A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján
meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméről és a
közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.
törvény 16. §-a „állami vagy önkormányzati gazdasági vagy
pénzügyi érdekből”, valamint „a foglalkozások gyakorlásával
összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és
munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása
céljából” illetve „az érintett … jogainak védelme érdekében”
szövegrészei alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a személyes adatok védelméről és a közérdekű
adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a
továbbiakban: Avtv.) 16. §-ának alkotmányossági vizsgálatát
kezdeményezte. Az Avtv. 11-15. §-ai határozzák meg az
irintettnek a személyes adataival kapcsolatos jogait és
érvényesítésük módját, a 16. § pedig felsorolja, hogy e jogok
milyen okokból eshetnek korlátozás alá. Ezek között szerepelnek
a vizsgálni kért rendelkezések, amely szerint a jogok
korlátozhatók – többek között – „állami vagy önkormányzati
gazdasági vagy pénzügyi érdekből” valamint „a foglalkozások
gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a
munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és
feltárása céljából”, illetve „az érintett … jogainak védelme
érdekében”. Az indítványozó e három korlátozási okcsoport
alkotmányossági vizsgálatát s ennek alapján az Avtv. 16. §-a
jelölt szövegrészének megsemmisítését kérte. Indokolásul az
alábbiakat adta elő: A személyes adatokhoz való jog alapjog, s
az alapjogok korlátozására – az Alkotmánybíróság gyakorlata
szerint – kivételesen, más alapjog vagy alkotmányos cél
érdekében az adott céllal arányos módon kerülhet sor.
Véleménye, hogy a személyes adatok védelméhez kapcsolódó jogok
állami vagy gazdasági, pénzügyi érdekből való korlátozása nincs
tekintettel az arányosság követelményére, mert ennek alapján
bármely csekély állami vagy önkormányzati gazdasági érdek
alapjog-korlátozással jár. Kifejtette továbbá, hogy e szabály
ellentétes a köztulajdon és magántulajdon egyenjogúságát
deklaráló alkotmányi tétellel is, végül utalt arra, hogy a
közélet tisztasága vagy a pénzmosás megelőzése az adatokba való
betekintés követelményét kívánná meg, szemben az Avtv. alapjog-
korlátozó rendelkezéseivel.
A másik okcsoport, a foglalkozással összefüggő okok miatti
alapjog-korlátozás – az indítványozó szerint – szintén
aránytalan. Az indítványozó kifejti, hogy a foglalkozások
gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai eljárások közvetlen
kihatással vannak az érintett jó hírnevére, így az Alkotmány
54. § (1) bekezdésben meghatározott emberi méltóságára. A
munkáltatók munkajogi és munkavédelemi kötelezettségekre
vonatkozó adatai tekintetében pedig a korlátozás nemcsak az
emberi méltóságot, hanem az élethez való jogot is sértheti.
Az Avtv. vizsgálni kért 16. §-a végül úgy rendelkezik, hogy
törvény korlátozhatja az Avtv. 11-15. §-aiban foglalt jogokat
„az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében.” Az
indítványozó szerint az Alkotmány 56. §-ába foglalt
jogképességgel, továbbá a jogállamisággal ellentétes, hogy „a
jogalkotó az érintett jogait magától az érintettől kívánja
megóvni.”
Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 8. § (2)
bekezdésére, 9. §-ára, 54. §-ára 56. §-ára, 59. §-ára és 61. §-
ára hivatkozással kéri az Avtv. 16. §-a jelölt szövegrészeinek
megsemmisítését.
II.
Az Alkotmány érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
is elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben
tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg,
alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a
köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben
részesül.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek
veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz,
amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.”
„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a
jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a
magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.
(2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a
jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata
szükséges.”
„61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a
véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához, továbbá a
közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez.”
Az Avtv. érintett szabályai:
„11. § (1) Az érintett
a) tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről (12. és
13. §), valamint
b) kérheti személyes adatainak helyesbítését, illetve – a
jogszabályban elrendelt adatkezelések kivételével – törlését
(14-16. §).
(2) Az adatvédelmi nyilvántartásba [28. § (1) bek.] bárki
betekinthet, az abban foglaltakról feljegyzést készíthet és
kivonatot kérhet. A kivonatért díjat kell fizetni.
12. § (1) Az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad
az általa kezelt, illetőleg az általa megbízott feldolgozó
által feldolgozott adatairól, az adatkezelés céljáról,
jogalapjáról időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről
(székhelyéről) és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről,
továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg
az adatokat. Az adattovábbításra vonatkozó nyilvántartás – és
ennek alapján a tájékoztatási kötelezettség – időtartamát az
adatkezelést szabályozó jogszabály korlátozhatja. A korlátozás
időtartama személyes adatok esetében öt évnél, különleges
adatok esetében pedig húsz évnél rövidebb nem lehet.
(2) Az adatkezelő köteles a kérelem benyújtásától számított
legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 30 napon belül
írásban, közérthető formában megadni a tájékoztatást.
(3) A (2) bekezdésben foglalt tájékoztatás ingyenes, ha a
tájékoztatást kérő a folyó évben azonos területre vonatkozó
tájékoztatási kérelmet az adatkezelőhöz még nem nyújtott be.
Egyéb esetekben költségtérítés állapítható meg. A már
megfizetett költségtérítést vissza kell téríteni, ha az
adatokat jogellenesen kezelték, vagy a tájékoztatás kérése
helyesbítéshez vezetett.
13. § (1) Az érintett tájékoztatását az adatkezelő csak akkor
tagadhatja meg, ha azt a 16. §-ban meghatározott esetekben a
törvény lehetővé teszi.
(2) Az adatkezelő köteles az érintettel a felvilágosítás
megtagadásának indokát közölni.
(3) Az elutasított kérelmekről az adatkezelő az adatvédelmi
biztost évente értesíti.
14. § (1) A valóságnak meg nem felelő személyes adatot az
adatkezelő helyesbíteni köteles.
(2) A személyes adatot törölni kell, ha
a) kezelése jogellenes;
b) az érintett – a 11. § (1) bekezdésének b) pontjában
foglaltak szerint – kéri;
c) az hiányos vagy téves – és ez az állapot jogszerűen nem
korrigálható -, feltéve, hogy a törlést törvény nem zárja ki;
d) az adatkezelés célja megszűnt, vagy az adatok tárolásának
törvényben meghatározott határideje lejárt;
e) azt a bíróság vagy az adatvédelmi biztos elrendelte.
(3) A törlési kötelezettség – jogellenes adatkezelés
kivételével – nem vonatkozik azon személyes adatra, amelynek
adathordozóját a levéltári anyag védelmére vonatkozó jogszabály
értelmében levéltári őrizetbe kell adni.
15. § A helyesbítésről és a törlésről az érintettet, továbbá
mindazokat értesíteni kell, akiknek korábban az adatot
adatkezelés céljára továbbították. Az értesítés mellőzhető, ha
ez az adatkezelés céljára való tekintettel az érintett jogos
érdekét nem sérti.
16. § Az érintett jogait (11-15. §) törvény korlátozhatja az
állam külső és belső biztonsága, így a honvédelem, a
nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében,
továbbá állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi
érdekből, illetve az Európai Unió jelentős gazdasági vagy
pénzügyi érdekéből, valamint a foglalkozások gyakorlásával
összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és
munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása
céljából – beleértve minden esetben az ellenőrzést és a
felügyeletet is –, továbbá az érintett vagy mások jogainak
védelme érdekében.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az Avtv. vizsgálni kért 16. §-a összefügg a 11-15. §
rendelkezéseivel. Az Avtv. 11-15. §-ai az érintett
tájékoztatási, helyesbítési, törlési, iratokba való betekintési
jogait fogalmazzák meg. Az Avtv. e rendelkezései adatkezelési
alapelveknek – nevezetesen: az adatminőség elvének és a
személyes részvétel elvének és a nyilvánosság elvének – konkrét
megfogalmazásai. Az Alkotmánybíróság már a 20/1990. (X. 4.) AB
határozatában megállapította: „…az Alkotmány 59. §-a szerint a
Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a magántitok és a
személyes adatok védelméhez való jog. E jog tartalma az, hogy
mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak
feltárásáról és felhasználásáról. …. Ahogy azt az
Alkotmánybíróság 2/1990. (II. 18.) AB határozata … is
megállapította, a magántitok és a személyes adatok védelméhez
való jog nem abszolút jog, tehát kivételesen a törvény
elrendelheti a magántitok és a személyes adat kötelező
kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. A
magántitok és a személyes adatok védelméhez való jognak ilyen
törvényi korlátozása azonban csak abban az esetben minősíthető
alkotmányosnak, ha megfelel az Alkotmányban a korlátozásokkal
szemben támasztott követelményeknek” (ABH 1990, 69, 70.). E
határozat tehát a személyes adatokkal való rendelkezés
alapjogát, az információs önrendelkezési jogot fogalmazta meg.
Az Avtv. 11-15. §-ában foglalt kérelemre érvényesíthető jogok
az érintett információs önrendelkezési jogával állnak
összefüggésben: garantálják az érintettnek a róla szóló
adatokba való betekintést; a személyes adataival összefüggésben
tájékoztatás kérését teszik lehetővé; a valóságnak meg nem
felelő adatok esetén helyesbítés iránti kérelem benyújtását
vagy az ott meghatározott esetekben a törlés iránti kérelem
benyújtását szabályozzák. Ezen jogok mellett az Avtv. az
adatkezelő kötelezettségeit, a jogok érvényesítésének rendjét
is meghatározza [pl. az Avtv. 12. § (2) bekezdése szerint az
adatkezelő a tájékoztatást a kérelem benyújtásától számított 30
napon belül köteles írásban megadni]. Az információs
önrendelkezési jog alkotmányos tartalmát a 15/1991. (IV. 13.)
AB határozat bontotta ki. Eszerint: „Az Alkotmány 59. §-ában
biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az
a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak
feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és
felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével
szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell
tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga
van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő
személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti személyes
adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás
módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs
önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel
az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek.” (ABH 1991,
40, 42.)
Az információs önrendelkezési jog lényege tehát, hogy az
érintett tudhatja és követheti személyes adatai
felhasználásának útját és körülményeit, a törvényeknek pedig
biztosítaniuk kell e jog gyakorlásának feltételeit (ilyenek az
Avtv. 11.-15. §-aiba foglalt szabályok). A felhívott
határozatokból tehát az is megállapítható, hogy a személyes
adatok védelméhez való jog – vagy annak aktív oldala, az
információs önrendelkezéshez való jog – nem korlátozhatatlan
alapjog, az alapjogok korlátozására vonatkozó mérce szerint
korlátok alá eshet. Ilyen korlátokat fogalmaz meg az Avtv. –
jelen ügyben vizsgált – 16. §-a is. E szabály alapján a
tájékoztatáshoz, a helyesbítéshez, a törléshez, és a
betekintéshez való jog korlátozható „az állam külső és belső
biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés
vagy a bűnüldözés érdekében, továbbá állami vagy önkormányzati
gazdasági vagy pénzügyi érdekből, illetve az Európai Unió
jelentős gazdasági vagy pénzügyi érdekéből, valamint a
foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai
vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések
megelőzése és feltárása céljából – beleértve minden esetben az
ellenőrzést és a felügyeletet is –, továbbá az érintett vagy
mások jogainak védelme érdekében”.
2. Az indítványozó által vizsgálni kért szabályok egy részét a
személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok
nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításáról
szóló 2003. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.)
iktatta be az Avtv. rendelkezései közé. A Módtv. 20. § (2)
bekezdése szerint az Avtv. újonnan megállapított 16. §-a a
Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő
csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződés hatálybalépésének
napján lép hatályba. Az Avtv. 2004. május 1-én hatályba lépett
új szövege kapcsolódik az Európai Parlament és Tanács 1995.
október 24-i 95/46/EK Irányelvéhez (a továbbiakban: EK
Irányelv), amely „a személyes adatok feldolgozása
vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad
áramlásáról” szól. A Módtv. 20. § (3) bekezdése szerint: „E
törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok
tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben,
1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében,
a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával
összhangban az Európai Közösségeknek a személyes adatok
kezelése vonatkozásában az egyénnek a személyes adatok
feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak
a szabad áramlásáról szóló az Európai Parlament és a Tanács
95/46/EK Irányelvével összeegyeztethető szabályozást
tartalmaz.”
Mindezek alapján megállapítható, hogy az Avtv. jelen ügyben
vizsgált 16. §-a részben az EK Irányelv végrehajtásaként
megalkotott hazai jognak tekinthető. Az irányelvek, mint
másodlagos közösségi jogforrások végrehajtásaként meghozott
belső norma alkotmányossági vizsgálatát illetően, az
alkotmánybírósági gyakorlatot összegző 744/B/2004. AB határozat
rámutatott: „Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló
szerződés kihirdetése a 2004. évi XXX. törvény elfogadásával
megtörtént. A csatlakozás feltételeiről, valamint az Európai
Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány 2.
cikke értelmében a csatlakozás időpontjától kezdődően az
eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények által a
csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új
tagállamok számára kötelezőek és – bizonyos feltételekkel –
alkalmazandók ezekben az államokban.
Az irányelvek, mint az Unió ún. másodlagos jogforrásai a
tagállamok számára azt teszik kötelezővé, hogy a saját
jogalkotási eljárásukban az irányelvek tartalmának megfelelő
szabályozást alakítsanak ki.” (ABH 2005, 1282-1283.)
Az Alkotmánybíróság jelen eljárásban, a fent kifejtettek
szerint álláspontját fenntartja, és az Avtv. 16. §-ának jelölt
szövegrészét, mint belső jogszabály alkotmányossági vizsgálatát
végezte el.
3. Az Alkotmánybíróságnak az alapjogok korlátozására irányuló
gyakorlata az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének értelmezésén
alapul. Az Alkotmány e szabálya szerint „A Magyar
Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó
szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges
tartalmát azonban nem korlátozhatja.” E rendelkezést értelmező
30/1992. (V. 26.) AB határozat szerint: „Az állam akkor nyúlhat
az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és
szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos
érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog
korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő,
hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb
alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy
megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt
cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem
súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a
korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas
legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog
tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül,
önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni
kívánt célhoz képest aránytalan.” (ABH 1992, 167, 171.) E
megállapítások alapján alakult ki az Alkotmánybíróság
gyakorlatában az alapjog- korlátozás megítélésénél alkalmazott
módszer, az ún. szükségességi/arányossági teszt, amelynek
értelmében alapjog korlátozásra csak más alapjog, vagy
alkotmányos cél érdekében kerülhet sor, de ekkor sem lehet a
korlátozás aránytalan. Az Alkotmánybíróság a 718/B/2000. AB
határozatában akként foglalt állást, hogy közérdekű célokból is
korlátozható a személyes adatok védelméhez való jog, illetve az
információs önrendelkezés joga, ha a korlátozás az elérni
kívánt célok megvalósításához elengedhetetlen módon és
mértékben történik, azaz arányos (ABH 2009, 1413, 1419.). A
723/B/2005. AB határozat pedig megállapította, hogy „a
személyes adatok védelméhez való jog korlátozására csak akkor
kerülhet sor, ha alapvető jogok védelme vagy konkrétan
meghatározott nyomós közérdekű cél szükségessé teszi az
adatkezelést” (ABH 2009, 1826, 1829,), illetve akként
összegezett, hogy a „nyomós közérdek jelenti azt a
szükségességet, amely alkotmányosan indokolja az Alkotmány 59.
§ (1) bekezdésében elismert személyes adatok védelméhez való
jog korlátozását” (ABH 2009, 1826, 1830.).
Az Avtv. jelen ügyben vizsgált szabályaiban az információs
önrendelkezési jog „állami vagy önkormányzati gazdasági vagy
pénzügyi érdekből”, illetve „a foglalkozások gyakorlásával
összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és
munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása
céljából” történő korlátozása mögött – az Alkotmánybíróság
szerint – kimutatható a nyomós közérdek, míg az „érintett vagy
mások jogainak védelme érdekében” történő korlátozás az
alapjogok vagy alkotmányos elvek érdekében történő korlátozás
okai közé sorolható. Megállapítható továbbá, hogy az Avtv. 16.
§-ában foglalt szabályok önmagukban nem jelentik az információs
önrendelkezési jog aránytalan korlátozását sem. Az esetenkénti
korlátozás megítélése tekintetében az Avtv. 17. §-a biztosítja
a bírói utat: a 17. § (1) bekezdése szerint az érintett
jogainak megsértése esetén bírósághoz fordulhat, a (2) bekezdés
értelmében pedig azt, hogy az adatkezelés a jogszabályban
foglaltaknak megfelel, az adatkezelő köteles bizonyítani.
A fentiekre tekintettel az Avtv. 16. §-ának vizsgált
szövegrészei nem állnak ellentétben az Alkotmány 8. § (2)
bekezdésével és 59. § (1) bekezdésével, ezért az erre vonatkozó
indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
4.1. Az indítványozó az Avtv. 16. §-a „állami vagy
önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből” szövegrésze
tekintetében felvetette, hogy az a köztulajdon és a
magántulajdon egyenjogúságának tételébe, továbbá a közérdekű
adatok megismeréséhez való jogba ütközik. Az Alkotmánybíróság
álláspontja szerint az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe foglalt,
a diszkrimináció tilalmat a tulajdonjogra kivetítő rendelkezés
és az Avtv. 16. §-a nem hozható összefüggésbe. Az Avtv. 16. §-
ának jelölt szövegrésze az információs önrendelkezés
korlátjaként nem tulajdoni okot sorol fel, hanem közgazdasági,
közpénzügyi érdekeket.
Nem sérti e szabály továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez
való jogot sem. Az Avtv. 16. § jelölt szövegrésze nem arról
szól, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságra hozása esik
korlátozás alá állami vagy önkormányzati érdekből, hanem arról,
hogy az érintettnek a betekintési, tájékoztatás-kérési stb.
jogai – azaz az információs önrendelkezési joga – tekintetében
képzelhető el korlátozás. Ilyen értelemben az Avtv. 16. §-ának
„állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből”
szövegrésze és az Alkotmány 61. § (1) bekezdésébe foglalt
közérdekű adatok megismeréséhez való jog között
alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem mutatható ki.
4.2. Az indítványozó „a foglalkozások gyakorlásával összefüggő
fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és munkavédelmi
kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából”
szövegrész vonatkozásában az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe
foglalt emberi méltósághoz való jog és az élethez való jog
sérelmét állította, valamint azt, hogy ezen adatok a
szakszervezeti hozzáférés szempontjából közérdekűek.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint sem az élethez való
joggal, sem az emberi méltósággal nem áll alkotmányjogilag
értékelhető kapcsolatban az, hogy valamely foglalkozással
összefüggő fegyelmi vétség, vagy munkavédelmi
kötelezettségszegés okot ad az Avtv. 11-15. §-aiban található
jogok korlátozására. Az Alkotmánybíróság megállapította
továbbá, hogy a fegyelmi és etikai vétségek, illetve munkajogi,
munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása
során az adatvédelmi korlátozások nem tartoznak a
szakszervezetek által védett érdekek körébe, ezért e
tekintetben sem állapítható meg alkotmánysértés.
4.3. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt
jogállamiság sérelmét, továbbá az Alkotmány 56. §-a szerinti
jogképességhez való jog sérelmét állította azzal
összefüggésben, hogy az Avtv. 16. § utolsó fordulata a jog
korlátozását nemcsak mások jogainak, hanem az érintett jogainak
a védelme érdekében is lehetővé teszi. Az indítványozó úgy
véli, hogy a törvény „az érintett jogait magától az érintettől
kívánja megóvni.” Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a
jogállamiság tétele és a jogképességhez való jog, valamint az
Avtv. 16. §-ának „az érintett … jogainak védelme érdekében”
szövegrésze között nem áll fenn alkotmányossági összefüggés.
A föntiek alapján az Alkotmánybíróság az Avtv. 16. §-a „állami
vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből”, valamint
„a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai
vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések
megelőzése és feltárása céljából”, illetve „az érintett …
jogainak védelme érdekében” szövegrészei
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 8. § (2)
bekezdésére, 9. §-ára, 54. §-ára, 56. §-ára, 59. §-ára és 61. §-
ára alapozott – indítványt elutasította.
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András Dr. Holló András
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Stumpf István
alkotmánybíró
. |