Hungarian

Ügyszám: .	828/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 828/B/2004. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2010/1380 .

A döntés kelte: Budapest, 11/29/2010 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  és  megsemmisítésére irányuló  indítvány  alapján meghozta az alábbi                          határozatot: Az   Alkotmánybíróság  a  személyes  adatok  védelméről  és   a közérdekű  adatok  nyilvánosságáról  szóló  1992.  évi   LXIII. törvény  16.  §-a  „állami  vagy önkormányzati  gazdasági  vagy pénzügyi  érdekből”,  valamint „a  foglalkozások  gyakorlásával összefüggő   fegyelmi  és  etikai  vétségek,  a  munkajogi   és munkavédelmi  kötelezettségszegések  megelőzése  és   feltárása céljából”  illetve  „az érintett … jogainak védelme  érdekében” szövegrészei    alkotmányellenességének   megállapítására    és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.                            Indokolás                               I. Az  indítványozó a személyes adatok védelméről és  a  közérdekű adatok  nyilvánosságáról  szóló 1992.  évi  LXIII.  törvény  (a továbbiakban:  Avtv.)  16.  §-ának alkotmányossági  vizsgálatát kezdeményezte.   Az  Avtv.  11-15.  §-ai  határozzák   meg   az irintettnek  a  személyes  adataival  kapcsolatos   jogait   és érvényesítésük módját, a 16. § pedig felsorolja, hogy  e  jogok milyen okokból eshetnek korlátozás alá. Ezek között szerepelnek a   vizsgálni  kért  rendelkezések,  amely  szerint   a   jogok korlátozhatók  –  többek  között – „állami  vagy  önkormányzati gazdasági  vagy  pénzügyi érdekből” valamint  „a  foglalkozások gyakorlásával  összefüggő  fegyelmi  és  etikai   vétségek,   a munkajogi  és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése  és feltárása  céljából”, illetve „az érintett …  jogainak  védelme érdekében”.  Az  indítványozó  e  három  korlátozási  okcsoport alkotmányossági vizsgálatát s ennek alapján az  Avtv.  16.  §-a jelölt  szövegrészének  megsemmisítését kérte.  Indokolásul  az alábbiakat adta elő: A személyes adatokhoz való jog alapjog,  s az  alapjogok  korlátozására  – az Alkotmánybíróság  gyakorlata szerint  –  kivételesen,  más  alapjog  vagy  alkotmányos   cél érdekében az adott céllal arányos módon kerülhet sor. Véleménye, hogy a személyes adatok védelméhez kapcsolódó  jogok állami vagy gazdasági, pénzügyi érdekből való korlátozása nincs tekintettel  az arányosság követelményére, mert  ennek  alapján bármely  csekély  állami  vagy  önkormányzati  gazdasági  érdek alapjog-korlátozással jár. Kifejtette továbbá, hogy  e  szabály ellentétes   a   köztulajdon  és  magántulajdon  egyenjogúságát deklaráló  alkotmányi tétellel is, végül  utalt  arra,  hogy  a közélet tisztasága vagy a pénzmosás megelőzése az adatokba való betekintés követelményét kívánná meg, szemben az Avtv. alapjog- korlátozó rendelkezéseivel. A  másik  okcsoport,  a foglalkozással összefüggő  okok  miatti alapjog-korlátozás  –  az  indítványozó   szerint   –   szintén aránytalan.  Az  indítványozó  kifejti,  hogy  a  foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai eljárások közvetlen kihatással  vannak az érintett jó hírnevére, így  az  Alkotmány 54.  §  (1)  bekezdésben  meghatározott emberi  méltóságára.  A munkáltatók   munkajogi   és  munkavédelemi   kötelezettségekre vonatkozó  adatai  tekintetében pedig a korlátozás  nemcsak  az emberi méltóságot, hanem az élethez való jogot is sértheti. Az  Avtv.  vizsgálni kért 16. §-a végül úgy  rendelkezik,  hogy törvény  korlátozhatja az Avtv. 11-15. §-aiban foglalt  jogokat „az  érintett  vagy  mások  jogainak  védelme  érdekében.”   Az indítványozó   szerint   az   Alkotmány   56.   §-ába   foglalt jogképességgel, továbbá a jogállamisággal ellentétes,  hogy  „a jogalkotó  az  érintett  jogait magától az  érintettől  kívánja megóvni.” Az  indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére,  8.  §  (2) bekezdésére, 9. §-ára, 54. §-ára 56. §-ára, 59. §-ára és 61. §- ára  hivatkozással kéri az Avtv. 16. §-a jelölt szövegrészeinek megsemmisítését.                               II. Az Alkotmány érintett rendelkezései: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „8.  §  (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen is   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az   alapvető   jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő  védelemben részesül.” „54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban   minden   embernek veleszületett  joga  van az élethez és az  emberi  méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” „56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.” „59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban  mindenkit  megillet  a jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint   a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. (2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata szükséges.” „61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a véleménynyilvánítás  és  a  szólás  szabadságához,  továbbá   a közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez.” Az Avtv. érintett szabályai: „11. § (1) Az érintett a)  tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről  (12.  és 13. §), valamint b)  kérheti  személyes  adatainak helyesbítését,  illetve  –  a jogszabályban  elrendelt adatkezelések kivételével  –  törlését (14-16. §). (2)  Az  adatvédelmi nyilvántartásba [28.  §  (1)  bek.]  bárki betekinthet,  az  abban foglaltakról feljegyzést  készíthet  és kivonatot kérhet. A kivonatért díjat kell fizetni. 12. § (1) Az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást  ad az  általa  kezelt,  illetőleg az általa  megbízott  feldolgozó által   feldolgozott   adatairól,  az   adatkezelés   céljáról, jogalapjáról időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről,  címéről (székhelyéről) és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az  adatokat. Az adattovábbításra vonatkozó nyilvántartás –  és ennek  alapján  a tájékoztatási kötelezettség – időtartamát  az adatkezelést szabályozó jogszabály korlátozhatja. A  korlátozás időtartama  személyes  adatok  esetében  öt  évnél,  különleges adatok esetében pedig húsz évnél rövidebb nem lehet. (2)  Az  adatkezelő  köteles a kérelem benyújtásától  számított legrövidebb  idő  alatt,  legfeljebb  azonban  30  napon  belül írásban, közérthető formában megadni a tájékoztatást. (3)  A  (2)  bekezdésben foglalt tájékoztatás  ingyenes,  ha  a tájékoztatást  kérő  a folyó évben azonos  területre  vonatkozó tájékoztatási  kérelmet az adatkezelőhöz még nem  nyújtott  be. Egyéb   esetekben  költségtérítés  állapítható   meg.   A   már megfizetett  költségtérítést  vissza  kell  téríteni,   ha   az adatokat  jogellenesen  kezelték, vagy  a  tájékoztatás  kérése helyesbítéshez vezetett. 13.  §  (1) Az érintett tájékoztatását az adatkezelő csak akkor tagadhatja  meg, ha azt a 16. §-ban meghatározott  esetekben  a törvény lehetővé teszi. (2)  Az  adatkezelő  köteles  az  érintettel  a  felvilágosítás megtagadásának indokát közölni. (3)  Az  elutasított kérelmekről az adatkezelő  az  adatvédelmi biztost évente értesíti. 14.  §  (1)  A  valóságnak meg nem felelő személyes  adatot  az adatkezelő helyesbíteni köteles. (2) A személyes adatot törölni kell, ha a) kezelése jogellenes; b)  az  érintett  –  a  11.  §  (1) bekezdésének  b)  pontjában foglaltak szerint – kéri; c)  az  hiányos  vagy téves – és ez az állapot  jogszerűen  nem korrigálható -, feltéve, hogy a törlést törvény nem zárja ki; d)  az  adatkezelés célja megszűnt, vagy az adatok  tárolásának törvényben meghatározott határideje lejárt; e) azt a bíróság vagy az adatvédelmi biztos elrendelte. (3)   A   törlési   kötelezettség  –   jogellenes   adatkezelés kivételével  –  nem vonatkozik azon személyes adatra,  amelynek adathordozóját a levéltári anyag védelmére vonatkozó jogszabály értelmében levéltári őrizetbe kell adni. 15.  §  A  helyesbítésről és a törlésről az érintettet, továbbá mindazokat   értesíteni  kell,  akiknek  korábban   az   adatot adatkezelés céljára továbbították. Az értesítés mellőzhető,  ha ez  az  adatkezelés céljára való tekintettel az érintett  jogos érdekét nem sérti. 16.  §  Az érintett jogait (11-15. §) törvény korlátozhatja  az állam   külső   és  belső  biztonsága,  így  a  honvédelem,   a nemzetbiztonság,  a  bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés  érdekében, továbbá  állami  vagy  önkormányzati  gazdasági  vagy  pénzügyi érdekből,  illetve  az  Európai Unió  jelentős  gazdasági  vagy pénzügyi  érdekéből,  valamint  a  foglalkozások  gyakorlásával összefüggő   fegyelmi  és  etikai  vétségek,  a  munkajogi   és munkavédelmi  kötelezettségszegések  megelőzése  és   feltárása céljából  –  beleértve  minden  esetben  az  ellenőrzést  és  a felügyeletet  is  –,  továbbá az érintett vagy  mások  jogainak védelme érdekében.”                              III. Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott. 1.  Az  Avtv.  vizsgálni  kért 16. §-a  összefügg  a  11-15.  § rendelkezéseivel.   Az   Avtv.   11-15.   §-ai   az    érintett tájékoztatási, helyesbítési, törlési, iratokba való betekintési jogait  fogalmazzák meg. Az Avtv. e rendelkezései  adatkezelési alapelveknek  –  nevezetesen:  az  adatminőség  elvének  és   a személyes részvétel elvének és a nyilvánosság elvének – konkrét megfogalmazásai. Az Alkotmánybíróság már a 20/1990. (X. 4.)  AB határozatában megállapította: „…az Alkotmány 59. §-a szerint  a Magyar  Köztársaságban mindenkit megillet  a  magántitok  és  a személyes adatok védelméhez való jog. E jog tartalma  az,  hogy mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról   és   felhasználásáról.   ….   Ahogy    azt    az Alkotmánybíróság  2/1990.  (II.  18.)  AB   határozata   …   is megállapította,  a magántitok és a személyes adatok  védelméhez való   jog  nem  abszolút  jog,  tehát  kivételesen  a  törvény elrendelheti   a  magántitok  és  a  személyes  adat   kötelező kiszolgáltatását,  és előírhatja a felhasználás  módját  is.  A magántitok  és a személyes adatok védelméhez való jognak  ilyen törvényi  korlátozása azonban csak abban az esetben minősíthető alkotmányosnak,  ha megfelel az Alkotmányban a  korlátozásokkal szemben  támasztott követelményeknek” (ABH 1990,  69,  70.).  E határozat   tehát   a  személyes  adatokkal  való   rendelkezés alapjogát, az információs önrendelkezési jogot fogalmazta  meg. Az  Avtv. 11-15. §-ában foglalt kérelemre érvényesíthető  jogok az   érintett   információs   önrendelkezési   jogával   állnak összefüggésben:  garantálják  az  érintettnek  a   róla   szóló adatokba való betekintést; a személyes adataival összefüggésben tájékoztatás  kérését  teszik lehetővé; a  valóságnak  meg  nem felelő  adatok  esetén helyesbítés iránti  kérelem  benyújtását vagy  az  ott  meghatározott esetekben a törlés iránti  kérelem benyújtását  szabályozzák.  Ezen  jogok  mellett  az  Avtv.  az adatkezelő  kötelezettségeit, a jogok érvényesítésének  rendjét is  meghatározza [pl. az Avtv. 12. § (2) bekezdése  szerint  az adatkezelő a tájékoztatást a kérelem benyújtásától számított 30 napon   belül   köteles   írásban  megadni].   Az   információs önrendelkezési jog alkotmányos tartalmát a 15/1991.  (IV.  13.) AB  határozat bontotta ki. Eszerint: „Az Alkotmány  59.  §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a  tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni  és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad;  mindenki  számára követhetővé és ellenőrizhetővé  kell tenni  az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek  joga van  tudni,  ki, hol, mikor, milyen célra használja  fel  az  ő személyes  adatát.  Kivételesen törvény elrendelheti  személyes adat  kötelező  kiszolgáltatását, és előírhatja a  felhasználás módját   is.   Az  ilyen  törvény  korlátozza  az   információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az  Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek.” (ABH  1991, 40, 42.) Az  információs  önrendelkezési  jog  lényege  tehát,  hogy  az érintett    tudhatja    és    követheti    személyes     adatai felhasználásának  útját és körülményeit, a  törvényeknek  pedig biztosítaniuk kell e jog gyakorlásának feltételeit (ilyenek  az Avtv.   11.-15.   §-aiba   foglalt  szabályok).   A   felhívott határozatokból  tehát az is megállapítható,  hogy  a  személyes adatok  védelméhez  való  jog – vagy  annak  aktív  oldala,  az információs  önrendelkezéshez való jog –  nem  korlátozhatatlan alapjog,  az  alapjogok korlátozására vonatkozó  mérce  szerint korlátok  alá eshet. Ilyen korlátokat fogalmaz meg az  Avtv.  – jelen  ügyben  vizsgált  –  16. §-a is.  E  szabály  alapján  a tájékoztatáshoz,   a  helyesbítéshez,   a   törléshez,   és   a betekintéshez  való jog korlátozható „az állam külső  és  belső biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy  a bűnüldözés érdekében, továbbá állami vagy önkormányzati gazdasági  vagy  pénzügyi  érdekből, illetve  az  Európai  Unió jelentős   gazdasági  vagy  pénzügyi  érdekéből,   valamint   a foglalkozások  gyakorlásával  összefüggő  fegyelmi  és   etikai vétségek,  a  munkajogi  és munkavédelmi  kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából – beleértve minden esetben  az ellenőrzést  és a felügyeletet is –, továbbá az  érintett  vagy mások jogainak védelme érdekében”. 2. Az indítványozó által vizsgálni kért szabályok egy részét  a személyes    adatok   védelméről   és   a   közérdekű    adatok nyilvánosságáról  szóló 1992. évi LXIII. törvény  módosításáról szóló  2003.  évi  XLVIII.  törvény  (a  továbbiakban:  Módtv.) iktatta  be  az Avtv. rendelkezései közé. A Módtv.  20.  §  (2) bekezdése  szerint  az Avtv. újonnan megállapított  16.  §-a  a Magyar    Köztársaságnak    az    Európai    Unióhoz    történő csatlakozásáról  szóló  nemzetközi szerződés  hatálybalépésének napján  lép hatályba. Az Avtv. 2004. május 1-én hatályba lépett új  szövege  kapcsolódik az Európai Parlament és  Tanács  1995. október   24-i   95/46/EK  Irányelvéhez  (a  továbbiakban:   EK Irányelv),    amely    „a    személyes   adatok    feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok  szabad áramlásáról”  szól.  A Módtv. 20. § (3) bekezdése  szerint:  „E törvény  a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és  azok tagállamai  között  társulás létesítéséről szóló,  Brüsszelben, 1991.  december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a  Megállapodást  kihirdető 1994.  évi  I.  törvény  3.  §-ával összhangban   az  Európai  Közösségeknek  a  személyes   adatok kezelése   vonatkozásában  az  egyénnek  a   személyes   adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az  adatoknak a  szabad  áramlásáról szóló az Európai Parlament és  a  Tanács 95/46/EK     Irányelvével    összeegyeztethető     szabályozást tartalmaz.” Mindezek  alapján  megállapítható, hogy az Avtv.  jelen  ügyben vizsgált  16.  §-a  részben  az  EK  Irányelv  végrehajtásaként megalkotott  hazai  jognak  tekinthető.  Az  irányelvek,   mint másodlagos  közösségi  jogforrások  végrehajtásaként  meghozott belső   norma   alkotmányossági   vizsgálatát   illetően,    az alkotmánybírósági gyakorlatot összegző 744/B/2004. AB határozat rámutatott:  „Az  Európai Unióhoz történő csatlakozásról  szóló szerződés  kihirdetése  a 2004. évi XXX. törvény  elfogadásával megtörtént.  A csatlakozás feltételeiről, valamint  az  Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány  2. cikke  értelmében  a  csatlakozás  időpontjától  kezdődően   az eredeti  szerződések  rendelkezései és az intézmények  által  a csatlakozást   megelőzően  elfogadott  jogi   aktusok   az   új tagállamok  számára  kötelezőek és – bizonyos  feltételekkel  – alkalmazandók ezekben az államokban. Az  irányelvek,  mint  az  Unió ún.  másodlagos  jogforrásai  a tagállamok  számára  azt  teszik  kötelezővé,  hogy   a   saját jogalkotási  eljárásukban az irányelvek  tartalmának  megfelelő szabályozást alakítsanak ki.” (ABH 2005, 1282-1283.) Az   Alkotmánybíróság  jelen  eljárásban,  a  fent  kifejtettek szerint álláspontját fenntartja, és az Avtv. 16. §-ának  jelölt szövegrészét, mint belső jogszabály alkotmányossági vizsgálatát végezte el. 3.  Az  Alkotmánybíróságnak az alapjogok korlátozására irányuló gyakorlata  az  Alkotmány  8. § (2)  bekezdésének  értelmezésén alapul.   Az   Alkotmány   e   szabálya   szerint   „A   Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,  alapvető  jog   lényeges tartalmát  azonban nem korlátozhatja.” E rendelkezést értelmező 30/1992. (V. 26.) AB határozat szerint: „Az állam akkor nyúlhat az  alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték   védelme   más   módon  nem  érhető   el.   Az   alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy  az  másik  alapjog  vagy  szabadság  védelme  vagy  egyéb alkotmányos  cél  érdekében  történik,  hanem  szükséges,  hogy megfeleljen  az arányosság követelményeinek: az  elérni  kívánt cél  fontossága  és  az ennek érdekében okozott  alapjogsérelem súlya  megfelelő  arányban legyen egymással.  A  törvényhozó  a korlátozás  során  köteles  az  adott  cél  elérésére  alkalmas legenyhébb   eszközt   alkalmazni.   Alkotmányellenes   a   jog tartalmának   korlátozása,  ha  az   kényszerítő   ok   nélkül, önkényesen  történik,  vagy  ha a korlátozás  súlya  az  elérni kívánt  célhoz  képest aránytalan.” (ABH  1992,  167,  171.)  E megállapítások   alapján   alakult   ki   az   Alkotmánybíróság gyakorlatában az alapjog- korlátozás megítélésénél  alkalmazott módszer,   az  ún.  szükségességi/arányossági  teszt,  amelynek értelmében   alapjog  korlátozásra  csak  más   alapjog,   vagy alkotmányos  cél érdekében kerülhet sor, de ekkor sem  lehet  a korlátozás  aránytalan. Az Alkotmánybíróság  a  718/B/2000.  AB határozatában akként foglalt állást, hogy közérdekű célokból is korlátozható a személyes adatok védelméhez való jog, illetve az információs  önrendelkezés  joga, ha  a  korlátozás  az  elérni kívánt   célok   megvalósításához  elengedhetetlen   módon   és mértékben  történik, azaz arányos (ABH 2009,  1413,  1419.).  A 723/B/2005.   AB  határozat  pedig  megállapította,   hogy   „a személyes  adatok védelméhez való jog korlátozására csak  akkor kerülhet   sor,  ha  alapvető  jogok  védelme  vagy   konkrétan meghatározott  nyomós  közérdekű  cél  szükségessé   teszi   az adatkezelést”   (ABH   2009,  1826,  1829,),   illetve   akként összegezett,   hogy   a   „nyomós  közérdek   jelenti   azt   a szükségességet, amely alkotmányosan indokolja az Alkotmány  59. §  (1)  bekezdésében elismert személyes adatok védelméhez  való jog korlátozását” (ABH 2009, 1826, 1830.). Az  Avtv.  jelen  ügyben vizsgált szabályaiban  az  információs önrendelkezési  jog „állami vagy önkormányzati  gazdasági  vagy pénzügyi  érdekből”,  illetve  „a  foglalkozások  gyakorlásával összefüggő   fegyelmi  és  etikai  vétségek,  a  munkajogi   és munkavédelmi  kötelezettségszegések  megelőzése  és   feltárása céljából”  történő  korlátozása mögött  –  az  Alkotmánybíróság szerint – kimutatható a nyomós közérdek, míg az „érintett  vagy mások   jogainak  védelme  érdekében”  történő  korlátozás   az alapjogok  vagy alkotmányos elvek érdekében történő  korlátozás okai közé sorolható. Megállapítható továbbá, hogy az Avtv.  16. §-ában foglalt szabályok önmagukban nem jelentik az információs önrendelkezési jog aránytalan korlátozását sem. Az  esetenkénti korlátozás  megítélése tekintetében az Avtv. 17. §-a biztosítja a  bírói  utat:  a  17.  § (1) bekezdése  szerint  az  érintett jogainak megsértése esetén bírósághoz fordulhat, a (2) bekezdés értelmében  pedig  azt,  hogy  az adatkezelés  a  jogszabályban foglaltaknak megfelel, az adatkezelő köteles bizonyítani. A   fentiekre   tekintettel  az  Avtv.  16.   §-ának   vizsgált szövegrészei  nem  állnak ellentétben az  Alkotmány  8.  §  (2) bekezdésével és 59. § (1) bekezdésével, ezért az erre vonatkozó indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. 4.1.   Az   indítványozó  az  Avtv.  16.   §-a   „állami   vagy önkormányzati  gazdasági  vagy pénzügyi  érdekből”  szövegrésze tekintetében   felvetette,  hogy  az   a   köztulajdon   és   a magántulajdon  egyenjogúságának tételébe, továbbá  a  közérdekű adatok  megismeréséhez való jogba ütközik. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe  foglalt, a  diszkrimináció tilalmat a tulajdonjogra kivetítő rendelkezés és  az Avtv. 16. §-a nem hozható összefüggésbe. Az Avtv. 16. §- ának    jelölt   szövegrésze   az   információs   önrendelkezés korlátjaként  nem tulajdoni okot sorol fel, hanem közgazdasági, közpénzügyi érdekeket. Nem  sérti  e szabály továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez való  jogot  sem. Az Avtv. 16. § jelölt szövegrésze  nem  arról szól,  hogy  a  közérdekű  adatok  nyilvánosságra  hozása  esik korlátozás alá állami vagy önkormányzati érdekből, hanem arról, hogy  az  érintettnek  a betekintési, tájékoztatás-kérési  stb. jogai  – azaz az információs önrendelkezési joga – tekintetében képzelhető el korlátozás. Ilyen értelemben az Avtv. 16.  §-ának „állami  vagy  önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi  érdekből” szövegrésze  és  az  Alkotmány 61. §  (1)  bekezdésébe  foglalt közérdekű    adatok    megismeréséhez    való    jog     között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem mutatható ki. 4.2.  Az indítványozó „a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi  és  etikai  vétségek,  a  munkajogi  és  munkavédelmi kötelezettségszegések   megelőzése   és   feltárása   céljából” szövegrész  vonatkozásában az Alkotmány 54. §  (1)  bekezdésébe foglalt  emberi  méltósághoz való jog és az  élethez  való  jog sérelmét   állította,  valamint  azt,  hogy   ezen   adatok   a szakszervezeti hozzáférés szempontjából közérdekűek. Az  Alkotmánybíróság  megítélése szerint sem  az  élethez  való joggal,  sem  az  emberi méltósággal nem  áll  alkotmányjogilag értékelhető   kapcsolatban  az,  hogy  valamely  foglalkozással összefüggő      fegyelmi     vétség,     vagy      munkavédelmi kötelezettségszegés okot ad az Avtv. 11-15.  §-aiban  található jogok   korlátozására.   Az   Alkotmánybíróság   megállapította továbbá, hogy a fegyelmi és etikai vétségek, illetve munkajogi, munkavédelmi  kötelezettségszegések  megelőzése  és   feltárása során    az   adatvédelmi   korlátozások   nem   tartoznak    a szakszervezetek   által   védett  érdekek   körébe,   ezért   e tekintetben sem állapítható meg alkotmánysértés. 4.3.  Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság  sérelmét, továbbá az Alkotmány 56.  §-a  szerinti jogképességhez    való    jog    sérelmét    állította    azzal összefüggésben,  hogy  az Avtv. 16. § utolsó  fordulata  a  jog korlátozását nemcsak mások jogainak, hanem az érintett jogainak a  védelme  érdekében  is lehetővé teszi. Az  indítványozó  úgy véli,  hogy a törvény „az érintett jogait magától az érintettől kívánja  megóvni.”  Az Alkotmánybíróság álláspontja  szerint  a jogállamiság tétele és a jogképességhez való jog,  valamint  az Avtv.  16.  §-ának  „az érintett … jogainak védelme  érdekében” szövegrésze között nem áll fenn alkotmányossági összefüggés. A  föntiek alapján az Alkotmánybíróság az Avtv. 16. §-a „állami vagy  önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből”, valamint „a  foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi  és  etikai vétségek,  a  munkajogi  és munkavédelmi  kötelezettségszegések megelőzése  és  feltárása céljából”,  illetve  „az  érintett  … jogainak         védelme        érdekében”         szövegrészei alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló  –  az  Alkotmány  2. §  (1)  bekezdésére,  8.  §  (2) bekezdésére, 9. §-ára, 54. §-ára, 56. §-ára, 59. §-ára és 61. §- ára alapozott – indítványt elutasította.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke                                       Dr. Balogh Elemér                 Dr. Bihari Mihály       alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                       Dr. Bragyova András                Dr. Holló András       alkotmánybíró                  előadó alkotmánybíró                                       Dr. Kiss László                    Dr. Kovács Péter       alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                       Dr. Lenkovics Barnabás             Dr. Lévay Miklós       alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                                        Dr. Stumpf István                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	828/B/2004
Date of the decision: .	11/29/2010
.
.