English

Hungarian
Ügyszám:
.
1251/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 22/1994. (IV. 16.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/127
.
A döntés kelte: Budapest, 04/12/1994
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány tárgyában meghozta
      a következő
                             határozatot :

      Az Alkotmánybíróság  az ügyvédségről  szóló 1991. évi XXIII.
      törvénnyel módosított  1983. évi 4. törvényerejű rendelet 2.
      § (1) és (2) bekezdése, 3. §-a, 5. § (1) bekezdés b/ pontja,
      (2) bekezdésének  2. mondata,  valamint a 9/1991. (VII. 18.)
      IM sz.  rendelettel módosított  6/1983. (VII.  28.)  IM  sz.
      rendelet    6.     §-a    és    40.    §    (1)    bekezdése
      alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére
      irányuló indítványokat elutasítja.

      Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben
      közzéteszi.
                                 Indokolás

                                     I.

        1 /  Több indítványozó kérte az ügyvédségről szóló 1991. évi
        XXIII.  törvénnyel  módosított  1983.  évi  4.  tvr.    (  a
        továbbiakban :   Ütvr.  ) 2.  § (1)  bekezdés első  mondata,
        továbbá (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását
        és megsemmisítését.  Álláspontjuk szerint ugyanis az ügyvédi
        tevékenység  kötelező  kamarai  tagsághoz  kötése  sérti  az
        Alkotmány  63.   §  (1)   bekezdésében  foglalt   egyesülési
        szabadság jogát.

        2 /  Egyes indítványozók  kérték az  Ütvr. 3.  §-a, 5. § (1)
        bekezdés   b/    pontja,    (2)    bekezdés    2.    mondata
        alkotmányellenességének megállapítását  és  megsemmisítését,
        mivel ezek  az  ügyvédi  hivatás  gyakorlásával  kapcsolatos
        olyan megszorító szabályokat tartalmaznak, amelyek sértik az
        Alkotmány  70/A.  §-ában  biztosított  jogegyenlőség  elvét,
        továbbá az  Alkotmány 70/B.  §-ában  meghatározott  munkához
        való jogot,  valamint a  foglalkozás szabad megválasztásának
        jogát.  Az   egyik  indítványozó   megsemmisítési   kérelmét
        kiterjesztette az  Ütvr. végrehajtására kiadott és a 9/1991.
        (VII. 18.)  IM rendelettel  módosított 6/1983. (VII. 28.) IM
        rendelet (  a továbbiakban :  Vhr. ) 6. §-ára és a 40. § (1)
        bekezdésére  is.  Ezek  a  rendelkezések  a  kamarai  tagság
        felfüggesztésének     és     megszüntetésének     szabályait
        tartalmazzák munkaviszony létesítésének esetében, illetve az
        ügyvédjelöltek ügyvédjelölti munkaviszonyáról rendelkeznek.

                                    II.

        Az indítványok nem megalapozottak.

        1 /  Téves  az  az  álláspont,  amely  szerint  az  ügyvédek
        kötelező kamarai  tagsága sérti  az Alkotmányban biztosított
        egyesülési szabadságot.

        Az egyesülési  jogról és szabadságról az Alkotmány 63. § (1)
        bekezdése úgy  rendelkezik, hogy "A Magyar Köztársaságban az
        egyesülési jog  alapján mindenkinek joga van a törvény által
        nem  tiltott   célra  szervezeteket   létrehozni,  illetőleg
        azokhoz csatlakozni.  " Az  egyesülési jogról alkotott 1989.
        évi II.  törvény 1.  §-a úgy  szól, hogy  az egyesülési  jog
        mindenkit megillető  alapvető szabadságjog, amelynek alapján
        bárkinek  joga   van  arra,   hogy  másokkal  szervezeteket,
        illetőleg    közösségeket    hozzon    létre    vagy    azok
        tevékenységében  részt  vegyen.  E  jog  gyakorlása  alapján
        magánszemélyek "tevékenységük  célja és  alapítóik  szándéka
        szerint  társadalmi   szervezeteket   hozhatnak   létre   és
        működtethetnek" ( 2. § (1) bekezdés ) .

        Az   egyesülési    szabadság   joga    mindenkit   megillető
        szabadságjog. Ez  a jog  elsősorban a  cél  megválasztásának
        szabadságát  jelenti,   jelenti  továbbá   a  célra  rendelt
        szervezet   alapításának    szabadságát,   az   ehhez   való
        csatlakozás  önkéntességét,  valamint  az  önkéntes  kilépés
        lehetőségét.

        A kötelező  ügyvédi kamarai  tagság  azonban  nem  sérti  az
        egyesülési szabadságot.  Az ügyvédi  kamara ugyanis  nem  az
        egyesülési szabadság  alapján létrehozott  szervezet :    az
        ügyvédi kamarát  nem magánszemélyek  alapították, céljait és
        tevékenysége feladatait  sem magánszemélyek  határozták meg.
        Az  ügyvédi   kamarát  törvény  létesítette,  feladatait  és
        működési  rendjét,  tevékenységét  törvény  szabályozza.  Az
        ügyvédi kamara  tehát  nem  az  egyesülési  szabadság  jogán
        alapított  személyegyesülés,   egyesület,   személyközösség,
        személyi   társulás   vagy   társadalmi   szervezet,   hanem
        köztestület, amelynek  létrehozását törvény  rendelte el.  A
        köztestület   fogalmát    a   Polgári   Törvénykönyv   egyes
        rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény
        határozta meg. A módosított Ptk. 65. §-a szerint :

        "  (1)   A  köztestület  önkormányzattal  és  nyilvántartott
        tagsággal  rendelkező   szervezet,   amelynek   létrehozását
        törvény rendeli  el. A köztestület a tagságához, illetőleg a
        tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot
        lát el. A köztestület jogi személy.

         (2)  Köztestület különösen  a Magyar Tudományos Akadémia, a
        gazdasági, illetve a szakmai kamara.

         (3)  Törvény meghatározhat  olyan közfeladatot,  amelyet  a
        köztestület köteles  ellátni.  A  köztestület  a  közfeladat
        ellátásához   szükséges   -   törvényben   meghatározott   -
        jogosítványokkal rendelkezik,  és ezeket  önigazgatása útján
        érvényesíti.

          (4)   Törvény  előírhatja,   hogy  valamely   közfeladatot
        kizárólag köztestület láthat el, illetve, hogy meghatározott
        tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható.

          (5)   A   köztestület   által   ellátott   közfeladatokkal
        kapcsolatos adatok közérdekűek.

         (6) A köztestületre - ha törvény eltérően nem rendelkezik -
        az  egyesületre   vonatkozó  szabályokat   kell  megfelelően
        alkalmazni. "

        Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  a  törvény  közjogi
        közfeladat ellátására,  közérdekű  tevékenység  folytatására
        alkotmányosan indokolt  módon  hozhat  létre  köztestületet,
        szakmai kamarát  és  írhatja  elő  a  kötelező  köztestületi
        tagságot. A  köztestületként létrehozott  szervezet  nem  az
        egyesülési szabadság alapján alapított szervezet, a kötelező
        szakmai  kamarai   tagság  pedig  nem  sérti  az  egyesülési
        szabadságból folyó önkéntes csatlakozás jogát.

        Az  Alkotmánybíróság   álláspontja   ebben   a   tekintetben
        egybeesik  az  Európai  Emberi  Jogi  Bíróság  véleményével.
        Eszerint ugyanis  az Emberi  Jogok  Európai  Egyezménye  11.
        cikkében biztosított  egyesülési szabadságnak  a  megsértése
        nem állapítható  meg  akkor,  ha  szakmai  kamarai  kötelező
        tagságot  írnak  elő.  "Az  orvoskamara  közjogi  intézmény,
        amelyet a  törvényhozó  létesített  és  az  államszervezetbe
        kapcsolt  be;  az  orvosi  hivatásgyakorlás  tekintetében  a
        kamara a közellenőrzést gyakorolja és jelentős jogosítványai
        vannak. Ezekre  tekintettel a kamarát nem lehet egyesületnek
        tekinteni. . . . A  kamara és ennek  szükségszerű velejárója
        (a kötelező  kamarai tagság),  valamint  a kamara szerveinek
        való alárendelés  sem tárgyukban, sem következményeikben nem
        érintik az  egyesülési szabadságot.  " (  Van Leuven  és  de
        Meíere ügyében 1981. június 23-án hozott határozat. )

        Amikor az  Alkotmánybíróság  az  egyesülési  szabadság  joga
        lényeges elemének  a szabadon megválasztott célt és az ehhez
        rendelt szervezethez  csatlakozás önkéntességét  tekintette,
        ezzel egyúttal arra a lényegi kapcsolatra is utalt, amely az
        egyesülés szabadsága  és a  gondolatszabadság, a vélemény és
        véleménynyilvánítás szabadsága  között létezik.  A  szabadon
        létesített     egyesület      és     ennek     önkéntessége,
        kényszermentessége    ugyanis    garantálja    egyúttal    a
        meggyőződés, szólás,  lelkiismeret  és  véleménynyilvánítási
        szabadságot is.  Az  Európai  Emberi  Jogi  Bíróság  erre  a
        bensőséges  kapcsolatra   való  tekintettel  minősítette  az
        egyesülési szabadságot  sértő  megállapodásnak  azt,  amikor
        meghatározott   szakszervezethez    (   mint    érdekvédelmi
        szervezethez )  való tartozást  kötötték  ki  az  alkalmazás
        feltételének. Eszerint  a  konvenció  nem  ismeri  ugyan  az
        úgynevezett negatív egyesülési szabadságot, de a closed shop
        ( csak  megjelölt  szakszervezethez  tartozást  alapul  vevő
        munkáltatói megállapodás )  "fenyegetés a szabadságra, olyan
        egzisztenciális  kényszer,   ami  ellentmond   az  egyesülés
        önkéntességének.  Ez   a  kényszer  nem  csak  az  egyesülés
        szabadságát  zárja   ki,  hanem   az  Emberi  Jogok  Európai
        Egyezménye 9.  és 10.  cikkében foglalt  jogokat is érint. "
        Ezek   a    jogok   pedig    a   meggyőződés,    szólás   és
        véleménynyilvánítás  szabadságjogai.    (  Joung,  James  és
        Webster ügyében 1981. augusztus 13-án hozott határozat. )

        2 /  Téves az  indítványozók álláspontja  abban is,  hogy  a
        kötelező  kamarai   tagság  sérti   a   foglalkozás   szabad
        megválasztásának jogát és a munkához való jogot.
        Az Alkotmány  70/B. §  (1) bekezdése  szerint :   "A  Magyar
        Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a
        foglalkozás szabad  megválasztásához. "  Az ügyvédi  hivatás
        gyakorlásának  feltételeiről  az  Ütvr.  2.  §  (1)  és  (2)
        bekezdése úgy rendelkezik, hogy :

        " (1)  Ügyvédi tevékenységet  az folytathat,  aki az ügyvédi
        kamara tagja. Az ügyvéd egyéni ügyvédként, illetőleg ügyvédi
        iroda tagjaként működhet.
         (2) Az ügyvédi kamarai felvételre jogosult, aki
        a) egyetemi jogi végzettségű,
        b) a külön jogszabályban meghatározott szakvizsgát letette,
        c) magyar állampolgár,
        d ) Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkezik,
        e) büntetlen előéletű,
        f)  ügyvédi  felelősségbiztosítással  rendelkezik,  vagy  az
        Ügyvédi Biztosító és Önsegélyező Egylet tagja. "

        Nem  kétséges,   hogy  a   foglalkozás  és  a  munka  szabad
        megválasztásának jogával  alkotmányossági szempontból szoros
        kapcsolatban áll  az Ütvr.  rendelkezése a  kötelező kamarai
        tagságról és  a kamarai  felvétel  feltételeiről.  Ennek  az
        összefüggésnek  alkotmányossági   megítélésénél,   különösen
        pedig annak mérlegelésénél, hogy a jogkorlátozás alkotmányos
        indokon  nyugszik-e  és  az  alkotmányosan  indokolt  céllal
        arányban  állóe,  az  ügyvédi  hivatás  és  hivatásgyakorlás
        sajátosságaiból kell  kiindulni. Az Ütvr. 1. § (1) bekezdése
        szinte kimerítő  leírását adja  az  ügyvédi  foglalkozásnak.
        Eszerint :

        "Az ügyvéd  feladata, hogy  ügyfelét megbízás  vagy hatósági
        kirendelés   alapján    a    jogai    érvényesítéséhez    és
        kötelezettségei teljesítéséhez  hozzásegítse.  Az  ügyvéd  a
        bíróságok, továbbá  más hatóságok  előtt képviseli ügyfelét,
        eljár ügyfele  védelmében; jogi  tanácsokat és tájékoztatást
        ad,  közreműködik   abban,   hogy   az   ellenérdekű   felek
        jogvitáikat  megegyezés  útján  intézzék  el,  beadványokat,
        szerződéseket és egyéb okiratokat készít. "

