Hungarian
Ügyszám:
.
1251/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 22/1994. (IV. 16.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/127
.
A határozat kelte: Budapest, 04/12/1994
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány tárgyában meghozta
    a következő
                           határozatot :

    Az Alkotmánybíróság  az ügyvédségről  szóló 1991. évi XXIII.
    törvénnyel módosított  1983. évi 4. törvényerejű rendelet 2.
    § (1) és (2) bekezdése, 3. §-a, 5. § (1) bekezdés b/ pontja,
    (2) bekezdésének  2. mondata,  valamint a 9/1991. (VII. 18.)
    IM sz.  rendelettel módosított  6/1983. (VII.  28.)  IM  sz.
    rendelet    6.     §-a    és    40.    §    (1)    bekezdése
    alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére
    irányuló indítványokat elutasítja.

    Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben
    közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

      1 /  Több indítványozó kérte az ügyvédségről szóló 1991. évi
      XXIII.  törvénnyel  módosított  1983.  évi  4.  tvr.    (  a
      továbbiakban :   Ütvr.  ) 2.  § (1)  bekezdés első  mondata,
      továbbá (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását
      és megsemmisítését.  Álláspontjuk szerint ugyanis az ügyvédi
      tevékenység  kötelező  kamarai  tagsághoz  kötése  sérti  az
      Alkotmány  63.   §  (1)   bekezdésében  foglalt   egyesülési
      szabadság jogát.

      2 /  Egyes indítványozók  kérték az  Ütvr. 3.  §-a, 5. § (1)
      bekezdés   b/    pontja,    (2)    bekezdés    2.    mondata
      alkotmányellenességének megállapítását  és  megsemmisítését,
      mivel ezek  az  ügyvédi  hivatás  gyakorlásával  kapcsolatos
      olyan megszorító szabályokat tartalmaznak, amelyek sértik az
      Alkotmány  70/A.  §-ában  biztosított  jogegyenlőség  elvét,
      továbbá az  Alkotmány 70/B.  §-ában  meghatározott  munkához
      való jogot,  valamint a  foglalkozás szabad megválasztásának
      jogát.  Az   egyik  indítványozó   megsemmisítési   kérelmét
      kiterjesztette az  Ütvr. végrehajtására kiadott és a 9/1991.
      (VII. 18.)  IM rendelettel  módosított 6/1983. (VII. 28.) IM
      rendelet (  a továbbiakban :  Vhr. ) 6. §-ára és a 40. § (1)
      bekezdésére  is.  Ezek  a  rendelkezések  a  kamarai  tagság
      felfüggesztésének     és     megszüntetésének     szabályait
      tartalmazzák munkaviszony létesítésének esetében, illetve az
      ügyvédjelöltek ügyvédjelölti munkaviszonyáról rendelkeznek.

                                  II.

      Az indítványok nem megalapozottak.

      1 /  Téves  az  az  álláspont,  amely  szerint  az  ügyvédek
      kötelező kamarai  tagsága sérti  az Alkotmányban biztosított
      egyesülési szabadságot.

      Az egyesülési  jogról és szabadságról az Alkotmány 63. § (1)
      bekezdése úgy  rendelkezik, hogy "A Magyar Köztársaságban az
      egyesülési jog  alapján mindenkinek joga van a törvény által
      nem  tiltott   célra  szervezeteket   létrehozni,  illetőleg
      azokhoz csatlakozni.  " Az  egyesülési jogról alkotott 1989.
      évi II.  törvény 1.  §-a úgy  szól, hogy  az egyesülési  jog
      mindenkit megillető  alapvető szabadságjog, amelynek alapján
      bárkinek  joga   van  arra,   hogy  másokkal  szervezeteket,
      illetőleg    közösségeket    hozzon    létre    vagy    azok
      tevékenységében  részt  vegyen.  E  jog  gyakorlása  alapján
      magánszemélyek "tevékenységük  célja és  alapítóik  szándéka
      szerint  társadalmi   szervezeteket   hozhatnak   létre   és
      működtethetnek" ( 2. § (1) bekezdés ) .

      Az   egyesülési    szabadság   joga    mindenkit   megillető
      szabadságjog. Ez  a jog  elsősorban a  cél  megválasztásának
      szabadságát  jelenti,   jelenti  továbbá   a  célra  rendelt
      szervezet   alapításának    szabadságát,   az   ehhez   való
      csatlakozás  önkéntességét,  valamint  az  önkéntes  kilépés
      lehetőségét.

      A kötelező  ügyvédi kamarai  tagság  azonban  nem  sérti  az
      egyesülési szabadságot.  Az ügyvédi  kamara ugyanis  nem  az
      egyesülési szabadság  alapján létrehozott  szervezet :    az
      ügyvédi kamarát  nem magánszemélyek  alapították, céljait és
      tevékenysége feladatait  sem magánszemélyek  határozták meg.
      Az  ügyvédi   kamarát  törvény  létesítette,  feladatait  és
      működési  rendjét,  tevékenységét  törvény  szabályozza.  Az
      ügyvédi kamara  tehát  nem  az  egyesülési  szabadság  jogán
      alapított  személyegyesülés,   egyesület,   személyközösség,
      személyi   társulás   vagy   társadalmi   szervezet,   hanem
      köztestület, amelynek  létrehozását törvény  rendelte el.  A
      köztestület   fogalmát    a   Polgári   Törvénykönyv   egyes
      rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény
      határozta meg. A módosított Ptk. 65. §-a szerint :

      "  (1)   A  köztestület  önkormányzattal  és  nyilvántartott
      tagsággal  rendelkező   szervezet,   amelynek   létrehozását
      törvény rendeli  el. A köztestület a tagságához, illetőleg a
      tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot
      lát el. A köztestület jogi személy.

       (2)  Köztestület különösen  a Magyar Tudományos Akadémia, a
      gazdasági, illetve a szakmai kamara.

       (3)  Törvény meghatározhat  olyan közfeladatot,  amelyet  a
      köztestület köteles  ellátni.  A  köztestület  a  közfeladat
      ellátásához   szükséges   -   törvényben   meghatározott   -
      jogosítványokkal rendelkezik,  és ezeket  önigazgatása útján
      érvényesíti.

        (4)   Törvény  előírhatja,   hogy  valamely   közfeladatot
      kizárólag köztestület láthat el, illetve, hogy meghatározott
      tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható.

        (5)   A   köztestület   által   ellátott   közfeladatokkal
      kapcsolatos adatok közérdekűek.

       (6) A köztestületre - ha törvény eltérően nem rendelkezik -
      az  egyesületre   vonatkozó  szabályokat   kell  megfelelően
      alkalmazni. "

      Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  a  törvény  közjogi
      közfeladat ellátására,  közérdekű  tevékenység  folytatására
      alkotmányosan indokolt  módon  hozhat  létre  köztestületet,
      szakmai kamarát  és  írhatja  elő  a  kötelező  köztestületi
      tagságot. A  köztestületként létrehozott  szervezet  nem  az
      egyesülési szabadság alapján alapított szervezet, a kötelező
      szakmai  kamarai   tagság  pedig  nem  sérti  az  egyesülési
      szabadságból folyó önkéntes csatlakozás jogát.

      Az  Alkotmánybíróság   álláspontja   ebben   a   tekintetben
      egybeesik  az  Európai  Emberi  Jogi  Bíróság  véleményével.
      Eszerint ugyanis  az Emberi  Jogok  Európai  Egyezménye  11.
      cikkében biztosított  egyesülési szabadságnak  a  megsértése
      nem állapítható  meg  akkor,  ha  szakmai  kamarai  kötelező
      tagságot  írnak  elő.  "Az  orvoskamara  közjogi  intézmény,
      amelyet a  törvényhozó  létesített  és  az  államszervezetbe
      kapcsolt  be;  az  orvosi  hivatásgyakorlás  tekintetében  a
      kamara a közellenőrzést gyakorolja és jelentős jogosítványai
      vannak. Ezekre  tekintettel a kamarát nem lehet egyesületnek
      tekinteni. . . . A  kamara és ennek  szükségszerű velejárója
      (a kötelező  kamarai tagság),  valamint  a kamara szerveinek
      való alárendelés  sem tárgyukban, sem következményeikben nem
      érintik az  egyesülési szabadságot.  " (  Van Leuven  és  de
      Meíere ügyében 1981. június 23-án hozott határozat. )

      Amikor az  Alkotmánybíróság  az  egyesülési  szabadság  joga
      lényeges elemének  a szabadon megválasztott célt és az ehhez
      rendelt szervezethez  csatlakozás önkéntességét  tekintette,
      ezzel egyúttal arra a lényegi kapcsolatra is utalt, amely az
      egyesülés szabadsága  és a  gondolatszabadság, a vélemény és
      véleménynyilvánítás szabadsága  között létezik.  A  szabadon
      létesített     egyesület      és     ennek     önkéntessége,
      kényszermentessége    ugyanis    garantálja    egyúttal    a
      meggyőződés, szólás,  lelkiismeret  és  véleménynyilvánítási
      szabadságot is.  Az  Európai  Emberi  Jogi  Bíróság  erre  a
      bensőséges  kapcsolatra   való  tekintettel  minősítette  az
      egyesülési szabadságot  sértő  megállapodásnak  azt,  amikor
      meghatározott   szakszervezethez    (   mint    érdekvédelmi
      szervezethez )  való tartozást  kötötték  ki  az  alkalmazás
      feltételének. Eszerint  a  konvenció  nem  ismeri  ugyan  az
      úgynevezett negatív egyesülési szabadságot, de a closed shop
      ( csak  megjelölt  szakszervezethez  tartozást  alapul  vevő
      munkáltatói megállapodás )  "fenyegetés a szabadságra, olyan
      egzisztenciális  kényszer,   ami  ellentmond   az  egyesülés
      önkéntességének.  Ez   a  kényszer  nem  csak  az  egyesülés
      szabadságát  zárja   ki,  hanem   az  Emberi  Jogok  Európai
      Egyezménye 9.  és 10.  cikkében foglalt  jogokat is érint. "
      Ezek   a    jogok   pedig    a   meggyőződés,    szólás   és
      véleménynyilvánítás  szabadságjogai.    (  Joung,  James  és
      Webster ügyében 1981. augusztus 13-án hozott határozat. )

      2 /  Téves az  indítványozók álláspontja  abban is,  hogy  a
      kötelező  kamarai   tagság  sérti   a   foglalkozás   szabad
      megválasztásának jogát és a munkához való jogot.
      Az Alkotmány  70/B. §  (1) bekezdése  szerint :   "A  Magyar
      Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a
      foglalkozás szabad  megválasztásához. "  Az ügyvédi  hivatás
      gyakorlásának  feltételeiről  az  Ütvr.  2.  §  (1)  és  (2)
      bekezdése úgy rendelkezik, hogy :

      " (1)  Ügyvédi tevékenységet  az folytathat,  aki az ügyvédi
      kamara tagja. Az ügyvéd egyéni ügyvédként, illetőleg ügyvédi
      iroda tagjaként működhet.
       (2) Az ügyvédi kamarai felvételre jogosult, aki
      a) egyetemi jogi végzettségű,
      b) a külön jogszabályban meghatározott szakvizsgát letette,
      c) magyar állampolgár,
      d ) Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkezik,
      e) büntetlen előéletű,
      f)  ügyvédi  felelősségbiztosítással  rendelkezik,  vagy  az
      Ügyvédi Biztosító és Önsegélyező Egylet tagja. "

      Nem  kétséges,   hogy  a   foglalkozás  és  a  munka  szabad
      megválasztásának jogával  alkotmányossági szempontból szoros
      kapcsolatban áll  az Ütvr.  rendelkezése a  kötelező kamarai
      tagságról és  a kamarai  felvétel  feltételeiről.  Ennek  az
      összefüggésnek  alkotmányossági   megítélésénél,   különösen
      pedig annak mérlegelésénél, hogy a jogkorlátozás alkotmányos
      indokon  nyugszik-e  és  az  alkotmányosan  indokolt  céllal
      arányban  állóe,  az  ügyvédi  hivatás  és  hivatásgyakorlás
      sajátosságaiból kell  kiindulni. Az Ütvr. 1. § (1) bekezdése
      szinte kimerítő  leírását adja  az  ügyvédi  foglalkozásnak.
      Eszerint :

      "Az ügyvéd  feladata, hogy  ügyfelét megbízás  vagy hatósági
      kirendelés   alapján    a    jogai    érvényesítéséhez    és
      kötelezettségei teljesítéséhez  hozzásegítse.  Az  ügyvéd  a
      bíróságok, továbbá  más hatóságok  előtt képviseli ügyfelét,
      eljár ügyfele  védelmében; jogi  tanácsokat és tájékoztatást
      ad,  közreműködik   abban,   hogy   az   ellenérdekű   felek
      jogvitáikat  megegyezés  útján  intézzék  el,  beadványokat,
      szerződéseket és egyéb okiratokat készít. "

      E meghatározásból  is kitűnik,  hogy az  ügyvédi foglalkozás
      elsősorban az  igazságszolgáltatáshoz és  a jogalkalmazáshoz
      kapcsolódó tevékenység.  Az igazságszolgáltatásban védőként,
      vagy  jogi   képviselőként  való  közreműködése  alkotmányos
      követelmény és  az eljárási  törvények kötelező előírása. Az
      ügyvéd  (   a  jogi  képviselő  )  eljárásjogi  státusát  és
      helyzetét  törvény   szabályozza,  eljárásbeli   jogait   és
      kötelességeit  ugyancsak   törvény  írja   elő.  Az   ügyvéd
      tevékenységét  és   felatadait  tehát  nem  lehet  önmagában
      megítélni és  önmagában szabályozni,  hanem  csak  annak  az
      eljárásjogi rendszernek függvényében, amelyben tevékenysége,
      feladata magának a rendszernek része és amely rendszerből, a
      rendszer   munkamegosztásából   következik   a   foglalkozás
      sajátképpenisége.  A   foglalkozás  sajátossága   tehát   az
      igazságszolgáltatás  és  jogalkalmazás  rendszeréből  folyik
      azon túl, hogy az igazságszolgáltatáshoz és jogalkalmazáshoz
      kapcsolódik.  Az   ügyvédi  foglalkozásgyakorlás   szabályai
      közjogi tartalmú,  illetve vonatkozású  normák.  Az  ügyvédi
      foglalkozás megválasztásánál  nem  lehet  más  feladatot  és
      tevékenységet  választani,   mint   amit   az   eljárásjogok
      intézményesen  meghatároznak.  Az  Alkotmánybíróság  rámutat
      arra,  hogy   míg  számos   más  foglalkozás   feladat-   és
      tevékenységköre  a   társadalmi  munkamegosztás  révén  jogi
      szabályozás nélkül is adott és a jogi szabályozás legfeljebb
      a tevékenység kereteit és feltételrendszerét fogja át, addig
      az  ügyvédi   foglalkozás  gyakorlásának   tevékenységformái
      normatívan előírtak és formalizáltak.

      Az  ügyvédi   foglalkozás  nem   csak  a   jogalkalmazás  és
      igazságszolgáltatás közhatalmi  szférájához kapcsolódik.  Az
      ügyvéd   a    magánszférában   az   életviszonyok   jogszerű
      rendezésénél  jogi  szakértelemmel  működik  közre,  a  jogi
      szakismeret hiánya  esetén  pedig  szaktudással  felvértezve
      tanáccsal szolgál.

      Az ügyvédi  hivatás  megkülönböztető  jegye,  hogy  szellemi
      szabadfoglalkozásként  olyan   magántevékenység,   amely   a
      közhatalmi  szervek  működési  körében  garanciális  okokból
      hangsúlyozottan   magántevékenységként    különül    el    a
      közhatalomtól.   Garanciális    okok   és   az   alkotmányos
      jogbiztonság  szükségessé   teszik  és  indokolják,  hogy  a
      magántevékenységként   folytatott    jogvédő,   jogképviselő
      feladatok ellátása  a  szervezett  közhatalommal  szemben  a
      magántevékenységnek  intézményes   tekintélyt,   intézményes
      jogvédelmet, intézményes  ellensúlyt biztosítson. Az ügyvédi
      kamara  köztestületként   a   jogkereső   közönség   számára
      intézményesen garantálja  tagjainak szakmai  hozzáértését, a
      jogvédelem  és   jogi  képviselet   lege  artis   ellátását,
      intézményesen  garantálja   továbbá  a  magántevékenységként
      végzett feladatok  teljesítésében  való  függetlenséget.  Az
      ügyvédi  függetlenségnek   tehát  az   ügyvédi  kamara  mint
      köztestületi szerv ad garanciát és nyomatékot.

      Az ügyvédi  tevékenység közjogban  ( az  eljárási jogokban )
      nevesített  feladatainak   szakszerű  ellátását  az  ügyvédi
      kamara  tagjai   tekintetében  közhitelesen   garantálja   a
      jogkereső közönségnek,   egyúttal intézményesen garantálja a
      magántevékenység  független   folytatását.  Ezek   érdekében
      ellenőrzi    fegyelmi    jogkörében    a    hivatásgyakorlás
      szabályainak betartását.  Az Ütvr.  1. §  (3) ,  (4) és  (5)
      bekezdései ezekről  intézkednek és  előírják, hogy az ügyvéd
      köteles a  törvényekben és más jogszabályokban meghatározott
      jogait   és   kötelességeit   a   legjobb   tudása   szerint
      érvényesíteni,  illetve   teljesíteni;  nem  működhet  közre
      abban, hogy a jogszabályok rendelkezéseit kijátsszák, vagy a
      joggal bármi  módon visszaéljenek; köteles az ügyvédi titkot
      megőrízni; köteles  mindenkor az  ügyvédi  hivatáshoz  méltó
      magatartást tanusítani.

      Az   Alkotmánybíróság    megállapítja,   hogy   az   ügyvédi
      foglalkozás   gyakorlásának    szabályai,   a    foglalkozás
      gyakorlásának körében  az ügyvédre  háruló  kötelességek  és
      feladatok törvényben  szabályozott normatív  előírások. Ezek
      olyan  szabályok   tehát,  amelyek  az  ügyvédi  foglalkozás
      kereteit határozzák  meg és  tartalmát érintik.  Az  ügyvédi
      foglalkozás  megválasztása   ezeknek   a   szabályoknak   az
      elfogadását jelenti.  Ha  tehát  valaki  az  ügyvédi  pályát
      választja, aláveti  magát ezeknek  az előírásoknak.  Ezek  a
      szabályok  függetlenek   az  ügyvédi   kamara   lététől.   A
      kötelezően  előírt,   törvényben  szabályozott  foglalkozási
      szabályok akkor  is léteznének, ha nem volna ügyvédi kamara.
      A foglalkozási  szabályok nem  az ügyvédi kamara létezéséből
      folynak  tehát,   hanem  éppen  fordítva  :  ezen  szabályok
      közjogias  jellegéből   következik,  hogy  gyakorlásuk  csak
      köztestületi  tagként,   azaz  közjogi  intézmény  tagjaként
      lehetséges.

      A  kötelező   ügyvédi  kamarai   tagság  a  hivatásgyakorlás
      előfeltétele. Kérdés, hogy a köztestületi tagság megkívánása
      befolyásolja-e  a  foglalkozás  szabad  megválasztását  ?  A
      szabad választás  nem  a  foglalkozásgyakorlás  szabályaitól
      függ -  mint az  indítványozók tévesen  állítják -,  hanem a
      kamarába való  bejutás, kamarai  felvétel feltételeitől.  Az
      indítványok  az   Ütvr.  2.   §  (2)   bekezdésében  foglalt
      feltételeket  azonban   nem  támadják.  Az  Alkotmánybíróság
      véleménye szerint  ezek a  feltételek az  ügyvéddé válás,  a
      foglalkozás választás olyan szubjektív feltételei, amelyek a
      választási  szabadságot  korlátozhatják  ugyan,  de  elvileg
      mindenki által  teljesíthető feltételek  és elvileg mindenki
      előtt nyitva  állnak. A  felvétel feltételei  nem  állítanak
      tárgyi korlátot az ügyvéddé válás, a kamarába való bekerülés
      elé ( nem limitálják például az ügyvédek létszámát ) .

      3/ Téves  az indítványozók  álláspontja  abban  is,  hogy  a
      kötelező kamarai  tagság ütközik  az Alkotmány  70/A  §-ában
      foglalt jogegyenlőségi  elvvel, továbbá  abban  is,  hogy  a
      kamarai  felvételi  szabályok  ütköznének  a  diszkrimináció
      tilalmának alkotmányos  elvével. Az  Alkotmánybíróság többek
      között  108/B/1992/2.  sz.  AB  határozatában  (  ABK  1994.
      január, 31.  oldal )  úgy foglalt  állást,  hogy  a  törvény
      joggal és  alappal különböztet  különböző  foglalkozások  és
      hivatások között,  amikor feladatokat  szab és választ szét.
      Ez nem  személyek közti alkotmányellenes megkülönböztetés. A
      jogászság szakmai  végzettség szempontjából  alapjában  véve
      egységes  csoport,   azonban  a   végzettség  számos  eltérő
      jogállású, feladat-  és hatáskörű  jogi hivatás  gyakorlását
      teszi lehetővé. Nincs tehát alkotmányos akadálya annak, hogy
      a végzettség  tekintetében egységes  jogászság egyik szakmai
      csoportja, amelyik  a jogi  képviseletre szakosodva látja el
      feladatát, a  funkció ellátására  való alkalmasságáról külön
      szakvizsgát  tegyen.   Az  ügyvédi  kamarába  való  felvétel
      szakmai és  egyéb  feltételei  nem  sértik  a  jogegyenlőség
      elvét, nem  diszkriminálnak  személyek  között  az  alapvető
      jogok korlátozása  alapján. Szakmai  követelmények  előírása
      valamely szakmai  köztestületbe való  felvételnél nem jelent
      diszkriminációt, mert  nem személyek  közti alkotmányellenes
      megkülönböztetés. A  feltételeknek való megfelelés esetén az
      ügyvédi hivatás  alanyi jogon gyakorolható, tehát a kötelező
      kamarai tagság  ebben az  esetben  sem  ütközik  alkotmányos
      előírásokba.

      4/ Az  Alkotmánybíróság álláspontja  szerint az  Ütvr. 3. §-
      ában, az  5. §  (1) bekezdés  b/ pontjában,  továbbá  a  (2)
      bekezdés 2.  mondatában foglalt  megszorító rendelkezések az
      ügyvédi       hivatás        gyakorlásával        összefüggő
      összeférhetetlenségi  szabályok.   E  szabályok  szerint  az
      ügyvéd tudományos,  művészeti, irodalmi,  oktatási és  sport
      tevékenység kivételével  nem állhat munkaviszonyban és ezek,
      valamint munkaviszonynak  nem minősülő  közéleti tevékenység
      kivételével nem folytathat kereső foglalkozást. Ha az ügyvéd
      munkaviszonyt létesít, vagy más kereső foglalkozást folytat,
      kamarai tagságát  szüneteltetnie kell.  Mint  látható,  ezek
      kifejezetten az  ügyvédi  hivatás  gyakorlásával  összefüggő
      összeférhetetlenségi  szabályok,   hiszen   a   munkaviszony
      létesítésének és  más kereső  foglalkozás űzésének  tilalmai
      csak az ügyvédi gyakorlat folytatásával egyidejűleg és azzal
      párhuzamosan   érvényesülnek.    Más   kereső    foglalkozás
      folytatása    az     ügyvédi    foglalkozás    gyakorlásának
      hivatásszerűségével   összeegyeztethetetlen,    munkaviszony
      létesítése pedig ezen túl az ügyvédség függetlenségének mond
      ellent a munkaviszonyban foglalt függőség folytán.

      Az  Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint  a  munkaviszony
      létesítését tiltó összeférhetetlenségi szabály nem jelenti a
      munkához   való    jog   alkotmányellenes    és   aránytalan
      korlátozását. Munkaviszony  létesítése a  munkához való  jog
      érvényesülésének csak  egyik esete,  amely viszont  a  benne
      foglalt   függőség   miatt   összeférhetetlen   az   ügyvédi
      hivatásban   megkívánt    függetlenséggel.   A    függőséget
      eredményező munkaviszony  létesítésének tilalmát alkotmányos
      indok  teszi   szükségessé.  A  tilalommal  velejáró  anyagi
      veszteség, anyagi  hátrány kompenzálható  a kereső munka más
      formáival, így  adott esetben  a  tartós  ügyvédi  megbízási
      szerződéssel.

      Az   Alkotmánybíróság    a   fentiek    alapján   jogszabály
      alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére
      irányuló indítványokat elutasítja.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                  Dr. Ádám Antal          Dr. Kilényi Géza
                  alkotmánybíró             alkotmánybíró

                 Dr. Lábady Tamás          Dr. Schmidt Péter
                  alkotmánybíró              alkotmánybíró

                              Dr. Szabó András
                            előadó alkotmánybíró

                           Dr. Tersztyánszky Ödön
                               alkotmánybíró

                 Dr. Vörös Imre          Dr. Zlinszky János
                  alkotmánybíró             alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        22/1994. (IV. 16.)
        Date of the decision:
        .
        04/12/1994
        .
        .