A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a
következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az országgyűlési
képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvénynek
az 1994. évi III. törvény 1. § (3) bekezdése által
megállapított 5. § (9) bekezdése alkotmánysértő, ezért azt
a kihirdetés napjára visszaható hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az 1994. évi III. törvénnyel módosított, az országgyűlési
képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény ( a
továbbiakban : Vjt. ) 5. § (9) bekezdése úgy rendelkezik,
hogy "nem indulhat jelöltként, aki a társadalombiztosítási
önkormányzatok megválasztott képviselője".
E rendelkezés alkotmányellenességének megállapítása iránt az
Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyeket az
Alkotmánybíróság egy eljárásban bírált el.
Indítványozók jogi álláspontja szerint a vitatott
rendelkezés úgy állapít meg összeférhetetlenségi szabályt,
hogy az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében kapott alkotmányi
felhatalmazás kereteit túllépve, Alkotmányban szabályozott
alapjogot korlátoz. A társadalombiztosítási képviselők
jelöltként való indulásának megtiltása alkotmányos indok
nélkül korlátozza a magyar állampolgárok számára az
Alkotmány 70. § (1) bekezdésében biztosított passzív
választójogot. Mivel a képviselővel szemben megfogalmazott
más összeférhetetlenségi okok megállapítása nem jár együtt a
passzív választójog korlátozásával a vitatott rendelkezés
egyúttal az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott hátrányos
megkülönböztetés tilalmába is ütközik.
Az egyik indítványozó alkotmányellenes diszkrimináció
megállapítását kérte amiatt is, hogy a törvény különbséget
tesz a társadalombiztosítási önkormányzatok választott és
delegált képviselői között.
Az indítványozók a vitatott rendelkezésnek a kihirdetésig
visszamenő hatályú megsemmisítését kérték.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.
1. Az Alkotmány 70. §-a szabályozza a választójogot,
mint az állampolgárokat megillető jogot. E vonatkozásban az
(1) bekezdés kimondja : "Minden nagykorú magyar
állampolgárnak joga van ahhoz, hogy - ha állandó lakóhelye
Magyarországon van - az országgyűlési és a helyi
önkormányzati választásokon választható és - ha a választás
napján az ország területén tartózkodik - választó legyen. "
A 70. § (2) bekezdése szerint : "Nincs választójoga
annak, aki a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró
gondnokság alatt, illetőleg, aki a közügyek gyakorlásától
eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll, továbbá, aki
jogerős szabadságvesztés büntetését, vagy aki
büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti
gyógykezelését tölti. "
A Vjt. 2. § (1) és (2) bekezdése megismétli az Alkotmányban
foglalt kizáró okokat a (3) bekezdés pedig egyértelművé
teszi az Alkotmány értelmezéséből is folyó szabályt :
"Mindenki választható, aki választójoggal rendelkezik és
állandó lakóhelye Magyarországon van. "
A választójog, annak mind aktív ( szavazati jog ) , mind
passzív ( választhatóság ) formájában Alkotmányban
biztosított alapvető jog.
2. Az Alkotmány 20. § (5) bekezdése rendelkezik a
hatalommegosztás elvéből folyó képviselői
összeférhetetlenségről : "A képviselő nem lehet
köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az
állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Állami
Számvevőszék elnöke, elnökhelyettese és számvevője, bíró,
ügyész, államigazgatási szerv dolgozója - a Kormány tagja és
a politikai államtitkár kivételével -, továbbá a fegyveres
erők, a rendőrség és a rendészeti szervek hivatásos
állományú tagja. " Az Alkotmány ugyanezen bekezdése további
összeférhetetlenségi helyzetek megállapítására is ad
felhatalmazást : "Törvény az összeférhetetlenség egyéb
eseteit is megállapíthatja. "
E felhatalmazás alapján a képviselők jogállásáról szóló
1990. évi LV. törvény ( a továbbiakban : Kjtv. ) 6. § a) -
d) pontjaiban további összeférhetetlenségi helyzetet is
meghatároz. Így összeférhetetlen, hogy a képviselők egyben
az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság, az Állami
Számvevőszék, az országgyűlési biztosok hivatalának
alkalmazottai legyenek. Nem lehet képviselő a Magyar Nemzeti
Bank elnöke, elnökhelyettese, igazgatója, az Állami
Vagyonügynökség igazgatója és igazgató tanácsának tagja.
Az 1992. évi LV. törvény 9. §-a kiegészítette a Kjtv. -t és
kimondta, hogy a képviselői megbízással összeférhetetlen az
Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságban betöltött vezető
tisztségviselői funkció, valamint igazgatósági és felügyelő
bizottsági tagság.
Az Alkotmányban foglalt felhatalmazás alapján a
polgármesteri tisztség egyes kérdéseiről szóló 1990. évi
LXVII. törvény 4. § (1) bekezdés a) pontja
összeférhetetlenséget állapít meg a helyi önkormányzatok
polgármestereire is.
A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló
1991. évi LXXXIV. törvény 8. § (2) bekezdése rendelkezik a
társadalombiztosítási önkormányzatok képviselőinek
összeférhetetlenségéről : " A biztosítási képviselő nem
lehet országgyűlési képviselő, a Kormány tagja, államtitkár,
a biztosítási önkormányzat igazgatási szervének dolgozója. "
Sem az Alkotmány 20. §-ának (5) bekezdésében, sem a külön
törvényben megállapított összeférhetetlenségi szabályok nem
jelentik azonban egyszersmind az érintett személyek passzív
választójogának olyan értelmű korlátozását, amely kizárná az
országgyűlési választásokon jelöltként való indulásukat.
A Kjtv. 8. §-a kimondja, hogy a képviselő a mandátum
érvényességének megállapításától számított 30. napon belül
köteles a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot
megszüntetni. Ha a képviselő ennek nem tesz eleget, úgy
bármely képviselő indítványára az Országgyűlés - a mentelmi
és összeférhetetlenségi bizottság véleményének meghallgatása
után - határoz. Ha az összeférhetetlenséget az Országgyűlés
állapította meg a mandátum megszűnik.
Az Alkotmánybíróság több határozatában ( 1359/B/1990. AB
határozat, ABH 1991. 501. ; 785/B/1990/3. AB határozat, ABH,
1991. 555. ) foglalkozott az országgyűlési képviselői
összeférhetetlenség alkotmányossági kérdéseivel. E
határozataiban elvi éllel megállapította, hogy az Alkotmány
20. § (5) bekezdésében szabályozott felhatalmazás alapján a
törvényhozó nagyfokú szabadsággal rendelkezik az
összeférhetetlenség szabályozása során, Alkotmányban
biztosított alapvető jogot azonban csak alkotmányos keretek
között korlátozhat.
III.
A fenti rendelkezések alapján megállapítható, hogy a passzív
választójog és az összeférhetetlenségi szabályok ugyan
összefüggésben vannak, mégis a két jogintézmény egymástól
elhatárolandó. A választójogot, mint alapvető állampolgári
jogot az Alkotmány 70. §-a részletes szabályozással
garantálja, amikor minden magyarországi állandó lakóhellyel
rendelkező nagykorú magyar állampolgár számára biztosítja. E
pozitív szabály után maga az Alkotmány sorolja fel a kizáró
okokat. Az aktív és a passzív választójog tehát alapvető
állampolgári jog, amelynek korlátozására is érvényes az
Alkotmány 8. §-ának az a szabálya, hogy e jogok lényeges
tartalmát törvény nem korlátozhatja.
Amikor tehát a Vjt. 5. § (9) bekezdése kimondta, hogy "nem
indulhat jelöltként, aki a társadalombiztosítási
önkormányzatok megválasztott képviselője", a
választhatóságra vonatkozó alapvető jogot, az Alkotmány
rendelkezésein túl korlátozta.
Más jogintézmény az államhatalmi ágak elválasztásából eredő
képviselői összeférhetetlenség. Ennek lényege, hogy a
törvényekben meghatározott, általában a végrehajtó hatalom
gyakorlásában résztvevő tisztségviselők ne lehessenek egyben
a törvényhozó hatalmat gyakorló országgyűlés tagjai
( Hivatali összeférhetetlenség ). Ez alól a hivatali
összeférhetetlenség alól az Alkotmány csak a minisztereket
és az államtitkárokat menti fel.
A fenti okok miatt természetes, hogy ez az
összeférhetetlenség megszüntethető. A Kjtv. idézett 8. §-
ának rendelkezéseit figyelembe véve megállapítható, hogy az
összeférhetetlenség intézménye a képviselő megválasztásának
eredményeként kialakult összeférhetetlenségi helyzet
megszüntetését szolgálja.
Összeférhetetlenségi szabályként az 1991. évi LXXXIV.
törvény 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy a biztosítási
képviselő nem lehet egyben országgyűlési képviselő. A
társadalombiztosítást az Alkotmány állami feladatként jelöli
meg, még akkor is, ha annak lebonyolítását széleskörű
autonómiával rendelkező köztestületre bízza. A
társadalombiztosítás és az állam közötti szoros összefüggés
miatt alkotmányos indoka van annak, hogy a fenti
összeférhetetlenséget törvény megállapítsa.
Az összeférhetetlenségtől eltérő megoldást választott az
indítványban támadott Vjt. 5. § (9) bekezdése. Ez a megoldás
nem a létrejött összeférhetetlenségi helyzet
megszüntetésére, hanem az összeférhetetlenség kialakulásának
megakadályozására irányul, tehát nem összeférhetetlenségi
szabály, hanem az Alkotmányban biztosított passzív
választójog Alkotmányban foglalt szabályán túlmenő
korlátozása. Az Alkotmánybíróság - az Alkotmányban és más
törvényekben meghatározott összeférhetetlenségi esetekhez
hasonlóan indokoltnak látta a társadalombiztosítási
önkormányzatok képviselőinek az országgyűlési képviselői
státussal való összeférhetetlenségét, de - nem lát
alkotmányos lehetőséget arra, hogy a törvény az Alkotmány
rendelkezéseiben foglaltakon túl a passzív választójogot
kizáró okot állapítson meg.
Ez a megoldás megváltoztatja azt az Alkotmányban foglalt
választójogi alapelvet, hogy - az ország területén
tartózkodás követelményén túl - az aktív és a passzív
választójog jogi feltételei azonosak. Ez a rendelkezés az
aktív választójoghoz szükséges feltételeken kívül,
alkotmányosan nem indokolhatóan, újabb jogi feltételeket
támaszt a passzív választójog elnyeréséhez.
A Vjt. 5. § (9) bekezdésének vitatott szabálya sérti az
Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt jogegyenlőségi
elvet is. Azzal, hogy az országgyűlési képviselői és a
társadalombiztosítási önkormányzati képviselői státus
közötti összeférhetetlenség szabályát, a passzív
választójogot kizáró szabállyá változtatta át, Alkotmányban
szabályozott alapjog gyakorlása tekintetében tesz
megkülönböztetést a társadalombiztosítási képviselők és az
országgyűlési képviselői funkcióval összeférhetetlen más
funkciót betöltő személyek között.
Az indítványokban vitatott szabály alkotmányosan nem
indokolható módon különböztet a társadalombiztosítási
önkormányzatok választott és delegált képviselői között is.
Semmiféle alkotmányos érv nem szól amellett, hogy az
összeférhetetlenségi szabályokkal érintett összes személy
közül kizárólag a választott biztosítási képviselők passzív
választójoga essék korlátozás alá, s általánosságban véve
sem tekinthető alkotmányosnak az összeférhetetlenség alá eső
személyek megfosztása a választásokon jelöltként való
indulás jogától.
Mivel az Alkotmánybíróság eljárása időben egybeesik az
országgyűlési képviselőjelölt állítás időszakával, annak
érdekében, hogy a passzív választójoguk gyakorlásából
alkotmányellenesen kizárt társadalombiztosítási képviselők
képviselőjelöltként indulhassanak az 1994. évi országgyűlési
választásokon, az Alkotmánybíróság a kihirdetés napjáig
visszaható hatállyal semmisítette meg a Vjt.
alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezését.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |