Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03015/2012
Első irat érkezett: 06/01/2012
.
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.III.37.460/2011/5. számú ítélete megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 09/03/2012
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - elsődlegesen a Kúria kisajátítási ügyben hozott Kfv.III.37.460/2011/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri. Az indítványozó másodlagos kérelmében a (hatályon kívül helyezett) kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr., és a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet egyes rendelkezéseinek az adott eljárásban való alkalmazhatósága kizárását kéri.
Az indítványozó ingatlanát az Észak Magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal 2010-ben hozott határozatával kisajátította, és intézkedett a kisajátítási összeg kifizetéséről. A határozatot az indítványozó a kisajátítás jogalapjának hiányára hivatkozással keresettel támadta meg. Keresetét a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság elutasította. A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó megkérdőjelezi a kisajáítás feltételeinek esetében történt fennállását (közérdekűség), valamint kifogásolja, hogy a bíróságok nem tárták fel a tényállást.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete a tulajdonhoz való jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sérti..
.
Támadott jogi aktus:
    a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr.
    33/1976. (IX. 5.) MT rendelet a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. végrehajtásáról

    Kúria Kfv.III.37.460/2011/5. számú ítélete
    Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 14.K.22.896/2010/6. sz. ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk
XIII. cikk
XV. cikk

.
A döntés száma: 3375/2012. (XII. 15.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2012/1960
.
Az ABH 2012 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); kisajátítás
.
A döntés kelte: Budapest, 12/10/2012
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2012.12.10 15:00:00 2. öttagú tanács
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.37.460/2011/5. számú ítéletének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó panaszában a Kúria Kfv.III.37. 460/2011/5. számú ítélete megsemmisítését, valamint a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet, és a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet egyes rendelkezéseinek az adott eljárásban való alkalmazhatósága kizárását kérte.
[2] Az indítványozó mint a Kúria előtt lefolytatott peres eljárás felperese 1994-ben adásvétel útján vásárolta meg a Fony Község területén fekvő, 1490. hrsz.-ú ingatlant. Ezt követően az ingatlanon az indítványozó értesítése és tudta nélkül víztározó medence épült annak egyéb tartozékaival együtt. Az indítványozó, valamint Fony Község Önkormányzata ezután a Fony 1490. hrsz.-ú ingatlan vízgazdálkodás jogcímén történő kisajátítását kezdeményezte. Az Észak-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal 2010. augusztus 23-án kelt határozatával az ingatlant vízgazdálkodás jogcímen Fony Község Önkormányzata javára kisajátította. A határozat felülvizsgálata iránt az indítványozó keresetet nyújtott be, amelyben a kisajátításról szóló határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a kisajátítás jogalapja hiányzott, kérelmében előadta, hogy Fony Község Önkormányzatától árajánlat nem a tulajdonában álló 1490. hrsz.-ú ingatlanra, hanem az 1490/1. és 1490/3. hrsz.-ú ingatlanokra érkezett. Hivatkozott arra is, hogy egy meglévő létesítményre tekintettel kisajátításnak már nem lett volna helye, a kisajátításnak meg kellett volna előznie annak létesítését. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Az ítéletben a bíróság kifejtette, hogy a beruházás tényleges megvalósulása – ellentétes előírás hiányában – nem volt akadálya a kisajátításnak, továbbá tényként rögzítette, hogy a kisajátítás egyik feltételeként előírt közérdekű cél fennállt. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az ítélet ellen. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítéletével a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.
[3] Az alkotmányjogi panasz hosszasan idézi az Alaptörvény, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.), a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (Ktvr.), a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (Vhr.), a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (Ktv.), a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) különböző rendelkezéseit, továbbá hivatkozik a Római Egyezmény egyes cikkeire is.
[4] Az indítványozó részletesen ismerteti az ügyében lefolytatott hatósági és bírósági eljárásokat, illetve elemzi a 35/2005. (IX. 29.) AB határozatot.
[5] Panaszában az indítványozó előadja, hogy a tényállás sem az alapeljárásban, sem a bírósági eljárásban nem lett feltárva; a kisajátítást kérő Fony Község Önkormányzatának ügyféli pozíciója sem képezte vizsgálat tárgyát; továbbá a kisajátításhoz szükséges közérdekű cél fennálltának megfelelő vizsgálatára sem került sor. Kifogásolja, hogy az eljárásba nem vonták be azt a gazdasági társaságot, amelynek Fony Község Önkormányzata a vízi közmű vagyonát a tulajdonába adta.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint alaptörvény-ellenes helyzetet idéz elő a Kúria ítélete azáltal, hogy döntését a több mint négy éve alkotmányellenessé nyilvánított és emiatt hatályon kívül helyezett, olyan, a törvényi szabályozási szintnél alacsonyabb jogszabályra (a Ktvr.-re) alapozta, amely sem a régi Alkotmány 13. § (2) bekezdésében, sem az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseknek nem felel meg, azzal ellentétes.
[7] Az indítványozó sérelmezi továbbá, hogy 1994-ben jogalap nélkül és törvénytelen módon került sor a tulajdonában álló ingatlan birtokba vételére és a vízi közművek létesítésére, ami miatt semmilyen kártalanítást nem kapott. Ezzel összefüggésben arról is tájékoztatást ad, hogy a kisajátítási eljárást megelőzően a vízi közmű ingatlanán történt létesítésével összefüggésben birtokháborítási és kártérítési eljárást indított, és a Kúria előtt Pfv.24.857/2000 ügyszámon – 2001. szeptember 6-a óta felfüggesztés hatálya alatt – kártérítési per van folyamatban.

[8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 26–27. §-aiban és az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e.
[9] Az Alkotmánybíróság vizsgálata során azt állapította meg, hogy a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában erőírt követelménynek, amelynek értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[10] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, illetve az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata tartozik hatáskörébe. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal már nem támadható bírói döntések által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének.
[11] Az indítvány az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseivel összefüggésben semmilyen alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem ad elő. Az alkotmányjogi panasz tartalmát tekintve nagyrészt megegyezik a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal. Az indítványozó valódi célja, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria által eldöntött kérdéseket mintegy harmadfokú bíróságként vizsgálja felül és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje.
[12] Az indítványozó az Alaptörvény felhívott rendelkezései közül egyedül a XIII. cikkel összefüggésben állítja, hogy a Kúria ítélete azért alaptörvény-ellenes, mert döntését arra a Ktvr.-re alapozta, amellyel összefüggésben az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg. A Ktv.-t a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet megállapító 35/2005. (IX. 29.) AB határozat következtében alkotta meg az Országgyűlés, és hatályba lépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezte a Ktvr.-t. A Ktv. 41. § (1) bekezdése értelmében rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult kisajátítási eljárásokra kell alkalmazni.
[13] Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességgel összefüggésben a 2/E/2001. AB határozatban általános érvénnyel mondta ki a következőket:
„Amennyiben az Alkotmánybíróság jogalkotói mulasztást állapít meg, akkor – határidő tűzésével – felhívja a jogalkotó szerv figyelmét a feladatának teljesítésére. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításával az Alkotmánybíróság nem végez jogalkotást: jogszabályt nem hoz létre, nem módosít, nem helyez hatályon kívül.
Az Alkotmánybíróság felhívása nyomán a jogalkotó szerv végez jogalkotást: a jogalkotó a felhívásnak köteles eleget tenni és jogalkotói feladatát elvégezni. Az Alkotmánybíróság határozata nyomán a jogalkotó dönthet arról, hogy miképpen szünteti meg az alkotmányellenes helyzetet, milyen normát alkot. Mérlegelheti továbbá, hogy a megalkotandó norma hatálybalépését hogyan határozza meg: annak hatályát a folyamatban lévő ügyekre is kiterjeszti-e.” (ABH 2003, 1305, 1307.)
[14] Az Alkotmánybíróság a Kúria előtt felfüggesztés hatálya alatt lévő kártérítési perrel összefüggésben megjegyzi, hogy a vízi közműnek a kisajátítási eljárást megelőzően történt létesítésével összefüggésben a polgári jog kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai alapján igényelhető kártérítés. A kisajátítással összefüggő kártalanítás ettől elkülönül.
[15] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetett fel, ezért azt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

    Dr. Paczolay Péter s. k.,
    tanácsvezető alkotmánybíró
    .
    Dr. Balogh Elemér s. k.,
    alkotmánybíró

    Dr. Stumpf István s. k.,
    alkotmánybíró
    Dr. Pokol Béla s. k.,
    alkotmánybíró

    Dr. Szívós Mária s. k.,
    előadó alkotmánybíró

    .
    English:
    .
    Petition filed:
    .
    06/01/2012
    .
    Number of the Decision:
    .
    3375/2012. (XII. 15.)
    Date of the decision:
    .
    12/10/2012
    .
    .