A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által
országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív
mintapéldánya, és az azon szereplő kérdés hitelesítése
tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogások alapján
meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság
34/2005. (X. 20.) számú határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban:
OVB) országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének
hitelesítés céljából benyújtott mintapéldánya az alábbi kérdést
tartalmazza: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a privatizáció
korlátozása érdekében az Országgyűlés a képviselők
kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben határozza meg
a tartós állami tulajdon körét?”
Az OVB a 34/2005. (X. 20.) számú határozatában
megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben
meghatározott formai, valamint a feltett kérdésre vonatkozó
tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért az aláírásgyűjtő
ív mintapéldányát hitelesítette. Az OVB határozatának
indokolása szerint a döntés az országos népszavazásról és népi
kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban:
Nsztv.) 2. §-án és 17. §-án, valamint a választási eljárásról
szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 117. §-ának
(1) bekezdésén, 130. § (1) bekezdésén és 131. §-án alapul.
A határozat a Magyar Közlöny 2005. évi 142. számában,
2005. október 27-i dátummal jelent meg. Az OVB határozata ellen
a törvényes határidőn belül három kifogás érkezett. Az
Alkotmánybíróság az ügyeket – tartalmi azonosságukra
tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és
annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe
foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 28. §-ának (1)
bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban, a Ve. 130. §
(3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően soron kívül bírálta
el.
2. Az indítványozók több kifogást terjesztettek elő. Az
egyik indítványozó nem vette figyelembe, hogy népi
kezdeményezésről van szó és kifogásait a népszavazásról szóló
szabályok alapján fogalmazta meg.
Az indítványozók a következőket kifogásolták:
– „a kérdés elemei nincsenek összhangban” egymással, nem lehet
tehát igennel vagy nemmel választ adni,
– a kérdés csúsztatással már eleve befolyásolni akar,
– a kérdés bizonytalansági elemeket tartalmaz, „nem felel meg a
konkrét kérdés törvényi fogalmának”,
– a kérdés megtévesztő tartalmú, mert „az állami tulajdon
körébe tartozó vagyonelemek gyakorlatilag forgalomképtelenek”,
a népszavazás után a korlátozás tovább nem fokozható,
– a kérdés nem pontos: a „kérdés nem annak az Országgyűlés
napirendjére való tűzésére irányul, hanem a választópolgárokhoz
címzett eldöntendő kérdést tartalmaz”,
– „az Országgyűlés már döntött az állami tulajdon
privatizálásáról, ennek korlátozása ebben a formában törvény-
és Alkotmányellenes”,
– az Alkotmány népszavazás útján nem módosítható; a kérdés arra
irányul, hogy az állam tulajdonában álló vállalkozói vagyon
felsorolását a jövőben csak minősített többséggel lehessen
módosítani, „ilyen eljárási szabályt azonban az Alkotmány 24. §
(3) bekezdése szerint csak maga az Alkotmány határozhat meg”,
– az állami vagyon vállalkozói és forgalomképtelen részét
egyszerű többséggel megalkotott törvény határozza meg, ennek
minősített többséggel történő megváltoztatása nem tekinthető az
ország sorsát érintő legfontosabb kérdésnek, így nem felel meg
az Nsztv. előírásának.
II.
Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatalánál a
következő jogszabályokat vette alapul:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya
az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.”
„28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000
választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra
irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az
Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi
kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles
megtárgyalni.”
2. Az Nsztv. rendelkezései:
„2. § Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés
megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani az
Országos Választási Bizottsághoz.”
„4. § (1) Az Országos Választási Bizottság gondoskodik a
népszavazás kitűzésére irányuló állampolgári kezdeményezés,
illetőleg a népi kezdeményezés aláírásainak ellenőrzéséről.”
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell
megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
„17. § A népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen
tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést.”
„18. § Az Országos Választási Bizottság akkor tagadja meg az
aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt
követelményeknek,
c) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról
szóló törvényben foglalt követelményeknek.”
3. A Ve.-nek az országos népi kezdeményezésre irányuló
aláírásgyűjtő ív hitelesítésére vonatkozó szabályai:
„117. § (1) Az Országos Választási Bizottság a jogszabályi
feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet, illetőleg kérdést a
benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti.”
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az
aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével
kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét
követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz
címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(…)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az
Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az
Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti,
és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az
Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
„131. § Az országos népi kezdeményezés során a 117-121. § és a
130. § (1) és (3) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.”
III.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
(a továbbiakban: Abtv.) 1. §-ának h) pontja szerint az
Alkotmánybíróság olyan ügyekben is eljár, amelyeket törvény a
hatáskörébe utal. Így az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik
a Ve. 130. §-a szerint az OVB határozatával szemben benyújtott
kifogás elbírálása. A Ve.-ben meghatározott kifogás
jogorvoslatnak minősül, és ennek megfelelően jár el ezekben az
ügyekben az Alkotmánybíróság. Az állandó gyakorlat szerint
azonban az Alkotmánybíróság jogállásával és rendeltetésével
összhangban látja el a feladatát azokban az ügyekben is,
amelyekben hatáskörét nem közvetlenül az Abtv., hanem más
törvény határozza meg [1220/H/1992. AB határozat, ABH 1992,
630, 631.; 25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251,
256.].