        E meghatározásból  is kitűnik,  hogy az  ügyvédi foglalkozás
        elsősorban az  igazságszolgáltatáshoz és  a jogalkalmazáshoz
        kapcsolódó tevékenység.  Az igazságszolgáltatásban védőként,
        vagy  jogi   képviselőként  való  közreműködése  alkotmányos
        követelmény és  az eljárási  törvények kötelező előírása. Az
        ügyvéd  (   a  jogi  képviselő  )  eljárásjogi  státusát  és
        helyzetét  törvény   szabályozza,  eljárásbeli   jogait   és
        kötelességeit  ugyancsak   törvény  írja   elő.  Az   ügyvéd
        tevékenységét  és   felatadait  tehát  nem  lehet  önmagában
        megítélni és  önmagában szabályozni,  hanem  csak  annak  az
        eljárásjogi rendszernek függvényében, amelyben tevékenysége,
        feladata magának a rendszernek része és amely rendszerből, a
        rendszer   munkamegosztásából   következik   a   foglalkozás
        sajátképpenisége.  A   foglalkozás  sajátossága   tehát   az
        igazságszolgáltatás  és  jogalkalmazás  rendszeréből  folyik
        azon túl, hogy az igazságszolgáltatáshoz és jogalkalmazáshoz
        kapcsolódik.  Az   ügyvédi  foglalkozásgyakorlás   szabályai
        közjogi tartalmú,  illetve vonatkozású  normák.  Az  ügyvédi
        foglalkozás megválasztásánál  nem  lehet  más  feladatot  és
        tevékenységet  választani,   mint   amit   az   eljárásjogok
        intézményesen  meghatároznak.  Az  Alkotmánybíróság  rámutat
        arra,  hogy   míg  számos   más  foglalkozás   feladat-   és
        tevékenységköre  a   társadalmi  munkamegosztás  révén  jogi
        szabályozás nélkül is adott és a jogi szabályozás legfeljebb
        a tevékenység kereteit és feltételrendszerét fogja át, addig
        az  ügyvédi   foglalkozás  gyakorlásának   tevékenységformái
        normatívan előírtak és formalizáltak.

        Az  ügyvédi   foglalkozás  nem   csak  a   jogalkalmazás  és
        igazságszolgáltatás közhatalmi  szférájához kapcsolódik.  Az
        ügyvéd   a    magánszférában   az   életviszonyok   jogszerű
        rendezésénél  jogi  szakértelemmel  működik  közre,  a  jogi
        szakismeret hiánya  esetén  pedig  szaktudással  felvértezve
        tanáccsal szolgál.

        Az ügyvédi  hivatás  megkülönböztető  jegye,  hogy  szellemi
        szabadfoglalkozásként  olyan   magántevékenység,   amely   a
        közhatalmi  szervek  működési  körében  garanciális  okokból
        hangsúlyozottan   magántevékenységként    különül    el    a
        közhatalomtól.   Garanciális    okok   és   az   alkotmányos
        jogbiztonság  szükségessé   teszik  és  indokolják,  hogy  a
        magántevékenységként   folytatott    jogvédő,   jogképviselő
        feladatok ellátása  a  szervezett  közhatalommal  szemben  a
        magántevékenységnek  intézményes   tekintélyt,   intézményes
        jogvédelmet, intézményes  ellensúlyt biztosítson. Az ügyvédi
        kamara  köztestületként   a   jogkereső   közönség   számára
        intézményesen garantálja  tagjainak szakmai  hozzáértését, a
        jogvédelem  és   jogi  képviselet   lege  artis   ellátását,
        intézményesen  garantálja   továbbá  a  magántevékenységként
        végzett feladatok  teljesítésében  való  függetlenséget.  Az
        ügyvédi  függetlenségnek   tehát  az   ügyvédi  kamara  mint
        köztestületi szerv ad garanciát és nyomatékot.

        Az ügyvédi  tevékenység közjogban  ( az  eljárási jogokban )
        nevesített  feladatainak   szakszerű  ellátását  az  ügyvédi
        kamara  tagjai   tekintetében  közhitelesen   garantálja   a
        jogkereső közönségnek,   egyúttal intézményesen garantálja a
        magántevékenység  független   folytatását.  Ezek   érdekében
        ellenőrzi    fegyelmi    jogkörében    a    hivatásgyakorlás
        szabályainak betartását.  Az Ütvr.  1. §  (3) ,  (4) és  (5)
        bekezdései ezekről  intézkednek és  előírják, hogy az ügyvéd
        köteles a  törvényekben és más jogszabályokban meghatározott
        jogait   és   kötelességeit   a   legjobb   tudása   szerint
        érvényesíteni,  illetve   teljesíteni;  nem  működhet  közre
        abban, hogy a jogszabályok rendelkezéseit kijátsszák, vagy a
        joggal bármi  módon visszaéljenek; köteles az ügyvédi titkot
        megőrízni; köteles  mindenkor az  ügyvédi  hivatáshoz  méltó
        magatartást tanusítani.

        Az   Alkotmánybíróság    megállapítja,   hogy   az   ügyvédi
        foglalkozás   gyakorlásának    szabályai,   a    foglalkozás
        gyakorlásának körében  az ügyvédre  háruló  kötelességek  és
        feladatok törvényben  szabályozott normatív  előírások. Ezek
        olyan  szabályok   tehát,  amelyek  az  ügyvédi  foglalkozás
        kereteit határozzák  meg és  tartalmát érintik.  Az  ügyvédi
        foglalkozás  megválasztása   ezeknek   a   szabályoknak   az
        elfogadását jelenti.  Ha  tehát  valaki  az  ügyvédi  pályát
        választja, aláveti  magát ezeknek  az előírásoknak.  Ezek  a
        szabályok  függetlenek   az  ügyvédi   kamara   lététől.   A
        kötelezően  előírt,   törvényben  szabályozott  foglalkozási
        szabályok akkor  is léteznének, ha nem volna ügyvédi kamara.
        A foglalkozási  szabályok nem  az ügyvédi kamara létezéséből
        folynak  tehát,   hanem  éppen  fordítva  :  ezen  szabályok
        közjogias  jellegéből   következik,  hogy  gyakorlásuk  csak
        köztestületi  tagként,   azaz  közjogi  intézmény  tagjaként
        lehetséges.

        A  kötelező   ügyvédi  kamarai   tagság  a  hivatásgyakorlás
        előfeltétele. Kérdés, hogy a köztestületi tagság megkívánása
        befolyásolja-e  a  foglalkozás  szabad  megválasztását  ?  A
        szabad választás  nem  a  foglalkozásgyakorlás  szabályaitól
        függ -  mint az  indítványozók tévesen  állítják -,  hanem a
        kamarába való  bejutás, kamarai  felvétel feltételeitől.  Az
        indítványok  az   Ütvr.  2.   §  (2)   bekezdésében  foglalt
        feltételeket  azonban   nem  támadják.  Az  Alkotmánybíróság
        véleménye szerint  ezek a  feltételek az  ügyvéddé válás,  a
        foglalkozás választás olyan szubjektív feltételei, amelyek a
        választási  szabadságot  korlátozhatják  ugyan,  de  elvileg
        mindenki által  teljesíthető feltételek  és elvileg mindenki
        előtt nyitva  állnak. A  felvétel feltételei  nem  állítanak
        tárgyi korlátot az ügyvéddé válás, a kamarába való bekerülés
        elé ( nem limitálják például az ügyvédek létszámát ) .

        3/ Téves  az indítványozók  álláspontja  abban  is,  hogy  a
        kötelező kamarai  tagság ütközik  az Alkotmány  70/A  §-ában
        foglalt jogegyenlőségi  elvvel, továbbá  abban  is,  hogy  a
        kamarai  felvételi  szabályok  ütköznének  a  diszkrimináció
        tilalmának alkotmányos  elvével. Az  Alkotmánybíróság többek
        között  108/B/1992/2.  sz.  AB  határozatában  (  ABK  1994.
        január, 31.  oldal )  úgy foglalt  állást,  hogy  a  törvény
        joggal és  alappal különböztet  különböző  foglalkozások  és
        hivatások között,  amikor feladatokat  szab és választ szét.
        Ez nem  személyek közti alkotmányellenes megkülönböztetés. A
        jogászság szakmai  végzettség szempontjából  alapjában  véve
        egységes  csoport,   azonban  a   végzettség  számos  eltérő
        jogállású, feladat-  és hatáskörű  jogi hivatás  gyakorlását
        teszi lehetővé. Nincs tehát alkotmányos akadálya annak, hogy
        a végzettség  tekintetében egységes  jogászság egyik szakmai
        csoportja, amelyik  a jogi  képviseletre szakosodva látja el
        feladatát, a  funkció ellátására  való alkalmasságáról külön
        szakvizsgát  tegyen.   Az  ügyvédi  kamarába  való  felvétel
        szakmai és  egyéb  feltételei  nem  sértik  a  jogegyenlőség
        elvét, nem  diszkriminálnak  személyek  között  az  alapvető
        jogok korlátozása  alapján. Szakmai  követelmények  előírása
        valamely szakmai  köztestületbe való  felvételnél nem jelent
        diszkriminációt, mert  nem személyek  közti alkotmányellenes
        megkülönböztetés. A  feltételeknek való megfelelés esetén az
        ügyvédi hivatás  alanyi jogon gyakorolható, tehát a kötelező
        kamarai tagság  ebben az  esetben  sem  ütközik  alkotmányos
        előírásokba.

        4/ Az  Alkotmánybíróság álláspontja  szerint az  Ütvr. 3. §-
        ában, az  5. §  (1) bekezdés  b/ pontjában,  továbbá  a  (2)
        bekezdés 2.  mondatában foglalt  megszorító rendelkezések az
        ügyvédi       hivatás        gyakorlásával        összefüggő
        összeférhetetlenségi  szabályok.   E  szabályok  szerint  az
        ügyvéd tudományos,  művészeti, irodalmi,  oktatási és  sport
        tevékenység kivételével  nem állhat munkaviszonyban és ezek,
        valamint munkaviszonynak  nem minősülő  közéleti tevékenység
        kivételével nem folytathat kereső foglalkozást. Ha az ügyvéd
        munkaviszonyt létesít, vagy más kereső foglalkozást folytat,
        kamarai tagságát  szüneteltetnie kell.  Mint  látható,  ezek
        kifejezetten az  ügyvédi  hivatás  gyakorlásával  összefüggő
        összeférhetetlenségi  szabályok,   hiszen   a   munkaviszony
        létesítésének és  más kereső  foglalkozás űzésének  tilalmai
        csak az ügyvédi gyakorlat folytatásával egyidejűleg és azzal
        párhuzamosan   érvényesülnek.    Más   kereső    foglalkozás
        folytatása    az     ügyvédi    foglalkozás    gyakorlásának
        hivatásszerűségével   összeegyeztethetetlen,    munkaviszony
        létesítése pedig ezen túl az ügyvédség függetlenségének mond
        ellent a munkaviszonyban foglalt függőség folytán.

        Az  Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint  a  munkaviszony
        létesítését tiltó összeférhetetlenségi szabály nem jelenti a
        munkához   való    jog   alkotmányellenes    és   aránytalan
        korlátozását. Munkaviszony  létesítése a  munkához való  jog
        érvényesülésének csak  egyik esete,  amely viszont  a  benne
        foglalt   függőség   miatt   összeférhetetlen   az   ügyvédi
        hivatásban   megkívánt    függetlenséggel.   A    függőséget
        eredményező munkaviszony  létesítésének tilalmát alkotmányos
        indok  teszi   szükségessé.  A  tilalommal  velejáró  anyagi
        veszteség, anyagi  hátrány kompenzálható  a kereső munka más
        formáival, így  adott esetben  a  tartós  ügyvédi  megbízási
        szerződéssel.

        Az   Alkotmánybíróság    a   fentiek    alapján   jogszabály
        alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére
        irányuló indítványokat elutasítja.
                               Dr. Sólyom László
                           az Alkotmánybíróság elnöke

                    Dr. Ádám Antal          Dr. Kilényi Géza
                    alkotmánybíró             alkotmánybíró

                   Dr. Lábady Tamás          Dr. Schmidt Péter
                    alkotmánybíró              alkotmánybíró

                                Dr. Szabó András
                              előadó alkotmánybíró

                             Dr. Tersztyánszky Ödön
                                 alkotmánybíró

                   Dr. Vörös Imre          Dr. Zlinszky János
                    alkotmánybíró             alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Obligatory membership of a professional association and the freedom of association
          Number of the Decision:
          .
          22/1994. (IV. 16.)
          Date of the decision:
          .
          04/12/1994
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-1-008?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .