Hungarian
Ügyszám:
.
2012/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Kiss László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 2012/B/1991. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2001/1169
.
A döntés kelte: Budapest, 05/08/2001
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
    megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló    indítvány
    tárgyában meghozta a következő

                             határozatot:

    Az   Alkotmánybíróság  a  fertőző  betegségek  és  a  járványok
    megelőzése   érdekében  szükséges  járványügyi  intézkedésekről
    szóló     18/1998.    (VI.3.)    NM    rendelet     19.     §-a
    alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
    irányuló indítványt elutasítja.
                                 Indokolás
                                     
                                    I.
                                     
      Az indítványozó első beadványában az egészségügyról szóló 1972.
      évi  II.  törvénynek  a gyógyító-megelőző  ellátásra  vonatkozó
      rendelkezései  végrehajtásáról  szóló  15/1972.  (VIII.5.)  EüM
      rendelet  30.  §  (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének
      megállapítását  és  megsemmisítését kezdeményezte.  Álláspontja
      szerint  a tüdőszűrő vizsgálat kötelező jogszabályi elrendelése
      tartalmilag   alkotmányellenes,  mert   az   egészséghez   való
      veleszületett alapvető jogot korlátozza önkényesen, alkotmányos
      felhatalmazás  nélkül, másrészről formailag is  alkotmánysértő,
      mert alapvető jogot miniszteri rendeletben korlátoz.

      Az  indítványban támadott rendelkezéseket 1998. július  1-jével
      hatályon  kívül  helyezte a fertőző betegségek és  a  járványok
      megelőzése   érdekében  szükséges  járványügyi  intézkedésekről
      szóló  18/1998. (VI.3.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) 42.  §
      (2)  bekezdés  b)  pontja. Mivel az R. a  járványügyi  érdekből
      végzett    szűrővizsgálatokat    az    eredetileg    kifogásolt
      rendelkezésektől  tartalmilag  eltérő  módon  szabályozza,   az
      Alkotmánybíróság  végzésben  felhívta  az  indítványozót,  hogy
      nyilatkozzék,  fenntartja-e  indítványát  a  megváltozott  jogi
      szabályozás tekintetében is.
      Az   indítványozó   válaszában   előadta,   hogy   a   hatályos
      szabályozást   is  alkotmányellenesnek  tartja   két   lényeges
      szempontból:  egyrészt  mert  rendeletben  szabályoz   alapvető
      jogot,  másrészt  mert  alapvető jogra kötelezettséget  állapít
      meg.  Ez  véleménye szerint ellentétes az Alkotmány  8.  §  (2)
      bekezdésével,    amely    szerint    alapvető    jogokra     és
      kötelezettségekre   vonatkozó   szabályokat   törvényben   kell
      megállapítani. Másrészt az egészséghez való jog, mint  alapvető
      jog  gyakorlása az Alkotmány 8. § (4) bekezdése értelmében csak
      rendkívüli  állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet  idején
      függeszthető  fel  vagy  korlátozható. Érvelése  szerint  ezzel
      ellentétes az R. 19. §-a, amely korlátozza az egészséghez  való
      jogot, illetve azzal kapcsolatban kötelezettséget állapít  meg,
      noha erre az R. 19. §-ában meghatározottaknak nincs hatáskörük.

                                    II.

      1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:

      “8.  §  (2)  A  Magyar  Köztársaságban az alapvető  jogokra  és
      kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,
      alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

      “8.    §   (4)   Rendkívüli   állapot,   szükségállapot    vagy
      veszélyhelyzet idején az alapvető jogok gyakorlása – az  54-56.
      §-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69.  §-
      ban és a 70/E. §-ban megállapított alapvető jogok kivételével –
      felfüggeszthető vagy korlátozható.”

      “70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a
      lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
      (2)  Ezt  a  jogot  a  Magyar Köztársaság  a  munkavédelem,  az
      egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével,
      a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a
      természetes környezet védelmével valósítja meg.”
      2. Az R.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezése:
      “Járványügyi érdekből végzett szűrővizsgálatok
      ...
      19. § (1) A gümőkóros betegek felkutatása, illetőleg a fertőzés
      veszélyének  elhárítása céljából a megyei  intézet  a  lakosság
      meghatározott    részének   vagy   egyes   korosztályoknak    a
      szűrővizsgálatát rendelheti el, ha a tárgyévet megelőző évben a
      tuberculosis  incidencia  értéke a területén  meghaladta  a  25
      o/oooo-et.
      (2)  Az (1) bekezdés alapján elrendelt szűrővizsgálatra azok  a
      30   éves  és  ennél  idősebb  lakosok  kötelezhetők,  akik   a
      szűrővizsgálatot  elrendelő megyei  intézet  területén  huzamos
      jelleggel tartózkodnak.
      (3)   A  (2)  bekezdésben  foglaltakon  túl  a  városi  intézet
      elrendelheti   egy  meghatározott  közösség  (pl.   bentlakásos
      intézmény,   munkahelyi  kollektíva,  lakóközösség,   büntetés-
      végrehajtási    intézet)   szűrővizsgálatát,    amennyiben    a
      közösségben friss tbc-s megbetegedés fordult elő.
      (4)  A  szűrővizsgálatok  elrendelését  az  érintett  területet
      ellátó   tüdőgondozó   intézet   jelentése   vagy   vezetőjének
      kezdeményezése alapján a városi intézet indítványozza a  megyei
      intézetnél.
      (5)   A  szűrővizsgálaton  nem  kell  részt  venni  azoknak   a
      személyeknek,  akik egy éven belül ilyen vizsgálaton  igazoltan
      részt  vettek, illetőleg a tüdőgondozó intézetben  gyógykezelés
      alatt állnak.
      (6)  Az  (5)  bekezdés  rendelkezései nem alkalmazhatók,  ha  a
      szűrés elrendelésére az érintett közösségben előforduló új tbc-
      s megbetegedés szolgált.
      (7)  A szűrővizsgálatra kötelezetteket a vizsgálat helyéről  és
      idejéről  értesíteni  kell.  Amennyiben  az  érintett  ismételt
      értesítés ellenére sem jelenik meg a vizsgálaton, a tüdőgondozó
      vezetője értesíti a városi intézetet.
      (8)  A  vizsgálatot rtg. ernyőfénykép szűrési  módszerrel  kell
      elvégezni.  Amennyiben  azon  a  településen,  ahol  a  szűrést
      elrendelték, nincs ernyőfénykép szűrő állomás, a vizsgálatot  a
      tüdőgondozó  vagy az általa kijelölt egészségügyi  szolgáltató,
      illetve a mozgó szűrővizsgálati egység végzi el.
      (9)  A  helyi  önkormányzatok polgármestereinek és  jegyzőinek,
      valamint   a   köztársasági  megbízottak  népjóléti  igazgatási
      feladat-  és  hatáskörének megállapításáról szóló 22/1992.  (I.
      28.)  Korm.  rendelet  8. § e) pontjában  foglaltak  szerint  a
      városi  intézet megkeresésére a jegyző gondoskodik a tüdőszűrő-
      vizsgálat   elvégzésével  kapcsolatos  ügyviteli  és  technikai
      feladatok ellátásának megszervezéséről.
      (10)  Amennyiben  valamely egészségügyi szolgáltató  az  általa
      ellátott betegnél tbc-t állapít meg, 48 órán belül értesíti  az
      érintett   lakóhelye   szerint   illetékes   tüdőgondozót.    A
      tüdőgondozó az összesített adatokat – a személyazonosító adatok
      nélkül   –  havonta  jelenti  a  területileg  illetékes  városi
      intézetnek.
      (11) A tbc-s betegekkel kapcsolatos részletes intézkedéseket az
      1. számú melléklet tartalmazza.”
                                     
                                   III.
                                     
      Az indítvány nem megalapozott.

      1.    Az    Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   az    R.
      alkotmányossága  nem  vitatható  azon  az  alapon,  hogy  annak
      rendelkezései az Alkotmány 70/D. §-ában meghatározott, a lehető
      legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő  alapjogra
      vonatkozó  szabályokat állapítanak meg,  és  ezért  ellentétben
      állnának  az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, amely szerint  az
      alapvető  jogokra  és  kötelezettségekre vonatkozó  szabályokat
      csak  törvény  állapíthatja meg. Az Alkotmánybíróság  már  több
      döntésében  –  először a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatban  –
      felhívta   a  figyelmet  arra,  hogy  az  alapjog  nem   minden
      vonatkozásában   törvényhozási   tárgy,   “...nem   mindenfajta
      összefüggés  az  alapjogokkal követeli meg  a  törvényi  szintű
      szabályozást.  Valamely  alapjog tartalmának  meghatározása  és
      lényeges    garanciáinak   megállapítása   csakis    törvényben
      történhet,  törvény  kell  továbbá  az  alapjog  közvetlen   és
      jelentős  korlátozásához is. Közvetett  és  távoli  összefüggés
      esetében  azonban elegendő a rendeleti szint  is.  Ha  nem  így
      lenne,  mindent  törvényben kellene  szabályozni."  (ABH  1991,
      260.)

      Nem  megalapozott az indítványozónak az az érvelése sem,  amely
      szerint  az  R.  felhatalmazás nélkül szabályoz alapvető  jogot
      érintő  kérdéseket.  Az egészségügyről szóló  1997.  évi  CLIV.
      törvény   (a  továbbiakban:  Eütv.)  56.  §  (1)  bekezdése   a
      járványügyi   tevékenység  céljaként  jelöli  meg   a   fertőző
      megbetegedések, a járványok megelőzését és leküzdését, valamint
      az    emberi    szervezet   fertőző   betegségekkel    szembeni
      ellenállóképességének  a  fokozását.  E  cél  érdekében  a  (2)
      bekezdés  felhatalmazza  az  egészségügyi  hatóságot,  hogy   a
      törvényben   meghatározott   intézkedések   tűrésére,   illetve
      megtételére   kötelezzen  természetes  és   jogi   személyeket,
      valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket.

      Az  Eütv.  59.  § (1) bekezdése szerint a járványügyi  érdekből
      végzett  szűrővizsgálat  célja a fertőző  megbetegedések  korai
      felismerése, azok forrásainak felkutatása, valamint a  fertőzés
      veszélyének  elhárítása.  A  (2)  bekezdés  szerint  pedig   az
      egészségügyi  miniszter  rendeletben  határozza  meg  azokat  a
      fertőző   betegségeket,   amelyek   megelőzése   érdekében   az
      egészségügyi  hatóság a lakosság egészének,  a  lakosság  egyes
      csoportjainak,   egy   meghatározott   terület    lakosságának,
      munkahelyi,  család  vagy  más közösség  tagjainak,  külföldről
      érkező    személyeknek,   illetve   fertőző    beteggel    vagy
      fertőzöttekkel    érintkezett    személyeknek    a     kötelező
      szűrővizsgálatát rendelheti el.

      E  felhatalmazás alapján adta ki a népjóléti miniszter az R.-t,
      amelynek  19.  §-a  határozza meg azt, hogy  milyen  feltételek
      bekövetkezése  esetén rendelhető el kötelező  szűrővizsgálat  a
      gümőkóros megbetegedések minél korábbi felismerése érdekében.

      2.  Az  Alkotmánybíróság  a kifogásolt  rendelkezések  tartalmi
      alkotmányellenességének vizsgálata során  megállapította,  hogy
      téves  az  indítványozónak az Alkotmányra való  hivatkozása.  A
      kifogásolt   rendelkezés  ugyanis  az   Alkotmány   70/D.   §-a
      tekintetében  semmilyen alapjog-korlátozást nem  tartalmaz.  Az
      azonban  kétségtelen tény, hogy a tüdőszűrő  vizsgálatnak  a  –
      meghatározott  feltételek  bekövetkezése  esetén  –  kötelezővé
      tétele   az   egyén  önrendelkezési  jogának,   illetve   testi
      integritáshoz  fűződő  jogának –  mint  az  emberi  méltósághoz
      fűződő   általános  személyiségi  alapjogból  levezetett,   ún.
      különös  személyiségi alapjogoknak – a korlátozását jelenti.  A
      kifogásolt rendelkezések alkotmányossága tehát nem az Alkotmány
      70/D.  §-ával,  hanem az 54. § (1) bekezdésében foglalt  emberi
      méltósággal  összefüggésben  vizsgálandó.  Az  Alkotmánybíróság
      ennek    megfelelően   az   R.   kifogásolt    rendelkezéseinek
      alkotmányossági  vizsgálatát az Alkotmány 54. §  (1)  bekezdése
      tekintetében végezte el.

      Az   Alkotmány  54.  §  (1)  bekezdése  értelmében   a   Magyar
      Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az emberi
      méltósághoz,  amelytől senkit sem lehet önkényesen megfosztani.
      Az  Alkotmánybíróság a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában  (ABH
      1990.  42.,  44-45.) majd az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában
      kifejtette,  hogy  "az emberi méltósághoz  való  jogot  az  ún.
      “általános  személyiségi jog” egyik megfogalmazásának  tekinti.
      Leszögezte,   hogy   a   modern   alkotmányok,    illetve    az
      alkotmánybírósági  gyakorlat  az általános  személyiségi  jogot
      különféle  aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség  szabad
      kibontakoztatásához    való    jogként,    az     önrendelkezés
      szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként,
      avagy  a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi
      jog  “anyajog”,  azaz olyan szubszidiárius  alapjog,  amely  az
      egyén autonómiájának védelmére szolgál, ha az adott tényállásra
      a    nevesített   alapjogok   egyike   sem   alkalmazható.   Az
      Alkotmánybíróság álláspontja szerint az általános  személyiségi
      jog,  részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez  való
      jog is." (ABH 1991. 272. 279.)

      Az  Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az  emberi  méltósághoz
      való  jog csak az emberi státusz meghatározójaként, az  élethez
      való  joggal  fennálló egységében abszolút és  korlátozhatatlan
      [64/1991.  (XII.  17.)  AB határozat,  ABH  1991,  308,  312.].
      Anyajog  mivoltából  levezetett egyes részjogai  (mint  pl.  az
      önrendelkezéshez és a személy testi integritásához való  jogok)
      azonban  az  Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint  bármely  más
      alapjoghoz  hasonlóan korlátozhatók. [75/1995.  (XII.  21.)  AB
      határozat, ABH 1995. 376., 383.]

      Amint   azt   az   Alkotmánybíróság  a  36/2000.   (X.27.)   AB
      határozatában  már kifejtette: “Az egészségügyi  ellátás  során
      szükséges  beavatkozásokba  való  beleegyezés,  illetve   annak
      visszautasítása    a    személyiségi    jogok     gyakorlásától
      elválaszthatatlan.”   (ABK  2000.  október,   353,   360.)   Az
      alkotmányossági  kérdés ezért az, hogy az egyén  önrendelkezési
      jogának,  illetve  testi integritáshoz való  jogának  az  R-ben
      foglalt  korlátozása szükséges-e és arányban  áll-e  az  elérni
      kívánt céllal.

      Az  Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  a  jelen  ügyben   a
      korlátozás oka a járványügyi közérdek; a fertőző betegség minél
      korábbi   felismerése,  forrásainak  felkutatása,   illetve   a
      fertőzés veszélyének elhárítása. Az indítványozó álláspontjával
      ellentétben  tehát  nem arról van szó, hogy  az  R-ben  foglalt
      szabályozás  megsérti  a tüdőszűrésre kötelezettek  egészséghez
      való jogát, hanem arról, hogy önrendelkezési jogukat korlátozza
      a  fenti  alkotmányos cél érdekében. A vizsgálat a  járványügyi
      közérdekre  hivatkozással – minimális sugárterhelés  mellett  –
      egy nem invazív vizsgálatot, egy nagyon enyhe beavatkozást tesz
      lehetővé.

      Az  R.  kifogásolt rendelkezései továbbá csak  olyan  esetekben
      teszik   kötelezővé  a  szűrővizsgálat  elvégzését,  amikor   a
      gümőkóros  megbetegedés  előfordulásának  veszélye  egy   adott
      közösségben  fokozott.  Ugyanakkor a  felesleges  sugárterhelés
      elkerülésének  érdekében az R. 19. § (5)  bekezdése  szerint  a
      vizsgálattól  el  lehet tekinteni, ha valakin  egy  éven  belül
      végeztek  mellkas-átvilágítást, és nála  gümőkóros  elváltozást
      nem észleltek.
      Az   Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  az  R.   kifogásolt
      rendelkezései  járványügyi közérdekből az egyén  önrendelkezési
      jogának,  illetve testi integritáshoz fűződő jogának  szükséges
      és  arányos korlátozását jelentik. Ezért az Alkotmánybíróság az
      R.   19.   §-a   alkotmányellenességének   megállapítására   és
      megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
             Dr. Holló András                     Dr. Kiss László
             alkotmánybíró                   előadó alkotmánybíró
                                       
                             Dr. Kukorelli István
                                 alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        2012/B/1991
        Date of the decision:
        .
        05/08/2001
        .
        .