Hungarian
Ügyszám:
.
127/B/2000
Előadó alkotmánybíró: Strausz János Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 48/2000. (XII. 18.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2000/484
.
A döntés kelte: Budapest, 12/13/2000
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság   önkormányzati    rendeleti    előírás
    alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére
    irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

                             határozatot:
                                   
    Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Kaposvár  Megyei  Jogú
    Város     Önkormányzata    Közgyűlésének    a     köztisztaság
    fenntartásáról, a települési szilárd hulladék  kezeléséről  és
    ártalommentes  elhelyezéséről szóló 32/1999. (XI.  25.)  számú
    rendelettel módosított 16/1999. (VII. 1.) számú rendelete  27.
    § (2) és (3) bekezdései alkotmányellenesek, ezért azokat 2001.
    március  31-ei hatállyal megsemmisíti, a rendelet  27.  §  (4)
    bekezdése    alkotmányellenességének    megállapítására     és
    megsemmisítésére irányuló indítványt pedig elutasítja.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

      Az  indítványozó  Kaposvár  Megyei  Jogú  Város  Önkormányzata
      Közgyűlésének  a  köztisztaság  fenntartásáról,  a  települési
      szilárd  hulladék kezeléséről és ártalommentes  elhelyezéséről
      szóló 32/1999. (XI. 25.) számú rendelettel módosított 16/1999.
      (VII. 1.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 27. § (2), (3)
      és  (4)  bekezdései alkotmányellenességének megállapítását  és
      megsemmisítését kérte.

      Az   Ör.  a  lakossági  szemétszállítás  díját  a  lakásonként
      megállapított  alapdíj  és  a  lakásban  lakók  száma  alapján
      kiszámított    gyűjtési   díj   együttes   figyelembevételével
      állapítja  meg.  Az  indítványozó szerint e szabályozás  nincs
      figyelemmel az elszállított szemét mennyiségére, ezzel sérti a
      szolgáltatás  -  ellenszolgáltatás  polgári  jogi  elvét.   Az
      indítványozó álláspontja az, hogy az Ör. támadott szabályai  a
      Polgári  Törvénykönyvről  szóló  1959.  évi  IV.  törvény   (a
      továbbiakban: Ptk.) 201. és 202. §-aiba ütköznek, ezzel sértik
      az   Alkotmány   44/A.  §  (2)  bekezdését.   Kifogásolja   az
      indítványozó  azt  is, hogy az Ör. a közületi  szemétszállítás
      díját  –  eltérően  a  lakossági  díj  számításától  –  már  a
      tényleges  szemét mennyiségének figyelembevételével  határozza
      meg. Nézete szerint az Ör. rendelkezései az Alkotmánynak  –  a
      hátrányos megkülönböztetést tiltó – 70/A. § előírását sértik.

                                    II.

      Az  Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben az  alábbi
      jogszabályokat vizsgálta:

      1. Az Alkotmánynak az indítványban megjelölt rendelkezései:
      “44/A.  §  (2)  A  helyi képviselő-testület  a  feladatkörében
      rendeletet  alkothat,  amely nem lehet ellentétes  a  magasabb
      szintű jogszabállyal.”
       “70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén
      tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az
      állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
      faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
      nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
      egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
      (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos
      megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
      (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását  az
      esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel  is
      segíti.”

      2.  A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény  (a
      továbbiakban: Ötv.) érintett rendelkezései:
      “8.   §   (1)  A  települési  önkormányzat  feladata  a  helyi
      közszolgáltatások  körében különösen: (…), a  köztisztaság  és
      településtisztaság biztosítása; (…)”
      “16.   §   (1)  A  képviselő-testület  a  törvény  által   nem
      szabályozott  helyi társadalmi viszonyok rendezésére,  továbbá
      törvény    felhatalmazása   alapján,   annak    végrehajtására
      önkormányzati rendeletet alkot.”

      3. A Ptk. ide vonatkozó rendelkezései:
      “201.  § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért  –  ha  a
      szerződésből  vagy  a  körülményekből  kifejezetten  más   nem
      következik – ellenszolgáltatás jár.
      (2)  Ha  a  szolgáltatás és ellenszolgáltatás között  anélkül,
      hogy  az  egyik  felet  az  ajándékozás  szándéka  vezetné,  a
      szerződés   megkötésének  időpontjában   feltűnően   nagy   az
      értékkülönbség,   a  sérelmet  szenvedő   fél   a   szerződést
      megtámadhatja.”
      “202. § Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél
      helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött
      ki, a szerződés semmis (uzsorás szerződés).”
      “226.  §  (1)  Jogszabály meghatározhatja  a  szerződés  egyes
      tartalmi  elemeit,  és kimondhatja, hogy ezek  a  szerződésnek
      akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.”

      4.  Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről
      szóló  1995.  évi  XLII. törvény (a továbbiakban:  Kötv.)  ide
      vonatkozó főbb rendelkezései:
      “1.  § (1) A helyi önkormányzat által szervezett, a települési
      szilárd és folyékony hulladék összegyűjtését, elszállítását és
      ártalommentes  elhelyezését biztosító helyi közszolgáltatással
      ellátott  területen lévő ingatlan tulajdonosa,  használója  (a
      továbbiakban  együtt:  tulajdonos)  az  ingatlanon   keletkező
      szilárd  és  folyékony  hulladék  elhelyezéséről  –  a   helyi
      önkormányzat  rendeletében  meghatározott  módon  –  a   helyi
      közszolgáltatás  igénybevétele útján köteles  gondoskodni,  ha
      jogszabály vagy hatósági határozat eltérően nem rendelkezik.”
       “2. § A helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg:
      f)  az  elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost  terhelő
      díjfizetési  kötelezettséget, a díj  mértékét,  megfizetésének
      rendjét,   az   esetleges   kedvezmények   eseteit,   vagy   a
      szolgáltatás ingyenességét.”

      5. Az Ör. kifogásolt rendelkezései:
      “27.    §   /2/   A   szemétszállítási   és   ártalmatlanítási
      szolgáltatásért  a  lakosság  alapdíjat  és  az   elszállított
      mennyiséggel összhangban gyűjtési díjat köteles fizetni.
      a) az alapdíj: 147 Ft/lakás/hó
      b)  a  gyűjtési  díj:  a  lakásban  lakók  száma  alapján  124
      Ft/fő/hó.
      A fenti díjak az általános forgalmi adót nem tartalmazzák.
      /3/   Az   alapdíj  fizetésének  kötelezettsége  üres  lakások
      esetében is fenn áll.
      /4/  A  szemétszállítás és ártalmatlanítás  közületi  díját  a
      ténylegesen     keletkező    hulladék    mennyiség     alapján
      meghatározott,   szerződött  edénytérfogat   és   a   gyűjtési
      gyakoriságon   alapuló   ürítési  díjas   elszámolással   kell
      megállapítani.

      Edény űrméret                     Ft/ürítés
           35 liter                       89
           50 liter                      112
           75 liter                      133
          110 liter                      175
          770 liter                     1199
         1100 liter                     1677
          120 liter                      191
          240 liter                      381
          360 liter                      572

      A díjak az általános forgalmi adót nem tartalmazzák.”

                                     
                                   III.
                                     
      Az indítvány részben megalapozott.

      1.  A  helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét egyrészt
      az Alkotmány, másrészt az Ötv. szabályozza. Az Alkotmány 44/A.
      §   (2)   bekezdése  szerint  a  helyi  képviselő-testület   a
      feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes
      a  magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1)  bekezdése
      értelmében a képviselő-testület törvény által nem szabályozott
      helyi   társadalmi   viszonyok  rendezése,   továbbá   törvény
      felhatalmazása alapján annak végrehajtására alkot rendeletet.

      Az  Ötv.  8.  §  (1)  bekezdése szerint a  helyi  önkormányzat
      feladata  a településtisztaság biztosítása. A Kötv. 1.  §  (1)
      bekezdése a települési szilárd hulladék elszállítását közüzemi
      szerződés  keretében  megvalósuló közszolgáltatássá  minősíti,
      amelynek  igénybevételét az ellátott területen  lévő  ingatlan
      tulajdonosa és használója számára kötelezővé teszi. A Kötv. 2.
      §  f)  pontja felhatalmazza a helyi önkormányzatot arra,  hogy
      rendeletében  állapítsa meg – többek  között  –  az  elvégzett
      szolgáltatás  után  járó  díjfizetési kötelezettséget,  a  díj
      mértékét,  megfizetésének rendjét, az  esetleges  kedvezmények
      körét, vagy a szolgáltatás ingyenességét.

      Az   Alkotmánybíróság   az   Ör.  kifogásolt   rendelkezésének
      elbírálásakor  azt vizsgálta, hogy a rendeletben megállapított
      átalánydíj    –    figyelemmel   a    szolgáltatás    és    az
      ellenszolgáltatás  egyenértékűségének polgári  jogi  elvére  –
      kielégíti-e  az  önkormányzati rendelettel szemben  támasztott
      alkotmányos követelményeket.

      Az   Alkotmánybíróság  az  1122/B/1996.  számú   határozatában
      rámutatott  arra,  hogy “Az önkormányzat a  díjfizetés  alapja
      meghatározásánál  is nagyfokú önállósággal rendelkezik.  Mivel
      azonban   –   törvényi  felhatalmazás  alapján  –  szerződéses
      jogviszony  elemét szabályozza, tiszteletben kell  tartania  a
      polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás  és
      az  ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelményét.”  (ABH
      1997. 856. 860.)

      Az  Ör.  kifogásolt rendelkezései a lakossági szemétszállítási
      és     ártalmatlanítási    szolgáltatásért    fizetendő    díj
      megállapításának két elemeként lakossági alapdíjat és gyűjtési
      díjat  határoz  meg. Az alapdíj lakásonként havonta  fizetendő
      fix összeg, míg a gyűjtési díj a lakásban lakó személyek száma
      alapján  fizetendő.  Az  Ör.-ben  megállapított  szolgáltatási
      díjfizetési módszer átalányjellegű, vélelmezett – lényegileg a
      lakásban lakó személyek száma alapján (ez a szemét-kibocsátási
      norma   alapja)  –  kiszámítható  díjfizetési  kötelezettséget
      állapít   meg.   Az   Ör.  e  módszertől  eltér   a   közületi
      szemétszállítási és ártalmatlanítási díj megállapítása  során.
      A  közületek  számára  a  díjmegállapítási  norma  alapjául  a
      szerződött  edénytérfogatot és a gyűjtési  gyakoriságot  veszi
      alapul  abból  kiindulva, hogy a közületi  szemétszállítás  és
      ártalmatlanítás díját e két tényező figyelembevételével  lehet
      a keletkező hulladék mennyisége szempontjából meghatározni. Ez
      utóbbi  szabályozási  módszer a ténylegesen  elszállítandó  és
      ártalmatlanításra   kerülő   mennyiséget   veszi   alapul    a
      szolgáltatási díj szabályozása során.

      Az  Alkotmánybíróság már a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatában
      kimondta,  hogy  az önkormányzati rendeletalkotással  szembeni
      lényeges  követelményként fogalmazható meg –  más  kritériumok
      mellett   –   az   is,   hogy   a  közszolgáltatás   díja   az
      átalányjellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez
      közelítsen.   (ABH   1997.  482,  486.)   Ezt   az   elvet   a
      rendeletalkotás  során  –  ide értve  a  szemétszállítási  díj
      meghatározására  irányuló  szabályok  megalkotását  is   –   a
      képviselő-testületek  nem hagyhatják figyelmen  kívül.  Ez  az
      elv,  valamint  az  idézett Ptk.-beli  szabályok  erősítik  az
      önkormányzatokkal szemben azt a követelményt, hogy a képviselő-
      testületek  a  szemétszállítási  díj  meghatározásakor  a  díj
      összegét  a  tényleges szemétkibocsátáshoz és az  elszállított
      szemét mennyiségéhez kössék.

      2.  Az  Ör. kifogásolt rendelkezéseinek a vizsgálata során  az
      Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:
      A  lakásonkénti szemétszállítási díj mint alapdíj  nem  minden
      esetben  tükrözi  a  ténylegesen  elvégzett  közszolgáltatást,
      hiszen a lakásonkénti szemétkibocsátás jelentős különbségekhez
      vezethet.  A  lakásban  lakók száma  alapján  történő  további
      szabályozási  norma  (un.  gyűjtési  díj)  önmagában,  de   az
      alapdíjjal  együtt sem eredményezi minden esetben és  pontosan
      kiszámíthatóan   a   kibocsátott   és   elszállított    szemét
      mennyiségét tükröző reális szolgáltatási díjat. Nem vitatható,
      hogy  a  szeméttárolók kihasználtságát, vagyis a  bennük  lévő
      szemét  mennyiségét, így a szolgáltató által elszállítandó  és
      ártalmatlanítandó   szemét   mennyiségét    is    számottevően
      befolyásolhatja  a lakóingatlanban lévő lakások,  valamint  az
      egyes   lakásokban  lévő  lakók  száma  is.  Nem  bizonyítható
      azonban,   hogy   a   szolgáltatás  igénybevételének   mértéke
      szempontjából  ez  a  két  tényező a meghatározó,  vagyis  nem
      vonható  le  egyértelmű  következtetés  arra  nézve,  hogy   a
      szemétkibocsátás  és a szolgáltatás igénybevétele  tényszerűen
      is csupán e két kritériumhoz kapcsolható. Azzal, hogy az Ör. a
      szeméttároló edények ürítésének díját kizárólag a lakásban élő
      személyek   számához  köti,  a  közszolgáltatást  igénybevevőt
      megfosztja   attól   a   lehetőségtől,   hogy   a    tényleges
      szemétkibocsátás  mértékéhez igazodva  fizessék  az  elvégzett
      szolgáltatás díját, ez pedig sérti a Ptk. 201. §-ába foglalt –
      a  szolgáltatás  és  az  ellenszolgáltatás  egyenértékűségének
      elvét  –,  ezáltal  közvetetten  az  Alkotmány  44/A.  §   (2)
      bekezdését.

      Az    Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   a   tényleges
      arányosságot  az  olyan  tartalmú rendelkezés  valósítja  meg,
      amely  a  díjat  az  elszállított  szemét  mennyisége  alapján
      állapítja    meg.    A    lakossági    szemétszállítási     és
      ártalmatlanítási  szolgáltatásért  meghatározott  díj  összege
      (lakásonkénti alapdíj + lakók száma szerinti gyűjtési díj) nem
      juttatja kifejezésre az arányosság elvét.

      Minthogy   az   Ör.  kifogásolt  rendelkezései   a   lakossági
      szemétszállítási  és  ártalmatlanítási szolgáltatásért  nem  a
      tényleges   szemétkibocsátáshoz,   az   elszállított    szemét
      mennyiségéhez  és  ártalmatlanításához igazodóan  állapították
      meg   a   díjfizetés   alapjául  szolgáló   mutatókat,   ezzel
      megsértették a polgári jog egyik alapvető elvét, nevezetesen a
      szolgáltatás     –     ellenszolgáltatás    egyenértékűségének
      követelményét.

      3.  A  közületi  díjmegállapítás  (szemétszállításra  használt
      edénytérfogat  +  gyűjtési gyakoriság) már alkalmas  a  szemét
      ténylegesen    elszállított   és   ártalmatlanításra    kerülő
      munkamennyiség mint szolgáltatás, és az ehhez kapcsolódó  díj,
      mint   ellenszolgáltatás  arányosságának  megállapítására.   A
      közületi  szemétszállítási  és  ártalmatlanítási  szolgáltatás
      díjfizetési   kötelezettségének   meghatározása,   vagyis    a
      szerződött   űrtartalmú  szeméttároló  edénynek   a   gyűjtési
      gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a
      szolgáltatás     és     az     ellenszolgáltatás     tényleges
      egyenértékűségének   érvényesüléséhez   vezet.   A    közületi
      szemétszállítási  és ártalmatlanítási szolgáltatási  díj  Ör.-
      beli  megállapítása  –  szemben a lakossági  szabályozással  –
      megfelel  a  Ptk. 201. §-ában megfogalmazott elvnek.  Mivel  a
      tárolóedények  űrtartalma és a szemétszállítás  gyakorisága  a
      kibocsátott     szemét    tényleges    mennyiségét     tükröző
      normaszámítási  mód,  az  erre  alapított  szolgáltatási   díj
      megállapítás  tehát  a  szolgáltatás és  az  ellenszolgáltatás
      arányosságát tükrözi.

      4.  Az  Alkotmánybíróság vizsgálta az  indítványozónak  azt  a
      felvetését is, mely szerint az Ör. sérti az Alkotmány 70/A. §-
      át  azzal, hogy a lakossági és a közületi szemétszállítási  és
      ártalmatlanítási   szolgáltatások   díjmegállapítási    módját
      eltérően  szabályozta, megsértve a hátrányos  megkülönböztetés
      alkotmányos tilalmát. Az Alkotmánybíróság a 26/1997. (IV. 25.)
      AB  határozatában  alkotmányos  követelménynek  nyilvánította,
      hogy   valamely   közszolgáltatás  díja   megállapításánál   a
      jogalkotó   az  érintett  csoportokhoz  tartozók  körülményeit
      megfelelő  figyelemmel,  körültekintéssel  és  méltányossággal
      értékelje.  A  díjmegállapítás tehát nem  lehet  önkényes,  az
      objektív  ismérveknek  megfelelően meghatározott  igénybevevői
      körre  (körökre)  pedig  azonos  tartalmú,  illetve  joghatású
      rendelkezéseket kell meghatározni. (ABH 1997. 482, 486.)

      Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. a külön-külön
      azonos   ismérvekkel   bíró  csoportok   (lakosság,   közületi
      szervezetek)    tekintetében   alkalmazott    díjmegállapítási
      különbségtételt. Ennek következtében az Alkotmány 70/A.  §-ába
      ütköző   –  a  hátrányos  megkülönböztetés  tilalmába   ütköző
      alkotmányellenesség – az Ör. kifogásolt szabályai tekintetében
      nem állapítható meg.

      A  kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 27. § (2) és
      (3)  bekezdéseit alkotmányellenesség miatt megsemmisítette,  a
      27. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és
      megsemmisítésére irányuló indítványt pedig elutasította.

      A  megsemmisített Ör.-beli rendelkezések 2001.  március  31-én
      vesztik    hatályukat.   E   határnap   megállapításával    az
      Alkotmánybíróság    lehetőséget    kíván    biztosítani     az
      önkormányzatnak  arra,  hogy  az  Ör.  vonatkozó  szabályainak
      újraalkotásáig a közszolgáltatás díjának fizetése folyamatosan
      biztosított legyen, ezáltal pedig a szolgáltató bevételkiesése
      elkerülhető legyen. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint  a
      megsemmisítés   hatálybalépéséig   az   Ör.    új    szabályai
      megalkothatók.

      A  határozatnak  a  Magyar Közlönyben  történő  közzétételéről
      szóló  rendelkezés  az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi
      XXXII. törvény 41. §-án alapul.
            Dr. Bihari Mihály                     Dr. Strausz János
            alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró
                                       
                      Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                 alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        48/2000. (XII. 18.)
        Date of the decision:
        .
        12/13/2000
        .
        .