English
	Hungarian

Ügyszám: .	1049/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 65/2002. (XII. 3.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2002/357 .

A döntés kelte: Budapest, 12/02/2002 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos   megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló indítvány   tárgyában   –  dr.  Németh  János   alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Harmathy Attila és dr. Tersztyánszkyné     dr.     Vasadi     Éva     alkotmánybírák különvéleményével – meghozta az alábbi                         határozatot: 1.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egészségügyi és a   hozzájuk  kapcsolódó  személyes  adatok  kezeléséről   és védelméről  szóló 1997. évi XLVII. törvény 3. § a)  pontjának második,  “Amennyiben  a 4. § (1) bekezdése  szerinti  célból indokolt,   a   szexuális  szokásokra   vonatkozó   adat   is egészségügyi     adatnak     minősül”     szövegű     mondata alkotmányellenes,  ezért  azt 2003. április  30-ai  hatállyal megsemmisíti. Az  egészségügyi  és a hozzájuk kapcsolódó  személyes  adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 3. § a) pontja a következő szöveggel marad hatályban: “3. § E törvény alkalmazásában a)  egészségügyi  adat: az érintett testi, értelmi  és  lelki állapotára,  kóros  szenvedélyére, valamint  a  megbetegedés, illetve   az   elhalálozás  körülményeire,  a   halál   okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az  egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett  vagy  származtatott adat;  továbbá  az  előzőekkel kapcsolatba  hozható, az azokat befolyásoló  mindennemű  adat (pl. magatartás, környezet, foglalkozás);” 2.   Az   Alkotmánybíróság  az  egészségügyi  és  a  hozzájuk kapcsolódó  személyes adatok kezeléséről és védelméről  szóló 1997.    évi    XLVII.   törvény   5.   §    (3)    bekezdése alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                              I. Az  indítványozó  álláspontja szerint az  egészségügyi  és  a hozzájuk   kapcsolódó   személyes   adatok   kezeléséről   és védelméről  szóló  1997. évi XLVII. törvény (a  továbbiakban: Eüatv.)  3. § a) pontjának második mondata, mely a  szexuális szokásokra  vonatkozó adatot egészségügyi  adatnak  minősíti, ellentétes  az  Alkotmány 59. § (1) bekezdésében  foglalt,  a magántitok   és   a   személyes  adatok  védelmét   garantáló rendelkezéseivel, valamint a 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmával. A   magántitok  és  a  személyes  adatok  védelméhez   fűződő alkotmányos  alapjogot  sértőnek tartja  az  indítványozó  az Eüatv.  5.  §  (3)  bekezdését is, mivel “tágan  értelmezhető megfogalmazása kapcsán szubjektív mérlegelésre ad módot.”                              II. 1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései: “8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2)   A   Magyar  Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” “59.  §  (1)  A  Magyar Köztársaságban mindenkit  megillet  a jóhírnévhez,  a  magánlakás sérthetetlenségéhez,  valamint  a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.” “70/A.  §  (1)  A Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy számára  az  emberi,  illetve  az állampolgári  jogokat, bármely megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni, születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2.  A  személyes  adatok  védelméről és  a  közérdekű  adatok nyilvánosságáról   szóló  1992.   évi   LXIII.   törvény   (a továbbiakban: Avtv.) vizsgálatba bevont rendelkezései: “2. § E törvény alkalmazása során (...) 2. különleges adat: (...) b)  az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adatok;” “3. § (2) Különleges adat akkor kezelhető, ha a) az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy (...) c) egyéb esetekben azt törvény elrendeli.” “5.  §  (2)  Csak  olyan személyes adat kezelhető,  amely  az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a  cél elérésére  alkalmas,  csak  a cél megvalósulásához  szükséges mértékben és ideig.” 3. Az Eüatv. érintett rendelkezései a következők: “3. § E törvény alkalmazásában a)  egészségügyi  adat: az érintett testi, értelmi  és  lelki állapotára,  kóros  szenvedélyére, valamint  a  megbetegedés, illetve   az   elhalálozás  körülményeire,  a   halál   okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az  egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett  vagy  származtatott adat;  továbbá  az  előzőekkel kapcsolatba  hozható, az azokat befolyásoló  mindennemű  adat (pl.  magatartás, környezet, foglalkozás). Amennyiben a 4.  § (1)   bekezdése   szerinti  célból  indokolt,   a   szexuális szokásokra vonatkozó adat is egészségügyi adatnak minősül;” “4.   §   (1)   Az  egészségügyi  és  személyazonosító   adat kezelésének célja: a) az egészség megőrzésének, fenntartásának előmozdítása, b)  a  betegellátó  eredményes gyógykezelési  tevékenységének elősegítése, c) az érintett egészségi állapotának nyomon követése, d) a közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele.” “5.  §  (3) A közegészségügyi-járványügyi közérdekből történő adatkezelés  esetén  az érintett kezelést  végző  orvosa,  az Állami   Népegészségügyi   és   Tisztiorvosi   Szolgálat   (a továbbiakban:   ÁNTSZ)   városi,   fővárosi    kerületi    (a továbbiakban:  városi  intézet),  illetve  megyei  (fővárosi) intézetei   keretében   dolgozó   tisztiorvos,   valamint   a közegészségügyi   felügyelő  jogosult  az   egészségügyi   és személyazonosító  adatot  –  a  fertőző  betegség   jellegére tekintettel  –  a fertőzés veszélyének kitett, az  érintettel kapcsolatban  álló  vagy kapcsolatba került  személyektől  is fölvenni és kezelni.” “9.  §  (1)  Az  egészségügyi adatok felvétele a gyógykezelés része.  A  kezelést végző orvos, illetve a tisztiorvos  dönti el,  hogy  a  szakmai szabályoknak megfelelően – a kötelezően felveendő  adatokon kívül – mely egészségügyi adat  felvétele szükséges a 4. § (1) bekezdése szerinti célból.” “12. § (1) Az egészségügyi és a személyazonosító adatoknak az érintett  részéről  történő szolgáltatása –  az  egészségügyi ellátás  igénybevételéhez kötelezően előírt  személyazonosító adatok és a 13. §-ban foglaltak kivételével – önkéntes.” “13.   §  Az  érintett  (törvényes  képviselője)  köteles   a betegellátó   felhívására  egészségügyi  és  személyazonosító adatait átadni, a)  ha  valószínűsíthető vagy beigazolódott, hogy az 1. számú mellékletben  felsorolt  valamely betegség  kórokozója  által fertőződött,  vagy  fertőzéses eredetű  mérgezésben,  illetve fertőző  betegségben szenved, kivéve a 15.  §  (6)  bekezdése szerinti esetet, b)  ha  arra  a  2.  számú mellékletben felsorolt  szűrő-  és alkalmassági vizsgálatok elvégzéséhez van szükség, c) heveny mérgezés esetén, d) ha valószínűsíthető, hogy az érintett a 3. számú melléklet szerinti foglalkozási eredetű megbetegedésben szenved, e)  ha  az  adatszolgáltatásra a magzat,  illetve  a  kiskorú gyermek  gyógykezelése, egészségi állapotának megőrzése  vagy védelme érdekében van szükség, f)  ha bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából, továbbá ügyészségi, bírósági  eljárás, illetve szabálysértési vagy  közigazgatási hatósági  eljárás  során  az illetékes  szerv  a  vizsgálatot elrendelte, g) ha az adatszolgáltatásra a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény szerinti ellenőrzés céljából van szükség.” “22. § (1) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos    Egészségbiztosítási   Pénztár,   valamint    ezek igazgatási      szervei      (a     továbbiakban      együtt: társadalombiztosítási igazgatási szervek)  részére  abban  az esetben  továbbítható egészségügyi és személyazonosító  adat, amennyiben a)  arra  az érintettnek járó társadalombiztosítási ellátások megállapítása,  folyósítása céljából van szükség,  és  az  az egészségi állapot alapján történik, valamint b) az a társadalombiztosítási alapok kezelői gazdálkodásának, továbbá   a  társadalombiztosítási  ellátások  folyósításának ellenőrzése céljából indokolt. (2)   Az   egészségügyi   és  személyazonosító   adatokat   a társadalombiztosítási igazgatási szervek kizárólag az ellátás megállapításával,     folyósításával,      az      ellenőrzés lefolytatásával, egészségbiztosítási orvosszakértői,  illetve jogorvoslati tevékenységgel megbízott dolgozója kezelheti. (3)   A   társadalombiztosítási  igazgatási   szervek   által lefolytatott    ellenőrzés   során   a   társadalombiztosítás szerveinek   csak  orvos,  illetve  gyógyszerész  végzettségű alkalmazottja   ismerheti  meg  az   érintett   összekapcsolt egészségügyi és személyazonosító adatait.” “23.  §  (1)  A  következő szervek írásbeli  megkeresésére  a kezelést   végző   orvos   az   érintett   egészségügyi    és személyazonosító  adatait  átadja  a  megkereső  szervnek.  A megkeresésben  a 4. § (4) bekezdésének megfelelően  fel  kell tüntetni a megismerni kívánt egészségügyi és személyazonosító adatokat: a)  büntetőügyben a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság, az igazságügyi orvosszakértő, polgári és közigazgatási ügyben az ügyészség, a bíróság, az igazságügyi orvosszakértő, b)   szabálysértési  eljárás  során  az  eljárást  lefolytató szervek, c)   hadköteles  személy  esetén  az  illetékes   jegyző,   a hadkiegészítő  parancsnokság, illetve a katonai  egészségügyi alkalmasságot megállapító bizottság, d)   a   nemzetbiztonsági  szolgálatok,  a   nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényben meghatározott feladatok  ellátása érdekében, az abban kapott  felhatalmazás körében. (2)  A  megkeresésben az adatkezelés pontos célját és a  kért adatok körét meg kell jelölni. (3)   A   kezelést   végző  orvos  a  nyomozó   hatóságot   a "halaszthatatlan   intézkedés"  jelzéssel   ellátott,   külön jogszabályban    előírt    ügyészi   jóváhagyást    nélkülöző megkeresésére  is köteles tájékoztatni az általa  kezelt,  az adott  üggyel  összefüggő  egészségügyi  és  személyazonosító adatokról.”                             III. Az indítvány részben megalapozott. 1.  A  magántitok és a személyes adatok védelméhez való jogot az  Alkotmány  59.  §  (1) bekezdése alkotmányos  alapjogként garantálja.  Az  alkotmányos  alapjog  korlátozhatóságára  az Alkotmány 8. § (2) bekezdése irányadó, mely szerint a  Magyar Köztársaságban   az   alapvető  jogokra   és   kötelességekre vonatkozó  szabályokat törvény állapítja  meg,  alapvető  jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az  Alkotmánybíróság az alapjog lényeges tartalmát nem érintő korlátozás  alkotmányosságának megítéléséhez az alapjogi  (az úgynevezett  szükségesség-arányosság) tesztet alkalmazza.  Az Alkotmánybíróság  gyakorlatában  éppen  az  Alkotmány  59.  § (1)  bekezdésével kapcsolatban került sor először az alapjog- sérelem  alkotmányosságának az alapjogi teszt alapján történő megítélésére.  Ebben  a korai döntésében az  Alkotmánybíróság megállapította: “A  törvényalkotó  (…)  kényszerítő ok nélkül  korlátozta  az Alkotmány 59. §-ában biztosított jogokat, és ezzel az alapjog lényeges tartalmát korlátozta. A rendelkezés nem felel meg az alapjogot  korlátozó normákkal szemben támasztott  arányosság feltételeinek  sem. Ez ugyanis megköveteli,  hogy  az  elérni kívánt  cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog- sérelem  súlya összhangban legyen egymással. A törvényhozó  a korlátozás  során  köteles az adott  cél  elérésére  alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani. Ha az alkalmazott korlátozás a    cél    elérésére   alkalmatlan,   az   alapjog   sérelme megállapítható.”  [20/1990. (X. 4.) AB határozat,  ABH  1990. 69, 71.] Az  Alkotmánybíróság az alapjogi tesztet az Alkotmány  59.  § (1) bekezdésével kapcsolatban azóta is már több határozatában alkalmazta.  Az  Alkotmánybíróság egy  későbbi  határozatában kifejtette: “Az   Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdése  értelmében  a  Magyar Köztársaságban   az   alapvető  jogokra   és   kötelességekre vonatkozó  szabályokat törvény állapítja  meg,  alapvető  jog lényeges  tartalmát  azonban törvény sem  korlátozhatja.  (…) annak  meg  kell  felelnie az alapjogi korlátozás  mindenkori alkotmányos   feltételeinek,   azaz   az   Alkotmány   8.   § (2)  bekezdésében foglalt követelményeknek. Ez  azt  jelenti, hogy az információs önrendelkezési jogot, az Alkotmány 59.  § (1)  bekezdésében biztosított szabadságjogot  mint  alapjogot csak  elkerülhetetlen esetben lehet alkotmányosan korlátozni, akkor,  ha a korlátozás elkerülhetetlenül szükséges és  az  a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos.” [46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995. 219, 222-223.] 2.  Az  Alkotmánybíróság az Alkotmány 59. § (1)  bekezdésével kapcsolatban  az alapjogi teszt szükségességi  elemét  tovább konkretizálta,  s az adatkezelés célhozkötöttségét  állította követelményként.  Az  Alkotmánybíróság,  a  személyes  adatok védelméhez  való  jogot  információs  önrendelkezési  jogként jelölve meg, kifejtette: “Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben  legfontosabb  garanciája a  célhozkötöttség.  Ez  azt jelenti,  hogy  személyes  adatot feldolgozni  csak  pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden  szakaszában  meg  kell  felelnie  a  bejelentett   és közhitelűen rögzített célnak. Az adatfeldolgozás  célját  úgy kell   az   érintettel  közölni,  hogy  az  megítélhesse   az adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az   adat   kiadásáról;  továbbá,  hogy   a   céltól   eltérő felhasználás   esetén   élhessen  jogaival.   Ugyanezért   az adatfeldolgozás  céljának megváltozásáról is értesíteni  kell az  érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül  az  új  célú feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott  adatra és  feldolgozóra  nézve  törvény  kifejezetten  megengedi.  A célhozkötöttségből  következik,  hogy  a  meghatározott   cél nélküli,   ’készletre’,  előre  nem  meghatározott   jövőbeni felhasználásra     való     adatgyűjtés      és      -tárolás alkotmányellenes.”  [15/1991. (IV.  13.)  AB  határozat,  ABH 1991. 40, 42.] Az   Alkotmány  59.  §  (1)  bekezdésében  garantált  alapjog védelmének   részletszabályait  az  59.  §  (2)  bekezdésének felhatalmazásán alapuló Avtv. – az Alkotmánybíróság  15/1991. (IV.  13.)  AB  határozatában  (ABH  1991.  40.)  foglaltakat követve  – határozta meg. Az Avtv. 5. § (2) bekezdése szerint csak  olyan  személyes adat kezelhető, amely  az  adatkezelés céljának  megvalósulásához elengedhetetlen, a  cél  elérésére alkalmas,  s  az  adatkezelésre csak a  cél  megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kerülhet sor. Az   Eüatv.  3.  §  a)  pontjának  második  mondata  szerinti szexuális szokásokra vonatkozó adatok kezelésére azonban  még az  Avtv.  5.  § (2) bekezdésében foglaltaknál  is  szigorúbb követelmények  az  irányadók. A  szexuális  életre  vonatkozó személyes adatok ugyanis – az Avtv. 2. § 2. pont b)  alpontja alapján  –  különleges  adatnak minősülnek.  Egyes  személyes adatoknak  különleges  adattá  való  minősítéséből  pedig  az következik,  hogy  az  adatkezelés céljának  nagyon  pontosan körülhatároltnak  és  meghatározottnak, s  az  adatkezelésnek kényszerítő   módon,  elkerülhetetlenül   szükségesnek   kell lennie.  A  különleges adatok kezelésére vonatkozó  szigorúbb követelmények  továbbá azt eredményezik, hogy  amennyiben  az adatkezelés  célja pontosan meg nem határozott vagy  az  arra vonatkozó  törvényi  felhatalmazás nem  egyértelmű,  akkor  a különleges   adatok   kezelése   alkotmányellenes    alapjogi korlátozást valósít meg. A  jogalkotó a személyes adatok, illetve a szigorúbban védett különleges adatok kezelését tehát akkor rendelheti el, ha  az adatkezelés  lehetővé tételével egyidejűleg  meghatározza  az adatkezelés  pontos  feltételeit, azaz  az  Alkotmány  59.  § (1)  bekezdésében garantált személyes adatokhoz való  alapjog korlátozásának konkrét részletszabályait. 3.  Az  Eüatv.  3. § a) pontjának második mondata  szerint  a szexuális  szokásokra vonatkozó adat is egészségügyi  adatnak minősül,  amennyiben az a 4. § (1) bekezdése szerinti  célból indokolt.  Az  Eüatv.  4. § (1) bekezdése  a  következőképpen határozza meg az egészségügyi adatok kezelésének a célját: “a) az egészség megőrzésének, fenntartásának előmozdítása, b)  a  betegellátó  eredményes gyógykezelési  tevékenységének elősegítése, c) az érintett egészségi állapotának nyomon követése, d) a közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele.” A    szexuális   szokásokra   vonatkozó   különleges   adatok kezelésének  célját meghatározó rendelkezés gyakorlatilag  az egészségüggyel kapcsolatos valamennyi lehetséges adatkezelési célt  felöleli.  Az a)-c) pontok az érintett gyógykezelésének érdekét szolgáló adatkezelési célokat tartalmaznak. Ezeknek a céloknak   az  elérésére  a  szexuális  szokásokra  vonatkozó adatkezelés    nem    alkalmas,   hiszen    a    gyógykezelés eredményességét  kevésbé  az érintett  szexuális  szokásaira, mint inkább az egészségi állapotára vonatkozó adatok ismerete szolgálhatja.  A  szexuális szokásokra  vonatkozó  különleges adatok  kezelését  pedig nem indokolhatják  az  olyan  célok, amelyek  alapján  az  adatkezelés nem  minősül  szükségesnek, elengedhetetlennek. Az   Eüatv.   4.  §  (1)  bekezdés  d)  pontjában   megjelölt adatkezelési   cél   közegészségügyi,   járványügyi   érdeket fogalmaz   meg.   A   közegészségügyi,   járványügyi    érdek indokolhatja  a  szexuális  szokásokra  vonatkozó  különleges adatok  kezelését, ha az adatkezelési cél egyértelmű, illetve nagyon pontosan körülhatárolt. Közegészségügyi és járványügyi érdekből   sem  kerülhet  azonban  sor  minden,  a  szexuális szokásokkal kapcsolatos adat kezelésére. Az   Eüatv.   4.  §  (1)  bekezdésében  meghatározott   célok együttesen  aránytalanul széles, pontosan meg nem  határozott körben  teszik  lehetővé  a  szexuális  szokásokra  vonatkozó adatok kezelését. A szexuális szokásokra vonatkozó különleges adatok  kezelése  céljának túl tág  meghatározása  pedig  nem felel   meg   az  alapjog-korlátozással  szemben   támasztott szükségességi mércének. 4.   Az  Alkotmánybíróság  rámutat  arra,  hogy  a  szexuális szokásokra  vonatkozó  adatokat az  Eüatv.  3.  §  a)  pontja második  mondata minősíti egészségügyi adatnak.  A  szexuális szokásokkal  összefüggő  összes  adat  kezelésének   lehetővé tétele  tehát  az  Eüatv. 3. § a) pontja  második  mondatából ered.  Ez  a  rendelkezés  a szexuális  szokásokra  vonatkozó adatoknak  az  Eüatv.  4.  §  (1) bekezdésében  meghatározott célokból   történő   kezelését   nem   csupán   a   szexuális betegségekkel kapcsolatosan írja elő, hanem általánosan teszi azt lehetővé. Az Eüatv. 3. § a) pontjának első mondata is megengedi azonban a  magatartásra vonatkozó, így a szexuális élettel összefüggő adatok kezelését. Erre azonban csak korlátozott mértékben, az érintett   kóros   szenvedélyére,  valamint  a   megbetegedés (szexuális) körülményeire stb. vonatkozóan kerülhet sor. Az  Eüatv.  3.  §  a) pontjának első mondatában  foglaltakhoz képest  az  Eüatv.  3. § a) pontja második  mondata  tehát  a szexuális szokásokra vonatkozó adatkezelést rendkívül elvont, túlságosan   általános   körben   teszi   lehetővé.   Ezáltal ellentétes a személyes adatok kezelésével szemben érvényesülő azon  követelménnyel, miszerint: csak olyan  adat  kezelhető, amely     az     adatkezelés    céljának     megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, továbbá csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig  kerülhet  arra sor. 5.  Az  Eüatv.  9.  § (1) bekezdése szerint  az  egészségügyi adatok,  s  így  a  szexuális  szokásokra  vonatkozó  adatok, felvétele  a  gyógykezelés része.  A  kezelést  végző  orvos, illetve a tisztiorvos – a kötelezően felveendő adatokon kívül – a szakmai szabályok figyelembevételével dönti el, hogy mely egészségügyi  adat felvétele szükséges. Bár az Eüatv.  12.  § (1)   bekezdése   szerint   az  adatszolgáltatás   alapvetően önkéntes, azonban az Eüatv. 13. §-ában felsorolt esetekben az érintett  köteles  az egészségügyi adat,  tehát  a  szexuális szokásra   vonatkozó   adatai   közlésére   is.   Az   utóbbi rendelkezés,  illetve az Eüatv. 22. és 23 §-ai alapján  pedig ezek az adatok az egészségügyi ellátóhálózaton kívüli szervek számára   továbbíthatóak.  Ebből  következően   a   szexuális szokásokra  vonatkozó adatok megismerésére  és  kezelésére  a szükségesnél  szélesebb körben kerülhet sor,  s  a  szexuális szokásokkal   összefüggő  adatokat  a   szükségesnél   tágabb személyi kör ismerheti meg. 6.  A  különleges  személyes  adatoknak  minősülő,  szexuális szokásokkal    összefüggő    adatok    kezelésével    szemben követelményként  érvényesül, hogy az  adatkezelésnek  konkrét célhoz  kötöttnek kell lennie. Az adatkezelési cél túlságosan tág módon történő meghatározása, azaz ha nincs összefüggésben az   adatkezelés  a  megjelölt  céllal,  továbbá,   ha   arra bizonytalan  esetkörben  kerül  sor,  illetve  arra   nem   a szükséges  mértékre korlátozott személyi kör jogosult,  akkor az  adatkezelés  meghatározott cél nélkül, illetve  korlátlan módon válik lehetővé. 7.  Az  Eüatv.  3.  §  a)  pont második  mondata  minősíti  a szexuális szokásokra vonatkozó adatokat egészségügyi adatnak, illetve   az   adatkezelés   céljaként   az   Eüatv.   4.   § (1)   bekezdésében  foglaltakra  utal.   Az   Eüatv.   4.   § (1)  bekezdése  mindazonáltal nem határozza meg  a  szexuális szokásokra  vonatkozó különleges adatok kezelését szükségessé tevő,  pontosan körülhatárolt célokat. Tehát az Eüatv.  3.  § a)  pont  második  mondata a szexuális  szokásokra  vonatkozó adatok     kezelését    a    szükségesnél     tágabb     körű célmeghatározással   teszi   lehetővé.   Ez   ellentétes   az adatkezelés    célmeghatározására    vonatkozó    alkotmányos követelménnyel,  mely  szerint a cél megjelölésének  pontosan körülhatároltnak és meghatározottnak kell lennie. A szexuális szokásokra  vonatkozó  adatoknak pontosan  meghatározott  cél nélküli kezelése a személyes adatok védelméhez fűződő alapjog szükségtelen  korlátozását jelenti.  Ezért  az  Eüatv.  4.  § (1)  bekezdése vonatkozásában a 3. § a) pont második  mondata alkotmányellenes, s azt az Alkotmánybíróság  megsemmisítette. Az    Alkotmánybíróság   a   megsemmisítés   határnapját   az Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.) 43. § (4) bekezdésének  megfelelően,  a rendelkező részben foglaltak szerint állapította meg. Mivel  az  Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy  az  Eüatv.  3.  §  a) pontjának az  indítványozó  által kifogásolt második mondata az Alkotmány 59. §-ára figyelemmel alkotmányellenes,   ezért   a  támadott   rendelkezésnek   az Alkotmány   70/A.  §  (1)  bekezdésére  tekintettel   történő vizsgálatát mellőzte.                              IV. Az  Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  az  Eüatv.  5.  § (3)     bekezdése     szerinti    közegészségügyi-járványügyi közérdekből történő adatkezelés is érinti az Alkotmány 59. §- ában foglalt információs önrendelkezési jogot. Az Eüatv. 5. § (3)  bekezdése  azonban  eleget  tesz  annak  az  alkotmányos elvárásnak,   hogy  az  alapvető  jogokra  és  kötelességekre vonatkozó   szabályokat   csak  törvény   állapíthatja   meg. Ugyanakkor érvényesül azon alkotmányossági elvárás  is,  hogy az alapjog-korlátozásnak kényszerítő okból kell fennállnia. A fertőzés veszélyének kitett, az érintettel kapcsolatban  álló vagy kapcsolatba került személyek esetében az Alkotmány 59. § (1)  bekezdésében foglalt alapjog korlátozásának  kényszerítő és   arányos  indokát  képezi  a  közegészségügyi-járványügyi közérdek,  ezért  az adatgyűjtés nem kifogásolható,  feltéve, hogy   az  orvosi  szakmai  követelményeknek  megfelelően   a fertőzés   forrására,  módjára  és  a  fertőzés   veszélyének reálisan   kitett   személyi   körre   tekintettel   indokolt mértékben, valamint az Avtv. 3. §-ával összhangban  történik. Erre   tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az  Eüatv.   5.   § (3)   bekezdésének   megsemmisítésére   irányuló   indítványt elutasította. A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.                       Dr. Németh János                  az Alkotmánybíróság elnöke                                  Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály    alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró                                  Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva    alkotmánybíró                             alkotmánybíró Dr. Németh János alkotmánybíró párhuzamos indokolása Az  egészségügyi  és a hozzájuk kapcsolódó  személyes  adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII.  törvény  (a továbbiakban:   Eüatv.)  3.  §  a)  pontja  második   mondata alkotmányellenessége     megállapításával     és     jövőbeni megsemmisítésével  egyetértek,  a  megsemmisítést  azonban  a határozatban   megfogalmazottaktól  eltérő  indokok   alapján tartom szükségesnek. 1.  A  határozat  az alkotmányellenesség megállapítását  arra alapítja,  hogy a személyes adatok védelméről és a  közérdekű adatok  nyilvánosságáról szóló 1992. évi  LXIII.  törvény  (a továbbiakban:  Avtv.) 2. § (2) bekezdése  b)  pontja  szerint különleges  adatnak minősülő, a szexuális életre  (az  Eüatv. szóhasználata szerint szexuális szokásokra) vonatkozó  adatok kezelése  alkotmányos követelményeinek  az  Eüatv.  3.  §  a) pontjának második mondata az Eüatv. 4. § (1) bekezdésére való utalással – az abban meghatározott adatkezelési célok túl tág meghatározása  és  ennek eredményeként  az  adatok  általános kezelése   folytán  –  nem  tesz  eleget,  vagyis   sérül   a célhozkötöttség követelménye. A  határozat megállapításaival ellentétben úgy vélem, hogy  a szexuális  szokásokra vonatkozó adatok kezelésének az  Eüatv. 4.  §  (1)  bekezdésében meghatározott  céljai  egyértelműek, pontosak   és   az  adatkezelés  célhozkötött,  hiszen   arra kizárólag az érintett gyógykezelése [4. § (1) bekezdés  a)-c) pontjai],  valamint  közegészségügyi és járványügyi  érdekből [4.  §  (1)  bekezdés d) pontja] kerülhet  sor.  Egészségügyi adatok   kezelése  –  természetesen  a  szexuális  szokásokra vonatkozó   adatok  kivételével  –  az  Eüatv.   4.   §   (1) bekezdésében megfogalmazottakon kívül számos más egészségügyi célból történhet, melyeket az Eüatv. 4. § (2) bekezdése sorol fel, így többek között “a) egészségügyi szakember-képzés, b)  orvos-szakmai  és epidemiológiai vizsgálat,  elemzés,  az egészségügyi   ellátás   tervezése,   szervezése,   költségek tervezése, … d) tudományos kutatás, … f)   a  társadalombiztosítási,  illetve  szociális  ellátások megállapítása,  amennyiben  az az egészségi  állapot  alapján történik, … m)  az  érintettnek  nem  egészségügyi  intézményben  történő elhelyezése, gondozása, …”. Nem  osztom  ezért  a  határozat azon álláspontját,  hogy  az Eüatv.  4.  §  (1) bekezdése “gyakorlatilag az egészségüggyel kapcsolatos    valamennyi   lehetséges   adatkezelési    célt felöleli”. 2.  A  határozat  a  szexuális  szokásokra  vonatkozó  adatok kezelését   csupán  a  szexuális  betegségekkel  kapcsolatban tartja elfogadhatónak. Ezzel összefüggésben több kérdést  nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyrészt   az   Eüatv.   4.   §  (4)  bekezdése   garanciális jelentőséggel  mondja  ki,  hogy  “[a]z  (1)-(2)   bekezdések szerinti   adatkezelési   célokra   csak   annyi   és   olyan egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető,  amely az   adatkezelési   cél  megvalósításához   elengedhetetlenül szükséges”. Másrészt  az  Eüatv.  7.  §-a főszabály  szerint  előírja  az adatkezelő  és az adatfeldolgozó tekintetében  is  az  orvosi titoktartási kötelezettséget. Nem  tartom  indokolhatónak a csak “szexuális  betegségekkel” összefüggésben  való adatkezelést továbbá  amiatt  sem,  mert több  olyan betegség van, amelyik nem kifejezetten  szexuális betegség  viszont szexuális úton – is – terjed, mint  például az  AIDS, a heveny májgyulladás B és C típusa [részletesebben lásd:   a   fertőző  betegségek  és  a  járványok  megelőzése érdekében   szükséges   járványügyi   intézkedésekről   szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 1. számú melléklete]. 3.  Nem  tartom helytállónak a határozat azon megállapítását, miszerint a szexuális szokásokra vonatkozó adatok az  “Eüatv. 22.  és  23.  §-ai  alapján … az egészségügyi ellátóhálózaton kívüli   szervek  számára  továbbíthatóak”.  A   határozatban említett  Eüatv.  22. §-a a társadalombiztosítási  igazgatási szerveknek   való   adattovábbításról   szól.   A    hatályos jogszabályi    rendelkezések   értelmében   az   egészségügyi szolgáltatók  szexuális  szokásokra  vonatkozó  adatokat  nem továbbítanak  a  társadalombiztosítási igazgatási  szerveknek [lásd:  az  egészségügyi  szolgáltatások  Egészségbiztosítási Alapból   történő  finanszírozásának  részletes  szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdése és mellékletei] és a társadalombiztosítási igazgatási szervek  a személyes  adatok  között  nem is  tarthatnak  nyilván  ilyen adatot  [lásd:  a  kötelező  egészségbiztosítás  ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 79. § (1)-(2) bekezdése és a társadalombiztosítás   ellátásaira   és   a    magánnyugdíjra jogosultakról  szóló  1997.  évi  LXXX.  törvény  42.  §  (1) bekezdése]. Az  Eüatv. 23. §-ban felsorolt szervek esetében pedig maga  a 23.  §  (1) bekezdése mondja ki, hogy kizárólag a  4.  §  (4) bekezdésének   megfelelően,  vagyis  csak  annyi   és   olyan egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető – tehát továbbítható  –  amely  az adatkezelési cél  megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges. 4. Az indítvánnyal támadott rendelkezés alkotmányellenességét abban  látom,  hogy  a jogalkotó az Eüatv.  3.  §  a)  pontja második   mondatában   a   "szexuális  szokások"   kifejezést használja. Az   Alkotmánybíróság   következetes  gyakorlata,   hogy   az Alkotmány  59. §-a szerinti magántitok és a személyes  adatok védelméhez  való  jog  nem abszolút jog, törvény  kivételesen elrendelheti annak kötelező kiszolgáltatását, és elrendelheti felhasználásának módját is [2/1990. (II. 18.)  AB  határozat, ABH  1990,  18, 20.]. Az alapjogok korlátozásának  vizsgálata során  az  Alkotmánybíróság  mindenkor  az  adott  korlátozás szükségességét és arányosságát vizsgálja [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71.]. Ez utóbb hivatkozott  20/1990. (X.   4.)  AB  határozatában  az  Alkotmánybíróság  arra   is rámutatott, hogy “[a] törvényhozó a korlátozás során  köteles az   adott   cél   elérésére  alkalmas   legenyhébb   eszközt kiválasztani.  Ha az alkalmazott korlátozás a  cél  elérésére alkalmatlan,  az alapjog sérelme megállapítható”  [ABH  1990, 69,  71,  továbbá: 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH  1991. 22, 25.]. Jelen    esetben   a   "szexuális   szokások"   megfogalmazás álláspontom   szerint  nem  egyértelmű,  tágan   értelmezhető tartalmat  hordozó  fogalom, amely ebben a  megfogalmazásában túlmutat az Eüatv. 4. § (1) bekezdésében meghatározott  célok biztosításához       szükséges       adattartalmon,       így bizonytalanságánál  és  ebből eredő  aránytalanságánál  fogva sérti   az   Alkotmány  59.  §  (1)  bekezdésében   deklarált magántitok védelméhez való jogot. Budapest, 2002. december 2.                                              Dr. Németh János                                                 alkotmánybíró Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye Nem értek egyet a határozat rendelkező részének 1. pontjával. 1.  Nézetem  szerint abból kell kiindulni, hogy az  indítvány elsődlegesen  a  magántitok  megsértése  miatt   támadja   az egészségügyi  és  a  hozzájuk  kapcsolódó  személyes   adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII.  törvény  (a továbbiakban:  Eüatv.) 3. §-a a) pontjának második  mondatát. Az  indítványozó  csak  ezt meghaladóan,  a  megkülönböztetés lehetővé   tétele  miatt  kifogásolja  a  szexuális  szokások nyilvántartását   és   minősítését.  Szintén   a   magántitok megsértése miatt tartja alkotmányellenesnek az Eüatv.  5.  §- ának  (3)  bekezdését, mert az érintettel  kapcsolatban  álló vagy  kapcsolatba került személyektől való adatfelvétel révén ezek  a  személyek akkor is tudomást szerezhetnek az érintett személy  fertőzött  állapotáról,  ha  a  fertőződés  veszélye ezeknél a személyeknél nem áll fenn. Az  indítványozó szerint a támadott jogszabályok a magántitok védelmének    az   Alkotmány   59.   §-a   (1)   bekezdésében meghatározott elvét sértik meg. Az Alkotmány 59.  §-ának  (1) bekezdése  együtt  említi a magántitok és a személyes  adatok védelmét.  A magántitok és a személyes adatok védelme  szoros kapcsolatban    áll,   de   elkülönülten   is   jelentkezhet, alkotmányos védelmük külön-külön is vizsgálandó. Az indítvány a magántitok sérelmét állítja a középpontba, ezért ezzel kell elsődlegesen   foglalkozni   és  legfeljebb   az   előforduló összefüggés mértékéig kell az adatvédelemre kitérni. 2.  Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában nem alakultak ki elvek   a  magántitok  önálló  (személyes  adatok  védelmétől független)  védelmére. Arra is tekintettel, hogy Magyarország törvénybe  iktatta  a magántitok védelmét  is  átfogó  emberi jogok  és  az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950.   november   4-én  kelt  Egyezményt  (a   továbbiakban: Egyezmény)  és  az ahhoz tartozó jegyzőkönyveket  (1993.  évi XXXI.  törvény),  különösen  fontos  annak  figyelembevétele, milyen  gyakorlatot  alakított ki  az  Emberi  Jogok  Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) az Egyezmény alapján. Az   Egyezmény   8.   cikkének  1.  bekezdése   a   magánélet tiszteletben  tartását mondja ki. Régen  kialakult  gyakorlat szerint  ennek a rendelkezésnek a megsértését állapítják  meg akkor,  ha valaki más személy fizikai állapotára, egészségére vonatkozó  tényeket  meg  nem  engedett  módon  feltár   (No. 7654/76, DVO v. Belgium, 1979. március 1-i közlés). A Bíróság a  szexuális  magatartást  a magántitok  legerősebben  védett körébe  tartozónak  tekinti  és  a  védelem  korlátozását,  a magánéletbe  való  beavatkozást csak  különösen  súlyos  okok fennforgása  esetén tartja megengedhetőnek  (Dudgeon  v.  the United  Kingdom, 1981. október 21, A 45, 52. pont; Norris  v. Ireland, 1988. október 26, A 142, 46. pont). Az  Egyezmény  8.  cikkének 2. bekezdése a  magánéletbe  való beavatkozást törvényben meghatározott olyan esetekben  engedi meg,  amelyekben egy demokratikus társadalomban többek között a  nemzetbiztonság, a közbiztonság, bűncselekmény megelőzése, közegészség   védelme,  mások  jogainak   védelme   érdekében szükséges. A  Strasbourgban  1981. január 21-én kelt,  az  egyéneknek  a személyes  adatok  gépi  feldolgozása során  való  védelméről szóló  Egyezmény  (kihirdette az 1988. évi  VI.  törvény)  9. cikkének    2.    bekezdése    az    Egyezménynek    említett rendelkezésével  összhangban  álló  szabályt   határoz   meg. Eszerint  szexuális életre vonatkozó személyes adatokat  csak akkor  lehet kezelni, ha ez egy demokratikus társadalomban  – többek   között   –  az  állam  biztonsága,  a  közbiztonság, bűncselekmények megelőzése érdekében, mások jogainak  védelme érdekében szükséges. A  Bíróság álláspontja szerint az államoknak szűk mérlegelési lehetőségük  van  azoknak  az eseteknek  a  meghatározásánál, amelyekben a magánélet tiszteletben tartásának elve  alól  az Egyezmény alapján kivételt lehet tenni (A.D.T. v. the  United Kingdom, 2000. július 31, 16. pont).  Különösen fontosnak tartja a Bíróság az  egészségügyi adatok  titkosságát a beteg és az orvos (egészségügyi  ellátó szervezet)  viszonyában:  nagyon  szigorúan  kell   vizsgálni minden olyan szabály megengedhetőségét, amely lehetővé teszi, hogy  a  beteg  egészségügyi adatait más személlyel  a  beteg hozzájárulása  nélkül közöljék (Z. v. Finland, 1997.  február 25,  No. 22009/93, 95-96. pont). A Bíróságnak ez a gyakorlata egyébként  megfelel  az  Európa Tanács miniszteri  bizottsága 1989.   október   24-i,   R   (89)  14.   számú   ajánlásában foglaltaknak.  Az  ajánlás  a HIV fertőzéssel  összefüggésben jelentkező etikai kérdésekről szól és I. B pontjában a  beteg adatainak titkosságát kiemelve hangsúlyozza, hogy a fertőzött személy partnerének – rendkívüli esetektől eltekintve –  csak a  beteg  hozzájárulásával lehet a fertőzésről  tájékoztatást adni. Az   állapítható  meg  tehát,  hogy  az  Egyezményen  alapuló gyakorlat a magántitok védelmét szigorúan értelmezi: -  ennek  a  jognak  a korlátozása fontos közérdek  vagy  más személy jogainak védelmében fogadható el, -  a magántitok körén belül is fokozott védelmet élveznek  az egészségügyi, valamint a szexuális életre vonatkozó adatok, -  különösen szigorú titoktartási kötelezettség érvényesül az orvossal (egészségügyi ellátó szervezettel) szemben. 3.  Az Eüatv. 3. §-a a) pontjának indítványozó által támadott második  mondata azt mondja ki, hogy “amennyiben a 4.  §  (1) bekezdése  szerinti  célból indokolt, a szexuális  szokásokra vonatkozó adat is egészségügyi adatnak minősül”. Ez a szabály nem   áll  alkotmányjogilag  értékelhető  összefüggésben   az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdésével. Az  indítványból  megállapítható, hogy  az  indítványozó  nem önmagában      a      megjelölt     rendelkezést      tekinti alkotmányellenesnek, hanem azt a helyzetet, amely  az  Eüatv. rendelkezései   következtében  azért   keletkezik,   mert   a rendelkezések által érintett személy magántitkát mások –  így az   érintett  személlyel  kapcsolatban  állók  meghatározott körébe   tartozók   –   az   érintett  hozzájárulása   nélkül megtudhatják. Az   Alkotmánybíróság   az  állandó   gyakorlat   szerint   a beadványokat   tartalmuk   szerint   bírálja   el    és    az alkotmányossági vizsgálatot olyan jogszabályi rendelkezésekre is  kiterjeszti,  amelyeket az indítványozó kifejezetten  nem említett,  de tartalmát kifogásolta (így például  a  személyi adatokra vonatkozó 1202/B/1996. AB határozat, ABH 2000,  658, 659).   Ennek  megfelelően  ebben  az  esetben  is  ki   kell terjeszteni a vizsgálatot az Eüatv.-nek az indítványozó által bár  kifejezetten meg nem támadott, de tartalmilag kifogásolt szabályaira. 4. A magántitok sérelme szempontjából jelentős szerepe van az Eüatv.  13.  §-ának.  Ez  a szabály  meghatározza  azokat  az eseteket,   amelyekben   az  érintett   személy   köteles   a betegellátó  felhívására  egészségügyi  és  személyi  adatait átadni. A magántitok védelmének elvével szemben áll az Eüatv. 7.  §  (2)  bekezdésének  b)  pontja  is,  amely  szerint  az egészségügyi   adatok   kezelője  mentesül   a   titoktartási kötelezettség  alól,  ha az egészségügyi és  személyazonosító adat  továbbítása  törvény  előírásai  szerint  kötelező;  az adattovábbításra   vonatkozó  –   a   magántitok   védelmével kapcsolatban figyelembe veendő – szabályokat az Eüatv. 23. és 26. §-a tartalmazza. Az  Eüatv.  13.  §-ának az adatközlési kötelezettség  eseteit meghatározó  a)-e) pontjai az egészségügyi ellátással  állnak összefüggésben, g) pontja pedig a nemzetbiztonsággal. A 13. § f)  pontja  az  adatközlési kötelezettséget a  bűnüldözés  és bűnmegelőzés  célján,  továbbá  az  ügyészségi  és   bírósági eljáráson kívül a szabálysértési vagy közigazgatási  hatósági eljárásra  állapítja meg, feltéve, hogy  az  illetékes  szerv vizsgálatot rendelt el. Az   Eüatv.  23.  §-ának  (1)  bekezdése  az  adattovábbítási kötelezettséget – többek között – a szabálysértési  eljárásra mondja ki. Az Eüatv. 26. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: “Amennyiben  az érintett egészségügyi adatai más személyt  is érintenek,   az   egészségügyi  és  személyazonosító   adatok továbbításához  e  harmadik személy  (törvényes  képviselője) írásbeli  hozzájárulását be kell szerezni.  Nincs  szükség  a hozzájárulásra a 13. §, a 20. § (3) bekezdése és a 23. §  (1) bekezdés a) pont szerinti esetekben azzal, hogy polgári peres eljárás  során  a harmadik személyt érintő –  szexuális  úton terjedő fertőző betegségre vonatkozó – egészségügyi adat  nem adható ki.” 5.  Az  Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése szerint törvény  az alapvető  jogok  lényeges  tartalmát  nem  korlátozhatja.  Az Alkotmánybíróság   az  Alkotmány  59.  §-ában   meghatározott jogokra  is  megállapította, hogy azok  a  lényeges  tartalom kivételével  korlátozhatók, nem abszolút  érvényűek  [2/1990. (II. 18.) AB határozat, ABH 1990, 18, 20.]. Ugyancsak az  59. §-ra   vonatkozóan   már   1990-ben   kimondta   azonban   az Alkotmánybíróság   azt   az  alapvető  jogok   korlátozásának vizsgálatánál  általában  alapul  szolgáló  elvet,   hogy   a korlátozás  akkor  felel meg az alkotmányos követelményeknek, ha   a   korlátozás  szükséges  és  az  elérni   kívánt   cél fontosságával  az okozott sérelem arányban áll [20/1990.  (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 70-71.]. Az   Alkotmánybíróság   ismételten   foglalkozott   azzal   a kérdéssel,  hogy  a  büntetőeljárás keretében  alkotmányosnak tekinthető-e  az  önrendelkezési jog korlátozása.  A  korábbi gyakorlat  elemzése,  valamint  az  Egyezmény  és  a  Bíróság határozatai    alapján   kimondta,   hogy   az    elmeállapot vizsgálatának  elrendelése nem alkotmányellenes (1234/B/1995. AB határozat, ABH 1999, 524, 530-532.). Az Eüatv. 13. §-ának f) pontjában feltüntetett esetek közül a büntetőhatalom    gyakorlását   szolgáló   eljárásoknál    az Alkotmánybíróság  korábbi  határozatai  által   meghatározott körben, az Egyezmény 8. cikke 2. bekezdésének megfelelően,  a magántitok  védelmének  korlátozása  megengedett  lehet.  Nem tartozik  azonban  ebbe  a  körbe  a  szabálysértési   és   a közigazgatási hatósági eljárás. A   szabálysértésekről   szóló  1999.   évi   LXIX.   törvény bevezetőjében  is  azt  emeli ki,  hogy  a  törvény  célja  a bűncselekményekhez    képest   enyhébb    fokban    veszélyes magatartásokkal szemben való fellépés biztosítása. Az enyhébb fokban  veszélyes magatartásokkal szemben való  fellépés  nem teszi  alkotmányosan elfogadhatóvá azt,  hogy  a  beteget  az Eüatv.  13.  §  f)  pontja alapján magántitkainak  (szexuális szokásainak) közlésére kötelezzék. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi  IV.  törvény  1. §-a szerint a törvény  a  közigazgatási szervek     hatósági    eljárásának    szabályozásával     az allamigazgatási feladatok eredményes ellátását biztosítja.  A 29.  §  (3)  bekezdése  kimondja, hogy  hivatásbeli  titoknak minősülő  tényről  tanúként  nem  hallgatható  meg  az,   aki foglalkozásánál  fogva titoktartásra köteles,  kivéve,  ha  a titoktartás alól az arra jogosított személy felmentést adott. A  szabálysértési  eljáráshoz  hasonlóan  az  államigazgatási eljárás esetében sem állapítható meg, hogy olyan érdek  állna fenn, amelynek alapján a magántitok védelmének alapvető jogát általános jelleggel korlátozó, az egészségügyi adatok közlési kötelezettségét  meghatározó  szabály  alkotmányosnak   volna tekinthető. Mindezek  alapján  véleményem szerint  az  Eüatv.  13.  §  f) pontjából  a  “szabálysértési  vagy  közigazgatási   hatósági eljárás” szövegrész megsemmisítésének van helye. A  fentiek alapján az is megállapítható, hogy az Eüatv. 23. § (1)    bekezdés   b)   pontjának   az   egészségügyi   adatok szabálysértési   eljárás  céljaira  való   átadásáról   szóló rendelkezés (ami egyúttal az orvos titoktartási kötelezettség alól  való  mentesítésével  jár)  a  magántitokhoz  való  jog alkotmányosan  meg nem engedhető korlátozását jelenti.  Ezért véleményem  szerint  az Eüatv. 23. §-a  (1)  bekezdésének  b) pontját meg kell semmisíteni. Az   Eüatv.   26.   §-ának  második  mondata  más   személyek egészségügyi  adatainak  az érintettek  hozzájárulása  nélkül történő  kiadását  rendeli  el – többek  között  –  abban  az esetben, ha  az  érintett a 13. § szerint köteles egészségügyi adatait átadni.  Bár  az  elmondottak szerint a 13. §  esetében  csak részleges megsemmisítésre kerülhet sor, a 26. § szövegezése a 13.  §-ra való utalásnál nem teszi lehetővé ebben a körben  a részleges megsemmisítést. Ezért álláspontom szerint a  26.  § második  mondatában  a  13.  §-ra történő  utalást  meg  kell semmisíteni. Budapest, 2002. december 2.                                           Dr. Harmathy Attila                                                 alkotmánybíró                               Dr.    Tersztyánszkyné   dr.   Vasadi    Éva    alkotmánybíró különvéleménye 1.   Nem   értek   egyet  a  rendelkező  rész  1.   pontjában foglaltakkal,  azaz  az  Eüatv.  3.  §  a)  pontja  szexuális szokásokra  vonatkozó adatot érintő része  alkotmányellenessé nyilvánításával. Az   adatvédelmi   törvény  értelmében  a  szexuális   életre vonatkozó  személyes  adat  különleges  adat,  hasonlóan   az egészségi   állapotra   vonatkozó  személyes   adatokhoz.   A különleges  adatoknak  ez a fajtája akkor  kezelhető,  ha  az adatkezeléshez  az érintett személy írásban hozzájárul,  vagy ha azt törvény elrendeli. Egyetértek azzal, hogy a különleges adatok,  ezek között a szexuális szokásokra vonatkozó  adatok is  különösen védendők és csak kivételesen kezelhetők: ezeket a kivételeket külön törvények (pl. az Eüatv.) tartalmazzák. Nem értek egyet azonban azzal, hogy a különleges adatok közül ezt  az  egyet  –  a  többségi  határozatból  következően   – adatvédelmi szempontból erősebb védelem illetné meg,  mint  a többit. A  személyes adatok védelméről szóló szabályozás  az  Európai Közösségek tagállamaiban viszonylag egységes képet  mutat  az Európai    Parlament   és   a   Tanács   95/46/EK   irányelve következtében.  Az  irányelv, amely az egyénnek  a  személyes adatok  feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek  az adatoknak  a szabad áramlásáról szól, a különleges  személyes adatok  kezelését szigorú feltételekhez köti;  nem  írja  elő viszont a szexuális életet érintő különleges adatok szigorúbb védelmének kötelezettségét. A  különleges  személyes adatok kezeléséről  az  irányelv  8. cikke szól. A személyes adatoknak ebbe a körébe tartoznak  az irányelv szerint többek között az egészségi állapotról  és  a szexuális életről szóló adatok is. A  8.  cikk  (3) bekezdése megengedi azoknak az adatoknak  az egyes   államok   joga   szerinti   kezelését,   amelyek   az egészségügyi  ellátáshoz,  kezeléshez,  az  orvosi  diagnózis megállapításához, az egészségügyi szolgálatok  ügyintézéséhez szükségesek, feltéve, hogy az adatok kezelését orvosi személy vagy  foglalkozási titoktartásra köteles más  személy  kíséri figyelemmel.  A  (4)  bekezdés lehetővé  teszi,  hogy  fontos közérdekből   az   államok  a  különleges  személyes   adatok kezelését  általában  tiltó szabály alól megfelelő  garanciák mellett további kivételeket állapítsanak meg. Az  irányelv előírja azt is, hogy ezek az adatok  csak  olyan harmadik  államnak  adhatók  át,  amely  az  irányelv   által nyújtott  védelmi szinttel azonos védelmet biztosít,  ami  az adatok  kezelését  illeti.  Az irányelv  alapján  az  Európai Közösségek  Bizottságának joga van dönteni  arról,  hogy  egy harmadik   állam  a  törvényeiben  a  szóban  lévő  adatokkal kapcsolatban  azonos védelmet biztosít-e. A  Bizottság  2000. július  26-án  úgy döntött, hogy Magyarország az  irányelvben megfogalmazott védelmi szinttel azonos védelmet nyújt. 2.  Az Eüatv. célja, hogy meghatározza az egészségi állapotra vonatkozó   különleges  személyes  adatok   és   az   azokhoz kapcsolódó   személyes  adatok  kezelésének  feltételeit   és céljait. A  törvény vizsgált szabálya a szexuális szokásokra vonatkozó adatot   is   egészségügyi  adatnak  minősíti.  A   szexuális szokásokra vonatkozó adat azonban nem minden esetben  minősül egészségügyi   adatnak   a  törvény   alkalmazásában,   hanem kizárólag   akkor,   ha   egészségügyi   adatnak   minősítése meghatározott célból indokolt. Ezeket a célokat az Eüatv.  4. §  (1)  bekezdése tartalmazza. Ez a szabály határozza meg  az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének célját. A  3.  §  a) pontjának utolsó mondata és a 4. § (1) bekezdése egymásra vonatkoztatott értelmezéséből az következik, hogy  a szexuális szokásokra vonatkozó adat akkor kezelhető, ha ennek célja  az egészség megőrzésének, fenntartásának előmozdítása; a   betegellátó   eredményes  gyógykezelési   tevékenységének elősegítése;   az   érintett  egészségi  állapotának   nyomon követése;   a   közegészségügyi   és   járványügyi   érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele. Az  Eüatv.  9. § (1) bekezdése kimondja, hogy az egészségügyi adatok  felvétele  a  gyógykezelés része.  A  kezelést  végző orvos,  illetve  a  tisztiorvos  dönti  el,  hogy  a  szakmai szabályoknak  megfelelően – a kötelezően  felveendő  adatokon kívül – mely egészségügyi adat felvétele szükséges a 4. § (1) bekezdése szerinti célból. Ezek  a  célok  pontosan meghatározottak  és  jogszerűek.  Az adatfeldolgozás   e   céljaival  kapcsolatban   az   érintett megítélheti   az   adatfeldolgozás   hatását   jogaira,    és megalapozottan  dönthet az adat kiadásáról; a  céltól  eltérő felhasználás esetén élhet jogaival. Az  Eüatv. 3. § g) és i) pontjából következik, hogy szexuális szokásokra   vonatkozó   adatot,  ha   egészségügyi   adatnak minősülése  indokolt, csakis a betegellátó: a kezelést  végző orvos,    az    egészségügyi   szakdolgozó,    az    érintett gyógykezelésével   kapcsolatos  tevékenységet   végző   egyéb személy,  a  gyógyszerész, továbbá az intézményvezető  és  az adatvédelmi   felelős  kezelhet.  Az  Eüatv.   értelmében   a gyógykezelés során az említett adatkezelők tudomására  jutott egészségügyi adat orvosi titok. Az  Eüatv. 12. § (1) bekezdése szerint az egészségügyi  és  a személyazonosító  adatoknak  az  érintett  részéről   történő szolgáltatása  –  az  egészségügyi  ellátás  igénybevételéhez kötelezően  előírt személyazonosító adatok  és  a  13.  §-ban foglaltak kivételével – önkéntes. Az  Eüatv.  13.  §-a  határozza meg  azt,  hogy  az  érintett (törvényes   képviselője)   milyen   esetekben   köteles    a betegellátó   felhívására  egészségügyi  és  személyazonosító adatait átadni. A többségi határozat nem tartotta indokoltnak kiterjeszteni a vizsgálatot  sem  erre a szabályra, sem  az  Eüatv.  ama  más szabályaira, amelyek egészségügyi adat továbbításáról (23. és 26.  §)  vagy a 4. § (1) bekezdésében meghatározott  céloktól eltérő célra való kezeléséről szólnak. Az    alkotmányellenessé    nyilvánított    rendelkezés    az egészségügyi adat fogalmát meghatározó szabály része. Erre  a fogalom-meghatározásra  épülnek  az   Eüatv.   egyéb   –   az adatkezelés   célját,   feltételeit,   az   adatfeldolgozást, adattovábbítást     meghatározó     –      szabályai.      Az alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezés  tehát  önmagában nem  teszi  lehetővé azt, hogy szexuális szokásokra vonatkozó adatot  mint  egészségügyi adatot az Alkotmány 59.  §-ának  a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályába ütköző  módon kezeljenek,    kapcsoljanak   össze   más   adatokkal    vagy továbbítsanak.  Ezért a 3. § a) pontjának vizsgált  szabályát támadó indítványt el kellett volna utasítani. Budapest, 2002. december 2.                            Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva                                                 alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The second sentence of Article 3.a of the Act XLVII of 1997 on the processing and protection of medical data classified in cases concerning sexual habits as medical data
Number of the Decision: .	65/2002. (XII. 3.)
Date of the decision: .	12/02/2002
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2002-3-006?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.