A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta
a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I.
törvény 353. § (1) bekezdés utolsó mondata
alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelmet
elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény /Be. / az
eljárás egyszerűsítése és gyorsítása érdekében a külön
eljárások között szabályozza annak lehetőségét, hogy a
bíróság az iratok alapján, tárgyalás tartása nélkül,
meghatározott súlyú büntetést szabjon ki. Ennek együttes
feltételei :
- a vádlott szabadlábon van,
- a bűncselekményt a vétségi eljárás szabályai szerint kell
elbírálni, azaz a cselekmény vétség, kivéve, ha a
bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb
szabadságvesztést rendel, illetve olyan bűntett, amelyre a
törvény háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést
rendel ( Be. 90. § ) ,
- a tényállás egyszerű,
- a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte,
- a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető.
A tárgyalás mellőzésével hozott végzés ellen nincs helye az
ügyet a másodfokú elbírálás szakaszába juttató
fellebbezésnek. A végzés elleni sajátos jogorvoslati
lehetőség a tárgyalás tartásának kérése : az ügyész, a
vádlott, a védő, a magánfél ( utóbbi a polgári jogi igényt
érdemben elbíráló rendelkezéssel kapcsolatban ) és az egyéb
érdekelt ( az elkobzással kapcsolatban ) a kézbesítéstől
számított 8 napon belül tárgyalás tartását kérheti. A
kérelem alapján a bíróság köteles tárgyalást tartani ( Be.
353. § ) .
A bíróság a tárgyalás mellőzésével hozott végzést a
tárgyalás eredményétől függően hatályban tartja vagy
hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz. Az eljárásban
korlátozott súlyosítási tilalom érvényesül : a bíróság a
vádlott terhére szóló kérelem hiányában nem szabhat ki
súlyosabb büntetést, kivéve, ha a tárgyaláson új bizonyíték
merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít
meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni,
vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni. A
tárgyaláson hozott határozat ellen halasztó hatályú
fellebbezésnek van helye ( Be. 354. § ) .
2. Az indítványozó a Be. 353. § (1) bekezdésének utolsó
mondatát ( "A kérelem alapján a bíróság tárgyalást tart" ) ,
azért tartja alkotmányellenesnek, mert nem zárja ki az ügy
tárgyaláson történt elbírálásából azt a bírót, aki a
tárgyalás mellőzésével döntött. Álláspontja szerint ez sérti
az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, amely mindenki számára
biztosítja a pártatlan bírósághoz való jogot, mivel nem
várható el a tárgyaláson pártatlanság attól a bírótól, aki
az ügyben már az iratok alapján állást foglalt.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog az
eljárás alá vont személy iránti előítéletmentesség és
elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal
szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró
magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az
eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény :
el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget
kelt a bíró pártatlansága tekintetében. Ennek intézményes
biztosítékát a bírák kizárására vonatkozó büntetőeljárási
szabályok biztosítják ( Be. 35. , 40. , 231. § ) .
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem sérti a
pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjogot az, hogy a
"tárgyalás mellőzése" külön eljárásban az iratok alapján
büntetést kiszabó bíró folytatja le az elsőfokú tárgyalást,
ha a felek az iratok alapján hozott határozatban nem
nyugosznak meg és a tárgyalás tartását kérik.
Az Alkotmánybíróságnak még nem volt alkalma állást foglalni
a pártatlan bírósághoz való alkotmányos jog részletes
tartalma és követelményei tekintetében. Az Emberi Jogok
Európai Bírósága azonban több ítéletben határozott az 1993.
évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai
Egyezménye 6. cikk 1. pontjának megsértése tárgyában, amely
szerint "mindenkinek joga van arra, hogy ügyét . . .
pártatlan bíróság tisztességesen . . . tárgyalja, és hozzon
határozatot . . . az ellene felhozott büntetőjogi vádak
megalapozottságát illetően. "
A Bíróság a sérelmezett esetek megítélésében kettős,
mégpedig szubjektív és objektív megközelítésű tesztet
alkalmaz. Elsősorban vizsgálja az eljárt bíró konkrét
magatartását az ügyben, azt, volt-e olyan megnyilvánulása,
amelyből a pártatlanságának hiányára lehet következtetni;
ezt a folyamodó egyáltalán sérelmezi-e. A bíró személyes
pártatlanságát vélelmezni kell az ellenkező bizonyításáig.
Ezt követi az objektív megközelítés : annak vizsgálata,
hogy függetlenül a bíró személyes magatartásától, a
folyamodónak volt-e jogos, indokolt, objektíve igazolható
oka a pártatlanság hiányának feltételezésére. Ehhez a
Bíróság részletesen vizsgálja, hogy az adott jogrendszer
szabályai szerint a bíró korábban milyen jellegű eljárásban,
milyen feladatokat látott el, és milyen annak a szervezetnek
a belső felépítése, amelynek keretében a pártatlanságát
kétségessé tevő döntések születtek.
Az Alkotmánybíróság részéről jelen esetben vizsgálandó
kérdéshez hasonló ügy nem volt, annak ellenére, hogy az
intézmény hasonló szabályozással létezik a tagállamokban.
Sőt az intézményt, mint az eljárás egyszerűsítésének egyik
módját "penal order" néven maga az Európa Tanács Miniszteri
Bizottsága szorgalmazta ajánlásában ( No. R ( 87 ) 18. ) .
2. A pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog
aggálymentes biztosítékát nyilvánvalóan az jelentené, ha az
indítványozó által hiányolt kizárási okot a Be. tartalmazná.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a
pártatlanság követelményéből - garanciák mellett -
engedményt kell tenni másik alapjog érvényesülése érdekében.
A büntető igazságszolgáltatás jelen állapotára tekintettel
ugyanis az állásfoglalás kialakításánál alapvetően két
alapjog között kell összhangot teremteni. A kérdés
elbírálásához egyrészről a pártatlan bírósághoz való jog,
másrészről az Emberi Jogi Egyezmény 6. cikk 1. pontjában
biztosított, az ügyek ésszerű időn belüli eldöntéséhez való
jog, illetve az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel
kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya 14.
cikk 3/c. pontjában biztosított, a haladéktalan, késedelem
nélküli tárgyaláshoz való - a jogállamiság alkotmányos
követelményeiből is levezethető - jog szempontjait kell
mérlegelni.
2. 1. Történetileg a jogi szabályozás korábban sem
tartalmazott ilyen kizáró okot. Az intézményt
"büntetőparancs" néven, német és osztrák mintára már az
1896. évi Büntető perrendtartás is ismerte ( 532-535. §§ ) .
Bevezetésének célja az eljárás gyorsaságának előmozdítása és
az egyes bíróságok teendőinek tetemes csökkentése volt. A
korabeli magyarázat szerint a büntetőparancs némileg a
"fizetési meghagyás" intézményének ( 1893 : XIX t. -cz. )
átültetése a büntetőeljárásba.
A büntetőparancs és a büntetőeljárás alapelvei közötti
ellentmondás feloldását kezdettől fogva abban látták, hogy
amennyiben a terhelt "ellentmond" a bíróság határozatának,
úgy azt nemlétezőnek kell tekinteni, és a tárgyalást a
rendes eljárás szabályai szerint kell lefolytatni. A terhelt
ellentmondása esetén a büntetőparancs semmilyen kötőerővel
nem bírt egészen 1987-ig, amikor a terhelt védelme érdekében
bevezették a relatív súlyosítási tilalmat.
Ezt a felfogást tükrözi az Európa Tanács Miniszteri
Bizottságának ajánlása is. Eszerint a vádlott ellentmondása
önmagában a parancs megsemmisítését, érvénytelenítését vonja
maga után és szükségessé teszi a hagyományos eljárás
lefolytatását, amelyben - szemben a magyar jogi megoldással
- nem kell érvényesülnie a reformatio in peius tilalmának
sem ( II/c/5. p. ) .
A tárgyalás mellőzésével hozott határozatában a bíróság a
bűncselekmény elkövetésének beismerése birtokában szab ki
büntetést arra az esetre, ha a terhelt abban megnyugszik. A
bírónak tehát abban a tudatban kell eljárnia, hogy az
iratokon alapuló döntése feltételes, így szükségképpen
készen kell lennie arra, hogy a terhelt tiltakozása esetén
határozatát a tárgyalás alapján elfogulatlanul és
előítéletmentesen felülvizsgálja.
2. 2. A tárgyalás mellőzésével történő büntetéskiszabás az
eljárás egyszerűsítését és gyorsítását szolgálja. Ennek a
célnak ellentmondó következményre vezetne az iratok alapján
határozatot hozó bíró kizárása.
A kizárás következményeként éppen a kisebb jelentőségű és
egyszerűbb megítélésű ügyekben mintegy háromfokú elbírálás
lehetősége valósulna meg. Ez az eljárás elhúzódásához
vezetne. Sőt gyakorlatilag a kisebb létszámú helyi
bíróságokon, ahol nem ritka az egyetlen büntető ügyszakos
bíró, az intézmény alkalmazhatatlanságához vagy magának az
egész bíróságnak a kizárásához, és a tárgyalás másik helyi
bíróságon való lefolytatásához vezetne, - ennek további
következményeivel együtt.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Ajánlásának
bevezetőjében felhívja a figyelmet arra, hogy a büntető
ügyek elbírálásának késedelme rossz fényt vet a büntetőjogra
és károsan befolyásolja az igazságszolgáltatás működését. A
tisztességes eljárás megköveteli az ésszerű időn belüli
meghallgatást, megköveteli, hogy a bűncselekménnyel vádolt
személy ne legyen huzamos időn keresztül a bűnösség gyanúja
alatt. Az eljárás késedelme nehezíti a bizonyítást, növeli a
költségeket, kedvezőtlenül érinti a sértetteket, és arra a
nemkívánatos következményre vezet, hogy időben igen távolra
kerül egymástól a bűncselekmény elkövetése és a büntetés. Az
Ajánlás felhívja a figyelmet, hogy a büntető
igazságszolgáltatás késedelme nem csupán többlet
erőforrásokkal orvosolható, hanem speciális eljárási formák,
megoldások bevezetésével.
A magyar büntető igazságszolgáltatás időszerűségének adatai
azt bizonyítják, hogy az eljárást gyorsító intézményekre
igen nagy szükség van. Az Igazságügyi Minisztérium adatai
szerint, míg a helyi bíróságoknál 1981-ben 94, addig 1994-
ben már 12 710 büntető ügyben telt el több mint egy év a
vádemelés óta anélkül, hogy az első fokú bíróság érdemi
döntést hozott volna.
A tárgyalás mellőzésével büntetéskiszabás intézménye
különösen alkalmas az eljárás meggyorsítására. Az ilyen
határozat hozatalának ugyanis csak az ügy érkezésétől
számított harminc napon belül van helye ( Be. 351/A. § ) .
2. 3. A Alkotmánybíróság figyelemmel volt a vádlottat védő,
az ügyének tisztességes elbírálását biztosító garanciális
rendelkezésekre.
A tárgyalás mellőzésére csak a bűncselekmény elkövetését
beismerő és szabadlábon lévő vádlott esetében van lehetőség.
Amennyiben a vádlott vagy védője kérelme alapján tárgyalást
kell tartani, az eljárás az elsőfokú eljárás általános
szabályai szerint folytatódik. Ez azt is jelenti, hogy a
vádlott és védője a tárgyalás megkezdéséig kizárási
indítványt ( elfogultsági kifogást ) jelenthet be a bíró
ellen azon az alapon, hogy - a tárgyalás mellőzésével hozott
határozatára tekintettel - nem várható tőle az ügy
elfogulatlan megítélése ( Be. 35. § (1) bek. c ) pont, 41. §
(1) bek. 195. § ) . A tárgyalás eredményeképpen hozott
határozat ellen fellebbezni lehet, azaz biztosított az ügy
másodfokú felülbírálata is.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |