A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.169/2012/4. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.761/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.169/2012/4. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.761/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.169/2012/4. számú ítélete megsemmisítését kérve, mivel az indítványozó álláspontja szerint, a hivatkozott bírói döntések sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését valamint XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[2] Az indítványozó és az őt megbízó biztosító társaság, a későbbi peres felek között biztosításközvetítői és állományvédelmi tevékenysége ellátására létrejött határozatlan időtartamú módosított megbízási szerződés IX.3. pontja értelmében a szerződést a felek bármelyike írásban rendes felmondással, indokolás nélkül, 30 napos felmondási idővel felmondhatja. Az alperes a szerződést 2001. november 22-én, 30 napos felmondási idővel felmondta.
[3] Az indítványozó e felmondással összefüggésben pert indított többek között az 1999. évi teljesítménye alapján a főtanácsosi cím eléréséhez szükséges követelmény elérése és az ezzel járó jutalék megfizetése iránt. A perben sor került többek között az eljárás felfüggesztésére, és könyvszakértői vélemény is készült, amelyet az indítványozó 2008. október 7-én vett át. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2009. július 7-én jogerőre emelkedett l8.G.303.844/2006/33. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a felmondásig esedékes 3.230.525 forint jutalékot és járulékait.
[4] Fél év elteltével azt követően, hogy az előzőekben ismertetett peres eljárásban meghozott, elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett, az indítványozó újabb eljárást kezdeményezett. A jelen indítvány tárgyát ezen újabb eljárásban meghozott, a másodfokú és a felülvizsgálati eljárást lezáró ítéletek képezik.
[5] A felperes 2010. január l5-én előterjesztett keresetében 180 000 000 forint vagyoni és 90 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a vagyoni kártérítés tekintetében arra alapította, hogy a szerződés megszűnésének időpontjától az általa megkötött és gondozott életbiztosítások után járó jutaléka és az egyéb juttatások a folyamatosan kötött új szerződésekkel 2001 és 2009 között évi 20 000 000 forintra emelkedett volna. A nem vagyoni kártérítési igénye alapjául azt jelölte meg, hogy az alperes a személyére és az ügyfélkörére vonatkozóan más biztosító társaságnak hamis információkat adott át, ezért a felmondást követően nem tudott elhelyezkedni, és rendőrségi eljárásra is sor került. Emellett az elmaradt karrierjutalékok és TOP-klub tagsági juttatások anyagi vonzatának elmaradásával kár érte. A perindítást megelőzően a felperes 2009. október 22-én felszólította az alperes kártérítési követelése teljesítésére.
[6] Az alperes elévülési kifogással élt a perben. A felperes nyilatkozataiban viszont következetesen állította, hogy követelése nem évült el, mivel a korábban megindított per folyamatban léte alatt az elévülési idő nyugodott. A felperes hivatkozott arra is, hogy az elévülést az alperesnek megküldött, a felperes élettársa, (hivatkozása szerint ténylegesen, mint felperes meghatalmazottja) által írott felszólító levél megszakította. (Az alkotmányjogi panasz szerint az élettárs, az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletek szerint a házastárs írt levelet az alperesnek 2005. augusztus 18-án.)
[7] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy nem vagyoni kárigényét az öt éves elévülési időn belül érvényesítette.
[8] Az ítélőtábla a Ptk. 324. § (1) bekezdése, a 326. § (l) bekezdése és 360. § (l) bekezdése alapján egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint a felperes követelése elévült. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes jövedelem-kiesésben megnyilvánuló kára a felmondáskor nyomban jelentkezett. Miután a felperes vagyoni kárigényét az alperes felmondására alapította, követelése a megbízási jogviszony megszűnésével esedékessé vált.
[9] Az Ítélőtábla rámutatott, hogy a Legfelsőbb Bíróság PK 52. számú állásfoglalása alapján az elévülési idő a járadékkövetelés egészére, tehát a jövőben lejáró részletekre vonatkozóan egységesen akkor kezdődik, amikor a baleset folytán bekövetkezett munkaképesség csökkenés, illetve a munkaképtelenség első ízben vezetett keresetkiesésben megmutatkozó károsodásra. Az időszakonként ismétlődően felmerülő károk esetén a kártérítés esedékességeként a károsodás első alkalommal történt bekövetkezésének időpontját kell figyelembe venni. A felperes már a felmondáskor tisztában volt azzal, hogy annak következtében kára keletkezett, illetve a felmondást megelőzően milyen összegű jutalékban részesült. Ezért könyvszakértői vélemény nélkül is érvényesíthető lett volna az elmaradt jutalékból eredő kárigénye. Igényérvényesítését nem akadályozta a felmondásig esedékes jutalékok ítéleti elszámolása. A felmondással azonnal esedékessé váló, első alkalommal jelentkező kára összegének megítéléséhez nélkülözhetetlen adatokkal a felperesnek a jogviszonya alapján rendelkeznie kellett. Így tehát a szakértői számítás hiánya nem jelentett menthető késedelmet az igényérvényesítés szempontjából.
[10] Megállapította továbbá a másodfokú bíróság, hogy 2008. október 7-én a felperes átvette a szakértői véleményt, ezért annak tartalmáról tudomást szerzett, azonban ezen időponthoz képest sem érvényesítette igényét egy éven belül a bíróság előtt. A felperes házastársa által 2005. augusztus 18-án a biztosítóhoz intézett nyilatkozat nem egy meghatározott követelés teljesítésére vonatkozó, az igényt érvényesítő személy és az igény pontos adatait tartalmazó felhívás volt, hanem a folyamatban lévő előzményi perre utalt. Ezért az az elévülés megszakítására nem volt alkalmas.
[11] A nem vagyoni kárigény tekintetében a bíróság többek között megállapította, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az alperes mikor, kivel, milyen adatokat közölt és ennek következtében érte-e valamilyen sérelem. Nem volt tehát megállapítható, hogy a sérelemhez képest a 2009. október 22-i felszólítás öt éven belül történt volna.
[12] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy az alperes indokolás nélkül jogosult volt a megbízási szerződés felmondására. Előadta továbbá, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtti 18.G.303.844/2006. számú per tárgyát a felperes 1999. évi teljesítménye alapján a főtanácsosi cím eléréséhez szükséges követelmény elérése és az ezzel járó jutalék képezte. E perben hozott ítélet jogerőre emelkedését követően vált egyértelművé a második perben előterjesztett kereset jogalapja. Hivatkozott arra, hogy az igényérvényesítésre rendelkezésre álló 5 éves határidő lejártakor 18.G.303.844/2006. számú per tárgyalását a bíróság felfüggesztette. A szükséges információkhoz, különösen a jogalap tekintetében, csak 2009-ben jutott hozzá. Igényét így – az elévülés nyugvására figyelemmel – határidőben érvényesítette.
[13] A nem vagyoni kárigény tekintetében tévesnek tartotta a jogerős ítélet megállapítását, miszerint az alperes nem volt ráhatással a Generali-Providencia Biztosító Zrt. által kezdeményezett büntető eljárásra. Előadása szerint a két társaság között szakmai információcsere volt folyamatban a felperesről és ügyfélköréről. Hivatkozott az adatvédelmi biztos levelére, amely alátámasztja az alperes magatartásának jogszerűtlenségét. Megítélése szerint ezzel okozati összefüggésben állt a biztosítási szakmából való időleges kizárása.
[14] Az indítványozó ügyében a másodfokú bíróság ítéletét helyben hagyó kúriai döntés szerint a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperesi igény elévült, ezért bírósági úton nem érvényesíthető. A támadott kúriai ítélet kimondta, hogy a kártérítési felelősség megállapításának nem volt előfeltétele az indítványozó által korábban indított per. A Kúria ezért elutasította azt az indítványozói érvelést, amely az elévülés kizártságát azzal indokolta, hogy az új eljárás megindításával be kellett várnia a régi peres eljárása befejezését. A támadott kúriai ítélet szerint az új eljárás nem függött a korábbi perben megállapított jutalékoktól, és egyéb juttatásoktól ezért a korábbi eljárásban történő igényérvényesítés nem jelenthette az elévülés kitolódását.
[15] A Kúria döntése szerint nem minősíthető menthető akadálynak, ha a jogosult a megbízási szerződésből eredő egyes követeléseit perben érvényesíti az alperessel szemben, míg más követeléseit csak a per befejezését követően új perben terjeszti elő. A korábbi eljárásban történő igényérvényesítés nem jelentheti az elévülési idő kitolódását, mivel a felperes már akkor is tisztában volt azzal, hogy a megbízási szerződésből eredően egyéb kárkövetelése is van az alperessel szemben.
[16] A Kúria megállapította továbbá, hogy a Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján csak az anyagi jogi jogosult javára szóló teljesítésre irányuló felszólítás alkalmas az elévülés megszakadásának kiváltására. A felperes által megjelölt 2005. augusztus 18-i levél nem szakította meg a követelés érvényesítésére rendelkezésre álló idő elévülését. Egyrészt ezt a levelet nem a felperes, hanem az élettársa írta az alperesnek, másrészt az nem tekinthető olyan írásbeli felszólításnak, amelyből a felperes követelése beazonosítható, ezért az elévülés megszakítását nem eredményezi. A felperes csupán 2009. október 19-én kelt levelében hívta fel az alperest 2001-ig visszamenőlegesen igényelt kártérítési követelése megfizetésére.
[17] A fentiekre figyelemmel az elévülés nyugvásának, megszakításának hiányában a felperes vagyoni kárkövetelése elévült.
[18] A Kúria határozata szerint a jogerős ítélet helytállóan foglalt állást a nem vagyoni kártérítési igény elévülése tekintetében is. Az ítélőtábla a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte a perben rendelkezésre álló bizonyítékokat, amikor arra a következtetésre jutott: a felperes nem bizonyította, hogy nem vagyoni kárigényét az öt éves elévülési időn belül érvényesítette. Az iratokból nem volt megállapítható, hogy a felperes ellen indult-e büntetőeljárás, és az alperes magatartásával okozati összefüggésben mikor, milyen hátrányok érték. Ebből következően nem nyert igazolást, hogy a felperes 2009. október 19-én kelt felszólító levelének megküldése a kártérítés esedékessé válásától számított öt éven belül megtörtént.
[19] A Kúria megállapítása szerint a jogerős ítélet a felperes keresetét helyesen utasította el, mivel a Ptk. 325. § (1) bekezdése alapján az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
[20] 2. Az indítványozó – mind a másod fokú, mind a felülvizsgálati eljárásban eljáró bíróság ítéletét vitató – álláspontja szerint, ezen, az alkotmányjogi panaszban támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt jogot, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
[21] Sértik továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat: „(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
[22] Az indítványozó beadványának az alkotmányjogi panasz előterjesztését megindokoló részében az eljárás/tárgyalás felfüggesztésének a szakértő kirendelésének és az eljárás elhúzódásának problematikáját járja körül azon korábbi eljárás vonatkozásában, amelyben az első fokú ítélet jogerőre emelkedett, és amelynek tekintetében nyilvánvalóan nem élhetett az alkotmányjogi panasz előterjesztésének lehetőségével. Mindezekre hivatkozva ugyanakkor a jelen határozat tárgyát képező alkotmányjogi panasz tekintetében kijelenti: „Mindezek hátrányomra történő értékelése folytán viszont elestem azon alkotmányos jogomtól, hogy a perben jogaimat és kötelezettségeimet tisztességes tárgyaláson, ésszerű határidőn belül érvényesíthessem.” Az indítványozó álláspontja szerint, amennyiben az alperesi elévülési kifogás nem lett volna eredményes a második perben, az érdemi vizsgálat rávilágíthatott volna a biztosítási szakmában történő összefonódásokra, az üzletkötőkről történő törvénybe ütköző „információ cserékre”, a háttérben működő – sokszor a tisztességesen dolgozó üzletkötők hátrányára történő – kartelezésre is. „Egy biztosító társaság a saját maga által (egyébként félrevezető módon komoly karriert ígérő) szerződésben diktáltak szerint miután egyik napról a másikra felmond hat egyik legjobban teljesítő – általa is elismert – üzletkötőjének, a kiérdemelt céljutalék és egyéb juttatás megfizetése alól mentesül.”
[23] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az első perben első fokon jogerőssé vált ítélet ellentmond az indítványozó ezen érvelésének, továbbá arra is, miszerint az indítványozó abban a perben megfontolhatta volna a ténylegesen csak a második perben előterjesztett követelésének érvényesítését.
[24] Az indítványozó véleménye szerint az alperes által kialakított „hármas egység”: megbízási szerződés, jutalékszabályzat, karrier-rendszerre vonatkozó vezérigazgatói utasítás, tartalmukat tekintve ellentmondásban állnak egymással. Ugyanis ha és amennyiben egy üzletkötő (ahogyan az indítványozó is) hosszú távú karriert kíván építeni és ennek érdekében maximális szakmai tudással és teljesítménnyel megfelel a jutalékszabályzat, valamint a karrier-rendszer követelményeinek, ezzel nem összeegyeztethető, hogy a társaság indokolás nélkül szerződést bontson vele, csak azért, mert azt a harmadik irat kiemelve az egyébként jogilag egységes „szerkezetből”, lehetővé teszi. Az indítványozó kiemeli, hogy „az ítélőtábla azon „indoklása”, hogy tudatában volt a részére kifizetett jutalék – és ezáltal az elmaradt juttatások – nagyságának azért nem fogadható el keresete elutasítása indokaként, mivel alperes az e1járás során végig vitatta a már kifizetett jutalékösszegeket, illetve minden egyéb juttatás tényét és összegszerű nagyságát is.” Ezért, mindezek bizonyításának okán vált szükségessé a perben a szakértő kirendelése, akinek munkáját – az indítványozó meglátása szerint, – alperes igyekezett minden lehetséges eszközzel gátolni (időhúzás, iratok eltüntetése stb.). Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a bizonyítás, a bizonyítottság foka problematikáját írja körül ebben a nyilatkozatában az indítványozó, amely nem azonos a kereseti kérelem előterjesztésével, annak terjedelmével.
[25] Az indítvány benyújtásakor még jogi képviselővel eljáró indítványozó kiemelt érvként – egy konkrét családi ügyre hivatkozva – kijelenti, hogy pusztán jogalap megállapítása iránt indított keresetet a magyar bírói gyakorlat, tudomása szerint, nem engedélyez. Az Alkotmánybíróság a megállapítási és a marasztalási keresetek közötti különbségtételre, azok jogszabályi és jogirodalmi ismérveire hivatkozással állapítja meg, hogy az indítványozó ezen megállapítása ellentmond a jogtudomány megállapításainak, a közismert tankönyvi tételeknek és a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek is. A konkrét alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából azonban csak annak van relevanciája, hogy mind az alkotmányjogi panasszal érintett perben, mind az azt megelőző perben is marasztalási keresetet terjesztett elő az indítványozó, és ennek tükrében a kereseteknek a kereseti kérelem tartalma szerinti osztályozási lehetőségével kapcsolatos irodalom kifejtését az Alkotmánybíróság ehelyütt mellőzi.
[26] Az Alkotmánybíróság továbbá rámutat, hogy amennyiben egy ügyben a felperes úgy ítélné meg, hogy egy adott döntés egy másik per vonatkozásában előkérdésnek minősül, akkor az eljárásjogi megoldást a tárgyalás felfüggesztése, és nem az elkésett igényérvényesítés jelenti. Tehát általában még azokban az esetekben is, amikor két per egymással olyan kapcsolatban van, hogy az egyik elbírálásának előfeltétele a másik perben hozott döntés, akkor az eljárás felfüggesztésének van helye, és nem az igényérvényesítéssel kapcsolatos, az elévülés joghatását kiváltó, jelentő késlekedésnek.
[27] Az időmúlás jelentősége az anyagi jogok területén (is) közismert nem csupán az elévülés, hanem például az elbirtoklás jogintézménye esetében is.
[28] Az elévülési kifogás előterjesztésével összefüggésben, mivel annak megítélése anyagi jogi kérdésben való döntést jelent, – amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik – a felperest terheli a bizonyítási teher. Az egyes bizonyítékok súlyának értékelése, a bizonyítottság megítélése a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy egy konkrét ügyben milyen jognyilatkozatokat, jogcselekményeket ítél meg olyannak, amelyek az elévülés nyugvását eredményezik.
[29] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.
[30] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.
[31] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az eső fokú ítélet ellen fellebbezéssel, majd a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, alkotmányjogi panaszát a másodfokú ítélet és a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete ellen nyújtotta be.
[32] Megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a Fővárosi Ítélőtábla ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. §-a alapján elkésettnek tekinthető. Arra tekintettel azonban, hogy a Kúria felülvizsgálat során hozott ítélete hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet, az Alkotmánybíróság a kúriai határozat vizsgálatát a másodfokú ítéletre kiterjedő hatállyal végezte el.
[33] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria Pfv. IV.21.169/2012/4. számú, ítéletének kézbesítése – a bíróság által másolatban csatolt tértivevény szerint – 2013. március 5-én történt, az alkotmányjogi panaszt 2013. április 30-án érkeztették az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszéken. (Az alkotmányjogi panasz 1. pontjában nyilvánvaló elírásként szerepel, hogy „a törvényben meghatározott 60 napos határidő 2013. március 4. napján jár le.”) Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
[34] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését valamint XXVIII. cikk (1) bekezdését, amelyek tekintetében álláspontja szerint az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az alkotmányjogi panasz e tekintetben a törvényi feltételeknek megfelel.
[35] 3.2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmi feltételeit vizsgálta meg.
[36] Az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, így mindenekelőtt azt, hogy az indítvány megfelel-e az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek.
[37] 3.2.1. Megállapítható, hogy az indítványozó egyrészt a saját ügyében, a Kúria felülvizsgálati eljárásában hozott ítéletének és a Fővárosi Ítélőtábla az indítványozó, mint fellebbező fél által előterjesztett fellebbezése alapján meghozott ítélete vizsgálatát kérte, melynek okán érintettsége nyilvánvalóan fennáll, másrészt, a jogerős ítélet ellen benyújtott – azt hatályában fenntartó – felülvizsgálati eljárásban hozott döntés kézhezvételét követően, a jogorvoslati lehetőségek kimerítése után a törvényi határidőn belül fordult az Alkotmánybírósághoz.
[38] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban kifejti a véleményét egyrészt az első-, és a másodfokú bírói döntésekről, másrészt a Kúria megsemmisíteni kért ítéletéről. Az indítvány részletesen elemzi a bíróságoknak a bizonyítékok értékelése, illetve az indítványozó által javasolt további bizonyítási cselekmények mellőzése vonatkozásában – az indítványozó megítélése szerint – többszörösen is jogszabálysértő határozatait.
[39] 3.2.2. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont].
[40] Az indítványozó elsőként az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt alapjoga sérelmére hivatkozott, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. E hivatkozást az indítványozó nem indokolja. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a fenti rendelkezés az Alaptörvény egyértelmű szóhasználata alapján a hatósági és nem a bírósági eljárásokra vonatkozik, ezért az a jelen ügyben nem alkalmazható. Az Alaptörvény XXIV. cikke a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozóan fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, a bíróság hatáskörébe tartozó jogorvoslati eljárás során ezért ezen alapjoggal összefüggő sérelme az indítványozónak még elvileg sem keletkezhetett.
[41] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat. „(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” Az indítványozó e körben az eljárás/tárgyalás felfüggesztésének a szakértő kirendelésének és az eljárás elhúzódásának problematikáját járja körül azon korábbi eljárás vonatkozásában, amely tekintetében az első fokú ítélet jogerőre emelkedett, és amelynek tekintetében nyilvánvalóan már nem élhetett az alkotmányjogi panasz lehetőségével. Ezekre hivatkozva a már a konkrét alkotmányjogi panasz tekintetében kijelenti: „Mindezek hátrányomra történő értékelése folytán viszont elestem azon alkotmányos jogomtól, hogy a perben jogaimat és kötelezettségeimet tisztességes tárgyaláson, ésszerű határidőn belül érvényesíthessem.”
[42] Az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet arra, hogy a jelen alkotmányjogi panasz tárgyát képező pert megelőző korábbi perben hozott, alkotmányjogi panasszal nem támadott, első fokon jogerős ítélet tekintetében az indítványozó által részletesen kifejtett érveket az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta. Az alkotmányjogi panasszal támadható ítélet tekintetében viszont az indítványozó érvei tartalmilag az elévülés problematikájára mutatnak rá. Az idő múlását értékelő intézményeket régóta ismerik a fejlett jogok, elismerve azok szerepét a jogbiztonság tekintetében. Bírói mérlegelés kérdése, hogy mely esetekben méltányolható az igényérvényesítés késedelme. Ebben a vonatkozásban az Alkotmánybíróság nem mérlegelheti felül a bíróságok döntését, azok hatáskörét nem vonhatja el.
[43] A bizonyítottság kérdése tekintetében az Alkotmánybíróság nem mérlegelheti felül a bíróságok döntését, azok hatáskörét nem vonhatja el. Jelen ügyben a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan, az indítványozó a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletének vizsgálatát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azért, mert álláspontja szerint az eljáró bíróságok nem megfelelően értékelve a bizonyítékokat, helytelenül jutottak arra a jogi következtetésre, hogy követelései elévültek. Az indítványozó ténylegesen tehát azt kívánta elérni, hogy alkotmányjogi panasza nyomán az Alkotmánybíróság az eljáró bíróságoknak a bizonyítékok mérlegelése során kialakított álláspontját megváltoztatva állapítsa meg, hogy követelései nem évültek el.
[44] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a és 29. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban a bizonyítékok felülmérlegelésével történő ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja a támadott bírósági határozatokat, és amennyiben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet észlel, azt kiküszöbölve az alapjogi sérelmet orvosolja.
[45] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány – bár az indítványozó számos vonatkozásban sorol fel érveket, nem tartalmaz az Abtv. 51. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti alkotmányjogi szempontból értékelhető indokolást arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[46] Az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadhatja be, de az alkotmányjogi panasz egyik feltételnek sem felel meg.
[47] Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |