A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány
tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a fertőző betegségek és a járványok
megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről
szóló 18/1998. (VI.3.) NM rendelet 19. §-a
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó első beadványában az egészségügyról szóló 1972.
évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó
rendelkezései végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII.5.) EüM
rendelet 30. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének
megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja
szerint a tüdőszűrő vizsgálat kötelező jogszabályi elrendelése
tartalmilag alkotmányellenes, mert az egészséghez való
veleszületett alapvető jogot korlátozza önkényesen, alkotmányos
felhatalmazás nélkül, másrészről formailag is alkotmánysértő,
mert alapvető jogot miniszteri rendeletben korlátoz.
Az indítványban támadott rendelkezéseket 1998. július 1-jével
hatályon kívül helyezte a fertőző betegségek és a járványok
megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről
szóló 18/1998. (VI.3.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) 42. §
(2) bekezdés b) pontja. Mivel az R. a járványügyi érdekből
végzett szűrővizsgálatokat az eredetileg kifogásolt
rendelkezésektől tartalmilag eltérő módon szabályozza, az
Alkotmánybíróság végzésben felhívta az indítványozót, hogy
nyilatkozzék, fenntartja-e indítványát a megváltozott jogi
szabályozás tekintetében is.
Az indítványozó válaszában előadta, hogy a hatályos
szabályozást is alkotmányellenesnek tartja két lényeges
szempontból: egyrészt mert rendeletben szabályoz alapvető
jogot, másrészt mert alapvető jogra kötelezettséget állapít
meg. Ez véleménye szerint ellentétes az Alkotmány 8. § (2)
bekezdésével, amely szerint alapvető jogokra és
kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvényben kell
megállapítani. Másrészt az egészséghez való jog, mint alapvető
jog gyakorlása az Alkotmány 8. § (4) bekezdése értelmében csak
rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején
függeszthető fel vagy korlátozható. Érvelése szerint ezzel
ellentétes az R. 19. §-a, amely korlátozza az egészséghez való
jogot, illetve azzal kapcsolatban kötelezettséget állapít meg,
noha erre az R. 19. §-ában meghatározottaknak nincs hatáskörük.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
“8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg,
alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
“8. § (4) Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy
veszélyhelyzet idején az alapvető jogok gyakorlása – az 54-56.
§-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-
ban és a 70/E. §-ban megállapított alapvető jogok kivételével –
felfüggeszthető vagy korlátozható.”
“70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a
lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az
egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével,
a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a
természetes környezet védelmével valósítja meg.”
2. Az R.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezése:
“Járványügyi érdekből végzett szűrővizsgálatok
...
19. § (1) A gümőkóros betegek felkutatása, illetőleg a fertőzés
veszélyének elhárítása céljából a megyei intézet a lakosság
meghatározott részének vagy egyes korosztályoknak a
szűrővizsgálatát rendelheti el, ha a tárgyévet megelőző évben a
tuberculosis incidencia értéke a területén meghaladta a 25
o/oooo-et.
(2) Az (1) bekezdés alapján elrendelt szűrővizsgálatra azok a
30 éves és ennél idősebb lakosok kötelezhetők, akik a
szűrővizsgálatot elrendelő megyei intézet területén huzamos
jelleggel tartózkodnak.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl a városi intézet
elrendelheti egy meghatározott közösség (pl. bentlakásos
intézmény, munkahelyi kollektíva, lakóközösség, büntetés-
végrehajtási intézet) szűrővizsgálatát, amennyiben a
közösségben friss tbc-s megbetegedés fordult elő.
(4) A szűrővizsgálatok elrendelését az érintett területet
ellátó tüdőgondozó intézet jelentése vagy vezetőjének
kezdeményezése alapján a városi intézet indítványozza a megyei
intézetnél.
(5) A szűrővizsgálaton nem kell részt venni azoknak a
személyeknek, akik egy éven belül ilyen vizsgálaton igazoltan
részt vettek, illetőleg a tüdőgondozó intézetben gyógykezelés
alatt állnak.
(6) Az (5) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha a
szűrés elrendelésére az érintett közösségben előforduló új tbc-
s megbetegedés szolgált.
(7) A szűrővizsgálatra kötelezetteket a vizsgálat helyéről és
idejéről értesíteni kell. Amennyiben az érintett ismételt
értesítés ellenére sem jelenik meg a vizsgálaton, a tüdőgondozó
vezetője értesíti a városi intézetet.
(8) A vizsgálatot rtg. ernyőfénykép szűrési módszerrel kell
elvégezni. Amennyiben azon a településen, ahol a szűrést
elrendelték, nincs ernyőfénykép szűrő állomás, a vizsgálatot a
tüdőgondozó vagy az általa kijelölt egészségügyi szolgáltató,
illetve a mozgó szűrővizsgálati egység végzi el.
(9) A helyi önkormányzatok polgármestereinek és jegyzőinek,
valamint a köztársasági megbízottak népjóléti igazgatási
feladat- és hatáskörének megállapításáról szóló 22/1992. (I.
28.) Korm. rendelet 8. § e) pontjában foglaltak szerint a
városi intézet megkeresésére a jegyző gondoskodik a tüdőszűrő-
vizsgálat elvégzésével kapcsolatos ügyviteli és technikai
feladatok ellátásának megszervezéséről.
(10) Amennyiben valamely egészségügyi szolgáltató az általa
ellátott betegnél tbc-t állapít meg, 48 órán belül értesíti az
érintett lakóhelye szerint illetékes tüdőgondozót. A
tüdőgondozó az összesített adatokat – a személyazonosító adatok
nélkül – havonta jelenti a területileg illetékes városi
intézetnek.
(11) A tbc-s betegekkel kapcsolatos részletes intézkedéseket az
1. számú melléklet tartalmazza.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az R.
alkotmányossága nem vitatható azon az alapon, hogy annak
rendelkezései az Alkotmány 70/D. §-ában meghatározott, a lehető
legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alapjogra
vonatkozó szabályokat állapítanak meg, és ezért ellentétben
állnának az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, amely szerint az
alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat
csak törvény állapíthatja meg. Az Alkotmánybíróság már több
döntésében – először a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatban –
felhívta a figyelmet arra, hogy az alapjog nem minden
vonatkozásában törvényhozási tárgy, “...nem mindenfajta
összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű
szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és
lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben
történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és
jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés
esetében azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha nem így
lenne, mindent törvényben kellene szabályozni." (ABH 1991,
260.)
Nem megalapozott az indítványozónak az az érvelése sem, amely
szerint az R. felhatalmazás nélkül szabályoz alapvető jogot
érintő kérdéseket. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.
törvény (a továbbiakban: Eütv.) 56. § (1) bekezdése a
járványügyi tevékenység céljaként jelöli meg a fertőző
megbetegedések, a járványok megelőzését és leküzdését, valamint
az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni
ellenállóképességének a fokozását. E cél érdekében a (2)
bekezdés felhatalmazza az egészségügyi hatóságot, hogy a
törvényben meghatározott intézkedések tűrésére, illetve
megtételére kötelezzen természetes és jogi személyeket,
valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket.
Az Eütv. 59. § (1) bekezdése szerint a járványügyi érdekből
végzett szűrővizsgálat célja a fertőző megbetegedések korai
felismerése, azok forrásainak felkutatása, valamint a fertőzés
veszélyének elhárítása. A (2) bekezdés szerint pedig az
egészségügyi miniszter rendeletben határozza meg azokat a
fertőző betegségeket, amelyek megelőzése érdekében az
egészségügyi hatóság a lakosság egészének, a lakosság egyes
csoportjainak, egy meghatározott terület lakosságának,
munkahelyi, család vagy más közösség tagjainak, külföldről
érkező személyeknek, illetve fertőző beteggel vagy
fertőzöttekkel érintkezett személyeknek a kötelező
szűrővizsgálatát rendelheti el.
E felhatalmazás alapján adta ki a népjóléti miniszter az R.-t,
amelynek 19. §-a határozza meg azt, hogy milyen feltételek
bekövetkezése esetén rendelhető el kötelező szűrővizsgálat a
gümőkóros megbetegedések minél korábbi felismerése érdekében.
2. Az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezések tartalmi
alkotmányellenességének vizsgálata során megállapította, hogy
téves az indítványozónak az Alkotmányra való hivatkozása. A
kifogásolt rendelkezés ugyanis az Alkotmány 70/D. §-a
tekintetében semmilyen alapjog-korlátozást nem tartalmaz. Az
azonban kétségtelen tény, hogy a tüdőszűrő vizsgálatnak a –
meghatározott feltételek bekövetkezése esetén – kötelezővé
tétele az egyén önrendelkezési jogának, illetve testi
integritáshoz fűződő jogának – mint az emberi méltósághoz
fűződő általános személyiségi alapjogból levezetett, ún.
különös személyiségi alapjogoknak – a korlátozását jelenti. A
kifogásolt rendelkezések alkotmányossága tehát nem az Alkotmány
70/D. §-ával, hanem az 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi
méltósággal összefüggésben vizsgálandó. Az Alkotmánybíróság
ennek megfelelően az R. kifogásolt rendelkezéseinek
alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 54. § (1) bekezdése
tekintetében végezte el.
Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése értelmében a Magyar
Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az emberi
méltósághoz, amelytől senkit sem lehet önkényesen megfosztani.
Az Alkotmánybíróság a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában (ABH
1990. 42., 44-45.) majd az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában
kifejtette, hogy "az emberi méltósághoz való jogot az ún.
“általános személyiségi jog” egyik megfogalmazásának tekinti.
Leszögezte, hogy a modern alkotmányok, illetve az
alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot
különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad
kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés
szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként,
avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi
jog “anyajog”, azaz olyan szubszidiárius alapjog, amely az
egyén autonómiájának védelmére szolgál, ha az adott tényállásra
a nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. Az
Alkotmánybíróság álláspontja szerint az általános személyiségi
jog, részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való
jog is." (ABH 1991. 272. 279.)
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az emberi méltósághoz
való jog csak az emberi státusz meghatározójaként, az élethez
való joggal fennálló egységében abszolút és korlátozhatatlan
[64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 308, 312.].
Anyajog mivoltából levezetett egyes részjogai (mint pl. az
önrendelkezéshez és a személy testi integritásához való jogok)
azonban az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint bármely más
alapjoghoz hasonlóan korlátozhatók. [75/1995. (XII. 21.) AB
határozat, ABH 1995. 376., 383.]
Amint azt az Alkotmánybíróság a 36/2000. (X.27.) AB
határozatában már kifejtette: “Az egészségügyi ellátás során
szükséges beavatkozásokba való beleegyezés, illetve annak
visszautasítása a személyiségi jogok gyakorlásától
elválaszthatatlan.” (ABK 2000. október, 353, 360.) Az
alkotmányossági kérdés ezért az, hogy az egyén önrendelkezési
jogának, illetve testi integritáshoz való jogának az R-ben
foglalt korlátozása szükséges-e és arányban áll-e az elérni
kívánt céllal.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jelen ügyben a
korlátozás oka a járványügyi közérdek; a fertőző betegség minél
korábbi felismerése, forrásainak felkutatása, illetve a
fertőzés veszélyének elhárítása. Az indítványozó álláspontjával
ellentétben tehát nem arról van szó, hogy az R-ben foglalt
szabályozás megsérti a tüdőszűrésre kötelezettek egészséghez
való jogát, hanem arról, hogy önrendelkezési jogukat korlátozza
a fenti alkotmányos cél érdekében. A vizsgálat a járványügyi
közérdekre hivatkozással – minimális sugárterhelés mellett –
egy nem invazív vizsgálatot, egy nagyon enyhe beavatkozást tesz
lehetővé.
Az R. kifogásolt rendelkezései továbbá csak olyan esetekben
teszik kötelezővé a szűrővizsgálat elvégzését, amikor a
gümőkóros megbetegedés előfordulásának veszélye egy adott
közösségben fokozott. Ugyanakkor a felesleges sugárterhelés
elkerülésének érdekében az R. 19. § (5) bekezdése szerint a
vizsgálattól el lehet tekinteni, ha valakin egy éven belül
végeztek mellkas-átvilágítást, és nála gümőkóros elváltozást
nem észleltek.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az R. kifogásolt
rendelkezései járványügyi közérdekből az egyén önrendelkezési
jogának, illetve testi integritáshoz fűződő jogának szükséges
és arányos korlátozását jelentik. Ezért az Alkotmánybíróság az
R. 19. §-a alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró
. |