A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos megállapítására irányuló eljárásban meghozta a
következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a különleges
helyzetből, természeti, termelési, kereskedelmi körülményből
származó jövedelmek befizetésének rendjéről szóló
111/1988.(XII.31.) MT rendelet, valamint az ugyanebben a
tárgyban hozott 79/1990.(XI.1.) Korm. rendelet 3. §-a és
Melléklete alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság elrendeli ezen határozatának a Magyar
Közlönyben való közzétételét. A megsemmisített jogszabályi
rendelkezések 1993. december 31-én veszítik hatályukat.
Indokolás
I.
Az indítványozó beadványában a különleges helyzetből,
természeti, termelési, kereskedelmi körülményből származó
jövedelmek befizetésének rendjéről szóló 111/1988.(XII.31.)
MT rendelet ( a továbbiakban : R1. ) módosításáról szóló
79/1990.(XI.1.) Korm. rendelet ( a továbbiakban : R2. ) 3.
§-a és Melléklete alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését kérte. Álláspontjának indokolásaképpen
előadta, hogy a rendelet szabályai :
1. eltérnek a megengedő jogszabály által megszabott
keretektől;
2. lehetővé teszik a szénféleségek hatósági árának
változásaiból származó többletjövedelem tulajdonképpeni
adóként való elvonását, holott az nem számít olyan
különleges helyzetből fakadónak, mint például az R1-ben
szabályozott kőolajimportból származó jövedelem;
3. nem az R1-ben foglaltaknak megfelelő módon határozzák meg
a befizetési kötelezettség mértékét;
4. nem illeszkednek az egységes jogrendszerbe; és
5. nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a
jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény ( a továbbiakban :
Jat. ) a jogszabályokkal szemben támaszt.
II.
1. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény ( a
továbbiakban : Áh. törvény. ) 10. § (1) bekezdése szerint:
"A Magyar Köztársaság területén működő, illetve
jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy,
jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a
jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi
vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy
befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás
alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz. "
A jogalanyok ezen kötelezettségüknek meghatározott jogcímek
szerinti ( elsősorban adó, illeték, vám, járulék,
hozzájárulás, bírság, díj ) befizetések formájában tesznek
eleget ( Áh. törvény : 10. § (2) bekezdés ) , de fizetési
kötelezettség alapja lehet például a különleges helyzetből,
természeti, termelési vagy kereskedelmi körülményből
származó jövedelem is, amint ezt az állami pénzügyekről
szóló 1979. évi II. törvény ( a továbbiakban : Ápt. ) -az
Áh. törvény 127. § a ) pontjával hatályon kívül helyezett-
7. § (1) bekezdésének b ) pontja tartalmazta.
A befizetési kötelezettségnek erre a területre vonatkozó
jelenleg is hatályos szabályait az Ápt. 7. § (2)
bekezdésében foglalt -azóta az Áh. törvény 127. § a )
pontjával hatályon kívül helyezett- megengedő rendelkezés
alapján az R1. és az ezt részben módosító R2. állapította
meg.
Az Ápt. hivatkozott rendelkezése értelmében a befizetési
kötelezettség szabályait, különösen jogcímét, alapját és
mértékét -ha azokra törvényben vagy törvényerejű rendeletben
nincs szabályozás és a törvény másként nem rendelkezik- a
Kormány határozza meg.
2. Az R1. ( 1992. január 1-től hatályos ) szabályai akként
rendelkeznek, hogy a Magyar Olaj- és Gázipari
Részvénytársaság a hazai kőolaj, földgáz és a gáztermék
kitermeléséből és értékesítéséből származó jövedelem után
befizetést köteles teljesíteni. A befizetés mértékét a
rendelet melléklete, részletes szabályait 3. §-a
tartalmazza.
Az R2. szabályai egyrészt az R1-ben megállapított fizetési
kötelezettség tényének érintetlenül hagyása mellett
módosítják az R1. szabályait, másrészt viszont a fizetésre
kötelezettek újabb körét határozzák meg, mivel ( a
mellékletben felsorolt ) ". . . szénbánya vállalatok az
1990. november 1jétől a szénféleségeknél bevezetésre kerülő
áremelés 1990. novemberi és decemberi többlet bevételét e
rendelet melléklete szerint kötelesek befizetni." ( 3. § ).
3. Bár az Ápt. megengedő szabályt tartalmazó jogszabályi
rendelkezését az Áh. törvény 127. §-ának a ) pontja hatályon
kívül helyezte, a terület újraszabályozásának keretében a
befizetési kötelezettség szabályainak megállapítására
vonatkozó rendelkezések között az Áh. törvény a Kormány
számára is lehetőséget adott ebben a tárgykörben jogszabály
alkotására, amikor kimondta, hogy "Fizetési kötelezettséget
előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési
kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és
mértékét, továbbá előlegfizetési kötelezettséget
megállapítani -a díj kivételével- csak törvényben lehet. "
( 10. § (3) bek. ), de "A fizetési kötelezettség részletes
szabályait - ha törvény másként nem rendelkezik - a Kormány
állapítja meg. " ( 10. § (4) bek. )
III.
1. A befizetési kötelezettségre vonatkozó jogterület
újraszabályozása után nemcsak az indítványozó által
kifogásolt R2. , hanem az általa alkotmányosnak tartott R1.
felülvizsgálata is szükségesnek mutatkozott. Az
Alkotmánybíróság ezért tárgyi összefüggés folytán
vizsgálatát kiterjesztette a R1. egészére is.
Az indítvány megalapozott.
2. Az Áh. törvény. már idézett 10. § (3) bekezdése a
törvényi szintű, tehát Országgyűlés általi szabályozás
követelményét állítja a jogalkotó elé akkor, amikor olyan
lényeges kérdésekben kell állást foglalni, amelyek
alkotmányos alapjogokat érintenek. Ez a rendelkezés
valójában a Jat. 4. § c ) pontjában foglalt azon szabály
konkretizálása, amely kimondja, hogy az adókra és az
adójellegű kötelességekre vonatkozó szabályokat törvényben
kell, ( és csak törvényben lehet ) megállapítani. Az Áh.
törvény hivatkozott jogszabályi rendelkezése kiemeli, hogy
melyek azok a tárgykörök, amelyekre vonatkozó szabályozás
szükségképpen alapjogot érint, és ezért törvény általi
szabályozást kíván. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése pedig
a Kormány feladatául szabja, hogy a befizetés részletes és
alapjogot nem érintő szabályait állapítsa meg.
Az Ápt. megengedő rendelkezéseinek hatályon kívül
helyezésével nem váltak automatikusan alkotmányellenessé a
vizsgálat alá vont rendeletek, mivel az ilyen szintű
szabályozásra mind a Jat. mind pedig az Áh. törvény idézett
rendelkezései szerint lehetőség van. Az Alkotmánybíróság így
azt vette vizsgálat alá, hogy a rendeletek nem tartalmaznak-
e olyan szabályokat, amelyek alkotmányos alapjogokat
érintenek.
A jogszabályok tartalmának vizsgálata azt mutatja, hogy azok
nemcsak másodrendűnek tekinthető eljárási és egyéb kisebb
jelentőségű kérdéseket rendeznek, hanem fizetési
kötelezettséget írnak elő, megjelölik a kötelezettség
mértékét, a kötelezettek körét, -egyszóval olyan elemeket
tartalmaznak, amelyeket -a díj kivételével- jogszerűen csak
törvény szabályozhatna.
Mivel itt a Jat. hatálybalépése után megalkotott
jogszabályokról van szó, az Alkotmánybíróság állandó
gyakorlata szerint ( 2/1991.(X.29.) Tüáf. ) ez a formai
jellegű alkotmánysértés is megalapozza az
alkotmányellenességet, és a jogszabályi rendelkezések
megsemmisítését. Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése is
kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a Kormány rendelete
törvénnyel nem lehet ellentétes. Jelen esetben mind az R1.
mind pedig az R2. szabályai ellentétesek a Jat. jogforrási
hierarchiát meghatározó ( 1. § (1) és (2) bekezdés )
rendelkezéseivel.
Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni, hogy
jelen esetben az elvonás módja, annak rendeletben történő
szabályozása alkotmányellenes. Az elvonás ténye önmagában
még nem eredményezne alkotmányellenességet, ugyanis a MOL
Rt. a 126/1992.(VIII.28.) Korm. rendelet melléklete szerint
legalább 50%+1 szavazat arányban tartósan állami tulajdonban
maradó, az Állami Vagyonkezelő Rthez tartozó gazdálkodó
szervezet. Az állam pedig tulajdonosi jogosítványainál fogva
az ÁV Rtn keresztül az 1992. évi LIII. törvény és az 1988.
évi VI. törvény által megszabott keretek között elvonhat
vagyont a többségi módon tulajdonában lévő gazdálkodó
szervezettől; az állammal mint tulajdonossal szemben védelem
nem illeti meg a MOL Rtt.
3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező
részben foglaltaknak megfelelően határozott. Az
Alkotmánybíróság azért a rendelkező részben megjelölt
időponttal semmisítette meg a jogszabályi rendelkezéseket,
mivel az alkotmánysértés kiküszöböléséhez megfelelő időre
van szüksége a jogalkotónak, és a jogszabályoknak 1993.
december 31ig hatályban való megtartása jogbizonytalanságot
nem eredményez.
Dr. Schmidt Péter Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
előadó alkotmánybíró
. |