Hungarian
Ügyszám:
.
502/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 22/1992. (IV. 10.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1992/122
.
A határozat kelte: Budapest, 04/06/1992
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

    Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének
    megállapítása   és    megsemmisítése   iránti   indítvány
    tárgyában meghozta a következő

                          határozatot:

    Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az anyakönyvekről,
    a házasságkötési  eljárásról  és  a  névviselésről  szóló
    1982. évi 17.  törvényerejű  rendelet 15. § (3) bekezdése
    alkotmányellenes, ezért  azt 1992. évi szeptember hó 30-i
    hatállyal megsemmisíti.

    Az  Alkotmánybíróság  elrendeli  határozatának  a  Magyar
    Közlönyben való közzétételét.
                              Indokolás

                                 I.

      Az indítványozó  álláspontja szerint  az  1982.  évi  17.
      törvényerejű     rendelet      15. §    (3)     bekezdése
      alkotmányellenes, ezért  kérte annak megsemmisítését.  Az
      indítványban kifogásolt  rendelkezés szerint  a fegyveres
      erők, a  fegyveres testületek,  a  tűzoltóság  hivatásos,
      valamint  a  fegyveres  erők  továbbszolgáló  állományába
      tartozó házasuló, a házasságkötést megelőző eljárásban az
      anyakönyvvezető  előtt  igazolni  köteles  azt,  hogy  az
      illetékes parancsnok  a házasságkötéshez engedélyt adott,
      és hogy az abban megszabott határidő még nem telt el.

      Az indítványozó  álláspontja szerint  a házassághoz  való
      jog  olyan  állampolgári  jog,  mely  az  Alkotmány  erre
      vonatkozó kifejezett rendelkezése hiányában is alapjognak
      minősül.   Utalt továbbá  arra, hogy ez a jog a Politikai
      és  Polgári   Jogok  Egyezségokmánya  és  más  nemzetközi
      egyezmények  oltalma   alatt  is   áll,   ezért   e   jog
      gyakorlásának törvényi korlátozása alkotmányellenes.

                                 II.

      1.   Az 1987.  évi XI.  törvény 5. §-ának  e )  pontja  a
      házasságot  törvényhozási  tárgyként  sorolja  fel.    Az
      Alkotmány 15. §-a  szerint a  Magyar Köztársaság  védi  a
      házasság  és   a  család   intézményét.      A   házasság
      intézményének  alkotmányos  védelme  az  Alkotmánybíróság
      álláspontja szerint  azt is  jelenti, hogy  az  Alkotmány
      egyben  garantálja   a  házasságkötés  szabadságát.    Az
      Alkotmánybíróság   az   emberi   méltósághoz   való   jog
      alkotmányos  értelmezése  során  már  több  határozatában
      rámutatott arra,  hogy az  emberi méltósághoz  való  jog,
      mint   az    " általános   személyiségi    jog "    egyik
      megfogalmazása,    magábafoglalja     az    önrendelkezés
      szabadságához való  jogot is  [8/1990. ( IV. 23. )  AB és
      57/1991.  ( XI. 8. )   AB  határozatok].     Márpedig  az
      önrendelkezési jog  része a  házasságkötés  szabadságához
      való  jog, így  ez a jog az Alkotmány 54. § (1) bekezdése
      alapján ugyancsak alkotmányos védelemben részesül.

      2.     Az  Alkotmány  7. §-a  szerint  a  nemzetközi  jog
      általánosan  elismert  szabályait  a  Magyar  Köztársaság
      jogrendszere elfogadja.
      A    Polgári     és    Politikai     Jogok     Nemzetközi
      Egyezségokmányának 23.   cikke  2.  pontja emberi jogként
      határozza  meg   a  házasságkötés   jogát.    Eszerint  a
      házasságkötésre  alkalmas  korban  lévő  férfiak  és  nők
      házasságkötési és  családalapítási jogát el kell ismerni.
      Hasonló rendelkezést tartalmaz a Magyar Köztársaság által
      már aláírt, de eddig még meg nem erősített Európai Emberi
      Jogi  Egyzemény  12.    cikke,  amely  kimondja,  hogy  a
      házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk
      van a  házasságkötésre és  a családalapításra,  az e  jog
      gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint.

      3.   Mindezekből a  rendelkezésekből következik,  hogy  a
      házasságkötés szabadságához  való jog - az önrendelkezési
      jog részeként  - olyan alapjog, amely alkotmányos oltalom
      alatt áll.

      Az   Alkotmány  8. §  (2)  bekezdése   szerint  a  Magyar
      Köztársaságban  az  alapvető  jogokra  és  kötelességekre
      vonatkozó szabályokat  törvény állapítja meg, de alapvető
      jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja.

      Az   indítvánnyal    támadott  tvr. 15. §  (3)  bekezdése
      alapvető jogot  korlátoz  akkor,  amikor  a  szabályozott
      alanyi  körben   a  házasságkötést   előzetes   engedély,
      hozzájárulás megadásához,  illetőleg  ennek  igazolásához
      köti.

      Az  Alkotmánybíróság   állandó  gyakorlata   szerint   az
      alapvető jog korlátozása csak akkor marad meg alkotmányos
      határok  között,   ha  a   korlátozás  nem   az   alapjog
      érinthetetlen     lényegére     vonatkozik,     ha     az
      elkerülhetetlen,   azaz   kényszerítő   okkal   történik,
      továbbá, ha  a korlátozás  súlya a  korlátozással  elérni
      kívánt célhoz  képest nem aránytalan [2/1990. ( II. 18. )
      AB,  20/1990.   ( X. 4. )  AB,   7/1991.  ( II. 28. )  AB
      határozat stb.].

      A házasságkötési  eljárásban  a  házasságkötési  engedély
      mint eljárási  feltétel előírása,  illetőleg az  engedély
      hiányának házasságkötési  akadályként  való  szabályozása
      azonban  az   alapjog  aránytalan  korlátozását  jelenti,
      ugyanakkor nem elkerülhetetlen.

      Rámutat azonban  az Alkotmánybíróság  arra, hogy bizonyos
      házasságkötési   feltételeknek,   illetőleg   korlátoknak
      alkalmaztatási,  foglalkoztatási   követelményként   való
      előírása alkotmányosan  megtörténhet.   Ebben az  esetben
      csak  valamely  foglalkozás  vagy  hivatás  gyakorlásának
      vethető  alá   az  alkotmányos   jog  korlátozása   és  a
      házasságkötés szabadságához  való  alkotmányos  jog  csak
      ebben az összefüggésben érinthető.

      A tvr.  kifogásolt rendelkezése alá tartozó alanyi körben
      a formális  parancsnoki házasságkötési engedély tartalmát
      az 1971. évi 10.  tvr. 18. § (2) bekezdése töltötte ki.
      Eszerint  az   érintettek  csak  feddhetetlen  személlyel
      köthettek házasságot.  Ezt a korlátozást azonban az 1990.
      évi  XXII.   törvény  40. §-a   a  dereguláció  keretében
      hatályon kívül  helyezte annak  kimondásával,  hogy  ahol
      jogszabály   jogosultság    feltételeként    feddhetetlen
      előéletet  kíván   meg,   a   törvény   hatálybalépésével
      egyidejűleg ez  a feltétel  hatályát veszti.  Függetlenül
      azonban attól, hogy a jogalkotó a feddhetetlenség helyett
      nem  határozott   meg   újabb   tartalmi   feltételt,   a
      parancsnoki     engedély      házasságkötési     eljárási
      feltételkénti előírása olyan korlátozás, amely az alapjog
      lényegi tartalmát  érinti, ezért  az alkotmányellenes.  A
      deregulált   feddhetetlenségi    kritérium   vagy   egyéb
      korlátozás  ugyanis   legfeljebb  az  adott  foglalkozás,
      szakma,   hivatás   elvállalásának   vagy   gyakorlásának
      feltételeként szabhat  meg a házasságkötéssel kapcsolatos
      követelményeket, amelyek  a foglalkozás  gyakorlásának  a
      feltételei.   A támadott  szabályozás azonban  -  mint  a
      házasságkötés eljárásjogi  előfeltétele -  ellentétes  az
      Alkotmány       alapjog        lényeges       tartalmának
      korlátozhatatlanságát kimondó  8. §  (2)  bekezdésével,
      ezért az Alkotmánybíróság azt megsemmisítette.

      4.   A házasságkötéssel  kapcsolatos jog, a házasságkötés
      szabadsága, a  házastárs személyének szabad megválasztása
      tehát   bizonyos   hivatásoknál   csak   a   hivatásokhoz
      kapcsolódó  összeférhetetlenségi   okként   korlátozható.
      Ilyen korlátozást indokolhatnak például a katonai ( egyéb
      fegyveres   testületi )   életformával   járó   speciális
      helyzetek  és   körülmények.    Köztudott,  a  nemzetközi
      jogösszehasonlításból és  tradícionálisan is ismert, hogy
      a hivatásos szolgálati viszonyban állók házasságkötésének
      külön feltételekhez  kötését  az  állami-  és  szolgálati
      titok  megóvásához   fűződő  rendkívüli  érdek,  a  velük
      szemben támasztott  fokozott erkölcsi  követelmények stb.
      indokolhatják.   Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint
      ezért a korlátozás - jogszabályban tételesen szabályozott
      feltételekkel  és   garanciákkal  -   az  adott   hivatás
      gyakorlásának feltételeként  alkotmányosan  fenntartható.
      Az ilyen  korlátozásnak is  meg kell  felelnie azonban az
      Alkotmány 8. §  (2) bekezdésében  írt   feltételeknek; az
      Alkotmánybíróság  csak  az  elkerülhetetlen,  kényszerítő
      okkal   fennálló    és   arányos    korlátozást   tekinti
      alkotmányosan megengedhetőnek.

      5.  Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
      ( a továbbiakban:  Ab tv. ) 43.  (4) bekezdése   lehetővé
      teszi, hogy  az Alkotmánybíróság  az  alkotmányellenesnek
      ítélt  jogszabályt   egy  jövőbeni   időponttól  helyezze
      hatályon  kívül.      E   rendelkezést   a   jogbiztonság
      alkotmányos  követelménye   indokolja.     Ezzel  ugyanis
      elkerülhető,  hogy   az  adott   szabályozási   területen
      joghézag keletkezzék.

      Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  az  alkotmányos
      alapjog   lényeges    tartalmát   korlátozó   sérelmezett
      rendelkezés azonnali megsemmisítése az adott szabályozási
      területen olyan  jogbizonytalanságot idézne elő, amelynek
      - a  házasságkötés családi állapotot megváltoztató hatása
      folytán - a jövőre nézve is a korlátozással elérni kívánt
      céllal  ellentétes   irányú  kihatásai   lehetnek.      A
      jogbiztonság  követelménye   ezért  az   alkotmányellenes
      szabályozás átmeneti  fenntartását igényli.   A jogalkotó
      felelőssége, hogy  a rendelkezésre  álló  időn  belül  az
      egyes    szakmákkal,    foglalkozásokkal,    hivatásokkal
      összefüggésben a  speciális feltételeket, követelményeket
      szabályozza és  ne  házasságkötési  eljárási  akadályokat
      állapítson meg.   Ezért az Alkotmánybíróság a támadott és
      alkotmányellenesnek ítélt  rendelkezést az  Ab tv.  43. §
      (4) bekezdése  alapján   a jövőre nézve, 1992. szeptember
      30-i hatállyal semmisítette meg.

      Az Alkotmánybíróság  a határozatnak  a Magyar  Közlönyben
      való közzétételét az Ab tv. 41. §-a alapján rendelte el.
                            Dr. Sólyom László
                       az Alkotmánybíróság elnöke

                 Dr. Ádám Antal          Dr. Herczegh Géza
                 alkotmánybíró            alkotmánybíró

               Dr. Kilényi Géza            Dr. Zlinszky János
               alkotmánybíró                 alkotmánybíró

              Dr. Schmidt Péter             Dr. Szabó András
               alkotmánybíró                 alkotmánybíró

               Dr. Tersztyánszky Ödön       Dr. Vörös Imre
                   alkotmánybíró           alkotmánybíró

                            Dr. Lábady Tamás
                          előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        22/1992. (IV. 10.)
        Date of the decision:
        .
        04/06/1992
        .
        .