English
Hungarian
Ügyszám:
.
101/B/1994
Előadó alkotmánybíró: Schmidt Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 16/1994. (III. 25.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/79
.
A döntés kelte: Budapest, 03/22/1994
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány alapján meghozta a
      következő

                             határozatot :

      Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  az  országgyűlési
      képviselők választásáról  szóló 1989.  évi XXXIV. törvénynek
      az 1994.  évi III.  törvény 1.  §  (3)    bekezdése    által
      megállapított 5. § (9)   bekezdése alkotmánysértő, ezért azt
      a kihirdetés napjára visszaható hatállyal megsemmisíti.

      Az  Alkotmánybíróság   e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                 Indokolás

                                     I.

        Az 1994.  évi III.  törvénnyel módosított,  az országgyűlési
        képviselők választásáról  szóló 1989. évi XXXIV. törvény ( a
        továbbiakban :   Vjt.  ) 5. § (9) bekezdése úgy rendelkezik,
        hogy "nem  indulhat jelöltként,  aki a társadalombiztosítási
        önkormányzatok megválasztott képviselője".

        E rendelkezés alkotmányellenességének megállapítása iránt az
        Alkotmánybírósághoz több  indítvány érkezett,  amelyeket  az
        Alkotmánybíróság egy eljárásban bírált el.

        Indítványozók   jogi    álláspontja   szerint   a   vitatott
        rendelkezés úgy  állapít meg  összeférhetetlenségi szabályt,
        hogy az  Alkotmány 20.  § (5) bekezdésében kapott alkotmányi
        felhatalmazás kereteit  túllépve, Alkotmányban  szabályozott
        alapjogot  korlátoz.   A  társadalombiztosítási   képviselők
        jelöltként való  indulásának  megtiltása  alkotmányos  indok
        nélkül  korlátozza   a  magyar   állampolgárok  számára   az
        Alkotmány  70.   §  (1)   bekezdésében  biztosított  passzív
        választójogot. Mivel  a képviselővel  szemben megfogalmazott
        más összeférhetetlenségi okok megállapítása nem jár együtt a
        passzív választójog  korlátozásával a  vitatott  rendelkezés
        egyúttal az  Alkotmány 70/A.  §-ában szabályozott  hátrányos
        megkülönböztetés tilalmába is ütközik.

        Az  egyik   indítványozó   alkotmányellenes   diszkrimináció
        megállapítását kérte  amiatt is,  hogy a törvény különbséget
        tesz a  társadalombiztosítási önkormányzatok  választott  és
        delegált képviselői között.

        Az indítványozók  a vitatott  rendelkezésnek a  kihirdetésig
        visszamenő hatályú megsemmisítését kérték.

                                    II.

        Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.

             1. Az  Alkotmány 70.  §-a szabályozza  a választójogot,
        mint az  állampolgárokat megillető jogot. E vonatkozásban az
        (1)  bekezdés   kimondja  :      "Minden   nagykorú   magyar
        állampolgárnak joga  van ahhoz,  hogy - ha állandó lakóhelye
        Magyarországon  van   -  az   országgyűlési   és   a   helyi
        önkormányzati választásokon  választható és - ha a választás
        napján az ország területén tartózkodik - választó legyen. "

             A 70.  § (2)  bekezdése szerint  :  "Nincs választójoga
        annak,  aki   a  cselekvőképességet  korlátozó  vagy  kizáró
        gondnokság alatt,  illetőleg, aki  a közügyek  gyakorlásától
        eltiltó jogerős  ítélet  hatálya  alatt  áll,  továbbá,  aki
        jogerős    szabadságvesztés     büntetését,     vagy     aki
        büntetőeljárásban     jogerősen      elrendelt      intézeti
        gyógykezelését tölti. "

        A Vjt.  2. § (1) és (2) bekezdése megismétli az Alkotmányban
        foglalt kizáró  okokat a  (3)  bekezdés  pedig  egyértelművé
        teszi  az  Alkotmány  értelmezéséből  is  folyó  szabályt  :
        "Mindenki választható,  aki  választójoggal  rendelkezik  és
        állandó lakóhelye Magyarországon van. "

        A választójog,  annak mind  aktív (  szavazati jog  ) , mind
        passzív   (   választhatóság   )   formájában   Alkotmányban
        biztosított alapvető jog.

        2.  Az   Alkotmány  20.   §  (5)   bekezdése  rendelkezik  a
        hatalommegosztás       elvéből        folyó       képviselői
        összeférhetetlenségről   :      "A   képviselő   nem   lehet
        köztársasági   elnök,    az   Alkotmánybíróság   tagja,   az
        állampolgári  jogok   országgyűlési   biztosa,   az   Állami
        Számvevőszék elnöke,  elnökhelyettese és  számvevője,  bíró,
        ügyész, államigazgatási szerv dolgozója - a Kormány tagja és
        a politikai  államtitkár kivételével  -, továbbá a fegyveres
        erők,  a   rendőrség  és   a  rendészeti  szervek  hivatásos
        állományú tagja.  " Az Alkotmány ugyanezen bekezdése további
        összeférhetetlenségi   helyzetek   megállapítására   is   ad
        felhatalmazást :    "Törvény  az  összeférhetetlenség  egyéb
        eseteit is megállapíthatja. "

        E felhatalmazás  alapján  a  képviselők  jogállásáról  szóló
        1990. évi  LV. törvény ( a továbbiakban :  Kjtv. ) 6. § a) -
        d)  pontjaiban  további  összeférhetetlenségi  helyzetet  is
        meghatároz. Így  összeférhetetlen, hogy  a képviselők egyben
        az   Országgyűlés,    az   Alkotmánybíróság,    az    Állami
        Számvevőszék,   az    országgyűlési   biztosok   hivatalának
        alkalmazottai legyenek. Nem lehet képviselő a Magyar Nemzeti
        Bank  elnöke,   elnökhelyettese,   igazgatója,   az   Állami
        Vagyonügynökség igazgatója és igazgató tanácsának tagja.

        Az 1992.  évi LV. törvény 9. §-a kiegészítette a Kjtv. -t és
        kimondta, hogy  a képviselői megbízással összeférhetetlen az
        Állami  Vagyonkezelő  Részvénytársaságban  betöltött  vezető
        tisztségviselői funkció,  valamint igazgatósági és felügyelő
        bizottsági tagság.

        Az   Alkotmányban    foglalt   felhatalmazás    alapján    a
        polgármesteri tisztség  egyes kérdéseiről  szóló  1990.  évi
        LXVII.   törvény    4.   §    (1)   bekezdés    a)    pontja
        összeférhetetlenséget állapít  meg  a  helyi  önkormányzatok
        polgármestereire is.

        A  társadalombiztosítás  önkormányzati  igazgatásáról  szóló
        1991. évi  LXXXIV. törvény  8. § (2) bekezdése rendelkezik a
        társadalombiztosítási      önkormányzatok      képviselőinek
        összeférhetetlenségéről :  "  A  biztosítási  képviselő  nem
        lehet országgyűlési képviselő, a Kormány tagja, államtitkár,
        a biztosítási önkormányzat igazgatási szervének dolgozója. "

        Sem az  Alkotmány 20.  §-ának (5)  bekezdésében, sem a külön
        törvényben megállapított  összeférhetetlenségi szabályok nem
        jelentik azonban  egyszersmind az érintett személyek passzív
        választójogának olyan értelmű korlátozását, amely kizárná az
        országgyűlési választásokon jelöltként való indulásukat.

        A Kjtv.  8.  §-a  kimondja,  hogy  a  képviselő  a  mandátum
        érvényességének megállapításától  számított 30.  napon belül
        köteles a  vele szemben  fennálló összeférhetetlenségi  okot
        megszüntetni. Ha  a képviselő  ennek nem  tesz  eleget,  úgy
        bármely képviselő  indítványára az Országgyűlés - a mentelmi
        és összeférhetetlenségi bizottság véleményének meghallgatása
        után -  határoz. Ha az összeférhetetlenséget az Országgyűlés
        állapította meg a mandátum megszűnik.

        Az Alkotmánybíróság  több határozatában  (  1359/B/1990.  AB
        határozat, ABH 1991. 501. ; 785/B/1990/3. AB határozat, ABH,
        1991.  555.   )  foglalkozott  az  országgyűlési  képviselői
        összeférhetetlenség    alkotmányossági     kérdéseivel.    E
        határozataiban elvi  éllel megállapította, hogy az Alkotmány
        20. §  (5) bekezdésében szabályozott felhatalmazás alapján a
        törvényhozó    nagyfokú    szabadsággal    rendelkezik    az
        összeférhetetlenség   szabályozása    során,    Alkotmányban
        biztosított alapvető  jogot azonban csak alkotmányos keretek
        között korlátozhat.

                                    III.

        A fenti rendelkezések alapján megállapítható, hogy a passzív
        választójog  és   az  összeférhetetlenségi  szabályok  ugyan
        összefüggésben vannak,  mégis a  két jogintézmény  egymástól
        elhatárolandó. A  választójogot, mint  alapvető állampolgári
        jogot  az   Alkotmány  70.   §-a  részletes   szabályozással
        garantálja, amikor  minden magyarországi állandó lakóhellyel
        rendelkező nagykorú magyar állampolgár számára biztosítja. E
        pozitív szabály  után maga az Alkotmány sorolja fel a kizáró
        okokat. Az  aktív és  a passzív  választójog tehát  alapvető
        állampolgári jog,  amelynek  korlátozására  is  érvényes  az
        Alkotmány 8.  §-ának az  a szabálya,  hogy e  jogok lényeges
        tartalmát törvény nem korlátozhatja.

        Amikor tehát  a Vjt.  5. § (9) bekezdése kimondta, hogy "nem
        indulhat    jelöltként,    aki    a    társadalombiztosítási
        önkormányzatok      megválasztott       képviselője",      a
        választhatóságra  vonatkozó  alapvető  jogot,  az  Alkotmány
        rendelkezésein túl korlátozta.

        Más jogintézmény  az államhatalmi ágak elválasztásából eredő
        képviselői  összeférhetetlenség.   Ennek  lényege,   hogy  a
        törvényekben meghatározott,  általában a  végrehajtó hatalom
        gyakorlásában résztvevő tisztségviselők ne lehessenek egyben
        a    törvényhozó   hatalmat  gyakorló  országgyűlés   tagjai
        ( Hivatali  összeférhetetlenség ).    Ez   alól  a  hivatali
        összeférhetetlenség alól  az Alkotmány  csak a minisztereket
        és az államtitkárokat menti fel.

        A   fenti    okok   miatt    természetes,   hogy    ez    az
        összeférhetetlenség megszüntethető.  A Kjtv.  idézett 8.  §-
        ának rendelkezéseit  figyelembe véve megállapítható, hogy az
        összeférhetetlenség intézménye  a képviselő megválasztásának
        eredményeként   kialakult    összeférhetetlenségi    helyzet
        megszüntetését szolgálja.

        Összeférhetetlenségi  szabályként   az  1991.   évi  LXXXIV.
        törvény 8.  § (2)  bekezdése kimondja,  hogy  a  biztosítási
        képviselő  nem   lehet  egyben  országgyűlési  képviselő.  A
        társadalombiztosítást az Alkotmány állami feladatként jelöli
        meg,  még  akkor  is,  ha  annak  lebonyolítását  széleskörű
        autonómiával    rendelkező     köztestületre    bízza.     A
        társadalombiztosítás és  az állam közötti szoros összefüggés
        miatt  alkotmányos   indoka  van   annak,   hogy   a   fenti
        összeférhetetlenséget törvény megállapítsa.

        Az összeférhetetlenségtől  eltérő  megoldást  választott  az
        indítványban támadott Vjt. 5. § (9) bekezdése. Ez a megoldás
        nem     a     létrejött     összeférhetetlenségi     helyzet
        megszüntetésére, hanem az összeférhetetlenség kialakulásának
        megakadályozására irányul,  tehát  nem  összeférhetetlenségi
        szabály,   hanem   az   Alkotmányban   biztosított   passzív
        választójog   Alkotmányban    foglalt   szabályán    túlmenő
        korlátozása. Az  Alkotmánybíróság -  az Alkotmányban  és más
        törvényekben  meghatározott  összeférhetetlenségi  esetekhez
        hasonlóan   indokoltnak    látta   a   társadalombiztosítási
        önkormányzatok  képviselőinek  az  országgyűlési  képviselői
        státussal  való   összeférhetetlenségét,  de   -   nem   lát
        alkotmányos lehetőséget  arra, hogy  a törvény  az Alkotmány
        rendelkezéseiben foglaltakon  túl  a  passzív  választójogot
        kizáró okot állapítson meg.

        Ez a  megoldás megváltoztatja  azt az  Alkotmányban  foglalt
        választójogi  alapelvet,   hogy  -   az   ország   területén
        tartózkodás követelményén  túl  -  az  aktív  és  a  passzív
        választójog jogi  feltételei azonosak.  Ez a  rendelkezés az
        aktív   választójoghoz    szükséges   feltételeken    kívül,
        alkotmányosan nem  indokolhatóan,  újabb  jogi  feltételeket
        támaszt a passzív választójog elnyeréséhez.

        A Vjt.  5. §  (9) bekezdésének  vitatott szabálya  sérti  az
        Alkotmány 70/A.  § (1)  bekezdésében foglalt  jogegyenlőségi
        elvet is.  Azzal, hogy  az  országgyűlési  képviselői  és  a
        társadalombiztosítási   önkormányzati    képviselői   státus
        közötti    összeférhetetlenség    szabályát,    a    passzív
        választójogot kizáró  szabállyá változtatta át, Alkotmányban
        szabályozott   alapjog    gyakorlása    tekintetében    tesz
        megkülönböztetést a  társadalombiztosítási képviselők  és az
        országgyűlési  képviselői  funkcióval  összeférhetetlen  más
        funkciót betöltő személyek között.
        Az  indítványokban   vitatott  szabály   alkotmányosan   nem
        indokolható  módon   különböztet   a   társadalombiztosítási
        önkormányzatok választott és delegált képviselői között is.

        Semmiféle  alkotmányos   érv  nem  szól  amellett,  hogy  az
        összeférhetetlenségi szabályokkal  érintett  összes  személy
        közül kizárólag  a választott biztosítási képviselők passzív
        választójoga essék  korlátozás alá,  s általánosságban  véve
        sem tekinthető alkotmányosnak az összeférhetetlenség alá eső
        személyek  megfosztása   a  választásokon   jelöltként  való
        indulás jogától.

        Mivel  az  Alkotmánybíróság  eljárása  időben  egybeesik  az
        országgyűlési  képviselőjelölt  állítás  időszakával,  annak
        érdekében,  hogy   a  passzív   választójoguk  gyakorlásából
        alkotmányellenesen kizárt  társadalombiztosítási  képviselők
        képviselőjelöltként indulhassanak az 1994. évi országgyűlési
        választásokon,  az  Alkotmánybíróság  a  kihirdetés  napjáig
        visszaható    hatállyal     semmisítette    meg    a    Vjt.
        alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezését.
                               Dr. Sólyom László
                           az Alkotmánybíróság elnöke

                     Dr. Ádám Antal        Dr. Kilényi Géza
                      alkotmánybíró          alkotmánybíró

                                Dr. Lábady Tamás
                                 alkotmánybíró

                               Dr. Schmidt Péter
                              előadó alkotmánybíró

                    Dr. Szabó András       Dr. Tersztyánszky Ödön
                       alkotmánybíró          alkotmánybíró

                    Dr. Vörös Imre        Dr. Zlinszky János
                      alkotmánybíró          alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The cases of incompatibility of parliamentary representatives in the Constitution and in ordinary laws
          Number of the Decision:
          .
          16/1994. (III. 25.)
          Date of the decision:
          .
          03/22/1994
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-1-003?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .