A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.637.042/2021/4. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Hajnal Mónika Zsuzsanna kamarai jogtanácsos) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Lakástv.) – Fővárosi Törvényszék 42.Pf.637.042/2021/4. számú ítéletében alkalmazott – 75. § (2) bekezdését támadta, s kérte a rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Alkotmányjogi panaszt terjesztett elő továbbá az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.637.042/2021/4. számú ítéletével szemben, s kérte a bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó gazdasági társaság előadta, hogy szolgálati lakás bérbeadójaként az alapügy alperesével, volt munkavállalójával 1987-ben bérleti szerződést kötött. A felek közti munkaviszony az alperes nyugállományba vonulási szándékára figyelemmel 2016. január 31-én közös megegyezéssel megszűnt. A felperes 2020. április 2-án kelt levelében cserelakást ajánlott fel az alperesnek, melyet az alperes nem fogadott el, az ingatlant nem hagyta el. Az indítványozó keresettel élt, amelynek alapján az első fokon eljárt bíróság a bérlőt a lakás kiürítésére és elhagyására kötelezte. Az alperes fellebbezése nyomán indult másodfokú eljárásban a bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság lényegében azt állapította meg, hogy az indítványozó a cserelakás felajánlási kötelezettségének nem tett megfelelően eleget, illetve kötelezettségének megfelelő teljesítését nem bizonyította.
[3] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó támadta a Lakástv. 75. § (2) bekezdését, mely cserelakás-felajánlási kötelezettséget ír elő a bérbeadó számára. Sérelmezte, hogy „olyan szerződések esetében ír elő a bérbeadó számára igen terhes kötelezettséget, amelyek a törvény hatálybalépése előtt jöttek létre.” Álláspontja szerint a Lakástv. 75. § (2) bekezdése a bérbeadóra az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből következő „tilalomba ütköző módon, visszamenőleg, a kihirdetést megelőző időre kvázi módosítja a jogviszonyt, a felek által létrehozott szerződést”, mivel a bérbeadó számára rendkívül terhes kötelezettséget ír elő a cserelakás felajánlására vonatkozóan. Ez szerinte olyan beavatkozás a felek jogviszonyába, ami „olyan fontos alapelvet, alapjogokat sért, mint a jogállamiság, a jogbiztonság, hiszen olyan kötelezettséget állapít meg utólag a bérbeadó számára, amelyet a felek nem kötöttek ki a szerződésben, amelyet a bérbeadó nem kívánt vállalni, amely teherről, ha a szerződéskötéskor nem tudhatott, lehetséges ha tud, nem is köt szerződést. Az Ltv. [Lakástv.] 75. § (2) bekezdése nem felel meg az előre láthatóság, kiszámíthatóság követelményének, sérti a volt bérbeadó szerzett jogait.” Minderre tekintettel állította, hogy a Lakástv. 75. § (2) bekezdése, „valamint arra való hivatkozással hozott Fővárosi Törvényszék 42.Pf.637.042/2021/4. számú ítélete alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvényben rögzített demokratikus jogállamiságból származtatható jogbiztonság követelményét, a visszaható hatály tilalmát, a szerzett jogok védelmét.”
[4] Az indítványozó szerint a Lakástv. 75. § (2) bekezdése, valamint a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.637.042/2021/4. számú ítélete indokolatlanul korlátozza az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogát, s állította, hogy ezen alapvető jogával szemben nem áll olyan alkotmányos érték, vagy alapjog, amely feltétlenül indokolná a korlátozást. Szerinte a Lakástv. 75. § (2) bekezdése, valamint az „arra való hivatkozással hozott Fővárosi Törvényszék 42.Pf.637.042/2021/4. sz. ítélete” alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvényben rögzített tulajdonhoz való jogot. Előadta, hogy a Lakástv. támadott rendelkezése által érintett bérbeadók, ekként az indítványozó sem rendelkezik olyan ingatlanállománnyal, amire tekintettel „cserelakásfelajánlási kötelezettséggel” lenne terhelhető a Lakástv. 75. § (2) bekezdése alapján. A tulajdonhoz való jogát, illetve az abból fakadó rendelkezési jogát sérti, hogy a tulajdonos, (illetve a vagyonkezelő) rendelkezési jogát indokolatlanul korlátozza a jogalkotó. Az indítványozó sérelmezte továbbá, hogy a támadott ítélet „a felajánlott cserelakás tekintetében közjegyzői okiratba foglalást vélte a bérlő számára olyan kedvezőtlen tényezőnek, amely miatt azt állapította meg, hogy nem megfelelő a cserelakás.” Az indítványozó ennek kapcsán utalt a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényre, mely 1991. szeptember 1-jén lépett hatályba és megteremtette a közvetlen végrehajthatóság lehetőségét, így értelemszerűen az 1987-ben kötött perbeli szerződéskötés során alkalmazására még nem kerülhetett sor. Azóta azonban „a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállalás, a közvetlen végrehajthatóság okán, a hosszadalmas peres eljárás elkerülése érdekében gyakorlatilag általánosan elfogadott, széles körben alkalmazott lett a bérleti jogviszony létrehozása során.” Az indítványozó ezzel összefüggésben sérelmezte, hogy a Lakástv., valamint a támadott ítélet „teljesen figyelmen kívül hagyja az elmúlt évtizedek során végbement gazdasági, jogi fejlődését, a volt bérbeadó tulajdonjogát, rendelkezési jogát sérti, indokolatlanul és aránytalanul, azzal, hogy meghatározza, hogy kinek, milyen szerződési feltételekkel adja bérbe az ingatlanát.”
[5] Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság főtitkára felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszt a tartalma szerint bírálta el.
[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[7] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett ítélettel zárult ügyben felperes volt, számára hátrányos döntés született, s a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.
[8] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben előterjesztett panaszában (a Fővárosi Törvényszék ítéletét az indítványozó jogi képviselője 2022. február 25-én vette át, az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2022. április 12-én – a törvényes határidőn belül – érkeztették az első fokon eljárt bíróságon) a bírósági eljárást befejező, rendes jogorvoslattal nem támadható jogerős ítéletet támadta.
[9] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [26. § (1) bekezdés a) pont; 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy a panaszos Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontjával, illetve 27. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének valószínűsítésére alapítható. A jelen indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az Alaptörvénynek az indítványban megjelölt B) cikk (1) bekezdésére az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak a kellő felkészülési idő hiányával, illetve a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben alapítható alkotmányjogi panasz {pl. 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [86]–[91]; 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben azt állította, hogy a támadott rendelkezés, illetve bírói döntés a „demokratikus jogállamiságból származtatható jogbiztonság követelményét, a visszaható hatály tilalmát, a szerzett jogok védelmét” sértette. Alkotmányjogi panasza érdemét figyelembe véve ugyanakkor az indítványozó a konkrét eset kapcsán lényegében azt sérelmezte, hogy a felek már fennálló jogviszonyát az 1994. január 1-jén hatályba lépett Lakástv. 75. § (2) bekezdése érintette, a bérbeadót terhelő cserelakás-felajánlási kötelezettséget írt elő, s ennek alapján a bérbeadót 2020-ban cserelakás felajánlására vonatkozó kötelezettség terhelte. Erre figyelemmel megállapítható, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza érdemben nem az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata által megjelölt, a kellő felkészülési idő hiányával, illetve a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben álló sérelmet állított az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére hivatkozva, nem ilyen sérelmével összefüggésben alapította kérelmét az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére.
[10] Az Abtv. 52. §-a kifejezetten rögzíti a határozott kérelem követelményét, amelynek részét képezi az indokolás előterjesztésének a kötelezettsége is [52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]: „Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség.” {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében az indítvány akkor tartalmaz határozott kérelmet, ha bemutatja az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét és egyértelmű indokolást ad elő arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, illetve bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény felhívott szabályával. Az indítvány e követelménynek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában nem tesz eleget. Támadott döntésével a bíróság a Lakástv. 75. § (2) bekezdése alkalmazásával elutasította az indítványozónak az általa bérbeadott lakás kiürítésére irányuló keresetét. A kiegészített indítvány sem tartalmazott indokolást arra vonatkozóan, hogy a Lakástv. 75. § (2) bekezdése szerint a bérbeadót terhelő cserelakás-felajánlási kötelezettség, illetve az ezt alkalmazó és ennek alapján a cserelakás megfelelőségét vizsgáló, a cserelakás megfelelősége minden feltételének a bérbeadó (indítványozó) általi bizonyítását megkövetelő, s a bizonyítatlanság tényét az indítványozó terhére értékelő bírói döntés miért sértette az indítványozó Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogát.
[11] Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem felelt meg az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában és az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, részben nem tett eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában írt feltételeknek, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |