A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
megállapítása és megsemmisítése iránti indítvány tárgyában
meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság
Rendőrségének Szolgálati Szabályzatáról szóló 1/1990.(I.10.) BM
rendelet mellékletének 506. 510. pontjaiban foglalt
rendelkezései alkotmányellenesek, ezért azokat 1993. évi
december hó 31-i hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó álláspontja szerint az 1/1990.(I.10.) BM
rendelet mellékleteként kiadott, a Magyar Köztársaság
Rendőrségének Szolgálati Szabályzata ( a továbbiakban :
Szabályzat ) 506. 510. pontjaiban foglalt rendelkezések
alkotmányellenesek, ezért kérte azok megsemmisítését.
Az alkotmányossági kifogás tárgyává tett szabályzati előírások
közül az 506. pontban foglalt rendelkezés szerint a rendőr
házasságkötéséhez a hatásköri lista alapján illetékes
elöljárójától köteles engedélyt kérni.
A Szabályzat 507. pontja előírja, hogy amennyiben a
házasságkötés nem történt meg, a kérelmező köteles az engedélyt
az elöljárónak visszaadni.
Az 508. pontban foglalt szabályzati rendelkezés felhatalmazást
ad arra, hogy az ún. "személyzeti munka szabályzat" a
házasságkötéssel kapcsolatos részletes előírásokat meghatározza.
A Szabályzat 509. pontja az élettársi kapcsolat létesítésére a
házasságkötéshez azonos módon írja elő a parancsnoki engedélyt.
Végül az 510. pontban foglalt rendelkezés azzal a rendőrrrel
szemben, aki parancsnoki hozzájárulás nélkül házastársi vagy
élettársi viszonyt létesít, fegyelmi felelősségrevonást,
illetve - súlyosabb esetben - a szolgálati viszony
megszüntetését helyezi kilátásba.
2. Az indítványozó álláspontja szerint e szabályozás a
házassághoz való állampolgári jogot sérti, ellentétes az
Alkotmánynak a házasság intézményének védelméről szóló 15. §-
ával, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével, mert
sérti az emberi méltsóghoz való jogot.
A Szabályzat támadott előírásai ugyanakkor ellentétesek az
Alkotmány 8. § (2) bekezdésében írt rendelkezéssel is, mert
eszerint alapvető jogokra vonatkozó szabályokat csak törvénnyel
lehet megállapítani, alapvető jog lényeges tartalmát azonban még
törvény sem korlátozhatja.
II.
1. Az Alkotmány 15. §-a szerint a Magyar Köztársaság védi a
házasság és a család intézményét. A házasság intézményének
alkotmányos védelme - miként azt az Alkotmánybíróság
22/1992 (IV.10.) AB határozatában kifejtette - azt is jelenti,
hogy az Alkotmány egyben garantálja a házasságkötés szabadságát.
Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jog alkotmányos
értelmezése során már több határozatában rámutatott arra, hogy
az emberi méltósághoz való jog, mint az "általános személyiségi
jog" egyik megfogalmazása, magába foglalja az önrendelkezés
szabadságához való jogot is. Márpedig az önrendelkezési jognak
része a házasságkötés szabadságához való jog is, így ez a jog
az Alkotmány 54. § (1) bekezdése alapján ugyancsak alkotmányos
védelemben részesül. A házasságkötés szabadságához való jog
tehát az önrendelkezési jog részeként alkotmányos oltalom alatt
álló alapjognak minősül.
Az Alkotmány idézett 8. § (2) bekezdése szerint alapvető
jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja.
Az indítvánnyal támadott szabályzat vonatkozó pontjai alapvető
jogot korlátoznak akkor, amikor a szabályozott alanyi körben a
házasságkötést ( az élettársi kapcsolat létesítését )
előzetes engedély, hozzájárulás megadásához kötik.
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában rámutatott arra,
hogy bizonyos házasságkötési feltételeknek illetőleg korlátoknak
alkalmaztatási, foglalkoztatási követelményként való előírása
alkotmányosan megengedhető. Ebben az esetben ugyanis csak
valamely foglalkozás vagy hivatás gyakorlásának vethető alá az
alkotmányos jog korlátozása és a házasságkötés szabadságához
való alapjog csak ebben az összefüggésben érinthető, azaz az
önrendelkezési jognak ez a vonatkozása kizárólag valamely
hivatáshoz kapcsolódó összeférhetetlenségi okként korlátozható.
Ilyen korlátozást indokolhatnak - egyebek között - a rendőri
( fegyveres testületi ) életformával járó speciális helyzetek és
körülmények, így az állami- és szolgálati titok megóvásához
fűződő rendekívüli érdekek, a fegyveres testület tagjaival
szemben támasztott fokozott erkölcsi követelmények stb.
Az Alkotmánybíróság azonban határozatában rámutatott arra, hogy
az ilyen korlátozásnak is meg kell felelnie az Alkotmány 8. §
(2) bekezdésében írt feltételeknek, tehát az alkotmányosan
- egyebek között - csak törvényhozási úton és megfelelő
garanciák kiépítésével engedhető meg.
A belügyminiszter rendeletének mellékleteként kibocsátott
szolgálati szabályzat olyan, törvénynél alacsonyabb szintű
jogszabály, amellyel alkotmányos alapjog nem korlátozható akkor
sem, ha a korlátozás az alapjog lényeges tartalmát nem érinti.
A támadott rendelkezések tehát ellentétesek az Alkotmány 15. §-
ával, 54. § (1) bekezdésében foglaltakkal, továbbá a 8. §
(2) bekezdésében írt alkotmányi rendelkezésekkel, ezért azok
alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság megállapította.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény ( a
továbbiakban : ABtv ) 43. § (1) bekezdése értelmében
azt a jogszabályt, amelyet az Alkotmánybíróság határozatában
megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban
való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. A 43. § (4)
bekezdése értelmében azonban az Alkotmánybíróság ettől
eltérően is rendelkezhet, ha ezt a jogbiztonság követelménye
indokolja. Figyelemmel arra, hogy a fegyveres testületek
tagjainak házasságkötésével kapcsolatos engedélyezési
eljáráshoz, elöljárói jogokhoz fontos közérdek fűződik, az
Alkotmánybíróság az alkotmányellenesnek ítélt rendelkezéseket a
jövőre nézve, 1993. évi december 31-i hatállyal semmisítette
meg. A rendelkezésre álló idő alatt az alkotmányosan
megengedhető korlátozás törvényi úton szabályozható.
A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az ABtv 41. §-
án alapszik.
Dr. Lábady Tamás
előadó alkotmánybíró
Dr. Ádám Antal Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |