Hungarian

Ügyszám: .	1576/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Vörös Imre Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 37/1993. (VI. 9.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1993/470 .

A döntés kelte: Budapest, 06/01/1993 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos  megállapítására  irányuló  eljárásban  meghozta  a következő                        határozatot : Az  Alkotmánybíróság   megállapítja,   hogy   a   különleges helyzetből, természeti, termelési, kereskedelmi körülményből származó   jövedelmek    befizetésének    rendjéről    szóló 111/1988.(XII.31.) MT  rendelet, valamint  az  ugyanebben  a tárgyban hozott  79/1990.(XI.1.) Korm.  rendelet 3.  §-a  és Melléklete alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság  elrendeli ezen  határozatának a  Magyar Közlönyben való  közzétételét. A  megsemmisített jogszabályi rendelkezések 1993. december 31-én veszítik hatályukat.                          Indokolás                              I. Az  indítványozó   beadványában  a   különleges  helyzetből, természeti, termelési,  kereskedelmi  körülményből  származó jövedelmek befizetésének  rendjéről szóló 111/1988.(XII.31.) MT rendelet  ( a  továbbiakban :   R1. ) módosításáról szóló 79/1990.(XI.1.) Korm.  rendelet ( a továbbiakban :  R2. ) 3. §-a és  Melléklete alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését   kérte.   Álláspontjának   indokolásaképpen előadta, hogy a rendelet szabályai : 1.  eltérnek   a  megengedő   jogszabály  által   megszabott keretektől; 2.  lehetővé   teszik  a   szénféleségek   hatósági   árának változásaiból  származó   többletjövedelem   tulajdonképpeni adóként  való   elvonását,  holott   az  nem   számít  olyan különleges helyzetből  fakadónak,  mint  például  az  R1-ben szabályozott kőolajimportból származó jövedelem; 3. nem az R1-ben foglaltaknak megfelelő módon határozzák meg a befizetési kötelezettség mértékét; 4. nem illeszkednek az egységes jogrendszerbe; és 5. nem  felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény ( a továbbiakban : Jat. ) a jogszabályokkal szemben támaszt.                             II. 1. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény ( a továbbiakban : Áh. törvény. ) 10. § (1) bekezdése   szerint: "A    Magyar   Köztársaság   területén    működő,    illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel  nem  rendelkező  szervezet,  továbbá  a jövedelemmel, bevétellel  vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi  természetes személy  kötelezhető  arra,  hogy befizetéseivel     hozzájáruljon      az      államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz. " A jogalanyok  ezen kötelezettségüknek meghatározott jogcímek szerinti  (   elsősorban   adó,   illeték,   vám,   járulék, hozzájárulás, bírság,  díj )  befizetések formájában tesznek eleget  ( Áh. törvény :  10. § (2)  bekezdés ) , de fizetési kötelezettség alapja  lehet például a különleges helyzetből, természeti,   termelési   vagy   kereskedelmi   körülményből származó jövedelem  is, amint  ezt  az  állami  pénzügyekről szóló 1979.  évi II.  törvény ( a továbbiakban :  Ápt. ) -az Áh. törvény  127. §  a ) pontjával hatályon kívül helyezett- 7. § (1) bekezdésének b ) pontja tartalmazta. A befizetési  kötelezettségnek erre  a  területre  vonatkozó jelenleg   is   hatályos   szabályait   az  Ápt.  7.  §  (2) bekezdésében foglalt  -azóta az  Áh.  törvény  127.  §   a ) pontjával hatályon  kívül helyezett-  megengedő  rendelkezés alapján az  R1. és  az ezt  részben módosító R2. állapította meg. Az Ápt.  hivatkozott rendelkezése  értelmében  a  befizetési kötelezettség szabályait,  különösen  jogcímét,  alapját  és mértékét -ha azokra törvényben vagy törvényerejű rendeletben nincs szabályozás  és a  törvény másként  nem rendelkezik- a Kormány határozza meg. 2. Az  R1.  ( 1992. január 1-től hatályos ) szabályai akként rendelkeznek,   hogy    a   Magyar    Olaj-   és    Gázipari Részvénytársaság a  hazai kőolaj,  földgáz  és  a  gáztermék kitermeléséből és  értékesítéséből származó  jövedelem  után befizetést  köteles  teljesíteni.  A  befizetés  mértékét  a rendelet   melléklete,    részletes   szabályait    3.   §-a tartalmazza. Az R2.  szabályai egyrészt  az R1-ben megállapított fizetési kötelezettség   tényének    érintetlenül   hagyása   mellett módosítják az  R1. szabályait,  másrészt viszont a fizetésre kötelezettek  újabb   körét  határozzák   meg,  mivel   (  a mellékletben felsorolt  )    ".  . . szénbánya vállalatok az 1990. november  1jétől a szénféleségeknél bevezetésre kerülő áremelés 1990. novemberi és  decemberi  többlet  bevételét e rendelet melléklete  szerint kötelesek befizetni." ( 3. § ). 3. Bár  az Ápt.  megengedő szabályt  tartalmazó  jogszabályi rendelkezését az Áh. törvény 127. §-ának a ) pontja hatályon kívül helyezte,  a terület  újraszabályozásának keretében  a befizetési   kötelezettség    szabályainak   megállapítására vonatkozó rendelkezések  között az  Áh.  törvény  a  Kormány számára is  lehetőséget adott ebben a tárgykörben jogszabály alkotására, amikor  kimondta, hogy "Fizetési kötelezettséget előírni,  a   fizetésre  kötelezettek   körét,  a   fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét,     továbbá     előlegfizetési     kötelezettséget megállapítani -a díj  kivételével-  csak törvényben lehet. " ( 10. § (3) bek. ), de "A fizetési  kötelezettség  részletes szabályait -  ha törvény másként nem rendelkezik - a Kormány állapítja meg. " ( 10. § (4) bek. )                             III. 1.  A   befizetési  kötelezettségre   vonatkozó   jogterület újraszabályozása  után   nemcsak   az   indítványozó   által kifogásolt R2.  , hanem az általa alkotmányosnak tartott R1. felülvizsgálata    is     szükségesnek    mutatkozott.    Az Alkotmánybíróság   ezért    tárgyi    összefüggés    folytán vizsgálatát kiterjesztette a R1. egészére is. Az indítvány megalapozott. 2. Az   Áh.  törvény.  már  idézett  10. §  (3) bekezdése  a törvényi  szintű,   tehát  Országgyűlés  általi  szabályozás követelményét állítja  a jogalkotó  elé akkor,  amikor olyan lényeges   kérdésekben   kell   állást   foglalni,   amelyek alkotmányos  alapjogokat   érintenek.   Ez   a   rendelkezés valójában a  Jat. 4.  § c  ) pontjában  foglalt azon szabály konkretizálása,  amely   kimondja,  hogy  az  adókra  és  az adójellegű kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvényben kell,   ( és  csak törvényben  lehet ) megállapítani. Az Áh. törvény hivatkozott  jogszabályi rendelkezése  kiemeli, hogy melyek azok  a tárgykörök,  amelyekre vonatkozó  szabályozás szükségképpen  alapjogot  érint,  és  ezért  törvény  általi szabályozást kíván.  Ugyanezen   szakasz (4) bekezdése pedig a Kormány  feladatául szabja,  hogy a befizetés részletes és alapjogot nem érintő szabályait állapítsa meg. Az   Ápt.    megengedő   rendelkezéseinek   hatályon   kívül helyezésével nem  váltak automatikusan  alkotmányellenessé a vizsgálat  alá   vont  rendeletek,  mivel  az  ilyen  szintű szabályozásra mind  a Jat. mind pedig az Áh. törvény idézett rendelkezései szerint lehetőség van. Az Alkotmánybíróság így azt vette vizsgálat alá, hogy a rendeletek nem tartalmaznak- e  olyan   szabályokat,  amelyek   alkotmányos   alapjogokat érintenek. A jogszabályok tartalmának vizsgálata azt mutatja, hogy azok nemcsak másodrendűnek tekinthető eljárási és egyéb kisebb jelentőségű    kérdéseket    rendeznek,    hanem    fizetési kötelezettséget  írnak   elő,  megjelölik   a  kötelezettség mértékét, a  kötelezettek körét,  -egyszóval olyan  elemeket tartalmaznak, amelyeket  -a díj kivételével- jogszerűen csak törvény szabályozhatna. Mivel   itt   a   Jat.   hatálybalépése   után   megalkotott jogszabályokról  van   szó,  az   Alkotmánybíróság   állandó gyakorlata szerint  ( 2/1991.(X.29.)  Tüáf. )  ez  a  formai jellegű     alkotmánysértés      is      megalapozza      az alkotmányellenességet,  és   a   jogszabályi   rendelkezések megsemmisítését.  Az  Alkotmány   35.  § (2)   bekezdése  is kifejezetten  úgy  rendelkezik,  hogy  a  Kormány  rendelete törvénnyel nem  lehet ellentétes.  Jelen esetben mind az R1. mind pedig  az R2.  szabályai ellentétesek a Jat. jogforrási hierarchiát    meghatározó   ( 1. §  (1)  és  (2) bekezdés ) rendelkezéseivel. Az Alkotmánybíróság  szükségesnek tartja  megjegyezni,  hogy jelen esetben  az elvonás  módja, annak  rendeletben történő szabályozása alkotmányellenes.  Az elvonás  ténye  önmagában még nem  eredményezne alkotmányellenességet,  ugyanis a  MOL Rt. a  126/1992.(VIII.28.) Korm. rendelet melléklete szerint legalább 50%+1 szavazat arányban tartósan állami tulajdonban maradó, az  Állami  Vagyonkezelő  Rthez  tartozó  gazdálkodó szervezet. Az állam pedig tulajdonosi jogosítványainál fogva az ÁV  Rtn keresztül  az 1992. évi LIII. törvény és az 1988. évi VI.  törvény által  megszabott keretek  között  elvonhat vagyont  a   többségi  módon  tulajdonában  lévő  gazdálkodó szervezettől; az állammal mint tulajdonossal szemben védelem nem illeti meg a MOL Rtt. 3. Mindezekre  tekintettel az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben    foglaltaknak     megfelelően    határozott.    Az Alkotmánybíróság  azért   a  rendelkező   részben  megjelölt időponttal semmisítette  meg a  jogszabályi rendelkezéseket, mivel az  alkotmánysértés kiküszöböléséhez  megfelelő  időre van szüksége  a jogalkotónak,  és  a  jogszabályoknak  1993. december 31ig  hatályban való megtartása jogbizonytalanságot nem eredményez.        Dr. Schmidt Péter           Dr. Zlinszky János         alkotmánybíró                 alkotmánybíró                        Dr. Vörös Imre                     előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	37/1993. (VI. 9.)
Date of the decision: .	06/01/1993
.
.