A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 47. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, és ezen rendelkezés perbeli alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája azt kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 47. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességét, továbbá mondja ki ezen rendelkezés perbeli alkalmazási tilalmát.
[2] Az alapul fekvő perben két egyetemi hallgató felperes olyan egyetemi határozatokat vitat, amelyekben előírták számukra, hogy tanulmányaikat csak költségtérítéses képzési formában folytathatják. A felperesi képviselő a 2014. február 13-án megtartott tárgyaláson normakontroll kérésére tett javaslatot.
[3] A bíró a kérelemnek helyt adva terjesztette elő kezdeményezését. A kezdeményező szerint a támadott rendelkezés az Alaptörvény 15. cikk (1) és (4) bekezdésébe ütközik. Indítványa alátámasztásául azzal érvelt, hogy az alperesi (egyetemi) határozat indokolatlanul korlátozó, az esélyegyenlőséget sértő jogszabályon alapul. Általánosságban utalt az Alaptörvény hatálybalépésére, ezen belül arra, hogy a Szabadság és Felelősség fejezet 15. cikk (1) bekezdése értelmében a törvény előtt mindenki egyenlő, a (4) bekezdés szerint pedig Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti. Hivatkozott továbbá az Nftv. egyes rendelkezéseire és két kormányrendeletre.
[4] 2. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezésről megállapította, hogy tartalmi hiányosságai miatt érdemi elbírálásra nem alkalmas.
[5] 2.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 52. § (1b) bekezdés d) pontja szerint egyértelműen meg kell jelölni az Alaptörvény megsértett rendelkezését. A jelen ügyben a bíró félreérthetően jelölte meg az alaptörvényi rendelkezést; miközben indítványa érvelését a diszkrimináció tilalmára alapozza, nem az Alaptörvény XV. cikkét jelöli meg, hanem – két alkalommal is – a Kormányra és a kormányrendeletre vonatkozó 15. cikk (1) és (4) bekezdésére hivatkozik. (Feltételezhető, hogy a tévedést a római és az arab számozás felcserélése okozta.)
[6] 2.2. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pontja szerint az indítványnak kifejezett kérelmet kell tartalmaznia a jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére. A jelen ügyben a bíró ilyen kérelmet nem terjesztett elő.
[7] 2.3. Végezetül az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja előírja, hogy az indítványnak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[8] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány alkotmányjogilag értékelhető indokolást, érvelést nem tartalmaz. Az Nftv. egyes rendelkezéseinek idézése, valamint a kapcsolódó kormányrendeleti szabályozásra való utalás nem teszi világossá, hogy a sérelmezett bekezdés miért sérti az általános egyenlőségi szabályt és ezzel párhuzamosan miért ellentétes az esélyegyenlőséget és a társadalmi felzárkózás megvalósulását előíró alaptörvényi tézisekkel.
[9] 3. A fentiekben kifejtettek szerint a bírói kezdeményezés nem felel meg a törvényi feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az indítványt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |