Hungarian
Ügyszám:
.
1660/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 67/1995. (XII. 7.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/346
.
A határozat kelte: Budapest, 12/04/1995
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány tárgyában meghozta
    a következő

                           határozatot :

    Az Alkotmánybíróság  a büntetőeljárásról  szóló 1973. évi I.
    törvény    353.    §    (1)    bekezdés    utolsó    mondata
    alkotmányellenességének  megállapítására  irányuló  kérelmet
    elutasítja.

    Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben
    közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

      1. A  büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény /Be. / az
      eljárás  egyszerűsítése  és  gyorsítása  érdekében  a  külön
      eljárások  között  szabályozza  annak  lehetőségét,  hogy  a
      bíróság  az   iratok  alapján,   tárgyalás  tartása  nélkül,
      meghatározott súlyú  büntetést szabjon  ki.  Ennek  együttes
      feltételei :

      - a vádlott szabadlábon van,
      - a  bűncselekményt a vétségi eljárás szabályai szerint kell
      elbírálni,  azaz   a  cselekmény   vétség,  kivéve,   ha   a
      bűncselekményre  a   törvény  ötévi   vagy  ennél  súlyosabb
      szabadságvesztést rendel,  illetve olyan  bűntett, amelyre a
      törvény háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést
      rendel ( Be. 90. § ) ,
      - a tényállás egyszerű,
      - a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte,
      - a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető.

      A tárgyalás  mellőzésével hozott végzés ellen nincs helye az
      ügyet   a    másodfokú    elbírálás    szakaszába    juttató
      fellebbezésnek.  A   végzés  elleni   sajátos   jogorvoslati
      lehetőség a  tárgyalás tartásának  kérése :   az  ügyész,  a
      vádlott, a  védő, a  magánfél ( utóbbi a polgári jogi igényt
      érdemben elbíráló  rendelkezéssel kapcsolatban ) és az egyéb
      érdekelt ( az  elkobzással  kapcsolatban )  a  kézbesítéstől
      számított  8  napon  belül  tárgyalás  tartását  kérheti.  A
      kérelem alapján  a bíróság  köteles tárgyalást tartani ( Be.
      353. § ) .

      A  bíróság   a  tárgyalás   mellőzésével  hozott  végzést  a
      tárgyalás  eredményétől   függően  hatályban   tartja   vagy
      hatályon kívül  helyezi és új határozatot hoz. Az eljárásban
      korlátozott súlyosítási  tilalom érvényesül  :   a bíróság a
      vádlott terhére  szóló  kérelem  hiányában  nem  szabhat  ki
      súlyosabb büntetést,  kivéve, ha a tárgyaláson új bizonyíték
      merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít
      meg, amelynek  folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni,
      vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni. A
      tárgyaláson  hozott   határozat   ellen   halasztó   hatályú
      fellebbezésnek van helye ( Be. 354. § ) .

      2. Az  indítványozó a  Be. 353.  § (1)  bekezdésének  utolsó
      mondatát ( "A kérelem alapján a bíróság tárgyalást tart" ) ,
      azért tartja  alkotmányellenesnek, mert  nem zárja ki az ügy
      tárgyaláson  történt   elbírálásából  azt  a  bírót,  aki  a
      tárgyalás mellőzésével döntött. Álláspontja szerint ez sérti
      az Alkotmány  57. §  (1) bekezdését,  amely mindenki számára
      biztosítja a  pártatlan bírósághoz  való  jogot,  mivel  nem
      várható el  a tárgyaláson  pártatlanság attól a bírótól, aki
      az ügyben már az iratok alapján állást foglalt.

                                  II.

      Az indítvány nem megalapozott.

      1.  A  pártatlan  bírósághoz  való  alkotmányos  alapjog  az
      eljárás  alá   vont  személy  iránti  előítéletmentesség  és
      elfogulatlanság   követelményét   támasztja   a   bírósággal
      szemben.   Ez   egyrészt   magával   a   bíróval,   a   bíró
      magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az
      eljárás szabályozásával  kapcsolatos objektív  követelmény :
      el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget
      kelt a  bíró pártatlansága  tekintetében. Ennek  intézményes
      biztosítékát a  bírák kizárására  vonatkozó  büntetőeljárási
      szabályok biztosítják ( Be. 35. , 40. , 231. § ) .

      Az  Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   nem  sérti   a
      pártatlan bírósághoz  való alkotmányos  alapjogot az, hogy a
      "tárgyalás mellőzése"  külön eljárásban  az  iratok  alapján
      büntetést kiszabó  bíró folytatja le az elsőfokú tárgyalást,
      ha  a  felek  az  iratok  alapján  hozott  határozatban  nem
      nyugosznak meg és a tárgyalás tartását kérik.

      Az Alkotmánybíróságnak  még nem volt alkalma állást foglalni
      a  pártatlan   bírósághoz  való  alkotmányos  jog  részletes
      tartalma és  követelményei  tekintetében.  Az  Emberi  Jogok
      Európai Bírósága  azonban több ítéletben határozott az 1993.
      évi  XXXI.   törvénnyel  kihirdetett  Emberi  Jogok  Európai
      Egyezménye 6.  cikk 1. pontjának megsértése tárgyában, amely
      szerint "mindenkinek  joga  van  arra,  hogy  ügyét  .  .  .
      pártatlan bíróság  tisztességesen . . . tárgyalja, és hozzon
      határozatot .  . .  az ellene  felhozott  büntetőjogi  vádak
      megalapozottságát illetően. "

      A  Bíróság   a  sérelmezett   esetek  megítélésében  kettős,
      mégpedig  szubjektív   és  objektív   megközelítésű  tesztet
      alkalmaz.  Elsősorban   vizsgálja  az  eljárt  bíró  konkrét
      magatartását az  ügyben, azt,  volt-e olyan megnyilvánulása,
      amelyből a  pártatlanságának hiányára  lehet  következtetni;
      ezt a  folyamodó egyáltalán  sérelmezi-e. A  bíró  személyes
      pártatlanságát vélelmezni  kell az  ellenkező bizonyításáig.
      Ezt követi  az objektív  megközelítés :   annak  vizsgálata,
      hogy  függetlenül   a  bíró   személyes  magatartásától,   a
      folyamodónak volt-e  jogos, indokolt,  objektíve  igazolható
      oka  a   pártatlanság  hiányának  feltételezésére.  Ehhez  a
      Bíróság részletesen  vizsgálja, hogy  az  adott  jogrendszer
      szabályai szerint a bíró korábban milyen jellegű eljárásban,
      milyen feladatokat látott el, és milyen annak a szervezetnek
      a belső  felépítése,  amelynek  keretében  a  pártatlanságát
      kétségessé tevő döntések születtek.

      Az  Alkotmánybíróság   részéről  jelen  esetben  vizsgálandó
      kérdéshez hasonló  ügy nem  volt, annak  ellenére,  hogy  az
      intézmény hasonló  szabályozással létezik  a  tagállamokban.
      Sőt az  intézményt, mint  az eljárás egyszerűsítésének egyik
      módját "penal  order" néven maga az Európa Tanács Miniszteri
      Bizottsága szorgalmazta ajánlásában ( No. R ( 87 ) 18. ) .

      2.  A   pártatlan  bírósághoz   való   alkotmányos   alapjog
      aggálymentes biztosítékát  nyilvánvalóan az jelentené, ha az
      indítványozó által hiányolt kizárási okot a Be. tartalmazná.
      Az   Alkotmánybíróság    álláspontja   szerint   azonban   a
      pártatlanság   követelményéből   -   garanciák   mellett   -
      engedményt kell tenni másik alapjog érvényesülése érdekében.
      A büntető  igazságszolgáltatás jelen  állapotára tekintettel
      ugyanis  az   állásfoglalás  kialakításánál  alapvetően  két
      alapjog  között   kell  összhangot   teremteni.   A   kérdés
      elbírálásához egyrészről  a pártatlan  bírósághoz való  jog,
      másrészről az  Emberi Jogi  Egyezmény 6.  cikk 1.  pontjában
      biztosított, az  ügyek ésszerű időn belüli eldöntéséhez való
      jog,  illetve  az  1976.  évi  8.  törvényerejű  rendelettel
      kihirdetett Polgári  és Politikai  Jogok Egyezségokmánya 14.
      cikk 3/c.  pontjában biztosított,  a haladéktalan, késedelem
      nélküli  tárgyaláshoz  való  -  a  jogállamiság  alkotmányos
      követelményeiből is  levezethető  -  jog  szempontjait  kell
      mérlegelni.

      2.  1.   Történetileg  a   jogi  szabályozás   korábban  sem
      tartalmazott    ilyen    kizáró    okot.    Az    intézményt
      "büntetőparancs" néven,  német és  osztrák  mintára  már  az
      1896. évi Büntető perrendtartás is ismerte ( 532-535. §§ ) .
      Bevezetésének célja az eljárás gyorsaságának előmozdítása és
      az egyes  bíróságok teendőinek  tetemes csökkentése  volt. A
      korabeli  magyarázat  szerint  a  büntetőparancs  némileg  a
      "fizetési meghagyás"  intézményének ( 1893  :  XIX t. -cz. )
      átültetése a büntetőeljárásba.

      A  büntetőparancs  és  a  büntetőeljárás  alapelvei  közötti
      ellentmondás feloldását  kezdettől fogva  abban látták, hogy
      amennyiben a  terhelt "ellentmond"  a bíróság határozatának,
      úgy azt  nemlétezőnek kell  tekinteni,  és  a  tárgyalást  a
      rendes eljárás szabályai szerint kell lefolytatni. A terhelt
      ellentmondása esetén  a büntetőparancs  semmilyen kötőerővel
      nem bírt egészen 1987-ig, amikor a terhelt védelme érdekében
      bevezették a relatív súlyosítási tilalmat.

      Ezt  a   felfogást  tükrözi   az  Európa  Tanács  Miniszteri
      Bizottságának ajánlása  is. Eszerint a vádlott ellentmondása
      önmagában a parancs megsemmisítését, érvénytelenítését vonja
      maga  után   és  szükségessé  teszi  a  hagyományos  eljárás
      lefolytatását, amelyben  - szemben a magyar jogi megoldással
      - nem  kell érvényesülnie  a reformatio  in peius tilalmának
      sem ( II/c/5. p. ) .

      A tárgyalás  mellőzésével hozott  határozatában a  bíróság a
      bűncselekmény elkövetésének  beismerése birtokában  szab  ki
      büntetést arra  az esetre, ha a terhelt abban megnyugszik. A
      bírónak tehát  abban  a  tudatban  kell  eljárnia,  hogy  az
      iratokon  alapuló   döntése  feltételes,  így  szükségképpen
      készen kell  lennie arra,  hogy a terhelt tiltakozása esetén
      határozatát   a    tárgyalás   alapján   elfogulatlanul   és
      előítéletmentesen felülvizsgálja.

      2. 2.  A tárgyalás  mellőzésével történő büntetéskiszabás az
      eljárás egyszerűsítését  és gyorsítását  szolgálja. Ennek  a
      célnak ellentmondó  következményre vezetne az iratok alapján
      határozatot hozó bíró kizárása.

      A kizárás  következményeként éppen  a kisebb  jelentőségű és
      egyszerűbb megítélésű  ügyekben mintegy  háromfokú elbírálás
      lehetősége  valósulna   meg.  Ez  az  eljárás  elhúzódásához
      vezetne.  Sőt   gyakorlatilag  a   kisebb   létszámú   helyi
      bíróságokon, ahol  nem ritka  az egyetlen  büntető ügyszakos
      bíró, az  intézmény alkalmazhatatlanságához  vagy magának az
      egész bíróságnak  a kizárásához,  és a tárgyalás másik helyi
      bíróságon való  lefolytatásához  vezetne,  -  ennek  további
      következményeivel együtt.

      Az   Európa   Tanács   Miniszteri   Bizottsága   Ajánlásának
      bevezetőjében felhívja  a figyelmet  arra,  hogy  a  büntető
      ügyek elbírálásának késedelme rossz fényt vet a büntetőjogra
      és károsan  befolyásolja az igazságszolgáltatás működését. A
      tisztességes eljárás  megköveteli  az  ésszerű  időn  belüli
      meghallgatást, megköveteli,  hogy a  bűncselekménnyel vádolt
      személy ne  legyen huzamos időn keresztül a bűnösség gyanúja
      alatt. Az eljárás késedelme nehezíti a bizonyítást, növeli a
      költségeket, kedvezőtlenül  érinti a  sértetteket, és arra a
      nemkívánatos következményre  vezet, hogy időben igen távolra
      kerül egymástól a bűncselekmény elkövetése és a büntetés. Az
      Ajánlás   felhívja    a   figyelmet,    hogy    a    büntető
      igazságszolgáltatás    késedelme    nem    csupán    többlet
      erőforrásokkal orvosolható, hanem speciális eljárási formák,
      megoldások bevezetésével.

      A magyar  büntető igazságszolgáltatás időszerűségének adatai
      azt bizonyítják,  hogy az  eljárást  gyorsító  intézményekre
      igen nagy  szükség van.  Az Igazságügyi  Minisztérium adatai
      szerint, míg  a helyi  bíróságoknál 1981-ben 94, addig 1994-
      ben már  12 710  büntető ügyben  telt el  több mint egy év a
      vádemelés óta  anélkül, hogy  az első  fokú  bíróság  érdemi
      döntést hozott volna.

      A   tárgyalás   mellőzésével   büntetéskiszabás   intézménye
      különösen alkalmas  az  eljárás  meggyorsítására.  Az  ilyen
      határozat  hozatalának   ugyanis  csak  az  ügy  érkezésétől
      számított harminc napon belül van helye ( Be. 351/A. § ) .

      2. 3.  A Alkotmánybíróság figyelemmel volt a vádlottat védő,
      az ügyének  tisztességes elbírálását  biztosító  garanciális
      rendelkezésekre.

      A tárgyalás  mellőzésére csak  a  bűncselekmény  elkövetését
      beismerő és szabadlábon lévő vádlott esetében van lehetőség.

      Amennyiben a  vádlott vagy védője kérelme alapján tárgyalást
      kell tartani,  az  eljárás  az  elsőfokú  eljárás  általános
      szabályai szerint  folytatódik. Ez  azt is  jelenti, hogy  a
      vádlott  és   védője  a   tárgyalás  megkezdéséig   kizárási
      indítványt ( elfogultsági  kifogást ) jelenthet  be  a  bíró
      ellen azon az alapon, hogy - a tárgyalás mellőzésével hozott
      határozatára  tekintettel   -  nem   várható  tőle   az  ügy
      elfogulatlan megítélése ( Be. 35. § (1) bek. c ) pont, 41. §
      (1) bek.  195.  § ) .  A  tárgyalás  eredményeképpen  hozott
      határozat ellen  fellebbezni lehet,  azaz biztosított az ügy
      másodfokú felülbírálata is.
                              Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                 Dr. Ádám Antal           Dr. Kilényi Géza
                   alkotmánybíró            alkotmánybíró

                 Dr. Lábady Tamás         Dr. Schmidt Péter
                   alkotmánybíró           alkotmánybíró

                              Dr. Szabó András
                           előadó alkotmánybíró

                          Dr. Tersztyánszky Ödön
                               alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                               alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        67/1995. (XII. 7.)
        Date of the decision:
        .
        12/04/1995
        .
        .