések megfogalmazását akár életkori határok  formájában is. Elsősorban a törvényalkotónak kell mérlegelnie, hogy a művi meddővé tétel feltételeinek meghatározásakor indokolt-e eltérni a  cselekvőképesség általános életkori határától, és  ha  igen, akkor  milyen  mértékben.”  Az Alkotmánybíróság  emellett  utal arra, hogy nem tekinti „aránytalan alapjog-korlátozásnak, ha  a jogalkotó   konkrét   esetben   megnyilvánuló   ésszerű   indok meglététől    tette   függővé   az   önrendelkezési,    illetve lelkiismereti  szabadság  körébe eső egyéni  döntések  érvényre jutását.”  Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság  pro  futuro semmisítette  meg  az  alkotmányellenes törvényi  rendelkezést, hogy    a    „törvényalkotó   megfelelően    mérlegelhesse    a törvénymódosítás  szükségességét és az  Alkotmánynak  megfelelő szabályozás feltételeit.” (ABH 2005, 551-552.)        4. Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés arra irányul,  hogy művi meddővé tételt kizárólag és csakis pontosan meghatározott  egészségügyi  okból  lehessen  végezni.  Ez  azt jelenti, hogy eredményes népszavazás esetén a törvényhozónak  a családtervezési   célú  művi  meddővé  tétel  minden   formáját feltétel nélkül meg kellene tiltania. Vagyis a népszavazás  nem az  önrendelkezési  jog  – alkotmányosan  elfogadható  célú  és mértékű   –   korlátozására  irányulna,  hanem  a  joggyakorlás lehetőségének teljes megszüntetésére.  Ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott,  hogy ha   az  aláírásgyűjtő  ív  mintapéldányán  szereplő  kérdésben eredményes  népszavazásra kerülne sor,  akkor  az  Országgyűlés csak  az  Alkotmány 54. § (1) bekezdésével, az önrendelkezéshez való  jog lényeges tartalmával ellentétes törvény elfogadásával felelhetne meg a népszavazáson hozott döntésnek.  Az    Alkotmánybíróság   gyakorlata   szerint   az   Alkotmány módosítására   irányuló   kérdésben   választópolgárok    által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye [25/1999.  (VII.  7.) AB  határozat, ABH 1999, 251, 263.], továbbá a népszavazás  nem kötelezheti  az  Országgyűlést alapvető jog lényeges  tartalmát korlátozó   törvény  elfogadására  [15/2003.   (IV.   18.)   AB határozat,  ABH  2003, 208, 212-213.]. Mivel  jelen  esetben  a kérdés  az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével ellentétes  törvény elfogadására  irányul,  az  OVB  jogszerűen  tagadta   meg   az aláírásgyűjtő ív hitelesítését.  Az  Alkotmánybíróság – a fentiekben felsorolt indokok  alapján V a 99/2007. (III. 26.) OVB határozatot helybenhagyta.  Az   Alkotmánybíróság   a  határozat   közzétételét   az   OVB határozatának    a   Magyar   Közlönyben   való   megjelenésére tekintettel rendelte el.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                           Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András           alkotmánybíró                alkotmánybíró                                           Dr. Holló András           Dr. Kiss László           alkotmánybíró                alkotmánybíró                                           Dr. Kovács Péter      Dr. Kukorelli István           alkotmánybíró         előadó alkotmánybíró                                           Dr. Lenkovics Barnabás      . Lévay Miklós           alkotmánybíró                alkotmánybíró                                           Dr. Paczolay Péter    Dr. Trócsányi László           alkotmánybíró                 alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	57/2007. (X. 12.)
Date of the decision: .	10/08/2007
.
.