Hungarian

Ügyszám: .	127/B/2000
Előadó alkotmánybíró: Strausz János Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 48/2000. (XII. 18.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2000/484 .

A döntés kelte: Budapest, 12/13/2000 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   önkormányzati    rendeleti    előírás alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                          határozatot:                                 Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Kaposvár  Megyei  Jogú Város     Önkormányzata    Közgyűlésének    a     köztisztaság fenntartásáról, a települési szilárd hulladék  kezeléséről  és ártalommentes  elhelyezéséről szóló 32/1999. (XI.  25.)  számú rendelettel módosított 16/1999. (VII. 1.) számú rendelete  27. § (2) és (3) bekezdései alkotmányellenesek, ezért azokat 2001. március  31-ei hatállyal megsemmisíti, a rendelet  27.  §  (4) bekezdése    alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig elutasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. Az  indítványozó  Kaposvár  Megyei  Jogú  Város  Önkormányzata Közgyűlésének  a  köztisztaság  fenntartásáról,  a  települési szilárd  hulladék kezeléséről és ártalommentes  elhelyezéséről szóló 32/1999. (XI. 25.) számú rendelettel módosított 16/1999. (VII. 1.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 27. § (2), (3) és  (4)  bekezdései alkotmányellenességének megállapítását  és megsemmisítését kérte. Az   Ör.  a  lakossági  szemétszállítás  díját  a  lakásonként megállapított  alapdíj  és  a  lakásban  lakók  száma  alapján kiszámított    gyűjtési   díj   együttes   figyelembevételével állapítja  meg.  Az  indítványozó szerint e szabályozás  nincs figyelemmel az elszállított szemét mennyiségére, ezzel sérti a szolgáltatás  -  ellenszolgáltatás  polgári  jogi  elvét.   Az indítványozó álláspontja az, hogy az Ör. támadott szabályai  a Polgári  Törvénykönyvről  szóló  1959.  évi  IV.  törvény   (a továbbiakban: Ptk.) 201. és 202. §-aiba ütköznek, ezzel sértik az   Alkotmány   44/A.  §  (2)  bekezdését.   Kifogásolja   az indítványozó  azt  is, hogy az Ör. a közületi  szemétszállítás díját  –  eltérően  a  lakossági  díj  számításától  –  már  a tényleges  szemét mennyiségének figyelembevételével  határozza meg. Nézete szerint az Ör. rendelkezései az Alkotmánynak  –  a hátrányos megkülönböztetést tiltó – 70/A. § előírását sértik.                               II. Az  Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben az  alábbi jogszabályokat vizsgálta: 1. Az Alkotmánynak az indítványban megjelölt rendelkezései: “44/A.  §  (2)  A  helyi képviselő-testület  a  feladatkörében rendeletet  alkothat,  amely nem lehet ellentétes  a  magasabb szintű jogszabállyal.”  “70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását  az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel  is segíti.” 2.  A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény  (a továbbiakban: Ötv.) érintett rendelkezései: “8.   §   (1)  A  települési  önkormányzat  feladata  a  helyi közszolgáltatások  körében különösen: (…), a  köztisztaság  és településtisztaság biztosítása; (…)” “16.   §   (1)  A  képviselő-testület  a  törvény  által   nem szabályozott  helyi társadalmi viszonyok rendezésére,  továbbá törvény    felhatalmazása   alapján,   annak    végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.” 3. A Ptk. ide vonatkozó rendelkezései: “201.  § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért  –  ha  a szerződésből  vagy  a  körülményekből  kifejezetten  más   nem következik – ellenszolgáltatás jár. (2)  Ha  a  szolgáltatás és ellenszolgáltatás között  anélkül, hogy  az  egyik  felet  az  ajándékozás  szándéka  vezetné,  a szerződés   megkötésének  időpontjában   feltűnően   nagy   az értékkülönbség,   a  sérelmet  szenvedő   fél   a   szerződést megtámadhatja.” “202. § Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis (uzsorás szerződés).” “226.  §  (1)  Jogszabály meghatározhatja  a  szerződés  egyes tartalmi  elemeit,  és kimondhatja, hogy ezek  a  szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.” 4.  Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló  1995.  évi  XLII. törvény (a továbbiakban:  Kötv.)  ide vonatkozó főbb rendelkezései: “1.  § (1) A helyi önkormányzat által szervezett, a települési szilárd és folyékony hulladék összegyűjtését, elszállítását és ártalommentes  elhelyezését biztosító helyi közszolgáltatással ellátott  területen lévő ingatlan tulajdonosa,  használója  (a továbbiakban  együtt:  tulajdonos)  az  ingatlanon   keletkező szilárd  és  folyékony  hulladék  elhelyezéséről  –  a   helyi önkormányzat  rendeletében  meghatározott  módon  –  a   helyi közszolgáltatás  igénybevétele útján köteles  gondoskodni,  ha jogszabály vagy hatósági határozat eltérően nem rendelkezik.”  “2. § A helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg: f)  az  elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost  terhelő díjfizetési  kötelezettséget, a díj  mértékét,  megfizetésének rendjét,   az   esetleges   kedvezmények   eseteit,   vagy   a szolgáltatás ingyenességét.” 5. Az Ör. kifogásolt rendelkezései: “27.    §   /2/   A   szemétszállítási   és   ártalmatlanítási szolgáltatásért  a  lakosság  alapdíjat  és  az   elszállított mennyiséggel összhangban gyűjtési díjat köteles fizetni. a) az alapdíj: 147 Ft/lakás/hó b)  a  gyűjtési  díj:  a  lakásban  lakók  száma  alapján  124 Ft/fő/hó. A fenti díjak az általános forgalmi adót nem tartalmazzák. /3/   Az   alapdíj  fizetésének  kötelezettsége  üres  lakások esetében is fenn áll. /4/  A  szemétszállítás és ártalmatlanítás  közületi  díját  a ténylegesen     keletkező    hulladék    mennyiség     alapján meghatározott,   szerződött  edénytérfogat   és   a   gyűjtési gyakoriságon   alapuló   ürítési  díjas   elszámolással   kell megállapítani. Edény űrméret                     Ft/ürítés      35 liter                       89      50 liter                      112      75 liter                      133     110 liter                      175     770 liter                     1199    1100 liter                     1677     120 liter                      191     240 liter                      381     360 liter                      572 A díjak az általános forgalmi adót nem tartalmazzák.”                                                              III.                                 Az indítvány részben megalapozott. 1.  A  helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét egyrészt az Alkotmány, másrészt az Ötv. szabályozza. Az Alkotmány 44/A. §   (2)   bekezdése  szerint  a  helyi  képviselő-testület   a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a  magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1)  bekezdése értelmében a képviselő-testület törvény által nem szabályozott helyi   társadalmi   viszonyok  rendezése,   továbbá   törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására alkot rendeletet. Az  Ötv.  8.  §  (1)  bekezdése szerint a  helyi  önkormányzat feladata  a településtisztaság biztosítása. A Kötv. 1.  §  (1) bekezdése a települési szilárd hulladék elszállítását közüzemi szerződés  keretében  megvalósuló közszolgáltatássá  minősíti, amelynek  igénybevételét az ellátott területen  lévő  ingatlan tulajdonosa és használója számára kötelezővé teszi. A Kötv. 2. §  f)  pontja felhatalmazza a helyi önkormányzatot arra,  hogy rendeletében  állapítsa meg – többek  között  –  az  elvégzett szolgáltatás  után  járó  díjfizetési kötelezettséget,  a  díj mértékét,  megfizetésének rendjét, az  esetleges  kedvezmények körét, vagy a szolgáltatás ingyenességét. Az   Alkotmánybíróság   az   Ör.  kifogásolt   rendelkezésének elbírálásakor  azt vizsgálta, hogy a rendeletben megállapított átalánydíj    –    figyelemmel   a    szolgáltatás    és    az ellenszolgáltatás  egyenértékűségének polgári  jogi  elvére  – kielégíti-e  az  önkormányzati rendelettel szemben  támasztott alkotmányos követelményeket. Az   Alkotmánybíróság  az  1122/B/1996.  számú   határozatában rámutatott  arra,  hogy “Az önkormányzat a  díjfizetés  alapja meghatározásánál  is nagyfokú önállósággal rendelkezik.  Mivel azonban   –   törvényi  felhatalmazás  alapján  –  szerződéses jogviszony  elemét szabályozza, tiszteletben kell  tartania  a polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás  és az  ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelményét.”  (ABH 1997. 856. 860.) Az  Ör.  kifogásolt rendelkezései a lakossági szemétszállítási és     ártalmatlanítási    szolgáltatásért    fizetendő    díj megállapításának két elemeként lakossági alapdíjat és gyűjtési díjat  határoz  meg. Az alapdíj lakásonként havonta  fizetendő fix összeg, míg a gyűjtési díj a lakásban lakó személyek száma alapján  fizetendő.  Az  Ör.-ben  megállapított  szolgáltatási díjfizetési módszer átalányjellegű, vélelmezett – lényegileg a lakásban lakó személyek száma alapján (ez a szemét-kibocsátási norma   alapja)  –  kiszámítható  díjfizetési  kötelezettséget állapít   meg.   Az   Ör.  e  módszertől  eltér   a   közületi szemétszállítási és ártalmatlanítási díj megállapítása  során. A  közületek  számára  a  díjmegállapítási  norma  alapjául  a szerződött  edénytérfogatot és a gyűjtési  gyakoriságot  veszi alapul  abból  kiindulva, hogy a közületi  szemétszállítás  és ártalmatlanítás díját e két tényező figyelembevételével  lehet a keletkező hulladék mennyisége szempontjából meghatározni. Ez utóbbi  szabályozási  módszer a ténylegesen  elszállítandó  és ártalmatlanításra   kerülő   mennyiséget   veszi   alapul    a szolgáltatási díj szabályozása során. Az  Alkotmánybíróság már a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatában kimondta,  hogy  az önkormányzati rendeletalkotással  szembeni lényeges  követelményként fogalmazható meg –  más  kritériumok mellett   –   az   is,   hogy   a  közszolgáltatás   díja   az átalányjellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez közelítsen.   (ABH   1997.  482,  486.)   Ezt   az   elvet   a rendeletalkotás  során  –  ide értve  a  szemétszállítási  díj meghatározására  irányuló  szabályok  megalkotását  is   –   a képviselő-testületek  nem hagyhatják figyelmen  kívül.  Ez  az elv,  valamint  az  idézett Ptk.-beli  szabályok  erősítik  az önkormányzatokkal szemben azt a követelményt, hogy a képviselő- testületek  a  szemétszállítási  díj  meghatározásakor  a  díj összegét  a  tényleges szemétkibocsátáshoz és az  elszállított szemét mennyiségéhez kössék. 2.  Az  Ör. kifogásolt rendelkezéseinek a vizsgálata során  az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg: A  lakásonkénti szemétszállítási díj mint alapdíj  nem  minden esetben  tükrözi  a  ténylegesen  elvégzett  közszolgáltatást, hiszen a lakásonkénti szemétkibocsátás jelentős különbségekhez vezethet.  A  lakásban  lakók száma  alapján  történő  további szabályozási  norma  (un.  gyűjtési  díj)  önmagában,  de   az alapdíjjal  együtt sem eredményezi minden esetben és  pontosan kiszámíthatóan   a   kibocsátott   és   elszállított    szemét mennyiségét tükröző reális szolgáltatási díjat. Nem vitatható, hogy  a  szeméttárolók kihasználtságát, vagyis a  bennük  lévő szemét  mennyiségét, így a szolgáltató által elszállítandó  és ártalmatlanítandó   szemét   mennyiségét    is    számottevően befolyásolhatja  a lakóingatlanban lévő lakások,  valamint  az egyes   lakásokban  lévő  lakók  száma  is.  Nem  bizonyítható azonban,   hogy   a   szolgáltatás  igénybevételének   mértéke szempontjából  ez  a  két  tényező a meghatározó,  vagyis  nem vonható  le  egyértelmű  következtetés  arra  nézve,  hogy   a szemétkibocsátás  és a szolgáltatás igénybevétele  tényszerűen is csupán e két kritériumhoz kapcsolható. Azzal, hogy az Ör. a szeméttároló edények ürítésének díját kizárólag a lakásban élő személyek   számához  köti,  a  közszolgáltatást  igénybevevőt megfosztja   attól   a   lehetőségtől,   hogy   a    tényleges szemétkibocsátás  mértékéhez igazodva  fizessék  az  elvégzett szolgáltatás díját, ez pedig sérti a Ptk. 201. §-ába foglalt – a  szolgáltatás  és  az  ellenszolgáltatás  egyenértékűségének elvét  –,  ezáltal  közvetetten  az  Alkotmány  44/A.  §   (2) bekezdését. Az    Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   a   tényleges arányosságot  az  olyan  tartalmú rendelkezés  valósítja  meg, amely  a  díjat  az  elszállított  szemét  mennyisége  alapján állapítja    meg.    A    lakossági    szemétszállítási     és ártalmatlanítási  szolgáltatásért  meghatározott  díj  összege (lakásonkénti alapdíj + lakók száma szerinti gyűjtési díj) nem juttatja kifejezésre az arányosság elvét. Minthogy   az   Ör.  kifogásolt  rendelkezései   a   lakossági szemétszállítási  és  ártalmatlanítási szolgáltatásért  nem  a tényleges   szemétkibocsátáshoz,   az   elszállított    szemét mennyiségéhez  és  ártalmatlanításához igazodóan  állapították meg   a   díjfizetés   alapjául  szolgáló   mutatókat,   ezzel megsértették a polgári jog egyik alapvető elvét, nevezetesen a szolgáltatás     –     ellenszolgáltatás    egyenértékűségének követelményét. 3.  A  közületi  díjmegállapítás  (szemétszállításra  használt edénytérfogat  +  gyűjtési gyakoriság) már alkalmas  a  szemét ténylegesen    elszállított   és   ártalmatlanításra    kerülő munkamennyiség mint szolgáltatás, és az ehhez kapcsolódó  díj, mint   ellenszolgáltatás  arányosságának  megállapítására.   A közületi  szemétszállítási  és  ártalmatlanítási  szolgáltatás díjfizetési   kötelezettségének   meghatározása,   vagyis    a szerződött   űrtartalmú  szeméttároló  edénynek   a   gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás     és     az     ellenszolgáltatás     tényleges egyenértékűségének   érvényesüléséhez   vezet.   A    közületi szemétszállítási  és ártalmatlanítási szolgáltatási  díj  Ör.- beli  megállapítása  –  szemben a lakossági  szabályozással  – megfelel  a  Ptk. 201. §-ában megfogalmazott elvnek.  Mivel  a tárolóedények  űrtartalma és a szemétszállítás  gyakorisága  a kibocsátott     szemét    tényleges    mennyiségét     tükröző normaszámítási  mód,  az  erre  alapított  szolgáltatási   díj megállapítás  tehát  a  szolgáltatás és  az  ellenszolgáltatás arányosságát tükrözi. 4.  Az  Alkotmánybíróság vizsgálta az  indítványozónak  azt  a felvetését is, mely szerint az Ör. sérti az Alkotmány 70/A. §- át  azzal, hogy a lakossági és a közületi szemétszállítási  és ártalmatlanítási   szolgáltatások   díjmegállapítási    módját eltérően  szabályozta, megsértve a hátrányos  megkülönböztetés alkotmányos tilalmát. Az Alkotmánybíróság a 26/1997. (IV. 25.) AB  határozatában  alkotmányos  követelménynek  nyilvánította, hogy   valamely   közszolgáltatás  díja   megállapításánál   a jogalkotó   az  érintett  csoportokhoz  tartozók  körülményeit megfelelő  figyelemmel,  körültekintéssel  és  méltányossággal értékelje.  A  díjmegállapítás tehát nem  lehet  önkényes,  az objektív  ismérveknek  megfelelően meghatározott  igénybevevői körre  (körökre)  pedig  azonos  tartalmú,  illetve  joghatású rendelkezéseket kell meghatározni. (ABH 1997. 482, 486.) Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. a külön-külön azonos   ismérvekkel   bíró  csoportok   (lakosság,   közületi szervezetek)    tekintetében   alkalmazott    díjmegállapítási különbségtételt. Ennek következtében az Alkotmány 70/A.  §-ába ütköző   –  a  hátrányos  megkülönböztetés  tilalmába   ütköző alkotmányellenesség – az Ör. kifogásolt szabályai tekintetében nem állapítható meg. A  kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 27. § (2) és (3)  bekezdéseit alkotmányellenesség miatt megsemmisítette,  a 27. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig elutasította. A  megsemmisített Ör.-beli rendelkezések 2001.  március  31-én vesztik    hatályukat.   E   határnap   megállapításával    az Alkotmánybíróság    lehetőséget    kíván    biztosítani     az önkormányzatnak  arra,  hogy  az  Ör.  vonatkozó  szabályainak újraalkotásáig a közszolgáltatás díjának fizetése folyamatosan biztosított legyen, ezáltal pedig a szolgáltató bevételkiesése elkerülhető legyen. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint  a megsemmisítés   hatálybalépéséig   az   Ör.    új    szabályai megalkothatók. A  határozatnak  a  Magyar Közlönyben  történő  közzétételéről szóló  rendelkezés  az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.     Dr. Bihari Mihály                     Dr. Strausz János     alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró                                               Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	48/2000. (XII. 18.)
Date of the decision: .	12/13/2000
.
.