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben – az eljárás
jogorvoslati természetének megfelelően – azt vizsgálta, hogy az
OVB az Nsztv. 18. §-a alapján köteles lett volna-e az
aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadására; a vizsgálat
kiterjedt arra is, alkotmányellenes-e a hitelesítés.
2. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az
Nsztv. 18. §-ának a) pontja szerint a jelen esetben a népi
kezdeményezés az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésre
vonatkozik-e. Ennek során az Alkotmány 28/B. §-ának (1)
bekezdését és 28/D. §-át vette alapul.
Az Alkotmány 28/B. §-ának (1) bekezdése szerint népi
kezdeményezés tárgya olyan kérdés lehet, amely az Országgyűlés
hatáskörébe tartozik. Az Alkotmány 10. §-a szerint a magyar
állam tulajdona nemzeti vagyon, az állam kizárólagos
tulajdonának körét törvény határozza meg. Az Alkotmány 25. §-
ának (2) bekezdése kimondja, hogy a törvényhozás joga az
Országgyűlést illeti meg.
Az Alkotmánybíróság 53/2001. (XI. 29.) AB határozatában
rámutatott arra, hogy az Országgyűlésnek az Alkotmányban
biztosított jogalkotói hatásköre teljes, a kizárólagos
törvényhozási tárgyak Alkotmányban történt felsorolása csak
példálódzó, azokban az esetekben pedig, amelyekben már törvény
határozott meg szabályokat, változtatást csak törvény írhat elő
(ABH 2001, 414, 417.)
A jelen ügyben az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés a
privatizáció törvénnyel történő korlátozására, az állami
tulajdon elidegenítésének Országgyűlés által meghatározandó
határaira vonatkozik.
Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon
értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 8. §-ának (1)
bekezdése szerint az Országgyűlés törvényben rendelkezik az
állami tulajdoni részesedéssel működő gazdasági társaságoknak a
tartós állami tulajdon körébe való sorolásáról, az állami
részesedés mértékéről, illetve a tartós állami tulajdon
megszüntetéséről. A tartós állami tulajdon köréről tehát
jelenleg is az Országgyűlés dönt, döntését törvény tartalmazza.
A kétharmados szavazással elfogadandó törvénnyel szemben
tett kifogás tekintetében pedig az elbírálás alapját az
Alkotmány 28/C. §-ának (3) bekezdése jelenti, amely csak az
országos népszavazásra határozza meg azokat a tárgyakat,
amelyek tiltottak. Ennek alapján mondta ki a 42/2002. (X. 11.)
AB határozat, hogy népi kezdeményezésnél nincs tárgyköri
korlát, hiszen eredményes népi kezdeményezés sem keletkeztet az
Országgyűlés számára több kötelezettséget, mint a kérdés
napirendre tűzését és megvitatását (ABH 2002, 316, 318.).
Az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés tehát sem az
Alkotmánnyal, sem az Nsztv. 18. §-ának a) pontjával nem
ellentétes.
3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt is, hogy az
aláírásgyűjtő ív mintapéldányán megfogalmazott és az
indítványozók által kifogásolt kérdés megfelel-e az Nsztv. 18.
§-ának b) pontja szerint a törvényben meghatározott
követelményeknek. Az Nsztv. 17. §-a azt írja elő, hogy a népi
kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell a
megtárgyalásra javasolt kérdést.
A népi kezdeményezés aláírásgyűjtő íve kérdésének
értelmezésére is irányadók azok az elvek, amelyek az Nsztv. 13.
§-ának (1) bekezdése alapján a népszavazás tekintetében
alakultak ki [52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 399,
403.]. Tekintettel azonban arra, hogy a népi kezdeményezés
alapján az Országgyűlést nem terheli jogalkotási kötelezettség,
az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a népszavazással kapcsolatban
jelentkező jogalkotási feladatnak az Alkotmánybíróság
határozataiban kifejtett szempontjait.
Az 51/2001. (XI. 29.) AB határozat megállapította, hogy a
kérdésnek meg kell felelnie az egyértelműség nyelvtani
értelemben vett követelményeinek, a kizárólag egyféleképpen
értelmezhető eldöntendő kérdésre igen vagy nem válasszal
lehessen felelni (ABH 2001, 392, 396.).
A jelen ügyben az országos népi kezdeményezés
aláírásgyűjtő ívének kérdése egyértelmű, arra igen vagy nem
válasszal lehet felelni, tehát a törvény által meghatározott
követelménynek eleget tesz.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a 34/2005. (X. 20.)
OVB határozatot helybenhagyta.
Az OVB határozata a Magyar Közlönyben megjelent. Erre
tekintettel rendelte el az Alkotmánybíróság az OVB határozata
ellen benyújtott kifogások tárgyában hozott határozatának a
Magyar Közlönyben való közzétételét.
Dr. Bihari Mihály
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Balogh Elemér
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András Dr. Erdei Árpád
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila Dr. Holló András
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |