English

Hungarian
Ügyszám:
.
1049/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 65/2002. (XII. 3.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2002/357
.
A döntés kelte: Budapest, 12/02/2002
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos   megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló
      indítvány   tárgyában   –  dr.  Németh  János   alkotmánybíró
      párhuzamos indokolásával, valamint dr. Harmathy Attila és dr.
      Tersztyánszkyné     dr.     Vasadi     Éva     alkotmánybírák
      különvéleményével – meghozta az alábbi

                              határozatot:

      1.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egészségügyi és
      a   hozzájuk  kapcsolódó  személyes  adatok  kezeléséről   és
      védelméről  szóló 1997. évi XLVII. törvény 3. § a)  pontjának
      második,  “Amennyiben  a 4. § (1) bekezdése  szerinti  célból
      indokolt,   a   szexuális  szokásokra   vonatkozó   adat   is
      egészségügyi     adatnak     minősül”     szövegű     mondata
      alkotmányellenes,  ezért  azt 2003. április  30-ai  hatállyal
      megsemmisíti.

      Az  egészségügyi  és a hozzájuk kapcsolódó  személyes  adatok
      kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 3. §
      a) pontja a következő szöveggel marad hatályban:

      “3. § E törvény alkalmazásában
      a)  egészségügyi  adat: az érintett testi, értelmi  és  lelki
      állapotára,  kóros  szenvedélyére, valamint  a  megbetegedés,
      illetve   az   elhalálozás  körülményeire,  a   halál   okára
      vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve
      az  egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért,
      leképzett  vagy  származtatott adat;  továbbá  az  előzőekkel
      kapcsolatba  hozható, az azokat befolyásoló  mindennemű  adat
      (pl. magatartás, környezet, foglalkozás);”

      2.   Az   Alkotmánybíróság  az  egészségügyi  és  a  hozzájuk
      kapcsolódó  személyes adatok kezeléséről és védelméről  szóló
      1997.    évi    XLVII.   törvény   5.   §    (3)    bekezdése
      alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére
      irányuló indítványt elutasítja.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                  Indokolás

                                     I.

        Az  indítványozó  álláspontja szerint az  egészségügyi  és  a
        hozzájuk   kapcsolódó   személyes   adatok   kezeléséről   és
        védelméről  szóló  1997. évi XLVII. törvény (a  továbbiakban:
        Eüatv.)  3. § a) pontjának második mondata, mely a  szexuális
        szokásokra  vonatkozó adatot egészségügyi  adatnak  minősíti,
        ellentétes  az  Alkotmány 59. § (1) bekezdésében  foglalt,  a
        magántitok   és   a   személyes  adatok  védelmét   garantáló
        rendelkezéseivel, valamint a 70/A. § (1) bekezdésében foglalt
        diszkrimináció tilalmával.

        A   magántitok  és  a  személyes  adatok  védelméhez   fűződő
        alkotmányos  alapjogot  sértőnek tartja  az  indítványozó  az
        Eüatv.  5.  §  (3)  bekezdését is, mivel “tágan  értelmezhető
        megfogalmazása kapcsán szubjektív mérlegelésre ad módot.”

                                     II.

        1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

        “8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
        és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben
        tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
        (2)   A   Magyar  Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és
        kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg,
        alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

        “59.  §  (1)  A  Magyar Köztársaságban mindenkit  megillet  a
        jóhírnévhez,  a  magánlakás sérthetetlenségéhez,  valamint  a
        magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”

        “70/A.  §  (1)  A Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén
        tartózkodó  minden  személy számára  az  emberi,  illetve  az
        állampolgári  jogokat, bármely megkülönböztetés,  nevezetesen
        faj,  szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más  vélemény,
        nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni, születési  vagy
        egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

        2.  A  személyes  adatok  védelméről és  a  közérdekű  adatok
        nyilvánosságáról   szóló  1992.   évi   LXIII.   törvény   (a
        továbbiakban: Avtv.) vizsgálatba bevont rendelkezései:

        “2. § E törvény alkalmazása során (...)
        2. különleges adat: (...)
        b)  az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális
        életre, valamint a büntetett előéletre
        vonatkozó személyes adatok;”

        “3. § (2) Különleges adat akkor kezelhető, ha
        a) az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy
        (...)
        c) egyéb esetekben azt törvény elrendeli.”

        “5.  §  (2)  Csak  olyan személyes adat kezelhető,  amely  az
        adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a  cél
        elérésére  alkalmas,  csak  a cél megvalósulásához  szükséges
        mértékben és ideig.”

        3. Az Eüatv. érintett rendelkezései a következők:

        “3. § E törvény alkalmazásában
        a)  egészségügyi  adat: az érintett testi, értelmi  és  lelki
        állapotára,  kóros  szenvedélyére, valamint  a  megbetegedés,
        illetve   az   elhalálozás  körülményeire,  a   halál   okára
        vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve
        az  egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért,
        leképzett  vagy  származtatott adat;  továbbá  az  előzőekkel
        kapcsolatba  hozható, az azokat befolyásoló  mindennemű  adat
        (pl.  magatartás, környezet, foglalkozás). Amennyiben a 4.  §
        (1)   bekezdése   szerinti  célból  indokolt,   a   szexuális
        szokásokra vonatkozó adat is egészségügyi adatnak minősül;”

        “4.   §   (1)   Az  egészségügyi  és  személyazonosító   adat
        kezelésének célja:
        a) az egészség megőrzésének, fenntartásának előmozdítása,
        b)  a  betegellátó  eredményes gyógykezelési  tevékenységének
        elősegítése,
        c) az érintett egészségi állapotának nyomon követése,
        d) a közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló
        intézkedések megtétele.”

        “5.  §  (3) A közegészségügyi-járványügyi közérdekből történő
        adatkezelés  esetén  az érintett kezelést  végző  orvosa,  az
        Állami   Népegészségügyi   és   Tisztiorvosi   Szolgálat   (a
        továbbiakban:   ÁNTSZ)   városi,   fővárosi    kerületi    (a
        továbbiakban:  városi  intézet),  illetve  megyei  (fővárosi)
        intézetei   keretében   dolgozó   tisztiorvos,   valamint   a
        közegészségügyi   felügyelő  jogosult  az   egészségügyi   és
        személyazonosító  adatot  –  a  fertőző  betegség   jellegére
        tekintettel  –  a fertőzés veszélyének kitett, az  érintettel
        kapcsolatban  álló  vagy kapcsolatba került  személyektől  is
        fölvenni és kezelni.”

        “9.  §  (1)  Az  egészségügyi adatok felvétele a gyógykezelés
        része.  A  kezelést végző orvos, illetve a tisztiorvos  dönti
        el,  hogy  a  szakmai szabályoknak megfelelően – a kötelezően
        felveendő  adatokon kívül – mely egészségügyi adat  felvétele
        szükséges a 4. § (1) bekezdése szerinti célból.”

        “12. § (1) Az egészségügyi és a személyazonosító adatoknak az
        érintett  részéről  történő szolgáltatása –  az  egészségügyi
        ellátás  igénybevételéhez kötelezően előírt  személyazonosító
        adatok és a 13. §-ban foglaltak kivételével – önkéntes.”

        “13.   §  Az  érintett  (törvényes  képviselője)  köteles   a
        betegellátó   felhívására  egészségügyi  és  személyazonosító
        adatait átadni,
        a)  ha  valószínűsíthető vagy beigazolódott, hogy az 1. számú
        mellékletben  felsorolt  valamely betegség  kórokozója  által
        fertőződött,  vagy  fertőzéses eredetű  mérgezésben,  illetve
        fertőző  betegségben szenved, kivéve a 15.  §  (6)  bekezdése
        szerinti esetet,
        b)  ha  arra  a  2.  számú mellékletben felsorolt  szűrő-  és
        alkalmassági vizsgálatok elvégzéséhez van szükség,
        c) heveny mérgezés esetén,
        d) ha valószínűsíthető, hogy az érintett a 3. számú melléklet
        szerinti foglalkozási eredetű megbetegedésben szenved,
        e)  ha  az  adatszolgáltatásra a magzat,  illetve  a  kiskorú
        gyermek  gyógykezelése, egészségi állapotának megőrzése  vagy
        védelme érdekében van szükség,
        f)  ha bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából, továbbá ügyészségi,
        bírósági  eljárás, illetve szabálysértési vagy  közigazgatási
        hatósági  eljárás  során  az illetékes  szerv  a  vizsgálatot
        elrendelte,
        g) ha az adatszolgáltatásra a nemzetbiztonsági szolgálatokról
        szóló törvény szerinti ellenőrzés céljából van szükség.”

        “22. § (1) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az
        Országos    Egészségbiztosítási   Pénztár,   valamint    ezek
        igazgatási      szervei      (a     továbbiakban      együtt:
        társadalombiztosítási igazgatási szervek)  részére  abban  az
        esetben  továbbítható egészségügyi és személyazonosító  adat,
        amennyiben
        a)  arra  az érintettnek járó társadalombiztosítási ellátások
        megállapítása,  folyósítása céljából van szükség,  és  az  az
        egészségi állapot alapján történik, valamint
        b) az a társadalombiztosítási alapok kezelői gazdálkodásának,
        továbbá   a  társadalombiztosítási  ellátások  folyósításának
        ellenőrzése céljából indokolt.
        (2)   Az   egészségügyi   és  személyazonosító   adatokat   a
        társadalombiztosítási igazgatási szervek kizárólag az ellátás
        megállapításával,     folyósításával,      az      ellenőrzés
        lefolytatásával, egészségbiztosítási orvosszakértői,  illetve
        jogorvoslati tevékenységgel megbízott dolgozója kezelheti.

        (3)   A   társadalombiztosítási  igazgatási   szervek   által
        lefolytatott    ellenőrzés   során   a   társadalombiztosítás
        szerveinek   csak  orvos,  illetve  gyógyszerész  végzettségű
        alkalmazottja   ismerheti  meg  az   érintett   összekapcsolt
        egészségügyi és személyazonosító adatait.”

        “23.  §  (1)  A  következő szervek írásbeli  megkeresésére  a
        kezelést   végző   orvos   az   érintett   egészségügyi    és
        személyazonosító  adatait  átadja  a  megkereső  szervnek.  A
        megkeresésben  a 4. § (4) bekezdésének megfelelően  fel  kell
        tüntetni a megismerni kívánt egészségügyi és személyazonosító
        adatokat:
        a)  büntetőügyben a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság,
        az igazságügyi orvosszakértő, polgári és közigazgatási ügyben
        az ügyészség, a bíróság, az igazságügyi orvosszakértő,
        b)   szabálysértési  eljárás  során  az  eljárást  lefolytató
        szervek,
        c)   hadköteles  személy  esetén  az  illetékes   jegyző,   a
        hadkiegészítő  parancsnokság, illetve a katonai  egészségügyi
        alkalmasságot megállapító bizottság,
        d)   a   nemzetbiztonsági  szolgálatok,  a   nemzetbiztonsági
        szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényben meghatározott
        feladatok  ellátása érdekében, az abban kapott  felhatalmazás
        körében.
        (2)  A  megkeresésben az adatkezelés pontos célját és a  kért
        adatok körét meg kell jelölni.
        (3)   A   kezelést   végző  orvos  a  nyomozó   hatóságot   a
        "halaszthatatlan   intézkedés"  jelzéssel   ellátott,   külön
        jogszabályban    előírt    ügyészi   jóváhagyást    nélkülöző
        megkeresésére  is köteles tájékoztatni az általa  kezelt,  az
        adott  üggyel  összefüggő  egészségügyi  és  személyazonosító
        adatokról.”

                                    III.

        Az indítvány részben megalapozott.

        1.  A  magántitok és a személyes adatok védelméhez való jogot
        az  Alkotmány  59.  §  (1) bekezdése alkotmányos  alapjogként
        garantálja.  Az  alkotmányos  alapjog  korlátozhatóságára  az
        Alkotmány 8. § (2) bekezdése irányadó, mely szerint a  Magyar
        Köztársaságban   az   alapvető  jogokra   és   kötelességekre
        vonatkozó  szabályokat törvény állapítja  meg,  alapvető  jog
        lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

        Az  Alkotmánybíróság az alapjog lényeges tartalmát nem érintő
        korlátozás  alkotmányosságának megítéléséhez az alapjogi  (az
        úgynevezett  szükségesség-arányosság) tesztet alkalmazza.  Az
        Alkotmánybíróság  gyakorlatában  éppen  az  Alkotmány  59.  §
        (1)  bekezdésével kapcsolatban került sor először az alapjog-
        sérelem  alkotmányosságának az alapjogi teszt alapján történő
        megítélésére.  Ebben  a korai döntésében az  Alkotmánybíróság
        megállapította:

        “A  törvényalkotó  (…)  kényszerítő ok nélkül  korlátozta  az
        Alkotmány 59. §-ában biztosított jogokat, és ezzel az alapjog
        lényeges tartalmát korlátozta. A rendelkezés nem felel meg az
        alapjogot  korlátozó normákkal szemben támasztott  arányosság
        feltételeinek  sem. Ez ugyanis megköveteli,  hogy  az  elérni
        kívánt  cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog-
        sérelem  súlya összhangban legyen egymással. A törvényhozó  a
        korlátozás  során  köteles az adott  cél  elérésére  alkalmas
        legenyhébb eszközt kiválasztani. Ha az alkalmazott korlátozás
        a    cél    elérésére   alkalmatlan,   az   alapjog   sérelme
        megállapítható.”  [20/1990. (X. 4.) AB határozat,  ABH  1990.
        69, 71.]

        Az  Alkotmánybíróság az alapjogi tesztet az Alkotmány  59.  §
        (1) bekezdésével kapcsolatban azóta is már több határozatában
        alkalmazta.  Az  Alkotmánybíróság egy  későbbi  határozatában
        kifejtette:

        “Az   Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdése  értelmében  a  Magyar
        Köztársaságban   az   alapvető  jogokra   és   kötelességekre
        vonatkozó  szabályokat törvény állapítja  meg,  alapvető  jog
        lényeges  tartalmát  azonban törvény sem  korlátozhatja.  (…)
        annak  meg  kell  felelnie az alapjogi korlátozás  mindenkori
        alkotmányos   feltételeinek,   azaz   az   Alkotmány   8.   §
        (2)  bekezdésében foglalt követelményeknek. Ez  azt  jelenti,
        hogy az információs önrendelkezési jogot, az Alkotmány 59.  §
        (1)  bekezdésében biztosított szabadságjogot  mint  alapjogot
        csak  elkerülhetetlen esetben lehet alkotmányosan korlátozni,
        akkor,  ha a korlátozás elkerülhetetlenül szükséges és  az  a
        korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos.” [46/1995.
        (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995. 219, 222-223.]

        2.  Az  Alkotmánybíróság az Alkotmány 59. § (1)  bekezdésével
        kapcsolatban  az alapjogi teszt szükségességi  elemét  tovább
        konkretizálta,  s az adatkezelés célhozkötöttségét  állította
        követelményként.  Az  Alkotmánybíróság,  a  személyes  adatok
        védelméhez  való  jogot  információs  önrendelkezési  jogként
        jelölve meg, kifejtette:

        “Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és
        egyben  legfontosabb  garanciája a  célhozkötöttség.  Ez  azt
        jelenti,  hogy  személyes  adatot feldolgozni  csak  pontosan
        meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak
        minden  szakaszában  meg  kell  felelnie  a  bejelentett   és
        közhitelűen rögzített célnak. Az adatfeldolgozás  célját  úgy
        kell   az   érintettel  közölni,  hogy  az  megítélhesse   az
        adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen
        az   adat   kiadásáról;  továbbá,  hogy   a   céltól   eltérő
        felhasználás   esetén   élhessen  jogaival.   Ugyanezért   az
        adatfeldolgozás  céljának megváltozásáról is értesíteni  kell
        az  érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül  az  új  célú
        feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott  adatra
        és  feldolgozóra  nézve  törvény  kifejezetten  megengedi.  A
        célhozkötöttségből  következik,  hogy  a  meghatározott   cél
        nélküli,   ’készletre’,  előre  nem  meghatározott   jövőbeni
        felhasználásra     való     adatgyűjtés      és      -tárolás
        alkotmányellenes.”  [15/1991. (IV.  13.)  AB  határozat,  ABH
        1991. 40, 42.]

        Az   Alkotmány  59.  §  (1)  bekezdésében  garantált  alapjog
        védelmének   részletszabályait  az  59.  §  (2)  bekezdésének
        felhatalmazásán alapuló Avtv. – az Alkotmánybíróság  15/1991.
        (IV.  13.)  AB  határozatában  (ABH  1991.  40.)  foglaltakat
        követve  – határozta meg. Az Avtv. 5. § (2) bekezdése szerint
        csak  olyan  személyes adat kezelhető, amely  az  adatkezelés
        céljának  megvalósulásához elengedhetetlen, a  cél  elérésére
        alkalmas,  s  az  adatkezelésre csak a  cél  megvalósulásához
        szükséges mértékben és ideig kerülhet sor.

        Az   Eüatv.  3.  §  a)  pontjának  második  mondata  szerinti
        szexuális szokásokra vonatkozó adatok kezelésére azonban  még
        az  Avtv.  5.  § (2) bekezdésében foglaltaknál  is  szigorúbb
        követelmények  az  irányadók. A  szexuális  életre  vonatkozó
        személyes adatok ugyanis – az Avtv. 2. § 2. pont b)  alpontja
        alapján  –  különleges  adatnak minősülnek.  Egyes  személyes
        adatoknak  különleges  adattá  való  minősítéséből  pedig  az
        következik,  hogy  az  adatkezelés céljának  nagyon  pontosan
        körülhatároltnak  és  meghatározottnak, s  az  adatkezelésnek
        kényszerítő   módon,  elkerülhetetlenül   szükségesnek   kell
        lennie.  A  különleges adatok kezelésére vonatkozó  szigorúbb
        követelmények  továbbá azt eredményezik, hogy  amennyiben  az
        adatkezelés  célja pontosan meg nem határozott vagy  az  arra
        vonatkozó  törvényi  felhatalmazás nem  egyértelmű,  akkor  a
        különleges   adatok   kezelése   alkotmányellenes    alapjogi
        korlátozást valósít meg.

        A  jogalkotó a személyes adatok, illetve a szigorúbban védett
        különleges adatok kezelését tehát akkor rendelheti el, ha  az
        adatkezelés  lehetővé tételével egyidejűleg  meghatározza  az
        adatkezelés  pontos  feltételeit, azaz  az  Alkotmány  59.  §
        (1)  bekezdésében garantált személyes adatokhoz való  alapjog
        korlátozásának konkrét részletszabályait.

        3.  Az  Eüatv.  3. § a) pontjának második mondata  szerint  a
        szexuális  szokásokra vonatkozó adat is egészségügyi  adatnak
        minősül,  amennyiben az a 4. § (1) bekezdése szerinti  célból
        indokolt.  Az  Eüatv.  4. § (1) bekezdése  a  következőképpen
        határozza meg az egészségügyi adatok kezelésének a célját:
        “a) az egészség megőrzésének, fenntartásának előmozdítása,
        b)  a  betegellátó  eredményes gyógykezelési  tevékenységének
        elősegítése,
        c) az érintett egészségi állapotának nyomon követése,
        d) a közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló
        intézkedések megtétele.”

        A    szexuális   szokásokra   vonatkozó   különleges   adatok
        kezelésének  célját meghatározó rendelkezés gyakorlatilag  az
        egészségüggyel kapcsolatos valamennyi lehetséges adatkezelési
        célt  felöleli.  Az a)-c) pontok az érintett gyógykezelésének
        érdekét szolgáló adatkezelési célokat tartalmaznak. Ezeknek a
        céloknak   az  elérésére  a  szexuális  szokásokra  vonatkozó
        adatkezelés    nem    alkalmas,   hiszen    a    gyógykezelés
        eredményességét  kevésbé  az érintett  szexuális  szokásaira,
        mint inkább az egészségi állapotára vonatkozó adatok ismerete
        szolgálhatja.  A  szexuális szokásokra  vonatkozó  különleges
        adatok  kezelését  pedig nem indokolhatják  az  olyan  célok,
        amelyek  alapján  az  adatkezelés nem  minősül  szükségesnek,
        elengedhetetlennek.

        Az   Eüatv.   4.  §  (1)  bekezdés  d)  pontjában   megjelölt
        adatkezelési   cél   közegészségügyi,   járványügyi   érdeket
        fogalmaz   meg.   A   közegészségügyi,   járványügyi    érdek
        indokolhatja  a  szexuális  szokásokra  vonatkozó  különleges
        adatok  kezelését, ha az adatkezelési cél egyértelmű, illetve
        nagyon pontosan körülhatárolt. Közegészségügyi és járványügyi
        érdekből   sem  kerülhet  azonban  sor  minden,  a  szexuális
        szokásokkal kapcsolatos adat kezelésére.

        Az   Eüatv.   4.  §  (1)  bekezdésében  meghatározott   célok
        együttesen  aránytalanul széles, pontosan meg nem  határozott
        körben  teszik  lehetővé  a  szexuális  szokásokra  vonatkozó
        adatok kezelését. A szexuális szokásokra vonatkozó különleges
        adatok  kezelése  céljának túl tág  meghatározása  pedig  nem
        felel   meg   az  alapjog-korlátozással  szemben   támasztott
        szükségességi mércének.

        4.   Az  Alkotmánybíróság  rámutat  arra,  hogy  a  szexuális
        szokásokra  vonatkozó  adatokat az  Eüatv.  3.  §  a)  pontja
        második  mondata minősíti egészségügyi adatnak.  A  szexuális
        szokásokkal  összefüggő  összes  adat  kezelésének   lehetővé
        tétele  tehát  az  Eüatv. 3. § a) pontja  második  mondatából
        ered.  Ez  a  rendelkezés  a szexuális  szokásokra  vonatkozó
        adatoknak  az  Eüatv.  4.  §  (1) bekezdésében  meghatározott
        célokból   történő   kezelését   nem   csupán   a   szexuális
        betegségekkel kapcsolatosan írja elő, hanem általánosan teszi
        azt lehetővé.

        Az Eüatv. 3. § a) pontjának első mondata is megengedi azonban
        a  magatartásra vonatkozó, így a szexuális élettel összefüggő
        adatok kezelését. Erre azonban csak korlátozott mértékben, az
        érintett   kóros   szenvedélyére,  valamint  a   megbetegedés
        (szexuális) körülményeire stb. vonatkozóan kerülhet sor.

        Az  Eüatv.  3.  §  a) pontjának első mondatában  foglaltakhoz
        képest  az  Eüatv.  3. § a) pontja második  mondata  tehát  a
        szexuális szokásokra vonatkozó adatkezelést rendkívül elvont,
        túlságosan   általános   körben   teszi   lehetővé.   Ezáltal
        ellentétes a személyes adatok kezelésével szemben érvényesülő
        azon  követelménnyel, miszerint: csak olyan  adat  kezelhető,
        amely     az     adatkezelés    céljának     megvalósulásához
        elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, továbbá csak a cél
        megvalósulásához szükséges mértékben és ideig  kerülhet  arra
        sor.

