Hungarian

Ügyszám: .	502/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 22/1992. (IV. 10.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1992/122 .

A döntés kelte: Budapest, 04/06/1992 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:              A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének megállapítása   és    megsemmisítése   iránti   indítvány tárgyában meghozta a következő                       határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az anyakönyvekről, a házasságkötési  eljárásról  és  a  névviselésről  szóló 1982. évi 17.  törvényerejű  rendelet 15. § (3) bekezdése alkotmányellenes, ezért  azt 1992. évi szeptember hó 30-i hatállyal megsemmisíti. Az  Alkotmánybíróság  elrendeli  határozatának  a  Magyar Közlönyben való közzétételét.                         Indokolás                            I. Az indítványozó  álláspontja szerint  az  1982.  évi  17. törvényerejű     rendelet      15. §    (3)     bekezdése alkotmányellenes, ezért  kérte annak megsemmisítését.  Az indítványban kifogásolt  rendelkezés szerint  a fegyveres erők, a  fegyveres testületek,  a  tűzoltóság  hivatásos, valamint  a  fegyveres  erők  továbbszolgáló  állományába tartozó házasuló, a házasságkötést megelőző eljárásban az anyakönyvvezető  előtt  igazolni  köteles  azt,  hogy  az illetékes parancsnok  a házasságkötéshez engedélyt adott, és hogy az abban megszabott határidő még nem telt el. Az indítványozó  álláspontja szerint  a házassághoz  való jog  olyan  állampolgári  jog,  mely  az  Alkotmány  erre vonatkozó kifejezett rendelkezése hiányában is alapjognak minősül.   Utalt továbbá  arra, hogy ez a jog a Politikai és  Polgári   Jogok  Egyezségokmánya  és  más  nemzetközi egyezmények  oltalma   alatt  is   áll,   ezért   e   jog gyakorlásának törvényi korlátozása alkotmányellenes.                            II. 1.   Az 1987.  évi XI.  törvény 5. §-ának  e )  pontja  a házasságot  törvényhozási  tárgyként  sorolja  fel.    Az Alkotmány 15. §-a  szerint a  Magyar Köztársaság  védi  a házasság  és   a  család   intézményét.      A   házasság intézményének  alkotmányos  védelme  az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint  azt is  jelenti, hogy  az  Alkotmány egyben  garantálja   a  házasságkötés  szabadságát.    Az Alkotmánybíróság   az   emberi   méltósághoz   való   jog alkotmányos  értelmezése  során  már  több  határozatában rámutatott arra,  hogy az  emberi méltósághoz  való  jog, mint   az    " általános   személyiségi    jog "    egyik megfogalmazása,    magábafoglalja     az    önrendelkezés szabadságához való  jogot is  [8/1990. ( IV. 23. )  AB és 57/1991.  ( XI. 8. )   AB  határozatok].     Márpedig  az önrendelkezési jog  része a  házasságkötés  szabadságához való  jog, így  ez a jog az Alkotmány 54. § (1) bekezdése alapján ugyancsak alkotmányos védelemben részesül. 2.     Az  Alkotmány  7. §-a  szerint  a  nemzetközi  jog általánosan  elismert  szabályait  a  Magyar  Köztársaság jogrendszere elfogadja. A    Polgári     és    Politikai     Jogok     Nemzetközi Egyezségokmányának 23.   cikke  2.  pontja emberi jogként határozza  meg   a  házasságkötés   jogát.    Eszerint  a házasságkötésre  alkalmas  korban  lévő  férfiak  és  nők házasságkötési és  családalapítási jogát el kell ismerni. Hasonló rendelkezést tartalmaz a Magyar Köztársaság által már aláírt, de eddig még meg nem erősített Európai Emberi Jogi  Egyzemény  12.    cikke,  amely  kimondja,  hogy  a házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a  házasságkötésre és  a családalapításra,  az e  jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint. 3.   Mindezekből a  rendelkezésekből következik,  hogy  a házasságkötés szabadságához  való jog - az önrendelkezési jog részeként  - olyan alapjog, amely alkotmányos oltalom alatt áll. Az   Alkotmány  8. §  (2)  bekezdése   szerint  a  Magyar Köztársaságban  az  alapvető  jogokra  és  kötelességekre vonatkozó szabályokat  törvény állapítja meg, de alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. Az   indítvánnyal    támadott  tvr. 15. §  (3)  bekezdése alapvető jogot  korlátoz  akkor,  amikor  a  szabályozott alanyi  körben   a  házasságkötést   előzetes   engedély, hozzájárulás megadásához,  illetőleg  ennek  igazolásához köti. Az  Alkotmánybíróság   állandó  gyakorlata   szerint   az alapvető jog korlátozása csak akkor marad meg alkotmányos határok  között,   ha  a   korlátozás  nem   az   alapjog érinthetetlen     lényegére     vonatkozik,     ha     az elkerülhetetlen,   azaz   kényszerítő   okkal   történik, továbbá, ha  a korlátozás  súlya a  korlátozással  elérni kívánt célhoz  képest nem aránytalan [2/1990. ( II. 18. ) AB,  20/1990.   ( X. 4. )  AB,   7/1991.  ( II. 28. )  AB határozat stb.]. A házasságkötési  eljárásban  a  házasságkötési  engedély mint eljárási  feltétel előírása,  illetőleg az  engedély hiányának házasságkötési  akadályként  való  szabályozása azonban  az   alapjog  aránytalan  korlátozását  jelenti, ugyanakkor nem elkerülhetetlen. Rámutat azonban  az Alkotmánybíróság  arra, hogy bizonyos házasságkötési   feltételeknek,   illetőleg   korlátoknak alkalmaztatási,  foglalkoztatási   követelményként   való előírása alkotmányosan  megtörténhet.   Ebben az  esetben csak  valamely  foglalkozás  vagy  hivatás  gyakorlásának vethető  alá   az  alkotmányos   jog  korlátozása   és  a házasságkötés szabadságához  való  alkotmányos  jog  csak ebben az összefüggésben érinthető. A tvr.  kifogásolt rendelkezése alá tartozó alanyi körben a formális  parancsnoki házasságkötési engedély tartalmát az 1971. évi 10.  tvr. 18. § (2) bekezdése töltötte ki. Eszerint  az   érintettek  csak  feddhetetlen  személlyel köthettek házasságot.  Ezt a korlátozást azonban az 1990. évi  XXII.   törvény  40. §-a   a  dereguláció  keretében hatályon kívül  helyezte annak  kimondásával,  hogy  ahol jogszabály   jogosultság    feltételeként    feddhetetlen előéletet  kíván   meg,   a   törvény   hatálybalépésével egyidejűleg ez  a feltétel  hatályát veszti.  Függetlenül azonban attól, hogy a jogalkotó a feddhetetlenség helyett nem  határozott   meg   újabb   tartalmi   feltételt,   a parancsnoki     engedély      házasságkötési     eljárási feltételkénti előírása olyan korlátozás, amely az alapjog lényegi tartalmát  érinti, ezért  az alkotmányellenes.  A deregulált   feddhetetlenségi    kritérium   vagy   egyéb korlátozás  ugyanis   legfeljebb  az  adott  foglalkozás, szakma,   hivatás   elvállalásának   vagy   gyakorlásának feltételeként szabhat  meg a házasságkötéssel kapcsolatos követelményeket, amelyek  a foglalkozás  gyakorlásának  a feltételei.   A támadott  szabályozás azonban  -  mint  a házasságkötés eljárásjogi  előfeltétele -  ellentétes  az Alkotmány       alapjog        lényeges       tartalmának korlátozhatatlanságát kimondó  8. §  (2)  bekezdésével, ezért az Alkotmánybíróság azt megsemmisítette. 4.   A házasságkötéssel  kapcsolatos jog, a házasságkötés szabadsága, a  házastárs személyének szabad megválasztása tehát   bizonyos   hivatásoknál   csak   a   hivatásokhoz kapcsolódó  összeférhetetlenségi   okként   korlátozható. Ilyen korlátozást indokolhatnak például a katonai ( egyéb fegyveres   testületi )   életformával   járó   speciális helyzetek  és   körülmények.    Köztudott,  a  nemzetközi jogösszehasonlításból és  tradícionálisan is ismert, hogy a hivatásos szolgálati viszonyban állók házasságkötésének külön feltételekhez  kötését  az  állami-  és  szolgálati titok  megóvásához   fűződő  rendkívüli  érdek,  a  velük szemben támasztott  fokozott erkölcsi  követelmények stb. indokolhatják.   Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint ezért a korlátozás - jogszabályban tételesen szabályozott feltételekkel  és   garanciákkal  -   az  adott   hivatás gyakorlásának feltételeként  alkotmányosan  fenntartható. Az ilyen  korlátozásnak is  meg kell  felelnie azonban az Alkotmány 8. §  (2) bekezdésében  írt   feltételeknek; az Alkotmánybíróság  csak  az  elkerülhetetlen,  kényszerítő okkal   fennálló    és   arányos    korlátozást   tekinti alkotmányosan megengedhetőnek. 5.  Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény ( a továbbiakban:  Ab tv. ) 43.  (4) bekezdése   lehetővé teszi, hogy  az Alkotmánybíróság  az  alkotmányellenesnek ítélt  jogszabályt   egy  jövőbeni   időponttól  helyezze hatályon  kívül.      E   rendelkezést   a   jogbiztonság alkotmányos  követelménye   indokolja.     Ezzel  ugyanis elkerülhető,  hogy   az  adott   szabályozási   területen joghézag keletkezzék. Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  az  alkotmányos alapjog   lényeges    tartalmát   korlátozó   sérelmezett rendelkezés azonnali megsemmisítése az adott szabályozási területen olyan  jogbizonytalanságot idézne elő, amelynek - a  házasságkötés családi állapotot megváltoztató hatása folytán - a jövőre nézve is a korlátozással elérni kívánt céllal  ellentétes   irányú  kihatásai   lehetnek.      A jogbiztonság  követelménye   ezért  az   alkotmányellenes szabályozás átmeneti  fenntartását igényli.   A jogalkotó felelőssége, hogy  a rendelkezésre  álló  időn  belül  az egyes    szakmákkal,    foglalkozásokkal,    hivatásokkal összefüggésben a  speciális feltételeket, követelményeket szabályozza és  ne  házasságkötési  eljárási  akadályokat állapítson meg.   Ezért az Alkotmánybíróság a támadott és alkotmányellenesnek ítélt  rendelkezést az  Ab tv.  43. § (4) bekezdése  alapján   a jövőre nézve, 1992. szeptember 30-i hatállyal semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság  a határozatnak  a Magyar  Közlönyben való közzétételét az Ab tv. 41. §-a alapján rendelte el.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Ádám Antal          Dr. Herczegh Géza          alkotmánybíró            alkotmánybíró        Dr. Kilényi Géza            Dr. Zlinszky János        alkotmánybíró                 alkotmánybíró       Dr. Schmidt Péter             Dr. Szabó András        alkotmánybíró                 alkotmánybíró        Dr. Tersztyánszky Ödön       Dr. Vörös Imre            alkotmánybíró           alkotmánybíró                     Dr. Lábady Tamás                   előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	22/1992. (IV. 10.)
Date of the decision: .	04/06/1992
.
.