        5.  Az  Eüatv.  9.  § (1) bekezdése szerint  az  egészségügyi
        adatok,  s  így  a  szexuális  szokásokra  vonatkozó  adatok,
        felvétele  a  gyógykezelés része.  A  kezelést  végző  orvos,
        illetve a tisztiorvos – a kötelezően felveendő adatokon kívül
        – a szakmai szabályok figyelembevételével dönti el, hogy mely
        egészségügyi  adat felvétele szükséges. Bár az Eüatv.  12.  §
        (1)   bekezdése   szerint   az  adatszolgáltatás   alapvetően
        önkéntes, azonban az Eüatv. 13. §-ában felsorolt esetekben az
        érintett  köteles  az egészségügyi adat,  tehát  a  szexuális
        szokásra   vonatkozó   adatai   közlésére   is.   Az   utóbbi
        rendelkezés,  illetve az Eüatv. 22. és 23 §-ai alapján  pedig
        ezek az adatok az egészségügyi ellátóhálózaton kívüli szervek
        számára   továbbíthatóak.  Ebből  következően   a   szexuális
        szokásokra  vonatkozó adatok megismerésére  és  kezelésére  a
        szükségesnél  szélesebb körben kerülhet sor,  s  a  szexuális
        szokásokkal   összefüggő  adatokat  a   szükségesnél   tágabb
        személyi kör ismerheti meg.

        6.  A  különleges  személyes  adatoknak  minősülő,  szexuális
        szokásokkal    összefüggő    adatok    kezelésével    szemben
        követelményként  érvényesül, hogy az  adatkezelésnek  konkrét
        célhoz  kötöttnek kell lennie. Az adatkezelési cél túlságosan
        tág módon történő meghatározása, azaz ha nincs összefüggésben
        az   adatkezelés  a  megjelölt  céllal,  továbbá,   ha   arra
        bizonytalan  esetkörben  kerül  sor,  illetve  arra   nem   a
        szükséges  mértékre korlátozott személyi kör jogosult,  akkor
        az  adatkezelés  meghatározott cél nélkül, illetve  korlátlan
        módon válik lehetővé.

        7.  Az  Eüatv.  3.  §  a)  pont második  mondata  minősíti  a
        szexuális szokásokra vonatkozó adatokat egészségügyi adatnak,
        illetve   az   adatkezelés   céljaként   az   Eüatv.   4.   §
        (1)   bekezdésében  foglaltakra  utal.   Az   Eüatv.   4.   §
        (1)  bekezdése  mindazonáltal nem határozza meg  a  szexuális
        szokásokra  vonatkozó különleges adatok kezelését szükségessé
        tevő,  pontosan körülhatárolt célokat. Tehát az Eüatv.  3.  §
        a)  pont  második  mondata a szexuális  szokásokra  vonatkozó
        adatok     kezelését    a    szükségesnél     tágabb     körű
        célmeghatározással   teszi   lehetővé.   Ez   ellentétes   az
        adatkezelés    célmeghatározására    vonatkozó    alkotmányos
        követelménnyel,  mely  szerint a cél megjelölésének  pontosan
        körülhatároltnak és meghatározottnak kell lennie. A szexuális
        szokásokra  vonatkozó  adatoknak pontosan  meghatározott  cél
        nélküli kezelése a személyes adatok védelméhez fűződő alapjog
        szükségtelen  korlátozását jelenti.  Ezért  az  Eüatv.  4.  §
        (1)  bekezdése vonatkozásában a 3. § a) pont második  mondata
        alkotmányellenes, s azt az Alkotmánybíróság  megsemmisítette.
        Az    Alkotmánybíróság   a   megsemmisítés   határnapját   az
        Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.   törvény   (a
        továbbiakban:  Abtv.) 43. § (4) bekezdésének  megfelelően,  a
        rendelkező részben foglaltak szerint állapította meg.

        Mivel  az  Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította,
        hogy  az  Eüatv.  3.  §  a) pontjának az  indítványozó  által
        kifogásolt második mondata az Alkotmány 59. §-ára figyelemmel
        alkotmányellenes,   ezért   a  támadott   rendelkezésnek   az
        Alkotmány   70/A.  §  (1)  bekezdésére  tekintettel   történő
        vizsgálatát mellőzte.

                                     IV.

        Az  Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  az  Eüatv.  5.  §
        (3)     bekezdése     szerinti    közegészségügyi-járványügyi
        közérdekből történő adatkezelés is érinti az Alkotmány 59. §-
        ában foglalt információs önrendelkezési jogot. Az Eüatv. 5. §
        (3)  bekezdése  azonban  eleget  tesz  annak  az  alkotmányos
        elvárásnak,   hogy  az  alapvető  jogokra  és  kötelességekre
        vonatkozó   szabályokat   csak  törvény   állapíthatja   meg.
        Ugyanakkor érvényesül azon alkotmányossági elvárás  is,  hogy
        az alapjog-korlátozásnak kényszerítő okból kell fennállnia. A
        fertőzés veszélyének kitett, az érintettel kapcsolatban  álló
        vagy kapcsolatba került személyek esetében az Alkotmány 59. §
        (1)  bekezdésében foglalt alapjog korlátozásának  kényszerítő
        és   arányos  indokát  képezi  a  közegészségügyi-járványügyi
        közérdek,  ezért  az adatgyűjtés nem kifogásolható,  feltéve,
        hogy   az  orvosi  szakmai  követelményeknek  megfelelően   a
        fertőzés   forrására,  módjára  és  a  fertőzés   veszélyének
        reálisan   kitett   személyi   körre   tekintettel   indokolt
        mértékben, valamint az Avtv. 3. §-ával összhangban  történik.
        Erre   tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az  Eüatv.   5.   §
        (3)   bekezdésének   megsemmisítésére   irányuló   indítványt
        elutasította.

        A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
                                Dr. Németh János
                           az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
             Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály
             alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró
                                       
             Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
          Dr. Németh János alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          Az  egészségügyi  és a hozzájuk kapcsolódó  személyes  adatok
          kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII.  törvény  (a
          továbbiakban:   Eüatv.)  3.  §  a)  pontja  második   mondata
          alkotmányellenessége     megállapításával     és     jövőbeni
          megsemmisítésével  egyetértek,  a  megsemmisítést  azonban  a
          határozatban   megfogalmazottaktól  eltérő  indokok   alapján
          tartom szükségesnek.

          1.  A  határozat  az alkotmányellenesség megállapítását  arra
          alapítja,  hogy a személyes adatok védelméről és a  közérdekű
          adatok  nyilvánosságáról szóló 1992. évi  LXIII.  törvény  (a
          továbbiakban:  Avtv.) 2. § (2) bekezdése  b)  pontja  szerint
          különleges  adatnak minősülő, a szexuális életre  (az  Eüatv.
          szóhasználata szerint szexuális szokásokra) vonatkozó  adatok
          kezelése  alkotmányos követelményeinek  az  Eüatv.  3.  §  a)
          pontjának második mondata az Eüatv. 4. § (1) bekezdésére való
          utalással – az abban meghatározott adatkezelési célok túl tág
          meghatározása  és  ennek eredményeként  az  adatok  általános
          kezelése   folytán  –  nem  tesz  eleget,  vagyis   sérül   a
          célhozkötöttség követelménye.

          A  határozat megállapításaival ellentétben úgy vélem, hogy  a
          szexuális  szokásokra vonatkozó adatok kezelésének az  Eüatv.
          4.  §  (1)  bekezdésében meghatározott  céljai  egyértelműek,
          pontosak   és   az  adatkezelés  célhozkötött,  hiszen   arra
          kizárólag az érintett gyógykezelése [4. § (1) bekezdés  a)-c)
          pontjai],  valamint  közegészségügyi és járványügyi  érdekből
          [4.  §  (1)  bekezdés d) pontja] kerülhet  sor.  Egészségügyi
          adatok   kezelése  –  természetesen  a  szexuális  szokásokra
          vonatkozó   adatok  kivételével  –  az  Eüatv.   4.   §   (1)
          bekezdésében megfogalmazottakon kívül számos más egészségügyi
          célból történhet, melyeket az Eüatv. 4. § (2) bekezdése sorol
          fel, így többek között
          “a) egészségügyi szakember-képzés,
          b)  orvos-szakmai  és epidemiológiai vizsgálat,  elemzés,  az
          egészségügyi   ellátás   tervezése,   szervezése,   költségek
          tervezése, …
          d) tudományos kutatás, …
          f)   a  társadalombiztosítási,  illetve  szociális  ellátások
          megállapítása,  amennyiben  az az egészségi  állapot  alapján
          történik, …
          m)  az  érintettnek  nem  egészségügyi  intézményben  történő
          elhelyezése, gondozása, …”.
          Nem  osztom  ezért  a  határozat azon álláspontját,  hogy  az
          Eüatv.  4.  §  (1) bekezdése “gyakorlatilag az egészségüggyel
          kapcsolatos    valamennyi   lehetséges   adatkezelési    célt
          felöleli”.

          2.  A  határozat  a  szexuális  szokásokra  vonatkozó  adatok
          kezelését   csupán  a  szexuális  betegségekkel  kapcsolatban
          tartja elfogadhatónak. Ezzel összefüggésben több kérdést  nem
          lehet figyelmen kívül hagyni.
          Egyrészt   az   Eüatv.   4.   §  (4)  bekezdése   garanciális
          jelentőséggel  mondja  ki,  hogy  “[a]z  (1)-(2)   bekezdések
          szerinti   adatkezelési   célokra   csak   annyi   és   olyan
          egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető,  amely
          az   adatkezelési   cél  megvalósításához   elengedhetetlenül
          szükséges”.
          Másrészt  az  Eüatv.  7.  §-a főszabály  szerint  előírja  az
          adatkezelő  és az adatfeldolgozó tekintetében  is  az  orvosi
          titoktartási kötelezettséget.
          Nem  tartom  indokolhatónak a csak “szexuális  betegségekkel”
          összefüggésben  való adatkezelést továbbá  amiatt  sem,  mert
          több  olyan betegség van, amelyik nem kifejezetten  szexuális
          betegség  viszont szexuális úton – is – terjed, mint  például
          az  AIDS, a heveny májgyulladás B és C típusa [részletesebben
          lásd:   a   fertőző  betegségek  és  a  járványok  megelőzése
          érdekében   szükséges   járványügyi   intézkedésekről   szóló
          18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 1. számú melléklete].

          3.  Nem  tartom helytállónak a határozat azon megállapítását,
          miszerint a szexuális szokásokra vonatkozó adatok az  “Eüatv.
          22.  és  23.  §-ai  alapján … az egészségügyi ellátóhálózaton
          kívüli   szervek  számára  továbbíthatóak”.  A   határozatban
          említett  Eüatv.  22. §-a a társadalombiztosítási  igazgatási
          szerveknek   való   adattovábbításról   szól.   A    hatályos
          jogszabályi    rendelkezések   értelmében   az   egészségügyi
          szolgáltatók  szexuális  szokásokra  vonatkozó  adatokat  nem
          továbbítanak  a  társadalombiztosítási igazgatási  szerveknek
          [lásd:  az  egészségügyi  szolgáltatások  Egészségbiztosítási
          Alapból   történő  finanszírozásának  részletes  szabályairól
          szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdése és
          mellékletei] és a társadalombiztosítási igazgatási szervek  a
          személyes  adatok  között  nem is  tarthatnak  nyilván  ilyen
          adatot  [lásd:  a  kötelező  egészségbiztosítás  ellátásairól
          szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 79. § (1)-(2) bekezdése és a
          társadalombiztosítás   ellátásaira   és   a    magánnyugdíjra
          jogosultakról  szóló  1997.  évi  LXXX.  törvény  42.  §  (1)
          bekezdése].
          Az  Eüatv. 23. §-ban felsorolt szervek esetében pedig maga  a
          23.  §  (1) bekezdése mondja ki, hogy kizárólag a  4.  §  (4)
          bekezdésének   megfelelően,  vagyis  csak  annyi   és   olyan
          egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető – tehát
          továbbítható  –  amely  az adatkezelési cél  megvalósulásához
          elengedhetetlenül szükséges.

          4. Az indítvánnyal támadott rendelkezés alkotmányellenességét
          abban  látom,  hogy  a jogalkotó az Eüatv.  3.  §  a)  pontja
          második   mondatában   a   "szexuális  szokások"   kifejezést
          használja.
          Az   Alkotmánybíróság   következetes  gyakorlata,   hogy   az
          Alkotmány  59. §-a szerinti magántitok és a személyes  adatok
          védelméhez  való  jog  nem abszolút jog, törvény  kivételesen
          elrendelheti annak kötelező kiszolgáltatását, és elrendelheti
          felhasználásának módját is [2/1990. (II. 18.)  AB  határozat,
          ABH  1990,  18, 20.]. Az alapjogok korlátozásának  vizsgálata
          során  az  Alkotmánybíróság  mindenkor  az  adott  korlátozás
          szükségességét és arányosságát vizsgálja [20/1990. (X. 4.) AB
          határozat, ABH 1990, 69, 71.]. Ez utóbb hivatkozott  20/1990.
          (X.   4.)  AB  határozatában  az  Alkotmánybíróság  arra   is
          rámutatott, hogy “[a] törvényhozó a korlátozás során  köteles
          az   adott   cél   elérésére  alkalmas   legenyhébb   eszközt
          kiválasztani.  Ha az alkalmazott korlátozás a  cél  elérésére
          alkalmatlan,  az alapjog sérelme megállapítható”  [ABH  1990,
          69,  71,  továbbá: 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH  1991.
          22, 25.].

          Jelen    esetben   a   "szexuális   szokások"   megfogalmazás
          álláspontom   szerint  nem  egyértelmű,  tágan   értelmezhető
          tartalmat  hordozó  fogalom, amely ebben a  megfogalmazásában
          túlmutat az Eüatv. 4. § (1) bekezdésében meghatározott  célok
          biztosításához       szükséges       adattartalmon,       így
          bizonytalanságánál  és  ebből eredő  aránytalanságánál  fogva
          sérti   az   Alkotmány  59.  §  (1)  bekezdésében   deklarált
          magántitok védelméhez való jogot.

          Budapest, 2002. december 2.
                                                       Dr. Németh János
                                                          alkotmánybíró
            Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye

            Nem értek egyet a határozat rendelkező részének 1. pontjával.

            1.  Nézetem  szerint abból kell kiindulni, hogy az  indítvány
            elsődlegesen  a  magántitok  megsértése  miatt   támadja   az
            egészségügyi  és  a  hozzájuk  kapcsolódó  személyes   adatok
            kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII.  törvény  (a
            továbbiakban:  Eüatv.) 3. §-a a) pontjának második  mondatát.
            Az  indítványozó  csak  ezt meghaladóan,  a  megkülönböztetés
            lehetővé   tétele  miatt  kifogásolja  a  szexuális  szokások
            nyilvántartását   és   minősítését.  Szintén   a   magántitok
            megsértése miatt tartja alkotmányellenesnek az Eüatv.  5.  §-
            ának  (3)  bekezdését, mert az érintettel  kapcsolatban  álló
            vagy  kapcsolatba került személyektől való adatfelvétel révén
            ezek  a  személyek akkor is tudomást szerezhetnek az érintett
            személy  fertőzött  állapotáról,  ha  a  fertőződés  veszélye
            ezeknél a személyeknél nem áll fenn.

            Az  indítványozó szerint a támadott jogszabályok a magántitok
            védelmének    az   Alkotmány   59.   §-a   (1)   bekezdésében
            meghatározott elvét sértik meg. Az Alkotmány 59.  §-ának  (1)
            bekezdése  együtt  említi a magántitok és a személyes  adatok
            védelmét.  A magántitok és a személyes adatok védelme  szoros
            kapcsolatban    áll,   de   elkülönülten   is   jelentkezhet,
            alkotmányos védelmük külön-külön is vizsgálandó. Az indítvány
            a magántitok sérelmét állítja a középpontba, ezért ezzel kell
            elsődlegesen   foglalkozni   és  legfeljebb   az   előforduló
            összefüggés mértékéig kell az adatvédelemre kitérni.

            2.  Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában nem alakultak ki
            elvek   a  magántitok  önálló  (személyes  adatok  védelmétől
            független)  védelmére. Arra is tekintettel, hogy Magyarország
            törvénybe  iktatta  a magántitok védelmét  is  átfogó  emberi
            jogok  és  az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában,
            1950.   november   4-én  kelt  Egyezményt  (a   továbbiakban:
            Egyezmény)  és  az ahhoz tartozó jegyzőkönyveket  (1993.  évi
            XXXI.  törvény),  különösen  fontos  annak  figyelembevétele,
            milyen  gyakorlatot  alakított ki  az  Emberi  Jogok  Európai
            Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) az Egyezmény alapján.

            Az   Egyezmény   8.   cikkének  1.  bekezdése   a   magánélet
            tiszteletben  tartását mondja ki. Régen  kialakult  gyakorlat
            szerint  ennek a rendelkezésnek a megsértését állapítják  meg
            akkor,  ha valaki más személy fizikai állapotára, egészségére
            vonatkozó  tényeket  meg  nem  engedett  módon  feltár   (No.
            7654/76, DVO v. Belgium, 1979. március 1-i közlés). A Bíróság
            a  szexuális  magatartást  a magántitok  legerősebben  védett
            körébe  tartozónak  tekinti  és  a  védelem  korlátozását,  a
            magánéletbe  való  beavatkozást csak  különösen  súlyos  okok
            fennforgása  esetén tartja megengedhetőnek  (Dudgeon  v.  the
            United  Kingdom, 1981. október 21, A 45, 52. pont; Norris  v.
            Ireland, 1988. október 26, A 142, 46. pont).

            Az  Egyezmény  8.  cikkének 2. bekezdése a  magánéletbe  való
            beavatkozást törvényben meghatározott olyan esetekben  engedi
            meg,  amelyekben egy demokratikus társadalomban többek között
            a  nemzetbiztonság, a közbiztonság, bűncselekmény megelőzése,
            közegészség   védelme,  mások  jogainak   védelme   érdekében
            szükséges.

            A  Strasbourgban  1981. január 21-én kelt,  az  egyéneknek  a
            személyes  adatok  gépi  feldolgozása során  való  védelméről
            szóló  Egyezmény  (kihirdette az 1988. évi  VI.  törvény)  9.
            cikkének    2.    bekezdése    az    Egyezménynek    említett
            rendelkezésével  összhangban  álló  szabályt   határoz   meg.
            Eszerint  szexuális életre vonatkozó személyes adatokat  csak
            akkor  lehet kezelni, ha ez egy demokratikus társadalomban  –
            többek   között   –  az  állam  biztonsága,  a  közbiztonság,
            bűncselekmények megelőzése érdekében, mások jogainak  védelme
            érdekében szükséges.

            A  Bíróság álláspontja szerint az államoknak szűk mérlegelési
            lehetőségük  van  azoknak  az eseteknek  a  meghatározásánál,
            amelyekben a magánélet tiszteletben tartásának elve  alól  az
            Egyezmény alapján kivételt lehet tenni (A.D.T. v. the  United
            Kingdom, 2000. július 31, 16.
            pont).  Különösen fontosnak tartja a Bíróság az  egészségügyi
            adatok  titkosságát a beteg és az orvos (egészségügyi  ellátó
            szervezet)  viszonyában:  nagyon  szigorúan  kell   vizsgálni
            minden olyan szabály megengedhetőségét, amely lehetővé teszi,
            hogy  a  beteg  egészségügyi adatait más személlyel  a  beteg
            hozzájárulása  nélkül közöljék (Z. v. Finland, 1997.  február
            25,  No. 22009/93, 95-96. pont). A Bíróságnak ez a gyakorlata
            egyébként  megfelel  az  Európa Tanács miniszteri  bizottsága
            1989.   október   24-i,   R   (89)  14.   számú   ajánlásában
            foglaltaknak.  Az  ajánlás  a HIV fertőzéssel  összefüggésben
            jelentkező etikai kérdésekről szól és I. B pontjában a  beteg
            adatainak titkosságát kiemelve hangsúlyozza, hogy a fertőzött
            személy partnerének – rendkívüli esetektől eltekintve –  csak
            a  beteg  hozzájárulásával lehet a fertőzésről  tájékoztatást
            adni.

            Az   állapítható  meg  tehát,  hogy  az  Egyezményen  alapuló
            gyakorlat a magántitok védelmét szigorúan értelmezi:
            -  ennek  a  jognak  a korlátozása fontos közérdek  vagy  más
            személy jogainak védelmében fogadható el,
            -  a magántitok körén belül is fokozott védelmet élveznek  az
            egészségügyi, valamint a szexuális életre vonatkozó adatok,
            -  különösen szigorú titoktartási kötelezettség érvényesül az
            orvossal (egészségügyi ellátó szervezettel) szemben.

            3.  Az Eüatv. 3. §-a a) pontjának indítványozó által támadott
            második  mondata azt mondja ki, hogy “amennyiben a 4.  §  (1)
            bekezdése  szerinti  célból indokolt, a szexuális  szokásokra
            vonatkozó adat is egészségügyi adatnak minősül”. Ez a szabály
            nem   áll  alkotmányjogilag  értékelhető  összefüggésben   az
            Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdésével.

            Az  indítványból  megállapítható, hogy  az  indítványozó  nem
            önmagában      a      megjelölt     rendelkezést      tekinti
            alkotmányellenesnek, hanem azt a helyzetet, amely  az  Eüatv.
            rendelkezései   következtében  azért   keletkezik,   mert   a
            rendelkezések által érintett személy magántitkát mások –  így
            az   érintett  személlyel  kapcsolatban  állók  meghatározott
            körébe   tartozók   –   az   érintett  hozzájárulása   nélkül
            megtudhatják.

            Az   Alkotmánybíróság   az  állandó   gyakorlat   szerint   a
            beadványokat   tartalmuk   szerint   bírálja   el    és    az
            alkotmányossági vizsgálatot olyan jogszabályi rendelkezésekre
            is  kiterjeszti,  amelyeket az indítványozó kifejezetten  nem
            említett,  de tartalmát kifogásolta (így például  a  személyi
            adatokra vonatkozó 1202/B/1996. AB határozat, ABH 2000,  658,
            659).   Ennek  megfelelően  ebben  az  esetben  is  ki   kell
            terjeszteni a vizsgálatot az Eüatv.-nek az indítványozó által
            bár  kifejezetten meg nem támadott, de tartalmilag kifogásolt
            szabályaira.

            4. A magántitok sérelme szempontjából jelentős szerepe van az
            Eüatv.  13.  §-ának.  Ez  a szabály  meghatározza  azokat  az
            eseteket,   amelyekben   az  érintett   személy   köteles   a
            betegellátó  felhívására  egészségügyi  és  személyi  adatait
            átadni. A magántitok védelmének elvével szemben áll az Eüatv.
            7.  §  (2)  bekezdésének  b)  pontja  is,  amely  szerint  az
            egészségügyi   adatok   kezelője  mentesül   a   titoktartási
            kötelezettség  alól,  ha az egészségügyi és  személyazonosító
            adat  továbbítása  törvény  előírásai  szerint  kötelező;  az
            adattovábbításra   vonatkozó  –   a   magántitok   védelmével
            kapcsolatban figyelembe veendő – szabályokat az Eüatv. 23. és
            26. §-a tartalmazza.

            Az  Eüatv.  13.  §-ának az adatközlési kötelezettség  eseteit
            meghatározó  a)-e) pontjai az egészségügyi ellátással  állnak
            összefüggésben, g) pontja pedig a nemzetbiztonsággal. A 13. §
            f)  pontja  az  adatközlési kötelezettséget a  bűnüldözés  és
            bűnmegelőzés  célján,  továbbá  az  ügyészségi  és   bírósági
            eljáráson kívül a szabálysértési vagy közigazgatási  hatósági
            eljárásra  állapítja meg, feltéve, hogy  az  illetékes  szerv
            vizsgálatot rendelt el.

            Az   Eüatv.  23.  §-ának  (1)  bekezdése  az  adattovábbítási
            kötelezettséget – többek között – a szabálysértési  eljárásra
            mondja ki.

            Az Eüatv. 26. §-a a következő rendelkezést tartalmazza:
            “Amennyiben  az érintett egészségügyi adatai más személyt  is
            érintenek,   az   egészségügyi  és  személyazonosító   adatok
            továbbításához  e  harmadik személy  (törvényes  képviselője)
            írásbeli  hozzájárulását be kell szerezni.  Nincs  szükség  a
            hozzájárulásra a 13. §, a 20. § (3) bekezdése és a 23. §  (1)
            bekezdés a) pont szerinti esetekben azzal, hogy polgári peres
            eljárás  során  a harmadik személyt érintő –  szexuális  úton
            terjedő fertőző betegségre vonatkozó – egészségügyi adat  nem
            adható ki.”

            5.  Az  Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése szerint törvény  az
            alapvető  jogok  lényeges  tartalmát  nem  korlátozhatja.  Az
            Alkotmánybíróság   az  Alkotmány  59.  §-ában   meghatározott
            jogokra  is  megállapította, hogy azok  a  lényeges  tartalom
            kivételével  korlátozhatók, nem abszolút  érvényűek  [2/1990.
            (II. 18.) AB határozat, ABH 1990, 18, 20.]. Ugyancsak az  59.
            §-ra   vonatkozóan   már   1990-ben   kimondta   azonban   az
            Alkotmánybíróság   azt   az  alapvető  jogok   korlátozásának
            vizsgálatánál  általában  alapul  szolgáló  elvet,   hogy   a
            korlátozás  akkor  felel meg az alkotmányos követelményeknek,
            ha   a   korlátozás  szükséges  és  az  elérni   kívánt   cél
            fontosságával  az okozott sérelem arányban áll [20/1990.  (X.
            4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 70-71.].

            Az   Alkotmánybíróság   ismételten   foglalkozott   azzal   a
            kérdéssel,  hogy  a  büntetőeljárás keretében  alkotmányosnak
            tekinthető-e  az  önrendelkezési jog korlátozása.  A  korábbi
            gyakorlat  elemzése,  valamint  az  Egyezmény  és  a  Bíróság
            határozatai    alapján   kimondta,   hogy   az    elmeállapot
            vizsgálatának  elrendelése nem alkotmányellenes (1234/B/1995.
            AB határozat, ABH 1999, 524, 530-532.).

            Az Eüatv. 13. §-ának f) pontjában feltüntetett esetek közül a
            büntetőhatalom    gyakorlását   szolgáló   eljárásoknál    az
            Alkotmánybíróság  korábbi  határozatai  által   meghatározott
            körben, az Egyezmény 8. cikke 2. bekezdésének megfelelően,  a
            magántitok  védelmének  korlátozása  megengedett  lehet.  Nem
            tartozik  azonban  ebbe  a  körbe  a  szabálysértési   és   a
            közigazgatási hatósági eljárás.

            A   szabálysértésekről   szóló  1999.   évi   LXIX.   törvény
            bevezetőjében  is  azt  emeli ki,  hogy  a  törvény  célja  a
            bűncselekményekhez    képest   enyhébb    fokban    veszélyes
            magatartásokkal szemben való fellépés biztosítása. Az enyhébb
            fokban  veszélyes magatartásokkal szemben való  fellépés  nem
            teszi  alkotmányosan elfogadhatóvá azt,  hogy  a  beteget  az
            Eüatv.  13.  §  f)  pontja alapján magántitkainak  (szexuális
            szokásainak) közlésére kötelezzék.

            Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957.
            évi  IV.  törvény  1. §-a szerint a törvény  a  közigazgatási
            szervek     hatósági    eljárásának    szabályozásával     az
            allamigazgatási feladatok eredményes ellátását biztosítja.  A
            29.  §  (3)  bekezdése  kimondja, hogy  hivatásbeli  titoknak
            minősülő  tényről  tanúként  nem  hallgatható  meg  az,   aki
            foglalkozásánál  fogva titoktartásra köteles,  kivéve,  ha  a
            titoktartás alól az arra jogosított személy felmentést adott.
            A  szabálysértési  eljáráshoz  hasonlóan  az  államigazgatási
            eljárás esetében sem állapítható meg, hogy olyan érdek  állna
            fenn, amelynek alapján a magántitok védelmének alapvető jogát
            általános jelleggel korlátozó, az egészségügyi adatok közlési
            kötelezettségét  meghatározó  szabály  alkotmányosnak   volna
            tekinthető.

            Mindezek  alapján  véleményem szerint  az  Eüatv.  13.  §  f)
            pontjából  a  “szabálysértési  vagy  közigazgatási   hatósági
            eljárás” szövegrész megsemmisítésének van helye.

            A  fentiek alapján az is megállapítható, hogy az Eüatv. 23. §
            (1)    bekezdés   b)   pontjának   az   egészségügyi   adatok
            szabálysértési   eljárás  céljaira  való   átadásáról   szóló
            rendelkezés (ami egyúttal az orvos titoktartási kötelezettség
            alól  való  mentesítésével  jár)  a  magántitokhoz  való  jog
            alkotmányosan  meg nem engedhető korlátozását jelenti.  Ezért
            véleményem  szerint  az Eüatv. 23. §-a  (1)  bekezdésének  b)
            pontját meg kell semmisíteni.

            Az   Eüatv.   26.   §-ának  második  mondata  más   személyek
            egészségügyi  adatainak  az érintettek  hozzájárulása  nélkül
            történő  kiadását  rendeli  el – többek  között  –  abban  az
            esetben,
            ha  az  érintett a 13. § szerint köteles egészségügyi adatait
            átadni.  Bár  az  elmondottak szerint a 13. §  esetében  csak
            részleges megsemmisítésre kerülhet sor, a 26. § szövegezése a
            13.  §-ra való utalásnál nem teszi lehetővé ebben a körben  a
            részleges megsemmisítést. Ezért álláspontom szerint a  26.  §
            második  mondatában  a  13.  §-ra történő  utalást  meg  kell
            semmisíteni.

            Budapest, 2002. december 2.
                                                      Dr. Harmathy Attila
                                                            alkotmánybíró
                                         
            Dr.    Tersztyánszkyné   dr.   Vasadi    Éva    alkotmánybíró
            különvéleménye

            1.   Nem   értek   egyet  a  rendelkező  rész  1.   pontjában
            foglaltakkal,  azaz  az  Eüatv.  3.  §  a)  pontja  szexuális
            szokásokra  vonatkozó adatot érintő része  alkotmányellenessé
            nyilvánításával.

            Az   adatvédelmi   törvény  értelmében  a  szexuális   életre
            vonatkozó  személyes  adat  különleges  adat,  hasonlóan   az
            egészségi   állapotra   vonatkozó  személyes   adatokhoz.   A
            különleges  adatoknak  ez a fajtája akkor  kezelhető,  ha  az
            adatkezeléshez  az érintett személy írásban hozzájárul,  vagy
            ha azt törvény elrendeli. Egyetértek azzal, hogy a különleges
            adatok,  ezek között a szexuális szokásokra vonatkozó  adatok
            is  különösen védendők és csak kivételesen kezelhetők: ezeket
            a kivételeket külön törvények (pl. az Eüatv.) tartalmazzák.

            Nem értek egyet azonban azzal, hogy a különleges adatok közül
            ezt  az  egyet  –  a  többségi  határozatból  következően   –
            adatvédelmi szempontból erősebb védelem illetné meg,  mint  a
            többit.

            A  személyes adatok védelméről szóló szabályozás  az  Európai
            Közösségek tagállamaiban viszonylag egységes képet  mutat  az
            Európai    Parlament   és   a   Tanács   95/46/EK   irányelve
            következtében.  Az  irányelv, amely az egyénnek  a  személyes
            adatok  feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek  az
            adatoknak  a szabad áramlásáról szól, a különleges  személyes
            adatok  kezelését szigorú feltételekhez köti;  nem  írja  elő
            viszont a szexuális életet érintő különleges adatok szigorúbb
            védelmének kötelezettségét.

            A  különleges  személyes adatok kezeléséről  az  irányelv  8.
            cikke szól. A személyes adatoknak ebbe a körébe tartoznak  az
            irányelv szerint többek között az egészségi állapotról  és  a
            szexuális életről szóló adatok is.

            A  8.  cikk  (3) bekezdése megengedi azoknak az adatoknak  az
            egyes   államok   joga   szerinti   kezelését,   amelyek   az
            egészségügyi  ellátáshoz,  kezeléshez,  az  orvosi  diagnózis
            megállapításához, az egészségügyi szolgálatok  ügyintézéséhez
            szükségesek, feltéve, hogy az adatok kezelését orvosi személy
            vagy  foglalkozási titoktartásra köteles más  személy  kíséri
            figyelemmel.  A  (4)  bekezdés lehetővé  teszi,  hogy  fontos
            közérdekből   az   államok  a  különleges  személyes   adatok
            kezelését  általában  tiltó szabály alól megfelelő  garanciák
            mellett további kivételeket állapítsanak meg.

            Az  irányelv előírja azt is, hogy ezek az adatok  csak  olyan
            harmadik  államnak  adhatók  át,  amely  az  irányelv   által
            nyújtott  védelmi szinttel azonos védelmet biztosít,  ami  az
            adatok  kezelését  illeti.  Az irányelv  alapján  az  Európai
            Közösségek  Bizottságának joga van dönteni  arról,  hogy  egy
            harmadik   állam  a  törvényeiben  a  szóban  lévő  adatokkal
            kapcsolatban  azonos védelmet biztosít-e. A  Bizottság  2000.
            július  26-án  úgy döntött, hogy Magyarország az  irányelvben
            megfogalmazott védelmi szinttel azonos védelmet nyújt.

            2.  Az Eüatv. célja, hogy meghatározza az egészségi állapotra
            vonatkozó   különleges  személyes  adatok   és   az   azokhoz
            kapcsolódó   személyes  adatok  kezelésének  feltételeit   és
            céljait.

            A  törvény vizsgált szabálya a szexuális szokásokra vonatkozó
            adatot   is   egészségügyi  adatnak  minősíti.  A   szexuális
            szokásokra vonatkozó adat azonban nem minden esetben  minősül
            egészségügyi   adatnak   a  törvény   alkalmazásában,   hanem
            kizárólag   akkor,   ha   egészségügyi   adatnak   minősítése
            meghatározott célból indokolt. Ezeket a célokat az Eüatv.  4.
            §  (1)  bekezdése tartalmazza. Ez a szabály határozza meg  az
            egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének célját.

            A  3.  §  a) pontjának utolsó mondata és a 4. § (1) bekezdése
            egymásra vonatkoztatott értelmezéséből az következik, hogy  a
            szexuális szokásokra vonatkozó adat akkor kezelhető, ha ennek
            célja  az egészség megőrzésének, fenntartásának előmozdítása;
            a   betegellátó   eredményes  gyógykezelési   tevékenységének
            elősegítése;   az   érintett  egészségi  állapotának   nyomon
            követése;   a   közegészségügyi   és   járványügyi   érdekből
            szükségessé váló intézkedések megtétele.

            Az  Eüatv.  9. § (1) bekezdése kimondja, hogy az egészségügyi
            adatok  felvétele  a  gyógykezelés része.  A  kezelést  végző
            orvos,  illetve  a  tisztiorvos  dönti  el,  hogy  a  szakmai
            szabályoknak  megfelelően – a kötelezően  felveendő  adatokon
            kívül – mely egészségügyi adat felvétele szükséges a 4. § (1)
            bekezdése szerinti célból.

            Ezek  a  célok  pontosan meghatározottak  és  jogszerűek.  Az
            adatfeldolgozás   e   céljaival  kapcsolatban   az   érintett
            megítélheti   az   adatfeldolgozás   hatását   jogaira,    és
            megalapozottan  dönthet az adat kiadásáról; a  céltól  eltérő
            felhasználás esetén élhet jogaival.

            Az  Eüatv. 3. § g) és i) pontjából következik, hogy szexuális
            szokásokra   vonatkozó   adatot,  ha   egészségügyi   adatnak
            minősülése  indokolt, csakis a betegellátó: a kezelést  végző
            orvos,    az    egészségügyi   szakdolgozó,    az    érintett
            gyógykezelésével   kapcsolatos  tevékenységet   végző   egyéb
            személy,  a  gyógyszerész, továbbá az intézményvezető  és  az
            adatvédelmi   felelős  kezelhet.  Az  Eüatv.   értelmében   a
            gyógykezelés során az említett adatkezelők tudomására  jutott
            egészségügyi adat orvosi titok.

            Az  Eüatv. 12. § (1) bekezdése szerint az egészségügyi  és  a
            személyazonosító  adatoknak  az  érintett  részéről   történő
            szolgáltatása  –  az  egészségügyi  ellátás  igénybevételéhez
            kötelezően  előírt személyazonosító adatok  és  a  13.  §-ban
            foglaltak kivételével – önkéntes.

            Az  Eüatv.  13.  §-a  határozza meg  azt,  hogy  az  érintett
            (törvényes   képviselője)   milyen   esetekben   köteles    a
            betegellátó   felhívására  egészségügyi  és  személyazonosító
            adatait átadni.

            A többségi határozat nem tartotta indokoltnak kiterjeszteni a
            vizsgálatot  sem  erre a szabályra, sem  az  Eüatv.  ama  más
            szabályaira, amelyek egészségügyi adat továbbításáról (23. és
            26.  §)  vagy a 4. § (1) bekezdésében meghatározott  céloktól
            eltérő célra való kezeléséről szólnak.

            Az    alkotmányellenessé    nyilvánított    rendelkezés    az
            egészségügyi adat fogalmát meghatározó szabály része. Erre  a
            fogalom-meghatározásra  épülnek  az   Eüatv.   egyéb   –   az
            adatkezelés   célját,   feltételeit,   az   adatfeldolgozást,
            adattovábbítást     meghatározó     –      szabályai.      Az
            alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezés  tehát  önmagában
            nem  teszi  lehetővé azt, hogy szexuális szokásokra vonatkozó
            adatot  mint  egészségügyi adatot az Alkotmány 59.  §-ának  a
            személyes adatok védelmére vonatkozó szabályába ütköző  módon
            kezeljenek,    kapcsoljanak   össze   más   adatokkal    vagy
            továbbítsanak.  Ezért a 3. § a) pontjának vizsgált  szabályát
            támadó indítványt el kellett volna utasítani.

            Budapest, 2002. december 2.
                                       Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                                            alkotmánybíró
              .
              English:
              English:
              .
              Petition filed:
              .
              Subject of the case:
              .
              The second sentence of Article 3.a of the Act XLVII of 1997 on the processing and protection of medical data classified in cases concerning sexual habits as medical data
              Number of the Decision:
              .
              65/2002. (XII. 3.)
              Date of the decision:
              .
              12/02/2002
              .
              CODICES summary:
              http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2002-3-006?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
              .